Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-12 / 267. szám

ISfifl. november 12. TOI.NA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Járási KISZ-értekezlet Pakson A paksi járási művelődési ház­ban szerdán tartotta küldöttvá- lasztó értekezletét a KISZ Pak­si Járási Bizottsága, amelyen a járás ifjúságát 100 szavazati jog­gal és 13 tanácskozási joggal rendelkező fiatal képviselte. Az elnökségben helyet foglalt Soczó József elvtárs, az MSZMP megyebizottságának titkára. Hév András elvtárs, a tárást pártbi­zottság titkára, Tillman János elvtárs, a KISZ Központi Bizott­ságának munkatársa, Bauer Jó­zsef elvtárs a megyei úttörő szö­vetség titkára, üzemek és terme­lőszövetkezetek fiataljai. Az egybegyűltek előtt Gazdag István, a KISZ járási bizottsá­gának titkára beszámoiójáljan ' értékelte az elmúlt három év munkáját. Megállapította, hogy a I járás alapszervezetei jó munkát végeztek mind polit'kai, mind a társadalmi munka tekintetében. A fiatalok ebben az évben eddig 37 117 társadalmi munkaórát dol­goztait. Ezen belül segítették a községfejlesztésí tervek végrehaj­tását, de segítették a termelőszö­vetkezetet is. A paksi Vörös Su­gár Tsz KISZ-szervezete kezde­ményezésére a fiatalok a vasár­napi napokon segítettek az ősziek betakarításában. A duna- földvéri glmházium fiataljai 10 katasztrális holdról, a paksi gim­názium fiataljai '0 holdról a ku­koricát és 6 holdról a répát ta­karították be. A beszámoló má­Dolgos lányok és asszonyok a németkéri Ságvári Tsz-ben A németkéri Ságvári Tsz föld­jein minden időben, minden mun­kában ott szorgoskodnak az asz- szonyok is. A tsz-nek huszonöt asszony- és leány-tagja van, de rajtuk kívül még harminchét olyan lány és asszony munkájára számíthat rendszeresen a közös gazdaság, akik nem tagjai a szö­vetkezetnek. A «bedolgozó« asz- szonyok művelték meg a 20 hol­das kertészetet teljes egészében, részt vettek a ké2i aratásban és most legutóbb azzal segítették a közös gazdaságot, hogy felszed­tek 15 hold cukorrépát. A cukor­répaszedés sürgős volt, szomba- ton-vasárnap is dolgozni kellett. A Ságvári Tsz lányai, asszonyai mind derekasan dolgoznak, nehéz kiválasztani közülük a legjobba­kat. Talán a teljesített munka­egységek száma az, amely segít­séget nyújt a választásban. Ro­denbrücker Teréz, Nyúl Magdi 270, Stollár Mihályné, Nyúl Pálné 230 munkaegységet teljesítettek. Dicséret illeti még Mrázik Mag­dolnát, ifjú Tóth Ferencnét, Steierwald Ignácnét, id. Tóth Fe­rencnét. Id. Tóth Ferencné már hatvanöt éves, de ott dolgozik a fiatalok között korát meghazud­toló elevenséggel. Egy lengyel tudós meg akarja menteni az ősi veiehcei palotákat Velencében a csodálatos szép­ségű palazzók alapját egyre erő­sebben megrongálja a sós víz. A tenger vizének romboló hatá­sa különösen azóta érvényesül, amióta a kis gőzhajók és moto­rosok egyre inkább kiszorították a festői gondolákat. A modern hajók erősebb hullámverése ugyanis az eddiginél jóval na­gyobb megrázkódtatásokat okoz a paloták alapzatában. Hozzájá­rul az is, hogy a történelmi ér­tékű paloták tulajdonosai — ál­lítólag kellő anyagi fedezet hí­ján — semmiféle tatarozó mun­kálatokat nem végeztetnek a műemlékeken. Egyes építőművészek javasol­ták, hogy bizonyos velencei pa­lotákat le kell rombolni és a helyükbe emeljenek inkább luxus szállodákat és modern bérpalotá­kat. Noha a lakosság tiltakozott a világhírű város elcsúfítása el­len, a pénzéhes magántőke máris emelt néhány modern gyu- faskatulyaszerü épületet a lagú­nák városában. Nemrégiben egy lengyel tudás, Cebertovicz professzor tanulmá­nyozta a velencei építészet hely­zetét és javasolta, hogy az általa kidolgozott módszerrel mentsék meg és »tegyék szárazba» a meg­támadott épületeket. A lengyel professzor módszere annak a már régebben felfedezett eljárás­nak a továbbfejlesztése, amely szerint elektromos mezők léte­sítésével tartósítani tudják a pusztulásnak indult köveket. — Egész Velencében, sőt egész Olaszországban széles körben tár­gyalják a lengyel tudós által ja­vasolt »elektrosokk módszert-», amelynek megvalósítása azonban megint csak pénzkérdés. Miért dolgoznak szorgalmasan, példamutatóan a némétkéri Ság­vári Tsz lányai, asszonyai? Azt mondják azért, mert igényeik ál­landóan növekednek. Uj bútor kell nekik, mindig szebb ruha, háztartási gépek és sok minden. Ahogy emelkednek igényeik, úgy kell mindig több pénz azok ki­elégítéséhez. S a tsz-ben tudnak keresni, mert a vezetőség arra na­gyon vigyáz, hogy annyi legyen év végén a munkaegység értéke, amennyit terveztek. Helyesebben: több lehet, dé kevesebb soha! így aztán becsülete van a munkaegy­ségnek. A munkaegység becsüle­tét évközben azzal erősítik, hogv minden munkaegységre pénzelő­leget, meg búzát, árpát, krumplit, kukoricát, cukrot osztanak. így aztán a németkéri lányok, asszo­nyok tudják, hogy nem hiába dol­goznak a tsz-ben. Mehetnének sokan az erdészet­be is. Azt mondják az asszonyok, hogy az asszonynak a férje mel­lett a helye. A férj a tsz-ben dol­gozik, úgy helyes tehát, hogy az asszony is ott dolgozzék Az asszo­nyok példát mutatnak a lányok­nak. És még egy. A vezetők felesége is ott dolgozik a földeken. Amikor arról volt szó, hogy területet vál­laljanak az asszonyok a kapások­ból, legelőször Vaszkó Lászlóné, íz elnök felesége vállalt területet. A németkéri lányok, asszonyok kezük munkájával fejlesztik, erő­sítik a termelőszövetkezetet. Ko­moly része van ennek a munká­nak a tsz eredményeiben. És ezért dicséret illeti a dolgos lányokat és a dolgos asszonyokat. sodik részében az ifjúság előtt álló feladatokról és azokról a vállalásokról szólt, melyeket a já­rás KlSZ-szervezetei tőitek a KISZ-kongresszusának ti szeleiére, illetve a második ötéves terv idő­szakára. A beszámoló légén Gazdag elvtárs a határozati ja­vaslatot ismertette. Javaslat hangzott el arra nézve, hogy a KISZ alapszervezetek a tagság széleskörű bevonásával beszéljék meg a feladatokat. Foglalkoztak többek között a kulturális és a sportmunka fellendítésével, vala­mint a tapasztalatcserék szerve­zésével. Tapasztalatcserék szer­vezésére kerül sor munkás- és parasztfiatalok között. A beszámoló felett indított vi­tában húszán kértek szót és mondták el véleményüket. A Du- naföldvári Kendergyár küldötte tsz KlSZ-alapszervezeteket hívott meg tapasztalatcserére üzemük­be. Bauer József elvtórs, a me­gyei úttörő szövetség titkára fel­szólalásában a fiatalok helytállá­sáról emlékezett meg, majd ja­vasolta a jelenlévőknek, hogv a jövőben az eddigieknél jobban foglalkozzanak a KlSZ-szerveze- tek az általános iskola VIIT. osz­tályát végzett fiatalokkal, akik az úttörő szövetség tagjai voltak és akiket meg kell nyerni a KISZ-nek. Felszólalása végén a KISZ küszöbönálló kongresszusá­nak jelentőségét méltatta. Az ér­tekezleten felszólalt Soczó József elvtárs, az MSZMP megyei bi­zottságának titkára, aki azt Hang­súlyozta, hogy a szocializmus építése az ifjúságtól is lelkiisme­retes munkát követel. ,,Az az eszme, amiért mi harcolunk és küzdünk. váljon valósággá a KISZ-fiatalok gondolatában és szívében. Felelősségteljes az a munka, amely az elkövetkező időben a KISZ-fiatalságra hárul. Pártunk vezetésével és helyes po­litikájával le tudjuk küzdeni a nehézségeket és biztosítani tud­juk. hogy előrehaladásunk a kö­vetkező években még gyorsabb legyen” — mondotta. Faludi Im­re elvtárs, a dunaszentgyörgví Ezüstkalász Tsz elnöke a tsz-fia- talok helytállásáról beszélt, majd javasolta, hogy jó lenne, ha az idősebb elvtársak több se­gítséget adnának a KlSZ-szerve- zeteknek. A vitában felmerült kérdések­re Gazdag István elvtárs meg­adta a választ, majd megválasz­tották a járási bizottság tagjait és a megyei KISZ-értekezlet kül­dötteit. Pozsonyiné Egy hazug hír — Az elmúlt napokban több he­lyen lehetett hallani és szerkesz­tőségünkhöz is fordultak né­hányon kérelemmel, támogas­suk szándékukat, járjunk közbe, hogy tervük sikerüljön. Mások csak érdeklődtek, felvilágosítást kértek, tájékoztatást, mi az igazság a hallott hír körül. — Megint mások biztosra vették és felháborodtak, amikor elmond­tuk, hogy semmit sem tudunk a dologról és közöltük azt is, hogy ilyenfajta munkaközvetitéssel nem foglalkozunk. Miről is van szó? Arról, hogy néhányon különböző hazug, az igazságot teljesen mellőző hírek­nek felülve, elhatározták részt vesznek valamifajta »újjáépítési akcióban Chilében», hiszen «oda toboroznak embereket» különbö­ző, csillagászati számokban ki­fejezhető pénzösszegekért, fizeté­sekért. Volt olyan, aki már arról tudott, hogy hatvanezer forintot kap a jelentkező jelentkezése­kor, s ezután nemsokára negy­venezret. Havonta természetesen példátlanul magas fizetést, zseb­pénzt és miegyebeket. Túloznánk, ha azt mondanánk, hogy tömegével jöttek, még csak nem is sokan, de jöttek, jónéhá- nyan. S ha akár egy ember jött volna is, már az is elszomorító lett volna. Mert nem hirdette ezt falragasz, az újságok nem írtak róla, a rádió sem mondta, sem­minemű úton-módon nem kö­zölték, hanem kézen-közön a sut­togás, az egymást heccelés útján es as igassag jutott fültől-fülig. S a legtöbben nem hittek benne, de akadtak akik felültek a mesének. Illetékesekhez, a megyei ta­nács munkaügyi osztályához in­téztük a kérdést. S a munkaügyi osztály tájékoztatta szerkesztő­ségünket, lapunk minden olvasó­ját, s rajtuk keresztül mindazo­kat, akikhez közleményeink, hí­reink eljutnak. Amit egyesek a chilei munkával, újjáépítésekkel kapcsolatban hirdetnek, nem igaz. Valaki, vagy valakik kita­lálták, feltehetőleg rosszakarat­ból, hogy ezzel zavarják a nyu­galmat, megzavarjanak embere­ket, egyesekben felkeltsék az egészségtelenül magas jövedelem igényéi, zavart, hangulatot kelt­senek. Semminemű toborzás nem folyik, semmiféle chilei munká­ra. A munkaügyi osztály, a mun­kaközvetítő nem foglalkozik ilyen kérdésekkel és bárki, bárhová is fordul, reménytelenül teszi. — Ilyen irányú rendelkezés nics, ilyen irányú felhívás nem történt; sem szóban, sem írásban, s ha valaki valahol ilyen hírekkel ta­lálkozik, a leghatározottabban utasítsa vissza azokat, ne hagyja magát félrevezetni, nyugodt munkáját megzavarni. A magunk részéről ehhez nem kívánunk semmit sem hozzáten­ni, legfeljebb még nyomatékosab­ban felhívni a hiszékeny embe­rek figyelmét, ne hagyják ma­gukat egyes «jólértesültek», vagy »mindentudók» által félrevezetni. I. gy­Befejeztük a hároméves tervet tervezettnél. A mennyiségi ter­melés túlteljesítése mellett nem léptük túl egy alkalommal sem az önköltségi tervben kapott mutatókat, sőt egy százalékkal csökkentettük a hároméves terv idején a szénbányászat tervezett költségét. 1957-ben, amikor a hároméves tervet megkezdtük, arra tettünk ígéretet, hogy határidő előtt tel­jesítjük a tervet. ígéretünket valóraváltottuk. A bányaüzem dolgozói a terv teljesítése után már újabb célért harcolnak. Az év végéig terven felül 14 500 tonna jó minőségű szenet hozunk felszínre. A terv túlteljesítésére tett vállalásunkat is teljesítjük és adósság nélkül, büszkén kezdünk második ötéves tervünk megvalósításához. Imrő László levelező A Komlói Szénbányászati Tröszt Mázai Bányaüzemében 1960 november kilencedikén 21 órakoi befejezték a hároméves tervet. A tervet nemcsak a mennyiségi mutatókban teljesítették, hanem jelentős eredményt értek el a felszínre hozott szén minőségé­nek javulásában is, a bányászott szén kalóriatartalma magasabb volt a tervezettnél. A kiemelkedő termelési siker elsősorban a gondosan szervezett munka eredménye. A hároméves terv idején a bányaüzem ha­vonta rendszeresen túlteljesítette terhét. A hároméves terv indulásakor feladatul kaptuk, hogy egy főre eső termelésünk 583 kiló legyen. A végösszesítés szerint eredmé­nyünk 681 kiló. Csaknem száz kilóval több szenet bányászott egy doleozónk egy műszakban a 10. III. Tíz órával azután, hogy a Kozmoszplán fénye tűzcsóvát húz­va maga után, elhagyta a Földet, már az ötödik millió kilométer fe­lé közeledett. Az Ural-hegység táján napsütötte délután volt, az óceánon túl pedig kora délelőtt. Az Amerikai Űrhajózási Cent­rum tudósai lázas igyekezettel és figyelemmel követték az űrhajó útját. Nem egy tudós elragadta­tással beszélt a Kozmoszplánról és főként az keltette fel az óceá­non túli tudományos világ érdek­lődését, hogy az Ikarusz II-ről automatikusan leadott televíziós felvétel nyomán kialakult véle­mény egy marsbeli atomrobbanás­ról — megfelel-e a valóságnak? A tudósok nagy része igennel fe­lelt, hiszen akárcsak szovjet kollé­gáik — a felvételen világosan megfigyelhették a különös pusz­tulás jó néhány olyan jellemzőjét, mely nukleáris robbanást bizo­nyít. A Centrum parancsnoka, Has­tings tábornok egész éjszaka dol­gozószobájában tartózkodott és ezekben a percekben türelmetle­nül várta a kormány titkos érte­sítéseit. Tíz óra után néhány perc­cel magához kérette a Centrum különböző osztályainak vezetőit: Home tábornokot, Cording és Brown ezredeseket. A három ma­gasrangú katona egyszerre érke­zett. Hastings türelmetlenségét és izgatottságát nehezen tudta lep­lezni, és miután helyet mutatott SASS ERVIN:/ Lálhúlfjqé T □ beosztottjainak, azonnal megszó­lalt: — Remélem, uraim, nem lepőd­tek meg azon, hogy idekérettem Önöket... Sőt biztos vagyok ab­ban is, hogy tudják már, miről lesz szó. — Sejtjük, tábornok úr — bó­lintott Brown ezredes, a Centrum nukleáris szekciójának parancs­noka. Hastings tábornok éppen foly­tatni akarta szavait, amikor halk berregéssel hívást jelzett íróasz­talán a rádiótelefon, A tábornok a készülékhez sietett, lenyomott egy apró gombot. — Tessék. Kellemes csengésű női hang szólalt meg a készülék hangszó­rójából. — Tábornok úr, titkos távirat a kormánytól. — Véget ért a kormányzóta­nács? — kérdezte Hastings. — Valószínű, tábornok úr. — Hozza be. azonnal. Hastings nem ült vissza a kényei mes klubfotelbe, íróasztalánál várta meg a belépő titkárnőt, gyorsan átfutotta a táviratot és felkiáltott: — Végre! Oké! . . . A titkárnő nesztelenül távozott. Hastings a bárszekrényhez lépett, egy üveg whiskyt szedett elő és négy kristálypoharat. Sugárzott arcáról a megelégedettség. — Cording, maga a legfiata­labb. Töltsön kérem. Cording felugrott és készsége­sen töltött a négy pohárba. Has­tings még mindig nem ült le, fel­emelte poharát. — Uraim! Egészségünkre! S egy hajtásra kiitta az erős italt, majd a szoba egyik falához lépett, elhúzott egy súlyos brokát­függönyt, elfordított egy fehér kapcsológombot, a szobába fél­homály ereszkedett, a falon pedig naprendszerünk térképe világoso­dott meg. Fehér fénypontok jelez­ték azon a bolygókat, kék színűek a Föld körül keringő műholdakat, sárga színűek a műbolygókat és űrállomásokat. A térkép vala­mennyi fényjelző pontocskája mozgásban volt, pontosan úgy és olyan sebességgel, irányban, ahogy azok a valóságban száguldottak a világűrben. A Földtől mintegy arasznyi távolságban egyenletesen mozgott előre a Mars irányában egy piros fénypont: a Kozmosz- plán. Hastings intett vendégeinek: — Üljenek le uraim és jól fi­gyeljenek. A három katona feszülten né­zett főnöke arcára. Hastings szi­varra gyújtott és nyugodtan fújta a kék füstöt. A félhomályban kí­sértetiesen villogott a fénylő, ele­ven térkép. Home, Brown és Cor­ding a Kozmoszplán gyorsan mozgó piros fénypontjára meredt, majd újra Hastings arcát kutat­ták. A tábornok feléjük fordult. — Először tisztázzunk valamit. Kérem, vázolják véleményüket a vörös űrhajóról. A Mars-pusztu­lással kapcsolatos nézeteiket is fejtsék ki röviden. Home tábornok, a Centrum ra­kéta-szekciójának parancsnoka szólalt meg legelőször. A vékony, idegestekintetű férfi most szokat­lanul nyugodtan beszélt, alig ke­reste a szavakat. — A felvételt mi is megkaptuk. Tanulmányoztuk ... és az a véle­ményünk, hogy egy pillanatig sem lehet vitás: nukleáris robbanás okozta a tragédiát. Minden isme­retünk erre utal. — Egyszóval? — ütötte le a szivar hamuját Hastings és Ho­rnéra nézett. — Egyszóval: a kom­munistáknak igazuk van?! — Sajnos, igen. A Mars élővilá­gát atomrobbanás törölte le a bolygó felszínéről. fastings közbeszólt. — Mindannyian így látják? (Folytatjuk.) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents