Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-06 / 263. szám

laeo. november 6. TOLSA MEGYEI NEPCJSÁG 9 SPORT Hiker fejezik be Hőgyészen az új sporttelep építését? A nagyméretű társadalmi munka és a beépített több tízezer forint vész kárba — „Olyan lesz a mi labdarúgó­pályánk, hogy a megyében nem lesz párja” — mondták a hőgyé- szi sportvezetők és sportolók 4 évvel ezelőtt. A vezetők lelke­sedése átragadt a sportolókra, az egész községre és nagy mérete­ket öltött az a pályaépítés, amely akkor Hőgyészen volt. Hatalmas területet hoztak rendbe, mely­nek közepén kapott helyet az új sporttelep. A labdarúgó- és a kö­rülötte levő futópálya helyén sok száz köbméter földet kellett megmozgatni, hogy a pálya ta­laja vízszintbe kerüljön. Egy évi munka után addig jutottak, hogy a pálya bekerítésére került sor. Közel 700 méteren át — a sport­telepen körben — betonoszlopo­kat ástak le, melyekre drótfona­tot feszítettek ki. A bejáratnál felépí ették a pénztárfülkét is. Mindez három évvel ezelőtt volt. Azóta kevés hír esett a hőgyészi pálya építéséről, illetve befeje­zéséről. A napokban megnéztük a fé­lig kész Hőgyészi MEDOSZ-sport- telepet. A bejáratnál a társa­dalmi munkával felépített pénz­tárfülke romjai fogadtak ben­nünket. A fülke tetején 10—12 éves gyerekek játszadoztak és a még rajta lévő néhány cserepet igyekeztek összetörni. A bejárat­tól jobbra három betonoszlop ki- döntve. a drótfonattal együtt a földön fekszik. A sporttelep bejáratánál hasonló siralmas kép fogad bennünket. Kétméteres gaz, a mocsaras, ingoványos te­rületen. Meglátszik, hogy vala­mikor rendezett terület volt — de mikor is volt az? Maga a labdarúgó-pálya, mely mintegy 2 méterrel magasabban fekszik, vi­szonylag rendezett és gondozott. De nem mondható ez el a sport­telep nyugati sarkáról, ahol sa­lak- és szeméthegyek tornyosul­nak. Röviden összefoglalva az egész sportelep úgy néz ki, mint aminek nincs gazdája. Hiába dol­goztak a község fiataljai sok száz munkaórát, hogy lepjen szép sporttelepük, a befejezés előtt megtorpant az építkezés. A MEDOSZ megyei és országos elnökség, de a megyei Testneve­lési és Sporttanács, a Hőgyészi Községi Tanács vezetőinek kelle­ne közösen megbeszélni, hogy mi is legyen a hőgyészi sport­telep további sorsa. Tudomásunk, szerint a MEDOSZ-elnökség, de a községi sportkör is komo.ly anyagi áldozatot hozott az új sporttelep megépítéséért és mind ez most kárbavész, ha sürgősen be nem fejezik. Javasoljuk, ül­jenek össze az illetékesek és be­széljék meg a hőgyészi sportte­lep befejezését. Áz olimpiai jelvényszerző versenyekről KÜNN A SZABADBAN már ritkábban süt ki a nap, bekö­szöntött a borongós, őszi időjá­rás. Hiába, egyre fogynak az 1960-as naptár lapjai, az év vége is nagyon, de november utolsó napja egyenesen rohamosan kö­zeledik. A római nagy találkozó évében városban és falun egy­aránt sok szó esett az olimpiáról. A küzdelmek előtt az előkészü­letek egyes lépéseit kísérték ag­gódó figyelemmel a sportkedve­lők százezrei. Később Róma küz­dőtereire összpontosult az ér­deklődés. A távolból is nagyon nehéz volt kiszurkolni az első aranyat, Parti János nagyszerű győzelmét. Majd az Albano tó iménti eredményhirdetés után még ötször kúszott fel a győzel­mi árbocra népköztársaságunk címeres lobogója. Ezekben a napokban ország­szerte gyakran megelevenednek a nagy találkozó feledhetetlen pil­lanatai. Az olimpiát megjárt versenyzők, sportvezetők sűrűn ismétlődő élménybeszámolóinak hallgatói ugyancsak Rómában ér­zik magukat, s átélik a verseny legizgalmasabb részleteit. Az olimpiáról változatlanul sok szó esik, de vajon mennyi tett szü­letett az öt karika szellemében? A KÉRLELHETETLEN SZA­MOK arról tanúskodnak, hogy október huszadik napjáig pon­tosan 263 556 fiatal és idősebb állampolgárunk szerzett jogot az ötkarikás jelvény viselésére, vett részt sikerrel az olimpiai jelvény- szerző versenyeken. A résztve­vők valóban nagy száma egy­ben azt is mutatja, hogy egyet­len jelentkezőnek sem okozott különösebb nehézséget a verse­nyek szintjeinek teljesítése. A labdajátékok műsorba iktatása jelentősen növelte a versenyek népszerűségét. Egyes megyékben, így például Fejér megyében és néhány vá­rosban, például Debrecenben 12 ezer, illetve nyolcezer jelvényessel valóban elismerésre méltó tettek születtek. Nem így Baranyában, ahol alig négyezren szereztek jo­got az olimpiai sportjelvény vi­selésére — eddig... — Hogy-hogy eddig? — kér­dezhetné bárki. Hiszen künn a szabadban már ritkábban süt ki a nap, beköszöntött a borongós őszi időjárás. Ez mind igaz, de az idő néha még kedvez a késleke­dőknek. Az őszi fuvallat néha még elűzi a felhőket az égről, s ilyenkor, ha nem is perzselőn, mint az olimpia napjaiban Ró­mában, de azért kisüt a nap és mosolyogva csalogatja, hívogatja elsősorban azt a több mint hat­vanezer embert, akik az olim­piai jelvényszerző versenyek so­rán már csak egy, vagy két számmal adósak. Könnyen lehet, hogy éppen a labdajáték, vagy az előadás meghallgatása hiány­zik és ilyenkor még a napsütés­re sem kell várni. JÓ LESZ ÁM VIGYÁZNI, mert az olimpiai jelvényszerző versenyek »patópáljai« is csak november utolsó napjáig szerez­hetik meg a verseny jelvényét. Az idő pedig gyorsan halad, jó lesz sietni. Aki ugyanis már hozzákezdett, annak a félútról igazán kár volna visszafordulni, az a szép kis jelvény megéri a fáradságot, nem is beszélve a jóleső mozgásról, a testet felüdí­tő sportolásról. Az olimpiai jelvényszerző ver­senyek -patópáljainak« figyelmé­be ajánljuk tehát a november 30-i utolsó dátumot... A Paksi Kinizsi ifjúsági labdarúgó3 csapata Balról jobbra: Mauzer, Aradi, Titkos, Kajári, Weisz, Szabó, Vilmányi, Koch, Szepesi, Kiss, Müller. A bonyhádi közgazdasági technikum sportéletéről A bonyhádi közgazdasági tech- j nikumban élénk sportélet folyik. Több állandóan működő szak­osztály van, így a leány kézilabda, fiú kosárlabda, szertorna. Ezen kívül működnek még, mint ideig­lenes szakosztályok a fiú kézi­labda, az asztalitenisz, az atlétika és a sakk szakosztályok. Az egész sportkör munkáját Pál László testnevelő tanár irányítja. A lány kézilabda-csapat részt vett a járási bajnokságban, amit meg is nyert. Eredmények: Bonyhádi Cipőgyár—Bonyhádi közgazda- sági technikum 0:6, Bonyhádi Ipari Iskola—Bonyhádi közgaz­dasági technikum 0:6. A lány kézilabda-csapat ezenkívül részt vett a megyei kézilabda-bajnok­ságban, mely folyamán a szék-' szárdi közgazdasági technikum ellen 3:1, a tamási gimnázium ellen 2:1 arányú győzelmet éri el. Az iskola fiú kosárlabda-csa­Sport A Kisdorogi MEDOSZ vezető­sége megóvta az Iregszemcsei MEDOSZ ellen elvesztett mér­kőzést, mert — mint az óvás mondja — az iregszemcsei csa­patban Dein jogosulatlanul sze­repelt. Az óvást a jövő héten tár­gyalja a szövetség. * Fazekas János, a Dombóvári Szpartakusz, valamint Bencsik | pata edzésekkel készül a megyei középiskolás bajnokságra. A baj­nokságon rajta kívül a paksi, a szekszárdi és a bonyhádi gimná­zium csapata vesz részt. Az iskolában mindezek ellenére a hangsúly a tömegsporton van. A különböző edzéseket a tanulók igen nagy számban látogatják, így például a fiú kosárlabda ed­zésre az iskola fiú tanulóinak mintegy 65—70 százaléka jár. Az óraközi szüneteket ping-pongo- zással, sakkozással töltik a tanu­lók. Igen nagy népszerűségnek örvendenek a jól bevált házi- bajnokságok is. Egy panasz van csak, hogy nincsen elegendő idő és hely az edzések és házibajnok­ságok lebonyolítására, az iskolai tornaterem elfoglaltsága miatt. Remélhetőleg az új iskola üzem­behelyezésével ez is megszűnik. Farkas László közgazdasági technikum II, o. hírek Vilmos dunaföldvári ifjúsági já­tékost november 7-ig, illetve no­vember 17-ig tiltotta el a szövet­ség a játéktól. * A megyei TST mellett működő Agitációs és Propaganda Bizott­ság november 4-én, pénteken délután értekezletet tartott, ahol megbeszélték a bizottság előtt álló feladatokat. A nyeremény Mai labda rúgó-műsor NB III. Bajai Bácska Posztó—Mázai Bányász 14 óra (Horváth), PEAC —Kaposvári Dózsa 14 (Szabó I.), Kiskunhalasi Dózsa—Kaposvári MTE 14 (Gombás), Kaposvári— Kinizsi—Bajai Építők 14 (Nagy), Csepel Autó—Pécsi VSK 14 (Sze­lei), Székesfehérvári MÁV Előre —Bonyhádi Vasas 14 (Völgyesi). MEGYEBAJNOKSÄG Szekszárdi Dózsa—Simontor­nya 14 óra (pécsi játékvezető, Horváth, Paár), Tolna—Dombó­vári Szpartakusz 14.30 (Schnierer, Kleiber, Váradi H.), Döbrököz— Nagymányok (Kovács Gy., Besse­nyei, Saárv), Kisdorog—Gyönk 14 (Ligeti, Streer, Széli), Fadd— Gerjen 14.30 (Mecseki. Magyar, Kollár), Dombóvári VSK—Báta- szék 14 (Somogy megyei játék­vezető hármas), Paks—Iregszem- cse 14.30 (Izing, Bencze, Benke). JÁRÁSI BAJNOKSÁG Győré—Bonyhádi Cipő 14.30 óra (Kimle, Tövissy), Váralja— Zomba (Khizi, Alesch), Cikó— Mucsfa 14.30 (Pető, Kuszka), B. Vasas II.—Lengyel (Tóth, Köő), Kismányoli—Tevel (Csuma. Pa- czolai). Máza II.—Nagyvejke (Ko vács J., Eretnek). Dunaföldvár— Kajdacs (Paulai. Garai), Duna- szentgyürgy—Matlocsa (Zsigmond, Pinke), Duna' őmlőd—Bölcske INagy G., Káldij. Vonnak emberek a földön, akik csak éppen, hogy vannak. Élnek, mert megszülettek és nem vitte el őket a náthaláz vagy valami más betegség. Élnek, mert esznek, táplálkoznak, mert táplálják őket. Ezeknek az embereknek — mint azt a lélek­búvárok tanítják — vagy két­száz évvel előbb kellett volna születniük, vagy kétszáz évvel utóbb. Vannak olyanok is, akik szerint sokkal jobb lenne, ha nem volna ilyen ember a földön. De hát ilyen ember is van, él, lélegzik. Erről nem tehet senki. Ezek a típusok kimerítik a fél- nótás és a félzseni fogalmát. — Ilyen ember volt Józsi bácsi is. Emberemlékezet óta itt él a fa­luban. A vezetéknevét is csak a tanácsházán lehetne megtalálni, ha igen, mert lehet, hogy még ott sem tudják. Józsi bácsi tehát él, éldegél. Itt-ott dolgozgat egy kicsit. Van a falu végén egy kis düledező viskója. Az is olyan rossz, hogy talán még az adóha­tóságnak sincs szíve a viskó után adót kiróni. Józsi bácsi mindenütt ott van. No, nem azért, mert meghívják. Azért, mert nem hívja senki. — Nincs egy lakodalom, amelyet meg ne látogatna. Hát aztán va­jon, ki volna az a szívtelen, aki meg nem kínálná egy darab ka­láccsal, egy-lcét pohár borral. — Józsi bácsi köszöni, aztán to­vábbáll. Ha a kapu előtt beszélgetnek, azonnal megáll. Madárarcát a beszélők felé fordítja és hallgat. Hogy mit ért a beszélgetésből, mit nem, ki is tudná megmon­dani? Valami kis pénze mindig akad. Néha kiszólnak az udvar­ról, segíteni hívják. Bólint, megy, dolgozik, aztán odébbáll a meg­keresett bérrel. Nem volt még rá példa a faluban, hogy valaki ne fizette volna meg a munká­ját, kihasználta volna. Ismeri a pénz értékét, de nem lehetne azt állítani, hogy valami nagy fontos­ságot tulajdonítana neki. Eljár a tanácsülésekre is, nagygyűlé­sekre, órákig várakozik az orvos rendelője előtt, bár életében sem volt beteg. A templomig is el­megy. Ott leül a templom küszö­bére és nézegeti, kik mennek be. S azt is el kell mondanom, gya­kori látogatója a labdarúgó-mér­kőzéseknek is. Ha a nép üvölt, csak csóválja a fejét. Most aztán tessék kitalálni, miért csóválja? Elítéli a közönség viselkedését? Egyetért vele? És a fejcsóválás az ellenfélnek vagy éppen a já­tékvezetőnek szól? Nem. ezt nem tudni. O maga pedig nem nyilat­kozik erről... Az esős időjárás miatt itt-ott nem tudnak dolgozni. Ilyenkor a fiatalok lemennek az öltözőbe és ping-pongoznak, sakkoznak. Ked­di napon történt, hogy az ifi csapat egyik játékosát az idő­sebbek elküldték a postára totó- szelvényért. Vagy 40—50 darabot hozattak, s aztán nekiálltak ki­tölteni. Tudnunk kell azt, hogy ez nem megy könnyen. Minden­kinek elképzelése van, s ha sza­bad így mondani: »biztos« tipp- je, melyről csak utólag derül ki. nem is olyan biztos. Előkerül­nek a pesti lapok, a megyei lap és mindenféle rendű és rangú sajtótermék, amelyben totótipp található. Azt variálgatják, oszta­nak, szoroznak és főleg ordíta­nak. Az elképzelések nem éppen akadémiai szinten mozgó kicseré­lése közben lép be... No, vajon ki? Eltalálták: Józsi bácsi, igen magas hangulatban, mert a szomszédban már, forr a bor. A magas hangulat után részéről nem következik a »hang«, mint azt mondani szokták, csupán az orra vörösebb a szokottnál és a szeme csillog egy kissé élénkeb­ben a szokottnál. Most is csó­válja a fejét s szintén nem tud­ni, mi okból. De nem szól sem­mit, leül egy kis suszterszékre a sarokba és nagyokat hallgat. A szelvények közben megtel­nek egyessel, kettessel, x-szel. Egyszer egyik fiú felkiált: — Józsi bácsi! Jöjjön csak ide! Az öreg odamegy, minden kí­váncsiság nélkül. A fiú ránéz az öregre, aztán azt mondja: — Józsi bácsi, ide hallgasson! Mondja azt, hogy egy, kettő, iksz. Jó? De összevissza mondja. Meg­teszi?... Az öreg mondja is, úgy ahogy neki mondták. Égyszer megszó­lal a fiú: — Elég! Köszönöm. A fiúk jobbra-balra dőlnek a nevetéstől. — Aztán új csukát végy ám nekem, ha nyersz! — kötekedik az egyik. A nagyhasú kapus is megszólal: — Gyerekek, mire jó ez? — Nincs több eszetek? Elmúlik egy hét. Józsi bácsi­nak arrafelé visz az útja. Nagy hangosság üti meg a fülét. Be­toppan az ajtón. Egyszerre hú­szán is rohannak feléje, ölelik, csókolják. Nem érti, mit jelent­sen a dolog. Igaz, látta ő már a fiúkat csókolózni, de akkor mez­telen volt a térdük és igen cifra »ruha« volt rajtuk. Az öreg pár pillanat alatt a le­vegőben volt. Dobálták felfelé és szörnyen ordítottak. Aztán piroshasú bankókat dug­tak a zsebébe. Mindebből nem értett semmit. A szakosztályve­zető hangja csendült fel: — Fiúk! Mi fogjuk patronálni Józsi bácsit. Ö lesz a csapat fia. És így lön a mai napig. BÁLLÁ TIBOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents