Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-30 / 282. szám

6 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. november 30. Történetek Edgar Wallaeeról Edgar Wallace angol detektív- regényíró sohasem ismerte szü­leit. Lelencgyerek volt és örök­befogadó szülők nevelték fel. Az iskolában emiatt gyakorta, kel­lett ilyeneket hallania: »Te nem is vagy rendes gyerek, csak amolyan fogadott. S ez nem ér fel annyit sem, mint egy igazi...« Mire a kis Edgar orrát felhúzva büszkén így felelt: — De buták, is vagytok. Engem a szüleim több ezer gyerek kö­zül válogattak ki, de a ti szüléi­teknek el kellett fogadniok, amit éppen kaptak. Edgar Wallace híres volt arról is, hogy detektívregényeit hihe­tetlenül rövid idő alatt diktálta le. Egyik nap, amikor az egyik barátja telefonon beszélni akart vele, a házvezetőnő azt felelte: »Nem hívhatja a telefonhoz, mert éppen most kezdett egy új de- tektívregényt diktálni«. Mire a barát: »Sebaj. Majd tartom a vonalat, amíg befejezi a regényt«. — A Magyar—Szovjet Baráti Társaság Országos Elnöksége de­cember 5-én elnökségi ülésen tárgyalja meg az MSZBT Tolna megyei Elnökségének munkáját. — Kisfaludy Kérők című víg­játékénak bemutatására készül­nek a németkéri színjátszók. — Bábjátszó csoportot alakí­tott Bátaszéken a nőtanács he­lyi szervezete és a községi műve­lődési ház. Az együttes vasárnap tartotta első előadását az isko­lás és óvodás gyermekek részére. — 3 400 000 forintot fordítottak Szekszárdon a felszabadulás óta a villanyhálózat bővítésére, a ré­gi vezeték kicserélésére. Ezen a költségen mintegy 17 kilométer hosszúságú vezetéket építettek! — A televízió műsora: 17.25: Az Újpesti Dózsa—Benfica lab­darúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból. 19.15: A TV ezüst kalászos előadásai II. 20.00: Rö- vidnadrágos ember. Olasz—spa­nyol film. Helyreigazít ás Lapunk vasárnapi számának 7. oldalán a „Nehéz szövetkezeti el­nöknek lenni” című cikkben saj­nálatos elírás történt. A cikkben szereplő 1200 vagon cukorrépa helyett 1200 tonna értendő, s ugyanígy nem közel 1000 vagon, hanem 1000 tonna takarmány- répáról van szó. Apróhirdetések Figyelem ! Értesítjük Tamá­si és Tolna község lakosságát, hogy a Szekszárdi Patyolat Vál­lalat fiókjait e két helyen meg­szüntetjük. A november 30-ig vállalt ruhaneműket december 15-ig festve és tisztítva tulajdo­nosaiknak átadjuk. Simontornyán a Széchenyi ut­cában új átvevőhelyet létesítünk, kérjük a község és a környék lakosságát, hogy a tisztítandó és a festendő ruhaneműket itt ad­ják le. (112) Kossuth Lajos u. 18. sz. ház el­adó, beköltözhető. (109 Eladó Szekszárd, Árpád u. 31. számú egy szoba, konyha, élés­kamrás ház. azonnal beköltözhető. (109) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. TeIefon: 20-10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21. 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónapra 11 Ft ŐSZ AZ ERDŐBEN Hideg, nyirkos idő jár regge­lenként az erdőkben. A sárguló mezőkön dér csillog, a víz felett köd lebeg. Az erdő konokul őr­zi a hideget, hiába incselkedik vele a bágyadt őszi napsugár... ősz van. A vénülő fák puha, süppedő, aranysárga levélszőnye­get hullatnak az erdei utakra. A fákon már üresen ringanak a fé­szekkastélyok. Apró, tollas kis la­kóik melegebb égövben repülnek már. Az öreg, nagybajuszú erdész reggeli körsétája közben megpi­hen az öreg juharfa lefűrészelt tönkjén. Minden nap itt szokta hangosan elolvasni az újságot. Szokásához híven ma is így cse­lekszik és megdöbbenve olvassa, hogy baj van Kongóban. A há­borús uszítok tovább folytatják háborús mesterkedéseiket, Má­sutt pusztítják az erdőket, gyil­kolják a fákat — árad szét a rengeteg mélyén a rossz hír, és aggódva fülelik az öreg erdész haragos, kedvtelen mormogását a fák. — No tessék — folytatja az öreg erdész haragosra duzzasztva orcáját. Hír a nyugati erdőkből' Katonai gyakorlóterekké változ­tak a hegyek. Az erdők mélyén gonosz lángszóró sziszeg: gyilkos gránát és aknarepesz sebzi halál­ra a fákat. Az évszázados fatör­zsek vékony gyufaszálként pat­tannak ketté a vijjogó repülő- bombák légörvényében. Gyilkol­ják az erdőket... — csapja le a fűre a vén erdész az újságot, könnybelábadt szemmel. — Hát akkor hogyan bánhat­nak ott az emberekkel? Feje fö­lött a fák szomorúan ingatják ár­ván maradt koronájukat. Felel­nének néki, ha tudnának beszél­ni. _ Bizony, bizony egy pipa do­hány szívódik el, mire felszárad az öreg erdész szemének har­mata. Akkor sem tudja, azonnal kezébe venni az újságot, csak úgy a szemével cirógatja végig öreg barátait, mert félti őket. — Majdnem egyszerre születtek, együtt nőttek fel viharban és napsütésben. Behunyt szemmel is tudja: ezt a kétágú vén bükköt fiatal korában vaddisznó túrta ki. Úgy kellett ásóval, kézzel vissza­ültetni a földbe. Kinőtte az idők során. Most az egész eget látszik tartani széles vállain. Ez a vén erdész kedvenc pihenőhelye. Itt szokta eldönteni, mikor melyik részt kezdjék el irtani a vidám favágók. Megsimogatja őket s a fenyőknek azt mondja: — belő­letek tárnia lesz, ti vigyázzátok majd bányászaink életét, A bükk­fának megjósolja: — A ti desz­kátokból bútort készítenek, szeb­bé teszitek majd a dolgozók ott­honát. Belőled villanyoszlop lesz és vas karjaidon át jóságos áram szalad majd az istenhátamögötti falvacskák házaiba, meg a távoli gyárakba. Nem csoda, ha az ember meg­siratja a céltalanul elpusztult, barbár módon elpusztított, leta­rolt erdőket. Hűvös szél surran át a fák kö­zött, lehelete megborzolja a ko­pár füvet és lapoz egyet az er­dész újságjában. A vastag betűk örömhírt kiáltanak: — Az Uraitól nyugatra szor­gos kezek milliárd és milliárd fa­csemetét ültének el. Erdők szü­letnek! — kiáltja ültéből felugor­va a vén erdész. — Nincs veszve semmi: ott igaz emberek élnek, szovjet emberek, akik gondolkod­nak! Majdnem elfelejtettem, hi­szen nálunk is száz meg száz faiskola földjében ütögeti már a fejét sok százezer facsemete. Er­dők élednek a Nagy-Alföld és a Tiszántúl futóhomokján, szike­sein. Csodálatos bükk: neked több ezer dédunokád született és tinéktek mind — tárja szét két karját a megelevenedett, boldog öreg ember, a jövő krónikása. — Megy is, szalad a hírrel: ezt el kell mondani a vidám favágók­nak is, a többi fáknak is, min­denkinek és mindennek, hogy van ember a földön, sok száz millió, aki facsemetéket ültet. — Tiszta szívvel hiszi, hogy család­jával együtt eszik is majd a gyümölcsükből és kipiheni fára­dalmait árnyékukban. Hogy min­den idegsejtjével és idegszálával dolgozik érte, hogy felnőjön a Béke Erdeje. A vén erdésznek sietős lábbal tiport csapása tán még látszik is a szomorú fák között a fűben, amelyről már felszáradt a hajnali harmat. A fák áhítatos, boldog susogása kíséri egyre feljebb égi útján a tündöklő őszi napot. — Zeng a csend a rengeteg szívé­nek édes muzsikájától. Fekete László A tárgyalóteremből II termelőszövetkezeti mozgalom ellen izgatott A termelőszövetkezeti közgyűlés a közös gazdaság legfelsőbb fó­ruma. Ott beszélik meg a ter­melőszövetkezet tagjai a gazdál­kodás összes problémáját és döntenek azok végrehajtásáról. A közgyűlés tulajdonképpen a ter­melőszövetkezet törvényhozó tes­tületé. A közgyűlésen minden tsz- tag felszólalhat, elmondhatja vé­leményét. Bírálhatja a termelő- szövetkezet vezetőségét, amennyi­ben úgy látja, hogy egyes veze­tők nem a közgyűlés által el­fogadott irányelveknek megfe­lelően gazdálkodnak, vagy pedig javaslatot tehetnek. De nem úgy, ahogyan ezt ifjú Koszorú József tette, a szekszárdi Szabadság Termelőszövetkezet ez évi, szep­tember 17-i közgyűlésén. Szeptember 17-én a szekszárdi Szabadság Tsz közgyűlésén a termelőszövetkezet elnöke beszá­molt az elmúlt félév eredmé­nyeiről, a betakarítás soron lévő feladatairól, majd pedig fegyelmi ügyeket terjesztett a tagság elé. A közgyűlés határozatot fo­gadott el, mely szerint csökkenti azoknak a tagoknak a háztáji földjét, akik nem dolgoznak rendszeresen. Mikor ifj. Koszorú József ezt meghallotta, minden szókérés nélkül többször közbe­kiáltott és szidalmazta a termelő- szövetkezet vezetőségét. Ezen túlmenően a tagokat a szövet­kezetből való kilépésre buzdí­totta. Rágalmazó szavakkal illette a termelőszövetkezeti mozgalmat, és a szövetkezeti gazdálkodás egész rendszerét. Ifj. Koszorú József 1960. feb­ruárjában lépett a szekszárdi Szabadság Termelőszövetkezetbe. A tárgyaláson elmondotta, hogy önként, minden kényszer nélkül választotta a boldogulás közös útját. Kezdetben dolgozott is. Azonban a kezdeti lendülete csakhamar megtorpant és másutt keresett munkát. Nem, törődött azzal, hogy a szövetkezet a ter­melési tervek elkészítésekor szá­mított az ő munkaerejére is, azzal sem törődött, hogy a szö­vetkezet munkaerőhiánnyal küzd és emiatt a soron következő munkálatokat nem tudta időben elvégezni. Szeptemberig mind­össze 38 munkaegységet teljesí­tett. Természetesen ilyen munka­végzés mellett nem találhatta meg számítását a termelőszövet­kezetben. Ahelyett, hogy belátta volna mulasztását, minden alap nélkül azt állította, hogy a ter­melőszövetkezetekben nem lehet boldogulni, a szövetkezeti gaz­dálkodásnak nincs jövője és má­sokat a kilépésre biztatott. Azt állította, hogy a vezetőség őt és a többi tagot is meglopja, ki­fosztja, valamint becsmérlő ki­fejezéseket használt a pártta­gokra. A közgyűlés nagy többsége ifj. Koszorú Józsefet figyelmeztette, hogy valótlanságokat állít, azon­ban a harag és az indulat rossz tanácsadónak bizonyult. Ez a viharos közgyűlés a termelésre is kihatott Ifj. Koszorú József izgató, vádaskodó kijelentései után a tagság egy kisebbik, még mindig ingadozó része nem dol­gozott a közgyűlés után és ezáltal hátráltatta a rossz időjárás miatt amúgy is megkésett őszi munká­latokat. Ifj. Koszorú József a tárgyalá­son beismerte bűnösségét. Mély megbánást tanúsított és belátta, hogy olyanokat állított és han­goztatott, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Rájött arra is, hogy az, aki a termelőszövetke­zetben becsületesen dolgozik, annak biztosítva van a megél­hetése. E beismerő és megbánó magatartását a bíróság a bün­tetés kiszabásánál figyelembe vette. A szekszárdi járásbíróság Szi- geth Ferenc tanácsvezető bíró büntetőtanácsa figyelembe véve azt, hogy ifj. Koszorú József bűncselekménye igen veszélyes a társadalomra, kijelentései hatás­sal voltak a még ingadozó ta­gokra, és ez a termelésben is hátrányosan éreztette hatását, ezért őt egyévi börtönbüntetésre ítélte, termelőszövetkezet elleni izgatás bűntetete miatt, valamint két évre eltiltotta jogainak gya­korlásától. Az ítélet jogerős és végrehajt­ható. , S. J. A MÁV valóban felkészült a télre ? A minap olvastam a Tolna megyei Népújságban, hogy a MÁV felkészült a télre. Többek között azt írta az újság, hogy nem vehetnek részt a forgalom­ban az olyan vasúti kocsik, ame­lyek fűtőberendezése nem műkö­dik kifogástalanul. Ez jutott eszembe, amikor az elmúlt hét szombatján Budapestre utaztam, párnáson. Mikor beléptem a ko­csiba, rögtön éreztem, hogy a kocsit egyáltalán nem fűtik. A jegyeket kezelő kalauznak említettem, hogy az újságban a MÁV képviselője másképp nyi­latkozott. A kalauz fejcsóválás közepette mondotta, hogy sajnos a kocsi fűtőberendezése nem jó. Sárbogárdig »mélyhűtött« kocsi­ban utaztunk, illetve utaztam, több utastársammal együtt. Az újságíró nyilván megkér­dezte a MÁV illetékes Tolna me­gyei képviselőjét, hogy miképpen készültek fel a télre. A nyilat­kozót senki se kényszerítette hogy ne a valóságnak megfele­lően tájékoztassa az olvasókat. Nekem az az érzésem, hogy az az elvtárs, aki a MÁV-val össze­függően tájékoztatta az újság­írót, nem vette komolyan a nyi­latkozattételt. Ha például engem megkérdezne egy újságíró, hogy felszedtük-e már a cukorrépát, akkor felelősségem tudatában, nem mernék igenlő választ ad­ni, mert tudom, hogy csak két- három nap múlva fejezik be a cukorrépa szedését. Sokkal he­lyesebb lett volna, ha az újság­írót tájékoztató elvtárs esetleg azt mondotta volna, hogy még mindig vannak olyan kocsik, amelyeket nem lehet fűteni, de ezeket a legrövidebb időn belül megjavítják, vagy pedig kivonják a forgalomból. Az ilyen nyilat­kozat közelebb állt volna a va­lósághoz, az utasoknak pedig nem okozott volna bosszúságot. S. J. levelező, Bátaszék VEZESS BALESET NÉLKÜL! A sáros, síkos utak Az ősz és a tél baleset szem­pontjából legveszélyesebb idő­szak. Veszélyessége elsősorban az útviszonyok és a látási le­hetőségek hátrányos megválto­zásából adódik. A sáros, nyálkás, a hó, vagy a jégréteg által fedett, csúszós, síkos utakon gyenge a jármű­vek stabilitása, biztonsága, csökken a gépjárművek gumi­abroncsának tapadása s lé­nyegesen megnő a fékút. A sá­ros, nyálkás úton a tapadás 20—25 százalékkal kisebb, a letaposott hóréteggel borított úton feleannyi és a jégréteg esetén még ennél is kisebb, mint a száraz útvonalakon. A tapadási csökkenés következté­ben megfelelően növekszik a gépkocsi fékútja. így pl.: egy óránként 50 km/ó sebességgel haladó gépkocsi fékútja száraz aszfalton 16,3 méter, nedves aszfalton 24,5 méter, havas asz­falton 49 m, és jeges úton 98,1 méter. A fékútnak ez a nagy­arányú meghosszabbodása — már önmagában véve is — ma­gyarázatot ad a csúszós, síkos utak különleges veszélyességé­re. Ugyanakkor megrosszabbod­nak a látási viszonyok mellyel szintén számolni kell a gép- járművezetőknek. Az őszi-téli időszak október elejétől február végéig terjed. Ebben az időszakban a balese­tek jelentős részét a gépjármű­vek, főként a teher- és sze­mélygépkocsik okozzák. így pL: Tolna megye területén 1958 ok­tóber 1-től, 1959 március 1-ig az összbaleseteknek 78,8 száza­lékát a gépjárművek okozták. Éppen ezért az őszi és téli bal­esetek megelőzésével kapcso­latosan a gépjárművekkel kell foglalkozni. Ebben az időszakban a gép­jármű-balesetek általában 3 fő ok körül csoportosulnak: 1. a vezetés helytelen technikája, 2. az ittasság, 3. műszaki hiba. Rendelettel szabályozták az ebadót Az utóbbi időben a vadászok­nak sok bosszúságot okozott, hogy a mezőre járó kóbor ku­tyák sok apróvadat elpusztítot­tak, sőt az őzek és szarvasok szaporulatának egy részét is fel­falták vagy kiirtották. Megálla­pították, hogy a kóbor kutyák túlnyomó többsége a német ju­hászkutya (farkaskutya) ivadéka és korcsa, amelyeknek évi adó­ját eddig igen alacsony kategória szerint állapították meg. Indokolt volt tehát, hogy sza­bályozzék a német juhászkutyák és azok korcsainak ebadóját. Számos bírósági tárgyalás is in­dokolta ezt. Ugyanis a vadászok és a vadőrök — a törvényadta jogaikkal élve — lőtték a kóbor ebeket. A kutya gazádja és a vadőr között sokszor heves vi­tára került sor. Érthető, hogy a vadászok és a vadőrök általános tetszésére talált a pénzügymi­niszternek és a földművelésügyi miniszternek az 1/1960. szeptem­ber 15-i PM.—FM. számú együttes rendelete, amely kimondja, hogy „a német juhászkutyát és kor­csát kedvtelésből tartott ebnek kell tekinteni”. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a törzskönyve­zett német juhászkutya után évi 120, a nem törzskönyvezett után pedig évi 240 forint ebadót kell fizetni. (A törzskönyvezett ma­gyar vizsla évi adója változatla­nul 16 forint, míg a más fajtá­jú vizslák évi adója — ugyan­csak változatlanul — évi 60 fo­rint marad. Az őrző-védő fajtájú törzskönyvezett eb után, ameny- nyiben a Magyar Kutyatenyész­tők Országos Egyesülete által igazoltan munka-kutya vizsgát tett, valamint a vadászvizsgát tett egyéb vadászeb után évi 60 forint ebadót kell fizetni.)

Next

/
Thumbnails
Contents