Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

I960, november 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAO ÓT KÉRDÉS — ÖT VÁLASZ Villamosítási ügyben — Milyen eredményeket érteit el az idén megyénk villamosítása terén? Dorogi Zoltán, a Déldunántúii Áramszolgáltató Vállalat szek­szárdi üzletigazgatóságának igaz­gatója válaszol: — A legnagyobb eredmény az, hogy befejeződött megyénk köz­ségeinek villamosítása, tehát nap­jainkban már minden községben villanyfény világít. Az idei év elején megyénkben csak két köz­ségben nem volt villany, Báta- apátiban és Mórágyon, de ezeket is bekapcsoltuk a villanyháló­zatba. Bátaapátiban 1 kilométe­res nagyfeszültségű, és 3,7 kilo­méteres kisfeszültségű vezetéket, Mórágyon pedig 5 kilométeres nagyfeszültségű és 5,7 kilométe­res kisfeszültségű vezetéket kel­lett megépíteni. A villamosítás költségei Bátaapátiban több mint 730 000 forintot. Mórágyon pedig egymillió 741 000 forintot tettek ki Hét községben 27,5 kilométe­res hálózaton rekonstrukciót vé­geztünk és ennek során hét transzformátort is beszereltünk. Erre a célra több mint 2 millió forintot fordítottunk. Villamosí­tottunk 25 termelőszövetkezetet. Ennek érdekében 49,6 kilométer nagyfeszültségű vezetéket kellett megépíteni és 25 transzformátort beszerelni. A tsz-villamosítás költségei 6,5 millió forintot tet­tek ki. Felújításokra több mint 11 millió forintot fordítottunk. Az egyik leglényegesebb célunk az idei évben a transzformátor­hálózat sűrítése és a feszültség­javítás volt mivel a villamos- energia-ellátás javításának ezek alapvető előfeltételeié — A községfejlesztési munka során milyen gondot fordítanak a tanácsok a villamosítási prob­lémák megoldására? Schmidt Gyula, a Tolna megyei Tanács VB. községfejlesztési csoportjának vezetője válaszol: — Amint az közismert, a ta­nácsok a községfejlesztési ter­vekben jelentős teret szenteltek a villamosításnak is. Az idei évi tervekben 29 kilométer hosszú villanyhálózat-bővítés, ezenkívül 10 kilométeres bővítéshez hozzá­járulás szerepelt. Ez így magába- véve nem nagy szám, de ha meg­gondoljuk, hogy milyen terüle­teken épült, illetve épül meg ez a hálózat, mégis azt kell mon­danunk, hogy jelentős előreha­ladást jelent. A községek ugyan mind villamosítottak, de a falu­szélek, az újonnan épült utcák, utcarészek nagyon sok helyen még csak kérik a villanyt. Sok helyen a probléma megoldása viszonylag kisebb feladatot je­lent, mert hiszen csak a köz­ség belterületén lévő vezeték meghosszabbításáról van szó. Nos, a községfejlesztési tervekből elsősorban az ilyen részeket kap­csolják be a villanyhálózatba. Az idei évi tervek nagy része már meg is valósult, a tanácsok mint­egy ötmillió forintot fizettek ki a községfejlesztési alapból vil­lanyhálózat bővítésére, öcsény községben a vasút-környéki új telepet villamosították az idén községfejlesztési alapból, Pakson most is folynak a villamosítási munkálatok a helyi erőforrások­ból. Némelyik kis községben, mint Kisdorogon és Tabódon viszony­lag igen jelentős összeget fordí­tanak ilyen ceira. mivel a tanács helyesen belátta a villamosítás jelentőségét. Kisdorogon például a községfejlesztési alapból 225 000 forintot költenek hálózatbőví­tésre. — Hogyan javult a közvilá­gítás az idei évben, mennyivel növekedett a fogyasztók száma? Göttinger József, a DÉDÁSZ szekszárdi üzleti ge zgatóságának vezetője válaszol: — Igen jelentős előrehaladás történt a közvilágítás terén is az idei évben. Vállalatunk a megyé­ben közel 1600 lámpafelújítást végzett. A közvilágítás megvaló­sítása érdekében mindenekelőtt említésre méltó a fénycsöves vi­lágítás. Ilyen még nem volt me­gyénkben, de az idén már fény­csöveket szereltünk fel Szekszár- don, Dombóvárott és Dunaföld- váron. Szekszárdon 147 fénycső ég, mindenki nagy megelégedé­sére, hiszen ezáltal sokkal jobb a közvilágítás, mint azelőtt volt. Dunaföldváron 18 ostornyeles fénycsőarmatúrát szereltünk fel és helyeztünk üzembe. Dombóvár központjában ugyancsak égnek fénycsövek. A közeljövőben újabb fénycsövek gyulladnak ki Szek­szárdon a Toldi utcában és a fürdő előtti részen. Ami az új fogyasztók számát illeti: az idén közel kétezerrel növekedett fo­gyasztóink száma. így tehát ál­landóan csökken azoknak a laká­soknak a száma, amelyekben még a régi petróleumlámpákkal kénytelenek világítani. — Mit várnak a termelőszövet­kezetek a villamosítással kap­csolatban? Szűcs Lajos, a Tolna megyei Tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője válaszol: — Mindenekelőtt azt, hogy ütemszerűen, a terveknek megfe­lelően adják át az új hálózatot a termelőszövetkezeteknek, hogy a villanyenergia segítségével erő­síteni tudják gazdaságukat. Az idén, szerencsére nem volt külö­nösebb probléma e téren és azt várjuk, hogy a jövőben se legyen fennakadás. Sajnos, sok probléma adódik abból, hogy a termelőszö­vetkezeti villamosításokkal kap­csolatban több kivitelező szerv dolgozik. Ez sok bonyodalomnak, fennakadásnak a forrása. Elő­fordul, hogy kész az épület, de a villanyszerelők csak azután ér­keznek meg és kezdik el vésni a falat. Ezen úgy lehetne segíteni, ha a munkálatokat csak egy kivi­telező végezné és az kellően ösz- szehangolná a villanyszerelést az építkezéssel. Néhol, szerintünk indokolatlanul késik a villanysze­relési munkák befejezése és így nem tudják üzemeltetni például a már megvásárolt elektromos gépeket. Márpedig a szövetkezeti gazdaságok erősítése mindenek­előtt azt kívánná meg, hogy a lehető leggyorsabban végezzék el a belső szerelési munkálatokat is. Néha csak kisebb mennyiségű és értékű anyaghiányon múlik a szerelés. Az ilyen hiányosság megszüntetése is sürgős feladat, hiszen ezáltal még eredménye­sebb, gyorsabb lenne a termelő- szövetkezetek villamosítása. — Milyen villamosítási tervek vannak az 1961-es évre Tolna megyében? Kisteleki Gusztáv, az áramszol­gáltató vállalat főmérnöke vá­laszol: — A következő évben üzembe helyezzük a dombóvári 35/20 kilowattos alállomást, hogy ezzel jelentősen megjavuljon Dombó­vár térségében a villamosenergia­ellátás. Az épület kész, már a belső szerelési munkálatok foly­nak. A következő évben mintegy hétmillió forintot költünk erre a célra. Jelenleg több, Dombóvár­tól északra lévő község Győréből kapja a villanyáramot, Tamásin keresztül. Ez nagy hátrányt jelent és a dombóvári alállomás üzem­behelyezésével ez a probléma is megoldódik. Bonyhád és Győré között új vezetéket építünk, egy­millió 200 000 forintos költséggel. A nagyfeszültségű hálózatot kor­szerű védelmi berendezéssel lát­juk el, hogy ezáltal növekedjék az üzembiztonság. Az új beren­dezés a zárlat után egy idő múlva automatikusan visszakapcsol, mi­Nehéz szövetkezeti elnöknek lenni MINT FÖLDMŰVELŐ PA­RASZTEMBER semmivel sem különbözött Pálfi István meg­annyi társától. Tizenöt holdas gazdaságából maximális jövedel­met csikart ki. Hangyaszorgalom­mal gyűjtött évtizedeken át; pénzt csak a legszükségesebbek­re adott ki. Mindez meg is lát­szott kis gazdaságán. A villany­darálótól egészen a kapálóekéig bezárólag minden megvolt Pál- fiék portáján. Zombán a legte­kintélyesebb emberek közé sorol­ták. Élvezte, élvezi ma is, gazda­társai bizalmát, szívesen követ­ték mindenben. Dióhéjba fog­lalva ez lenne a magyarázat ar­ra, hogy őt választották meg el­nöknek a most egyesztendős Parasztbecsület Tsz-ben. Pálfi István 15 holdján és gaz­dasági felszerelésein kívül magá­val vitte a közösbe a közép­paraszt gondolkodására nagyon is jellemző kispolgári szemléletet is De a »kaparj kurta neked is több lesz« jelszó egy kollektíván be­lül, amilyen a szövetkezet, rossz, nem szabad hogy érvényesüljön. A gazdaságban az évvégi jövede­lem nagyságát illetően egyforma eséllyel indul mindenki. Az aki jobban megfogja a munkát, mini társa, annak év végén több bú­zát mérnek, több pénzt számlál­nak, ami így igazságos. Ezt vall­ja ma a tegnap igazán jómódban élő középparaszt Pálfi István is. Amióta a tsz-ben van közösségi ember lett. Annyira közösségi, amilyenné csak egy közös cél elérése formálhat valakit... Tavasszal az ébredő természet mezőre szólította a zombai Pa­rasztbecsület Tsz tagjait is. Szer­vezetten és fegyelmezetten lát­tak hozzá a szántás-vetéshez, hogy megtermeljék a minden­napit. Terveztek 120 hold bur- gonyaültetést is. Igen ám, de nem volt elegendő vetőmag. — össze kell szedni a tagok­tól — javasolták a járási szer­vek. Csakhogy a termelőszövet­kezet nem fizethetett annyit a burgonyáért, amennyit a szabad­piacon kínáltak. — Ne kicsinyeskedjünk em­berek. A mi érdekeinkről, a kö­zös érdekekről van szó, — mon­dotta Pálfi István, s jó vezető­höz illően ő ajánlott fel elsőnek 34 mázsa burgonya vetőma got a szövetkezetnek. Példáját követték a többiek is. Összejött a 110 holdra való vetőmag. A növényt jó gazda módjára ápolták, gon­dozták egész éven át, s az ered­mény: 100 mázsa holdankénti át­lagtermést takarítanak be. A HATÁR KÖZÖS MŰVELÉ­SÉVEL egyidejűleg vetődött fel a közös állatállomány kialakítása. Ez minden kezdő tsz-nél nagy gond. De több száz parasztember összefogása, előrelátása legyőzi az akadályokat. Erre is jó pél­dát szolgáltattak a Parasztbe­csület Tsz-ben. összehordtak ház­táji gazdaságukból 65 szarvasjó­szágot, amelyek szaporulataival és a vásárolt szarvas jószágokkal együtt ma 165 van a közös gaz­daságban. Több, mint amit ere­detileg terveztek. — A közös jószágállomány ki­alakítása volt igazán nehéz. A vei a zárlat oka többnyire múló jellegű. Arra törekszünk, hogy minden fogyasztó energiaigényét lehetőleg szabványos feszültségen elégítsük ki. A lakásokban néhol halványan égnek a lámpák — ezt fokozatosan megszüntetjük a feszültség javításával. 1961-ben feszültség javító munkákra közel 8 millió forintot fordítunk. A kö­vetkező évi feszültségjavító mun­kálatok elsősorban a nagyobb helységeket érintik. A következő évre húsz termelőszövetkezet villamosítását vettük tervbe. Igen nagy összeget fordítunk felújítá­sokra is. Tehát a következő évben is fokozott erőfeszítéssel dolgo­zunk annak érdekében, hogy to­vább javuljon a villamosenergia­ellátás. Boda Ferenc tagok adták össze a takarmány jó részét, ők biztosították az alom szalmát is — mondja a könyvelő, Őri János. E téren is az elnök mutatott példát, aki egymaga 15 kocsi alomszalmát adott a tsz-nek. Ezt tette a megyeszerte híres állat- tenyésztő Kelemen János is, aki­nek szintén oroszlánrésze van ab­ban, hogy a zombai Parasztbe­csület Tsz rendelkezik ma leg­jobban jövedelmező szarvasmar­ha-állománnyal a bonyhádi járás közös gazdaságai közül. Már az idén az első évben 20 000 literrel több tejet szállít a szövetkezet az államnak, mint amit a terv elő­ír. — Sok segítséget kaptunk a kormánytól is. Hiszen hízónak való süldőket az állatforgalmi vá­sárolt a szövetkezetnek, hitelt kaptunk istállóépítésre, épület- vásárlásra — állapítja meg Pálfi István. Természetes, hogy segít az ál­lam. Különösen a kezdő termelő- szövetkezetnek. De azért hadd említsük meg itt is, hogy aratás előtt a legkritikusabb időben a tagok salát pénzükből kölcsönöz­tek a szövetkezetnek abraktakar- mány-vásárlásra. Pálfi István 16 000 forintot adott a szövetke­zetnek. Adott Kelemen János is, meg adtak mások is. Ennek az eredménye pedig az, hogy az idén 200 hízottsertést adott, illetve ad az államnak a Parasztbecsület Tsz. A termelőszövetkezetben na­gyon fontos, hogy a vezetők pél­dát mutassanak, de legyenek em­berségesek, Ha kell, erélyesek. — Pálfi Istvánnál az előbbi kettő­vel nincs baj. Lám, most az őszön is, amikor csak dolgozni lehet, szinte minden vasárnap ott van a tagok között, époúgy szedi és hordja a cukorrépát, a burgonyát, mint a többi. S ha va­lamit kémek tőle, nincs szíve nemet mondani. A közelmúltban például tragikus szerencsétlenség érte az egyik szövetkezeti csa­ládot Az özvegyen maradt fe­leség pénzt kért- a közösből te­metésre. A kasszában éppen alt­kor egy fillér sem volt. Bele­nyúlt hát Pálfi István a zsebébe és leszámolta az ezer forintot: ha majd lesz visszaadják. Vagy ott van F. P. esete, öt a rosszul számító szövetkezeti tagok között tartották nyilván. Bekönyörögte magát az állattenyésztésbe, de nem állt helyt a munkában, ezért innét elküldték, Más be­osztást kapott, de itt is hanyagul dolgozott. Végül már a tagság egyik része javasolta: F. P.-t zár­ják ki a szövetkezetből. Tekin­tettel három apró gyermekére Pálfi István ezt nem akarta ten­ni. Este felkereste a családot, hosszasan elbeszélgetett F. P.- vel és feleségével, akik megígir- ték, hogy a családfő ezután helyt­áll a szövetkezetben, esek ne küldjék el. S azóta F. P. mun­kájára nem volt panasz. PÁLFI ISTVÁNT olyan közös­ségi embernek, olyan szövetkezeti elnöknek tekintik, aki bármit haj­landó a közösség érdekében meg­tenni. Gyenge oldala viszont, hogy sok esetben elnéző a fegyel­mezetlenekkel szemben is. — Csak voltam elnéző, jövőre másképp lesz. Elfogadtam a párt- szervezet javaslatát, ami a becsü­letes tsz-tagok egyetértésével is találkozott. Azt kérik tőlem, le­gyek erélyesebb, hát leszek. Jö­vőre, aki ennek a szövetkezetnek a tagja, attól én mint elnök meg­követelem, hogy „itt” -dolgozzon; Igazolatlanul ezután nem mu­laszthat a munkából senki. Ha intézivalója van, azt intézze el, de be kell jelentenie a munka­csapatvezetőnek, vagy brigádve­zetőnek. E tekintetben nem le­szünk elnézőek, mert ez a kö­zösség érdeke — mondja Pálfi István. „Elfogadtam a pártszervezet ja­vaslatát.” — E mondatra felfi­gyeltem. s újabb beszédtémába kezdtünk. Megtudtam, hogy Pálfi István nem tagja a pártnak, de mindenben elfogadja a párt irány vonalát és igényli, hogy a párt- szervezet vezetői beleszóljanak a gazdaság irányításába. Molnár András párttitkárról, Pados Gyula pártvezetőségi tagról úgy beszél, mint akik legtöbbet tettek azért, hogy maholnap végeznek a közel ezer vagon takarmányrépa, az 1200 vagon cukorrépa, a majd­nem ennyi burgonya betakarítá­sával. Sokat tettek a kommunis­ták, igaz. De megtette itt a ma­gáét mindenki, hiszen már az iparosok is a növénytermelők se­gítségére siettek. A tagok és csa­ládtagok most valamennyien az első közös esztendő kiváló termé­sének a betakarításán szorgoskod­nak. — Ha jó idő lesz vasárnap. 10 vontatóval hordjuk a répát. Re­mélem nem esik az eső, mert ak­kor már nem tudom, mi lesz — jegyzi meg Pálfi István. Gondol­kozik, maga elé néz a semmibe és halkan, inkább csak magának mondja: Nagyon jó érzés, hogy bíznak az emberben, jó tudni, hogy minden szövetkezeti paraszt­nak megvan a kenyere, hogy az emberek többsége elégedett. Ezért érdemes volt Zombán is tsz-t alakítani. Viszont igaz, hogy ma még nehéz szövetkezeti el­nöknek lenni. Dorogi Erzsébet A TIZENHATODIK A nyár derekán mélyedt először az ásó a földbe, hogy meg­kezdjék egy új bérház, Szekszárdon immár a tizenhatodik építését. Alig fél év telt el az első lapát föld kiemelése óta, de már az új bérház tetőzetét építik. Huszonnégy lakás épül, huszonnégy családnak lesz otthona az új bér ház. Az összkomfortos lakások korszerűbbek lesznek, mint az ed­dig építettek. A háromemeletes bérház mögött, ahol az épületek többsége lapostetös, ezt az újat is lapos tetővel építik. A tervek szerint tavasszal adják át az új bérházat a lakóknak...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents