Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-03 / 260. szám
. » t *■ TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG 1960. november 3, €jiieiwiek-izip $ éíioerMiiij 1960. Csereklei Zsuzsa Magyarkeszi gyermek-szépségversenyre úgy Zádory Évike Bese Valéria Tancsa Ilonka Jákli Magúiba Bonyhád Gerjen Alsótengelic Sióagárd kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére. SZERETET BIZOTTSÁGA Eddig azt hittem, hogy a szeretet a legösztönösebb érzés és nem lehet például összejönni öthat, vagy tíz embernek azzal a céllal, hogy neki ott és akkor törődni kell másokkal. Pedig lehetséges. Ezt bizonyítja a Paksi Járási Gyermek- és Ifjúságvédelmi Bizottság legutóbbi ülése. Ha valamihez, akkor elsősorban az elhanyagolt gyermekkel való bánásmódhoz kell a szív. Erről, a csupa szív bizottság egyik tanácskozásáról készült ez a riport. S. I. kétgyermekes apával beszélgettek először a bizottság tagjai. Bizonytalan félénkséggel, végigjáratta tekintetét az ülőkön, majd mikor hellyel kínálták megnyugodott. Bizalmatlanul kezdte, de hamar feloldódott. Két lánya van. Egy tizenhárom éves és egy nyolcéves. A felesége egy évvel ezelőtt halt meg. Sok adóssággal és egy félig felépült házzal maradt özvegyen. Az nem igaz, hogy a gyermekeket éhez- tette és gorombáskodott velük. Elhanyagolta őket. — Rosszul tápláltak és elhanyagoltak, pedig nagyon szeretem őket — mondja olyan őszintén, hogy szinte meglepetésnek számít ez a nyíltság. — Addig is, amíg a helyzetén nem tud lényegesen változtatni, elfogadja ugye a segítségem a Tudományos előadássorozat termelőszövetkezeti tagok részére Bonyhádon a termelőszövetkezeti tagok részére indít előadás- sorozatot a TIT. A szövetkezet dolgozói között eddig is élénk érdeklődés nyilvánult meg a tudományos, ismeretterjesztő, de különösen a mezőgazdasággal kapcsolatos tudományos előadások iránt. Az előadássorozat keretében — melynek témakörét a kívánal- , maknak megfelelően állították össze — négy előadás hangák el. Az első alkalommal a Meteorológiai Intézet jelenti címmel, a . szélrendszerekről, a felhőképződésről, zivatarok keletkezéséről, a dörgés, villámlás természeti okairól hangzik el előadás. A második előadás témája Csillagos éjszaka címmel az égitestek keletkezéséről, naprendszerekről, a szputnyikok, rakéták, űrhajók jelentőségéről szól. A harmadik előadás Élet és halál címmel, az élet keletkezésével, értelmével foglalkozik. Ebben a témakörben tárgyalja az előadó a földöntúli élet téves hiedelmét és egyéb babonákat. A negyedik előadás az állam és egyház viszonyával foglalkozik. Az előadások iránt mármost nagy az érdeklődés. nagymosások elvégzésére? — ajánl kozik Mezei Gyuláné, a bizottság egyik tagja. S. I. már nem tud kitérni a segítség elől, elfogadja. Látható megkönnyebbüléssel megígérte a bizottságnak, hogy ezután mindent megtesz »lányaiért«. Akkor ejtette ki először a száján, a hosszú beszélgetés ideje alatt a lányaim szót. A második már komolyabb eset volt. B. J.-né a fiával együtt jött el. A panasz elszomorító. A kis Józsika tizenöt éves és még csak öt osztályt végzett. A szülei gorombán, durván bánnak vele. Ütik-verik, ahol érik. Egyszer a szülők elmentek hazulról vagy három napra és nem hagytak otthon ennivalót. Az anya azért panaszkodik, mert a fiút nem tudja semmire sem használni. Feledékenynek, gyenge elméjűnek tartja. Az anyát kiküldték. Józsikán látszott a megfélemlítés. — Bátran mondjál el mindent, Józsika, ezek a nénik és bácsik neked jót akarnak. — bíztatja a bizottság elnöke, dr. Martin István. És Józsika elmondja, hogy való ban feledékeny, de csak egyszer- kétszer hozott mást az üzletből, mint amit kellett volna. Bevallja, hogy az apja sokszor megveri. Könyvet olvas, de moziban még csak egyszer volt. A bizottság erélyes hangú figyelmeztetést intézett az anyához. Kötelezte, hogy sürgősen írassa iskolába a fiút. Hanuszka Gyula rendőrhadnagy pedig vállalta, hogy sűrűn fogja ellenőrizni a szülőket. Ha pedig látni fogja, hogy a szülők csak egyszer is embertelenül bánnak a kis Jóská val, akkor megkapják megérdemelt büntetésüket, a fiút pedig állami gondozásba helyezik. Ezután egy apa jött, két fiával. Az egyik négy osztályt, a másik öt osztályt járt, de már kimaradtak az iskolából. Az apa megígérte a bizottságnak, hogy mihelyt hazaérkezik beíratja az idősebb fiát az esti iskolába, utána pedig Paksra hozza majd az orvoshoz, mert a bizottság vizsgálatra kötelezte. A kisebbik fiú mellé pedig egy pártfogót rendeltek ki, aki tanítani, nevelni és segíteni fogja a gyermeket. A gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság ezzel be is fejezte ülését. Azt nem lehet tudni, hogy a fáradozása százszázalékos eredményre vezet-e. Ezt majd a holnap fogja eldönteni. Annyi azonban biztos, hogy az őszinte szeretet, a segíteni akarás, a jóindulatú figyelmeztetés nagy dolgokra képes. Ezekkel a szép és jó tulajdonságokkal pedig a bizottság tagjai nem szűkölködnek S. J. Nemcsak jól — szépen is Félreértés ne essék, senkit sem akarok arra biztatni, hogy a munka minőségét hanyagolja el az esztétikai gyönyörűség, a szépség, a mutatósság érdekében. — Nem, nem erről van szó. Hanem arról, hogy amit alkotunk, amit csinálunk a maga hasznossága mellett legyen mutatós, szép is. Mindannyiunk előtt ismeretes, írtak is már róla, a Kossuth cigaretta csomagolásának, enyhén szólva, alacsony a színvonala. És még egy sereg árucikk, amely szebb, amely jobb csomagolásért kiált. Ezek az apróbb dolgok, a kicsinységek, amelyekért szót vesztegetni feltétlen ül érdemes, de nem ezek a legfontosabb kérdések. Szűkebb hazánkból is tudok példával szolgálni. S noha javítana rajta már nem lehet, szóvátenni — véleményem szerint — érdemes, elkerülendő a jövőbeni hasonló hibákat. Sokat beszélünk az utóbbi időben a helyes szekszárdi városkép kialakításáról. S joggal beszélünk, mert még sokat kell tennünk, hogy városunk valóban szép legyen. Ugyanakkor az egyik legszebb fekvésű magyar város. Óriási lendülettel indultak meg és folynak az építkezések. — Szívet-lelket gyönyörködtet a kertváros, a maga családi, kertes házaival. A vasútállomás melletti új bérháznegyed szintén szép. És így sorolhatnánk tovább az új negyedeket, házcsoportokat. Elégedettek lehetünk? Feltétlenül. — Százasok az ólban... VALÖSÄGOS OLIGARCHA volt háza népe közt Tibós János bácsi. Senki ne értse félre, nem az a rossz értelemben vett családfő volt ő, csakhát régimódi gondolkodása tette azzá. Ezt az is lehetővé tette, hogy a faluban a lakáshiány nagy volt. s amikor 2—3 fia is új családot alapított, nem tudtak hova lenni, maradtak a nagy családi közösségben, a nagy portán. Az öreg János bácsi meg, lévén a birtok tulajdonosa, a gazdasági vezető lett, pénztáros, minden. A köteles fiúi tisztelet remek példája volt e ház. Nem hiányzott itt semmi, senkinek. Ez az öreg János bácsi számlájára írandó. Ha nem így lett volna, bizonyára „fellázad" a többség. Nem is történt volna baj, hiszen a család tagjai szorgalmasan munkálkodtak, gyarapodtak is. Azt azonban furcsállták, hogy közös keresményükből tartalékra nem telt soha. Mert teszem azt egy takarékkönyv, benne párezer forint már mondott volna valamit. Vagy ha az öreg közlékenyebb, s elmondja, hogy jól dolgoztatok fiaim, van ám egy kis tartalékunk is. De semmi... ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT lett beteg János bácsi, s a hirtelen halál elseperte a bizonyosságot, maradt a találgatás. — Lenni kell pénznek valahol — morfondíroztak a hátramaradottak, miután a gyász első megdöbbenéséből felocsúdtak. A zárkózott öreg után azonban nem maradt semmi, sem anyagiakban. sem utalásban. De ahogy számították, évek óta összegyűlhetett legalább 80 000 forint. Nyomára azonban nem jutottak. Az igaz. nem is keresték, szorgalmas népek módjára dolgoztak, folyt az életük tovább, munkában, a gyász engedte szórakozásokban. Közben a párját vesztett özvegy is felocsúdott mély gyászából. Ráébredt egy-két nap után. hogy az élőknek inkább van szükségük rá. Tett-vett a ház körül. S egyszerre egy délután nagytakarítást rendezett. Méghozzá olyan alaposat. hogy az elhalálozott ágyából a szalmazsákot is kiürítette. Elképzelhető milyen erőfeszítést tett, míg kivonszolta a szalmával teli zsákot az udvarra. Itt meggondolta magát, s nem a szemétdomb felé, hanem a disznóól felé vette az irányt. Úgy ahogy volt. a szalmát berázta a anyakoca alá — gondolván ez se vesszen kárba... A GYEREKEK ALKONYAT- TÄJT egymás után érkeztek haza. Jó gazda módjára előbb az udvaron, az állatok körül néztek szét. Az egyik még oda is szólt a másiknak — látszik, hogy anyánk — szerencsére — mái magához tért, látod még be is aljazotta kocának. — No lám csak — feleli a másik — ez igen örvendetes — majd közelebb lépve felkiáltott — mit keresnek ott hallod, azok a százasok. S elképedve szemlélték a kocát, amint százasokon heverve, s a szájában egy piroshasút csámcsogva békésen nézett a kíváncsiskodókra . Nosza, lett aztán nagy futko- sás, s a végén mintegy 40 000 forintot összekapartak — a disznó alól: az öreg megtakarított pénzét. Igaz is, a sötétedésben az idős nénike nem nagyon figyelte, hogy a szalmával együtt a százasok halmazát is az ólba borította. Jó tanulság ez, hogy a felesleges pénznek nem a szalmazsákban, inkább a takarékban van a helye, A (Sz) Természetesen mindannak megállapításával, hogy az építőipar teljesítménye még nem egyszer kívánnivalót hagy maga után, van még tennivaló a közművesítés, stb. terén. Valami azonban felhívja a figyelmet arra, hogy az egyes épületek tervének elkészítésénél és kivitelezésénél még nincs minden rendben. A műemlékek javításánál, restaurálásánál állítólag nincs baj, hiszen minden tégla lebontásához, vagy beépítéséhez, minden kanálnyi habarcs felkenéséhez a műemléki felügyelőség hozzájárulása szükséges. És ez így helyes. Lehet emiatt sokszor szidni a »bürokráciát«, talán lassul az építkezések üteme, minden esetben hasznos azonban; ha ez esztétikai szempontokat vesszük figyelembe. Ki és mi védi azonban azokat az épületeket, amelyek nem műemlékek, de Hozzátartoznak a városképhez? Sajnos senki. Jelenleg bővítik a megyei tanács székházát. Az építkezésre nyilvánvalóan szükség van, szo\ emelni ellene ostobaság lenne. Az építkezés mikéntjét' illetően azonban — s sajnáljuk, hogy nem előbb tettük — kötelességünknek tartjuk megtenni megjegyzéseinket. Az épületet, amely már eredeti állapotában sem mondható szépnek, a szecesszió termek?, most sikerült tovább csúnyítani a toldalékkal. Ha egy épülethez hozzátoldunk, ugyebár, kötelesség alkalmazkodni az eredeti stílushoz. De itt még az ablakok sem lesznek azonosak. A tető- szerkezet egészen más, az építés módja is különbözik a régi ő1. Példa arra, hogyan nem szabad. Noha ugyanennyi költséggel az épület megtoldását helyesen is meg lehetett volna oldani. Lehetne egyéb példákat is sorolni, de egy is elég ahhoz, hogy érzékeltessük: nem elég jól megcsinálni valamit, nem elég a hasznossági szempontok figyelembevétele — amit csinálunk, legyen szép is. Hiszen van már hozzá erőnk, lehetőségünk, ízlésünk. S kell, hogy ízlésünk, is legyen. I- CVMagyar—román baráti est Bonyhádon Jól sikerült magyar—román baráti estre került sor az elmúlt napokban Bonyhádon, a Hazafias Népfront rendezésében. Ünnepi beszédet Kaszás Imre, országgyűlési képviselő mondott. Utána a helyi gimnázium tanulói adtak színvonalas, a két nép barátságát méltató műsort. Ezek között szerepeltek magyar és román népdalok, versek.
