Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG I960, november 2?. Fontos határozatokat hozott a Béke-Világfanács elnökségének bukaresti ülése Bukarest: (MTI) Bukarestben szombaton nyilvánosságra hozták a Béke-Világtanács elnöksége Bukarestben megtartott kétnapos ülésszakának határozatait. Az ülésről kiadott közlemény han­goztatja: — Az ülésszak mélyrehatóan megvizsgálta a jelenlegi nemzet­közi helyzetet és a világ béke­erői tevékenységének kibontako­zását. Az ülésszak kijelölte ak­cióit a következő időszakra, fő­ként az általános és teljes lesze: relésért folyó . harccal kapcsolat­ban. Az elnökség felhívást inté­zett mindazon mozgalmakhoz és szervezetekhez, amelyek a bé­kéért küzdenek, hangoztatván, mennyire szükséges, hogy ezek a mozgalmak és szervezetek ta­lálkozzanak és megtalálják a legjobb eszközöket a közös, ha­tékony harcra az általános és teljes leszerelésért. Az elnökség megvizsgálta a kongói helyzetet és külön hatá­rozatot fogadott el ebben a kér­désben. A határozatot eljuttatja az Egyesült Nemzetek Szerveze­téhez és valamennyi kormány­hoz. Az összes békeerők mozgósítá­sának előmozdítása céljából az elnökség elhatározta, hogy 1961. márciusának első felében össze­hívja a Béke-Világtanács ülés­szakát. A kongói helyzetről közzétett nyilatkozat hangoztatja: Az ENSZ-közgyűlés súlyosan megsértette a kongói nép szuve- rénitását azzal, hogy az ENSZ- ben elfogadta Kaszavubu elnököt és az erőszakkal hatalomra jut­tatott illegális kormány tagjaiból alakult küldöttséget. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezete képviselői által elkövetett hibák oda vezettek, hogy Kongó súlyos zavargások színhelye leit, amelyek már eddig is sok ezer kongói halálát okozták, s ame­lyek veszélybe sodorják a békét. A törvényesen beiktatott kor­mány, vagyis a Lumumba úr ve­zette kormány működését, vala­mint a parlament szabad tevé­kenységét biztosítani kell. Az ENSZ-haderők ne hajtsák végre többé az imperialisták paran­csait. A BYT által 1961-ben megünneplésre ajánlott kulturális évfordulók A Béke-Világtanács elnöksége kétnapos bukaresti ülése, miután megvizsgálta az országos bizott­ságok javaslatait, elhatározta, hogy a következő kulturális év­fordulók megünneplését ajánlja 1961-re: Francis Bacon, angol fi­lozófus és államférfi születésének 400. évfordulója, Tarasz Sevcsen- ko. Ukrajna nemzeti költője ha­lálának 100. évfordulója, Herak- leitos, görög materialista filozó­fus születésének 2500. évforduló­ja, Heinrich von Kleist, német drámaíró halálának 150. évfor­dulója, M. V. Lomonoszov, orosz tudós születésének 250. évfor­dulója. Fridtjof Nansen, norvég sarkkutató születésének 100. év­fordulója. Pák In Ro, koreai köl­tő születésének 400. évfordulója, Domingo Faustino Sarmiento, ar­gentin író születésének 150. év­fordulója. Rabindranath Tagore, indiai költő és filozófus születé­sének 100. évfordulója. Abubaker Ibn Tufail. arab filozófus, orvos, matematikus, író születésének 900. évfordulója.--------------------------------------------------------------j K edden ülést1 larF a megyei tanács vb A szokásos munkarend szerint kedden, november 29-én ülést tart a Tolna megyei Tanács Végrehaj­tó Bizottsága. Dr. Tuska Pál elv- társ, a végrehajtó bizottság elnö­ke jelentést tesz a feladatkörben tett intézkedésekről és a lejárt határidejű vb-határozatok végre­hajtásáról. A Tolna megyei Fő­ügyészség vezetője tájékoztató jellegű beszámolót terjeszt elő a megye törvényességi helyzetéről. A napirendi pont előadója: dr. Szilcz Ákos elvtárs, a Megyei Fő­ügyészség vezetője. A mezőgazda­sági osztály vezetőjének a beszá­molóját is megvitatják a megyé­ben működő termelőszövetkeze­tek helyzetéről, a tsz-ek zárszám­adásának előkészítéséről és a kö­vetkező évi szövetkezeti tervezé­sekről. A napirendi pont előadója: Szűcs Lajos elvtárs, a mezőgaz­dasági osztály vezetője. Külön na­pirendi pontként foglalkoznak az 1961. évi tanácsi felújítási hitelek bontásával. A napirendi pont elő­adója Vancsa Sándor elvtárs, a pénzügyi osztály vezetője. Nigéria támogatja a népi Kína ENSZ-tagságát Lagsos: (MTI) A nigériai par­lament kétnapos vita után, pén­teken jóváhagyta az ország kül­politikáját. Balewa miniszterel­nök felszólalásában állást fog­lalt a népi Kína ENSZ-tagsága mellett és hangoztatta, azok, akik ellenzik, hogy Kína elfog­lalja helyét a világszervezetben, képtelenek megérteni a reális helyzetet. A miniszterelnök síkraszállt amellett, hogy Kongóban helyre­állítsák a békét és a törvényes rendet. Balewa végezetül leszögezte, kormánya elszántan harcol a gyarmati igában sínylődő afrikai országok teljes felszabadításáért. 1 franciák komoly veszteségeket szenvedtek Algériában Kairó: (Uj Kína) Az algériai nemzeti felszabadító hadsereg főhadiszállása pénteken kiadott közleménye szerint . a francia hadsereg 160 katonáját megölték, 187 megsebesült a november 14-e és 21-e között eltelt időszakban lefolyt hadműveletekben. Az algériai erők elpusztítottak ezenfelül 26 francia páncélos ágyút, lelőttek hat katonai repü­lőgépet. Ugyanezen időszak alatt az al­gériai szabadságharcosok 33 eset­ben végeztek rajtaütésszerű tá­madást Algéria különböző falvai­ban és városaiban a francia ka­tonaság berendezései ellen. Amerikai szenátor Japánt fenyegeti Peking: (MTI) Az Aszahi Sim- bun közli Mansfield amerikai de­mokrata párti szenátor levelét. A szenátor levele, — mint az Uj Kína jelenti —; durva beavatko­zás Japán belügyeibe. Mansfield ugyanis felszólítja Japánt, hogy továbbra is tartsa fenn a Washingtonnal kötött katonai agresszív szerződést. A jelenlegi helyzet — írja a szenátor — nem engedi meg a japán—amerikai »biztonsági szerződés« felülvizs­gálását. Mansfield kénytelen elismerni a japán népnek azt a követelé­sét, hogy az ország semlegessági politikát folytasson, azonban fi­gyelmezteti Japánt, ne merészel­jen a semlegesség útjára lépni. Ű'.áznegyven évvel ezelőtt, 1820. november 28-án szü­letett a poroszországi Barmen vá­rosában Engels Frigyes, a prole­tariátus egyik legnagyszerűbb tudósa és tanítója, aki Marx Ká­rollyal együtt a tudományos szo­cializmus megalkotója volt. En­gels tőkés családból származik, melyről így ír barátjához, Marxhoz: »Gyalázatos dolog nem­csak megmaradni burzsoának, de ráadásul gyárosnak is, azaz olyan burzsoának, aki aktívan áll szem­ben a proletariátussal, csak az­zal vigasztalódom, hogy a mun­kásosztály helyzetéről való köny­vemen dolgozom«. Engels tudományos írásaiban mint például az »Anti Düring- ben«, stb. és a Marxszal közösen írt »Kommunista Kiáltványban« bizonyítja be a dialektikus és történelmi materializmusnak, mint a társadalomfejlődés objek­tív törvényei egyetlen kifejező­jének igazát, hogy minden ed­digi társadalom története az osz- tályhareok története volt. Az el­nyomó és elnyomott folyton el­lentétben volt egymással és hogy a társadalom fejlődése nem tűri meg az ellentmondások kibékíté- sét, hanem megköveteli a végső- lúg folytatott harc útján való le­győzésüket. Elemzi a kapitaliz­musnak azokat az ellentmondá­sait, amelyek elkerülhetetlenné teszik pusztulását. Rámutat, hogy a burzsoázia által megteremtett termelőerők túlnőttek a kapita­lizmus történelmi keretein. Mind­inkább kiéleződik a kapitalizmus »iajivető ellentmondása, a társa­ENGELS dalmi termelés és a kapitalista kisajátítás közti ellentmondás. Ez nyilvánul meg a proletariátus és a burzsoázia közti kibékíthetet­len osztályharcban, mely végső- soron a proletariátus teljes győ­zelmével fog végződni. A kapita­lizmus alapvető ellentmondásá­nak másik megnyilatkozása — mutat rá Engels — az az ellent­mondás, amely a termelésnek az egyes vállalatoknál való szerve­zettsége és az egész kapitalista társadalom anarchiája között fennáll. Az időről időre megis­métlődő túltermelési válságok ar­ról tanúskodnak, hogv a kapita­lizmus nem képes megszüntetni ezeket a marcangoló ellentmon­dásokat. Ezeknek az ellentmon­dásoknak a csomóját csak a proletárforradalom vághatja ket­té. A proletariátus megszerzi az á-lamhatalmat, s társadalmi tu­lajdonná teszi a termelési eszkö­zöket. A termelés anarchiáját a tervgazdálkodással helyettesíti, így ezek az elemi erők a szövet­kezett termelők kezében démoni uralkodókból engedelmes szol­gákká változnak. A Nagy Októberi Forradalom gyakorlata Oroszországban, a népi forradalmak gyakorlata azokban az országokban, melyek a szocialista tábort alkotják, szemléletesen igazolja, hogy csu­pán a társadalomnak szocialista alapokon való gyökeres, forradal­mi átalakítása nyitja meg a dől­FRIGYES gozók előtt a szabad, boldog élet útját, csak a szocialista tulajdon megszilárdítása biztosítja az anyagi és szellemi javaknak a nép érdekében történő tervszerű, hatalmas növekedését. S ez a vi­lágtörténelmi gyakorlat cáfolja meg a revizionistáknak azt a reakciós tételét, hogy a kapitaliz­mus békésen belenő a szocializ­musba, »a népi kapitalista disz- nóság békésen belenő a szocializ­musba« ahogyan Engels mondta, mikor a korabeli revizionistákat leleplezte. A mikor Engels megjósolta a szocializmus elháríthatat­lan győzelmét, ezt írta: »csak et­től kezdve fogják az emberek teljes tudatossággal maguk csi­nálni történelmüket... Ez lesz az emberiség ugrása a szükségsze­rűség birodalmából a szabadság birodalmába«. Ez a történelmi ugrás, melyet Engels előre látott, már megtörtént a szocialista tá­bor országaiban, melyeknek né­pei, marxista—leninista pártjaik vezetésével biztosan haladnak a szocializmus, a kommunizmus építése útján. Engels érdemeit összefoglalva, röviden így határozhatnánk meg: önmegismerésre és öntudatra ne­veli a munkásosztályt, a szocia­lizmust ábrándozásból tudomány- ryá tette. Utat mutatott és fegyvert adott a proletariátus ke­zébe, a burzsoázia elleni harc- 1)0z. M. J, Egy hét a külpolitikában Az elmúlt héten ismét A KONGÓI KÉRDÉS került a nemzetközi érdeklődés középpontjába. A fiatal afrikai köztársaság alig vívta ki függet­lenségét, máris az imperialisták cselszövényeinek áldozata lett. Kongó törvényes kormányát mindeddig megakadályozták ha­talma gyakorlásában, az ENSZ- csapatok pedig akcióikkal éppen a lázadó Mobutu és imperialista gazdái malmára hajtják a vizet. Az elmúlt héten a kongói esemé­nyek véres fordulatot vettek; az ENSZ-katonáknak harcba kellet szállniok a ghanai nagykövetség­re támadó Mobutu-féle zsoldo­sokkal. Az ENSZ ahelyett, hogy határozott intézkedéseket hozna, mentegeti Mobutut, amire azért volt szükség, mert éppen ezek­ben a napokban folyt a vita a kongói delegáció mandátumának elismeréséről. A nyugati hatal­maknak érdekük fűződött ahhoz, hogy a törvényes Lumumba-kor- mány helyett a Kaszavubu—Mo- butu-rendszer delegációját ismer­jék el a Kongói Köztársaság kép­viselőjeként. A kongói állapotokat jól jelle­mezte Nehru miniszterelnök, amikor az elmúlt napokban ki­jelentette: .,Mobutu hadserege rablóbandává változott, Kongó­ban jelenleg a törvénytelenség uralkodik.” Az ENSZ mégis a törvénytelenségnek ezt a rend­szerét ismerte el, amikor az Egye­sült Nemzetek Szervezetében az amerikai szavazógépezetet mini már annyiszor, ezúttal is az im­perialisták érdekében használták ! fel. A SZOVJET—FINN TÁRGYALÁSOK ismét bebizonyították, hogy kü­lönböző társadalmi berendezésű országok között nemcsak jó vi­szony. hanem gyümölcsöző együttműködés is lehetséges. Ugyanakkor a tárgyalásokról ki­adott közlemény annak is bizo­nyítéka, hogy a Szovjetunió őszinte barátja és segítője a kis országoknak. A mostani tárgyalások jelentő­sen hozzájárulnak a finn gazda­sági élet fejlesztéséhez. Finnor­szág számára létfontosságú a Szovjetunióval folytatott kereske­delem, ahonnan élelmiszereket, ipari berendezéseket, a mostani megállapodás alapján pedig er­dőkémiai üzemet kap. A finn kül­kereskedelem egyébként is áru­forgalmának egyharmadát a Szovjetunióba küldi. Világszerte rendkívül nagy ér­deklődés kísérte HRUSCSOV ELVTÄRS NYILATKOZATÁT. amely a Pravdában jelent meg. Hruscsov nyilatkozata az általános és teljes leszereléssel foglalkozott, amely ma a legfontosabb nem­zetközi kérdés. Ismeretes az a halogató taktika, amit a nyugati hatalmak kezdettől fogva alkal­maznak a leszerelés ügyében. A nyugati álláspont szerint először az ellenőrzést kellene megvalósí­tani, a leszerelésre csak azután kerülhetne sor. Ez az álláspont természetesen tarthatatlan. m=rt mindaddig, amíg nincs leszerelés, nincs mit ellenőrizni sem. Hrus­csov elvtárs most újból leszögez­te, hogy a Szovjetunió kész bár­milyen ellenőrzési rendszert elfo­gadni, ha sikerül létrehozni a megegyezést az általános és tel­jes leszerelésről. AZ AMERIKAI—NYUGATNÉ­MET GAZDASÁGI TÁRGYALÁ­SOK kudarcáról gúnyos hangon, emlé­kezik meg az Egyesült Államok sajtója. A New York Herald Tri­bune kommentárjában azt írja, hogy ami Bonnban történt, való­sággal vezérfonalul szolgálhat a jövendő amerikai kormánynak arra, hogyan lehet sikertelen tárgyalásokat folytatni egy szö­vetséges ország kormányával. Mint ismeretes Anderson és Willon azzal a megbízatással járt Bonnban, hogy a nyugatnémet kormánytól évi 6 millió dollár hozzájárulást követeljen az ame­rikai megszálló csapatok költsé­geihez. A Nevy York Times sze­rint Andersent azért illették sú­lyos bírálattal, mert „rosszul tár­gyalt Bonnban”. A Pravda vezércikke a szovjet-finn tárgyalásokról Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati vezércikke megállapítja, hogy a szovjet nép nagy megelé­gedéssel fogadta a szovjet—finn tárgyalásokról kiadott közös köz­leményt. A vezércikk kiemeli a tárgyaló­felek egyetértését a leszerelés kérdésének fontosságában, vala­mint az észak-európai biztonság megszilárdításának szükségessé­gében. A Szovjetuniónak — mutat rá a Pravda — nincsenek Észak- Európában olyan érdekei, ame­lyek ellentétben állnának az ot­tani népek érdekeivel. A Szov­jetunió fontos feladatának tekin­ti, hogy megőrizze e térséget a háborús kalandorok merényletei­vel szemben. Ismeretes ugyanis, hogy e kalandorok most olyan lé­pésekhez folyamodnak, amelyek­kel fokozni akarják a feszültsé­get a Balti-tenger térségében. Ily módon a Szovjetuniónak és a skandináv országoknak szükség­képpen vannak közös céljaik, ha­sonlóan Finnország és a Szovjet­unió közös céljaihoz. Kekkonen tárgyalásai ismét megmutatták, hogy amikor az or­szágok az egyenjogúság és a köl­csönös megbecsülés alapjára épí­tik kapcsolataikat, a jelentkező nehézségek leküzdhetők és a leg­bonyolultabb kérdések is megold­hatók. Ezen az alapon jött létre megállapodás a legnagyobb ked­vezmény elv£ érvényesítésének módjáról arra az esetre, ha Finn­ország külön kereskedelmi egyez­mény alapján csatlakozni szán­dékozik az úgynevezett „szabad­kereskedelmi övezethez”. A Pravda vezércikke végezetül megállapítja, hogy míg az impe­rialista államok gyakorta diktá­tumot, sőt nyílt erőszakot alkal­maznak a kis- és gyenge orszá­gokkal szemben, addig a Szovjet­unió Finnországhoz és minden békeszerető országhoz fűződő kap­csolatai az egyenjogúságon, a köl­csönös megbecsülésen és őszinte­ségen épülnek fel. Ezeket a voná­sokat a világ első szocialista ha­talma vezette be az államközi kapcsolatok gyakorlatába is — ír­ja a Pravda. Az Indonéz Kommunista Párt elnökének nyilatkozata Djakarta: (Uj Kína) D. N. Ai- dit, az Indonéz Kommunista Párt elnöke üdvözölte az indonéz pa- raszt-fomtot (BTI) megalakulásá­nak 15. évfordulóján. Aidit rámutatott, hogy a pa­raszt-frontnak nagy figyelmet kell fordítania a radikális föld­reform végrehajtására, amely a vidéken végérvényesen megszün­tetné a íeudnli-must. E célból a ETI-nek elszánt harcot keli foly­tatnia a. mezőgazdasági munká­sok, a szegény-, illetőleg a kö­zépparasztság érdekeiért. A mezőgazdasági munkások és a szegényparasztok döntően ér­dekeltek a feudalizmus marad­ványainak kiküszöbölésében és a következő jelszó megvalósításá­ban: »Földet a szántó-vetőknek!« Az indonéz paraszt-frontot (BTI) 1945-ben alapították és ma már négymillió tagot számlái.

Next

/
Thumbnails
Contents