Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-26 / 279. szám
1950. november 26. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG § SPORT Hég a tavalyinál is kiegyensúlyozottabb az NB III. Az 1959—60-as bajnokság végén szóbeszéd tárgya volt, hogy az NB III-as csoportok között a délnyugati volt a legkiegyensúlyozottabb, mert 40 pont elegendő volt a bajnokság megnyeréséhez, 30 pont pedig majdnem nem bizonyult elegendőnek a kiesés elkerülésére. Nos az idei bajnokság még a tavalyinál is kiegyensúlyozottabb. A lejátszott 120 mérkőzés közül 29 végződött döntetlenül, 37 egy gólos győzelemmel és 54 találkozón aratott az egyik csapat egynél nagyobb arányú győzelmet. A mezőny kiegyensúlyozottsága nemcsak abban mutatkozott meg, hogy általában szoros eredmények születtek a mérkőzéseken (30 mérkőzés volt 2 gólkülönbségű az 54 találkozó közül) és a listavezető sem mehetett biztosra a sereghajtó ellen (lásd Máza győzelmét a Kaposvári Kinizsi ellen Kaposvárott), hanem a bajnoki táblázat is ezt a megállapítást igyek1959—60: szik alátámasztani. Addig, amíg az előző esztendőben 23 pont kellett az őszi elsőséghez, idén négy ponttal kevesebb, 19 pont is elegendő volt az őszi bajnokság elnyeréséhez. Ugyanakkor a sereghajtó csapatok is lényegesen jobban szerepeltek ebben a bajnokságban. Tavaly Dombóvár 5 ponttal volt a tizenhatodik és a tizenötödik Komlónak 6 pontja volt. Idén viszont a bonyhádiak kerültek a dicstelen utolsó helyre annak ellenére, hogy 9 ponttal rendelkeznek és a Kaposvári Honvédnek, valamint a PEAC-nak egyaránt 10—10 pontja van. Könnyen lehet, hogy a bajnokság utolsó helyezettje ebben az évben 20 ponttal rendelkezik majd a bajnokság végén, ami azt jelenti hogy a bajnok aligha fogja elérni a 40 pontot. Az elmondottakat szemléltetően támasztja alá az a két táblázat, amely az 1959—60-as és az 1960— 61-es őszi bajnokság végeredményét hasonlítja össze egymással: 1960—61: Megbeszélés az asztalitenisz szövetség vezetői részére A megyei ifjúsági sportbizottság helyiségében megbeszélésre jöttek össze a megyei és a járási asztalitenisz szövetség vezetői. Itt a megyei és a járási szövetség elnökei elmondották, hogy a szövetség mit tervez a téli hónapokra a falusi fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatban. Mint az elmondottakból kiderült, a tamási és a paksi járásban úgyszólván semmit sem tesz a szövetség annak érdekében, hogy verseny formájában biztosítsa a téli hónapok alatt a sportolást fiatalj ainknak. Nem sokkal jobb a helyzet a dombóvári járásban sem. A járási szövetségek vezetői bírálták a megyei szövetséget, mert — szerintük — munkájúkhoz kevés segítséget kaptak. Tárnok Lajos, a megyei asztalitenisz szövetség elnöke felszólalásában részletesen vázolta azokat a feladatokat, melyek a szövetségre, ezen belül a járási szövetségekre hárulnak, Metz István az ISB elnöke ösz- szefoglalójában értékelte az elhangzottakat, A szekszárdi közgazdasági technikum női és férfi röplabdacsapata a Hőgyészi MEDOSZ csapatait látta vendégül. A 2x20 perces játékidő után a hőgyészi férficsapat 43:42 arányban győzött. A nőknél a szekszárdiak bizonyultak jobbnak és 41:39 arányban győztek. A Dombóvári Fatelítő az őszi bajnok A Dombóvári Járási TST mellett működő labdarúgó-szövetség rendezésében befejeződött a járási labdarúgó-bajnokság őszi fordulója. Az utolsó mérkőzésen — nagy küzdelem után a Dombóvári Fatelítő csapata nyert. Az I első félidőben a gimnázium csa- ' pata vezetett 2:l-re, de a II. félidőre feljavult Fatelítő a maga javára fordította a mérkőzést, és 5:2 arányban győzött. A Fatelítő- nek ez a győzelme az őszi bajnokságot is jelentette. A Szekszárdi Petőfi decemberi programja A Szekszárdi Petőfi az NB III. befejezése után sem tért nyugovóra. Még december folyamán is érdekes mérkőzéseket játszik Szekszárdon. December 4-én a III. kerületi TTE, az egyik budapesti NB III.-as csoport harmadik helyezettje játszik majd Szekszárdon, december 11-én pedig a Testnevelési Főiskola ugyancsak NB III.-as együttese látogat majd el városunkba. A levezető mérkőzéseknek szánt találkozókon alkalom nyílik majd arra, hogy összehasonlítsuk egyrészt a budapesti NB III. osztályú labdarúgást a vidékivel, másrészt pedig párhuzamot vonjunk a délnyugati és a budapesti NB III. színvonala között. Az érdekes mérkőzésekre minden bizonnyal fél 2 órai kezdettel kerül majd sor a városi sporttelepen. 1. Csepel Autó 23 pont 1. Kaposvári Kinizsi 19 pont 2. Pécsi BTC 21 pont 2. Bajai Bácska 19 pont 3. Bajai Építők 20 pont 3. Kaposvári MTE 18 pont 14. Halasi Kinizsi 9 pont 14. Pécsi EAC 10 pont 15. Komlói Béta-akna 6 pont 15. Kaposvári Honvéd 10 pont 16. Dombóvári Szpart. 5 pont 16. Bonyhádi Vasas 9 pont Röplabda-mérkőzések Szekszárdon A mérkőzés elmaradt, a költségeket a vezetőknek kell megfizetni Szabó István, a Dombóvári Fatelítő Sportkör labdarúgó-csapatának edzője és Szabó Lajos elnökségi tag telefonon tárgyalást folytatott a Tolnanémedi Termelőszövetkezeti Sportkör vezetőivel. Ennek a telefonbeszélgetésnek alapján a dombóvári labdarúgók elutaztak Tolnanémedire, ahol azonban — érthetetlen módon — a hazai csapat nem fogadta a vendégeket. Az eset után a Fatelítő Sportkör Elnöksége meghallgatta az edzőt és a sportköri vezetőt, akik elmondották, hogy az idő rövidsége miatt vált szükségessé, hogy a mérkőzést telefonbeszélgetésen keresztül kössék le. Mindketten elismerték, hogy helytelen volt a mérkőzést levelezés nélkül lekötni. Mivel a sportkör szakosztálya, állami támogatás nélkül az üzem dolgozói által összeadott forintokból tartják fenn, ezért az elnökség úgy döntött, hogy Szabó Istvánnak és Szabó Lajosnak a felmerült költségeket meg kell téríteni. Az edző és a sportvezető az elnökség döntését indokoltnak látta és vállalták, a költségek megtérítését. * A Fatelítő Sportkör elnökségének döntése nagyon érdekes és igazságosnak is mondható, csak az az érthetetlen, hogy a Tolnanémedi Tsz Sportkör vezetői, ha lekötötték a mérkőzést, miért nem álltak ki, viszont ha nem volt szándékuk kiállni, miért kötötték le a mérkőzést és miért engedték, hogy egy egyesület költségekbe verje magát miattuk. Jl — éd Cakói — Hogyan lehet egyáltalán ebben a városban élni? — kérdezte a minap egyik ismerősöm, akit Budapestről helyeztek ide, Szék- szárdra. — Van itt egyáltalán valami élet? Pest, az igen... De egy Szekszárd? Bizonygattam, hogy nincs igaza, ha a várost valami elmaradott helyként emlegeti. Végül is megegyeztünk, hogy igenis, itt is lehet élni, hiszen — ámbár van még pótolnivaló — az adottságokhoz mérten lehet kulturális lehetőségeket találni. Ismerősöm csak elcsodálkozott, amikor elsoroltam, mennyit változott városunk az utóbbi néhány év alatt. Elmondtam, mennyit tettek például tavaly is a város lakói, hogyan szépítették, csinosították az utcákat parkokat. — Ezt megláthatod majd jövőre is — mondottam —, mert ha az idén kiérdemelte a »Virágos Szekszárd« nevet, akkor jövőre méginkább, amikor fennállásának 900. évfordulóját ünnepli. — Azt nem tudtam, hogy ilyen történelmi múltja van ennek a városnak. Eddig jóformán semmit sem lehetett hallani róla — így az ismerősöm. Most, a közelgő történelmi dátum alkalmából sok szó esik a városról. Szépek azok a tervek, amelyek erre az alkalomra születtek. Sokszor állapítottuk meg azt, hogy Szekszárdot a lakói nem érzik igazán a magukénak. De mintha tévedtünk volna. A közelmúltban lezajlott városi tanácsülésen nagyon sok tanácstag mondott véleményt, javaslatot, hogyan ünnepelhetnénk méltóképpen, változatos programmal, rendezvényekkel az évfordulót. Az egyik tanácstag arról beszélt, hogy rendezzenek szekszárdi borhetet, a másik, hogy kutassák fel Háry János szülőházát és jelöljék meg emléktáblával, a harmadik, hogy a művelődési ház művészeti együttese *közreműködésével rendezzenek látványos szüreti felvonulást a város fiataljai, ismét egy másik, hogy hogyan lehetne a tisztasági mozgalmat még jobban kiterjeszteni. És ami a szembetűnő volt, hogy olyan javaslatok születtek meg, amelyek nem igényelnek tetemes összegeket, sőt, azokból a városnak haszna is származhatna, mivel hozzájárulnának az idegen- forgalom fellendítéséhez, növeléséhez. Ápolni a kilencszáz éves hagyományokat és megtölteni új tartalommal — ez érződött a tanácstagok hozzászólásaiban. Ismerősömnek ezúton is azt válaszolom, igenis, szeretik ezt a várost a lakói, és mindenki megszereti, aki hosszabb időt itt tölt el. És nemcsak szeretik, hanem erejükhöz, képességükhöz mérten munkálkodnak is azon, hogy még nagyobb arányokban fejlődjön, hogy ne csupán a boráról ismerjék a nevét. B. I. Humoros történet két régi emberről Emlékük és utódaik élnek még Gyönkön, de ők már meghaltak. Nehogy sértődés legyen, a nevüket is el változta tjük. Legyen az egyik Borissza Péter, a másik Spórmeiszter Pál. Borissza bátyánk, amint az nevéből is kiderül szerette a bort. Megitta reggel, megitta délben, meg este is. Szerette a jó ételeket, a hangulatos vásárokat, szerette azt, ha fülébe húzta a cigány, meg szerette a szép menyecskéket is, ha éppen úgy hozta az élet. Dolgozni azonban nem nagyon szeretett. Menegetett is tönkre, amúgyis kevés atyai öröksége évről-évre fogyott. Spórmeiszter bátyánk Borisz- szának barátja és komája, de egyenesen az ellentéte volt. Éjt nappallá téve dolgozott, borát nem itta meg, hanem eladogatta, még az ételt is sajnálta magától. Gyakran bizony egy szelet kenyérrel indult egész napra a határba és szilvát szedett mellé ebédkor az útszéli fákról. Ilyenek voltak hát ezek az emberek. S Borissza kövér, piros- arcú, egyeneshátú, fiatalos; Spórmeiszter meg sovány, sápadt- arcú, görnyedt és nehéz mozgású. Egyszer aztán összetalálkoztak az utcán. — Hogy vagy öreg komám? — így a Péter. — Lassacskán, lassacskán — így erre Pál. S kicserélték nézeteiket az időjárásról, az idei bortermésről, meg arról, hogy kinek mi a nyavalyája. — Gyakran szédülök, émely gek, nyugtalanul alszom — panaszkodott Borissza Péter — Én is így vagyok hallod, s gyakran nagyon fáradtnak, gyengének érzem magam — panaszkodott Spórmeiszter koma. Beszélgetésüknek az lett a vége, hogy megegyeztek: Kocsira ülnek, elmennek a hőgyészi orvoshoz, mivel az olcsóbb volt, mint a gyönki doktorok. Megnézetik már vele a nyavalyájukat. Egy derűs őszi reggelen fel- 1 | tarisznyáztak, befogták a Pál koma két szép pejkóját és irány a hőgyészi orvos. Bekopogtattak a fehérajtós rendelőbe és beléptek a csillogó műszerekkel zsúfolt vizsgáló- szobába. Az orvos megnézte őket alaposan, kopogtatta a hátukat, megnézte nyelvüket, mérte a vérnyomásukat, vizsgálta a vizeletüket. Szóval megtette a magáét. Péter gazda meg is jegyezte csendesen: — No, hallod Pál koma, ez a doktor megszolgálja a pénzünket. Vizsgálat végén aztán recepteket írt fel nekik az orvos és kioktatta őket. — Borissza gazda, magának bort inni nem szabad, zsírosat* fűszereset nem ehet és mozogni, mozogni uram, mert megöli még a vér. Vizet ihat, s vízben főtt krumplit és gyümölcsöt egyen..* — Spórmeiszter gazda, magának meg sokat kell pihenni és jól enni-inni, sok húst egyen es naponta igyon meg legalább fél liter vörösbort. — Tehát — summázta az orvos •— cseréljenek életmódot. Kezet rá! A két ember kezet adott. így váltak ed békességben és bölcs, mély gondolatokba merültek: Mentek a kopott makadám úton. kopogott velük a két pejkó és hallgatagok voltak, egy szót sem szóltak. Egyszer aztán Péter bátvám. a Borissza törte meg a csendet. — Mit gondolsz Pál komám, tudjuk mi ezt teljesíteni, amit a hőgyészi orvos mondott? — Én is éppen ezen tűnődöm. Azt hiszem komám nem tudjuk mi ezt teljesíteni — így van ez bíz. így van — erősítette meg Péter. — Tudod mit komám? Ez az orvos megcseréltette velünk az életmódot. Én azt mondom, nem jó ez a csere, tehát cseréljük vissza. És hogy teljes legyen a csere, cseréljük ki a receptjeinket is< Hát így történt... — Í5 — US —*
