Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-26 / 279. szám
1960. november 26. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Cseréljük ki tapasztalatainkat a pártmunkáról A Gerjeni Állami Gazdaság pártszervezetének munkamódszere in. Pártszervezetünk nagy gondot fordít a pártépítésre. Többek között igen fontosnak látjuk a Tán- csics-üzemegység megerősítését, valamint a gépműhelyek megerősítését pártszempontból. Ezért megfelelő előkészítő munka után a Táncsics-üzemegységben ez évben eddig három tagjelöltet, a gépesítés és egyéb munkaterületen pedig kilenc tagjelöltet és nyolc párttagot vettünk fel. Az év végéig még négy párttaggal szaporodik pártszervezetünk létszáma. Ezen a téren csaknem teljesen sikerült felszámolni a kampányszerűséget, de még van javítanivaló. A jövőben többet kell foglalkoznunk az újonnan felvett tagjelöltekkel, illetve párttagokkal. Végezetül néhány szót a taggyűlések előkészítéséről és lefolyásáról. A párttaggyűlések előkészítését mindenkor a párttit- kárhelyettes végzi. Figyelembe véve azt, hogy a munkaterület eléggé szétszórt, az előkészítést úgy végezzük, hogy négy-öt nappal a taggyűlés előtt a pártcso- • "»rtbizalmiakon keresztül tudatjuk a taggyűlés helyét, időpontját, valamint a tárgyalásra kerülő napirendi pontokat. A párt- csoportbizalmiak tudomásulvétel végett minden elvtárssal aláíratják az értesítő ívet. Ezzel a módszerrel értük el azt, hogy senki sem élhet olyan kifogással, hogy nem kapott értesítést.. Taggyűléseink látogatottsága — az igazolt távolmaradást figyelembe véve — 90—100 százalék között van. A taggyűlés előkészítéséhez tartozik és ez is igen fontos, hogy a terem, ahol a taggyűlést tartjuk megfelelő legyen. Az előadói asztalt leterítjük és virággal díszítjük, s mindenki számára ülőhelyet biztosítunk. — A pártvezetőség felhívása nyomán egyre inkább meghonosodik, hogy az elvtársak megborotválkozva, rendes öltözetben jelennek meg a taggyűlésen. A taggyűlés eredményességének magvát a tartalmas beszámoló adja. A beszámolót nagy körültekintéssel, kollektíván készítjük. Nálunk jól bevált módszer az, hogy a taggyűlés beszámolóját minden esetben a vezetőség más-más tagja ismerteti. Ez két szempontból is hasznos. Egyrészt a vezetőségi tag alaposan és behatóan foglalkozik az adott problémával, másrészt a tagság nagyobb figyelemmel hallgatja az előadót. A beszámolóban konkrét példákkal támasztjuk alá politikai mondanivalónkat, személyre szólóan bírálunk, vagy dicsérünk. A tagság aktívan részt vesz a vitában, esetenként 10—15-en szólalnak fel. Néhány hónappal ezelőtt határozatot hoztunk arra, hogy taggyűléseinket a meghatározott időben, pontosan megkezdjük. Ma már csaknem valamennyi párttagunk kötelességének érzi azt, hogy a jelzett időre pontosan megjelenjen. A taggyűlések fegyelmezettségére jellemző az, hogy az elvtársak nem kiabálnak bele egymás felszólalásába, mindenki megvárja amíg reá kerül a sor. Azt tapasztaljuk, hogy nálunk egyre inkább eltűnőben van az a régi, rossz szokás, hogy az elvtársak a taggyűlés után hazafelé menet tárgyaljanak meg olyan kérdéseket, amelyekkel nem értenek egyet, vagy amelyeket a taggyűlés előtt nem mertek elmondani. Gazdaságunkban javult, szervezettebb a pártmunka. A sikerek egyik feltétele az, hogy menynyire tudjuk aktivizálni a párttagságot és mennyire tudjuk bevonni őket a pártmunkába. A Gerjeni Állami Gazdaság párt- szervezetében elértük azt, hogy minden párttag rendszeresen végez pártmunkát. Addig már eljutottunk, hogy biztosítani tudjuk a szervezett, tervszerű pártéletet. A jövőben munkánkkal tovább kívánjuk segíteni a gazdasági feladatok megoldását, a termelés növelését és a kulturális munka fellendítését. Éppen ezért tovább szélesítjük a párton- kívüli aktívahálózatot és pártfeladatot adunk minden párttagunknak. Kiss Ferenc párttitkár Minisztériumi főelőadó, mégis a szövetkezetben maradt A BOZSÖ ELVTÁRSAT bizony nehéz lesz megtalálni, mert nagy a határ, ő pedig mindig azt járja. Ha nem tévedek, most éppen répakiemelő gépet javít — közölte egy szövetkezeti paraszt, miután Bozsó János holléte felől érdeklődtünk. A tolnanémedi Kossuth Ter- rhel őszövetkezet tagjai ugyanis megszokták már, természetesnek veszik, hogy fiatal főagronómu- suk szervez, tervez vagy éppen a gépek munkáját ellenőrzi, de ha úgy adódik, arra sem rest, hog"’ megjavítsa az elromlott masinát. Kifogástalanul eligazodik a szövetkezeten belül mindenben. Pedig Pestről jött, a Földművelésügyi Minisztériumban mint főelőadó hagyta ott egy évre az íróasztalt. — Nem fogadtak diadalkapuval, amikor május végén megérkeztem ide a szövetkezetbe. Kezdetben nézeteltérésünk is volt egyik-másik tsz-taggal. De ez már régen volt, el is felejtettem — magyarázza mosolyogva Bozsó János, mielőtt ebédjét elfogyasztani indul délután 3 órakor. — Mint Pesten élő agrármérnök, szereti-e a falut, megszokott-e már itt a tolnanémedi Kossuth Termelőszövetkezetben? — kérdeztük, amire ő megint mosolyogva válaszol: — Természetes. Falun születtem, nem furcsa itt. Elmehettem volna már innét, hiszen hívtak. De mert a szövetkezeti parasztok — még azok is, akikkel kezdetben nézeteltérésem volt — ragaszkodnak hozzám, úgy látom szeretnek, szívesen vagyok itt — válaszolta. A MINISZTÉRIUMI FŐELŐADÓ szövetkezetben maradásának érdekes története van... — Mint falura helyezett szakembert, a megyei tanács mezőgazdasági osztálya Tolnanémedire küldte ez év tavaszán. Azért én- pen ide, mert Bozsó János, mielőtt a minisztériumba került volna, a gyönki járásban dolgozott, a gépállomás főagronómusa volt. Ismerős Tolnanémediben, de közel van a szüleihez is, akik Kistormáson laknak. Május óta — ha szabad ezt a kifeie""'! használni - bedolgozta nr " a tolnsnémedi szövetkezetbe. — Népszerű, tisztelik, becsülik őt a közös gazdaság tagjai. Mindezt tudják róla a megyei tanácsnál is. Mégis úgy döntöttek a tanács vezetői, hogy nagyobb szükség lenne munkájára a tamási járási tanácsnál és ezért átirányították ide. Mint kommunista agrármérnök, Bozsó János ez ellen sem tiltakozott. Áthelyezésének hírére felpap- rikázódott a hangulat Tolnanémediben. A szövetkezetből azonnal telefonáltak a minisztériumba, kapcsolatot teremtettek a patronáló üzem vezetőivel, hogy járjanak közbe érdekükben, ne engedjék áthelyezni Bozsó Jánost Akciójuk nem járt sikerrel, mert abban, hogy Bozsó János hol dolgozza le az egy évet, a megyei tanács dönt, aminek a határozata ismert... November 6-án már kora reggel híre ment Tolnanémediben, hogy Walter János, a megyei tanács elnökhelyettese, mint megyei tanácstag fogadónapot tart. — Soha jobbkor! Alkalmunk lesz jobb belátásra bírni — mondogatták a tolnanémediek. ÍGY TÖRTÉNT. A községi tanácsnál fogadónapot tartó megyei elnökhelyettest, a Kossuth Termelőszövetkezet népes csoportja kereste fel. Elkezdték »agitálni-«. — Az elvtárs is jól tudott agitálni, mert beszervezett bennünket a tsz-be. Most mi agitáljuk az elvtársat. Ne vigyék el a fő- agronómust, nekünk szükségünk van rá, járatlanok vagyunk még a nagyüzemi gazdálkodásban. Az elnökhelyettes igyekezett meggyőzni a küldöttséget arról, hogy Bozsó Jánosra a tamási járási tanácsnál valamivel nagyobb szükség van, mint Tolnanémediben. De a Kossuth Tsz képviselői hajthatatlanok maradtak. Nem mozdultak a tanácsházáról addig, míg Walter János azt nem mondta: — Rendben van. Ha Bozsó elvtárs azt mondja, marad, akkor maguk győztek. De ha úgy döntött, hogy mégis eljön, azt meg kell, hogy értsék. Erről a történetről Bozsó János nem tudott, mert vasárnap lévén, éppen szüleinél volt Kis-1 tormáson. Még aznap felkereste őt Walter János, akinek tétovázás nélkül mondta: — A szövetkezetben akarok maradni. Ott van ma is, a szövetkezeti parasztokkal együtt azon fáradozik, hogy minél előbb befejezzék az őszi vetést és végezzenek a termények betakarításával. — Mi lesz, ha letelt az egy év? — kérdeztük búcsúzóul. — Egy évre küldtek. Ha ez lejárt, vissza kell mennem a minisztériumba. De hát ez majd csak fél év múlva lesz... Dorogi Erzsébet 22. — Alacsonyabb beosztás... Bizalomvesztés... kellett ez neked, azzal a vörös űrhajóval?... De Home, Brown, meg Cording a hibás!... Úgy van! ők a hibásak, ők feleljenek a kudarcért!... A titkárnő McClay gépkocsijának érkezését jelentette. A tábornok elegánsan és előre kérlelhetetlen, hideg arccal lépett be Hastings szobájába. Hastings rogyadozó térdekkel kínálta hellyel az új parancsnokot. McClay szó nélkül leült, keresztbe vetette lábait és kérdőn nézett Hastings arcára. — Nincs sok időm, tábornok. A kormány táviratát bizonyára megkapta. Kérem, kapcsoljon be egy magnetofont, mert beszélgetésünkről az Elnök még ma tudomást akar szerezni. A tekercset az én repülőgépem viszi vissza Washingtonba, a Fehér Házba. McClay fiatalabb lehetett Has- tingsnál. Nem sokkal, de a néhány év korkülönbség feltétlenül megnyerőbbé és érdekesebbé tette McClay arcát. A megnyerő külső mögött azonban éppen olyan farkaslélek tobzódott és élte ki magát, amiiyen Hastingsban is uralkodott, amióta az eszét tudja. Ebben a dologban úgy hasonlítottak egymásra McClay, Hastings, Home, Brown vagy Cording — mint egyik tojás a másikra. Az egész életük nem más, mint egy halálig tartó hazárdjáték. Fgviknek is, másiknak is. És a rulet'korong rovátkáiba nem ' nők. hanem ilyesmik vannr , írva: karrier, pozíció, panama, profit, vagyon, korrupErről is beszélni keilt A vágyak és a munka összefüggéséről A KISZ Szekszárd városi küldöttértekezletén, amely a közelmúltban zajlott le, két érdekes és elgondolkodtató dolog ragadta meg a figyelmemet. A fiatalok hozzászólásaik során egyrészt sokat beszéltek egy nézetről, amely ellen szívós küzdelmet folytatnak alapszervezeteikben, másrészt pedig szó esett a szülők és a fiatalok viszonyáról is. Milyen'nézet ellen vették fel a szekszárdi fiatalok a harcot? Több helyen sok fiatal helytelenül értelmezi a vágyak, tervek és a munka közötti viszonyt. Sokféle vágy ébredhet egy fiatalban, sokféle ábránd, rengeteg terv forog az ember fejében akkor, ha az élet kapujában áll. De a legszebb vágyak, ábrándok és tervek sem érnek fabatkát sem, ha nem kötjük össze őket a megvalósításukért folyó szívós munkával, vagy tanulással. Nálunk minden vágy és ábránd, minden terv alapja csak a munka lehet. Mindent el lehet érni, mindent meg lehet valósítani, a legszebb terveket is valósággá lehet tenni: a munka segítségével. Legtöbb fiatal autóról ábrándozik! Az autó megvásárlása sem lehetetlen ábránd. Ismerek munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalokat, akik gépkocsival rendelkeznek. Akikkel eddig beszéltem az autótulajdonosok közül, mindegyik azt mondta: »Megdolgoztam érte.« A szülők és a KISZ-fiatalok viszonyáról is szó esett. A szülők ma már örülnek, ha gyermekük KISZ-fiatal, mert tudják, hogy a KISZ munkaszeretetre, józan életre neveli az ifjúságot. Az egyik szekszárdi asszony, akinek a fia huligánok közé sodródott, sírva mondta a szomszéd- asszonyának: »Neked szerencséd van, mert a te fiad jó társaságban van a kiszesek között.« Azóta három hónap telt el, s a huligánkodó fiú, akinek az édesanyja panaszkodott, otthagyta á rossz társaságot és a KlSZ-alap- szervezet, amely befogadta, mindent megtesz annak érdekében, hogy lefaragja róla türelmes, nevelő munkával a vadhajtásokat. — h — Ezerféle játék Mikulásra Egyik este négyéves fiam kezembe adta cipőjét, hogy tegyem ki az ablakba, hadd rakja meg reggelre a Mikulás játékkal, meg cukorral. Elég korán gondoskodott arról, hogy meg ne feledkezzem kötelességemről. Érdeklődtünk a Népbolt áruosztályán, hogy milyen választék áll a vásárlók rendelkezésére erre az alkalomra. Az üzletek ellátottak bőségesen játékkal és cukorkával. Több mint ezerféle játék, közülük nyolcvan külföldi között válogathatnak a szülők. Elemmeghajtású és felhúzható játékok egyaránt sok újdonságot tartogatnak a gyermekek számára. Igen érdekes az elemmeghajtású traktor, amelynek működése közben a dugattyú mozgását is látni lehet. A leánygyermekek körében bizonyára nagy örömet okoznak majd a német kacsintó babák. A fiúk inkább a kínai elemes autónak örülnek majd, amely automatikusan indul, fékez, világít, dudál és ismét elindul a másik irányba. Akik az édességet kedvelik — bőséges választékra lelnek az üzletekben. Kilencezer csokoládé- és cukorkafigura (csizma, papucs, Mikulás) várja, hogy az ablakba tett cipőkbe kerüljön. Ezenkívül körülbelül ezer, erre az alkalomra készült zacskó és csokoládéval tele díszdoboz áll a vásárlók rendelkezésére, csak Szekszárdon, Vezetőségválaszíás a szekszárdi repiilőkiubban A honvédelmi sportszövetség szekszárdi repülőklubjának tagjai vasárnap őcsényben tartják az 1960-as évi kiképzési munka értékelését. E klubgyűlésen számol be a vezetőség a kiképzés eredményeiről és választja meg a klub új vezetőségét a tagság. Az őcsényi tanácsházán tartandó vezetőségválasztó klubgyűlés délelőtt tíz órakor kezdődik. ció, protekció... hosszú lenne felsorolni. Nos, a megnyerő arcú McClay ezekben a percekben kegyetlen, lesújtó tekintetet vetett Has- tingsre, aki önmaga ellen ..ácsolta a kínpadot”: a magnetofon beindításával szöszmötölt... — Siessen tábornok, nincs időm. A magnetofon motorja halk zúgással indította meg a két korongot. Hastings a kerek asztalkára helyezte a mikrofont. — Kérdezzen, Mister McClay... — szólalt meg fakó hangon Hastings. — Tábornok, az Elnök arra kíváncsi, hogyan történhetett meg ez a gyalázatos kudarc, azzal a rakétával?! Hastings akadozva kínlódott a szavakkal. McClay szivarra gyújtott. — Kérem, én vallásos ember vagyok... Én hiszek az istenben... és a csodákban is... McClay meglepődve bámult Hastingsre, s a kövér szivart majdnem a szőnyegre ejtette, Hastings lehajtotta a fejét. — Csoda történt tábornokom.., Minden emberi számítás stimmelt. A vörös űrhajó semmiképpen sem szabadulhatott a rakéta elől. Home, Brown és Cording megerősíthetik állításomat. A beterjesztett tervet a kormány is jóváhagyta. McClay idegesen dobolt újjai- val az asztalon. — Jelentést kaptunk arról, hogy Brown ezredes aggályait fejezte ki a terv sikerével kapcsolatban. Feltette a kérdést: Mi történik akkor, ha a vörös űrhajó manőverezni kezd és az RB—285-ös radarszeme elveszti a célpontot? — Home tábornok... — Ne szóljon közbe, Mister Hastings. Home tábornok erre kifejtette: ha a Kozmoszplán kilendül pályájáról, soha többé vissza nem térhet arra, felgyorsul, és esetleg a Jupiteren köthetne ki, hosszú évek utón. így van? Hastings reménykedve kapaszkodott a szalmaszálba. (FoiytatjuiU
