Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-24 / 277. szám

2

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

Egyre élesebb jelleget ölt o kongói válság

Mobutu és Kaszavubu nekivadult cselekedeteit az tette lehetővé, hogy az USA hivatalos támogatást nyújt a puccsistáknak A Pravda a kongói helyzetről

I960, november 24.

Moszkva: (TASZSZ) A Pravda cikket közöl a kongói helyzetről. A kongói ENSZ-csapatok parancsnokságának tehetetlenségéről szólva, a cikk megjegyzi:

— A parancsnokság, amely megszegte azt az ígéretét, hogy nem enged erőszakot alkalmazni a diplomáciai képviseletekkel szemben, most ismét meghátrált a puccsisták önkénye előtt.

Nemcsak Mobutu, de Kaszavubu kezét is beszennyezi a Leopoldville utcáin kiontott vér — írja.

Nem nehéz észrevenni — hangsúlyozza a cikk —, hogy a kongói válság egyre élesebb jelleget ölt. Az ENSZ learatja a kongói nép ellenségeinek, a dróton rángatott báboknak, a gyarmatosítók bérenceinek tett engedmények keserű gyümölcseit. Mészárláshoz, hallatlan erőszakhoz, az ENSZ-szel szembeni nyílt agressziókhoz vezetett az az alku, amelyet Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára kötött a gyarmatosítókkal.

A cikk végül megállapítja: — Mobutu és Kaszavubu nekivadult cselekedeteit mindenekelőtt az tette lehetővé, hogy az Egyesült Államok hivatalos támogatást nyújt a kongói puccsistáknak, az amerikai sajtó pedig szemérmetlen propagandát űz Lumumba törvényes kormánya ellen.

Kern utazik Kongóba az ENSZ békéltető bizottsága

New York: (MTI) Az ENSZ 15 tagú békéltető bizottsága engedett Kaszavubu követelésének, az utolsó pillanatban lemondott kongói útjáról.

A bizottságnak kedd éjszaka kellett volna Leopold viliébe repülnie. Hírügynökségi jelentések szerint az indulásra nem jelöltek ki új időpontot.

Hammarskjöld ENSZ-főtitkár kedd este összehívta kongói tanácsadó testületét, hogy megtárgyalják a legújabb fejleményeket, köztük a Mobutu-zsoldosok és az ENSZ alakulatok leopold- villei összetűzését.

Mint a Reuter közli, Kaszavubu levelet intézett Hammarsk- jöldhöz. Bejelentette, határozottan ellenzi a békéltető bizottság kongói útját és azzal fenyegetőzött, hogy a bizottság kongói látogatása »súlyos következményekkel járhat«.

Az ENSZ elismerte Kaszavubu

New York: (MTI) Az ENSZ- közgyűlés kedden késő este tartott ülésén elfogadta a mandátumvizsgáló bizottságnak azt a jelentését, amely az önmagát kinevezett Kaszavubu-küldöttséget ajánlja elismerni Kongó küldöttségeként. A szavazás alkalmával Kaszavubuék mellett 53 küldöttség foglalt állást, ellene pedig 24 ország képviselői szavaztak. Tizenkilenc küldöttség tartózkodott a szavazástól.

Ezt megelőzően a Mali Köztársaság képviselője határozati javaslatban indítványozta, hogy a Kongó ENSZ-képviseletének kérdésével kapcsolatos szavazást halasszák el addig, amíg nyilvánosságra nem hozzák Kaszavu- bunak Hammarskjöldhöz intézett levelét, amely befolyásolhatná a világfórum döntését. A javaslatot elutasították.

Ugyancsak szavazásra tették fel a bizottság jelentéséhez beterjesztett guineai módosító indítványt, amely a küldöttség elismerésének elhalasztását szorgalmazza. Ezt a javaslatot is elutasították.

Mali is kivált az ENSZ kongói „békéltető bizottságából“

New York: (MTI) Az ENSZ- közgyűlés kedd délutáni ülésén lehetővé tette, hogy a Kaszavu- bu-féle küldöttség képviselje Kongót az ENSZ-ben. A szavazás után több küldött felszólalt és magyarázatot fűzött állásfoglalásához.

Mali Köztársaság képviselője bejelentette, tekintettel a szavazás eredményére, nem kíván tagja maradni az ENSZ úgynevezett kongói »békéltető bizottságának«. Ismeretes, hogy Guinea küldötte már előzőleg bejelentette hazája kiválását a bizottságból.

Mint a Reuter ENSZ-tudósító- ja jelenti, kedden az esti órákban többfelé tanácskoztak az ENSZ-küldöttek a legutóbbi kongói fejleményekről.

Jólértesült ENSZ-körök szerint a bizottságnak továbbra is az a felfogása, hogy szükség van a »békéltető bizottság« helyszíni tárgyalásaira a kongói politikai körökkel. A »békéltető bizottság* tagjai annak lehetőségét mérlegelik, hogy kitűzik Kongóba utazásuk újabb időpontját. Az AP tudósítója úgy értesült, hogy W. Achuku nigériai küldött, a »békéltető bizottság« elnöke nem másítja meg eredeti terveit és szerdán elutazik Leopoldvillebe.

Az ENSZ-közgyűlés ülésének befejezését követő órákban az ENSZ főtitkársága megküldte az egyes ENSZ-küldöttségeknek Rikhye tábornoknak, a kongói ENSZ-rendfenntartó csapatok parancsnokának Hammarskjöld

A Pravda vezércikke a moszkvai okmányok évfordulójáról

Moszkva, (TASZSZ). Három évvel ezelőtt közölte a Pravda azokat az okmányokat, amelyeket a kommunista- és munkáspártok képviselőinek 1917 novemberében megtartott moszkvai értekezletén hagytak jóvá.

A Pravda vezércikkében rámutat, hogy ezek az okmányok mélyenszántóan elemzik korunkat. Világosan megmutatják a szocialista világrendszer erejének gyarapodását és a szükségszerű pusztulása felé tartó imperializmus hanyatlását. Az elmúlt három esztendő világpolitikai eseményei hangsúlyozza a Pravda — megerősítették a moszkvai okmányokban foglalt nemzetközi helyzetelemzést, valamint az abból levont marxista— leninista következtetések helyességét.

Az 1960. júniusában megtartott bukaresti értekezlet, amelyen a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak képviselői eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a testvérpártok számára ezekből adódó következtetésekről, záróközleményében ismét állást foglalt a moszkvai nyilatkozat és a békekiáltvány mellett, harci programnak minősítette ezeket az okmányokat. A bukaresti értekezlet leszögezte, hogy a nyilatkozatnak és a béke- kiáltványnak a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséről, a háborúk elhárításának lehetőségéről, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formáiról szóló következtetései teljes mértékben alkalmazhatók a jelenlegi helyzetre is.

A moszkvai nyilatkozat és békekiáltvány, mint a Pravda rámutat — kimagasló szerepet játszott a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom fejlesztésében, e mozgalom sorainak tömörítésében. A moszkvai nyilatkozat eszmei fegyvert adott a kommunisták kezébe a revizionizmus, a dogmatizmus, a szektánsság elleni harchoz. Hangsúlyozta, hogy

fokozni kell a harcot a nemzetközi kommunista mozgalomban az opportunista irányzatok ellen, a revizionizmus ellen, amely a jelenlegi viszonyok között a fő veszély, a dogmatizmus és a szektánsság ellen, amely bizonyos pártok fejlődésének bizonyos szakaszaiban szintén fő veszély lehet.

A vezércikk azzal a gondolattal zárul, hogy a kommunista világmozgalom újabb győzelmeinek, a kommunizmus diadalának biztosítéka a kommunista- és munkáspártok további tömörülése a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus zászlaja alatt,

ENSZ-főtitkárhoz küldött jelentését a hétfői és keddi leopold- villei eseményekről.

Rikhye szerint a Mobutu-kato- nák és az ENSZ rendfenntartó erők tagjai fegyveres összetűzésének szemtanúi eltérő módon ismertették az eseményeket, de

— jelenti a tábornok — »pártatlan tanúk kijelentették, hogy a kongói katonák tömegesen megrohanták az ENSZ-katonák őrizete alatt álló ghanai nagykövetség épületét, s erre az ENSZ-katonák használták elsőnek fegyverüket«. A tábornok jelentése hivatkozott az önvédelem szükségességére, továbbá arra, hogy az ENSZ-katonák meg aíkarták akadályozni állásaik lerohanását. A jelentés megemlíti, hogy kedden reggel helyi idő szerint hét órakor tűzszünet lépett életbe.

A jelentés ezután beszámol a Mobutu-katonák keddi garázdálkodásáról Leopoldvilleben. ösz- szegezve az eseményeket, a katonai őrjáratok az ENSZ kongói képviseletének előbb 28 tagját vették őrizetbe, de később is érkeztek hírek letartóztatásokról. Bár a letartóztatottakat már szabadlábra helyezték, negyven ENSZ gépjármű holléte ismeretlen.

Lumumba nyilatkozata és Okító táviratai Mobutu önkényeskedéseiről

Belgrád: (TASZSZ) Mint a Tanjug jelenti Leopoldvilleből, Patrice Lumumba kongói miniszterelnök kedden közzétett nyilatkozatában elítélte és törvénytelennek minősítette Mobutu önkényeskedéseit. »Vajon mi jogon utasította ki a ghanai ügyvivőt és mi jogon lövetett az ENSZ-csapatokra az úgynevezett főbiztosok tanácsa, amelynek nincs törvényes hatalma az országban?« — tette fel a kérdést Lum”mba.

A miniszterelnök rámutatott, hogy a kongói hadseregnek a keleti tartományban és Kivuban állomásozó csapatai hűek a törvényes kormányhoz, Mobutu valódi hatalma csak Leopoldvülé- re terjed ki, az ezredes maga pedig nem hadseregparancsnok, hanem erőszakoskodó és vérengző katonák elzüllött, szedett-vedett bandájának vezére.

Joseph Okito, a kongói szenátus elnöke kedden az ENSZ- hez intézett táviratában követelte, haladéktalanul fegyverezzék le Mobutu katonáit, akik rémületben tartják a kongói lakosságot. Okito a parlamenti többség nevében a legerélyesebben elítélte Mobutu katonáinak azt a hallatlanul pimasz és önkényes gaztettét, hogy támadást intéztek Ghana nagykövetsége ellen.

A szenátus elnöke — ugyancsak a Tanjug jelentése szerint

— Nkrumah ghanai köztársasági elnökhöz intézett táviratában hangoztatta, hogy a kongói nép nem bűnös Mobutu fejvadászainak arcátlan támadásában. Okito biztosította az elnököt, a kongói nép szolidáris Ghana és minden más, igazságos politikát folytató ország kormányával.

A Szovjetunió nem hajlandó részt venni olyan ellenőrzési rendszer kidolgozásában, amely független a leszereléstől

Hruscsov válaszai

a Pravda szerkesztőségének kérdéseire

Moszkva (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket a Pravda szerkesztősége tett fel az általános és teljes leszerelésre, valamint ennek ellenőrzésére vonatkozólag. A szovjet kormányfő válaszait a Pravda szerdai száma közölte.

Hruscsov ismét megerősítette az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakán tett kijelentését, amely szerint »ha határozatot hoznak az általános és teljes leszerelésre, a fegyverek megsemmisítésére vonatkozólag, akkor mi hozzájárulunk bármilyen ellenőrzéshez«.

Ebben az esteben — fűzte hozzá — hajlandók vagyunk hinni még a kommunizmus és a szocializmus legelszántabb gyűlölőinek is, és ha javaslatokat dolgoznak ki az ellenőrzésre, mi elfogadjuk ezeket a javaslatokat.

A Szovjetuniónak nem kevésbé érdeke, mint más országoknak a szigorú nemzetközi ellenőrzés megteremtése — jelentette ki Hruscsov, majd hozzáfűzte, hogy a nyugati hatalmak felelős ál- lamférfiai továbbra is elferdítik a Szovjetunió ezzel kapcsolatos álláspontját.

Ebben az összefüggésben a szovjet kormányfő célzatosnak minősítette Macmillan, angol miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió »undort érez az ellenőrzéssel szemben«, ki akar bújni az ellenőrzés alól, hogy eltitkolhassa katonai erejét.

Mi készek vagyunk megvizsgálni a nyugati hatalmak bármely javaslatát az altalános és teljes leszerelés ellenőrzésére vonatkozólag. Ehhez azonban az szükséges, — tette hozzá Hruscsov — hogy járuljanak hozzá a leszereléshez és becsületes politikát, nem pedig a népek felreveze- tésére irányuló politikát folytassanak ebben a kérdésben. Azokról a határozati javaslatokról, amelyeket az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország együttesen terjesztett elő a leszerelésre vonatkozólag a közgyűlés 15. ülésszakán, továbbá az angol

és a kanadai javaslatról szólva Hruscsov kijelentette, hogy e tervezetek szembetűnően tanúsítják: a nyugati hatalmak kormányai »még mindig nem óhajtanak érdemben, a népek iránti felelősségük teljes tudatában hozzáfogni a leszerelés kérdéseinek .megoldásához«.

Az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország közös határozati javaslata hallgat a fő dologról — mutat rá Hruscsov, — arról, hogyan kell megvalósítani az általános és teljes leszerelést. E javaslat csupán bizonyos homályos intézkedésekről beszél. E nyugati tervezet egyetlen célja: ellenőrzést bevezetni leszerelés nélkül* vagyis ellenőrizni a fegyverzetet, amiért Eisenhower elnök is nyíltan síkraszállt az ENSZ-közgyűlés most folyó ülésszakán elhangzott beszédében.

A Szovjetunió — jelentette ki Hruscsov — nem vett részt és a jövőben sem hajlandó részt venni egy olyan ellenőrzési rendszer kidolgozásában, amely a leszereléstől függetlenül csak a fegyverzetre vonatkoznék.

A Szovjetunió azért nem hajlandó erre, mert nem akar részt venni a népek félrevezetésében. A népek utasítsák rendre azokat az államférfiakat, akik szabotálják a leszerelést.

Arra a kérdésre, hogyan fogadták a nyugati hatalmak a tízes leszerelési bizottság kibővítésére tett szovjet javaslatot, Hruscsov kijelentette, hogy a nyugati hatalmak ellenzik e bizottság semleges országokkal való bővítését. — A nyugati hatalmak félnek tőle — folytatta Hruscsov —, hogy a semleges országok képviselői saját szemükkel győződnek meg róla, ki akarja a leszerelést és ki akadályozza e kérdés megoldását.

A Szovjetunió ragaszkodik a leszerelési bizottság kibővítéséhez és őszintén reméli, ez lehetővé teszi, hogy az általános és a teljes leszerelésről szóló tárgyalások kijussanak a zsákutcából — hangsúlyozta a szovjet kor- I mányfő.

Eichmann „visszaemlékezései” a Life-ban

New York (MTI). A Life című amerikai folyóirat megkezdte egy igen érdekes dokumentum, Adolf Eichmann, a náci háborús bűnös „vallomásainak” közlését. Eichmann első személyben elmondott visszaemlékezései sajátos körülmények között jöttek létre. Wilhelm Sassen nyugatnémet újságíró, aki a világháború idején az | SS-rohamcsapatokban harcolt, 1955-ben egy buenos aires-i vendéglőben találkozott Eichmannal. Eichmann, a hatmillió zsidó kiirtásáért felelős náci álnéven mutatkozott be „Eichmann egyik segítőtársának” mondotta magát és részletesen beszámolt Sassen- nek a „zsidó-kérdés végső megoldáséiról.” Sassen harminc alkalommal találkozott Eichmannal, aki egy ízben elszólta magát és felfedte kilétét. A volt SS-katona azonban természetesen nem árulta el őt. Sassen, a harminc, egyenként mintegy négyórás interjú anyagát gyorsíróval örökít- tette meg és Eichmann jegyzetekkel látta el az anyagot.

Eichmann a Gestapo zsidó osztályának vezetője volt, — tűnik ki a vallomásból — s kezdetben az volt a feladata, hogy felkutassa a zsidó származású egyéneket. Ezektől megvonták az állampolgárságot és elkobozták vagyonukat, majd „az állam ellenségeinek” nyilvánították őket.

A Life-ban közölt első vészle- tekben Eichmann elmondja, hogy a gázkamrák előfutárai a zárt ablaké gépkocsik voltak, amelyekben szénmonoxiddal irtották ki a beléjük zsúfolt zsidókat. Litzmann-Stadtban, Lengyelországban — írja Eichmann — egyízben jelen volt, amikor ezer zsidó halálautókban való kivégzése után a gödörbe lökött hullák szájából egy katona harapófogóval rángatta ki az aranyfogakat. A tömeggyilkosság látványa mélyen elgondolkoztatott engem — emlékezik vissza az „érzékeny Eichmann” — nem mintha kiábrándultam volna a nácizmusból, általában az élet értelméről elmélkedtem”, ő, Eichmann még azt is kijelenti, hogy nem antiszemita. „Egyénileg egyetlen zsidónak sem akartam ártani, politikailag voltam ellenük, mert elvették tőlünk a levegőt”. Eichmann a „galamblelkű hóhér” beszámol arról is, hogy egy ízben megbüntetett egy katonát, mert ököllel egy gyenge, öreg zsidóra ütött”.

Visszaemlékezéseiben a zsidókérdés végső megoldásának szakértője beszámol a nagy gépezet megszervezéséről is. Eichmann vonatai naponta mintegy 10 000 zsidót szállítottak Európából Auschwitzba. Elmondja, hogy személyesen vezette a .magyar- országi műveletet” amelynek során több mint félmillió zsidóval szemben „jártak el” négy hónap alatt — és saját becslése szerint mintegy 350 ezer személyt szállítottak Auschwitzba.

Természetesen nem mindenütt talált Eichmann olyan készséges közreműködőkre, mint a magyar nyilasok. Visszaemlékezéseiben is panaszkodik erről. Hivatalának több országban „nehézségei voltak a helyi ha*ús'íí~kkal”. T rms»- gyobb nehézségei Dániában voltak — írja Eichmann — ahol a 'irá’y kő-' ' 'pett és sok zsidó megmenekült.