Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
V TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1980. novenVbor 22. VUa ,stvan Plébános meg a más almája------------------------ Ki nem ismeri, azt a közmon- Tehát a olébános a föld felét zonnval elfordulnak Dán — Ezerszázharminc kötet könyvvel rendelkezik a Dalmandi Állami Gazdaság. Minden üzemegységben működik fiókkönyvtár, ezek könyvállományát kéthavon- ként cserélik. — Angliában oly csekély érdeklődés mutatkozik a csecsemőápolási és gyermeknevelési tanfolyamok iránt, hogy az oktatásügyi minisztériumban e tanfolyamok megszüntetését mérlegelik. Ezzel szemben erősen látogatottak az autógondozási, valamint a kozmetikai tanfolyamok. — A szekszárdi általános iskolák fenntartására 3 248 000 forintot irányoz elő a városi tanács 1961. évi költségvetése. Az iskolákban összesen 2328 gyereket oktatnak. — Párizsban elkészült a világ legnagyobb halászhálója: hossza 320 méter, szélessége 50 méter. Kétszáz munkás dolgozott rajta egy hónapig. A háló összehajtva 9 köbméter terjedelmű. A tengerpartra repülőgéppel szállították. — Robotgépen tanulmányozza az alkohol hatását az emberi szervezetre Ausztriában Hans Rotter ideggyógyász és Peter Scheffler pszichológus. Az elektronikus berendezés különböző mennyiségű alkohol adagolása után fényjelekkel mutatja meg a szesz hatását az emberi idegrendszerre és még a részegség különböző fázisait is pontosan imitálja. — Az Országos Takarékpénztár által rendezett takarékossági napok keretében Szekszárdon, november 30-án takarékossági anké- tot rendeznek, kultúrműsorral egybekötve. — A két paprikaátvevő telepen, Bogyiszlón és Decsen mintegy hetvenöt vagon fűszerpaprikát vettek át a termelőktől most, az idei termésből. Az átvett paprikát Bogyiszlón félkész termékké dolgozzák fel, majd a kalocsai paprikamalomban őrlik meg. — 2 400 000 kerékpárt gyártanak Kínában ebben az évben, vagyis 40 százalékkal többet, mint tavaly. A kerékpár az utóbbi években tömegközlekedési eszköz lett Kínában. — A televízió műsora: 18.00: Ifjúsági műsor. 1. Beszélgetés a Klement Gottwald-gyári fiatalokkal. — 2. A filmművészet rejtelmei. VI. — 3. Tudományos eseménynaptár. — 4. A pisztrángok élete. Román kisfilm. 18.45: TV- híradó. 19.00: Parázs, Közvetítés a Jókai Színházból. Apróhirdetések Lakatos munkában is jártas üzemi villanyszerelőt azonnali belépéssel felveszünk. Fizetés megegyezés szerint Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Bonyhádi malom, Bonyhád. _______(94) V izsgával, vagy gyakorlattal rendelkező szakácsnőt, gazdaasz- szonyt (havi fizetés 1700 Ft-ig), vizsgázott ápolónőt (havi fizetés 1600 Ft-ig), szerelésben jártas épületgépészt, karbantartó lakatos szakmunkást (havi fizetés 1800 Ft) felvesz a Grábóci TBC Otthon. Jelentkezni lehet az intézet vezetőjénél személyesen, vagy írásban. (89) Eladó Szekszárdon Jókai u. 33. számú háromszobás ház. Azonnal beköltözhető, (90) Gyümölcsfa-oltványok, díszfák, díszcserjék, bogyósok, évelő virágtövek, fenyők, gladiolus-gu- mók megvásárolhatók az Alsó- tekeresi Állami Gazdaság lera- kataiban. Dombóvár, Rákóczi u. 59., Tamási, Bezerédj u. 17. sz. alatt. Nyitvatartás 8—16 óráig. (55) Értesítjük Szekszárd és környé:e közönségét, hogy november hó .6-án szerda délelőtt megnyílt az ij népművészeti és háziipari bolt Szekszárdon, Széchenyi u. 43. sz. ilatt, a Kispipával szemben. Karácsonyra már szép népművészeti ajándékot mindenkinek. Népművészeti szőttesek, hímzé- ;ek, pásztorfaragások, fazekas alkotások az új népművészeti boltban vásárolhatók. (58) Ki nem ismert azt a közmon- ! dást, hogy „A szomszéd kertje mindig zöldebb”? De az csak i hagyján. hogy irigykedünk a „zöldebb” miatt, annál veszedelmesebb, ha ki is nyúl kezünk érte, s eltulajdonítjuk azt, ami más tulajdona. Valami ilyesmi történt Daltnandon, amely fölkeverte ott egynéhány ember nyugalmát. Az eset főszereplője a helybéli plébános, név szerint Vida István, a történet pedig alant következik, Van egy darab föld a községben a plébánia mellett, amelyet általában a plébános szokott használni. Ez a föld azonban nem a plébánia, és nem Vida István tulajdona, hanem állami tulajdon, községi tartalékterület. Ezt a földet mostanában Vida István használta. Egyszer gondolt egyet és a föld felét odaadta Balogh Tibornak, különböző ellenszolgáltatások fejében. Közbevetóleg: Balogh Tibor is ugyanabban a házban lakik, amelyben a plébánia is van. Azonban ez a ház sem a plébánia tulajdona, hanem állami, községi tulajdon. Tehát a plébános a föld felét Balogh Tibornak adta azzal, hogy Baloghék különböző munkákat végezzenek el számára. Udvartisztogatás, seprés, víz- melegítés, stb. Baloghék állták az alkut, a munkát elvégezték, s várták, hogy beérjen a föld termése, hiszen megdolgoztak érte, és már a Bibliában is írva vagyon, (különösen tudnia kell ezt Vida plébánosnak): A munkás méltó az ő bérére. Közben azonban valami nézeteltérés keletkezett a plébános és Baloghék között. A nézeteltérés eredményeként Vida plébános felrúgta az egyezséget, egv szép napon — amikor Baloghék nem tartózkodtak otthon —, leszedte a föld termését, az almafákon beérett gyümölcsöt. Akárhogy nézzük, Vida István részéről ez nem volt törvényes cselekedet, hiszen Baloghék megdolgoztak azért a termésért. S utána az sem volt egyenes cselekedet, hogy néhány embert igyekezett maga mellé állítani, félrevezette, rossz irányban befolyásolta őket. Ezek az emberek, a történtek megismerése után minden bizonnyal elfordulnak papjuktól, aki félrevezette őket és olyasmire akarta felhasználni, ami törvényeink szellemével ellentétes. összegezésül, három kifogásolható dolog" történt Dalman- don, amelyekért Vida István plébános a felelős: 1. Olyan földet adott Ba- loghéknak használatba, ellenszolgáltatásért, amely nem az övé. hanem állam; tulajdon. 2. Eltulajdonította a föld termését, amelyért Baloghék, az egyezség szellemében, megdolgoztak. 3. Félrevezetett, helytelen irányban befolyásolt egyébként jóindulatú embereket. Az egész ügy tanulságául — Baloghék számára — még levonhatjuk a következőket: A fennálló rendelkezések értelmében, Baloghéknak joguk van kibérelni a szóbanforgó egész földterületet, a másik felét is, amit jelenleg Vida István plébános használ, hiszen ő azt a földet eddig is, mindig mással dolgoztatta meg — ingyen. H.) Pinceszeri édes atyámfiáihoz Valamikor — a mához számítva nem is olyan régen —, mégis, mintha évszázadok esnének közé, ha véget értek kint, a kopárrá vált, téliesedő földeken a munkák, édes atyámfiai, mit tehetvén mást, pihentették fáradt tagjaikat. Hitvány ember, aki tagadná, hogy volt rá okuk is, joguk is. Okuk, mert a tavasztól őszig tartó kemény munka kivette belőlük az erőt, s joguk, mert ugyan sok választásuk nem lévén, a pihenést Választották. — No, azért mégsem olyan formában, hogy hasukat süttessék a nappal, mert azért tennivaló — ha nem is dolog, — mindig akadt a portán. Hol a jószágokkal, hol a szerszámkamrában, hol — az asszony körül. Ami ezeken felül megmaradt az időből, az jutott a pincézésre. Az ember nyakába akasztotta a tarisznyát, akár sallangos díszű bőrből, akár cifrátlan vászon bo. lett légyen is, beleillesztette a pinteseket, leakasztotta a kulcsot a helyéről, vagy elkunjerál- ta az asszonytól, ha úgy volt a rend, hogy az hordta a kötője madzagján és elballagott a pincéhez. Vagy a szőlőhegyre, vagy a pinceszerre. S mivel a magyar ember világéletében igazságsze- íető és tisztelő ember volt, igen megbecsülte azt az igazságot is, hogy »ökör iszik magában«. Minek okából mindig hívott valakit, hol a komát, hol a szomszédot, hol a sógort. Inni mentek, mondták, de nem részegeskedni, fenekére nézni a pléhkorsónak, amelyele használatban voltak a lopótök mellett. De azért — a bor és az ember különös természete folytán, megesett néha az is, hogy a borkóstolásból rendes berugás lett. Abból meg nóta, kis tántorgás, vagv énpen »iszom rá még egyet« s amikor éjféltájban haza vetődtek, vagy az istállóban lehetett már csak meghálni, a barmok mellett vagy el kellett viselni, hogy az asszony leszedje az emberről a keresztvizet. Kialudni a mámort, ott volt az egész hosszú éjszaka. — Utána aztán az ember, illendőségből, két-három napig, feléje se nézett a pincének. A harmadik napon is tulajdonképpen egészen más szándékkal volt. egészen odáig, amíg a koma át nem szólt a kerítésen: — Te koma, jössz te a hegybe, ne menjek mán magam, kettesben bátorságosabb a járás! S mivel sohasem lehessen tudni, mikor szorul az ember maga-magát illetően is hasonló szívességkérésre, mit lehetett tenni egyebet, mint a komához szegődni. S kezdődött minden elölről. No, szó ami szó, így volt, de A tárgyalóteremből Börtönbe került az ál-villanypénzbeszedő Rácz Lajos már többször volt büntetve különböző bűncselekmények miatt. Állandó munkahelye nem volt, alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Legutóbb bolgár kertésznek adta ki magát és az Alsónyéken lakó Hubanov Tódor bolgár kertésznek azt mondta, hogy vol* egy kertészete, azonban a földjét egy tsz táblájába tagosítot- ták. A Pécsett lévő házát 80 000 forintra becsülte. Azt mondotta, hogy rövidesen el szándékozik adni és a kapott összeggel majd betársul Hubanovhoz és együtt kertészkednek. Habonovnál két napig tartózkodott. Távozása után 40 forintot ellopott a leendő üzlettársától. Egy éjszakát a bátaszéki vasútállomáson töltött élettársával, Szabadosnéval együtt. Ott megismerkedtek Szabó János jegy- pénztárossal, akinek felajánlották megvételre a pécsi lakásukat. Ráczék már a lakásszentelőre is meghívták Szabóékat, de csak azért, hogy pénzt kérhessenek tőlük kölcsön. Szabó János röviddel ezután leutazott Pécsre. Meg akarta nézni a lakást, ott azonban megtudta, hogy Rácz már nem lakik ott és a rendőrség már többször érdeklődött utána. Rácz Lajos előző börtönbüntetése idején a börtönben hallotta, hogy ha villanydíj-beszedő- nek adja ki magát, akkor sok pénzt kereshet. Ezt a tanácsot igyekezett hasznosítani. Ez év szeptemberében Szekszárdon a Berzsenyi utcában többeknél megjelent és villanydíj beszedése ürügyén kisebb-nagyobb pénzösszegeket vett fel. Látva, hogy a villanydíj-besze- dés sok pénzt hoz a konyhára, Mözs községbe is ellátogatott. Ott Fritz Józsefriétöl, özv. Szécsényi Bélánétól. Kovács Sán- dométól, Vastag Jánosnétól és Föglein Istvánnétól különböző pénzösszegeket vett fel villanyhasználati díj címén. Minthogy Rácz számlát nem adott, gyanússá vált és a károsultak értesítették a rendőrséget. Ráczot a rendőrség a helyszínen letartóztatta. A szekszárdi járásbíró- sáe Szigeth Ferenc tanácsvezető bíró büntetőtanácsa nyolc rendbeli csalás miatt egy évi börtön- büntetésre ítélte. Az ítélet jogerős. — S — hálistennek éppen abban járunk, hogy ne így legyen. A bor is kell az embernek, a magyarnak meg különösen! — de most már megnyíltak az elmék annyira, hogy belássák: Nemcsak kenyérrel él az ember, no meg persze borral, hanem — tudománnyal is. És annak okából, ha a pincé- zést abbahagyni »isten ellen való vétek« lenne is, azért el kell következni máshova is. A körbe. Előadásokat hallgatni. A saját sorsát igazítani. Eligazodást keresni az ember és a világ dolgain. — Ha már fordult a világ, okosodjék benne az ember, mert kész bolond az, aki erőnek erejével ki akar esni a kasból. Persze, az ilyen beszéd még messze van az igazi okosságtól, de valahonnan csak el kell indulni, s bizony jobb, ha új formáját találja ki a fehérnép a vihartámasztásnak: — Te ember, oda ne ragadj ám az asztal fölé, a miatt a bolondos könyv miatt! Hiszen megvár holnap is! Még utóbb is a kezedhez ragad. Ilyen szidás után a maga igazának tudja be az asszony, ha az ember szaván fogja, s könyv helyett a pincekulcsot veszi pártfogásába. így aztán a pinceszer maga is, ahol megmaradt, olyan kezd lenni, mint a régi ráma, amelybe új kép került. A bor már nem cél, hanem csak eszköz. A gondolatok kicsiholója. Asszony gy alázó, sikamlós férfibeszéd helyett politika járja, de úgy, hogy nem vész el sem az ital mámorában, se a négy falon kívül rekedő* világ közömbösségén, ellenségességén nem múlik már sem a szavak érteimé, se a holnap, holnapután belőlük formálódó tettek lehetősége. Mert amilyen szűk volt valamikor egy kis présházszoba, hogy csak a lázadás szavai fértek meg benne, de a tettek nem tudlak kibújni belőle, most meg any- nyira tág lett, hogy belefér az egész világ. így aztán nem feledkezni kell a bajokról a jóitalú, tüzes bor segítségével, de éppen ébren kell tartani a gondolatot: Részei vagyunk a világnak, magunknak is kell módolnunk rajta egyet- mást, már ahogyan erőnkből és tudalmunkból telik. Mert úgy vagyunk a pinceszerrel is, édes atyámfiai, mint a régi zsákkal. Abba is lehet egészséges jó újat tölteni. Merthogy nem a zsák fontos, hanem a belevaló... Különben váljék egészségünkre minden csepp, amely lemegy' r torkunkon! ZS1KO GiTÜLA Apróságok Felemás megoldás Közeledett a várva-várt pillanat. Dönteniök kellett végre arról, hogy mi lesz a születendő kisgyermek neve. János, vagy Károly, úgyszintén Anna, vagy Janka se, mert csak harag lett volna. Mindegyik nagyszülő ragaszkodott a saját nevéhez. Mindenáron széphangzású, magyar nevet akartak adni a kicsinek, de a legnagyobb sajnálatukra jóízlésük nem engedte. Hogyan hangzana például ilyenformán: Eigemann Zsolt, vagy Töhötöm, de Emőke, vagy Lilla se passzolna. Mitévők legyenek? A divat diktálta szempontokat sem lehetett figyelmen kívül hagyni. Nem maradt más hátra, minthogy megegyeztek, ha lány lesz akkor Adriennek, ha pedig fiú lesz, akkor Rollandnak fogják majd hívni. Eddig el is jutottak. De amikor a kicsike bévül mocorgott, akkor az anyja kis Adriennek szólította, az apja pedig, amikor a szívhangjait igyekezett neg- hallani, akkor Rollandkának becézte. És ebből mindig vita származott. Ha létezik egyál alán terméketlen vita, akkor ez az volt. Állításra tagadás voit a válasz, minden érvelés nélkül, csak egy cumtrucc. Sokáig ez nem folytatódd itott, mert előbb-utóbb a legádázabb ellenségek is békét kötne!;. És megszületett a salamoni kompromisszum. Végre rájöttek, hogy sem az Adrien, sem pedig a Rolland nem biztos még. Ezárt « két nevet összegyúrták és mindkét névből az első szótagot kölcsönkérték és így lett a születendő kicsike Adró. Játékosabb kedvük idején pedig Adrvxska. Csak azt nem tudom, h< gyan fogják majd megmagyarámi a nagyobbacska gyermeknek becenevének születését. „Mély” gyász Mint mindenben, a gyásztan is kerülte a feltűnőséget. Nem használt fekete szegélyű, fehér zsebkendőt. A fekete karszí lagot is túlzásnak tartotta. Viszont a gyász látható jelének teljes mellőzését ildomtalannak vélte. Hosszas és alapos mérlegelés után a felöltő fazonján keskeny* rövid, fekete csíkkal jelezte. Azért a felöltőn, mert azt kevesebbet hordta, azonban mégis többen látják. Tehát nem coupán a külsőségek miatt, hanem mélyen, érzéssel és nem feledkezve gyászolt. Ennek tudatában járt-kelt, miközben múlott az idő. Egyszer az utcán megkép ezték tőle: »Csak nem volt haláleset a családban?« — De igen. — És mikor? Akkor eszmélt. Hiszen innak idestova már két éve lesz. Ennyit nem mondhatott, mert a gyászidő túl hosszú volta veszélyeztette a komolyságát, ezért így felelt. — Hát igen. mostanában ment el szegény öcsém — és gyorsan elbúcsúzott. Nem akarta fitogtatni fájdalmát és feltűnés nélkül igyekezett gyászolni. Olyannyira feltűnés nélkül, hogy maga is megfeledkezett róla. Mondhatom nem volt szerénytelen. S. J. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága 4s a Megyei Tanács lapia Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadia* a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj egy hónepre 11 Er
