Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)
1960-11-22 / 275. szám
TOLNA 1WEGTEJ NIÍÍÜJSAG 19G0. november 22, '1 „Aki aratni akar, annak vetni — Öcsényi gazdák között — is kell11 Csimpánznak tilos a bemenet Hetekig tartó esőzés után végre tisztán ragyog az égbolt. Csípős szél szikkasztja a talajt. Molnár Alberttel, az őcsényi tanács elnökével járjuk a határt, amelyben csaknem háromszáz egyéni gazda szorgoskodik. Ez az utolsó roham! Mindenki igyekszik megragadni a kedvező alkalmat. Ma csütörtök van, és jó idő, de lehet, hogy holnap, vagy holnapután ismét esni fog. — Azoknak könnyű, akik már befejeztek minden munkát — jegyzi meg az elnök. — Hány ilyen gazda van? — Van vagy ötven, de őket csak a faluban lehet megtalálni, a határban már semmi dolguk. — Menjünk el néhányhoz. — Rendben van! — fogadja el a javaslatot az elnök és a falunak Vesszük az irányt. Szili néni A Szili portán csak a ház asz- Szonyát találjuk. A férj SzekPaprikás A decsi faluvégtől egy hajítás- nyira egy piros folt virít már meszire. Közelebb érve látni, hogy a nagy piros folt — paprika, tekintélyes nagyságú területen rudakra aggatva szárad rengeteg füzér. Paprika-átvevőtelep. Ide hordják Alsónyékről, Bátaszékről, Sárpilisről, Várdombról, Öcsény- ből, de még Alsónánáról, Mórágyról is a fűszerpaprikát. Részben már felfűzve és részben ömlesztve hozzák ide a termelők. — Szeptember közepén kezdtük meg az átvételt — válaszol érdeklődésünkre Petróczki István áttevő. — Lényegében már befejeződött, egy-két termelő szállít még esetleg. A mai átvételi napon például nem jött senki. — Az esős időjárás befolyásolta az átvételt? — Nem mondhatnám. A termelők jöttek — mást nem tudtak tenni, — nem egyszer bőrig áztunk, de emiatt nem volt fennakadás. Nyilván nem tehettük meg, hogy ne vegyük át, ha Alsónyékről, vagy Mórágyról, vagy akár Sárpilisről hoztak is paprikát. Nem mondom, az időjárás miatt a szárítás nehezebb és az utóérlelés is. A fűzést sem gátolta, fedél alatt dolgozhattak az asszonyok. Végre egy hely, ahol nem panaszkodnak túlságosan az esőre. Pedig mindenütt panaszkodnak rá, és joggal. — Az ömlesztve átvett paprikát itt fűzték fel? — Csak részben. Húsz-huszon- két asszony dolgozott itt rendszeresen. ök fűztek fel mintegy ötezer füzérrel, ami itt van az ágasokon. De emellett tárolunk itt fűzetlenül is, mintegy 4—5000 ládával. Ennek egy , része zöld, amelyet a konzervgyár részére vettünk át a termelőktől. — Innen l ova szállítják tovább? — Bogyiszlóra — válaszol Petróczki István. — Ott szárítják és félkész termékké dolgozzák fel. A beszélgetés során azt is megtudjuk. hogy Decsen nemcsak azért »paprikás a hangulat«, mert ott van az átvevő telep, hanem mert a környék legnagyobb paprikatermelő helye. Az idén is több mint 100 holdon termeltek, több mint 25 vagon mennyiséget. — A jövő évben csak hat vásárt tartanak Szekszárdon. Az idei tapasztalatok azt mutatják — annyira lecsökkent a felhozatal, a forgalom —, hogy nem szükséges minden hónapban megtartani a vásárt. — A dolgozók általános iskolájának VII.—VIII. osztályában több, mint ötven simontomyai dolgozó tanul] szárdra utazott pálinkafőzés ügyében. Szili néni barátságosan fogad bennünket. Megmutatja a háztáji állatállományt, az új bútorokat és a nagy mennyiségű betakarított különféle terményt. — Hány hold földön gazdálkodnak? — Hét holdon. — Mindent betakarítottak? — Mindent. Már a kukorica- szárt is levágtuk. — Mennyi búzát vetettek? — Két és fél holdat. — Szili néni is segített? — Én is kint voltam a földön. Még zuhogó esőben is vágtuk a szárat, hogy minél előbb vethessünk. A tanácselnök megjegyzi. — Azt is mondja el Szili néni, hogy még a kaszálásban is segít a férjének. Én láttam a nyáron, úgy vágta a rendet, mint egy férfi. — Télen majd kipihenik a fáradalmakat! Szili néni legyint. hangulat — Minőségileg kifogástalan paprikát szállított a decsi Alkotmány Termelőszövetkezet, de a bátaszéki Búzakalásznak is nagyon szép volt a paprikája — mondja az átvevő. Decsen már minőségileg jobb paprikát termelnek, mint Bogyiszlón. Egészen meglepődtünk az átvevő szavain. Bogyiszlót eddig úgy ismerték, mint a paprika hazáját a megyében és lám, most Decs környéke elhódítja tőlük ezt a nevezetességet. Vajon mi ennek az oka? Mint megtudjuk az, hogy az utóbbi néhány év óta mindig jól fizet a paprika, jelentős összegekhez jutnak a termelők, Szívesen termelik tehát. Tavaly annyi volt a jelentkező, hogy a terv szerinti területnek majd háromszorosán lehetett volna paprikát termeltetni. Csakhát más növényeknek is kell a föld... Közben egy őcsényi bácsi jön, felvenni a paprikáért járó pénzt. Vagy két és félezer forintot olvasnak le a kezébe. — Néhányszáz ölön termeltem — magyarázza közben. — Ha májusban csak negyedannyi eső esik mint most, akkor rengeteg paprikám termett volna. Jó földben volt, volt olyan tő, amelyiken negyvenkét hüvelyt olvastam meg. A bácsi elköszön, ismét nekivág a sárnak, közben teherautó fordul be a telepre, újabb szállítmányért jött. Viszi a paprikát a bogyiszlói feldolgozó telepre. B. I. A kidőlt mezsgyecövek majd egy éve ott hever már a föld végében. Sokszor járt már arra, de valahogy félt a közelébe menni, mindig elkerülte szándékosan is, mert ahogy közeledett vclna hozzá, még összeszorult egy kicsit a torka... Még ahhoz sem volt elég bátorsága, hogy fölvegye és hazavigye tüzelőnek... Másnak nem kellett... S most, hogy ott áll, mintha megjönne a bátorsága... Csak a pillantásából látom, hogy szeretne közelebb lépni, de mintha zavarná a jelenlétem. Hogyan tudnék észrevétlenül félrehúzódni, hogy ne zavarjam elhatározásában’ Megpróbálom átérezni helyzetét és tudom, hogy fölösleges vagyok. De senki és semmi nincs a közelben olyan, ami leköthetne, hogy észrevétle- nül, feltűnés nélkül magárahagy- hatnám. S míg ezen gondolkozom — úgy látszik ő már döntött... Megfogja a könyökömet és közelebb húz magához. Nem t idom mire vélni a tettét, s várom, hogy megszólal: — No, ez az a cövek fiam, amiről idefelé beszéltünk,,,. Ez volt — Én télen is mindig dolgozom. Esténként, ha az állatok körül nincs már munka, kötögetek, a férjem meg fennhangon olvas. — Kit szeretnek legjobban az írók közül. — Móricz Zsigmondot. A Kárpáti család Csaknem a falu közepén épül a hatalmas új ház. Az ácsok a tetőn az utolsó szegecseléseket végzik. Kárpáti Márton bácsi az udvaron deszkát rak le a kocsiról. A bognártól hozza a szállítmányt. Csupán néhány percet veszünk el idejéből. — Mennyibe került eddig az építkezés? — Száztízezerbe. — És mennyit költenek még rá? — Körülbelül ugyanennyit. De legalább lesz házunk! — Eddig nem volt? — Nem. — A határban már nincs munkájuk? — Nincs. — Mennyi földön gazdálkodnak? — A fiam gazdálkodik tíz holdon. — Mennyit vetettek be gabonával? — Hat holdat. És azt is írja fel, hogy öt holdat meg istállótrágyáztunk az idén, mert mi jövőre is gondolunk! A föld csak úgy ad, ha mi is adunk neki, s ez a határ minden évben Öcsénynek fog teremni. A mi családunk szeretett mindig mindent időben elvégezni! A nagyapám mindig azt mondogatta: ,.Amit ma megtehetsz. ne halaszd holnapra.'’ Pali bácsi Egyik lapunkban olvasom: »A londoni Mermaid Színház legújabb darabja egy csimpánzról szólt, akit megválasztanak képviselőnek. William Wales londoni lakos úgy gondolta, hogy Ernie nevű csimpánzának látnia kell ezt a mulatságos szatírát. Elment tehát a színházba és váltott két jegyet: önmagának és a csimpánznak. Az előadás megkezdése előtt azonban kiderült, hogy csimpánznak csakis a színpadon van helye (az sem élő), a nézőtéren azonban a rendező nem túri meg«. derékig érő pepita zakó. Mind efölött sárga-zöld-fekete-piros-kék csíkos sál és félcombig érő tar- kalcockás felöltő. A fejen semmi, illetve semmi sapkaféleség, hiszen van-e melegebb annál a hajzatnál, amit hősünk visel? Elöl aránylag rövid ez a haj, hátrébb annál hosszabb. Dauer van benne. Hátul a tarkón még fel is kunkorodik. És bodorított elöl, felül, hátul. Fodrászati fertelem. Kiegészíti mindezt az oldalszakáll, barkó, pajesz — kinek hogy tetszik, félpofáig. Alul az álion serkedö körszakáll. Hát szóval küllemre ilyen. A hír, mi tagadás, elgondolkoztató. Egyrészt remek ötlet a darab alaptémája — s egy kissé a kapitalista viszonyokra is fényt vet, majom, mint képviselő! —, másrészt remek a csattanó: majom nem vehet részt olyan darab előadásán, amelyben honatyát faragnak valamely rokonából. Engem főleg az utóbbi kapott meg és gondolkoztatott el, egy olyan eset kapcsán, ahol a darab ugyan egészen másjellegű volt, majom nem szerepelt benne, legalábbis mint szereplő, a nézőtéren azonban igen. őt beengedték. Beengedték. Noha megjelenése már figyelmet érdemelt.. Nadrágja mély fekete, s sárga — kanárisárga — csíkok tarkítják. A rajta lévő zippzárak nyomnak összesen vagy másfél kilót, hiszen az alig félpercnyi szemrevételezés során is sikerült nyolcat összeszámlálnom. A fekete-sárga nadrághoz égőpiros ing járul, felette csauszínű pulóver, rajta, alig S a belbecs? Tíz perc után már nem lehetett tudni ki a főszereplő. ő-e, vagy valamely színész? Röhögött, ha kellett, ha nem. Nyihorászott — ez egyáltalán nem kellett. Megjegyzéseket fűzött a darabhoz és az előadáshoz — ez sem kellett. Oldalba- löködte szomszédait — intenúgy- se erre sem volt semmi szükség. Szünetben szemtelenkedett a lányokkal, s amikor az egyik rendező nyolcszori figyelmeztetés után, félrevonva, fülébe súgta, amennyiben nem hajlandó felhagyni őserdei viselkedésével, kénytelen lesz ő is az őserdőben szokásos eszközökhöz nyúlva, két akkora pofonnal honorálni produkcióit, hogy elfelejti minémű- ségét, sértetten elvonult. Nem vagyok híve az angolhonból importált módszereknek, de nem lehetne vele is az ottani módszert alkalmazni? Ja, hogy ő nem csimpánz?! (—ei) Tolna megyei asszonyküldötlség Budapesten Deák Pali bácsi a helyi tanács végrehajtó bizottságának tagja. Egyedül éldegél. Magas, csontosarcú, szemüveges ember. Éppen az állatokat eteti, amikor a portájára lépünk. Ma is a határban volt, istállótrágyát szórt szét a földjén. — Milyen most a föld? — Gyönyörűen „pirkad” a széltől. Öröm nézni. — Hány százalékát veti be földjének gabonával? Gondolkodik, számolgat, aztán rá vágj a: — Negyven százalékát. — Ez okos dolog — bólogat a tanácselnök. Pali bácsi elmosolyodik. — Aki aratni akar, annak vetni is kell! — válaszolja nyugodt hangján. H. T. Kétnapos budapesti tartózkodás utón — amikor is a XI. kerületi nőtanács meghívására viszont- látogatáson vettek részt a Tolna megyei nőtanács küldöttei — tapasztalatokban gazdagodva érkeztek haza Mind olyan gyárban jártak megyénk küldöttei, amelyeknek van közük megyénkhez. A Zamat- gyáriak például a kisvejkei tsz-t patronálják, az EMAG-beliek Gyulajt, a Goldberger-gyáriak pedig Bétát. A gyárlátogatások előtt, küldöttségünket a XI. kerületi párt- bizottság fogadta. Utána a látogatások során közvetlen kapcsolat alakult ki a vendégek és a vendéglátó asszonyok között. A vendéglátók elbeszéléseiből megtudták küldötteink, hogy a pesti munkásasszonyok figyelem- mel kísérik megyénk életét. Érdeklődtek. hogy áll a vetési munka, a betakarítás. A Goldberger-gyáriak például azt üzenték patronált községük dolgozóinak, hogy ők igyekeznek terveiket teljesíteni és szeretnék, ha a bátaiak sem vallanának szégyent. Az EMAG dolgozói — akik a kombájnokat készítik — nagy megelégedéssel nyilatkoztak a gyulaji dolgozó parasztok munkájáról. Igen hasznos volt a Háziasszonyok Bizottságában eltöltött este is a küldöttség számára. Itt éppen Ady-estet tartottak és utána hosszasan elbeszélgettek a pesti háziasszonyok és a Tolna megyei asszonyküldöttség tagjai. € az én földem. Onnét, körülbelül addig a fáig — húzza végig mt- titóujját a cövek és a szárazig 1 akác közötti térség fölött. Kérdezném Józsi bátyámat, hogy milyen emlékei fűzték ehhez a földhöz, hogy miért sajnálta annyira azt a cövéket, de mig azon g.ndo! kozom, hogy hogyan is tegyem föl a kérdést, ő máris válaszol: — Egyszer a szomszéd kiszántotta a cöveket és egy barázdával errébb szúrta le. Ellopott egy barázdát az enyémből... Kukoricavetéskor volt. Majdhogy egymásnak mentünk. Az asszonyok álltak közénk... Rég volt... Meg valamikor, még régebben éppen itt arattunk, amikor rosz- szul lett a feleségem — isten nyugtassa — és majdnem ide kellett hívni a bábaasszonyt. Nem szólt szegény, hogy fájásai vannak, azt szerette volna, ha lefogy a kevéske aratnivaló és majd csak azután szül. Aláírtam ói a belépést a i szövetkezetbe, de akkor ezek a dolgok nem jutották eszembe. Nehéz volt úgy is, sok éjjel nem aludtam, amíg meggyőztem magamat, hogy itt jobb lesz. Mert nem az agitátorok győztek meg engem, hanem magam magamat. De amikor arra került a sor. hogy összeszántják a földeket a tavasszal, hát fájt újra egy kicsit És amikor később egyszer észrevettem, hogy a cövek itt van a föld végébe kidobva, újra csak belémsajdult... Valahogy féltem erre jönni,.. De végre is, hát nem kerülhetem el örökké ezt a határrészt... Csak messziről néztem a nyáron is, hogy milyen méltóságteljesen ringott az a rengeteg búzakalász, amikor a szél nekierőlködött... Amikor nekem volt itt búzám, az egy holdon úgy átszaladt a szél, mintha semmi nem lenne az útjában. Lehajtotta a földig. De azt a sokat nem ám. Nem bírt vele.. . Olyan messze volt a vége, hogy látná se lehetett... Ballagunk a cövek felé, melyet a traktoros valamikor rég, hosszú hónapokkal ezelőtt kidobott ide az út mellé, s azóta senkinek sem kellett. Most az öreg megáll előtte, nézegeti, piszkálja a cipője orrával, hogy nem korhadt-e túlságosan. Megég-e még a tűzön otthon? Aztán fölveszi és a hóna alá csapja... Csak úgy, mintha egy száraz gallyat emelt volna föl... Közömbösen... Kíváncsi vagyok rá, hogy mit érez most, s nem tudom türtőztetni kíváncsiságomat, megkérdezem: — Nem érez most semmi különöset? — Hm ... Dehogynem — válaszol kurtán és összegombolja magán a kabátot, mert a szél bebújik a legkisebb nyíláson is. — Nézze csak milyen szép barna ez a rengeteg nagy frissen szántott föld ... Jövőre kukoricát vetünk bele ... — No, de a cövek ... — Hát ami azt illeti, megfő ■>-ele a leves estére ... Kiszáradt a nyáron alaposan .. . (buinQ j ACÖVEK
