Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

I960, november 20.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG

1

Hova lett a nyereségrészesedés?

Az év első napjaiban, amikor egymás után jelent meg lapunkban is a vállalatok termelési eredményeiről szóló híradás, amikor naponta közöltük, hogy ez, s amaz vállalat dolgozói ennyi meg ennyi nap nyereségrészesedést kaptak, Simontornyán ezer ember tette fel a kérdést: »Hova lett a nyereségrészesedésünk?-'-' Egy fillér nem sok, de annyi nyereségrészesedést nem kaptak a dolgozók. A termelés, a mennyiségi mutatók tekintetében sem érte el a tervezettet, méginkább alatta maradt a minőségi követelményeknél. S várható-e ezek után, hogy nyereségrészesedést fizet majd a bőrgyár, 1960 első hónapjaiban az 1959-es sikertelen — mert joggal lehet annak nevezni — gazdasági év után. Nem fizettek nyereségrészesedést. Ez tény. Ezen változtatni, különösen napjainkban már nem lehet. Talán akkor javult volna a helyzet, akkor fizethettek volna 1959 után részesedést a dolgozóknak, ha az idén augusztusban megkezdett — mondhatjuk tisztulási folyamatnak is — rendcsinálást 1959 tavaszán kezdik el. Ezt kellett volna tenni; akkor! Még most sem késő! S nem késő e rendcsinálás tapasztalatairól néhány szót szólni.

Hogyan kezdődött?

A kezdet nehéz volt. Rendet csinálni — örök érvényű törvénynek lehet elfogadni — csak úgy lehet — még a legnagyobb körültekintéssel is —, hogy egyesek megsértődnek. Jogtalannak tekintik, igazságtalannak tartják, ha »megszokott« —■ idézőjelbe kell tenni, mert jogtalanul szokták meg egyes munkások — munkájukba beleszólnak. Arról volt szó, még az első napokban is, ez év augusztus elején, hogy felülvizsgálják-e, az egyes kifizetett bértételek mögött milyen termelés van. A szükség késztette erre a gyár vezetőit. Az első félévi mérleg nem a legkedvezőbbet mutatta a gyár csaknem ezer alkalmazottjának hat hónapi munkájáról. Rosszul alakultak a költségek a tervezetthez viszonyítva. Nem volt megfelelő a termékek minőségi megoszlása sem. Túllépték a béralapot. A dolgozókat különösen érintő tény: ismét nem volt terven felüli nyereség, mely felosztásra kerülhet.

Mi volt

a „megszokott“?

A bőrgyártás — köztudomású — hosszú munkafolyamat. Több mint húsz műveleten megy keresztül a bőr, mire a raktárba kerül. 1957-ben, amikor az ellenforradalom után a rosszhírű, magát munkástanácsnak nevező intézmény (e sorok írójának is néhány »kellemes« tapasztalata van abból az időből) eltörölte a teljesítménynormákat, valami újat »alkotott«. Újat, de rosszat — ez természetes, hisz ott a hozzá nem értő emberek »tevékenykedtek« — s a konszolidáció után, amikor a gyári helyzet is a termelés rendes kerékvágásába jutott, szükséges volt megállapítani reális munkanormákat, amelyek alapul szolgáltak egyúttal a munkabér kifizetéséhez is.

A norma, az akkori körülményeket ismerve, jó volt. De azóta már jó egynéhány munkahelyen bizonyos könnyítés történt, vagy gép végzi a fizikai munkát, vagy korszerűbb gépet alkalmaznak, vagy változott a bőr minősége — köztudomású az is, hogy a világ csaknem minden részéből érkező bőrt dolgoznak itt fel —, s a munkás, hogy könnyítsen magán, könnyen szerzett pénzhez jusson, nem restellt egy-két technológiai folyamatot kihagyni. Példa erre is van. A bőrt például az egyik munkafolyamatnál a technológia előírása szerint egyenként kell átrakni, ehelyett összeölelt a munkás tíz-tizenöt bőrt és úgy dobta a további munkafolyamatba, történetesen a kádba. S ez nemcsak gyorsítja, »könnyebbé« teszi a munkát, az ötvenhétben megállapított norma túlteljesítését, de kihatással van a bőr minőségére — nem kapja meg azt a kezelést, amit a technológia előír. A bőrök többsége az ötös, hatos és hetes szortimentbe került. A kész bőr értékesítésekor sok ezer forint »ment így el«. Különösen súlyos ez az összeg, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a késztermék jelentős részét exportálják — és természetes, hogy csak az első szortimentekbe sorolt bőrök alkalmasak külföldi értékesítésre. A bőrök minősége sokat romlott, s ezen sürgősen változtatni kellett. A gyár vezetői, hosszas tanácskozás

után, a szakszervezettel, a párt- szervezettel egyetértésben megkezdték a termelés felülvizsgálását. S ez a munka folyik most is. S ahogy a vizsgálat eredményeit egymás után hozzák napvilágra, úgy jönnek rá azokra az okokra, melyek »segítették«, hogy ne jusson tizenharmadik hónapi fizetés.

Nor marendezés

vált egyes helyeken szükségessé. Erre pedig azután került sor, amikor az egyik munkahely dolgozói — ahol túl szoros volt a norma —, a kenőszalag három műszakjának három brigádja, kérték, hogy vizs gálják felül a tamponálók munkáját. A tamponálóknál — általában segédmunkások dolgoznak itt — becsült norma volt. A munkások nem dolgozták ki a munkaidőt, a technológiát sem tartották be és havonta »játszva« kerestek ezernyolcszáz forintot. S természetes, hogy a kifizetett munkabér mögött nem volt megfelelő termelés. A száz forint munkabérre eső termelés alatta volt a tervezettnek. Az új norma megállaoítása nem ment könnyen, bár a dolgozók többsége, a környező munkahelyek dolgozói elsősorban, a gyár vezetői mellé álltak, s támogatták az aránytalanság megszüntetésére hozott intézkedés végrehajtását.

A tamponálóknál és a kenőknél igazságot tettek. A jelenlegi tapasztalat már igazolja a normarendezés szükségességét. A tamponálók is elismerik, hogy túlságosan könnyen jutottak a meg nem dolgozott bérhez, és a kenő- brigádoknál is igazságot tettek, enyhítették a túl szigorú normát.

A meszes műhelyben az aránytalanság még szembetűnőbb volt. Igaz, nehéz fizikai munkát végeznek, de a tizenkét forintos órabérátlag semmiképpen nem indokolt. S ehhez az indokolatlanul magas órabérhez úgy jutottak itt is a dolgozók, hogy nem tartották be a technológiát, könnyítettek önkényesen munkájukon, megsértették a fegyelmet.

A művezetők felelőssége

is sokszor szóbakerül. Hogyan lehet, hogy a művezetőnek nincs az ilyen súlyos hibákról tudomása? Sajnos, a művezetők tudtak erről, de többségükben nem követelték meg a technológia betartását és a bőrök minősége romlott, a mennyiségi tervvel is adósak maradtak. A munkásokat alig ellenőrizték, s a munkafolyamat során kihagyott művelet csak a termék elkészültekor derült ki, amikor gyúródott volt a bőr, amikor szemmelláthatóan nem a megkívánt minőségben került a raktárba.

Az utóbbi hetekben jelentős fejlődés, változás következett a munkában. A dolgozók már visz- szaadják a megmunkálásra kapott bőrt az előző munkafolyamatot végző társuknak, ha az- hibás. És ez már eredményekben mutatkozik, a bőrök minőségének javulásában.

A gyárban ezekben a napokban bizottságok járják a munkahelyeket, keresik, kutatják, hogy hol lehet javítani a termelés technológiáján, hol lehet újat bevezetni, hogy a termelékenység és a minőség az év utolsó hónapjában a tervezettet elérje. Az augusztusban megkezdett rendcsinálás új szakasza kezdődik a következő napokban. — Újabb intézkedési tervet készítenek a bőrgyárban. S ez alaposságával, az egész gyár tevékenységére kiható intézkedéseivel bizonyára sikerrel járul hozzá a bőrgyári helyzet javulásához.

Az intézkedési terv

elkészültével egy időben a gyárban a tömegszervezetek, elsősorban a pártszervezet, tagjai politikai munkát végeznek. Példákon bizonyítják be, hogy hol, és hogyan tűnt el a felosztásra várt nyereségrészesedés, Elmondják,

hogy egy-egy munkahelyen egy hór.ap alatt a gépkiesés, forintban mit jelent a műhelynek, és személyesen a dolgozónak. És jó érv az is, amikor elmondják, hogy’ nem elég pontos időben bélyegezni, de a munkát a műszakkezdéskor el is kell ténylegesen kezdeni. A számítások szerint egy munkás naponta tíz-tizenöt percet hiányzik így a munkából. Megszüntetik a fizetés nélküli sza baóságok indokolatlanul magas számát is, Ha valaki szüretelni akart, vagy a »háztáji«-ban akart dolgozni, fizetés nélküli szabadságot kért, s kapott.

Az intézkedések egész sorának megvalósulása segít majd a jelenlegi helyzet javításához. De az szükséges, hugy többet beszéljenek még a jelenleginél is a változás szükségességéről. Példa, bizonyító anyag van bőven. El kell mondani őszintén a sze- gelők esetét is. Ök új helyiségbe költöztek. Panaszkodtak a gyár főmérnökének, hogy az előbbi munkahelyen elért teljesítményt itt nem tudják produkálni. A termelés ezt igazolta. A gyár kiegészítő bért adott a szegeinknek. A következő hónapban még alacsonyabb volt a termelés. Újból kiegészítést kaptak a munkabérhez. A harmadik hónapban ismét csökkent a termelés... Ismét kaptak volna bérkiegészítést — mert kértek is —, de a szegelőket kiszolgáló többi munkafolyamatok dolgozói felhívták a gyárvezetőség figyelmét, hogy a szegelők félnapokig üldögélnek,

arra vártak, hogy majd ismét kapnak bérkiegészítést.

Az ügyet kivizsgálták. Nem adtak több bérkiegészítést, elvették az első alkalommal adott összegeket is — és csodák nincsenek de a termelés a szegelő műhelyben elérte a korábbi munkahelyen produkált szintet! Most már dolgoznak a szegelők.

Számos munkahelyen rendezték már a normákat .Az eddigi tapasztalat szerint az intézkedések nyolcvan százaléka igazságos volt; ahol a bizottság tévedett, azonnal kijavították a hibát. A rendcsinálással természetesen együtt jár a termelés javulása is. Az utóbbi hetekben már kedvezően alakulnak a tervezetthez viszonyítva a különböző költségek a termelékenység is jelentősen javul.

Az idén sem fizetnek nyereség- részesedést a gyárban. 1961-ben, ha a jelenlegi javulás állandó lesz, bizonyára lesz tizenharmadik havi fizetés is, de addig még nagyon sokat kell tenni a gyár ezer dolgozójának, munkásoknak, műszakiaknak, mérnököknek ...

P. J.

— Az idei évben a Dalmandi

Állami Gazdaságban ez ideig ötvenhat esetben fizettek ki szülési segélyt 17100 forint, tizenegy esetben temetkezési segélyt 4500 forint és tizenhárom esetben házassági segélyt 5200 forint értékben. A születések száma magasan uralkodó volt az idén,

MUNKÁSHÉTKÖZNAPOK

Könyvvásár az udvaron

Vége a műszaknak a Bonyhádi Cipőgyárban. A két „alkalmi könyvárus”, Raitczy Tibor műszaki osztályvezető és Lengyel László munkaügyi csoportvezető már kirakta „portékáját” a gyárudvaron felállított asztalra, jönnek a vásárlók. Fiatalok és öregek, férfiak és nők szinte megrohanják á „pultot”, pár perces válogatás után , már meg is . állapodnak egy-két könyvnél. Fizetnek. Csaknem mindenki százassal. Fizetési nap van ugyanis a gyárban, a pénz még meg sem melegedhetett a zsebekben, az első kiadás a frissen kapott pénzből könyvre megy. Van, aki tíz forintot költ el, van, aki százat.

Bodó György ipari tanuló az Egri csillagokat veszi meg. — Még maradt is egy százasom — mondja. Mikulásik Györgyné a fiát lepi meg a Kolumbus Kristófról szóló könyvvel. És egymás után találnak gazdára a szebbnél szebb kiállítású — és tartalmú — könyvek. Reymont Parasztokja, az Operakaluz, Aragon, Stendhal, Maupassant. Arany, Jókai és Mikszáth művei. Gemer Ádámné A kőszívű ember fiait veszi meg, de decemberre már „előjegyezteti” az Egy magyar nábobot. Rendes István meós Stendhal Vörös és fekete című könyvét és Maupassant Egy asszony életét viszi el.

— Minden nap olvasok — mondja. — Még akkor is, ha délutános vagyok, este 11-kor elolvasok egypár oldalt.

— Mekkora könyvtára van már? — kérdezem.

— Azzal nem nagyon dicsekedhetek. Szenvedélyes könyvolvasó vagyok, de nem könyvgyűjtő.

Megveszem a könyvet, kiolvasom, aztán kölcsönadom. Rendszerint nem kapom vissza, de ez nem is baj, hadd olvassanak minél többen.

Persze, a cipőgyári munkások nagy része már szép kis könyvtárat gyűjtött össze magának, Most is vagy hetvenen vásároltak, legtöbbjük minden hónapban gyarapítja könyvtárát egy-két kötettel. Egyre gyakoribb az olyan válasz, amit most az egyik tűzödei fiatalasszonytól, Tréber Tiborné- tól hallottam, amikor Lengyel elvtárs Az aranyembert ajánlotta.

— Az már megvan, a múltkor vettem meg. Kérek egy másik Jókait.

Alig egy óra telt el, összecsomagolják a megmaradt könyveket, gyors számvetés után kidéiül, hogy ezerötszáz forintot tett ki a mai forgalom. Két évvel ezelőtt, amikor először rendeztek itt fizetéskor könyvvásárt, ötszáz forint értékű könyvet adtak el. 1 Most háromszorennyit. Pedig méa egyszer lesz fizetés ebben a hónapban, sokan már most bejelentették, hogy milyen könyvet akarnak majd akkor megvenni. Két hónap óta már részletre is adnak könyvet.

Ezerötszáz forint értékű könyv gazdára talált a gyárudvaron rendezett könyvvásáron. Látszatra egy száraz számadat. De ennél sokkal többet mond, elsősorban azt, hogy a mi világunkban erre is jut pénz a munkásnak. De van valami szimbolikus is abban, hogy a frissen kapott fizetésből az első kiadás a házikönyvtár gyarapítására megy. Nálunk már az életszükségletek közé tartozik az olvasás, a művelődés.

Jantner János

— A Liszt Ferenc Zeneiskola

fenntartására a jövő évre 386 000 forintot irányoz elő Szekszárd város tanácsa költségvetése, se.

— Nő az Antarktisz jégtakarója. Szovjet és ausztráliai tudósok egybehangzó megállapítása szerint az Antarktisz jégtakarója évenként 1200 köbméterrel nő.

— ötvennyolc ezüstkalászos tanfolyamot rendeznek a tél folyamán a megyei tanács mezőgazdasági osztálya szervezésében, amelyeken mintegy 1400 tsz-tag és egyéni gazda sajátítja el a mezőgazdasági szakismereteket.

— „Teenager-apáca voltam” — ez a címe annak a filmnek, amelyben Veronica Gray saját .sorsát alakítja. Veronica Gray ugyanis egy apácarend tagja volt, de annyi csalódás érte, hogy otthagyta a kolostort, és maneken, később pedig filmsztár lett.

— Sok kifogás hangzott el az- ellen, ho^y az üzletekben nem lehet mákot kapni. A Népbolt és a Fűszert vállalat most orvosolja ezt a panaszt; nyolc vagon mákot hoz forgalomba a megyében.

— Két évvel ezelőtt alakult meg a Tengelic és Vidéke Takarékszövetkezet. A két év alatt mintegy kétmillió forint betétet fizettek be, s a szövetkezet 800 000 .mint kölcsönt nyújtott.

— Az elmúlt hét folyamán az úttörő-csapatoknál befejeződtek a statisztikai felmérések. A me gye úttörő-csapatai közel 20 000 úttörőt tömörítenék. Száznegy- venkét úttörő-csapatot, KISZ- szervezetek patronálnak. Huszonkilenc úttörő-csapatnak saját otthona is van.

— Három kilométer hosszú árokrendszert ástak, illetve tisztítottak ki Simontornyán a csapadék és a talajvíz elvezetésére, mintegy hetvenezer forintos költséggel eddig az idén. Jövőre meg két-három kilómé'er ■ óságban végeznek ároktisztítást.

— A televízió műsora: 10.00:

Ifjúsági műsor. 13.20: Magyarország—Ausztria labdarúgó-mérkő-- zés. 18.20: Utazás a Föld körül. 19.00: Élőújság. 19.50: József Attila: Születésnapomra. Utána:

Rangon alul. Magyar filmvígjáték. (14 éven aluliaknak nem ajánlott.}