Tolna Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-277. szám), Tolna Megyei Népújság, 1960. november (10. évfolyam, 278-282. szám)

1960-11-02 / 259. szám

TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG r> I860, november t. A szülök akarata ellenére is. Cambridgeben a szülészeti kli­nikán különös eset fordult elő. Egy egynapos csecsemőnél az or­vosok megállapították, hogy csak úgy maradhat életben, ha átöm- lesztéssel teljesen kicserélik az ereiben keringő vért. A csecsemő szülei azonban a »Jehova tanúi« felekezethez tartoztak és kijelen­tették, hogy hitük tiltja az efféle orvosi beavatkozást. Az orvosok a bírósághoz fordultak azonnali segítségért. A kórházban órákon belül összeült a fiatalkorúak bí­róságának rendkívüli ülése, amely úgy döntött, hogy »átme­netileg megvonja a szülőktől a rendelkezés jogát a gyermek fe­lett«. A kisbabán ezt követőleg azonnal végrehajtották a beavat­kozást, amely sikerrel járt. A bíróság ezután közölte a szülők­kel, hogy visszakapják szülői jo­gaikat. Ilyen eset az angol jog- gyakorlatban eddig még nem for­dult elő. * — öt körzeti szakrendelő inté­zet létesül Tolna megyében a második ötéves terv időszakában. A tervek szerint Pakson, Bony- hádon, Tolnán, Dombóvárott, Pincehelyen létesítenek többsza­kos SZTK orvosi rendelőt. Ezzel a megyei SZTK rendelőintézetet nagymértékben tehermentesítik. — Tizenhatezer forint kár naponta. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igazgatósága 1960. január 1-től szeptember 30-ig 3 millió 336 ezer forint kárt fizetett ki biztosított ügyfeleinek. Az egy munkanapra eső átlagkár tehát megyénkben körülbelül 16 000 forint. — Kultúrműsorral egybekötött takarékossági ankétot rendeznek november 27-én Pakson. — Élénk érdeklődés nyilvánul meg Lápafőn, a télen lebonyolí­tásra kerülő szülők iskolája iránt. — Kisméretű fatáskát szolgál­tattak be talált tárgyként a Szekszárd Városi és Járási Rend­őrkapitányságra. Jogos tulajdo­nosa átveheti. ■— A mórágy! MSZMP-alap­szeryezet legutóbbi taggyűlésére számos pártonkívüli aktívát meghívott. A meghívottak közül többen értékes javaslatot tettek, s vállalták, hogy még ebben az évben húsz kisgyűlést tartanak Mórágyon. Kisgyűléseken ismer­tetik a község dolgozói előtt álló legsürgősebb teendőket. — A televízió műsora. 19.00: Uj falu. Mezőgazdasági műsor. 19.30: Komikusok albuma. Ma­gyar kisfilm. 20.00: Berlini üd­vözlet. Az NDK televíziójának műsora. Apróhirdetések Eladó Budapest, XVII., Rákos­hegyen, 340 ölön fekvő egy szoba, konyha, zárt verandás ház. Azonnal beköltözhető. Érdeklődni lehet: Takács Ferenc, Szekszárd, Baka u. 2. (117) Eladó egy 160xl40-es új, 3 szár­nyas dupla ablak. Szekszárd, Baka u. 23. (114) Eladó 125-ös Danúvia Csepel motorkerékpár. Szekszárd, Köl­csey u. 7/b. (115) Modern keményfa-háló, 8 da­rabos eladó. Mözs, Iskola u. 13. (116) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivatalokná» és kézbesítőknél Előfizetési du egy hónapra W Ft Munkáshétköznap A gőzkazán közvetlen szomszédságában VII. Amíg a feleségek otthon taka­rítanak, főznek, férjük a munka­helyen serénykedik. A bérház és a legtöbb munkahely közt vi­szonylag elég nagy a távolság. Van aki nem is gyalog, hanem kerékpárral jár oda. Különben is úgy tűnik, mintha teljesen kü­lönálló valami lenne a bérház is, meg az üzem is. Olyan különálló valami, aminek semmi köze nincs egymáshoz. Pedig nem is ilyen egyszerű a dolog. A bérházból reggel elindulnak az emberek s működtetik az üze­met, a vasutat. Ha csak egy is késne, már kiesést jelentene az üzem, a vasút munkájában. Te­hát a szálak a bérházból indul­nak s a munkahelyen érnek vé­get. Azaz dehogy... Az üzemnek és a vasútnak a működése nem­csak egyszerűen kereseti forrás a munkások számára. Ezernyi módon befolyásolja a bérház la­kóinak megélhetését, ha nem is mindig közvetlenül, de közvetett formában. De az tény, hogy ez a körforgás, ennek az óriáskerék­nek a működése az embereken múlik, szűkebb értelemben e bér- házban lakó munkásokon. Az egyik munkást, aki a bér­házban lakik, az üzemben láto­gattam meg. Neve Tamási Mi­hály, a Pécsi Cementipari Válla­lat dombóvári telepén dolgozik 1953 óta. A párttitkár, Szűcs Károly, egy kormos, verejtékes embernek mutatott be. Kazánfűtő. Nap nap után tömi a hatalmas kazán telhetetlen gyomrát. Testét hol a kazán perzselő melege, hol a kinti hideg szél csapja meg, de fáradhatatlanul »-eteti« a ka­zánt. Izmai, amikor műszakban van, egy pillanatra sem szűnnek meg mozogni. Legyen bár tűző nyár, vagy dermesztő tél, róla mindig csöpög a kormos izzadt­ság. Lankadatlanul végzi a mun­káját, hogy a »nagy kerék« reá bízott kis pontocskáján ne le­gyen fennakadás. Mert ha ő egy­szer letenné a lapátot, akkor.., Szóval, erről jobb nem is be­szélni... A munkadalok története év­ezredekre nyúlik vissza.. Már. ezernyi dalt komponáltak a mun­ka ritmusáról, a dolgos kezekről, az ember teremtő akaratáról, hi­szen itt kezdődik az élet ezerszí- nűsége. A szenet lapátoló Tor­mási Mihályról is himnuszt kel­lene írni. De nemcsak róla, ha­nem mindazokról, akik fáradoz­nak, görnyednek azért, hogy az a bizonyos »nagy kerék« ne áll­jon meg. És most, amikor arról beszél­hetünk, hogy az üzem lüktetése hogyan fonódik ezernyi szállal a bérház — az otthon, a család — életéhez, nem árt azt sem fi­gyelni, hogy mennyire érzik ezt maguk a kétkezi munkások. — Most tisztítottam a tüzet. A kieégett salak még ott füs­tölög a kazánajtó előtt. Tormási Mihály meséli a kíváncsi újság­írónak, hogy mit jelentenek a különféle szakkifejezések: »A tűz élesítése«, meg a többiek. Hirte­len kiszól az ajtón: — Lassan! Vigyázz! Hangjától valósággal vissz­hangzik az üzemrész. — Elnézést, de közben itt fo­lyik az élet és, hát oda is kell fi­gyelni... Ez már nekem szólt. Ekkor veszem észre, hogy néhány segéd­munkás cementáruval megrakott kocsit vontat az üzemi kis- vasúton. Éppen közelednek a for­dítókoronghoz és akkor szólt ne- k'k Tormási Mihály figyelmezte­tően, hogy vigyázzanak. — Miért kell ott vigyázni? — kérdezem. — Tessék csak nézni, mindjárt odaérnek... Ott a korongnál min­dig döccenik a kocsi. Ha nem vigyáznak ■,könnyen eltörhet a szállított áru. Ez még nem telje­sen »kötött« és nagyon kell rá vigyázni. Minden különösebb magyará­zat nélkül megértem az okot. De miért szól bele a szállítás dol­gaiba Tormási Mihály, amikor a szállítás és a kazánfűtés — két különböző szakma. Sőt, amint ki­derül, a fizetést kizárólag a ka­zánfűtésért kapja, még hozzá óra­bérben számolják el. így tehát, ha össze is törik néhány cement­lap, azért tőle semmi esetre sem vonnak le »selejtszázalékot«. — Ez igaz — hagyja helyben. — De az embernek nemcsak az­zal kell törődnie, ami közvetlen feladata. Kérem, ez az üzem a mi üzemünk... Faggatom, velem beszél, de egy pillanatra sem veszi le a szemét JlmúJtútták A főnököt leváltották. Vezető nélkül maradt a konyha. A le­váltást a jó ég tudja mi indokol­ta, tény az, hogy miután a főnök kérte, hogy fél műszakra osszanak be mellé egy adminisztrátort, aki segít majd a könyvelést elvégez­ni, kiadták útját. A főnök vissza­ment a gép mellé. Ez nem is volt olyan nagy baj, hisz esztergályos volt, főnökké léptetéséig, nyolc évvel ezelőttig. S most a gyár­ban hiány is volt esztergályosból, és új gépre egy félautomata ma­sinára helyezték. Jobban is ke­resett, mint főnöksége idején; csak az első két hétben érezte, hogy nehéz a munka, később már megszokta. El is felejtette nagy igyekezetében, hogy vala­mikor a konyha ura és parancso- lója volt. A főnökséget azonban nem le­Baleseti krónika az üzemről. Minden idegszála azért feszül, hogy ott rendjén menjen a munka. Igen, körülbe­lül így képzelhető el az a mun­kás, aki a sajátjának tekinti az üzemet, nemcsak munkásnak, s noha munkakönyvében az szere­pel, hogy »kazánfűtő«, de egy kicsit »vezetőnek« is érzi magát. Apró dolog, valósággal eltörpül a nagy üzem egynapi tremelése mellett. De tükröződik benne a kéikezi munkás felelősségér­zete és végeredményben az ilyen apróságokon múlik az óra­műszerű terrttelés. Alighogy e dolgokat bejegy- zem noteszomba, máris új lapot nyithatok, mert a sistergő kazán mellett új témáról kezd beszélni. — Azelőtt elég gyakran »sétá­ra« küldték a vasutasokat. Azért a vasutasokról beszélek, mert én is úgy kezdtem. Ez a »séta« na­gyon rossz emlék. Nem volt mun­ka, és mehetett mindenki »sé­tálni«... Vagyis hát mindenki ott könyörgött egy kis kereseti lehe­tőségért, ahol neki tetszett. Régi, ma már alig ismert fo­galmakkal ismerkedem. Ha két jó ismerős hosszú idő múltával összetalálkozott, ez volt az első kérdés: »Hány hónapot sétáltál tavaly?« Vagy: »Talán sétára küldtek téged is?« Nem azt kér­dezték, »hogy vagy?«, mert abból, hogy valaki hány hónapot sétált, pontosan lehetett következtetni arra is, hogyan él az illető. — Erről a sétáról csak azért beszéltem, hogy lássa: mi mun­kások nem vagyunk feledékeny emberek. Még emlékszünk... Még akkor is, ha most már gazdának vallhatjuk magunkat az üzemben. Vagy talán éppen azért... (Folytatjuk.) BODA FERENC hét csak úgy elfelejteni. Mert mindig akad aki a leváltottat er­re emlékezteti. Jóbarát, ismerős, ellenfél. Most is, amikor ebéde­lésből visszajött, a köpcös, maró­gépen dolgozó Horváth Pista, a múltra, a főnökségre emlékeztet­te. — Hej, öregem, hol van a régi szép idő. Nem tudnak ezek most olyan töltöttpaprikát főzni, mint a Te idődben. Az tény, hogy a töltöttpaprika rossz volt. Paradicsom mártást is elfelejtettek főzni, csak krumpli és töltelék volt a töltöttpaprika. És a főnököt mind jobban em­legették: A portás, mert leváltása óta még nem készítettek székelyká­posztát. A kocsis, mert a marhapör­költbe — kevés húst vételeztek — konzervhúst kevertek. Az anyagkönyvelésből a szép Nagyné, mert mindig sótalan a leves. KIVILÁGÍTATLAN JÁRMŰ j okozta Zsarkó Károly balesetét, I aki motorkerékpáron haladt a ha tos műúton. Előtte Müller István lovaskocsival ment lámpa nélkül. Velük szemben egy gépkocsi erős reflektorfénnyel közlekedett és elvakította a motorost. Zsarkó Károly későn vette észre a lo­vaskocsit és nekiszaladt. Súlyos sérüléseket szenvedett. Müller, a lovaskocsi hajtója a baleset után nem állt meg és a sérültet nem részesítette elsőse­gélyben A baleset okozója első­sorban Müller volt, aki lámpa nélkül hajtott, de a motorosnak is meg kellett volna állnia, mert a szembejövő jármű fénye el va­kította. Ezt követelte volna a sa­ját és mások biztonsága is. KÖRÜLTEKINTÉS HIANYA Eisenserh József vontatóvezető Kakasdon a hatos úton minden körültekintés nélkül balra kanya­rodott. Nem győződött meg a bekanyarodás veszélytelenségéről és ez okozta a balesetet. Ugyanis Zsíros György éppen előzni akar­ta a vontatót. Már nem tudta megakadályozni az összeütközést, mert a vontató bekanyarodott. Mindkét járműben komoly kár keletkezett. GONDATLANSÄG A Tolna megyei Talajerőgaz­dálkodási Vállalat vontatóját Ko­vács István vezette. Menet köz­ben a vontató után kapcsolt ko­csi vonórúdja a rázós úton ki­kapcsolódott. A kocsi irányt vál­toztatott, leszaladt a töltésről és felborult. A kocsin ülő két sze­mély közül az egyik súlyosan megsérült. A baleset a vontatóvezető gon­datlansága miatt következett be. Az összekapcsolásnál nagyobb fi­gyelemmel kellett volna eljárnia. S. J. A gépkocsivezető, mert késsel kellett szétvagdalni a »granadir- mar sót«. És gyűlt a panasz az új főnök, a régi konyha személyzet ellen. A panaszok alapozottak voltak, minden délben kénytelenek vol­tak valami újat konstatálni... És így ment ez mindaddig... Az olvasó azt várja, hogy a történet úgy fejeződjön be, hogy az új konyhafőnököt leváltották, visszahelyezték a régit, és meg­javult az üzemi konyhán a koszt. Sajnos nem így történt: A szakértő főnök esztergályos lett, a könyvelés egyik dolgozója, ki tudja milyen meggondolásból pedig konyhafőnök... És egyre romlik az ételek mi­nősége, gyűl a panasz... A történet úgy lenne kerek, ha megírnánk melyik üzemi konyhá­ról van szó — mi ezt az olvasóra bízzuk, találja ki! A megfejtést nem kell bekül­deni, (SzerkJ A méhészek ünnepi hete elé A méhészek ma már a kultu­rális világ minden részén szerve­zeti életet élnek. Magyarorszá­gon ötven évvel ezelőtt alakul­tak az első méhész-szakkörök, egyesületek. Ezek a szervezetek szűk keretek között mozogtak és magukra voltak hagyva. Nem volt szervezett mézértékesítés és így létbizonytalanságban éltek a mé­hészek. A felszabadulás után a méhé­szek a földművesszövetkezeti rendszerben találták meg azokat a lehetőségeket, amelyben szer­vezett és erkölcsi támogatásukat megkapják. A kormány intézke­dése folytán a méhészek ügyei­vel való törődés, a méhészek szervezése, a mézfelvásárlás és a méhészeti eszközök, felszerelések forgalombahozatala az Országos Méhészeti Szövetkezeti Központ és a földművesszövetkezeti szer­vek feladatává vált. A múlt hiányosságait felszá­molva a magyar méhészetben ugrásszerű fejlődés következett be. Mézexportunkat hatszorosára emeltük. Ma már a felszabadulás előtti három országgal szemben, 17 országba exportálunk mézet. A méhészkedés iránti kedv nö­vekedésével alakulnak és erősöd­nek a méhészet sajátos társulá­sai, a méhész szakcsoportok. Az országban 1000 méhész szak­csoport működik, ezek 45 000 mé­hészt tömörítenék magukba. A szövetkezeti rendszerben a mé­hész szakcsoportok és a méhészek érdekképviseletet kaptak, me­gyei szinten szakbizottság, orszá­gosan pedig az Országos Föld­művesszövetkezeti Tanács mel­lett méhészeti tanács működik. A méhek termékei értékesek az ipar és az emberi szervezet számára. A méz tápláló értéke kalóriában ötször annyi, mint a tejé, háromszor annyi, mint a húsé és kétszer annyi mint a to­jásé. Értékes a méhpempő, ame­lyet gyógyászati és kozmetikai célra használnak. Értékes a méh­viasz, amelyet az ipar hasznosít; Napjainkban felfigyelt a tudo­mány a virágpor hasznosságára, s ezt szervezett formában a jö­vő évben fogjuk termeltetni. Át­lagban egy méhcsalád évi virág­por termése 2 kiló. Az orvostu­domány magas gyógyászati érté­ket és a B 1, B 2, B 3 és B 4 vita­minokon kívül CER vitamino­kat is talált a virágporban. A liliom virágporában például húsz­szor annyi karotin van, mint a sárgarépában. A mézhez kever­ve sikeresen alkalmazható gyógy­szerként a magas vérnyomású- aknál, idegbetegeknél, komoly szerepet játszik az agyvérzés; szemkötőhártya gyulladás és szív- bántalmak megelőzésében. A méhészeknek nemcsak helyi és országos szervezetük van, ha­nem világszervezetük is az API- MONDIA. Ez a szervezet általá­ban három évenként tart kong­resszust. A legutóbbit, a XVII-et, 1958-ban Bolognában tartották Itt határozták el a méhészek ün­nepét, amely november 13-tól 20-ig tart. Érdekességként említem, hogy a világon körülbelül 45 millió, Ma­gyarországon körülbelül 500 000 méhcsalád van. A világ összes méztermését 350—400 000 tonnára becsülik. A méztermésnek több mint felét a Szovjetunió és az Egyesült Államok adja. Magyar- ország évi méztermelése 450—500 vagonra tehető. A magyar méhészet kulturált­sága világviszonylatban is el­ismert. Szakirodalma elsőnek 1645-ben, Váradon született meg, Horhi Miklós írásából, majd az 1700-as években több magyar fordításban. A XIX. században, 1895-ben Sőtér Kálmán írt világ­raszóló könyvet, Méhek és világa címmel. Majd napjainkban őrösi Pál Zoltán munkája eme'kedik ki az írók és a tudományos kuta­tók soraiból. Most a méhész-hét méltó meg­ünnepléséből veszi ki részét megyénk 54 méhész szakcsoport­jának 1500 tagja is, akik ünnepi összejöveteleken méltatják a mé­hészkedésben elért eredményeiket. Zehán Gergely I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents