Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

I960, október IG. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 fl negyedik negyedév még lényegesen befolyásolhatja a nyereségrészesedés nagyságát A háromnegyedévi eredményes munka hogyan befolyásolta a tolnai selyemgyár nyereségrészesedésének alakulását? A magyar selyemipar egyik fel­legvára immár több mint fél év­százada működik Tolnán. A szá­zadforduló táján létesített gubó- fonó gyár méltó folytatója a Tolna megyében hagyományos selyem­hernyó-tenyésztő és selyemfeldol­gozó múltnak. A több mint két évszázados műit méltó folytatása az, ami jelenleg Tolnán, a selyem­fonógyárban történik. A gyár bizonyos mértékig még most is magán viseli a kapitalista gyárfejlesztés bélyegét, s a néhány éve kezdődött rohamos technikai fejlesztés tünteti el a múltat, mely még a gépekben, a műhe­lyek elrendezésében fellelhető. A gyár a magyar gubótermést dol­gozza fel fonallá, és a gyár mun­káját a mindenkori gubótermés irányítja. A gubótermés minősé­ge, s mennyisége határozza meg a gyár feladatait, lényegében ter­vét is. Az elmúlt években, bár a gu­bótermés a sok évi átlag alatt maradt mind mennyiség, mind minőség tekintetében, az ipar, illetve a kereskedelem igé­nyét kielégítették. A terv túlteljesítése nem indokolt, az anyag gazdaságos felhaszná­lása, a termelékenység növelése annál inkább. És e két utóbbi mu­tatóban érnek el a gyárban évről évre kimagasló eredményeket. Ezt a megállapítást tükrözi az 1959. évi termelés is. A tervet alig néhány tized százalékkal teljesí­tették túl, de az anyagkihasználás jobb volt a bázis időszakánál. Az 1960-as év kezdetén a megelő­ző év tapasztalatait felhasználva úgy kezdték a gyárban a felké­szülést, hogy az idén alapozzák meg az ötéves tervet, a különböző műhelyekben az idén alakítják ki a törzsgárdát, azzal egy időben, hogy a tervet teljesítik, és nagy gondot fordítanak az MSZMP Központi Bizottságának irányel­veiben meghatározottakra, jele­sen a termelékenység növelésére úgy, hogy azt ne létszámnövelés­sel, túlórázással, jelentősebb gépi beruházással valósítsák meg. Az első negyedévi termelési eredmények a tervezett módon alakultak. Jelentős volt a terme­lékenység alakulásában az a tény, hogy a megelőző évben munkába állított szövőnők (a gyárban át­tértek a fonal további feldolgo­zására is) elsajátították a techni­kát, ennek nyomán javult a ter­mékek minősége. A félévi termelési eredmények már az egyenletesen javuló ten­denciát mutatták. A bázishoz vi­szonyítva jelentős eredményt ér­tek el a költségek kedvező ala­kulásában, a termelékenység eme­lésében. Az anyagköltségek a ter­vezetten belül voltak, és a köz­vetett költségek is jelentősen hoz­zájárultak, hogy a gyári összesített nyereség a tervezett nyereségen felül volt. A féléves munka eredménye volt az is, hogy a termelékenység 104 százalék volt. És ezt a jelen­tős javulást főleg a létszámmal való helyes gazdálkodás eredmé­nyezte: hét fővel kevesebbet fog­lalkoztattak a tervezettnél. A ter­melés mennyiségileg néhány tized százalékkal haladta meg a terve­zettet (mint fentebb indokolt). A gyár üzemrészei közül kü­lönösen a szövődében volt le­hetőség a termelékenység ja­vítására és ezzel egy időben a minőség emelésére is. A szövőnők nagy többsége — alig néhány kivételtől eltekintve — kifogástalan minőségi munkát végzett, és egy fél év alatt az első osz­tályú áruk aránya 20 száza­lékkal (!) nőtt. Ugyanebben az üzemrészben a termelé­kenység a bázis időszakhoz viszonyítva 26 százalékkal (!) emelkedett. Az eredményjavulás azonos mi­nőségű nyersanyag feldolgozásá­val, azonos gépparkkal és létszám­mal, mint a bázis időszakban volt, következett be. Felvetődik a kér­dés: mi a siker oka? A gyár vezetői és a szövők is így vélekednek: — Megtanultunk munkát szer­vezni. Megtanultunk dolgozni. És e két mondaton belül sok gondolat valósult meg. És a leglé­nyegesebb a munkaszervezési in­tézkedések mellett, hogy a veze­tők bátran támaszkodtak a mun­kások versenyére, kezdeményezé­sére. 1959-ben a selyemgyárban IS nap nyereségrészesedést fizettek. Az idén, az eddigi termelési ered­író — olvasó találkozók A megyei könyvtár az ősz fo­lyamán ismét megkezdi az író­olvasó találkozók szervezését, amelyeken neves írók ismerte­tik műveiket és válaszolnak az olvasók kérdéseire. Szendrei József író három községben is találkozik a Tolna megyei ol­vasókkal. Október 27-én Ireg- szemcsén, 28-án Szedresen, 29-én Bátaszéken vesz részt irodalmi esten. Feja Géza november 12-én Sárpilisen tart előadást most készülő Sárköz című művéről. Földeák János Nagymányo- kon találkozik a bánya és a község dolgozóival. menyek arra engednek következ­tetni, hasonló részesedés jut a dol­gozóknak, ha ... S a negyedik negyedév, a negye­dik negyedévi munka a »ha«. Ezen múlik még minden. A három negyedév termelési eredménye biztató a nyereség­részesedést illetően. Az eredményjavulás, a nyereséges munka már kézzelfogható, de még három hónap munkájától függ, hogy a jelenlegi termelési eredményhez hozzájövő negyedik negyedévi tények pozitív, avagy negatív irányban hatnak-e a gyár egészévi összesített eredményé­re. Lényeges momentum az is, hogy a tolnai gyár a Magyar Se­lyemipar gyára, a kilenc gyár — ennyi tartozik az MS-hez — ter­melési eredménye is befolyásoló tényező. De ebben a tolnai gyár dolgozói is szerepet kapnak, még­pedig úgy, hogy a Tolnán készített terméket a vállalat többi gyáraiban dol­gozzák fel. S az innen küldött termék tovább- feldolgozási minősége a tolnaia­kon múlik. Az első félévben a gyá­rak versenyében — a helyezések figyelembevételével állapítják meg egy-egy gyárra jutó nyereség- részesedés nap számát —/ ötödik volt a tolnai. A harmadik ne­gyedévben — előzetes számítások szerint — harmadik. Ha a negye­dik negyedévi termelés is hason­ló lesz az eddigiekhez, akkor bi­zonyosra vehető az 1959. évihez hasonló évvégi részesedés. És ezt még biztosabbá teszi az a tény, hogy a gyárban — többségében fiatalok dolgoznak — új munkaverseny-szakasz kez­dődött, és az első eredmények a KISZ kongresszusi verseny­ben a szövődében, fonodában, festődében, cémázóban ki­magaslóak, jobbak, mint az év elején voltak, és többen vesz­nek részt a munkaverseny- ben, mint bármikor. A dolgozókon tehát nem múlik. És a vezetőkön sem múlik az 1960. évi termelés pozitív eredménye. A gazdasági vezetők amellett, hogy rendszeresen figyelik a kü­lönböző termelési tényezők ala­kulását, azonnali intézkedésekkel javítják a munkaszervezést még napjainkban is. A selyemfeldolgozó munkában lényeges tényező a nyersanyag minősége, mennyisége, de a tolnai tapasztalatok azt igazolják, hogy a vezetők és munkások*összefogá­sa kimagasló eredmények elérését teszi lehetővé. És a jelenlegi gyári tevékenységet átható, az MSZMP Központi Bizottságának irányelveiben foglaltak, a gazda­ságpolitikai program végrehajtá­sa, a továbbiakban is a gyárhoz méltó eredményeket hoz. Jól érzik magukat a fiatalok a paksi Vörös Sugár Tsz-ben A paksi Vörös Sugár Termelő- szövetkezetben 15 fiatal dolgozik. A fiatalok egy része termelőszö­vetkezeti tag, más része pedig családtagként dolgozik a közös gazdaságban. Az, hogy jól érzik magukat a fiatalok a szövetkezetben, nagy­részt a szövetkezeti vezetők érde­me, akik jó munkakörülményeket biztosítanak a fiataloknak és se­gítik őket a mozgalmi életben, a tanulásban és szórakozásban. A szövetkezet székházában kul­túrtermet rendeztek be a fiatalok­nak, televízióval, ping-pong- és biliárdasztallal, társasjátékokkal. Van a kultúrteremben rádió és I lemezjátszó is, sok jó hanglemez­zel. Gyakran rendeznek itt bált és egyéb összejövetelt. Felvették a kapcsolatot a járási kultúrházzal és a kultúrház ve­zetői népi táncokra tanítják a sző vetkezeti lányokat, fiúkat. A gim­názium tanulóival pedig közös ki­rándulásokat szerveznek. A fiatalok munkakedvét mun­kaegységeik száma is tükrözi. Kri­zák Pál 330, Lászlóczky József 291, Weisz Magdolna 226, Ruff Mária 171 munkaegységet szerzett októ­ber 1-ig a növénytermelésben. A régészeti leletmentés érdekében (Ami a legutóbbi riportból kimaradt) Kováspuska a fundamentumban rVVTTTTTTrrrTTVTVWTVVVVTTVTTVTTTTVTTVVVrTTVTTVTVTTVYTTTTTTVTVTTTTTYTTTTrTVTTTVVTTTTVVVTTTTVVTTTVV»^ Nemrégiben arról számoltunk be egy riportban, hogy Szőlőhe­gyen régészeti leletmentés fo­lyik és a feltárt leletek igen je­lentősek a város történelmének megismerése szempontjából. Nos, akkor sok mindenről beszélget­tünk a múzeum igazgatójával, a kutató és feltáró munka irányí­tójával, dr. Mészáros Gyulával. Ehhez a beszélgetéshez hozzáté­ve saját tapasztalatainkat, hadd mondjak el egy s mást a régé­szeti leletmentésről, ami az ak­kori riportból kimaradt. Az elplanírozott csontváz Mennyi szekszárdi ház javítá­sa, pinceásás, kútásás, vagy egy­szerűen csak kerti munka során bukkannak régi tárgyakra, csont­vázakra. Egy részük bekerül a múzeumba, másik részüket pedig most már végérvényesen birto­kába veszi az enyészet. Az enyé­szet, amelynek karjaiba az em­beri nemtörődömség lökte. A férfi gödröt ás a kertben, nem messze a régi megyeházá­tól. Nem csoda hát, ha egyszer- csak koppan az ásó, majd egy reccsenés után hatol a mélybe. A munka folyamán aztán előkerül a csontváz, a mellette heverő fegyverrel együtt. A férfi agyán egy pillanatra átfut a gondolat, amit közöl is feleségével. — Szólni kellene a múzeum­nak. Hátha valami értékes csont­váz. A tudósok sok mindenre tudnak az ilyesmiből következ­tetni. Az asszony: — Még csak az hiányzik. Hogy idetóduljon néhány ember és felforgassák az egész kertet. A legjobb lesz, ha betemeted. Úgy is történt, a csontvázat betemették, fölötte szépen elpla- nírozták az udvart, »nehogy né­hány régész felforgassa a ker­tet«. A tudomány? A tudományt üsse meg a guta. A vásárcsarnok építésénél va­lamelyik munkás égé régi kovás- puskát talált. Egy darabig ját­szottak vele, találgatták ugyan miféle lehet, ki hordhatta, öl­tek-e embert vele, vagy csak vadászatra használták? Megnéz­ték elölről-hátulról, megkapar- gatták rajta a rozsdát, aztán a megtaláló fogta és behajította az épülő vásárcsarnok fundamentu­mába. r uiéje ömlött a beton, újabb legalább ötszáz esztendőre eltemetve. Igaz, ötszáz év múlva értéke­sebb lesz, mint most volt, hiszen a kováspuskát nem is olyan ré­gen találták fel, de azért a mai tudomány is tudta volna valami­re használni. Különösen most, amikor a város történelmének kutatására olyan intenzív munka folyik. Viszont az is vitás, hogy na­gyon »vicces« volt, amikor rá- ömlött a cementes malter. Kallódó régi pénzek —• pedig egy sem arany S a régi pénzek, amiket meg­találnak — főként gyerekek. A felnőttek közül sokan azt hiszik, hogy arany, pedig nem az, csak réz, aztán odaadják a gyereknek játszani. Ha gyerek akad rá, az még csak minéműségére sem kíváncsi, hanem egy darabig el­szórakozni vele, aztán végképp elhajítja. Pedig ez is értéket jelentene a múzeumnak.. Az egészből a tanulság: Ha ta­lálunk valami régiséget, adjuk át a múzeumnak. Magunknak semmit sem ér, a tudomány vi­szont gazdagszik vele. Különösen vonatkozik ez az építkezésekre, amikor nagyobb földmennyiséget mozgatnak meg. A múlt ismerete egy kicsit ah­hoz is hozzásegít, hogy jobban megismerjük a jövőt. (letenyei) ijifet'tnek-széps éqoet't enij . Vigh Anna Bonyhád A gyermek-szépségversenyre úgy kell Kovács Ági Szekszárd szavazni, bogy a Népújságból Winecker Jolán Mária Kéty kivágjuk annak a gyermeknek Kocsi Ágika Gyönk a képét, akit a legszebbnek tartunk, s Acs Zsuzs ija Felsőnyék azt beküldjük a Népújság címére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents