Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

1960. október 9. TOLNA MFGTET NEPTTJSAO 3 Rószoloált az előlegezett bizalomra Kommunisták tevékenysége a pártcsoportban — Simontornyai tapasztalatok — /~ yörkös István igen meglepő- dött, amikor a tsz párttit­kára személyesen hívta meg a párttaggyűlésre. Arról hallott már, hogy a pártszervezet időkö­zönként foglalkozik a termelőszö­vetkezet gazdasági problémáival és beszámoltatja a tsz-elnököt, az agronómust, esetleg á főkönyve­lőt, de arról még nem hallott, hogy a pártonkívüli kertészt is meghívták volna a kommunisták tanácskozására. Kíváncsiskodni, érdeklődni a meghívás okáról nem akart. Visz- szatartotta ettől a parasztember mentalitása. Magának sem tudta megmagya­rázni, hogy miért, de gondolatai újból és újból a tSz-szervezés ide­jére kalandoztak vissza. A falu­ban ő volt az egyike azoknak, akik a legjobban ellenezték a tsz alakulását. A többség már tsz-tag volt, de ő, Györkös István az öt hold kertészkedésre alkalmas földjével még mindig kívül volt. Még most is világosan visszaem­lékszik azokra a szenvedélyes vi­tákra, amelyeket a késő esti órá­kig a kommunista népnevelőkkel folytatott. Emlékezett arra is — és ez az utolsó napokban volt —, amikor azt mondta: — Hát jó, nem bánom, vigyék a földemet. Legyen az a tsz-é, de én nem megyek dolgozni. — Nekünk nemcsak a földje kell, hanem a szakértelme és a szorgalmas munkája — mondta a járási pártbizottságtól kiküldött tsz-szervező. v A zóta sok minden történt. ^ Tsz-tag lett és gondolko- dásábah — bár ezt magának sem akarta bevallani — változás állott be. Nem lett volna becsületes do­log a további ellenzékieskedés — mondotta többször, csak úgy ma­gának —, amikor a kommunisták bizalmat előlegeztek számomra. Mert nem a legteljesebb bizalom kifejezése volt-e az, amikor a tsz-szervezés befejezése után kö­vetkező napokban ismét felkeres­te a járási tsz-szervező. Még ma is pirulva gondol visz- sza arra az estére. Megtörtént az, amit azelőtt sohasem tett volna meg: nem kínálta ülőhellyel a vendéget, akin látszott is, hogy nem ilyen fogadtatásra számított, de leküzdte pillánatnyi zavarát, s kalapját a kezében tartva, állva mondta el jövetelének “célját. — Tegnap este a tsz-közgyűlé- sen megválasztották a brigádveze­tőket, üzemegységvezetőket. A tsz-tagság a mi javaslatunkra Györkös Istvánt választotta meg á 100 holdas kertészet vezetőjének, — mondta. — Nem vállalom! — jelentette- ki akkor meggondolatlanul, s azon, nyomban meg is bánta. A járási tsz-szervező számított az ellenállásra, s türelmesen ér­veket sorakoztatott fel és magya­rázott olyannyira, hogy észre sem vették, hogyan történt, de az asz­talnál ültek és az ottfelejtett új­ság szélén számításokat végeztek a tsz és a 100 holdas kertészet vár­ható jövedelméről, ezzel együtt a tsz-tagság évvégi részesedéséről. — Nézze, István, mi az ellenzé­kieskedés ellenére is bízunk ma­gában. Értékes embernek tartjuk, s alkalmat adunk arra, hogy meg­mutassa, mit tud tenni a közös­ségért. Bár jólesett már akkor is az' előlegezett bizalom, de csak eny- nyit mondott: — Hát jó, elválla­lom, de csak egy évre, próbakép­pen. Meglátjuk, hogyan találjuk meg kölcsönösen a számításun-! kát. ...................... A »próbaidő« a végéhez közele­dik és Györkös István a rábízott kertészetet valóságos kincsesbá­nyává tette. Biztatóak a kilátások az év végére vonatkozólag is. Igaz, hogy az egész család dolgo­Távirat New Yorkba Zómba község dolgozói távira­tot küldtek New Yorkba, Kádár János elvtársnak, a magyar ENSZ- küldöttség vezetőjének: »Kedves Kádár elvtárs! Mi, Zomba község tanácstagjai, községünk dolgozói nevében sok sikert és eredményes munkát kí­vánunk személyesen Kádár elv­társnak és a magyar ENSZ-dele- gáció valamennyi tagjának, to­vábbi munkájához. Meleg szeretettel üdvözöljük, erőt. egészséget, munkájához to­vábbi sikereket kívánunk a szov­jet ENSZ-küldöttség vezetőjének, Hruscsov elvtársnak és a kül­döttség többi tagjának. Rendkívüli bizalommal tölt el bennünket a Szovjetunió és a többi szocialista állam küldötteid nek a béke. a leszerelés és a bé­kés egymás mellett élés érdeké­ben megnyilvánuló harcos fel­szólalása és kiállása. Mi elítéljük a hidegháborúra való törekvéseket és egyetértünk mindazokkal az EN SZ-küldöttek- kel. akik a béke megvédése ér­dekében szállnak síkra. Tudjuk jól. hogy mi a szocia­lizmus felépítését csak békés kö­rülmények között tudjuk megva­lósítani, ezért arra törekszünk, hogy munkánkkal és minden tet­tünkkel a béke és a haladás ügyét szolgáljuk. Nagy figyelemmel hallgattuk Kádár elvtárs felszólalását, amellyel teljes mértékben egyet­értünk. Arra kérjük Kádár elv­társat és küldöttségünk minden tagját, hogy a jövőben is kímé­letlenül utasítsanak vissza a Ma­gyar Népköztársaság belügyeibe való minden beavatkozást. A küldöttség további munká­jához erőt, egészséget és sok si­kert kívánunk-'-' — hangzik a zombaiak távirata. * A Tolna megyei Állami Erdő- gazdaság dolgozói is figyelemmel kísérik az ENSZ közgyűlésének munkáját és a következő távira­tot küldték a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­hoz továbbítás végett. »A béke­politikával egyetértünk és kérjük, hogy az ENSZ-ben a Szovjetunió vezetésével továbbra is ezt a po­litikai vonalat vigyék, további jó munkánkkal járulunk hozzá a béke megszilárdításának ügyé­hez.« LX. 75. I ' Wojtaczk tábori lelkész mór este tíz órakor meg jelent... Figyel­meztették, hogy nem lesz könnyű dolga. Ö is tudta, ám mégis .hitt Isten igéjének mindenható erejé­ben. De főként sokévi tapasz­talatból tudta, hogy az emSer a halál árnyékában elveszti a fe­jét, s minthogy nem talál menek­vést a földön, abban keresi,'amit egész életében tagadott. Ráadá­sul hárman vannak, legalább egy közülük bűnbánatot fog tanúsí­tani, legalább egynek eszébe jut Isten. Már ez is' hagy győzelem lenne, hadd tudják meg az em­berek ebben a hitetlen, eretnek korban, .. hogy. egy ,, megrögzött kommunista,-' amikor ' szemtől- szembe áll a halállal, Istenhez fordult, kibékült Istennel, az utolsó pillanatban megbánta bű­nét. A kísérő , csapat parancsnoka, Prosniewski zászlós, csak a vállát vonogatta. Torkig volt az. egész­szel. Őszintén megvallva, ezt a három embert a bíróságról nem ide, hanem kórházba kellett vol­na. szállítani. Nem tudta elkép­zelni, hogy fog lejátszódni a ki­végzés. Bár nem- beszélt erről Buchowski századossal, de ugyan­azt gondolta, amit az. A küszö­bönálló procedura inkább sebe­sültnek adott kegyelemdöféshez fog hasonlítani, mint bűnösök megbüntetéséhez. A kivégzés he­lyét járművel nem lehet megkö­zelíteni, egy jó darabon gyalo­golni kell. Alighanem hordágyon kell májd szállítani őket. Osto­ba helyzet! A papnak ehhez per­zott a tsz-ben, de nem kellett ne­kik annyit húzni-vonni, mint amikor még mint »maszek* ker­tészkedtek. r\ e miért is hívták meg a ^ párttaggyűlésre? — tér vissza az előbbi gondolatmenet­hez. Csak nem akarják átadni a vezetést annak a fiatalembernek, aki a múltkor a tsz-ben járt és mint kertészeti iskolát végzett fia­tal, a kertészet vezetésére ajánl­kozott.. Eszébe ötlött, hogy bizony ez is előfordulhat, annál is in­kább, mivel ő sohasem mondta ki szóval, hogy jól érzi magát a tsz- ben. Pedig azóta sok mindenben megváltozott a véleménye, de nem juttatta .kifejezésre, azzal, hogy a kommunisták esetleg nem bíznak őszinteségében, a többiek előtt pe­dig azért nem beszélt, mert szé- gyellte magát régebben tett kije­lentései miatt. Most már mindegy, bármiről is legyen szó, szembe kell nézni a dolgokkal. Mindenesetre, akármit is mondott azelőtt, az egy év jó munkájának eredményei mellette szólnak. v És elérkezett a taggyűlés idő­pontja, ahol a kitűzött . időben megjelent, A tsz párttitkára az árutermelési tervteljesítés eddigi eredményeit ismertette, s egyszer csak a nevét hallja. — A, tsz idei árutermelési terve az év végére teljesítve lesz, s eb­ben nem kis része van a növényT termesztési munkacsapatnak, de elsősorban a kertészetnek, amely a tervezettel szemben jóval túl-, teljesítette árutermelési tervét. Györkös István tsz-tagot pedig azért hívtuk meg taggyűlésünkre, hogy jó munkájáért elismerésün­ket fejezzük ki. A taggyűlésen nem kért szót, pedig tudott volna mit mondani arról, hogy milyen jólesett neki a kommunisták előlegezett bizal­ma és az a megbecsülés, amely­ben eddig részesítették. De úgy érezte, hogy nem- találna megfele­lő szavakat, érzelmei kifejezésére. Hazafelé menet, amikor már csak ketten maradtak, a tőle öt házzál távolabb lakó párttitkár­ral, többszöri nekirugaszkodás és tórokköszörülés után azt kérdez­te: »Józsi bácsi, mit gondol, fel­vennének a kommunisták maguk közé a pártba, ha a tagjelöltsége­mét kérném?« Pozsonyi Ignácné I Két hónappal ezelőtt az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága a Simontornyai Bőrgyárban tartot­ta meg ülését, ahol az első napi­rendi pontként az üzem politikai és gazdasági munkáját vitatta meg. A talpgyár és a vixosgyár rész­leteiben és globálisan teljesítette termelési tervét. A krómos gyár termelésében azonban kisebb mértékű lemaradás van és a minő­ség területén is van javítanivaló. (Részlet a beszámolóból.) A végrehajtó bizottsági ülésen sok hasznos javaslat hangzott el J az üzemi pártszervezet munkájá­nak megjavítására, a termelési tervek teljesítésére, az üzemi agi­táció eredményesebbé tételére. Ennek szellemében a krómos üzemrészben pártcsoport-értekez- letet tartottak az elmúlt napok­ban, amelyen a-hibák kijavításá­nak módját vitatták meg az üzemrész kommunistái. A párttagok nyíltan és őszintén beszéltek a nehézségekről, az egyes üzemrész'ek közötti koope­ráció hiányosságáról. Többen eré­lyesen követelték a technológia betartását, a gépek jobb kihasz­nálását. Priger György elvtárs a minőség javításával kapcsolatban mondotta el véleményét. Terebe- si István elvtárs a felelősség kér­désével .foglalkozott és a gépek ápolására hívta fel a figyelmet. A ; következőket mondotta: — A gé­pet átadó munkás ne hagyja pisz­kosan gépét, takarítsa le, a félbe­hagyott munkát pedig adja át váltótársának. Varga István elvtárs azt java­solta, hogy a műszaki vezetők a hónap elején ismertessék a havi tervet és az előző hónapról áthú­zódó lemaradását, úgyhogy az_ iS tudomására jusson a dolgozók­nak, hogy a lemaradásért kit ter­hel a felelősség. Ünnep György elvtárs többek között arról be­szélt, hogy a nyersbőr-raktárban gyakrabban kellene a munkát el­lenőrizni. Varga István elvtárs, a pártszervezet további segítségét kérte és azt javasolta, hogy a jö­vőben a pártvezetőség többször vegyen részt a közös problémák megoldásában. Király Lász-lóné elvtársnő a személyeskedés káros hatásáról és annak felszámolásá­ról beszélt. A pártcsoport-értekezleten ha­tározatot hoztak a krómos üzem­rész munkájának megjavítására, és minden párttagot konkrét fel* adattal bíztak meg. A Simontornyai Bőrgyár párt- szervezete a végrehajtó^ bizottsá­gi ülés után — amely feltárta a hibákat — hozzáfogott azok kija­vításához. A politikai munkát, összekapcsolja a gazdasági, a ter­melés feladataival, hogy ezzel is növelje, erősítse a párt tekinté- 1 lyét, befolyását. Pincehelyen Ünnepség Színvonalas ünnepséget rendez­tek a néphadsereg napja alkal­mából a pincehelyi általános is­kola tanulói. Az ünnepséget az iskola önképzőköre rendezte Horváth Anna pedagógus irányí­tása mellett. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után kezdődött el a tulajdonképpeni műsor, melyre szovjet és magyar katonákat is meghívtak. Az irodalmi műsort olyan alkotásokból válogatták össze, amely a magyar katonával és annak hazaszeretetével foglal­kozik. Verseket, dalokat adtak elő. mutattak be — történelmi menetét tekintve — Balassi Bá­linttól egészen napjainkig. Megható része volt a műsornak az a jelenet, amikor a diákok meghajtották az iskola zászlaját a második világháborúban hazá­juk. és szűkebb hazájuk. Pince­hely felszabadítása során elesett szovjet hősök emléke előtt, A szovjet Vendégek négy köny­vet adtak az iskolának, majd egy szovjet katona a Komszómol je­lentőségéről és szerepéről beszélt a diákoknak. Az ünnepség a Szó­zat eléneiklésével ért véget. Ez­után a diákok koszorút hélyeztek el a szovjet és magyar hősi, em­lékműre. Wanda Wasilewska: . HAJSZA sze semmi köze, ő a lélekkel tö­rődik, nem a testtel. - . Prosniewski zászlós, ha. ritkán is,.. de járt templomba, de maga sem . tudta volna megmondani, hívő-e, vagy sem. Nemigen töp­rengett ezen, nem volt rá ideje, de nem is tartotta fontosnak. Hát nem mindegy, hogymeggyónnak-e az- kelítéltek haláluk előtt, vagy sem? A háborúban ezrével -hal­tak meg gyónás és utolsó kenet nélkül, s ez. senkit sem izgatott különösebben. Jobb lenne békén hagyni őket, hiszen csak hálni jár .beléjük a lélek és mindössze egyetlen éjszakájuk van hátra. A zászlós, „kintről” kapott Va­csorát a foglyok részére, tiszte­letben tartóttá ezt a szokást, no­ha általában a kivégzés előtti utolsó étkezés, amelynél semmi­féle korlátozás nem volt az éte­lek mennyiségét és minőségét il­letően, nem örvendett különös népszerűségnek az elítéltek kö­zött. A dolog többnyire azzal végződött, hogy mindent a bör­tönőrök faltak fel. Lehet, hogy a közönséges bűnözőknél másként van, de itt a Cytadelában, ahol csak politikai foglyokat végeztek ki, talán még egyetlenegyszer sem történt meg, hogy valaki halála előtt néhány órával jó ét­vággyal falatozott volna. De akárhogy-akármint, min­dennek rendben, az előírások szerint kell történnie. Az utolsó vacsora, a pap, búcsúzás a csa­ládtagoktól: ha ugyan van csa­lád és nem tagadja meg az el­ítéltet, ami olykor megtörtént, s aztán jön az ügyész, a kivégző osztag és a sortűz, amely min­dent befejez, mint valami óriási felkiáltójel. A papnak általában nem volt szerencséje. De kitartóan telje­sítette kötelességét és akár akar­ta a fogoly, akár nem, az utolsó pillanatig le nem ment a nya­káról, állandóan kezében tartva fekete keresztjét, amelyet több­nyire ő maga, csókolgatott, mint­ha valahol meg lenne írva, hogy a keresztet valakinek feltétlenül meg kell csókolnia, mindegy, hogy ki az illető. A zászlós kinyitotta az első cella ajtaját, s a fekete reveren­da besiklott. A fogoly nem állt fel az ágyról, csak felemelte fe­jét. — Bocsásson meg az úr, hogy csak így üdvözlöm — kezével be­kötözött lábára mutatott. Ez udvariasan hangzott, de a pap csak sóhajtott. Ha nem szó­lították tisztelendő úrnak, előre tudta, mit várhat. — Fiam, azért jöttem, hogy lelki vigaszt nyújtsak neked... — Nem vagyok hívő, Nincs szükségem vigaszra — mondta halvány mosollyal a fekvő férfi, A pap megint sóhajtott és le­ült a székre, amelyet a zászlós hozott be neki. — Ebben a nehéz órában, ami­kor a végéhez közeledik a földi lét, amelynek tartamát Isten szabja meg... — ügy gondolja, tisztelendő úr? Én úgy vélem, hogy az én életem tartamát, utolsó óráját, nem annyira Isten szabta meg. hanem sokkal reálisabb, anyagi természetű lények — az ügyész, a bírák... — Az ember csupán eszköz Is­ten kezében. — Igen? Eszerint én, amikor azt tettem, amit az úgynevezett törvény bűnömül rótt fél! s ami­ért halálra ítéltek, ugyancsak; ész-' köz voltam Isten kezében? — Nem lenne jobb, édes fiam, ha ebben a nehéz percben, ami­kor már csak néhány óra vá­laszt el attól a pillanattól, amikor meg kell jelenned Isten színe előtt, lelkedre gondolnál, lelked üdvösségére, nem arra, ami mö­götted van, hanem arra ami vár rád? — Jó előre megmondtam ön­nek, hogy nem vagyok hívő. Hi­tetlen vagyok, higgye el, tiszte­lendő úr. — Még a halál árnyékában is? — A halál árnyékában még inkább. Nem akarom önt meg­bántani, tisztelendő úr, de iga­zán hiába fáradozik. Tudom, mit akar tőlem, de az én esetemben ne reménykedjen semmiféle „cso­dálatos megtérésben”; (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents