Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-09 / 239. szám

1960. október 9.

TOLNA MFGTET NEPTTJSAO

3

Rószoloált

az előlegezett bizalomra

Kommunisták tevékenysége a pártcsoportban

— Simontornyai tapasztalatok —

/~ yörkös István igen meglepő- dött, amikor a tsz párttitkára személyesen hívta meg a párttaggyűlésre. Arról hallott már, hogy a pártszervezet időközönként foglalkozik a termelőszövetkezet gazdasági problémáival és beszámoltatja a tsz-elnököt, az agronómust, esetleg á főkönyvelőt, de arról még nem hallott, hogy a pártonkívüli kertészt is meghívták volna a kommunisták tanácskozására.

Kíváncsiskodni, érdeklődni a meghívás okáról nem akart. Visz- szatartotta ettől a parasztember mentalitása.

Magának sem tudta megmagyarázni, hogy miért, de gondolatai újból és újból a tSz-szervezés idejére kalandoztak vissza. A faluban ő volt az egyike azoknak, akik a legjobban ellenezték a tsz alakulását. A többség már tsz-tag volt, de ő, Györkös István az öt hold kertészkedésre alkalmas földjével még mindig kívül volt. Még most is világosan visszaemlékszik azokra a szenvedélyes vitákra, amelyeket a késő esti órákig a kommunista népnevelőkkel folytatott. Emlékezett arra is — és ez az utolsó napokban volt —, amikor azt mondta:

— Hát jó, nem bánom, vigyék a földemet. Legyen az a tsz-é, de én nem megyek dolgozni.

— Nekünk nemcsak a földje kell, hanem a szakértelme és a szorgalmas munkája — mondta a járási pártbizottságtól kiküldött tsz-szervező.

v A zóta sok minden történt.

^ Tsz-tag lett és gondolko- dásábah — bár ezt magának sem akarta bevallani — változás állott be. Nem lett volna becsületes dolog a további ellenzékieskedés — mondotta többször, csak úgy magának —, amikor a kommunisták bizalmat előlegeztek számomra. Mert nem a legteljesebb bizalom

kifejezése volt-e az, amikor a tsz-szervezés befejezése után következő napokban ismét felkereste a járási tsz-szervező.

Még ma is pirulva gondol visz- sza arra az estére. Megtörtént az, amit azelőtt sohasem tett volna meg: nem kínálta ülőhellyel a vendéget, akin látszott is, hogy nem ilyen fogadtatásra számított, de leküzdte pillánatnyi zavarát, s kalapját a kezében tartva, állva mondta el jövetelének “célját.

— Tegnap este a tsz-közgyűlé- sen megválasztották a brigádvezetőket, üzemegységvezetőket. A tsz-tagság a mi javaslatunkra Györkös Istvánt választotta meg á 100 holdas kertészet vezetőjének, — mondta.

— Nem vállalom! — jelentette- ki akkor meggondolatlanul, s azon, nyomban meg is bánta.

A járási tsz-szervező számított az ellenállásra, s türelmesen érveket sorakoztatott fel és magyarázott olyannyira, hogy észre sem vették, hogyan történt, de az asztalnál ültek és az ottfelejtett újság szélén számításokat végeztek a tsz és a 100 holdas kertészet várható jövedelméről, ezzel együtt a tsz-tagság évvégi részesedéséről.

— Nézze, István, mi az ellenzékieskedés ellenére is bízunk magában. Értékes embernek tartjuk, s alkalmat adunk arra, hogy megmutassa, mit tud tenni a közösségért.

Bár jólesett már akkor is az' előlegezett bizalom, de csak eny- nyit mondott: — Hát jó, elvállalom, de csak egy évre, próbaképpen. Meglátjuk, hogyan találjuk meg kölcsönösen a számításun-! kát. ......................

A »próbaidő« a végéhez közeledik és Györkös István a rábízott kertészetet valóságos kincsesbányává tette. Biztatóak a kilátások az év végére vonatkozólag is. Igaz, hogy az egész család dolgoTávirat New Yorkba

Zómba község dolgozói táviratot küldtek New Yorkba, Kádár János elvtársnak, a magyar ENSZ- küldöttség vezetőjének:

»Kedves Kádár elvtárs!

Mi, Zomba község tanácstagjai, községünk dolgozói nevében sok sikert és eredményes munkát kívánunk személyesen Kádár elvtársnak és a magyar ENSZ-dele- gáció valamennyi tagjának, további munkájához.

Meleg szeretettel üdvözöljük, erőt. egészséget, munkájához további sikereket kívánunk a szovjet ENSZ-küldöttség vezetőjének, Hruscsov elvtársnak és a küldöttség többi tagjának.

Rendkívüli bizalommal tölt el bennünket a Szovjetunió és a többi szocialista állam küldötteid nek a béke. a leszerelés és a békés egymás mellett élés érdekében megnyilvánuló harcos felszólalása és kiállása.

Mi elítéljük a hidegháborúra való törekvéseket és egyetértünk mindazokkal az EN SZ-küldöttek- kel. akik a béke megvédése érdekében szállnak síkra.

Tudjuk jól. hogy mi a szocializmus felépítését csak békés körülmények között tudjuk megvalósítani, ezért arra törekszünk, hogy munkánkkal és minden tettünkkel a béke és a haladás ügyét szolgáljuk.

Nagy figyelemmel hallgattuk Kádár elvtárs felszólalását, amellyel teljes mértékben egyetértünk. Arra kérjük Kádár elvtársat és küldöttségünk minden tagját, hogy a jövőben is kíméletlenül utasítsanak vissza a Magyar Népköztársaság belügyeibe való minden beavatkozást.

A küldöttség további munkájához erőt, egészséget és sok sikert kívánunk-'-' — hangzik a

zombaiak távirata.

*

A Tolna megyei Állami Erdő- gazdaság dolgozói is figyelemmel kísérik az ENSZ közgyűlésének munkáját és a következő táviratot küldték a Magyar Szocialista

Munkáspárt Politikai Bizottságához továbbítás végett. »A békepolitikával egyetértünk és kérjük, hogy az ENSZ-ben a Szovjetunió vezetésével továbbra is ezt a politikai vonalat vigyék, további jó munkánkkal járulunk hozzá a béke megszilárdításának ügyéhez.«

LX.

75. I '

Wojtaczk tábori lelkész mór este tíz órakor meg jelent... Figyelmeztették, hogy nem lesz könnyű dolga. Ö is tudta, ám mégis .hitt Isten igéjének mindenható erejében. De főként sokévi tapasztalatból tudta, hogy az emSer a halál árnyékában elveszti a fejét, s minthogy nem talál menekvést a földön, abban keresi,'amit egész életében tagadott. Ráadásul hárman vannak, legalább egy közülük bűnbánatot fog tanúsítani, legalább egynek eszébe jut Isten. Már ez is' hagy győzelem lenne, hadd tudják meg az emberek ebben a hitetlen, eretnek korban, .. hogy. egy ,, megrögzött kommunista,-' amikor ' szemtől- szembe áll a halállal, Istenhez fordult, kibékült Istennel, az utolsó pillanatban megbánta bűnét.

A kísérő , csapat parancsnoka, Prosniewski zászlós, csak a vállát vonogatta. Torkig volt az. egészszel. Őszintén megvallva, ezt a három embert a bíróságról nem ide, hanem kórházba kellett volna. szállítani. Nem tudta elképzelni, hogy fog lejátszódni a kivégzés. Bár nem- beszélt erről Buchowski századossal, de ugyanazt gondolta, amit az. A küszöbönálló procedura inkább sebesültnek adott kegyelemdöféshez fog hasonlítani, mint bűnösök megbüntetéséhez. A kivégzés helyét járművel nem lehet megközelíteni, egy jó darabon gyalogolni kell. Alighanem hordágyon kell májd szállítani őket. Ostoba helyzet! A papnak ehhez perzott a tsz-ben, de nem kellett nekik annyit húzni-vonni, mint amikor még mint »maszek* kertészkedtek.

r\ e miért is hívták meg a

^ párttaggyűlésre? — tér vissza az előbbi gondolatmenethez. Csak nem akarják átadni a vezetést annak a fiatalembernek, aki a múltkor a tsz-ben járt és mint kertészeti iskolát végzett fiatal, a kertészet vezetésére ajánlkozott.. Eszébe ötlött, hogy bizony ez is előfordulhat, annál is inkább, mivel ő sohasem mondta ki szóval, hogy jól érzi magát a tsz- ben. Pedig azóta sok mindenben megváltozott a véleménye, de nem juttatta .kifejezésre, azzal, hogy a kommunisták esetleg nem bíznak őszinteségében, a többiek előtt pedig azért nem beszélt, mert szé- gyellte magát régebben tett kijelentései miatt.

Most már mindegy, bármiről is legyen szó, szembe kell nézni a dolgokkal. Mindenesetre, akármit is mondott azelőtt, az egy év jó munkájának eredményei mellette szólnak. v

És elérkezett a taggyűlés időpontja, ahol a kitűzött . időben megjelent, A tsz párttitkára az árutermelési tervteljesítés eddigi eredményeit ismertette, s egyszer csak a nevét hallja.

— A, tsz idei árutermelési terve az év végére teljesítve lesz, s ebben nem kis része van a növényT termesztési munkacsapatnak, de elsősorban a kertészetnek, amely a tervezettel szemben jóval túl-, teljesítette árutermelési tervét. Györkös István tsz-tagot pedig azért hívtuk meg taggyűlésünkre, hogy jó munkájáért elismerésünket fejezzük ki.

A taggyűlésen nem kért szót, pedig tudott volna mit mondani arról, hogy milyen jólesett neki a kommunisták előlegezett bizalma és az a megbecsülés, amelyben eddig részesítették. De úgy érezte, hogy nem- találna megfelelő szavakat, érzelmei kifejezésére.

Hazafelé menet, amikor már csak ketten maradtak, a tőle öt házzál távolabb lakó párttitkárral, többszöri nekirugaszkodás és tórokköszörülés után azt kérdezte: »Józsi bácsi, mit gondol, felvennének a kommunisták maguk közé a pártba, ha a tagjelöltségemét kérném?«

Pozsonyi Ignácné I

Két hónappal ezelőtt az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága a Simontornyai Bőrgyárban tartotta meg ülését, ahol az első napirendi pontként az üzem politikai és gazdasági munkáját vitatta meg.

A talpgyár és a vixosgyár részleteiben és globálisan teljesítette termelési tervét. A krómos gyár termelésében azonban kisebb mértékű lemaradás van és a minőség területén is van javítanivaló. (Részlet a beszámolóból.)

A végrehajtó bizottsági ülésen sok hasznos javaslat hangzott el J az üzemi pártszervezet munkájának megjavítására, a termelési tervek teljesítésére, az üzemi agitáció eredményesebbé tételére. Ennek szellemében a krómos üzemrészben pártcsoport-értekez- letet tartottak az elmúlt napokban, amelyen a-hibák kijavításának módját vitatták meg az üzemrész kommunistái.

A párttagok nyíltan és őszintén beszéltek a nehézségekről, az egyes üzemrész'ek közötti kooperáció hiányosságáról. Többen erélyesen követelték a technológia betartását, a gépek jobb kihasználását. Priger György elvtárs a minőség javításával kapcsolatban mondotta el véleményét. Terebe- si István elvtárs a felelősség kérdésével .foglalkozott és a gépek ápolására hívta fel a figyelmet. A ;

következőket mondotta: — A gépet átadó munkás ne hagyja piszkosan gépét, takarítsa le, a félbehagyott munkát pedig adja át váltótársának.

Varga István elvtárs azt javasolta, hogy a műszaki vezetők a hónap elején ismertessék a havi tervet és az előző hónapról áthúzódó lemaradását, úgyhogy az_ iS tudomására jusson a dolgozóknak, hogy a lemaradásért kit terhel a felelősség. Ünnep György elvtárs többek között arról beszélt, hogy a nyersbőr-raktárban gyakrabban kellene a munkát ellenőrizni. Varga István elvtárs, a pártszervezet további segítségét kérte és azt javasolta, hogy a jövőben a pártvezetőség többször vegyen részt a közös problémák megoldásában. Király Lász-lóné elvtársnő a személyeskedés káros hatásáról és annak felszámolásáról beszélt.

A pártcsoport-értekezleten határozatot hoztak a krómos üzemrész munkájának megjavítására, és minden párttagot konkrét fel* adattal bíztak meg.

A Simontornyai Bőrgyár párt- szervezete a végrehajtó^ bizottsági ülés után — amely feltárta a hibákat — hozzáfogott azok kijavításához. A politikai munkát, összekapcsolja a gazdasági, a termelés feladataival, hogy ezzel is növelje, erősítse a párt tekinté- 1 lyét, befolyását.

Pincehelyen

Ünnepség

Színvonalas ünnepséget rendeztek a néphadsereg napja alkalmából a pincehelyi általános iskola tanulói. Az ünnepséget az iskola önképzőköre rendezte Horváth Anna pedagógus irányítása mellett.

A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után kezdődött el a tulajdonképpeni műsor, melyre szovjet és magyar katonákat is meghívtak. Az irodalmi műsort olyan alkotásokból válogatták össze, amely a magyar katonával és annak hazaszeretetével foglalkozik. Verseket, dalokat adtak elő. mutattak be — történelmi

menetét tekintve — Balassi Bálinttól egészen napjainkig.

Megható része volt a műsornak az a jelenet, amikor a diákok meghajtották az iskola zászlaját a második világháborúban hazájuk. és szűkebb hazájuk. Pincehely felszabadítása során elesett szovjet hősök emléke előtt,

A szovjet Vendégek négy könyvet adtak az iskolának, majd egy szovjet katona a Komszómol jelentőségéről és szerepéről beszélt a diákoknak. Az ünnepség a Szózat eléneiklésével ért véget. Ezután a diákok koszorút hélyeztek el a szovjet és magyar hősi, emlékműre.

Wanda Wasilewska:

. HAJSZA

sze semmi köze, ő a lélekkel törődik, nem a testtel. - .

Prosniewski zászlós, ha. ritkán is,.. de járt templomba, de maga sem . tudta volna megmondani, hívő-e, vagy sem. Nemigen töprengett ezen, nem volt rá ideje, de nem is tartotta fontosnak. Hát nem mindegy, hogymeggyónnak-e az- kelítéltek haláluk előtt, vagy sem? A háborúban ezrével -haltak meg gyónás és utolsó kenet nélkül, s ez. senkit sem izgatott különösebben. Jobb lenne békén hagyni őket, hiszen csak hálni jár .beléjük a lélek és mindössze egyetlen éjszakájuk van hátra.

A zászlós, „kintről” kapott Vacsorát a foglyok részére, tiszteletben tartóttá ezt a szokást, noha általában a kivégzés előtti utolsó étkezés, amelynél semmiféle korlátozás nem volt az ételek mennyiségét és minőségét illetően, nem örvendett különös népszerűségnek az elítéltek között. A dolog többnyire azzal végződött, hogy mindent a börtönőrök faltak fel. Lehet, hogy a közönséges bűnözőknél másként van, de itt a Cytadelában, ahol csak politikai foglyokat végeztek ki, talán még egyetlenegyszer sem történt meg, hogy valaki halála előtt néhány órával jó étvággyal falatozott volna.

De akárhogy-akármint, mindennek rendben, az előírások szerint kell történnie. Az utolsó vacsora, a pap, búcsúzás a családtagoktól: ha ugyan van család és nem tagadja meg az elítéltet, ami olykor megtörtént, s aztán jön az ügyész, a kivégző osztag és a sortűz, amely mindent befejez, mint valami óriási felkiáltójel.

A papnak általában nem volt szerencséje. De kitartóan teljesítette kötelességét és akár akarta a fogoly, akár nem, az utolsó pillanatig le nem ment a nyakáról, állandóan kezében tartva fekete keresztjét, amelyet többnyire ő maga, csókolgatott, mintha valahol meg lenne írva, hogy a keresztet valakinek feltétlenül meg kell csókolnia, mindegy, hogy ki az illető.

A zászlós kinyitotta az első cella ajtaját, s a fekete reverenda besiklott. A fogoly nem állt fel az ágyról, csak felemelte fejét.

— Bocsásson meg az úr, hogy csak így üdvözlöm — kezével bekötözött lábára mutatott.

Ez udvariasan hangzott, de a pap csak sóhajtott. Ha nem szólították tisztelendő úrnak, előre tudta, mit várhat.

— Fiam, azért jöttem, hogy lelki vigaszt nyújtsak neked...

— Nem vagyok hívő, Nincs

szükségem vigaszra — mondta halvány mosollyal a fekvő férfi,

A pap megint sóhajtott és leült a székre, amelyet a zászlós hozott be neki.

— Ebben a nehéz órában, amikor a végéhez közeledik a földi lét, amelynek tartamát Isten szabja meg...

— ügy gondolja, tisztelendő úr? Én úgy vélem, hogy az én életem tartamát, utolsó óráját, nem annyira Isten szabta meg. hanem sokkal reálisabb, anyagi természetű lények — az ügyész, a bírák...

— Az ember csupán eszköz Isten kezében.

— Igen? Eszerint én, amikor azt tettem, amit az úgynevezett törvény bűnömül rótt fél! s amiért halálra ítéltek, ugyancsak; ész-' köz voltam Isten kezében?

— Nem lenne jobb, édes fiam, ha ebben a nehéz percben, amikor már csak néhány óra választ el attól a pillanattól, amikor meg kell jelenned Isten színe előtt, lelkedre gondolnál, lelked üdvösségére, nem arra, ami mögötted van, hanem arra ami vár rád?

— Jó előre megmondtam önnek, hogy nem vagyok hívő. Hitetlen vagyok, higgye el, tisztelendő úr.

— Még a halál árnyékában is?

— A halál árnyékában még inkább. Nem akarom önt megbántani, tisztelendő úr, de igazán hiába fáradozik. Tudom, mit akar tőlem, de az én esetemben ne reménykedjen semmiféle „csodálatos megtérésben”;

(Folytatjuk.)