Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-30 / 257. szám
I960. iter 30. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Munkáshétköznap A közösség ereje — lakók a házfelügyelő szemével V. Végre sikerült találnom egy házfelügyelőt, Fadgyas Károlynál. Férje a MÁV-nál dolgozik, vonatvezető. Két családjuk van. A fiuk a Gábor Áron vasöntödében marós, a leányuk pedig férjnél van Debrecenben, akinek a férje csapágygyári szakmunkás. Fadgyas Károly és felesége is tagja az MSZMP-nek. Ennyit nagy vonalakban a családról. Házgondnoknak lenni felelősségteljes dolog. Ha csak az időközönkénti takarítás lenne a teendője, nem lenne különösebb gondja. De vigyáznia kell arra is, hogy a bérházat ne rongálják. — Szerencsére tisztességes, dolgozó emberek a lakók, és így nem sok bajunk van. Inkább a gyerekek okoznak bosszúságot, mert ahol sok gyerek van, ott akad rakoncátlan is. Őszintén szólva egy kicsit kételkedtem abban, hogy csupa rendes, a közvagyont becsülő felnőtt ember lakna csak a 36 lakásban. Előzőleg Teravági Gáborné is csupa jót mondott a lakókról és most a házfelügyelőnő is. Később kiderül, hogy bizony itt is akadt olyan lakó, akivel baj volt. — Csakhogy ebben a házban munkáslégkör van — mondták többen, és Fadgyas Károlyné is. — A tisztességes munkásember megveti azt, aki kárt tesz a közvagyonban. Ha pedig egy munkás véletlenül hibát vét a jószándéka ellenére, akkor az szégyenkezik miatta a többiek előtt. Megtörtént esetet mesélnek el a- rongálásról. A nevet csupán azért nem írom meg, mert az illetőnek — Már nem is tudnám pontosan megmondani, hogyan kezdődött exporttevékenységünk, öt, vagy hat évvel ezelőtt. Az export- tevékenység törést szenvedett az 1956-os ellenforradalom idején, de a lényeges munka, csak az idén kezdődött... — Hodász elvtárs, a szövetkezet főkönyvelője tájékoztat. A beszélgetésbe bekapcsolódik Bumbulusz elvtárs is, az elnök. És a számok, az elmondottak alapján megelevenedik az 1959-es tárgyalás és a jelenlegi exportmunka. Híre volt a szövetkezetnek külföldön. Az NDK-ba szállították a dróthálót és a Szovjetunióba is. Amikor 1956. után megszűnt az exportálás, a szövetkezet vezetői nem gondoltak arra, hogy ismét felújítsák a szerződéseket. Az 1959-es év végén és az idén februárban már a szövetkezet vezetői fordultak kéréssel az OKISZ-hoz, tegyék ismét lehetővé, hogy közvetlenül külföldre küldhessék az árut. Az OKISZ beleegyezett, a Ferrunion rendelést, anyagot adott és megkezdték a drótháló készítését. Külföldre elküldték a mintákat. Félnégyzetméteres darabokat küldtek több típusban. A német éppen elég lelkiismeretfurdalása volt miatta és azóta úgy vigyáz a közvagyonra, mint a szemefényé- re. Inkább kezdetben fordult elő kifogásolni való. Ilyenkor Fadgyas Károlyné, a kommunista, a munkásasszony, a házfelügyelő nem restelli egy kicsit megemelni a hangját: — Mit képzelnek? Ha nem tudnák, ez négy millióba került. Ezt legyen szíves jól megjegyezni. És ebben az épületben mindegyikőnk pénze benne fekszik. A magáé is, az enyém is. A munkások izzadtak meg érte. Máskor legyen szíves és jobban vigyázzon... — Egyszer éppen végeztem a lépcsőház felmosásával. Az egyik lakó éppen jött haza a kerékpárjával és esős idő volt. Nem akarta bepiszkítani a frissen mosott követ, ezért felemelte vállára a kerékpárt és úgy vitte le a pincébe. Jó érzés, amikor az ember ilyet tapasztal. A közösségi szellem, a munkáslégkör természetesen más tekintetben is tükröződik. Megfelelő háztartási géppel mindenki természetesen még nem rendelkezik, így például mosógéppel sem, ami viszont nagy segítséget jelent az asszonyoknak. A földművesszövetkezeti nőbizottság jóvoltából azonban van egy közhasználatú mosógép a bérházban. Igen ám, csakhogy arra olyan nagy a használati igény, hogy szinte szünet nélkül használják. A háztartásbeli asz- szonyoknak mindegy, hogy mikor jutnak hozzá, de azoknak, akik kötött munkaidőben dolgoznak, nem. Ezért úgy szervezték meg a használatot, hogy napközben a cég a minta alapján szerződést kötött. A szövetkezetben pedig megkezdték a drótháló készítését. Három műszakra állították a műhelyt és negyedévenként huszonöt tonna árut, öt vagontételt küldtek az NDK-ba. A szállítási tervet tartani tudják, az exporttevékenység haszExportőr s Vasipari Ktsz Dombóvár • nára van a szövetkezetnek és az országnak is. Különösen hasznos az exporttevékenység a hazai fogyasztók részére. Ugyanis amióta exportra készítenek dróthálót, különböző méretekben, típusban, sokat javult a belföldi fogyasztásra küldött hálók minősége is. A dolgozók megszokták, hogy csak jó minőségű árut készítsenek és a hazai és a külföldi fogyasztásra küldött hálók között elmosódott a minőségi határ, VWVfVVTTTVYVWYYTVYfYVYYYYVYTTVTVYVTVVYTTTTYTTTTYTVTYTTTY1"rYYVVTYfYVTV*rTTTTYVWTVTY háztartásbeli asszonyok, este, szombaton délután, vasárnap pedig a munkahelyről érkező asszonyok használják. A használati díjat összegyűjtik és azon egy porszívógépet vásárolnak majd. így tehát aki saját erejéből még nem tudott vásárolni, az is használhat háztartási gépet — a közösség jóvoltából. Magyar Sándorné a hetes lépcsőházban házfelügyelő. Amint beszélgetünk Fadgyaséknál, éppen látogatóba érkezik hozzájuk. Az ő férje géplakatos. Szakoktató a MÁV-nál. Csak megerősíti mindazt, amit előzőleg Fadgyas Károlyné mondott. Ez a vélemény viszont nagyon jelentős, hiszen ezt olyan asszony mondta, akinek a felügyelősége alá tartozó lépcsőházban van aránylag a legtöbb gyermek — szám szerint 16 és 12 családnál. A két házgondnoktól megtudom, hogy nemcsak munkás, hanem értelmiségi dolgozó is lakik a bérházban. Az egyik közvetlenül Fadgyasék szomszédságában. Próbálom kifürkészni, hogy vélekednek róluk, mint munkások. Nem tekintik őket valamiféle mihaszna munkát végző embereknek, hanem tisztelettel, megbecsüléssel beszélnek róluk, mint értelmiségi dolgozó családról, s a családot szívesen látják közvetlen környezetükben. Szerencsém van: az egyik értelmiségi család tagjai közül otthon is tartózkodnak, így megismerkedhettem velük. (Folytatjuk.) Boda Ferenc egyforma minőségben készítik mindkét típusú hálót. A munkások nagy gyakorlattal készítik a hálókat és a selejt a megengedetten —: öt százalék — belül van. Sőt a dolgozók kezdeményezésére a gép-hulladékot is feldolgozzák. Égy félműszakos fiatalt állítottak munkába, aki a gép-hulladék drótot kézzel fűzi össze, havonta több mint kétezer forint értékű árut készítenek a »hulladékból«. A szövetkezet tagjai készítették a gépeket is. Ujj József és Ferenc tervei alapján és így a munka megkezdését sem akadályozta géphiány. Az exporttevékenység jelentős hasznot hoz a szövetkezetnek. A külföldi cég pedig elégedett a munkával, hisz még minőségi kifogás nem érkezett a Dombóvárról küldött árura. Sőt, a Német Demokratikus Köztársaságból még átvevő sem jön, a minta, melyet nyolc hónappal ezelőtt küldtek, azonos a napjainkban elküldött termékkel. S a kiváló minőségű munka, nem utolsó sorban a határidők betartása is eredményezte, hogy már 1961-re újabb száz tonna drótháló szállítására kapott rendelést a szövetkezet. v Becsű lefbeli ry treng _ Ferencné sokgyer\ mekes bonyhádi mun- ^ kásasszony. Amikor meg hallotta, hogy az ENSZ-ben rágalmakat szórnak a Magyar Népköztársaságra, előkeresett egy régi, elsárgult Tolnai Világlapját és elküldte Kádár elvtársnak. A mi rendszerünkben nevelkedett ifjúság számára már elképzelhetetlen pokoli nyomorról tanúskodtak a képek, amelyek egy kommunistának egyáltalán nem nevezhető, polgári lap hasábjain jelentek meg három évtizeddel ezelőtt. Beszéltem Streng Ferencné- vel, s elmondta, hogy ő nemcsak az újságból ismerte a nagyvárosi nyomort, hanem át is élte. Tizenkét éves kislány korában azon a környéken élt Budapesten, amelynek nyomoráról a harminc éves újság tanúskodik. Tizenhármán voltak testvérek. Az »ezernyi fajta népbetegség« megtizedelte a családot. Korán' árván maradt. Nővérei és bátyjai között akkoriban mindig volt munka- nélküli. Meglepetésemre nagy halom, Amerikában megjelenő, haladó magyar újságot mutatott, s az újságoknak csaknem mindegyikében ott volt az ö neve is. Az amerikai Magyar Szó és a Nők Világa nevű folyóirat állandó levelezője már évek óta. Egy haladó gondolkodású, detroiti magyar munkásismerőse javasolta neki, levélen keresztül, három és fél évvel ezelőtt, hogy írja meg a valóságot a magyar népről, és ö tollat fogott, hogy megírja. Detroiti haladó gondolkodású magyar munkást említettem, s ez egy kissé furcsán hangzik, mert mi manapság, ha külföldön élő magyarokról hallunk, legtöbbször disszidensekre gondolunk. Az általam említett, haladó gondolkodású, magyar munkás milliónyi társával együtt, a fel- szabadulás előtt hagyta el az országot, az úri Magyarország nyomora elől menekült, nem a negyvenöt után nyugatra kerülő földesurak, gyárosok, fasiszták és megtévesztettek, félrevezetettek közé tartozik. — Azok közé a több évtizeddel ezelőtt Amerikába szakadt kötelesség magyarok közé sorolhatjuk, akik ma rokonszenvvel viseltetnek a népi Magyarország iránt. Streng Ferencné őszinte leveleivel jó szolgálatot tett hazánknak. Az amerikai Magyar Szó ezerkilencszázötvenhét október harmadiki száma »Magyar anyák levele« címmel közli a bonyhádi levelet. A levél vádirat, a magyarság belügyeibe minden áron beleavatkozni akaró imperializmus ellen. — Utolsó mondata csattanósan sűríti a mondanivalót: »El a kezekkel, a magyar néptől!« Utána huszonhárom aláírás következik. Huszonhárom bonyhádi asszony aláírása. Amikor a Bonyhádi Zománcgyár munkásnője, Streng Ferencné ez év nyarán kint járt a Szovjetunióban, első teendője volt, hogy az ott látottak hatásaként, lelkes hangú levelet küldjön az amerikai Magyar Szónak. A levél az "Uj emberek hazája« címmel látott napvilágot. Nem tudtam meghatódottság nélkül olvasni közvetlen, tiszta szívből jövő egyik cikkét, amelyben többek között a következőket írja: »Itt nem fekszenek páncélszekrényekben tőkésmilliók, de végre tiszta, puha ágyacskákban alkatnak a dolgozók gyermekei«. A bonyhádi levelek visszhangra találtak a messzi Amerikában. A szerkesztőséghez tucatjával érkeznek az elismerések. Az egyik New York-t magyar munkás levelét le is közölte az amerikai Magyar Szó. A New York-i munkás azt írja: »A Bonyhádról érkezett sokgyermekes, magyar munkásasszony levele nagy hatással volt rám, s ezt az írást tartom a legjobbnak«. Köszönetek hosszú sora követi nyomon leveleit. Akiknek felnyitja szemét az óceánon túli, messzi Amerikában, hálával gondolnak rá. Szerény asszony. Beszélgetésünk során gyakran hangsúlyozta, hogy amit tesz. tulajdonképpen nem nagy dolog, mert ez minden magyar munkás becsületbeli kötelessége. — H — Női divatújdonságok Szekszárdon A női vásárlók legnagyobb örömére Szekszárdon jelentősen bővült a választék, érdekes divatújdonságok érkeztek. A készru- bák boltjába például olyan áruk érkeztek, amelyek a „magas” divat-igényeket is kielégítik. Igen tetszetős női télikabátok érkeztek, amelyekről tudni kell, hogy fazononként és számonként csak 50 darabot készítenek belőlük. Kicsi tehát annak valószínűsége, hogy valaki vásárol egy ilyen nyolctizedes téli kosztümöt és hazafelé menet már találkozik a divat-konkurrenssel. Mintegy 100 ezer forint értékű áru érkezett a népbolt készruha-üzletébe, köztük számos eddig itt nem, vagy kevésbé ismert ruhafazon. VVVVfVVfVVVTVTTT’fVTTVTTTTVVTVTVVTTTTTTTTVTTTVTVTTTTTTTTTTTTTTYYTTTTTTVTTTTTTVTrTTV {Xijei'inek-3zép3 éí/Oírs enij . Hajdú Gáborka Gerjen A gyermek-szépségversenyre úgy Sárközi Zoltán Dombóvár kell szavazni, hogy a Népújságból Dézsi Marika Szabó Tériké Trautmann Imre Iregszemcse Tolna Varsád kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjttk a Népújság umére.
