Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
1960. október 28. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Megjavult a gazdálkodás, vidámabb az élet a gyönki Vörös Csillag Tsz-beu Á kereskedelem dolgozói Kö Június elején jártam utoljára a gyönki Vörös Csillag Termelőszövetkezetben. Az évekig rosszul gazdálkodó, megyénk egyik leggyengébb termelőszövetkezetében sokat ígérő, jó irányú változások kezdtek akkor kibontakozni. Pártós tanácsi szerveink fokozott támogatása, az új vezetés és a szövetkezeti gazdák odaadó munkája nyomán most már ezek a változások szemmelláthatóak, az emberek bizakodása, jó hangulata anyagi alapra épül. A megjavult gazdálkodásnak, a vidámabb életnek, az emberek bizakodásának a mozgalmas határban is tanúja voltam. Éjjel-nappal szántanak, vetnek a traktorok A termelőszövetkezet már szeptember 26-án befejezte az őszi árpa vetését. Buján zöldell a 220 hold őszi árpa a dimbes-dombos határban. A 450 hold búzából is közel 200 holdat elvetettek már. Határjárásunkkor a forrásvölgyi tetőn éppen befejezte Ötvös István traktoros, Komjáti Sándor és Tóth Ignác egy 27 holdas táblán a búza vetését. A traktorosok éjjel-nappal dolgoznak. Ötvös István, társával Dudás Bélával éjjel szánt, nappal vet. Widemann András, Furug- lyás Rudolf, Nánási Pál és Widemann Ádám is éjjel-nappal, de még vasárnap is dolgoznak. — Úgy lopkodjuk el az időjárástól a munkaalkalmat, s minden percet kihasználunk — ezt mondják a traktorosok s ezt is teszik, azért haladnak előre a munkával. Kombájnnal csépelik a napraforgót A völgyben később érett a napraforgó, azért húzódott el a szedése és a cséplése. Szovjet gyártmányú kombájn áll a messze nyúló tábla közepén s vagy harminc asszony hordja rá a levágott napraforgó-tányérokat — Délután nem kézzel, hanem a kombájnal vagdaljuk le a napraforgó-tányérokat — határozza el Spoljár József, a kombájn vezetője. Ezt csináltam már Hőgyé- szen is és kitűnően bevált, remélem itt is sikerül. Az igaz, hogy elég sok napraforgó-tányért elhullat a kombájn, de még mindig könnyebb ezt összeszedni, mint levagdosni a Szárról és kosárral idecipelni a gépre. Igaza van Spoljár Józsefnek, javaslatát örömmel támogatja Drá„ Jobban becsüljük meg egymás munkáját! i99 Két hónappal ezelőtt kezdődött a két üzem dolgozóinak barátsága. Azzal kezdődött, hogy az SZMT támogatásával a Simon- tornyai Bőrgyár szakszervezeti aktivistái tapasztalatcsere-látogatáson voltak a bonyhádi üzemekben. Szívélyes és elvtársias volt a fogadtatás a bonyhádiak részéről. Ezenkívül a simontor- nyaiaknak sok hasznos tapasztalatot adott a látogatás. Megbeszélték többek között a bőr szállításával kapcsolatos hiányosságokat, foglalkoztak a szakszervezeti munka eredményesebbé tételével. Az egynapos látogatás után baráti kapcsolatok alakultak ki a vendégek és a vendéglátók között. Megállapodtak abban, hogy adandó alkalommal, a bonyhádi üzemek dolgozói látogatnak el Simontornyára. A viszontlátogatásra az elmúlt hét szombatján került sor, amikor 34 bonyhádi szakszervezeti aktivistát láttak vendégül Si- montornyán. A gyár bejáratánál a párt, a szakszervezet és a gyár vezetősége fogadta az érkezőket és mint régi barátok, köszöntötték egymást. Elsőnek a nevezetes simontor- nyai várat, majd az üzem gyönyörű művelődési házát néztük meg. Itt egy igen kedves meglepetésben volt részünk. Úgy tudtuk — mert erről Bonyhádon tett látogatás során az asszonyok nem kis elégedetlenséggel beszéltek —, hogy a gyárnak nincs óvodája. Meglepetésünkre a művelődési ház előcsarnokában a kis óvodások — lehettek vagy negyvenötén — virágcsokrokkal köszöntöttek bennünket. Ahogy az elvtársak elmondták, szükségmegoldásként egy zeneóvodát létesítettek. A gyermekek itt egész nap felügyelet alatt vannak, nem kell az édesanyáknak a lakásba bezárni őket, amíg a gyárban dolgoznak. Volt látnivaló a barátságosan berendezett klubban és a könyvtárban is. ötszáz kötet könyv közül válogathatnak a dolgozók. Bs válogatnak is: ezt mutatja a havi 1500 kötetes könyvforgalom. A községnézés után került sor a gyárlátogatásra. Csoportokra osztva, egy-egy műszaki dolgozó kíséretében néztük meg a bőrgyártás folyamatait. A közös ebéd után, amelyet a gyár üzemi étkezdéjében fogyasztottunk el, a tímártanulók tantermében beszéltük meg a látottakat. Beidek László elvtárs, az üzem pártszervezetének titkára a gyár és a község fejlődéséről beszélt. Szabó Sándor elvtárs, az üzemi bizottság titkára a szakszervezeti munkával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Ezerhúsz szervezett dolgozója van a gyárnak. Vannak üzemrészek, ahol 100 százalékos a szervezettség. Az üzemi bizottság 15 tagú. Jól kiépített szak- szervezeti bizalmihálózat teszi könnyebbé a munkát. A 48 főből álló bizalmi csoport részére tanfolyamot szerveztek, s így alkalmasak arra, hogy a felmerült gazdasági és politikai kérdésekre választ adjanak. A Simontornyai Bőrgyárban eddig öt szocialista brigád alakult. Munkájuk kezdetleges, egyoldalú volt, ezért nem is vezethetett eredményre. A SZOT júniusi határozata után a szak- szervezet felülvizsgálta a brigádok munkáját, a műszakiak bevonásával, segítséget adtak olyan irányban is, hogy a munkások szocialista módon dolgozzanak, éljenek és gondolkozzanak. Balogh József bonyhádi üzemlakatos a kazánok pakuratüzelését tanulmányozta. Mint mondotta — igen örül, hogy a tapasztalatcsere-látogatáson részt vehet. Úgymond: »az iparigazgatóság utasítására nálunk is be kellett vezetni a pakurafűtést, anélkül, hogy a gyakorlatban valahol tanulmányozhattuk volna«. A fiatal üzemlakatos hosszan elbeszélgetett idősebb simontornyai szaktársaival és feljegyezgette magának az ott kapott jótanácsokat, amelyekkel a bőrgyáriak őt ellátták. A bonyhádi látogatók nevében Zentai József elvtárs, a cipőgyár főmérnöke mondott köszönetét a Szakszervezetek Megyei Tanácsának a látogatás megszervezéséért és a simontornyaiaknak a vendéglátásért. A tapasztalatcsere hasznos volt — mondotta —, mert azon túl, hogy sok módszerbeli segítséget adott, alkalmas volt arra is, hogy egymást megismerve, jobban megbecsüljük egymás munkáját. Este 8 órai kezdettel a művelődési házban a két üzem kultúr- gárdája közös műsort adott. novits István elnök, Kelemen Ferenc főagronómus, Zsigmond Endre brigádvezető, meg az asszonyok is. Úgyis megkéstek ezzel a napraforgóval, nem árt meggyorsítani a tempót. így két nap alatt elvégeznék az egészet. Jókedvű asszonyok Itt az ebédidő, az asszonyok abbahagyták a munkát, leereszkednek a völgybe és jókedvű tréfálkozások közepette hozzáfognak az ebédhez. Ebéd közben interjút kérek az asszonyoktól. — Mit vár a zárszámadástól Halász Mihályné? — Tudom, hogy egy év alatt nem lehet csodákat csinálni. Azt is tudom, hogy a terveket, amelyeket magunk elé tűztünk, teljesítettük, vagy teljesítjük. Nem jut sok idén egy munkaegységre, csak 25 forint 60 fillér. Ezt terveztük év elején, ez meg is lesz. — Érdemes-e ennyiért itt dolgozni? — kérdem Feresák Ottóné- tól. — Hát, ha örökké ilyen kevés lenne egy munkaegység értéke, akkor nem lenne érdemes. Mi azonban tudjuk, ha most idén rendbehozzuk a tsz-t, akkor év- ről-évre jobb lesz a jövedelmünk. — Elvégre itt kell megkeresni a kenyerünket — szól közbe a vidám, csinos Müller Margit, s összeszedi az asszonyok vizesüvegeit, felpattan a brigádvezető bricskájára s húgával, az Erzsivel vízért hajtják a pejkót a távoli gémeskúthoz. Az asszonyok hangulata vidám, bizakodó. Okosan, helyesen látják a szövetkezet életét és arról beszélnek Halász Mihályné, Kvell Vilmosné, Feresák Öttóné meg a többiek is, hogy egy év alatt sok minden megjavult itt, így kell tovább haladni, akkor rendbe jönnek a dolgok a gyönki Vörös Csillag Tsz-ben. Tervek és eredmények Meredek dombok völgyében megy velünk a hintó. Dránovits István, a tsz elnöke a tervekről beszél. — A meredek dombokon csonthéjas gyümölcsöst telepítünk. Van már 30 hold ilyen gyümölcsösünk, jövőre ezekre a dombokra, mintegy 100 holdra szilva-, kajszibarack- és cseresznyefákat ültetünk. Megkaptuk a tanács szeszfőzdéjét, berendezzük pálinkafőzésre. így tudjuk a legjobban hasznosítani ezeket a meredek dombokat. — Sokat várunk a sertéstenyésztéstől is. Tavaly ez a tsz még 200 hízott disznót sem adott a népgazdaságnak, idén 350-et adunk, jövőre 800-at. Baromfifarmunkat is fejlesztjük. 1750 jércénk már tojni kezd, több mint 10 000 tojást adunk már el a földmúvesszövet- kezetnek. Az a tervünk, hogy tojásgyárat létesítünk, olyat, mint a Juhé-pusztai Állami Gazdaság hőgyészi tojásgyára. — Év elején, amikor idekerültem, a tsz-nek csak egy kerti traktora volt. Azóta vettünk egy Hoff- her vontatót, kettő K-25-ös Zetor traktort, három pótkocsit, rendsodrót, s veszünk még idén egy teherautót. Aztán azt is nyugodtan megírhatja az újságba, hogy igazuk van az asszonyoknak. A tervezett munkaegységértéket a zárszámadáskor egészen biztosan kifizetjük. Halász Mihályné azt mondta: egy év alatt nem lehet csodákat művelni. Ebben igaza van. Meg abban is igazuk van a gyönki Vörös Csillag tsz gazdáinak, hogy jó vezetéssel, jó munkával és összefogással évről-évre fejleszteni lehet a nagyüzemet úgy, hogy az egyéni jövedelmek is emelkedjenek. Idei eredményeik ezt a fejlődést megalapozták... Gyenis János. özei másfél milliárd forint értékű árut adnak el az idén a Tolna megyei állami és szövetkezeti üzletekben. Ezt a nagy forgalmat 1258 boltban, 2648 kereskedelmi dolgozó bonyolítja le. A több mint két és félezer kereskedelmi dolgozó juttatja el a fogyasztóhoz az élesztőtől a téli kabátig, a mosóportól a televízió készülékig, a gyermek- játékoktól a motorkerékpárig terjedő több tízezerféle cikkből álló árutömeget. A lakosság ellátása a növekvő igényeknek — és növekvő vásárlóerőnek — megfelelően, nem kis feladat. Különösen akkor, ha tekintetbe vesszük, hogy az igényeket nem akármilyen színvonalon kell kielégíteni. Hol vannak már azok az idők, amikor az egész megyében csak egy-két városi színvonalú üzletet lehetett találni. Nemcsak a falvakban, hanem még a megyeszékhelyen is a kis szatócsboltokban vásárolt a lakosság túlnyomó többsége, nem ritkán fordult elő, hogy kocsikenőcs szaga volt a cukornak, szappaníze a lisztnek. Ma megtalálhatók a modem üzletek nemcsak Szekszárdon és a járási székhelyeken, hanem van már ön- kiszolgáló, korszerűen berendezett bolt több eldugott faluban is. Külföldről jött vendégek beszélnek elismeréssel a mi ízlésesen berendezett üzleteink! ői, szép kirakatainkról, kereskedelmi dolgozóink udvariasságáról Régi szabály, hogy az eladónak mindig mosolyognia kell. Még akkor is, ha a vevő türelmetlen, igazságtalan. Pedig milyen gyakran fordul elő, hogy alaptalanul »molesztálják« az eladót. Neki kell »tartania a hátát«, ha nem kapja meg a bolt időben a kenyeret, ha nincs »Munkácsy« televízió, vagy olajkályha. Pedig ez rendszerint nem rajta múlik. He eíytelen lenne azt állítani, hogy a kereskedelem valamennyi dolgozója hivatása magaslatán áll. Igenis, vannak köztük olyanok, akik nem bánnak megfelelően a vevőkkel. Előfordul, hogy percekig hagyják állni a vevőt anélkül, hogy megkérdeznék, mire van szüksége. — Esetleg foghegyről vetik oda, hogy »kifogyott«, olyan cikkről, amiért csak hátra kellene menni a raktárba. Találhatók még nyerészkedők a kereskedelemben, akik fizetésük mellett »külön haszonra« dolgoznak. Mi sem bizonyítja ezt, mint az a jóné- hány eset, amikor tetemes leltárhiányt állapítottak meg több üzletben. De az ilyen elemek — amelyek különben az élet minden területén megtalálhatók — csak igen kis töredékét teszik ki a több mint két és félezer Tolna megyei kereskedelmi dolgozónak. A túlnyomó többség becsületes, szakmáját szerető, szocialista kereskedő, akiket sokszor méltatlanul ér az általánosítás, azonosításuk a becstelen, hanyag dolgozókkal. Nehéz körülmények között végzik munkájukat a kereskedelem dolgozói. A megnövekedett áruforgalommal nem nőtt arányosan az üzlethálózat, a boltok nagy részének nincs raktára, ez megnehezíti a megfelelő áruválaszték tartását. Sok bolt dolgozói végeznek áldozatos munkát, hogy áthidalják e nehézségeket. A szekszárdi divatáru üzletnek csak a padláson van egy kis raktára. Ennek ellenére a boltban mindig megtalálható a teljes áruválaszték, a dolgozók gyakran rendezik át az üzletet, hogy a raktárból mindig az idénycikkek kerüljenek a polcokra. A szekszárdi lakberendezési bolt dolgozói számtalan esetben jöttek be korábban a boltba, vagy mentek ki nyitás előtt a vasútállomásra, hogy rendbetegyék az árut, mire elérkezik a nyitás ideje. Igen sok kereskedelmi dolgozó képezi szakmailag tovább magát. Csak a megyeszékhelyen ötvenen iratkoztak be a közgazdasági tech nikum levelező tagozatára. Az idős szakemberek nagy része — mint Joó Sándor szekszárdi boltvezető — szeretettel, türelmesen foglalkozik a fiatalokkal. Tagadhatatlan, hogy az * utóbbi években egyietöbb elismerés jut a kereskedelem dolgozóinak. Jelentős mértékben emelkedett a fizetésük, bár sokkal jobban meg kellene becsülni a szakmában megöregedett, több évtizedes tapasztalattal, gyakorlattal rendelkező kereskedelmi dolgozókat. Sajnos, a gyakorlat az, hogy egy harminc éve a szakmában dolgozó kereskedő és a most végzett segéd fizetése közt alig egy-kétszáz forint a különbség. De sok még a tennivaló a kereskedelem dolgozóinak társadalmi megbecsülése terén. Nevelni kell a kereskedelmi dolgozókat, de szükség van erre a nevelőmunkára a vásárlóközönségnél is. Tekintsék dolgozónak azt az embert is, aki a pult mögött áll. Igen alacsony a kereskedelem dolgozói közt a párttagok aránya. Pedig közülük sokan évek óta a párt politikájának lelkes harcosai. Fel kell őket venni a tagjelöltek, majd a tagok sorába még akkor is, ha ez egy kicsit »rontaná« a statisztikát. A kereskedelem dolgozói pe** dig tovább javítsáK munkájukat. Pillanatra sem felejthetik el, hogy fő feladatuk: A lakosság szükségleteinek kielégítése kulturált színvonalon. És nemcsak ennyi. Az eddiginél is többet tehetnek a szocializmus építése érdekében, hiszen nálunk régi hagyomány — különösen falun —, hogy a bolt egy kis »agi- tációs központ« is, ahol szó esik nemcsak a kenyérről és sóról, hanem az országos és világpolitika eseményeiről is. Napjainkban — termésbetakarítás után — pedig különösen szükséges annak megértetése,, főként falun, hogy az állam csak akkor tud árut adni, ha van miből. Pontosabban: akkor tud a falunak elegendő iparcikket — csizmát, televíziót, bútort, motorkerékpárt — juttatni, ha a falu is az állam rendelkezésére bocsátja árufeleslegét, a fölös búzát, kukoricát, a mező- gazdaság termékeit. J. J. Ifjúsági találkozó Dunaföldváron A Hazafias Népfront Paksi Járási Bizottságának rendezésében legutóbb munkás-paraszt ifjúsági találkozó volt Dunaföldváron. A madocsai termelőszövetkezeti ifjúság látogatta meg a dunaföld- 1 vári kendergyár dolgozóinak fiatalságát. I A találkozó délután három óra- ; kor, labdarúgó-mérkőzéssel kezdő- í dött, majd utána a kendergyári fiatalok megmutatták az üzemet vendégeiknek, végigsétálva a nagy üzem minden munkahelyén. Volt sok látnivalójuk a madocsai tsz- fiataloknak és volt sok kérdésük is, amelyekre a vendéglátók szívesen és részletesen válaszoltak. Szó esett a kender kikészítésének minden mozzanatáról, a pozdorja- készítésről. Minden érdekelte a termelőszövetkezeti fiatalokat. Este a madocsai fiatalság kultúrműsort adott a gyár kultúrhá- zában. Az ősi madocsai népi táncokat, régi népi énekeket mutatták be. Minden számot viharos tetszéssel, tapssal fogadtak és valamennyit meg kellett ismételni. A műsor után a madocsai paraszt vonószenekar húzta a talp- alávalót és ropták a táncot a fiatalok,
