Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

1960. október 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A termelékenység emelésének eredményei és néhány, még feltáratlan tartaléka a Bonyhádi Zománegyárban Tizennyolc mázsa zománc­edénnyel gyárt többet a Bonyhádi Zománcgyár naponta, mint 1956- ban, pontosan egyharmaddal nö­velte termelését a négy év alatt. Az átlagos munkáslétszám ötven­két fővel, mintegy 10 százalékkal növekedett. Az alkalmazotti lét­szám pedig néhány százalékkal alacsonyabb, mint 1956-ban volt. Jelentősebb beruházás az új zo- máncozó-csarnok üzembe helye­zése, 1956 óta, nem volt a gyár­ban, az azóta beszerzett néhány új, korszerű gépet a szerszámmű­hely kapta, amely részleg mun­kája nem közvetlenül és csak kis mértékben hat a termelékenység alakulására. A termelékenység növekedését a munkaszervezés megjavításá­val, a szocialista munkaverseny fellendítésével, a szűk kereszt- metszetek felszámolásával érte el a gyár. Különösen jelentős volt a termelékenység növekedése eb­ben az évben. A termelés és a termelékenység alakulását szem­lélteti a következő táblázat: Termelés Termelékenység A gyár napi termelése tehát az év első kilenc hónapjában 12,7 százalékkal, a harmadik negyed­évben pedig 18,5 százalékkal volt 1959 1960 1960 I—IX hó. III. negyedév 100 112,7 118,5 100 106,9 110,9 magasabb, mint a múlt évben, a termelékenység pedig 6,9, illetve 10,9 százalékkal. A mutatók igen szépek, bennük elsősorban a múlt évben végrehajtott intézkedések hatásai tükröződnek. Tavaly ugyanis már az év elején megkezték az új gyártástechnológiai utasítások ki­dolgozását. A korábbi tapasztala­tok alapos elemzésével és a köz­ben bevezetett újítások, ésszerű­sítések figyelembevételével gyárt­mányonként illetve műveleten­ként kidolgozott technológiai uta­sításokat írásban kapták meg az érdekelt részlegek. A műszaki ősz tály redszeresen ellenőrzi a tech­nológiai utasítások betartását. Az új technológiai utasítások kiadásával egyidejűleg, a múlt év október 1-ével életbeléptették a gyárban az új normákat is. Mű­szakilag megalapozott normákat dolgoztak ki valamennyi gépi munkaműveletre, sőt a kézi mű­veletek egy részére is. Ma a gyár­ban alkalmazott teljesítménynor­máknak mintegy 70 százaléka mű szaki norma, a többi statisztikai norma. Az új normák kidolgozá­sát az tette szükségessé, hogy a teljesítmények nagyon „felfutot­tak”, a régi normák már fékez­ték a termelékenység növekedé­sét, nem feleltek meg a gyárban már meglévő műszaki színvonal­nak. Átlagosan 40 százalékkal kellett „megszorítani” a normá­kat, hogy az átlagteljesítmény a 100 százalék körül mozogjon. A normák rendezése nem járt az átlag­kereset csökkenésével, sőt, éppen a reálisan megállapí­tott normák ösztönöztek a tel­jesítmények további növelésére, ennek következtében nőtt az át­lagbér is. Az égetők például az új normákat októberben és no­vemberben átlagosan 94, decem­berben 96, 1960. januárjában 101, februárjában 103 százalékra tel­jesítették. A gyárban az átlagos órabér a következőképpen ala­kult: 1959. évi átlag 1960. január február március aug-szept. 6,32 forint 6.43 forint 6.44 forint 6,46 forint 6,49 forint A száz százalék alatt teljesítők számának alakulását figyelemmel kíséri a munkaügyi osztály, azok­ról rendszeresen kimutatást ké­szít a vállalatvezetőség és az egyes üzemrészek vezetői részé­re. Átlagban 15—25 fő körül mo­zog a 100 százalék a'-'tt telesi- tők száma. Ezeknél /vizsgál­ják, mi az oka az el: adásnak és az esetek jelentős részénél ki­derült, hogy a rossz munkaszer­vezés, a nem kielégítő anyagellá­tás, munkával való ellátás aka­dályozta a 100 százalék elérését. A normát nem teljesítők számá­nak elemzése segítséget nyújt a munkaszervezés megjavításához. A termelékenység növelését se­gítette elő néhány új gyártási eljárás bevezetése, mint a pneu­matikus nyírás-peremezés, a 90 fokos húzás, valamint a „szoros” létszámgazdálkodás. Amikor a tavasszal, az első hónapok ered­ményei után a gyár a terv meg­emelését kérte — és megkapta — a megnövelt terv alapján a gyár­tási programot úgy dolgozták ki, hogy annak megvalósítása mini­mális létszámnövelést tegyen szükségessé. Egy év alatt több mint tiz szá­zalékkal növelni a termelékeny­séget — szép eredmény. Elfogad­ható még akkor is, ha a gyár a termés növekedésének (18,5 szá­zalékkal volt magasabb a harma­dik negyedévben a termelés, mini a múlt esztendőben,) csak 61,2 százalékát érte el a termelékenység növelésével. A most befejeződő hároméves terv, valamint a második ötéves terv irányelvei szerint a terme­lés növelésének kétharmadát kell fedezni a termelékenység növe­lésével. Ez az egész iparra vo­natkozik, nyilvánvaló, hogy egyes iparágaknál, vállalatoknál maga­sabb lesz a követelmény, mások­nál alacsonyabb. A bonyhádi gyárnál azonban — annak elle­nére, hogy szép teljesítmény a 10,9 százalékos termelékenység­növekedés — nem tárták fel még minden tartalékot. A gyár — éves versenyvállalá­sában — 86,6 százalék elsőosztá­lyú zománcedény gyártását vállal­ta. A harmadik negyedévi tény- szám 85,7, a háromnegyedévi pe­dig 85,3 százalék. Ha a minőség­nél teljesítették volna vállalásu­kat a zománcgyáriak, a terme­lékenység-mutató még jobb len­ne és körülbelül meg lenne a kétharmados arány. A normák túlnyomó többsége jó, ellenben hiba, hogy a minőségi követel­ményeket nem veszik figyelembe a bérezésnél. Ehelyett a legtöbb normánál „plafont” alkalmaznak, éppen a minőségi követelmények­re hivatkozva. A plafon — az a megoldás, hogy egyes normáknál a meghatározott szint (105—110 százalék) feletti teljesítményt nem fizetik ki — egyrészt akadályoz­za a termelékenység növekedé­sét, másrészt pedig — mint a zománcgyári példa mutatja — egymagában nem ösztönöz a minőség javítására sem. Éppen ezért sürgős feladat a gyárban megszüntetni a „plafono­kat” és a minőségi követelménye­ket is be kell építeni a bérrend­szerbe. A gyárnak van éves felszaba­dulási versenyvállalása. Ebben az egész gyár munkáját jellemző különböző tervmutatók túlteljesí­tésére tettek versenyvállalást. A gyárban folyó munkaversenynek azonban nem elég szoros a kap­csolata a gyári vállalással. Húsz brigád versenyez a különböző üzemrészekben az év elején ki­dolgozott versenypontok — mint például átlagteljesítmény-növelés (amit egyébként a „plafon” aka­dályoz), selejtmentes gyártás, pontos munkakezdés, stb. — alap­ján. Azonban olyan vállalás, amely meghatározott feladatok teljesítését írja elő az egyes üzemrészeknek, ami kapcsolódna a gyár vállalásához, nincs. Pedig ennek teljesítésére lehetne moz­gósítani a dolgozókat, s menet közben is ellenőrizni az üzemré­szekre felbontott vállalásokat. Szép eredményeket értek el a termelékenység növelésében a zo­máncgyári dolgozók. De még sok tartalék van, amelyek feltárása, felhasználása tovább javítaná az eredményeket, J. J. ÖT KÉRDÉS — ÖT VÁLASZ Az egészségügy fejlődéséről, a téli gyümölcsellátásról, a Pafyda? szolgáltatásáról, az idei filmsikerekül és a gyümölcsfacsemele-eliátásrói — Orvosi szemmel mi okozta a legnagyobb változást körzetében? Dr. Rom Rudolf, a nagydorogi 2. számú körzet orvosa válaszol: — Kétségtelenül a termelőszö­vetkezet. Az én körzetemhez Nagydorog községnek egy kisebb része, Pusztahencse, Bikács és egy sor pusztai település tartozik. A lakosság nagy része termelő­szövetkezeti tag és ennek követ­keztében biztosított. Az SZTK- ellátottak száma megkétszerező­dött az utóbbi időben, ami orvos­egészségügyi szempontból igen nagy jelentőségű. Hogy csak egyet említsek: nem mindenkinek volt módja arra, hogy egy hirte­len jött, súlyos betegség gyógyí­tásának költségeit fedezze. Sok­szor gondot okozott például a kórházba utalás: a férj, a feleség, vagy a gyermek megbetegedett, de ahhoz nem volt pénzük, hogy magán alapon, a szükséges gyógy­1 kezelés idejére kórházat vegye­nek igénybe. Ma már nincs ilyen probléma, csaknem mindenki | biztosított, majdnem teljes egé­szében az állam viseli a gyógyke- I zelés költségeit. Meg is növeke- ] dett azoknak a száma, akik az i orvoshoz fordulnak: ma már Beszélgetés az út mellett Ebben az időszakban, ha ha­tárjárás közben szántó-vető traktort lát az ember, termé­szetesnek veszi. A gyönki já­rás községeinek határait járva, mi is jó érzéssel állapítottuk meg, hogy a gépek teljes len­dülettel dolgoznak. Láttunk burgonyakiemelő gépet, amelv a simontomyai Kossuth Tsz- nek dolgozott. Láttunk járva- silózó kombájnt, amely a ku- koricaszárat szecskázta, hogy nyomon követhesse a szántó- traktor. A Gyönk és Hidegkút közötti út mellett pedig Bató László traktorossal elegyedtünk beszélgetésbe. — A Ferenc bácsival vetjük be ezt a táblát rozzsal. Elkezd­tük mi a munkát még három héttel ezelőtt, de az eső kivert bennünket. Most folytatjuk. A talaj itt jó, nem ragad a ke­rekekre a sár — mondja a traktoros. Ferenc bácsi, Szenczki Fe­renc, a keszőhidegkúti Uj Élet Tsz tagja. Tőle tudtuk meg, hogy be kell vetni ezen az őszön még 180 hold földet bú­zával, 40 holdat őszi árpával és 10 holdat rozzsal a szövet­kezetnek. Ez pedig — kis tsz- ről lévén szó — nagy felelős­séget ró a szövetkezeti parasz­tokra és a gépállomás trakto­rosaira. — — Dolgozunk mi éjjel-nap­pal. Ez a gép is kétműszakos. Este én leszállók róla, de nyom ban ráül a kollégám, Wolf Já­nos, ő szánt a géppel. A ma­sina bírja, mert jó — veszi át a szót ismét a traktoros, aki mindössze 10 hónapja dolgozik a gyönki gépállomáson. Bató László különben a szá­razdi tsz-ben tag. De most mi­vel a korábbi munkaszervezést az időjárás felbontotta, a hi­degkúti közös gazdaságba osz­totta be dolgozni a vezetőség, az itteni szövetkezeti parasztok teljes megelégedésére. Hiszen, mint mondják, a gépével kiváló munkát végez. — Mekkora területet tud be­vetni egy nap? — Ezzel az ötvenöt lóerős lánctalpassal 20 holdat bevetek egy nap, de akkor nyomni keli a pedált — válaszolta. S már indította is a masi­nát, s intett a munkagépkezc lőnek, hogy kezdik a vetést. A hegyoldalas dűlőben nagy zajt csapva indult a lánctalpa: traktor, maga után húzva a 24 soros vetőgépet, mely egyenle­tesen szórta a magot, a jövő évi kenyérnek valót. olyan betegséggel is bekopognak a rendelőbe, amilyennel azelőtt nem mentek orvoshoz. így most sikerül a betegségek nagy részé* időben észrevenni és gyógyítani. A változásokra jellemző a puszta- hencsei példa, ahol orvosi ren­delő létesült a jobb betegellátás érdekében és a költségek zömét a termelőszövetkezet vállalta ma­gára. Milyen lesz a téli gyümölcsel­látás Tolna megyében? Horváth Kálmán, a megyei ta­nács kereskedelmi osztályának előadója válaszol: — Mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest a lehető legjobb legyen. A I téli gyümölcsellátás szempont­jából megyénkben a legnagyobb jelentősége az almának van. A minisztérium már kiutalt 1600 mázsa almát, de ez természetesen ! kevés. Intézkedéseket tettünk újabb alma-szállítmányok bizto­sítására. Tudomásom szerint már értesítették a MÉK-et, hogy ké­szüljön fel 25 vagon alma tárolá­sára, ami majd a megyében kerül ' árusításra. A kilátások szerint | még ezen kívül is kapunk almát. Részben Madocsa és Bölcske vidékén termelt alma kerül me­gyénkben közfogyasztásra, rész­ben pedig a Nyírségből, az ország legnagyobb almatermő vidékéről szállítják ide. Legnagyobb részt, a fogyasztói igényeknek megfe­lelően Jonathán alma kerül az üzletekbe. Téli körte csak egy­két vagonnal várható, de ez nem is olyan keresett mint az alma. Már vásárolható az üzletekben a földimogyoró, amely Békés me­gyében termett, és amelyet a fo­gyasztók zöme »amerikai mo­gyoró« néven ismer... November végén és december elején érkez­nek majd a nagyobb déli- gyümölcs-szállítmányok. Narancs­ból 50, citromból 32 százalékkal többet importálunk előrelátha­tóan a tavalyinál és ennek ará­nyában az ellátás is jobb lesz. — A Patyolat csak hat hétre vállal ruhatisztítást. Miért e nagy késlekedés? Göndöcs Ferencné, a Patyolat igazgatónője válaszol: — Először is rohamosan nőnek az igények: sokkal több ruhát, fő­ként télikabátot hoznak a Patyo­lathoz tisztíttatni, mint korábban. Tavaly például egész évben 6000 tisztítási megrendelés volt, de az idén már a harmadik negyedben elértük ezt a számot. Sajnos, a harmadik negyedévben nem volt elegendő tisztítószer, nem kaptuk meg a megrendelt mennyiséget és ez is akadályozta a munkát. ■ Torlódás lett. Amióta van anya- I gunk, igyekszünk a torlódást megszüntetni. Szeptember r.„/.epe óta éppen ezért két műszakban dolgozunk. A lehetőségekhez ké­pest előnyben részesítjük a tisz­tításnál, a gyermekkabátokat és a női átmeneti kabátokat. Sajnos, a két műszakkal sem látszik meg­oldottnak a probléma teljes egé­szében. Ugyanis a sok rendelés­hez már kicsi a kapacitásunk és a szűk hely miatt nem tudjuk azt növelni. Kérdés, hogy a két mű­szakot engedélyezik-e a továb­biakban? Ha már a késlekedésről van szó, beszélni kell a megrende­lők hanyagságáról is. Ha az őszi és téli kabátokat nem az utolsó pil­lanatokban hozzák a tisztítóba, akkor nincs ez a torlódás. A nyári hónapokban például nem kellett ilyen sokáig várni egy télikabát kitisztítására. Mindent egybe­vetve: sajnos, bármennyire is igyekszünk, lényeges változás csak a vállalat kapacitásának a felemelésével lenne elérhető... — Melyek voltak az idei év legnagyobb sikerű filmjei me­gyénkben, és milyen filmújdon­ságok várhatók? Juhász István, a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója válaszol: — Az új magyar filmeket álta­lában nagy érdeklődés kisérte. A Vörös tinta című filmet például 79 moziban vetítették és mintegy negyvenhétezren tekintették meg. Az Egy kislány keresi az édes­apját és az Emberi sors című szovjet filmek ugyancsak nagy sikert arattak. Az előbbit 48, az utóbbit 57 filmszínházban vetí­tették, mintegy 25—25 ezer néző előtt. A Nyomorultak című kelet­német—francia—olasz kooproduk- ciós filmet 36 moziban, 44 ezer néző előtt vetítették. Igen nagy sikere volt a világhírű Tolsztoj- regény alapján készült Háború és béke című amerikai filmnek, amit több mint 26 ezren nézték meg, 19 moziban. Az idei évre még számíthatunk néhány újdon­ságra. Szekszárdon a közel jövő­ben vetítik a Fűre lépni szabad című új magyar filmet, amelyet igen nagy érdeklődés előz meg. Érdeklődéssel várja mindenki a Normandia-Nyemen című ma­gyarul beszélő szovjet—francia kooprodukciós alkotást, csakúgy, mint a »Ballada egy katonáról« című szovjet filmet. Még az idén láthatja a közönség az Ármány és szerelem című keletnémet, a Noszti fiú esete Tóth Marival című magyar és az Isten után az első című francia filmet. — Lesz-e gyümölcsfa-csemete a magánvásárlók részére? Bonnyai István, a Helvéciái Állami Gazdaság szekszárdi lera- katának vezetője válaszol: — Lesz, méghozzá több, és na­gyobb választék[)an, mint tavaly. Igen sok magánember ültet év- ről-évre gyümölcsfát az udvarba, vagy a kertjébe. De sok még a beültetetlen, kihasználatlan te­rület, vagyis sok gyümölcsfa­csemetére van szükség. A mi le­rakatunk igyekszik kielégíteni a csemeteigényeket. Most, az őszi szezonra mintegy 3500 gyümölcs­fa-csemetét hozunk forgalomba ennél a lerakatnál, ami több a tavaly ősszel eladott mennyiség­nél. így tehát az igényeket job­ban ki tudjuk majd elégíteni, mint tavaly. Igen nagy lesz a vá­laszték. Többek között 14 féle alma, 5—6 féle körte, 4 féle szil­va, 4 féle kajszi-barack és 14 féle őszibarack között válogathatnak majd a vásárlók. Ezen kívül dísz­növény-cserjéket is hozunk for­galomba. Nálunk még kevésbé ismert, de sok előnnyel rendel­kező gyümölcsfa csemeték is lesznek a lerakaton. Ez a lerakat már három éven keresztül áru­sított facsemetéket és minden év­ben nagyobb mennyiségben. Ta­valy már 49 000 forint volt a for­galmunk. Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents