Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-22 / 250. szám
196«. október 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A próságok? \A termelőmunka során nem egy alkalommal olyan jelentős dolgok történnek, melyeket kézlegyintéssel in' tézünk el. Pedig ezek az ..apróságok” sok esetben igen jelentős tényezők!) Gondoskodás A „hetes” esőzés idején történt. Sárbogárdiból vonat indult. A vpnat személyzete a vasúti szabályzatnak megfelelően állította össze a hatalmas szerelvényt. Zuhogott az eső. A vonatnak menni kell! Menetrend szerint indultak. A közbeeső vasútállomásokon félórák hosszat tolattak, új kocsikat vettek fel a szerelvénybe, leadták a célállomásnál a megérkezett rakománnyal teli vagonokat Már a harmadik vasútállomáson bőrig ázott a személyzet. Az esőköpeny szinte bádogkeménységű volt, és átszivárgóit rajta a víz. A vonat elindult Cecéről. A vasutasok vacogva figyelték a sűrű esőn keresztül a jelzőket. Aztán jött egy újabb állomás, újabb félóra tolatás, félóra ázás. Nagy- dorogon már elgémberedett tagokkal kapcsolták a vonatot ösz- sze. A vonatvezető okmányai salátává áztak..; Szekszárdon a vonatvezető bement az állomásra. Bátaszéket kereste. A laktanyával beszélt: —• A hatvankettessel jövünk, kérünk melegvizet és meleg pihenő szobát. Ha meleg ételt kapunk, az sem lesz baj... És elindult a vonat Szekszárd- ról. Egy óra múltán, amikor beérkeztek a bátaszéki vasútállomásra, a forgalmi szolgálattevő a szokásosnál gyorsabban intézte el a vonatszemélyzet menetokmányait és a hattagú brigád a laktanyába sietett. A fürdő melegvízzel várta őket; fürdő után forró húsleves főzelék hússal kínáltatta magát inycsiklandóan az étkezőben, pihenőszabában pedig pattogó tüzű kályha árasztott meleget.; Ilyen gondoskodás is van az emberekről... A hordó A szó értelmében ez már nem apróság. Három méternél hosz- szabb dongákból állítják össze, Létrán állva faragják a dongákra a csint. A hordó néhány nap múlva már a megrendelőhöz kerül, a Helvéciái Állami Gazdaságba Most még készítik. Tüzet raknak a hordó belsejében, az égő-gőzölgő dongák kesernyés illatot árasztanak és itt nem egy ember szalad körbe az abroncsfeszítő kalapáccsal, hanem három. Hárman kopognak, mint a harkályok... A hordó 200 hektoliteres — kis apróság! Veszélyes fürdő A kondenz-víz elvezetésére szol gáló csatorna valahol meghibásodott. Kőművesek bontották az aknák fedelét, hogy a dugulást valahol megtalálják. A munkát délután kezdték, és másnap kora reggel folytatták. Az egyik akna fedelét — miután ott nem találtak hibát — nem rakták vissza. A gőzölgő aknanyílást a kora reggeli szürkületben alig lehet észrevenni. Az egyik fiatal munkás is arra ment, árut szállított a másik műhelybe. Tegnap még itt nem volt lyuk a csatorna felett és a munkás beleesett a forró vízbe..; Kórházba szállították súlyos égési sebekkel. Pincehelyen ápolják a szerencsétlenül jártat, aki Négyszáz szövetkezeti paraszt dolgozik a pálfai határban A pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezet még nincs egészen egyéves. De a kollektív gazdaságban ma még kevésbé jártas parasztok máris olyan eredményeket produkáltak, ami figyelemre méltó. Kukoricából közel harminc, burgonyából száz, cukorrépából pedig száznyolcvan mázsát takarítanak be egy-egy holdról. A közösbeli gazdák szorgalmasak. Legnagyobb rendben folyik napjainkban a kapásnövények betakarítása és a szántásvetés. Családtagokkal együtt négyszázan dolgoznak minden nap az Egyetértés Tsz nagytáb- láin. Ütemterv szerint megy a cukorrépa szedése és szállítása, valamint az őszi vetés. A pálfai szövetkezetnek 12 gépállomási traktoros is dolgozik, kifogástalanul. Egy 162 holdas táblában olyan munka folyik, amire a pálfai határban még nem volt példa. A szövetkezet növénytermelői törik a kukoricát, nyomukban megy a járvasilózó, mellyel a traktoros szecskázza a szárat, azonnal kiszórják a műtrágyát és szántják a földet. S mivel az idő sürget, mindjárt be is vetik. A pálfai termelőszövetkezet vezetősége ezekben a napokban minden lehető eszközzel igyekszik biztosítani a kenyérgabona vetésének mielőbbi befejezését. A korábbi tervektől eltérően a két traktorvontatású vetőgép mellett három lóvontatású vetőgéppel is folyik a munka. A traktorosok és munkagépkezelők hajnali 5 órától éjjel 11 óráig dolgoznak váltott műszakban. így mindennap 60 hold földet tudnak bevetni gabonával. Ha az idő engedi, vasárnap is dolgoznak. Nemcsak a traktorosok és a gépeket kiszolgáló szövetkezeti tagok, hanem valamennyi növénytermelő a határban szorgoskodik. Törik a kukoricát és takarítják be a ma még kintiévé terményeket. Az Egyetértés Tsz-ben ugyanis úgy számolják, hogy — ha csak hetes eső nem lesz — legkésőbb november 10-re elvégzik a vetést és ekkorra betakarítják azokat a terményeket, amelyeknek árt a fagy. ugyancsak egy apróság miatt nyomja néhány hétig a kórházi ágyat — a felbontott akna köré nem állítottak korlátot. Ez az apróság súlyos balesetet okozott..; Újítás Több mint száz vagon bőrhasí- ték-hulladék enyészik a hulladék- telepen. — Még hasznosítani lehetne — jutott eszébe az egyik munkásnak. Napokig gondolkodott, hogy mire lenne jó ez a pusztulásra ítélt anyag. Kísérletezett, gondolkodott. És két nap múltán elkészült a javaslattal: készítsünk ebből a hulladékból fapótló parkettát, vagy egyéb fedő anyagot... A javaslat elkészült, műanyagkötéssel, vízüveggel kell összepréselni a hulladékot és akkor talán megfelelő lesz padlópótlónak. Az újítást elfogadták. Már folynak a kísérletek. És a kezdeti eredmény biztató: négyzetcentiméterenként ötven kilogrammos nyomást bír ki a „padló”, dörzsö- lési, szakítási ellenállása még javításra szorul, de ez már a további kísérletezésnél megoldódik. És a hulladékból, az ötlet megvalósulása nyomán hasznos termék lesz és tízezreket takarít meg az állam. — P — Otszázhatvanra nőtt a taglétszám a nagymányoki takarékszövetkezetben A Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezet 1958. szeptemberében alakult meg. A kezdésnél — amint Nagy La- josné ügyvezető és Falvai Ádámné pénztáros elmondták — csak száz tagot számlált a szövetkezet. Ebben a hónapban a betétek összege is csak 69 ezer, a kölcsönfolyósítás pedig 60 000 forint volt. A következő hónapokban azonban, bebizonyosodott, milyen jó dolog a takarékoskodás és, hogy milyen jól szolgálja ezt a szövetkezet. Hozzátéve ehhez a két lelkes asszony, Nagy Lajosné és Falvai Ádámné szakértelmét, ügybuzgalmát, komoly fejlődést ért el azóta a takarékszövetkezet. Szaporodott. nemcsak helyben a taglétszám. hanem a környező községekben is: Mázán, Győrén, Izményben, Kismányokon, Majoson, stb. Ezek szerint az első 16 hónap eredménye, hogy a taglétszám 356 főre emelkedett, a betétek pedig már a másfél milliót is meghaladták. A kölcsönfolyósítás is 1 415 000 forintot tett ki. Még nagyobb a fejlődés, ha az ez évi, 10 hónap eredményeit ismertetjük. Ez idő alatt a taglétszám 560-ra növekedett. A betétek összege is 2 396 000 forintra nőtt, s a ‘ kölcsönfolyósítás is elérte az 1 700 000' forintot. Ez évben már nyereségre is számít a szövetkezet, amelyet a tagság közt osztanak szét. A fejlődést mutatja egyébként az is, hogy tervben van egy hozzájuk tartozó községben fióktakarékszövetkezet felállítása; Új mozit létesítettek Alsónyéken Alsónyék községben a közelmúltban új mozi nyílott. A régi épület átalakítása mintegy 300 000 forintba került. A költségeket részben a Tolna megyei Moziüzemi Vállalat, részben pedig a községi tanács fedezte. A moziterem hátsó és oldalfalait gyékénnyel burkolták, hogy jobb legyen a hang-akusztika. Ezt az úgynevezett gyékénymegoldást most kezdik alkalmazni országszerte. A mozi berendezésére mintegy 100 000 forintot fordított a moziüzemi vállalat. Kölesd és Gyönk községben már megtörtént, Dunaszentgyöfgy és Dunakömlőd községben most folyik a gyékényburkolat felszerelése. A bonyhádi területi KISZ-szervezet felhívása Az elmúlt napokban tartotta az 58 tagot számláló bonyhádi Asztalos János KISZ-szervezet vezetőségválasztó és küldöttválasztó taggyűlését. A taggyűlésen részt vett dr. Tuska Pál elvtárs, az MSZMP megyebizottság tagja, a megyei tanács elnöke is. A taggyűlésen a fiatatok a következő felhívást szövegezték meg a megye KISZ-szervezeteihez: »Elvtársak, fiatalok! Szocializmust építő dolgozó népünk nap mint nap hatalmas erőfeszítéseket tesz hazánk felemelkedéséért. Az ipari és mezőgazdasági dolgozók mindent elkövetnek terveink teljesítése, ;-övő évi kenyerünk biztosítása érdekében. Napjaink harca különösen nagy feladatot ró termelőszövetkezeteink tagságára, mert arról van szó, hogy ezekben a hetekben be kell takarítani a kintlevő kukoricát, burgonyát, répát, el kell készíteni a jövő évi termés biztos zálogát, a vetést és az őszi mélyszántást. A kiszámíthatatlan és szeszélyes időjárás akadályozza a termelő- szövetkezeteket a sürgős munkák elvégzésében. A késés rossz hatással lehet egész népgazdaságunkra, a népjólét emelésére. — Nem nézhetjük tétlenül szövetkezeti parasztságunk erőfeszítéseit! Siessünk mielőbb parasztságunk megsegítésére! Mi, az Asztalos János területi KISZ- szervezet tagjai úgy határoztunk, hogy a megsegítés érdekében mozgósítjuk községünk KISZ- alapszerveit és kommunista szombatok keretében, minden fiatalt harcbaszólítunk és segítjük a munkák eredményes befejezését. Szervezetünk tagsága szombaton, október 22-én egész nap munkában lesz a helyi termelő- szövetkezet földjén. Felhívjuk megyénk fiataljait, hogy példánk nyomán, induljanak harcba, tegyenek meg mindent az őszi munkák sikeres elvégzéséért. A Bonyhádi Asztalos János Területi KISZ-szervezet Wanda Wasilewska LXXI. A ceruza villámgyorsan szaladt a papíron. A követ félretette jegyzeteit, és hátrakulcsolt kézzel, nagy léptekkel járkált a szobában. Hozzászokott, hogy járkálva diktáljon és automatikusan mindig ugyanazon a helyen járt kör- cselekményeikért kivégeztek, bámulatosan alacsony ... Nem, szíveskedjék kihúzni a bámulatosam. Meglepően alacsony. Megint elgondolkozott. A sárga köd az ablak mögött nem oszlott. Alighanem néhány napig még köd lesz. Mit írhatna még. Az érvek eléggé súlyosak. Mit kívánjon ettől a Purcelltől? Ja, igen. — Nem kételkedem abban, hogy HAJSZA be. — Az a hazug állítás, hogy Lengyelországban fehérterror uralkodik... Leírta? — Igen. Fehérterror. A követ kinézett az ablakon. A sárgás köd ragacsos fátyolként tapadt az ablaküveghez. Hideg volt. Lengyelországban most bizonyára szép az idő, aranyló ősz... A felhőtlen égbolton üveges fénnyel ragyog a nap. Réggé- önhöz intézett levelemet a szaklenként a mezők fölött fehér, át- szervezetek scarborough-i kongtetsző köd lebeg, s harmatcsöp- resszusán fel fogják olvasni, és ................................. .__________ . p ekben hullik le a földre, jó időt hogy a szakszervezeti mozgalom minden gyerek vagy Henryk, vagy A keresztapa, olajpecsétes öltönyében, zavartan gyűrögette sapkáját. — Igen, már így . . . — Furcsa. A nyolcadik Wladis- law-Henryk ezen a héten. A keresztapa és a keresztanya hallgatott. A pap vállat vont és bejegyezte a kívánt nevet. Este, amikor találkozott a Praga negyed Szent Flórián plébániájának lelkészével, megemlítette neki az esetet. — Sehogysem megy a fejembe, mi történik. Az én plébániámon jelezve. .. Ezt a hadjáratot lekiis- meretlen agitátorok indították, akik semmiféle eszköztől sem riadtak vissza ... Mindez így van, de London mégiscsak London. Még ezzel a köddel is. A nyomorúságos, komfort nélküli, gonddal és nyugtalansággal teli Varsó szörnyen távolinak tűnt. Távolinak és valahogy szánalmasnak. — Uj bekezdés. Lengyelország a világ egyik legdemokratikusabb és legprogresszívabb köztársasága ... igen... és legprogresszívabb köztársasága. Egyre könnyebben ment a dik- tálás. A szavak maguktól tolultak ajkára, s szabályos sorokban rendeződtek. — ... fizetett ügynököket... fizetett ügynököket, leírta? — Igen. — Azoknak a kommunista terroristáknak a száma, akiket bűntekintélyes vezetői latbavetik befolyásukat, hogy véget vessenek a Lengyelország ellen folytatott rosszindulatú rágalomhadjáratnak. így. — Az »így«-et leírjam? — Ugyan! Tisztelettel — aláírás. Kérem, azonnal diktálja le a gépírónőnek. Sürgős. Négy példányban. Az ajtó becsukódott. A követ továbbra is nagy léptekkel járkált fel-alá dolgozószobájában. 89. — Nevet már találtak? — kérdezte a pap. Az asszony, aki egy kis csomagot tartott a karján, amelyből alig látszott ki a kendőbe bugyolált apró piros arcocska, így válaszolt : — Kettőt is. Wladislaw-Hen- ryk. A pap felrántotta szemöldökét: — Megint Wladislaw-Henryk? Hát más szent nincs? Wladislaw, vagy pedig Wladislaw-Henryk. A plébános szuszogott. — A maga plébániáján, kedves barátom? No és nálam vagy Po- wislében? És maga beleegyezik? — Hát miért ne egyeznék bele? — Hm... , A pap megijedt. — Nem értem,. . . Talán van ebben valami... — Hogy van-e valami! Mit képzel, talán a védőszentekre gondolnak? — Hát kire gondolnának? Meglepetten hallgatta a paptársát. Elvörösödött. ■— Hallatlan? Hisz ez valóságos szentségtörés! Ki hitte volna! Ez volt az utolsó eset... — Mi a szándéka? — Megtagadom — és kész. — Akkor egyáltalán nem fogják megkereszteltetni az újszülötteket. — Hogyhogy? — Nagyon egyszerűen. Én már megpróbáltam, mire fogták a gyereket és elmentek. Ha így állunk, mondták, akkor nem kereszteltet- jük meg. Az éjszaka sötétjében a házfalakra felírások kerültek. Amit krétával vagy szénnel írtak, azt könnyű volt letörölni, de az olajfestékkel soká bajlódtak a házmesterek, az ellenőrző kőrútjukon lévő rendőrök pedig szitkozódva és ordítozva nógatták őket. Pirkadatkor nap mint nap gondosan átvizsgálták a házfalakat, a kerítéseket, a villamosvezetékeket, ahol vörös rongydarabok vetettek lángot. A házfalak, a kerítések, a járdák kövezete mind ezt kiáltotta: — Halál a provokátorokra! Dicsőség az elesetteknek! A munkásnegyedekben, a pincékben és a padlásokon újabb meg újabb Wladislawok és Henrykek látták meg a napvilágot. — Dicsőség az elesetteknek! Messze a városon túl, a Visztula partján, Bielany és Mlociny táján, a tölgyerdőkben, a füzesekben összegyűlt az ifjúság. Csöndesen szállott a dal: Mozdonyunk, gyorsan röpülj, A kommünig meg sem állunk ... Vagypedig: Szerettétek a népet és meghaltatok ... Szállt a dal a Visztula felett. Úszott lefelé a habokkal és röpült felfelé, a szél szárnyán, a Cytade- lának a parton meredező négyszöge felé. Szállt a város fölé, állhatatos, legyőzhetetlen suttogással, amely hangosabb volt minden kiáltásnál. — Dicsőség az elesetteknek! (Vége.)
