Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-22 / 250. szám

196«. október 22. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A próságok? \A termelőmunka során nem egy alkalommal olyan jelentős dolgok történnek, melyeket kézlegyintéssel in' tézünk el. Pedig ezek az ..ap­róságok” sok esetben igen jelentős tényezők!) Gondoskodás A „hetes” esőzés idején tör­tént. Sárbogárdiból vonat indult. A vpnat személyzete a vasúti sza­bályzatnak megfelelően állította össze a hatalmas szerelvényt. Zu­hogott az eső. A vonatnak menni kell! Menetrend szerint indultak. A közbeeső vasútállomásokon fél­órák hosszat tolattak, új kocsikat vettek fel a szerelvénybe, lead­ták a célállomásnál a megérke­zett rakománnyal teli vagonokat Már a harmadik vasútállomáson bőrig ázott a személyzet. Az eső­köpeny szinte bádogkeménységű volt, és átszivárgóit rajta a víz. A vonat elindult Cecéről. A vasutasok vacogva figyelték a sű­rű esőn keresztül a jelzőket. Az­tán jött egy újabb állomás, újabb félóra tolatás, félóra ázás. Nagy- dorogon már elgémberedett ta­gokkal kapcsolták a vonatot ösz- sze. A vonatvezető okmányai sa­látává áztak..; Szekszárdon a vonatvezető be­ment az állomásra. Bátaszéket kereste. A laktanyával beszélt: —• A hatvankettessel jövünk, kérünk melegvizet és meleg pi­henő szobát. Ha meleg ételt ka­punk, az sem lesz baj... És elindult a vonat Szekszárd- ról. Egy óra múltán, amikor be­érkeztek a bátaszéki vasútállo­másra, a forgalmi szolgálatte­vő a szokásosnál gyorsabban in­tézte el a vonatszemélyzet menet­okmányait és a hattagú brigád a laktanyába sietett. A fürdő melegvízzel várta őket; fürdő után forró húsleves főzelék hússal kínáltatta magát inycsiklandóan az étkezőben, pihenőszabában pedig pattogó tü­zű kályha árasztott meleget.; Ilyen gondoskodás is van az em­berekről... A hordó A szó értelmében ez már nem apróság. Három méternél hosz- szabb dongákból állítják össze, Létrán állva faragják a dongák­ra a csint. A hordó néhány nap múlva már a megrendelőhöz kerül, a Helvéciái Állami Gazdaságba Most még készítik. Tüzet raknak a hordó belsejében, az égő-gő­zölgő dongák kesernyés illatot árasztanak és itt nem egy em­ber szalad körbe az abroncsfe­szítő kalapáccsal, hanem három. Hárman kopognak, mint a har­kályok... A hordó 200 hektoliteres — kis apróság! Veszélyes fürdő A kondenz-víz elvezetésére szol gáló csatorna valahol meghibá­sodott. Kőművesek bontották az aknák fedelét, hogy a dugulást valahol megtalálják. A munkát délután kezdték, és másnap ko­ra reggel folytatták. Az egyik akna fedelét — miután ott nem találtak hibát — nem rakták vissza. A gőzölgő aknanyílást a kora reggeli szürkületben alig lehet észrevenni. Az egyik fiatal munkás is arra ment, árut szál­lított a másik műhelybe. Tegnap még itt nem volt lyuk a csa­torna felett és a munkás bele­esett a forró vízbe..; Kórházba szállították súlyos égési sebekkel. Pincehelyen ápol­ják a szerencsétlenül jártat, aki Négyszáz szövetkezeti paraszt dolgozik a pálfai határban A pálfai Egyetértés Termelő- szövetkezet még nincs egészen egyéves. De a kollektív gazda­ságban ma még kevésbé jártas parasztok máris olyan eredmé­nyeket produkáltak, ami figye­lemre méltó. Kukoricából közel harminc, burgonyából száz, cu­korrépából pedig száznyolcvan mázsát takarítanak be egy-egy holdról. A közösbeli gazdák szor­galmasak. Legnagyobb rendben folyik napjainkban a kapásnövé­nyek betakarítása és a szántás­vetés. Családtagokkal együtt négyszázan dolgoznak minden nap az Egyetértés Tsz nagytáb- láin. Ütemterv szerint megy a cukorrépa szedése és szállítása, valamint az őszi vetés. A pálfai szövetkezetnek 12 gép­állomási traktoros is dolgozik, ki­fogástalanul. Egy 162 holdas táb­lában olyan munka folyik, ami­re a pálfai határban még nem volt példa. A szövetkezet nö­vénytermelői törik a kukoricát, nyomukban megy a járvasilózó, mellyel a traktoros szecskázza a szárat, azonnal kiszórják a mű­trágyát és szántják a földet. S mivel az idő sürget, mindjárt be is vetik. A pálfai termelőszövetkezet vezetősége ezekben a napokban minden lehető eszközzel igyek­szik biztosítani a kenyérgabona vetésének mielőbbi befejezését. A korábbi tervektől eltérően a két traktorvontatású vetőgép mellett három lóvontatású vetőgéppel is folyik a munka. A traktorosok és munkagépkezelők hajnali 5 órától éjjel 11 óráig dolgoznak váltott műszakban. így minden­nap 60 hold földet tudnak be­vetni gabonával. Ha az idő enge­di, vasárnap is dolgoznak. Nem­csak a traktorosok és a gépeket kiszolgáló szövetkezeti tagok, hanem valamennyi növényterme­lő a határban szorgoskodik. Tö­rik a kukoricát és takarítják be a ma még kintiévé terményeket. Az Egyetértés Tsz-ben ugyanis úgy számolják, hogy — ha csak hetes eső nem lesz — legkésőbb november 10-re elvégzik a ve­tést és ekkorra betakarítják azokat a terményeket, amelyek­nek árt a fagy. ugyancsak egy apróság miatt nyomja néhány hétig a kórházi ágyat — a felbontott akna kö­ré nem állítottak korlátot. Ez az apróság súlyos balesetet oko­zott..; Újítás Több mint száz vagon bőrhasí- ték-hulladék enyészik a hulladék- telepen. — Még hasznosítani lehetne — jutott eszébe az egyik munkás­nak. Napokig gondolkodott, hogy mire lenne jó ez a pusztulásra ítélt anyag. Kísérletezett, gondol­kodott. És két nap múltán elké­szült a javaslattal: készítsünk eb­ből a hulladékból fapótló parket­tát, vagy egyéb fedő anyagot... A javaslat elkészült, műanyag­kötéssel, vízüveggel kell össze­préselni a hulladékot és akkor ta­lán megfelelő lesz padlópótlónak. Az újítást elfogadták. Már foly­nak a kísérletek. És a kezdeti eredmény biztató: négyzetcenti­méterenként ötven kilogrammos nyomást bír ki a „padló”, dörzsö- lési, szakítási ellenállása még ja­vításra szorul, de ez már a to­vábbi kísérletezésnél megoldódik. És a hulladékból, az ötlet meg­valósulása nyomán hasznos ter­mék lesz és tízezreket takarít meg az állam. — P — Otszázhatvanra nőtt a taglétszám a nagymányoki takarékszövetkezetben A Nagymányok és Vidéke Takarékszövetkezet 1958. szep­temberében alakult meg. A kezdésnél — amint Nagy La- josné ügyvezető és Falvai Ádámné pénztáros elmondták — csak száz tagot számlált a szövetkezet. Ebben a hónapban a betétek összege is csak 69 ezer, a kölcsönfolyósítás pedig 60 000 forint volt. A következő hónapokban azonban, bebizonyosodott, mi­lyen jó dolog a takarékoskodás és, hogy milyen jól szolgálja ezt a szövetkezet. Hozzátéve ehhez a két lelkes asszony, Nagy Lajosné és Falvai Ádám­né szakértelmét, ügybuzgalmát, komoly fejlődést ért el azóta a takarékszövetkezet. Szaporo­dott. nemcsak helyben a tag­létszám. hanem a környező községekben is: Mázán, Győ­rén, Izményben, Kismányokon, Majoson, stb. Ezek szerint az első 16 hónap eredménye, hogy a taglétszám 356 főre emelkedett, a betétek pedig már a másfél milliót is meghaladták. A kölcsönfolyó­sítás is 1 415 000 forintot tett ki. Még nagyobb a fejlődés, ha az ez évi, 10 hónap ered­ményeit ismertetjük. Ez idő alatt a taglétszám 560-ra növe­kedett. A betétek összege is 2 396 000 forintra nőtt, s a ‘ kölcsönfolyósítás is elérte az 1 700 000' forintot. Ez évben már nyereségre is számít a szövetkezet, amelyet a tagság közt osztanak szét. A fejlődést mutatja egyébként az is, hogy tervben van egy hoz­zájuk tartozó községben fiók­takarékszövetkezet felállítása; Új mozit létesítettek Alsónyéken Alsónyék községben a közel­múltban új mozi nyílott. A régi épület átalakítása mintegy 300 000 forintba került. A költségeket részben a Tolna megyei Mozi­üzemi Vállalat, részben pedig a községi tanács fedezte. A mozi­terem hátsó és oldalfalait gyé­kénnyel burkolták, hogy jobb le­gyen a hang-akusztika. Ezt az úgynevezett gyékénymegoldást most kezdik alkalmazni ország­szerte. A mozi berendezésére mintegy 100 000 forintot fordított a moziüzemi vállalat. Kölesd és Gyönk községben már megtörtént, Dunaszentgyöfgy és Dunakömlőd községben most folyik a gyékényburkolat felsze­relése. A bonyhádi területi KISZ-szervezet felhívása Az elmúlt napokban tartotta az 58 tagot számláló bonyhádi Asz­talos János KISZ-szervezet ve­zetőségválasztó és küldöttválasz­tó taggyűlését. A taggyűlésen részt vett dr. Tuska Pál elvtárs, az MSZMP megyebizottság tag­ja, a megyei tanács elnöke is. A taggyűlésen a fiatatok a követ­kező felhívást szövegezték meg a megye KISZ-szervezeteihez: »Elvtársak, fiatalok! Szocializmust építő dolgozó né­pünk nap mint nap hatalmas erő­feszítéseket tesz hazánk felemel­kedéséért. Az ipari és mezőgaz­dasági dolgozók mindent elkö­vetnek terveink teljesítése, ;-övő évi kenyerünk biztosítása érde­kében. Napjaink harca különösen nagy feladatot ró termelőszövet­kezeteink tagságára, mert arról van szó, hogy ezekben a hetek­ben be kell takarítani a kintlevő kukoricát, burgonyát, répát, el kell készíteni a jövő évi termés biztos zálogát, a vetést és az őszi mélyszántást. A kiszámíthatatlan és szeszélyes időjárás akadályozza a termelő- szövetkezeteket a sürgős munkák elvégzésében. A késés rossz ha­tással lehet egész népgazdasá­gunkra, a népjólét emelésére. — Nem nézhetjük tétlenül szövet­kezeti parasztságunk erőfeszíté­seit! Siessünk mielőbb paraszt­ságunk megsegítésére! Mi, az Asztalos János területi KISZ- szervezet tagjai úgy határoztunk, hogy a megsegítés érdekében mozgósítjuk községünk KISZ- alapszerveit és kommunista szombatok keretében, minden fia­talt harcbaszólítunk és segítjük a munkák eredményes befejezé­sét. Szervezetünk tagsága szom­baton, október 22-én egész nap munkában lesz a helyi termelő- szövetkezet földjén. Felhívjuk megyénk fiataljait, hogy példánk nyomán, indulja­nak harcba, tegyenek meg min­dent az őszi munkák sikeres el­végzéséért. A Bonyhádi Asztalos János Területi KISZ-szervezet Wanda Wasilewska LXXI. A ceruza villámgyorsan szaladt a papíron. A követ félretette jegyzeteit, és hátrakulcsolt kézzel, nagy léptekkel járkált a szobá­ban. Hozzászokott, hogy járkálva diktáljon és automatikusan min­dig ugyanazon a helyen járt kör- cselekményeikért kivégeztek, bá­mulatosan alacsony ... Nem, szí­veskedjék kihúzni a bámulato­sam. Meglepően alacsony. Megint elgondolkozott. A sárga köd az ablak mögött nem oszlott. Alighanem néhány napig még köd lesz. Mit írhatna még. Az érvek eléggé súlyosak. Mit kívánjon ettől a Purcelltől? Ja, igen. — Nem kételkedem abban, hogy HAJSZA be. — Az a hazug állítás, hogy Lengyelországban fehérterror uralkodik... Leírta? — Igen. Fehérterror. A követ kinézett az ablakon. A sárgás köd ragacsos fátyolként ta­padt az ablaküveghez. Hideg volt. Lengyelországban most bi­zonyára szép az idő, aranyló ősz... A felhőtlen égbolton üve­ges fénnyel ragyog a nap. Réggé- önhöz intézett levelemet a szak­lenként a mezők fölött fehér, át- szervezetek scarborough-i kong­tetsző köd lebeg, s harmatcsöp- resszusán fel fogják olvasni, és ................................. .__________ . p ekben hullik le a földre, jó időt hogy a szakszervezeti mozgalom minden gyerek vagy Henryk, vagy A keresztapa, olajpecsétes öltö­nyében, zavartan gyűrögette sap­káját. — Igen, már így . . . — Furcsa. A nyolcadik Wladis- law-Henryk ezen a héten. A keresztapa és a keresztanya hallgatott. A pap vállat vont és bejegyezte a kívánt nevet. Este, amikor találkozott a Praga ne­gyed Szent Flórián plébániájának lelkészével, megemlítette neki az esetet. — Sehogysem megy a fejembe, mi történik. Az én plébániámon jelezve. .. Ezt a hadjáratot lekiis- meretlen agitátorok indították, akik semmiféle eszköztől sem riadtak vissza ... Mindez így van, de London mégiscsak London. Még ezzel a köddel is. A nyomorúságos, kom­fort nélküli, gonddal és nyugtalan­sággal teli Varsó szörnyen távo­linak tűnt. Távolinak és valahogy szánalmasnak. — Uj bekezdés. Lengyelország a világ egyik legdemokratikusabb és legprogresszívabb köztársasá­ga ... igen... és legprogresszí­vabb köztársasága. Egyre könnyebben ment a dik- tálás. A szavak maguktól tolultak ajkára, s szabályos sorokban ren­deződtek. — ... fizetett ügynököket... fi­zetett ügynököket, leírta? — Igen. — Azoknak a kommunista ter­roristáknak a száma, akiket bűn­tekintélyes vezetői latbavetik be­folyásukat, hogy véget vessenek a Lengyelország ellen folytatott rosszindulatú rágalomhadjárat­nak. így. — Az »így«-et leírjam? — Ugyan! Tisztelettel — alá­írás. Kérem, azonnal diktálja le a gépírónőnek. Sürgős. Négy pél­dányban. Az ajtó becsukódott. A követ továbbra is nagy léptekkel járkált fel-alá dolgozószobájában. 89. — Nevet már találtak? — kér­dezte a pap. Az asszony, aki egy kis csomagot tartott a karján, amelyből alig látszott ki a kendő­be bugyolált apró piros arcocska, így válaszolt : — Kettőt is. Wladislaw-Hen- ryk. A pap felrántotta szemöldökét: — Megint Wladislaw-Henryk? Hát más szent nincs? Wladislaw, vagy pedig Wladis­law-Henryk. A plébános szuszogott. — A maga plébániáján, kedves barátom? No és nálam vagy Po- wislében? És maga beleegyezik? — Hát miért ne egyeznék bele? — Hm... , A pap megijedt. — Nem értem,. . . Talán van ebben valami... — Hogy van-e valami! Mit kép­zel, talán a védőszentekre gon­dolnak? — Hát kire gondolnának? Meglepetten hallgatta a paptár­sát. Elvörösödött. ■— Hallatlan? Hisz ez valóságos szentségtörés! Ki hitte volna! Ez volt az utolsó eset... — Mi a szándéka? — Megtagadom — és kész. — Akkor egyáltalán nem fog­ják megkereszteltetni az újszülöt­teket. — Hogyhogy? — Nagyon egyszerűen. Én már megpróbáltam, mire fogták a gye­reket és elmentek. Ha így állunk, mondták, akkor nem kereszteltet- jük meg. Az éjszaka sötétjében a házfa­lakra felírások kerültek. Amit krétával vagy szénnel írtak, azt könnyű volt letörölni, de az olaj­festékkel soká bajlódtak a ház­mesterek, az ellenőrző kőrútjukon lévő rendőrök pedig szitkozódva és ordítozva nógatták őket. Pirkadatkor nap mint nap gon­dosan átvizsgálták a házfalakat, a kerítéseket, a villamosvezetéke­ket, ahol vörös rongydarabok ve­tettek lángot. A házfalak, a kerí­tések, a járdák kövezete mind ezt kiáltotta: — Halál a provokátorokra! Di­csőség az elesetteknek! A munkásnegyedekben, a pin­cékben és a padlásokon újabb meg újabb Wladislawok és Henrykek látták meg a napvilágot. — Dicsőség az elesetteknek! Messze a városon túl, a Visztula partján, Bielany és Mlociny táján, a tölgyerdőkben, a füzesekben összegyűlt az ifjúság. Csöndesen szállott a dal: Mozdonyunk, gyorsan röpülj, A kommünig meg sem állunk ... Vagypedig: Szerettétek a népet és meghaltatok ... Szállt a dal a Visztula felett. Úszott lefelé a habokkal és röpült felfelé, a szél szárnyán, a Cytade- lának a parton meredező négy­szöge felé. Szállt a város fölé, áll­hatatos, legyőzhetetlen suttogás­sal, amely hangosabb volt minden kiáltásnál. — Dicsőség az elesetteknek! (Vége.)

Next

/
Thumbnails
Contents