Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-21 / 249. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. október • 81. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága folytatja tanácskozásait New York (AFP, AP) Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságában szerda délelőtt Zorin szovjet küldött beszéde után Ali Bhutto, Pakisztáa képviselője szólalt fel. A három nyugati hatalom határozati javaslata mellett foglalt állást. A következő szónok David Ormsby-Gore brit államminiszter a szovjet küldött felszólalására válaszolva, a szakértői bizottság létesítésére irányuló brit határozati javaslat előnyeit bizonygatta. A politikai bizottság vitáját magyar idő szerint 17.58 órakor felfüggesztették és 20.22 órakor folytatták; A délutáni ülésen elsőnek Wadsworth amerikai küldött szólalt fel. Hevesen támadta a Szovjetuniót, azt állította, hogy a szovjet küldött fenyegetésekkel akarja megbénítani a bizottság munkáját. A küldött bírálta a szovjet leszerelési tervet és az egekig magasztalta a leszerelési kérdésben tanúsított amerikai álláspontot. Míg egyfelől az Egyesült Államok leszerelési készségét bizonygatta, másfelől arról szónokolt, hogy az Egyesült Államok a háború megakadályozása végett tart fenn erős hadsereget. Wadsworth megpróbálta meg- valósíthatatlannak feltüntetni az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet javaslatot. Azt állította, hogy a Szovjetunió propaganda-hadviselést folytat; A UPI megjegyzi, Wadsworth fejtegetései semmi újat nem tartalmaztak. Az amerikai küldött után Howard Green kanadai külügyminiszter kért szót; Áz ENSZ különleges politikai bizottságának szerdai ülése New York. (MTI) Az ENSZ közgyűlésének különleges politikai bizottsága szerdán délelőtt folytatta annak a határozati javaslatnak a megvitatását, amelyet Ausztria nevében Kreisky osztrák külügyminiszter terjesztett elő, és amely autonómiát követel Dél-Tirolnak. A szerdai ülésen Amadeo, Argentina képviselője sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy Ausztria és Olaszország kapcsolatai kiéleződtek e kérdésben, majd kijelentette, nem tartja alkalmasnak az ENSZ-et e kérdés eldöntésére; F. E. Willis, az Egyesült Államok képviselője hangoztatta, hogy az Egyesült Államok küldöttsége nem támogatja az osztrák határozati javaslatot és úgy véli, a kérdésben a hágai nemzetközi bíróság hivatott dönteni. Hírek az ENSZ-ből New York (MTI): Az ENSZ-köz gyűlés politikai bizottsága csütörtökön délelőtt — magyar idő szerint 15.30 órakor — ismét ülést tartott. A csütörtök délelőtti ülésen felszólalt Rapacki lengyel külügyminiszter. Ülést tartott csütörtökön a közgyűlés különleges politikai bizottsága is, hogy folytassa a dél-tiroli kérdés vitáját. Csütörtökön a közgyűlés is két plenáris ülést tartott. Ezeken az üléseken a palesztinai arab menekültek ENSZ-segélyezésének kérdését és az ENSZ menekültügyi főbiztosának munkatervezetét vitatták meg. Mint ismeretes, szerdán ülést tartott a közgyűlés gyámsági bizottsága, amelyen a magyar küldöttség nevében Várkonyi Péter szólalt fel. Felszólalt még a gyámsági bizottság ülésén India delegátusa is. Az indiai küldött sürgette, haladéktalanul ismerjék el az összes nem önkormányzati területeknek a függetlenséghez való jogát, és rámutatott: »Létfontosságúnak tartjuk, hogy haladéktalanul függetlenséget kapjanak a ma még függő helyzetben lévő összes területek«. Mint ismeretes, az ENSZ-köz- gyűlés plénuma megvitatja a gyár mati rendszer teljes felszámolására tett szovjet javaslatot. A gyámsági bizottság szerdai ülésén Albánia képviselője éles szavakkal megbélyegezte a portugál gyarmatosítók afrikai politikáját, és sürgette az algériai nép teljes függetlenségének szavatolását. Az algériai kérdéssel kapcsolatban éles szóváltásra került sor az albán és a francia delegátus között. Ülést tartott szerdán a közgyűlés szociális, humanitárius és kulturális bizottsága is. A bizottság egyhangúlag elfogadta tizennégy ország határozati javaslatát, amely indítványozza, hogy növeljék az ENSZ gyermeksegély alapját (Unicef), az újonnan függetlenné vált országok, különösen Afrika megsegítése érdekében. Mint már jelentettük, Raul Roa kubai külügyminiszter levelet intézett Bolandhoz, az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszakának elnökéhez. A kubai külügyminiszter levelében rámutat, hogy a kubai köztársaság ellen elkövetett amerikai provokációk és agressziós cselekedetek veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonságot. Az Egyesült Államok kormányának szolgálatában álló háborús bűnösök és éllenforradalmárok „hadműveleti területként” használják fel amerika földjét Kuba elleni I akcióikban. Raul Roa részletesen ismerteti a szeptember 29-én Kuba ellen elkövetett légi agressziót és egy amerikai szolgálatban álló ellenforradalmár csoport október első napjaiban történt kubai partraszállását. A levél ezután hangsúlyozza, megállapítást nyert az amerikai külügyminisztérium, a Pentagon és az amerikai monopóliumok részvétele a Kuba-ellenes agresz- sziós cselekedetekben, amelyek — a kubai hatóságok birtokába jutott megbízható értesülések szerint — bevezetőjéül szolgálnak egy, az elkövetkező napokra tervezett nagyarányú Kuba elleni inváziónak. A kubai külügyminiszter hangsúlyozza, hogy kormánya az ENSZ alapokmányának rendelkezéseivel összhangban elhatározta, megvizsgálás végett a közgyűlés elé terjeszti az Egyesült Államok kormányának a kubai köztársaság ellen elkövetett agresszióit és agressziós terveit. A kubai forradalmi kormány meggyőződése, hogy az ENSZ-közgyűlés a legnagyobb figyelemmel és tárgyilagossággal megvizsgálja az igen súlyos helyzetet és megfelelő határozatokat hoz az amerikai imperialisták terveinek megakadályozására, a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető feszültség súlyosbodásának elkerülésére. Dönti! szakaszába lépett az amerikai választási hadjárat New York: (MTI) Már csak alig három hét választ el az amerikai elnökválasztásoktól. A választási hadjárat döntő szakaszába lépett. Országszerte befejeződtek a választási listára való feliratkozások. A jelentések azt mutatják, hogy az idén több választó kérte felvételét a listákra, mint a legutóbbi választásokon. New York városában rekordszámról lehet beszélni: 3 622 200 választó kérte felvételét a listára, ami túlhaladja az 1944-es rekordszámot. A mostani elnökválasztások egyik fontos vonása, hogy feltűnően háttérbe szorul a két párt szerepe. A legtöbb választó nem azon gondolkozik, hogy a demokrata párt, vagy a köztársasági párt jelöltjére adja-e szavazatát, hanem azt latolgatja, vajon Nixon vagy Kennedy felel-e meg inkább az Egyesült Államok jövendő elnökéről alkotott személyes elképzelésének. A választásoknak ez a személyes jellege azt eredményezi, hogy nem is annyira az a fontos, hogy miről beszélnek az elnökjelöltek, hanem az, hogy hogyan mondják azt, amit mondanak. Ami a választási stratégiát illeti, Nixon arra törekszik, hogy minél több szavazatra tegyen szert az egyik párthoz sem tartozó választók körében. Kennedy . stratégiája arra irányul, hogy visszaállítsa azt a szövetséget, amelyet annak idején Roosevelt szervezett meg, vagyis az északi városok liberális választóinak, a déli konzervatívoknak és a farmereknek a szövetségét. A választások egyik legfontosabb külpolitikai kérdése az Egyesült Államok nemzeti tekintélye. Nixon azt állítja, hogy az Egyesült Államok tekintélye növekedett — Kennedy pedig azt, hogy csökkent. Kennedy egyik választási beszédében elmondotta, hogy a Szovjetunió gazdaságának növekedési üteme nagyobb, mint az Egyesült Államoké és hogy a Szovjetunió befolyása növekedett Kubában, Ghánában, Guineában és Laosz- ban. Nixon azt mondja, hogy a szovjet gazdasági fellendülésre nem kell sok ügyet vetni, és hogy az Egyesült Államok továbbra is az élen van, s az élen is marad. Ami a kifejezetten belpolitikai problémákat illeti, Nixon a »szabad vállalkozás« teljes fenntartása mellett tör lándzsát, Kennedy pedig bizonyos fajta állami beavatkozást sürget a gazdasági életben. Mi ennek az oka? Az, hogy Nixont az Egyesült Államok legerősebb monopóliuma, elsősorban. a Rockefeller-csoport támogatja. Ezeknek a monopóliumoknak érdeke a teljes »szabad vállalkozás«, mert semmi akadálya sincs így annak, hogy a nagyobb vállalatok elnyeljék a kisebbeket. A Kennedy mögött álló közép-tőkecsoportok viszont félnek a nagyoktól és ezért keresnek védelmet az államnál. Ez jut kifejezésre Kennedy gazdasági programjában. Kubát nem felemlítik meg az amerikai gazdasági megtorló intézkedések Havanna. (MTI). Nyugati hír- ügynökségek jelentése szerint Kubát nem érte váratlanul a sziget- országba irányuló amerikai export leállítása, — az amerikai fenyegetőzések nyomán felkészültek erre a lehetőségre. A kubai rádió a megkülönböztető intézkedéseket a forradalom elleni újabb amerikai agresszióként értékelte. A Kubai Kommunista Párt lapja szerdai vezércikkében hangsúlyozza, hogy az amerikaiak bűnös tervére kudarc vár. Az embargó természetesen okozhat bizonyos gazdasági nehézségeket Kubában, különösen azért, mivel megakadályozhatja I az államosított, amerikai felszerelésű gyárak alkatrész- és géputánpótlását, valamint a már eladott amerikai fogyasztási cikkek — gépkocsik stb. — alkatrész-utánpótlását. Az egyházak tL a nyugatnémet fegyverkezés Az Adenauer-kormány háborús készülődése, a nyugatnémet militarista, revansista körök mind nyíltabb tevékenysége nemcsak azokat a népeket tölti el aggodalommal, amelyek a második világháború alatt tapasztalták a német hódítás minden kíméletlenségét és barbárságát, hanem a világ valamennyi népét, hisz a nyugatnémet militarizmus az egész világ békéjét veszélyezteti. Az elmúlt hetekben a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország és az NDK kormánya adott ki közös nyilatkozatot, amelyben ismét felhívta a világ közvéleményének figyelmét arra a veszélyre, amit a mai nyugatnémet politika rejt magában, főleg akkor, amikor az NSZK hivatalos vezetői mind erőteljesebben követelik, hogy a Bun- deswehrt a legkorszerűbb atomfegyverzettel is szereljék fel. Hogyan reagálnak erre a lázas fegyverkezésre a nyugatnémet keresztény egyházak, a béke útját próbálják-e egyengetni, vagy Adenauer háborús készülődéseinek kiszolgálóivá váltak? A kérdés annyival is inkább fontos, mert az NSZK-bán jelentős befolyása van a katolikus és az evangélikus egyháznak, s állásfoglalásuk így nem lehet közömbös. Amikor a fasizmus 1945-ben megsemmisítő vereséget szenvedett, Nyugat-Németországban Adenauer és pártja a »kereszténység« és »demokrácia« jelszavaival bontott zászlót s kezdettől fogva az egyházakra támaszkodott. Az állam és egyház egybefonódását mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az NSZK- ban jelenleg is 300 különböző katolikus intézmény működik, s ezek 500 újságot, hetilapot adnak ki. Az evangélikusok Dioe- liussal, „az atompüspökkel” az élen ugyanúgy NATO-politikát folytatnak s a két keresztény egyház módszerei is teljesen azonosak. Adenauer pedig maga soha nem mulasztja el, hogy ne hívja segítségül az egyházakat a kommunista veszély elleni harcra, a páriánál tett látogatása után pedig »a német népnek az ;sten akaratából« történt elhivatottságáról beszélt. A nyugatnémet katolikus egyház 1957 december 4-én hozta nyilvánosságra az úgynevezett lulöai manifesztumot, amely már az atomfelfegyverzés jegyében született, Európa egységét sürgeti s ennek elérésére »mindenféle katonai eszközt« alkalmasnak hirdet. Mindent felülmúló cinizmussal egy esetleges új háború atomáldozatainak tömegét »isten szándéka szerint valónak« kiáltják ki, »a nyugati kereszténység védelme« pedig, — hangoztatja a fuldai manifesz- tum — »a legnagyobb isteni törvény«. Az idézeteket folytathatnánk a nyugat-németországi egyházi meg nyilatkozásokból, de talán elég lesz arra felhívni a figyelmet, hogy az 1958-ban kiadott új nyugat-németországi katolikus énekes és imádságoskönyv egy új fejezetet is tartalmaz: Im heiligen Dienst címmel, amely a szentséggé emelt katonai szolgálat énekeit és imáit tartalmazza. Az evangélikus egyház, amelynek pártszervezete a CDU-ban még 1953-ban megalakult, 1958 júniusában az esseni evangélikus napon »politikai semlegességet« hirdetett. Jellemző azonban az egyház semlegességére, hogy az ekkor megrendezett gyűlés egyik szónoka Heusinger tíbor- nok volt, aki — ez az evangélikus egyház semlegessége! — az NSZK atomfelfegyverzésének szükségességéről beszélt Dibelius, akit Nyugat-Németországban is »Atombischof«-nak, atompüspöknek neveznek, ki tudja milyen keresztényi humanizmustól fűtve, így nyilatkozott az Echo der Zeit című újságnak: »Aki jobban fél az atombombától, mint attól, hogy elveszíti lelkét, elárulja a keresztény hittételeket. Akik az evangélium alapján az atombombát kárhoztatják, nem ismerik fel, hogy az atombomba büntetés az isten kezében«. A »jámbor« püspök szavaihoz nincs mit hozzátennünk. A. nyugatnémet keresztény egyházaknak tragikus összefonódása a revansista, militarista .körökkel, jjatab bizonyítéka annak a Nyu- gat-Németországban folyó lélek- mérgezésnek, amire a szovjet, csehszlovák, lengyel, valamint a keletnémet kormány legutóbbi közös nyilatkozata is felhívta a figyelmet. S mindezt ma már nem lehet elintézni azzal, hoey az a Német Szövetségi Köztársaság belső ügye, amikor a nyugatnémet állami és egyházi érdek-összefonódás a világ békéjét veszélyezteti. Amerikai gazdasági nyomás Laoszra * A thaiföldi miniszterelnök fenyegetődzik Vientiane. (Reuter). Jólértesült kormányforrások szerint Souvan- na Phouma kormányának egyre növekvő gazdasági nehézségekkel kell szembenéznie. Az amerikaiak, nyilvánvalóan gazdasági vonalon is nyomást akarnak gyakorolni a herceg kormányára, hogy eltérítsék semleges irányzatától. A segítségnek csupán kis részét folyósították, a bank-köl- csönök nyomán pedig máris az infláció jelei mutatkoznak. Bangkokban Tanarat tábornok, Thaiföld miniszterelnöke szerdán kijelentette, hogy a laoszi helyzet —a SEATO-tag Thaiföld szempont jából — rosszabbodott: Kijelentette, hogy ha szükség lesz rá, cselekedni fog. A thaiföldi miniszterelnök azt állította, hogy országát veszély fenyegeti, ha a Patet-Lao képviselője helyet kap a laoszi kormányban. Mobutu „belügyminisztere" panaszkodik az ENSZ-re Újabb letartóztatások Kongóban Leopoldville (MTI). Leopoldvil- le-ben szerdán Jose Nussbaumer, aki a Mobutu ezredes cinkosaiból alakított úgynevezett „főbiztosok tanácsának” belügyminisztere, sajtóértekezletet tartott, amelyen elpanaszolta, Mobutu zsoldosainak szerdán nem sikerült letar- tóztatniok Mpolót, Lumumba miniszterelnök törvényes kormányának tagját és ezt a kudarcot az ENSZ kongói képviseletének szemére vetette. Kijelentéseiből azonban kiderül, hogy Mobutu- zsoldosok el akarták rabolni Mpolót, amikor az tizenkét ghanai katona kíséretében az utcán tartózkodott. Nussbaumer elmondotta, hogy „folytatják a letartóztatásokat”; Közölte, hogy szerdán Emanuel Nzuzit, a Lumumbához hű ifjúsági mozgalom vezetőjét, továbbá Joseph Sendwet, a kongói Katan- ga-tartomány Balubakat pártjának elnökét tartóztatták le. Mint mondotta, Sendwet és az előző nap letartóztatott Kashamurát, a törvényes kormány tájékoztatási miniszterét később szabadlábra helyezték, mert a kongói parlament tagja lévén, élvezik a mentelmi jogot.
