Tolna Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-19 / 247. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. október 19, Ha így folytatja, akkor nem üdvösül a ssakcsi plébános — Akinek az igazság bajt hoz a Fatörzs a síneken őszi Sándort otthon talál­tam, éppen a kis unokáját lo- vagoltatta. Az nógatta, biztat­ta: Gyi te fakó és nagyokat ug­rált Sanyi bácsi csontos tér­dén. A nagymama a tűzhely körűi forgolódott. A reggelit készí­tette. Még érződött a kifutott tej karamella illata. Ez aztán a boldog öregkor — mondom célozva, tulajdonkép­pen arra, amiért jöttem. Tér­dén az unoka, foga közt a pi­pa, belül pedig a féldeci szilva­pálinka jóleső melege. Hát kell ennél idillikusabb öregkor? — évődöm Őszi bácsival, mert nemigen akar beszélni arról, ami a szívét nyomja és amit én is szeretnék hallani. 1— Minden megvan, csak a nyugdíjam ne volna olyan ke­vés, szalad ki a száján végre. örültem, hogy kiugrasztot­tam a nyulat a bokorból. Nem akartam megmondani, hogy a fia írt egy panaszos levelet er­ről. — Hát, bizony öreg bútor­darab voltam én ott, már ti­zennyolc éve annak, hogy be­álltam a szakcsi plébániára ha- rangozónak. Mintha tegnap tör­tént volna olyan jól emlék­szem. Már az első reggel négy órakor keltem. Nagy pelyhek- ben esett a hó. Előző nap este a plébános úr meghagyta, hogyha havazik, akkor a plé­bánia körül takarítsam el a ha­vat, mert ő nem szeret magas­szárú cipőben járni. — Azért a harangozást, meg néhanapján a hóseprést ki le­hetett bírni, nesm volt az meg­A J Engedje meg kedves olvasóm, hogy egy kis elemzéssel éljek a jazz eredetéről. A sajátos rit­musú zene amerikai néger ne­gyedekben született. Egy bizo­nyos Bert Kelly jazz-zenekart szervezett és jellépett a nyilvá­nosság előtt. Óriási siker! A jazz forgószélként terjedt el egész Amerikában, majd a ten­geren átviharzott a vén Euró­pába is. A jazz szó eredetét is homály fedi, állítólag néger táj­szólás, ami annyit jelent: Üsd vágd. Egy másik elemzés szerint pedig nincs is értelme. A jazz kiüldözött minden klasszikus tán­cot, s helyettük Európa nya­kába varrta torzszülötteit: ma- csics, onestepp, rumba, rock and roll, lipsi, s a táncmesteri fan­tázia mit tudom én milyen nevű táncait. Hát erről szeretnék szólni né­hány szót. A minap egy falusi szüreti bálra voltam hivatalos. A erőltető munka. Igaz-e őszi bá­csi? — Ha csak ez lett volna, de én végeztem minden nehezebb munkát, ami a plébánia körül adódott. Valóságos házicseléd voltam. De mindent szívesen elvégeztem, mert arra számí­tottam, hogy majd öreg korom­ra becsületes megélhetésem lesz. — Mondja csak bátran, mi van azzal a nyugdíjjal -r biz­tattam tovább, mert láttam, hogy szüksége van rá. — Hát tudja, úgy történt, hogy kiöregedtem a munkából és pihenésre vágytam, nyugdíj­ba mentem. Nagy Béla plébá­nos úr egy olyan papírt kül­dött be az SZTK-ba, hogy ne­kem csak 260 forint havi fize­tésem volt. Én akkor nem szól­tam ellene semmit, mert ő megnyugtatott, hogy havonta 500 forintot fogok majd kapni. De nem így történt. Az SZTK csak havi 260 forintot állapí­tott meg, mert a bejelentett fi­zetésem után csak ennyit ad­hatott. — Valójában mennyit kere­sett Őszi bácsi? — Ezer forintom ugyancsak megvolt havonta. Három gyer­meket nem tudtam volna 260 forintból felnevelni, a beteg fe­leségem mellett. Ezt, azt hi­szem nem kell külön bizonyí­tanom. — Voltak a plébános úrnál ebben az ügyben? — Igen, a fiam, meg a me­nyem járt nála egy igazolás miatt, de nemigen állt szóba velük. Azt mondotta, hogy csak nem hányja a bajt a sa­AZZ faluban délfelé mindenütt nem­zeti viseletben sürgő-forgó fiú­kat lányokat láttam. Ez igen! Ápoljuk a hagyományokat. Lám, milyen örvendetes, hogy fiatal­jaink nemcsak a fekete nadrágot és inget, hanem a népviseletet is felhúzzák alkalomadtán. Ám, itt jött számomra a meglepetés, mert úgy látszik korai volt az örömöm. Amikor ugyanis a szji- reti felvonulás megkezdődött, slá­gert üvöltött a trombita, ezt éne­kelték a csőszlegények és leá­nyok a szüreti felvonuláson. — Mert ugye a jazz ütemére rán­gatózni lehet a sok szép színtől pompázó szüreti kocsin és ugrán­dozni este a bálterem padlóján. Szerintem sokkal szebb lett vol­na, ha ezek a fiatalok egynéhány magyar nótát énekeltek volna. És ezek után engedtessék meg egy kérdés. Hol maradt a jóízlés, fej ere — ját fejére. Meg aztán attól tart. hogy a hatóságok rájönnek a kántor és az ő fizetésére is. Er­re — amint ő mondotta — ne­ki semmi szüksége nincs. Az ember azt hinné, hogy egy pap mégiscsak szavahihető ember. Nagy Béla plébánosnál sajnos nem lehetett ezt tapasz­talni. Nekem megígérte, hogy­ha beszedem az egyházfenntar­tói járulékot, akkor megkapom a beszedett összeg tíz százalé­kát Szedtem is körülbelül négy éven át. Már az első évben sem kaptam meg a nekem járó teljes összeget, a második év­ben aztán már egy fillért sem kaptam belőle. A plébános úr azt mondotta, hogy majd ebből fizeti utánam az SZTK-t, meg különben is szegény az eklé­zsia. Én belenyugodtam, de ezt amit velem tett, azért nem vártam tőle. — Úgy látszik, a plébános úr saját magára nem tartja érvé­nyesnek azt, hogy jótett hel.vé­be jót várj. Pedig ő azt vallja, hogy ha megdobnak kővel, ak­kor kenyérrel kell visszahajíta­ni. Nem igaz Őszi bácsi? — kérdem az öreg harangozótói. — Valahogy úgy van — mondja befejezésül. Ezután búcsút vettem őszi bácsitól, az unokának pedig — jobb híján — egy barackot nyomtam a fejére. őszi Sándor ügye — amint mondani szokták — tiszta ügy. A 260 forinton kívül neki még voltak rendszeres járandóságai. Egy vers harangozás után a plébános kapott 5 forintot. Eb­ből neki 2,60 forint járt. Ezen kívül évente minden család 10. illetve 15 forintot fizetett. Ezt az összeget ugyancsak a haran­gozó kapta meg. így jött össze Őszi Sándornak hozzávetőlege­sen ezer forint havonta. Feltesszük a kérdést: Elbír­ja-e Nagy Béla plébános úr lel­kiismerete azt, hogy egy mun­kából kiöregedett ember ne kapja meg az őt ' megillető nyugdíját csak azért, mert éve­ken keresztül félrevezette a hatóságokat és csak 260 forint után fizetettt SZTK járulékot? Most pedig attól való félel­mében, hogy esetleg visszame­nően is megfizettetik vele az elhallgatott munkabér utáni összeget, kereken megtagadja az igazságnak megfelelő iga­zolás megadását. Egyben vála­szolunk is. Ha elbírja — mert az eddigiekből erre lehet kö­vetkeztetni, akkor Őszi Sándor­nak megvan a törvények által biztosított lehetősége, hogy jobb belátásra bírja a papi mentalitással egyáltalán nem egyező magatartásé és gondol­kodású plébánost. Vigasztalanul esik az eső. A sűrű vízfüggönytől a távolabbi tárgyakat alig látni. A dombó­vári állomáson az utasok fázósan topognak a perronon. — Motorvonat indul Mágocs— Alsómocsolád, Kárász—Köblény, Máza—Szászvár, Nagymányok, Hidas, Mórágy, Bátaszék állomá­sokon át Békéscsabára tizenegy óra ötven perckor — harsogja a megafon. Az utasok a sínpárok között összegyűlt víztócsákat ke­rülgetve beszállnak. — Hogy a csudába tudtak any- nyi vizet felhordani oda, a ma­gasba, hogy ennyi idő óta esik szünet nélkül — dörmögi az egyik átázott atyafi, miközben az utasok fázósan helyet foglalnak az üléseken. A forgalmista jelt ad az indu­lásra, a motor felbőg, a vonat egyre gyorsul, maga mögött hagy­ja a dombóvári állomást. — Két óra múlva Bátaszéken leszünk — állapítja meg az egyik utas. — Ha valami nem történik — veti közbe a szomszédja. — Mi történhetne? — A tavasszal egyszer este utaztam ezen a vonalon. A vo­natnak meg kellett állni a nyílt pályán, mert kigyulladt az egyik kocsi teteje. Szerencsére időben észrevették és három vödör víz­zel eloltották. — Most eloltaná az eső, amennyire mo6t esik... A motorvonat közben elhagyta már Mágocsot, Szalatnak felé ro­bog. Egyszer csak hirtelen csi- kordulnak a fékek, a szerelvény hirtelen megáll. — Már az állomáson vagyunk? — Még nem. Biztos, a jelző­nél... Lent, a vonat mellett izga­tott kiabálás hallatszik. — Valami történhetett! — Elütött valakit a vonat... Pillanatok alatt mindenki az ablakoknál terem. A vonatszemélyzet néhány tag­ja jókora fatörzzsel birkózik a vonat előtt két-három méterre. A fatörzs ott himbálózik talán egy méterrel a sínek felett, fenn­akadva a telefonhuzalokon. Az eső, a szélvihar ledöntötte a sí­nekre. A motorvezető még ide­jében észrevette, sikerült elke­rülnie az esetleges balesetet. Hanem a fatörzs makacs, nem lehet elmozdítani. Mindenki ta­nácsol valamit, hogyan távolít­sák el az útból. Végül a motor­vezető fogót vesz elő — más megoldás nincs — elvágja a hu­zalokat. Amint az utolsó is el­pattan, a fatörzs nagy reccsenés- sel zuhan le a pályát szegélyező árokba. Ott már el tudják for­dítani annyira, hogy tovább ha­ladhat tőle a vonat. — Még szerencse, hogy a ve­zető észrevette... — a kedélyek megnyugodtak. A .motor kürtje elbődül, tovább indul a vonat. — Késés nélkül érkezik meg a bá- taszéki állomásra. B. I. fiatalok! (padi) (Köpatak) Ez évben is rászolgálnak a dicséretre a harciak Harc község lakói tavaly is jó eredményt értek el a községfej­lesztési tervek megvalósítása te­rén. A községben látható létesít­mények mellett, községszerte közkedvelt a televízió, ame­lyet a jutalmul kapott 10 000 forintból vásárolt a tanács. Ez évben is folyik a községfej­lesztési munka, amelynek során jobb eredményt akarnak elérni, mint tavaly. Már elkészült mint­egy 250 méter hosszú járda, terv­be vették még a Dózsa György utca járdásítását is. A falvak szépítéséért A Hazafias Népfront Tamási Járási Elnöksége legutóbb meg­tartott ankétjén a községek terv­szerű szépítésével foglalkoztak. Az ankéton részt vettek a közsé­gek tanácselnökei és a népfront elnökök, valamint azok a meg hívott szakemberek, mérnökök, akik a községfejlesztési tervek végrehajtásáért sokat jöhetnek. Az egybegyűltek előtt Hemich Rudolf, a tamási gimnázium igazgatója tartott előadást, amely­ben az esztétika szerepéről Esős időben, amilyen az elmúlt napokban volt, a Kossuth Lajos utca szinte járhatatlan. A mintegy 400 méter hosszú utcán megindult a kövezés. A lakosság is hozzájárul ehhez 15 000 forint értékű társadalmi munkával. Százötven méteres szakaszon már kész is az út. A fogatosok homokot hordanak, akiknek nincs fogatuk, azok pedig a kö- vezők mellett segédkeznek. Természetesen ez csak egy ré­sze a községfejlesztési hozzájáru­lás felhasználásának, de ez is mutatja, igyekeznek rászolgálni ez évben is a dicséretre Harcon, beszélt. Az ankéton számos jó javaslat és vállalás hangzott el, A tamási erdészet vállalta, hogy a járás_ területét feltérképezi olyképpen, hogy községenként megállapítják, hol, milyen fa díszük a legjobban. Vállalást tettek arra is, hogy ezeket a fa­csemetéket a szükséges mennyi­ségben a falvakba szállítják. A községi népfront-bizottságok a fásítás megszervezésére és az elültetett facsemeték védelmére tettek vállalást. mn ek-szép $ éqoeMn 1/ . ; fM v Csehák Anna Fadd A. gyermek-szépségversenyre úgy Maduniczky János Aparhant kell szavazni, hogy a Népújságból Szabó Gabriella Bonyhád kivágjuk annak a gyermeknek Tantos Istvánka G er jen a képét, akit a legszebbnek tartunk, s Baán Józsika Dombóvár azt beküldjük a Népújság címére«

Next

/
Thumbnails
Contents