Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-15 / 218. szám
I 4 •TOLNA MEGYEI NEFÜ.TSAG 1960. szeptember IS. A TENCEIICI KATARBAN Szeptember van. Az útmenti eperfák megsárgult leveleit len geti a szél. Pirosodik a paprika, sárgul a kukoricaszár, apróra szecskázott csalamádét fuvaroznak a vontatók. Mindez jelzi az ősz kezdetét. Itt a betakarítások ideje! A gazdaság központja kihalt. A növénytermelők közül csak Széles Gyuri bácsit, meg a közösség legifjabb tagját a 16 esztendős Varga Mikit hagyták otthon — őszi árpát csáváznak. — Az idő jó, vetni kell a jövő évi kenyérnek és takarmánynak valót — jegyzi meg Széles György, s a tapasztalt, jól tájékozott szövetkezeti gazda magabiztosságával hozzáteszi: — .Tó ütemben folynak az őszi munkák. Az árpavetést rövidesen befejezzük. Hozzákezdünk a búzavetéshez mert a korán földbe került magból jobb termést remélhetünk. Megtehetjük mert van elég munkáskéz a közösben, itt a vetőmag és vannak gépek is. Elmondta még, hogy több száz lány meg asszony szedi a paprikát a kiszisták silóznak és maholnap befejeződik a cukorrépaszedés. Végül ajánlotta,' nézzünk szét a határban... A kövesút egyik oldalán hegyes pirospaprikát, a másik oldalán csemegepaprikát szednek a lányok, asszonyok. Lehetnek vagy százan. Vidáman folyik a munka, a termés jó. — A csemegepaprika nyolc hold, 60 mázsa termést terveztünk leszedni minden holdról. De ennek már a háromszorosát is elszállítottuk a konzervgyárnak — adja tudtunkra ifj. Kovács Ádám A másik táblán fűszerpaprikát szednek. Többségében magányosan dolgoznak az asszonyok mert a területet még a tavasszal kimérte a vezetőség. A középtengelici brigád női tagjai azonban bandába verődtek. — Mi jobban szeretünk kollektíván dolgozni. Nincs mi közöttünk olyan, aki kihúzná magát a munka alól, kevesebbet dolgozna mint a másik, így bandában elviccelődünk, előbb telik a nap, nem vesszük úgy észre, hogy fáj a derekunk — mondja Szilágyi Fe- rencné a munkacsapat „korelnöke”. — Ez az utolsó forduló. Holnap már répát szedünk, utána meg babot, — szól bele a beszélgetésbe Varga Erzsiké a boldog menyasszony akinek az idei szüret után lesz az esküvője. — S a vőlegény? — kérdeztük. — Ö is szövetkezeti tag most éppen az ifjúsági brigádban silózik — vágja rá. A tengelici Petőfi Termelő- szövetkezet KISZ-brigádjáról megérné külön riportot írni. A kilenc ifjú kommunista versenyben áll az idősebb silózó munkacsapattal, számít arra, hogy bekerül az ország legjobb silózó brigádjai közé. A két brigád egymás mellett silózik. Az ifjakat Wiedermann József, a KISZ termelési felelőse dirigálja. De itt dolgozik a KISZ- titkár. Kovács János, az elnök fia, ifj. Hosnyánszki János és a tengelici futballcsapat erőssége, Kaszás Lajos kapuvédő is. Van a kiszisták között két idősebb szövetkezeti tag: Borda Mihály bácsi és Tóth János bácsi. A kiszisták ragaszkodnak ahhoz, hogy a vezetőség hozzájuk osz- sza be a két idős embert, mert szükség van tapasztalatukra. Ottjártunkor éppen cigarettaszünetet tartott a két silózó brigád. Beszédbe elegyedtünk. — Ennyi takarmány még nem termett a tengelici határban, mint most. Olyan silókukoricáink vannak amilyent a konyákén nemigen lehet látni: 200 mázsa jó minőségű silót ad minden hold. De kell is a közösben a takarmány, mert sok a jószág, a múlt napokban pedig újabb szarvasmarhákat vásároltunk, meg akarjuk hizlalni valamennyit — mondja Wi ed ermann József. — Eddig 800 köbméter silót raktunk el télire. Ez száz holdról jött le. Még 300 hold a lábán áll. A silózás ütemét nem ártana egy kicsit gyorsítani, dehát nincsen elég gép — állapítja meg az idősebbek silózóbrigádjából Hollósi János. A beszélgetés szövődik tovább. Az ifjak latolgatják a silózási verseny megnyerésének lehetőségeit, tervezgetik hogy a verseny győztesének járó jutalmat a KISZ központban veszik majd át, de magukkal viszik a két idősebb tsz-tagot is. Feltűnt a láthatáron Verebi János KISZ traktorista, aki a közösség Vlagyimir traktorával silót hozott. A termelési felelős berekeszti az „ülést” munkához látnak a fiatalok. Tovább róttuk a dülőutakat Tengelic határában. Láttunk frissen szántott barázdákat, őszi árpát vető fogatosokat, beszélgettünk dinnyeszürételők- kel és találkoztunk Andi György szövetkezeti gazdával. Befejezésül azt írjuk amit ő mondott: — A közelmúltban bejártam a környéket szarvasmarhákat vásároltam a közösnek. Ilyen gazdagon termő szövetkezeti parcellákat, mint a miénk, nemigen láttam, nem tapasztaltam sehol, hogy annyi családtag dolgozna a közösben, mint nálunk. Nagyon büszke vagyok arra hogy jól mennek a munkák, minden rendben van most nálunk a Petőfi Termelőszövetkezetben . Molnár Lászlóné A tárgyalóteremből: A zavarosban halásztak Az Alsópéli Állami Gazdaság 1956. végén az ellenforradalom okozta károk miatt anyagbeszerzési nehézségekkel küzdött. Kovács Pál sárszentlőrinci lakos, aki akkoriban a gazdaság anyagkönyvelője volt, javasolta, hogy bízzák meg a testvérét, Kovács Jánost az anyagbeszerzéssel, mert neki nagy gyakorlata van a szakmában. Fel is vették. Kovács Pál 1957-ben egy alkalommal felkereste az öccsét, Kovács Jánost és négy utalványt adott át neki azzal, hogy vegyen különböző anyagokat, majd pedig értékesítse és a pénzen osztoznak. Ez meg is történt. — Összesen 29 000 forint meg nem engedett haszonra tettek így szert. Kuszkó László és Végh József budapesti kisiparosok vették át a gazdaság utalványain beszerzett áruféleségeket, ök ketten a lefolyatott bűnügyben negyed, illetve ötödrendű vádlottakként szerepeltek. Ugyancsak az ellenforradalom hatásaként az Alsópéli Állami Gazdaságnak el kellett adnia a hizlalásra beállított sertések egy részét, mert a szállítási nehézségek miatt nem volt takarmány. A hízónak való sertések eladásával Rences Béla udvari lakost bízták meg. Rences üzérkedett a sertésekkel és meg nem engedett haszonhoz jutott. A sertések értékesítése során tudomására jutott, hogy Pári községben hiánycikk a rézgálic. Ezt közölte Kovács Pállal, aki pedig< szólt a testvérének, Kovács Jánosnak, hogy vegyen a gazdaság részére 15 000 kilogramm rézgálicot. Kovács János eleget tett az utasításnak, de a rézgálicot nem a gazdaságba szállította, hanem az abban szűkölködő Pári községbe. Egy kilogramm rézgálicért másfél liter bort kért. Az ilyen úton szerzett bort Udvariba szállították és ott ■11 forintos áron eladták. A rézgálic árát Rences és Kovács nem fizették ki a gazdaságnak. Ezek a bűncselekmények az ellenforradalom okozta zűrzavarban keletkeztek. A vádlottak azt hitték, hogy cselekményeik nem kerülnek napvilágra és az esetleges felelősségrevonás fel sem vetődött bennük. Kovács János és Kovács Pál többszörösen -büntetett előéletűek. A gyönki járásbíróság Kovács Jánost siklcasztás és magánokirat hamisítás miatt egy év és 6 hónapi börtönre, Kovács Pált sikkasztás, csalás és magánokirat hamisítás miatt két évi börtön- büntetésre. Rences Bélát pedig orgazdaság és árdrágító üzérkedés büntette miatt 1 év 8 hónapi börtönre és 4000 forint vagyonelkobzásra ítélte. A két budapesti kisiparost, Kuszkó Lászlót és Végh Józsefet röyidebb tartamú felfüggesztett börtönbüntetésre és pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet nem jogerős. S. A tolnai építők és a selyemgyár művészeti együttese Szedresen A Hazafias Népfront szedresi bizottsága a község lakosságának élénk érdeklődése mellett jól sikerült műsoros estet rendezett, amelyen a Tolnai Selyemgyár és az építők szakszervezetének közös művészeti együttese vendégszerepeit. A műsor egyes számait a termelésben élenjáró termelőszövetkezeti tagoknak és gépállomási dolgozóknak ajánlották. Az együttes előadását nagy elismeréssel fogadták a község lakói. Az érdeklődésre jellemző, hogy •— ami eddig még ritkán fordult elő Szedresen — elővételben valamennyi jegy elfogyott. A nagysikerű előadás után táncmulatságot rendeztek. A barátság szála eltépbetetlen »A magyar bor és a jó fehér kenyér ízét még a szánkban érezzük és nagyon hiányzik nekünk. Nagy sikereket érünk el itt a gyárban a magyar szavakkal, arr.e lyeket sikerült elsajátítanunk. Gyakran gondolunk vissza azokra a szép napokra, amelyeket nálatok töltöttünk, s köszönjük a magyaros vendéglátást, a mielőbbi viszontlátásig.« EGY HANGZIK annak a levélnek a befejező része, amelyet a két német vendég kislány, Faragó Marikának, a Szekszárdi Garay János Gimnázium IV./b osztályos tanulójának írt. Brigitta és Valika a Német Demokratikus Köztársaság egyik városkájából, Werdan- ból jöttek Magyarországra. Levelezés útján kezdődött a barátságuk Faragó Marikával, s eddig csak fényképek és a levelezés útján ismerték egymást. A levelezésből aztán • barátság alakult ki, s így került sor arra, hogy Faragó Marika meghívta őket Szekszárdira vendégségbe Brigitta és Valika mindketten tizennyolc évesek, de már komoly szakma van a kezükben. Szövőnők, havi 400 márka fizetéssel. Kezdetben nehéz volt szót érteniük. A vendégek ugyanis csak németül beszéltek, Marika, bár tanult németet, de időközben abbahagyta, Hiányos német nyelvtudásával nem sokra ment. Nyelvszótár segítségével próbálták megérteni egymást, amiből aztán sokszor mulatságos dolgok sültek ki. A KÉT NÉMET kislány igen jól érezte magát Szekszárdon és különösen ízlett nekik a magyar konyha, annak ellenére, hogy a paprikával hadilábon álltak. Marika szíves vendéglátónak bizonyult. Bebarangolták a szekszárdi szőlőhegyeket Megismerkedtek a Sárköz népművészetével, s különösen a szőttes készítését tanulmányozták 1 igen nagy buzgalommal. Hajókirándulást tettek Bajától Domboriig. Mielőtt hazautaztak volna, — a három hét elteltével, — Marika néhány napot Budapesten töltött vendégeivel, s büszkén mutatta be szép fővárosunkat. A két német kislányt valósággal elbűvölték a látottak — Milyen egységesen szép a ti fővárosotok — mondogatták többször — nem úgy mint a mi Berlinünk, amely ketté van osztva. Berlin olyan, mint az a test. amelyben két szív dobog, s amelyben az egyik a haladást, a másik pedig a régit, az elavultat képviseli. — SZÉP VOLT, FELEJTHETETLEN volt számunkra a Magyarországon töltött három hét — mondták búcsúzóul, s a vonat ablakából mindaddig integettek, amíg el nem nyelte őket a távolság. Azóta pedig szorgalmasan leveleznek magyar barátnőjükkel, s ebből is látszik, hogy a közös cél, az egy elvet vallókat a béke és a bSátság elszakíthatatlan szálaival köti össze. Pozsonyiné KISZ-helyiséget és televíziót kaptak az értényi fiatalok Az értényi pártszervezet, a tanács, a termelőszövetkezet és a földművesszövetkezet vezetősége elhatározta, hogy az ifjúsági munka elősegítése érdekében KISZ helyiséget biztosít a fiatalok részére. A KISZ helyiség részére televíziós készüléket is vásároltak. Ennek eredményeként az utóbbi időben jelentősen mejavult a községen belül az ifjúsági muir ka. Tavaly nem volt a KISZ- szervezetben oktatás, az idén sikerült a politikai oktatást megszervezni. Az ifjúság politikai nevelését nagyban elősegíti az olvasóteremmel ellátott könyvtár is, amely nemrégiben létesült. ▼▼WVVVTVTVVTVYTTVVTVTTTVTTTTTTTTTTVTVTTVTTVTTVVVTTTTTTVTYTTTTTTVVTTTVTTrTVTWVVTVTTTVVTTVTVTTTTVVVYVTTTVTTfTVVTWVTVV’rVVVVVTVTTVVVVTYTVTWTTTTT’rVTTYVTTVVWTVTYT’rTVVTYTT» ‘‘A £jLijetfiuek-$zép s é(ineies emj 1960. Illés Ibolya Knoch Etelka Majoros Bencike Marosi Mária Tolna Tamási Harc Dunakömlőd Dombóvár gvermek-sgépségverseuyre úgy kell szavazni, bogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküidjük a Népújság címer* Wolker Piroska Tolna
