Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-14 / 217. szám

1960. szeptember 14. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAO 3 11 fürgedi termelőszövetkezet munkája a járási tanács ülésének napirendjén Erről i* beszélni kell „Heppiend“ a vonaton A közelmúltban ülést tartott a Tamási Járási Tanács. A meg­hívó annak rendje és módja sze­rint feltüntette a napirendi pon­tok címeit. Már magában véve ez is jelezte, hogy itt egy ér­dekes, sok tekintetben újszerű járási tanácsülésre van kilátás. Ezt sejtette többek között, hogy egy termelőszövetkezet a fürge­di Dózsa Tsz beszámoltatását tűzték napirendre. A megyei ta­nács javaslatából indultak ki és most számolt be első ízben a termelőszövetkezet végzett mun­kájáról, tevékenységéről a járási tanács előtt. NÉHÁNY SZOT az előzmé­nyekről. Azért esett erre a tsz-re a választás, mert közismerten az egyik legjobb szövetkezeti gaz­daság a járásban. Úgy vélték, hogy példája nagy segítséget nyújt majd az egész járás szö­vetkezeti mozgalmának. Ugyan­akkor a járási tanács vitája, bí­rálata még eredményesebb mun­kára készteti a szövetkezetei. A napirendi pont tárgyalását talán még a szokásosnál is kö­rültekintőbben, alaposabban ké­szítették elő. A vb. segédkezett a tsz vezetőségének a jelentés összeállításában, hogy az alapos, elemző legyen és ezáltal kiindu­lási alapjává válhasson egy szé­leskörű segítő vitának. Miután Varga László tsz-elnök benyúj­totta a beszámolót először a vég­rehajtó bizottság tárgyalta meg és csak azután terjesztette a já­rási tanács ülése elé. A végre­hajtó bizottság munkájában is mutatkozott újszerűség, mert az ülést ezúttal a fürgedi Dózsa Termelőszövetkezetben tartotta és ott vitatta meg a tsz beszá­molóját. Az ülés után a vb. meg­tekintette a szövetkezet gazdasá­gát ellenőrizték a beszámolóban foglaltakat s csak ezután ter­jesztették a beszámolót a járási tanács ülése elé. Ezt természe­tesen nem lehet megoldani min­den egyes alkalommal, hiszen egy ilyen „helyszíni” ülésezés sok időt vesz igénybe de mivel ilyen rendkívüli dologról volt szó, nem sajnálták a fáradságot. A JÓ ELŐKÉSZÍTÉSNEK meg is lett az eredménye. A járási tanács tagjai és a meghívott ve­zetők nem egyszerűen tudomá­sul vették a beszámolót, hanem elemezték. Mindenekelőtt megle­pett a járási gyűlések átlagta­pasztalatai után hogy akik fel­szólaltak valamennyien érdem­ben szóltak a témához. Látszott, hogy előtte alaposan tanulmá­nyozták az írásban megküldött beszámolót és érzett valamennyi­ük szavában a termelőszövetke­zetek iránti felelősség. Sem di­cséretben, sem bíráló szóban nem volt hiány. Dicsérték a tsz-t, mert aránylag sok árugabonát ad a népgazdaságnak és bírál­ták mert még nem minden te­rületen ért el olyan magas ter­méseredményt amilyenre meg van a lehetősége. Foglalkoztak a felszólalásokban a takarmányel­látás problémáival, a' munkafe­gyelemmel, a tanács és a tsz kapcsolatával a termelési ter­vek teljesítésével és megannyi fontos problémával. így tehát feltétlenül segítséget nyújtott a termelőszövetkezetnek ez a be­számoltatás s ugyanekkor a járá­si tanácstagság is tapasztalatok­ban meggazdagodva térhetett haza, hogy eredményesebben vé­gezhesse munkáját. UGYANEZEN a tanácsülésen beszámoltatták tevékenységéről a nagvszokolyi községi tanácsot is. Ezt a beszámolót Dravecz La­jos, a végrehajtó bizottság tit­kára terjesztette elő. Az ezzel kapcsolatos vita során is min­denekelőtt a községi tanács mun­kájának alapos ismerete tükrö­ződött. Ezért elmondhatjuk hogy a járási tanács mint államhatal­mi szev, felelősségének teljes tu­datában ülésezett. Félfogadás: 8-20 óráig Talán negyven éve is elmúlt annak, hogy a vasutasok elő­ször kaptak helyet a Dombó Pál utcai sarokházban. Negyven év alatt egy vasutas generáció nevelődött fel, felváltották a fiatalok az idősebbeket akik nyugdíjba mentek. S a kultúr- otthont is fiatalították: szebb, és jobb mint régen volt; és jut hely itt a színjátszóknak is, billiárdozni is lehet, a ping­pong asztalt is fel lehet állíta­ni, a söntés sem hiányzik és természetes, hogy a tekepálya is jó. Ebben a vasutas szóra­kozási komplexumban kaptak helyet a nyugdíjasok is. Béke gyűlés Kajdacson és Pörbölyön Kicsi szoba a könyvtár mel­lett. zöld posztóval leterített asztallal. Itt van a nyugdíja­sok szakszervezetének — 600 nyugdíjas vasutasnak — hiva­talos helyisége... Az ajtón kis tábla rajta tin­tával írt kacskaringós betűk adják tudomásul: félfogadás szerdán és pénteken nyolctól húsz óráig... És jönnek a vas­utas nyugdíjasok. Itt tudják meg az eseményeket: Két kiló halat fogott Kovács Pali a Ka­pósból, most jött meg Hévíz­ről Nagy Ferkó, a harmadik unoka egészségére ivott tegnap öt korsó sört Juhász Jóska... És jönnek a szomorú hírekkel is; amikor valamelyik nyugdí­jas halálhírét hozza valaki, el­csendesedik a kis iroda, még a kártyaszobában is elhalkul a csatakiáltás és emlékeznek a régi időkre amikor még fiata­lok voltak és együtt utaztak keresztül kasul az országban. Amikor valamelyik társukat ki­kísérik a temetőbe — közös pénzen vett koszorút a nyugdí­jasok vezetői helyezik a sírra — nem törlik a nyilvántartás­ból, kartonját nem semmisítik meg, csak rövid feljegyzést ír­nak: Elhalálozott. Hatszáz nyugdíjas vasutas van Dombóvárolt. Hatszázan a régi idők tanúi közül* és szak- szervezetükben, a vasutasok kultúrotthonában van már má­sodik otthonuk itt jönnek ösz- sze nemcsak szerdán és pénte­ken hanem minden nap be­szélgetni, vitatkozni és a fiatal vasutasoknak mesélni a múlt­ról, amely a nyugdíj után mindig úgy megszépül. Azt tartják, arra a műveltségi fokra, amelynek nem is min­dig velejárója az úgynevezett bölcs belátás, csak ritkán jutnak el az emberek. Nem is szólva a közlekedési eszközökön tartózko­dó emberekről. Mert az utazók­ról nem egy lélekbúvár azt hi­szi, hogy ők ritkán jutnak el a legjózanabb mérlegelésnek erre a fokára. Az utazó embereknek külön pszichológiájuk van — mondják. Ugyanis abból indul­nak ki már az utazás megkezdé­se előtt, hogy rövidesen a vál­tozások tömkelegé fog rájuk zú­dulni. Egy olyan általános izga­lom lesz úrrá rajtuk, amely még az egyébként fásult, az élmé­nyek, benyomások befogadására csalc ritkán képes embereket is felzaklatja, alkalmassá teszi őket a változások, az új dolgok befogadására. Vagyis nem egy megfigyelő azt vallja, hogy a máskor józanul mérlegelő, hig­gadt, művelt ember is, utazás idején sok esetben ingerlékeny, véleményeivel kapkodó, elha­markodottan, gyorsan megítélővé válik, éppen az utazás különös pszichikája miatt. Többé-kevésbé ezen a véleményen vagyok én is, hiszen már több esetben megfi­gyeltem például a vonaton uta­zó emberek felelősségérzetének kisebb mérvű csökkenését. Pél­dául van olyan barátom, aki egyébként kifogástalan házas­életet él és mihelyt hosszabb ideig együtt vagyunk a vona­ton, már látom, hogy hajlamos a kalandra. Úgy látszik, a kör­nyezet változása bizonyos mér­tékben gátlástalanságot szül. Mindezeket csak azért mon­dottam el, mert a minap éppen az ellenkezőjéről győződtem meg. Vonaton utaztunk. A ka­lauz a jegyek kezelése közben hirtelen megbillent és rádőlt egy asszonyra. Az asszony szenv üvege kettétört. A szemöldöke tájékán még vérzett is egy ki­csit. A fiatal kalauz láthatóan annyira meglepődött, hogy egy hang sem jött ki a torkán. Nagy zavarában mintha mi sem tör­tént volna, tovább lyukasztgatta a bilétákat. Az asszony, miután a hirtelen rémülettől felocsúdott, nagy méltatlankodva felelősség­re vonta a kalauzt, mondván* hogy legalább bocsánatot, vagy elnézést kérne, ha már eltörte a szemüvegét. A fiú arca sötétvö­rös volt még mindig a szorongás­tól és hang nemigen jött ki a torkán. Az asszony dúlt-fult mérgében. A helyzet egyre kíno­sabb lett. Mindenki érezte, hogy a kalauznak valójában kellene mondani valamit, de már érző­dött, hogy a fülke utasai ma­gukban megbocsátanak a »mé­lák« fiúnak. Ezt a belső látha­tatlan rezdülést úgy látszik az asszony is megérezte, mert las­san alábbhagyott a mérge. Nem telt el tíz perc és a fülke utasai együtt bizonygatták az asszonnyal, hogy a szegény fiú nagyon megijedt, és ezért nem tudott szóhoz jutni. Lám, a vo­naton is van bölcs belátás és ráadásul nem is egyesek részé­ről, hanem egy kisebb közösség is felemelkedett erre a »szédítő- nek« hitt magaslatra. (Steinbach) Vasárnap repülőnap lesz Dombóvárott Vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel Dombóvárott nagyszabású légiparádé lesz. A repülőnapot a Kapos Baranya megyei olda­lán rendezik meg az 1. sz. téglagyár környékén. A repü­lőgépek az őcsényi repülőtérről szállnak fel és innen mennek Dombóvárra A műsoron többek között ejtőernyős ugrás szerepel, mintegy' 50 ejtőernyős részvételé­vel. Lesz zuhanó, bekötött, egyéni és csoportos ugrás. A nézők egyé­ni és csoportos műrepülésben, a repülők ballonvadászatában gyönyörködhetnek. Az ünnepély keretében sor kerül a motorke­rékpárosok akrobata mutatvá­nyaira és a motorosok nehéz te­repversenyére szekszárdi és pécsi versenyzők részvételével A prog­ramban szerepel repülőmodell-be- mutató és légoltalmi bemutató is: A délutáni órákban a községi strandon könnyű búvárok élő pontyokra vadásznak. A kifogott pontyokat kisorsolják a nézők kö zött. Nagyszabású béke-nagygyűlést tartottak Kajdacson a hely nő- tanács és a Hazafias Népfront községi bizottsága rendezésében. A nagygyűlésen közel 300-an vettek részt, zsúfolásig megtöltve a helyi művelődési ház nagyter­mét. László Antal a Hazafias Népfront megyei irodájának mun­katársa tartott előadást a legfon­tosabb kül- és belpolitikai esemé­nyekről. A jól sikerült nagygyűlés befe­jezéseként a megyeszerte híres madocsai népi együttes adott színvonalas műsort. Magyar nó­tákkal, táncokkal és népi játékok­kal szórakoztatták a megjelente­ket. Hasonlóan jól sikerült béke­gyűlésre került sor az elmúlt na­pokban Pörbölyön is Utána film­vetítést rendeztek. Baromfitenyésztési tapasztalatcsere Tévéién A Hazafias Népfront Bonyhádi Járási Bizottsága és a járási nő­tanács szervezésében ma Tévéién, a Kossuth Termelőszövetkezetben baromfitenyésztési tapasztalatcse­re kezdődött. A tapasztalatcserére tíz terme­lőszövetkezetből hívtak meg ven­dégeket, hogy az ott szerzett ta­pasztalatokat hasznosítani tudják saját munkaterületükön. Szakelőadókat erre az alkalom­ra a járási tanács mezőgazdasági osztálya biztosít a tapasztalatcse­re résztvevőinek, XL. 54. Hiebner nem állt fel, ülve vá­laszolt a kérdésekre. Az ügyész nyugtalanul fészkelődött a szé­kén. Az elnök, amikor meghal­lotta a szék nyikorgását, észbe kapott: — Miért nem áll fel a vád­lott, amikor a bíróság kérdése­ket intéz hozzá? Hiebner a bíróra tekintett. — Akár egy álarc, olyan zárkózott, kifejezéstelen az arca. Mi rejlik e kőkemény vonások mögött? Ki ez a bíró? Milyennek fog bizo­nyulni az elkövetkező órákban? A mozdulatlan arcról semmit sem tudott leolvasni. — Nem tudok felállni. Meg­sebesültem — mondotta halkan, de érthetően, hogy a terem min­den szögletében meghallják. A magyarázat is formaság volt. A bíró meg az ügyész tökélete­sen tisztában volt sebesülésével. A bíró helybenhagyólag biccen­tett, s arra gondolt, hogy Skoczynski nem elég tapintatos. Nem kellett volna már az első pillanatban felvetni ezt a kér­dést, hiszen a tárgyalás során amúgyis sok szó esik majd róla. S valóban, alighogy átvillant rajta ez a gondolat, máris fel- emelkedett helyéről a védő. — Tekintettel a vádlottak egészségi állapotára, kérem a tár­gyalás elnapolását. Ellenkező esetben követelem, hogy hívja­nak ki törvényszéki orvosszakér- tőt, aki eldönti, kibírják-e a vád­L Wanda Wasilewska: , HAJSZA I lottak a tárgyalást és a vele járó testi és lelki megerőltetést, és képesek-e rá, hogy értelmes vá­laszokat adjanak. Skoczynski idegességében alig tudta türtőztetni magát, hogy közbe ne szóljon. Pedig előre tudta, hogy elhangzik majd ilyen indítvány, és felkészült rá. Hi­szen Kniewski nem is ült, ha­nem félig feküdt a vádlottak padján. Négy hét alatt sem tudták tűrhető állapotba hozni őket. Még a véraláíutások, a rendőrcsizmák nyomai sem tűn­tek el egészen Rutkowski arcá­ról. A sötét csíkok élesen kiraj­zolódtak sápadt arcán. Guminski nyugodtan ült, és látszólag nagy figyelemmel hall­gatta az ügyvéd indítványát. Az ügyész rápillantott, s megértette, hogy nem kell meglepetésektől tartania. Válaszában mégsem szo­rítkozott néhány elengedhetetlen frázisra. Már most meg akarta mutatni a védő uraknak, hogy egy tapodtat sem hátrál, és min­den csapásra csapással válaszol. — Határozottan tiltakozom a tárgyalás elnapolása ellen. Sze­retném felhívni a bíróság figyel­mét, hof’v már kezdettől fogva mindent latbavcl-rt'ek. hegy kés­leltessék az előzetes vizsgálat be­fejezését, és igyekeztek meggátol­ni az ügy hadbírósági tárgyalá­sát. A fogházigazgatóság és az ügyészség bizonyítékokkal ren­delkezik arra vonatkozóan, hogy a foglyok kívülről olyan utasítá­sokat kaptak, hogy ne vegyenek magukhoz táplálékot, s ily mó­don lassítsák a gyógyulási folya­matot. Nem éhségsztrájkról van itt szó, hanem betegség szimu­lálásáról, amely a továbbiakban a vádlottak elgyöngüléséhez ve­zetett volna, s lehetetlenné tette volna, hogy a tárgyalást a had­bíróság a kitűzött időpontban megtartsa. Ismeretes, hányszor kísérelték meg áttétetni az ügyet polgári bírósághoz. A védelem indítványa nem egyéb, mint e kí­sérletek megismétlése, és ugyan­azt a célt szolgálja. Nemcsak a vádlottak sebesültek meg július 17-én, megsebesültek áldozataik is. De ők megjelentek a tör­vényszék előtt, hogy mint tanúk vallomást tegyenek, és tiszta fej­jel éles emlékezettel fognak ta­núskodni. A vádlottak egészségi állapota teljesen kielégítő, és minden amellett szól, hogy a tárgyalást haladék nélkül meg­tartsuk. Az elnök kimért, szenvtelen hangon sorban felolvasta mind­egyik vádlott kórlapját. A bíró­ság nem vonult ki a teremből, hanem ott kezdte meg tanács­kozását. Három fej hajolt az ok­mányok fölé, a bírák suttogva tették meg észrevételeiket. Az ügyész érezte, hogy ismét elveszti uralmát az idegei felett, s mint ilyenkor mindig, a bal szemhéja kellemetlenül vibrált. Mit lehet ezen vitatkozni? Elég lett volna felolvasni a kórlapo­kat, és azonnal dönteni. Talán mégis tévedett, és Guminski a liberálist akarja játszani? A tanácskozás rövid volt. — Túlságosan rövid ahhoz, hogy megőrizhette volna ^a lelkiisme­retesség látszatát, de túisá.gosan hosszú az ügyész pattanásig fe­szült idegeinek. Ö sietett. Min­den késlekedés, minden apró akadály, amely elodázta azt a kulminációs pontot, amely felé törekedett, kibillentette egyen­súlyából. Életében először érez­te túlzottan részletesnek, feles­legesnek a bírósági jogszabályo­kat, a már ismert és kétségbe­vonhatatlan személyi adatok fel­olvasását. a huzavonát a védőkkel* sőt még a védők jelenlétét is. — Tudta, hogy a vádlottak nem menekülhetnek meg az igazság­szolgáltatás elől, de mielőbb látni szerette volna ennek vég­leges igazolását, az ítéletet. — Figyelembe véve, hogy a vádlottak egészségi állapota az orvosi bizonyítványok tanúsága szerint kielégítő, az ügy tárgya­lását nem napoljuk el. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents