Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-07 / 211. szám
I960, szeptember 7. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG s Dánia—Magyarország 2:0 (1:0) Kádár János elvtárs táviratot küldött Rámába, sportolóinkhoz Hegyi Gyula MTST-elnök nyilatkozott az MTI munkatársának Török Gyula olimpiai bajnoksága a negyedik aranyérem érthetően nagy örömet keltett a magyar táborban. Felengedett az a már nyomasztóvá váló érzés, hogy nincs folytatása az „érem- szerzésnejt”, hogy valami mindig közbejön s a várt aranyból ezüst, az ezüstből bronz lesz. Bár ezzel a gonddal sok olyan többtízmilliós nemzet is kiegyezne, mint például Anglia. Japán, Brazília, stb. A győzelmi hangulat jellemezte a szokásos értekezletet kedden reggel, vidám arccal ülték körül a sportolók a vezető Hegyi Gyulát, az MTST elnökét akinek bejelentésére várakoztak. Hegyi Gyula ugyanis Kádár Jánosnak, az MSZMP központi Bizottsága első titkárának hozzá intézett táviratát olvasta fel, amelyben többek között ez áll. „A magyar sportolók eddigi olimpiai szereplése megelégedéssel tölt el bennünket. Különös örömmel látjuk sportolóink hazafias magatartását, sportszerűségét és küzdőszellemét. További sikereket kívánunk és üdvözletünket küldjük olimpiai csapatunk minden egyes tagjának.” Szemmel látható volt az arcokon a megkönnyebbülés, hiszen a távirat azt fejezi ki, hogy otthon elégedettek s ez pedig sokat jelent a legtöbbet. Egyben biztatás: túl kell kerülni a további napokban minden nehézségen, fokozni az eredményeket; A szokásos program-megbeszéA két csapat találkozója a 2x45 perces játékidő alatt gólnélküli döntetlennel végződött. A hosz- szabbítás végeredménye 1:1 arányú eldöntetlen lett, és így sorsolásra került sor, hogy eldöntsék, melyik csapat jut a döntőbe. A szerencse a jugoszlávoknak kedvezett, és így ők kerültek az olimpiai labdarúgók döntőjébe, * A jugoszláv—olasz mérkőzést megtekintette Honti György, az MLSZ főtitkára és Baróti Lajos szövetségi kapitány is. A látottak ról Hanti György a következőket mondotta: — Két jól felkészült csapat találkozott ezen a mérkőzésen. A jugoszlávok »nyílt sisakkal« játszottak, az olaszok viszont inkább a védekezésre fordítottak nagyobb gondot. A jugoszlávok a mezőnyben gyorsak voltak, szépen kombináltak, a kapura azonban — régi hibájuk — nem voltak túl veszélyesek. Csapatrészeik jól működtek össze. Az olaszok nagy lelkesedéssel teljes erőbedobással küzdöttek, s előnyt jelentett számukra a hazai pálya és a hazai közönség. Egyénileg kitűnően képzett játékosok, s ezúttal valóban csak a szerencse döntött a jugoszlávok javára. — A jugoszláv csapat tehát folytatta sikeres szereplését, hiszen 1948 óta mindig ott van az olimpiai döntőben. Ez a jugoszláv együttes az utóbbi évek legjobb csapata, amelynek átlagos élet' kora 23 év, s a jugoszlávok ezzel a garnitúrával akarnak részt venni az 1962-es világbajnokságon, Főpróbának a világbajnokság előtt ezt az olimpiát szánták, s itt várják az első eredményt, az aranyérmet. A jugoszláv válogatott valamennyi tagja ragyogóan képzett játékos. A legjobbak közé tartozik Midincs kapus, a csatár» sorban pedig Kosztics és Gelics. Kosztics a legidősebb a csapatlés után jó hangulatban látott mindenki mindennapi munkájához. A tábor élete egy kis érzelmi kizökkenés után tehát ismét a rendes kerékvágásba ment át, tel. ve bizalommal, elszánt akarattal. Hegyi Gyula nyilatkozott az MTI munkatársának az eddigi római napokról. A falu életével kezdve: — Itt-tartózkodásunk első percétől kezdve a falu. ezzel kapcsolatban a sportolók életét semmi sem zavarja. Az olasz szervező bizottság kitűnő munkát végzett ezen a téren. Külön kell szólnom a baráti légkörről, amely olyan jóleső mindenki számára. A különböző küldöttségek naponta keresik fel egymást, ismerkednek és sok-sok apró ajándék, emlék cserél gazdát. A magyar küldöttség a baráti, a felszabadult gyarmati és több nyugati országgal „ült már össze”, s a beszélgetéseket a legnagyobb fokú szívélyesség, megértés jellemezte. — A játékok eddigi eredményével kapcsolatban elsőként azt kell említeni, hogy olyan versenyzők tűntek fel az ismeretlenség homályából, akik egyszerre magukra országukra irányították a nemzetközi sportvilág figyelmét. Ami a nigériai 46,6 másodperces 400-as futó, a ghanai ökölvívó, aki a döntőbe küzdötte magát az ugandaiak a legtávolabbi országokból jött sportolók, akik egyszerre az érdeklődés középpontjába kerültek s mindez azt jelenti, hogy a felszabadult népek részvéban, ő az együttes »dirigense«, s amit ő mond, az történik a pályán, a fiatalok alkalmazkodnak hozzá. Órákkal az ökölvívó döntő kezdete előtt hömpölygött a nép a hatalmas csarnok előtt, s már jóval az első mérkőzés kezdete előtt zsúfolásig megtelt a fedett aréna, a Palazzo Dello Sport. Hatalmas üdvrivalgás köszöntötte a szorítóba lépő magyar Török Gyulát és a szovjet Sivkót. — Sivko keményen kezdett, azonban Török hamar magára talált. A menet közepétől Török ellen- támadásba ment át s gyűjtögette biztos, kemény ütésekkel a pontokat. Sokszor belharc is kialakult, ezekből is Török került ki győztesen. A második menetben Török taktikát változtatott s helytelenül állandóan előre ment. A kemény Sivko számára ez kedvező volt, többször eltalálta Törököt. A menet utolsó percében azonban Török ismét egyenrangúnak bizonyult, sőt hatalmas balhorga és jobbegyenese a menet végén meg is rendítette Sivkót, akinek a legjobbkor jött a menet végét jelző gongszó. A harmadik menet végig Török fölényét hozta. A magyar fiú az első menethez hasonlóan rengeteget ütött s a menet közepén ismét »megfogta« Sivkót egy kemény balhorgával. Az utolsó percben Sivko elkeseredetten rohamozott, de Török megérdemelt biztos győzelmét nem tudta veszélyeztetni. A mérkőzés végét jelző gongszó után óriási volt az öröm a tele az elkövetkező játékokon az újkori olimpiák történetének egészen új fejezetét nyitják meg. — Az edzéshelyek biztosítása, a versenyek lebonyolítása rendjénél egy-két zökkenő ugyan akadt. Az egyik sajnos minket érintett. A kalapácsvetés zavartalanságát erősen befolyásolta a harmadik dobás után bekövetkezett szünet, amikor a stadion közönsége Ber- ruit ünnepelte. A versenyzők kijöttek a bemelegített mozgásból. Jól mutatja ezt hogy az ír versenyzőn kívül már nem tudtak javítani. Pedig Zsivóczky szépen jött fel — persze, ez nem mentség — de nem tudni, mi lehetett volna ha nincs ez a közjáték. A különböző sportágak versenyeit óriási küzdelem jellemzi, s bizonyos erőviszoy eltolódás. Hogy másról ne beszéljek. a tipikusan amerikai számoknak a 100, 200 méteres síkfutásnak, a magasugrásnak most német, olasz, szovjet sportoló lett a »gazdája«. — A játékok egyik fénypontja a szovjet sportolók szereplése, akik ma már hatalmas nemzetközi tapasztalattal versenyeznek, ehhez jön még kitűnő technikai tudásuk, hihetetlen küzdeniakarásuk. — A magyar sportolók a várt eredményeket nyújtják. Voltak kisebb csalódások, de meglepetések is. Azt lehetne talán mondani, amit elvesztettünk a vámon, behoztuk a réven. Ez az elért eredményekből jól kitűnik. Meg kell azonban mondani azt is, tév- hiedelem, hogy egy ország sportjának erejét az aranyérmek jelzik. Rangsorban ugyan ez az első, de a helyezések legalább olyan fontosak, hiszen ezek mutatják az illető ország sporterejének kiegyensúlyozottságát. — Még több versenynap van hátira, remélhetőleg sportolóink hasonló mértékben állják majd meg helyüket az eddigiekhez, s akkor a jól végzett munka boldog és büszke örömével térhetünk haza az olasz fővárosból. magyar táborban, zúgott a hatalmas nézősereg elismerő tapsa is. Idegtépő pillanatok következtek. Török a sarokban állt Adler Zsig- mond és Énekes Árpád edzők tö- rölgették, kibontották a kesztyűjét, közben összegyűjtötték a pontozólapokat. Minden szempár a szorító közepére meredt, ahová a vezető bíró hívta a két versenyzőt. Halálos csend, azután közölte a hangszóró: Pontozással győzött Török, s ezzel megszületett a római olimpiai játékokon a negyedik magyar aranyérem. Elismeréssel tapsoltak az olasz szurkolók, a magyarok pedig ujjongva vették tudomásul a nagy sikert. Török győzelme ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy néhány keserű nap után végre újabb aranyérmet ünnepelhetünk, hanem azt is, hogy nem szakadt meg a XVII. nyári játékokon sem a magyar ökölvívók olimpiai győzelmi sorozata. Magyarország ugyanis 1928 óta vesz részt az olimpiai ökölvívó versenyeken, s azóta minden alkalommal jutott magyar ökölvívó a győzelmi emelvény legfelső fokára. Török így feliratkozott a magyar ökölvívás legjobbjainak listájára. Ott szerepel a neve Kocsis Antal (1928 légsúly), Énekes István (1932 légsúly), Harangi Imre (1936 köny- nyűsúly). Csík Tibor (1938 harmatsúly) és Papp László (1948 középsúly, 1952 és 1956 nagyváltósúly) mellett. Már az első percben a dánok kaptak jobban lábra. Tömör védekezésből indított gyors támadásaik mindig zavart okoztak a magyar védelemben. A magyar csatársor körülményesen játszott, az egyéni játékot erőltette. A 18. percben Albert tiszta helyzetben a kapus kezébe fejelt. Két perc múlva a dán középcsatár H. Nüssen gólt lőtt. 1:0. A félidő hátralévő részében a dánok támadtak többet. A mi néhány helyzetünket a csatárok elrontották. A második félidő elején a magyar csatársor egymás után vezette támadásait, de nem bírt a jól záró dán védelemmel. Albertnak, Dunainak, majd Göröcsnek volt jó helyzete, de ezeket elron- I I tották. A dánok hatalmas lelkesedéssel játszottak és velük szemben nem sikerült a gólszerzés; sőt a 28 percben a játékvezető 11-est ítélt ellenünk, melyet F,- Nüssen mellé lőtt. A 26. percben a dán 16-oson belül kézzel érintik a labdát, de a játékvezető ezúttal nem ítél liest. Két perc múlva Rákosit felvágják, a 11-est Várhidi lőtte, a kapus kivédte. Még ugyan ebben a percben Énocssen gólt lő Török kapujába. 2:0 A körülményesen és balszerencsével játszó magyarok ellen a dánok győzelme megérdemelt A magyar csapat a 3.—4. hely eldöntéséért az olasz csapattal ját— I szik. Sasvári a döntőbe jutott, Rózsavölgyi harmadik lett Magyar szempontból az első esemény a 800 m-es női síkfutás négy előfutama volt, mivel itt Kazi Olga és Sasvári Gizella rajtolt azért, hogy be- verekedje magát a döntőbe. Kettőjük közül azonban ez csak Sasvárinak sikerült, aki okos taktikával versenyzett. Ezután került soir a 400 m-es férfi síkfutás döntőjére A hat főnyi mezőnyből ketten futottak új világ- és olimpiai csúcsot, s mindketten a „bűvös” 45 percen belüli kiváló időt érték el. Pályaelőnye folytán a német Kinder rajtolt a legjobban, de az ellenegyenesben Kaufman már ledolgozta ezt az előnyt. Óriási volt az iram. 250 m-nél még Kaufmann vezetett de mindjobban feljött mögötte Davis aki valósággal száguldó mozdonyként eredt a német versenyző nyomába. A célegyenesbe Davis fordult elsőnek. Kaufmann azonban nem hagyta magát, s minden erejét latbavetve üldözte ve tély társát. Két méterrel a cél előtt sikerült is „elkapnia”, s végül csak a célfotó tudta eldönteni, hogy kettőjük közül ki lett a győztes. Amikor azután a hangosbeszélőn kihirdették, hogy az amerikai Otis Davis szerezte meg az aranyérmet, a 23 éves Nem tört meg a magyar ökölvívók 1928. óta tartó „aranysorozata11 Pillanatképek Török Gyula győzelméről Az MTI kiküldött munkatársa jelenti: Nehezen lehetett hozzáférni a római játékok első ökölvívó olimpiai bajnokához. Török még lihegett a nagy küzdelemtől, amikor mondotta: — Nehéz ezekben a felejthetetlen pillanatokban megfelelő szavakat találni. Titokban bíztam abban, hogy minden eddiginél alaposabb felkészülésemnek meglesz az eredménye, de hogy olimpiai bajnok lettem, azt csak akkor hittem el, amikor már a magyar himnuszt játszották. Most, hogy már lezajlott az ünnepség, néha megint olyan érzésem van, hogy csak álom volt az egész. Nagyon boldog vagyok, hogy hazámnak dicsőséget szerezhettem s bebizonyíthattam, azért a magyar ökölvívókat nem lehet még eltemetni. Annak is nagyon örülök, hogy sikerült megtörni az elmúlt napok »aranyérem nél* küliségét«, s remélem az elkövetkezendő napokban más versenyzőtársaim is hasonló örömet szereznek. Török Gyula 22 esztendős, az MTK sportolója. Az ökölvívó világban az elmúlt esztendőben figyeltek fel rá, amikor a lu- zeri Európa-bajnokságon több »nagyágyú« legyőzésével a légsúlyú döntőbe került, s ott csak a védő Homberggel szemben maradt alul. Rómában bebizonyította, hogy ez az Európa- bajnokságon elért sikere nem véletlen volt. néger versenyző öröme ha- 1 tártalan volt. A lelkeset. tetőfokára hágott, amikor a nézősereg megtudta az eredményt: a győztes és a második helyezett egyaránt 44,9 mp-cs új világ- és olimpiai csúcsot állított fel. A 400 m-es férfi síkfutás olimpiai bajnoka: Otis Davis (Egyesült Államok) 44.9 mp új világ- és olimpiai csúcs. (Régi világcsúcs: 45,2 mp, Jones (amerikai) 1956. (Régi olimpiai csúcs: 45,5 mp). 2. Kauffmann (Németország) 44,9 mp, új világ-, olimpiai és Eu- rópa-csúcs. (Régi Európa-csúcs 45,4 mp Kaufmann I960.), 3. Spenca (déiafrikai) 45,5 mp, 4, Singh (indiai) 45,6 mp. * Ezután következett az 1500 m-es síkfutás döntője, amelyben újra „érdekelve” voltunk Rózsavölgyi István révén. Amikor a kilenc futó megindult a román Vámos vezetett. Rózsavölgyi okos taktikával versenyzett, s csak arra vigyázott. hogy közvetlenül a nagy esélyes, az ausztrál Elliot mögött fusson. A 400 m-es részidő 58.2 mp, a 800 m-es pedig 1:57,8 perc volt Az iram egyre fokozódott s az 1000 métert 2:25,4 perc alatt tette meg a mezőny. Az utolsó körig Vámos volt az élen Elliot azonban 300 m-rel a céi előtt hosszú hajrát nyitott, s maga mögött hagyta a bolyt. Rózsavölgyi bírta még az iramot egy • ideig, az ausztrál futó mögött haladt s már-már úgy látszott, hogy sikerül megtartani a második helyet; A célegyenesben azonban a francia Jazy erősített, elhúzott Rózsavölgyi mellett, aki végül is csak a harmadik helyet, tehát a bronzérmet tudta megszerezni. A győztes Elliot új világ- és olimpiai csúccsal szakította át a célszalagot. 1500 m-es síkfutás olimpiai bajnoka: Herbert Elliot (Ausztrália) 3:35,6 perc, új világ- és olimpiai csúcs (régi világcsúcs: 3:36 p Elliot, régi olimpiai csúcs: 3:41,2, Delaney Írország). 2. Jazy (Franciaország) 3:38,4. 3. Rózsavölgyi (Magyarország) 3:39,1. Mai eredmények i Sportlövészet: Kedden délelőtt befejeződött a sportpisztoly verseny. Olimpiai bajnok: Guscsin (Szovjetunió) 560 ponttal, új olimpiai csúcs. 2 Umarov (Szovjetunió), 3. Yosikava (Japán). A magyar Balogh Ambrus a 16 helyen végzett. Diszkoszvetésben 52 méter volt a szint, s ezt 22 versenyzőnek sikerült elérni, köztük 2 magyarnak: Széchenyinek és Klicsnek. Széchenyi dobása 55.52, Klicsé pedig 53.34 méter volt. Hármasugrásban a 15.50-es szintet 10 versenyzőnek sikerült elérni, így ők kerültek a döntőbe. A párbajtőr verseny egyéni döntőjébe a magyar Sákovics’ bejutott, Kausz kiesett. A sorsolás a jugoszlávoknak kedvezett és a döntőbe jutottak Jugoszlávia—Olaszország 1:1 (0:0)
