Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-30 / 231. szám

TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG

1960. szeptember 30.

<lí : V

Éhező gyermekek New Orleansban

A gazdag New Orleansban ezer meg ezer csecsemő és kisgyermek nyomorban él, sőt ■ éhezik. Lousiana állam parlamentje megvonta az anyáktól a szociális segélyt. Két hónap óta 6000 rászorult anya és 23 000 kisgyermek nem kap támogatást. Többnyire színesekről van szó A legtöbb anya képtelen tejet és kenyeret vásárolni, a villanyvilágítást kikapcsolták, mert nem tudták kifizetni a számlát és soknak felmondták a lakást is.

Washingtonban ez a hír nagy megütközést keltett. Harvey Kerns, egy olyan jóléti szövetség igazgatója, amelynek

*

— A Maharadzsa című bábműsort adja elő október 9-én a bonyhádi bábszínház.

— Az óvodások részvételével

Sárszentlőrincen vasárnap szüreti bál lesz. A szüreti bálon 70 kisgyermek fog ugyanúgy beöltözni, mint a felnőttek. A szüreti bál bírója Rabi Lacika, a biróné pedig Nagy Margitka lesz, mindketten ötévesek. A szüreti bált Demény Ernőné óvónő rendezi.

— A Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat Gyulaj termelőszövetkezeti községet patronálja. Az üzem dolgozói vízvezeték- és villanyszerelési munkákat végeztek a községben társadalmi munkában. A gazdasági segítségen kívül politikai segítséget is adnak azáltal, hogy rendszeresen részt vesznek a termelőszövetkeze ti község problémáinak megvitatásában.

— A madárcsicsergés titka. James Hartshoren New York-i madárkutató azzal a kérdéssel foglalkozik, vajon az énekesmadarak már születésükkor tudnak-e énekelni, vagy csak később tanulják meg. Négy évi kísérletezés után megállapította, hogy a segélykérést, éhséget jelző füttyszót és azokat a hangokat, amelyekkel tartózkodási helyét akarja tudtul adni, rögtön megszületése után gyakorolja. A nászdalt, vagyis a tulajdonképpeni éneket a szüleitől tanulja meg.

tagjai között fehérek és feketék is vannak, kijelentette: "Ennyi nyomort és szomorúságot még egyetlen civilizált városban sem láttam«. Kerns most azon fáradozik, hogy pénzt, élelmet és munkát szerezzen az anyáknak, akiknek többsége nincs férjnél, majdnem valamennyi gyermek törvénytelen.

Jimmie Dawis, Lousiana állam hangzatos beszédeket tartó új kormányzója a parlamentben keresztülhajszolta azt a törvényt, amelynek értelmében csökkenteni kell az állami támogatásban részesülő és választójoggal bíró színesek számát.

— Egy nap alatt egy vagon almát szednek a tolnai Aranykalász Tsz tagjai. Eddig már három és fél vagon almát szedtek le.

— A dombóvári Alkotmány

Termelőszövetkezet 250 holdon | termel nagyhozamú szovjet és : magyar fertődi nemesítésű búza- j fajtákat.

— Ki a jenki? A Chichago-i ; Tribune közvéleménykutatása érdekes dolgot derített ki a „yan- j kee” szó használatáról. Kiderült, hogy míg a külföldiek minden 1 amerikait jenkinek neveznek, ; Amerikában korántsem mindenki jenki. A déliek az északi államok lakosait nevezik így, az északiak szerint csak a New England- beliek jenkik, New England lakosai szerint csak a vermontiakat illeti meg ez a megjelölés, Vermont lakosai ezzel szemben csak azokat tartják igazi jenkiknek, akik pulykát esznek reggelire.

— Gyermekrabló csimpánz Skopljeben. Jugoszláv lapjelentések arról adnak hírt, hogy Skopljeben a városi parkban lévő állatkertből megszökött egy csimpánz és kiragadott kocsijából egy öthónapos gyermeket, majd felmászott vele az egyik magas fára. A helyszínre kivonult tűzoltók és rendőrök ponyvákat feszítettek ki a fa alatt, s a már mintegy húsz méterre felmászott majmot fényszórókkal zavarták, míg az végre leejtette a gyermeket.

Bővül a villanyhálózat Simontornyán

Társadalmi munkával járda épült

Nagy eseményhez érkeztek el Simontornyán a Zrínyi, a Bercsényi, a Felszabadulás és a Sándor József utca lakói. Most készült el több mint 300 000 forintos beruházással a villanyhálózat.

Mintegy száz ház villanyvilágításának megoldásáról van itt szó. Külön említésre méltó, hogy e községrész valamennyi háza a felszabadulás óta épült fel. E héten lesz a műszaki átadás és utána kigyulladhat a fény.

Dicséretet érdemelnek a Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói,

Uj helyiségbe költözött a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal, á Lánchíd pesti hídfőjénél, (V. Roosevelt tér 5—6.) korszerűen berendezett iroda várja Budapest vendégeit. Tel.: 308—581, 180— 609. Színházjegy: 181—109. Szobaszolgálat: 180—201, 381—106.

Információ: 382—061. (106)

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

A Magyar Szociálisra Munkóspán Tolna megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja: a Népújság Lapkiadó Vállalata Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17.

Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46.

Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posto Előfizethető a helyi postahivatalokná1 és kézbesítőknél

Eüéfiietési díj egy hónapra 11 Ft

akik gyorsan és rendesen elvégezték az építési munkálatokat. A mintegy 2200 méter hosszú hálózat építését ugyanis augusztus elején kezdték meg és most már a műszaki átadásra kerülhet sor.

De a lakosság is hozzájárul a község fejlesztéséhez társadalmi munkájával. Az Iskola utcában például mintegy 200 méter hosz- szan járdát építettek. A tanács csak az anyagot biztosította, a munkát a lakosság végezte társadalmi munkában.

Hasonló módszerrel épül még ez évben a József Attila utcában is járda, mintegy 250 méter hosszan. Nagy segítséget nyújt az építésben a termelőszövetkezet is fogaterejével.

Apróhirdetés

Értesítjük azokat az 1941. évben születetteket, akik az MHS keretén belül Szekszárdon a motoros alapismereti tanfolyamot elvégezték, hogy 1960. október 3-án, 18 órakor az MHS székhazában (Rákóczi u. 16.) feltétlenül jelenjenek meg a tgk. vezetői tanfolyam beindításának megbeszélése végett. MHS Gépjárművezető Képző Iskola. (150)

Dombóváron eladó a Rákóczi u. 12. sz. ház, fizetési könnyítéssel. Kétszer szoba, konyha, éléskamra. Az egyik lakás azonnal elfoglalható, (143)

Utijegyzetek a Német Demokratikus Köztársaságból

Emlékeztető

Szorgalmas munkások, parasztok, értelmiségiek építik az új Németországot. Szomszédságukban, Nyugaton új háborúra készülnek. Keleten, az NDK területén épül az új Németország. Lakások ezreit építik a romok helyén, és újakat, ahol azelőtt kis falu volt csak. A szocializmus épül az NDK-ban. És ez a tény a nyugat-németországi politikusok körében számtalan provokációt, gáncsoskodást vált ki. A berlini kettősség még csak nehezíti a munkát, de nem sokáig. A kelet-németországi munkások bíznak a jövőben. Békét akarnak ők is. Békét, hisz olyan emlékeztetőik vannak, mint Buchenwald.

Buchenwald, a haláltábor. Ezernyi turista lépi át naponta a táborkaput, és iszonyodva olvassa a nehéz kovácsoltvas-betűket: JEDEM DAS SEINE! Mindenkinek a magáét! És kettőszázötvenezer ember, zsidó és katolikus, református és kommunista, orosz és német, magyar és osztrák, tizenhat nemzet fiai kínlódtak, szenvedtek az SS-hóhérok kegyetlenségeitől ... A tábor borzalmait leírni nem lehet... A bunkósbottal agyonvert fogoly, a magánzárkás politikai rab, vagy akik saját társaikat égették el az SS-ek parancsára a krematóriumban, ez tény, s ezt csak így leírni könnyű ... De a táborban, amikor az ember végigsétál a volt barakkok helyén, a krematóriumban, ahova a bejárathoz még sárvakaró vasat is tettek, és az ember, ha a múzeumban kiállított gyerekcipők sokaságát, az emberi hajból készült szövetet, az emberi bőrből készült lámpaernyőt nézi, a borzalom fogja el...

És emlékeztet Buchenwald. Emlékeztet monumentális emlékművével, a tábor történetével, az ötvenötezer halálra kínzott, tizenhat nemzet fiával... És emlékezik a német nép is. Nyugatiak és keletiek jönnek el ide nap mint nap. Angolok és amerikaiak, afrikaiak és oroszok, lettek és lengyelek róják le kegyeletüket a meggyilkoltak emlékművénél.. .

Az emlékeztető még friss, tizenöt éve, hogy a táborban zendüléssel szabadították ki magukat a foglyok. Tizenöt év után, száz és ezer év után is emlegeti az emberiség majd, és emlékeztetőül a háborút akarókat a buchenwaldi, az auschwitzi tábor figyelmezteti...

Weimartól alig hat kilométerre van a borzalmak tábora. Weimar- ban, a német nép nagy költői, Goethe, Schiller házától, a má- gyar Liszt Ferenc lakóházától, németek földjén, de nem németek követték el a borzalmakat. Azok nem németek, azok fasiszták, állatok voltak . ..

És az emlékeztetőt lehet sorolni tovább, a Goethe kertház múzeumával, a berlini szovjet hősi emlékművel, az épülő, erősödő Német Demokratikus Köztársaság népének jövőbe vetett bizalmával, a hittel, hogy nem ismétlődik meg többé a buchenwaldi pokol, és á német népnek erőt ad az ország ezernyi emlékeztetője a békéért folyó harcban.

Pálkovács Jenő

Buchenwald, a haláltábor bejárata.

Száz mázsa követ kellett a kon centrációs tábor foglyainak nótaszóval húzni ebben a kocsiban.

Már tanulnak írni, olvasni, de még több társadalmi segítségre van szükség

Látogatás a váraljai cigánytelepen

A cigány-probléma úgyszólván vilégprohléma és többnyire csak a romantika kedvelők, kuriózum kutatók keresik fel néha-néha telepeiket. Mi társadalmi üggyé tettük a cigány-ügyet, abból a humánus elvből kiindulva, hogy ők is emberek, és nem tűrhetjük, hogy civilizált, fejlődő társadalmunkban ezek a kisebb-nagyobb csoportok középkori sötétségben éljenek, amely egyben a bűnözésnek. az emberi gonoszságnak is termékeny melegágya.

A minap a váraljai cigánytelepen jártam. Előzőleg felkerestem a járási tanács vb. elnökét, dr. Bercsényi Vincét. Meglepett, hogy nemcsak általános'körvonalakban ismeri járásának cigányügyeit. hanem részleteiben is — a járás irányítójához méltóan. Ennek az a magyarázata, hogy személyesen is sokat foglalkozott ezzel a problémával és érzi a megoldásáért való felelősségét.

A váraljai cigánycsoport eredetileg a környező erdőrengeteg- ban élt. több kilométerre a falutól. Itt élték nomád életüket anélkül, hogy az évtizedek múlása abban valami változást is hozott volna. A járási tanács vb. elnöke, dr. Bercsényi Vince ♦öbbször meglátogatta őket. Nem restellte a fáradságot arra sem. hogy télen, sáros időben gumicsizmában gyalogoljon ki a cigánytelepre. Kereste. kutatta, hogyan lehetne rajtuk segíteni.

"Meg kell tanítani őket írni. olvasni!« — ez volt az első gondolata és feladat, amelyet szükségesnek vélt. Igen ám, Csákhoz az erdő mélyén nincs iskola és a falu messze van. A sok elgondolás közül az mutatkozott a legjobbnak, hogy a faluba telepítsék őket. Ez meg is történt és időközben megszervezték az írástudatlan cigányfiatalok iskolai oktatását. „

A községi tanácsnál Müller Jó- zsefné vb. titkárnőtől megtudtam. hogy évente ruhaadományokkal. könyvekkel, füzetekkel, írószerekkel segítik az iskolába járó cigánygyerekeket.

Az első lépés tehát megtörtént és a cigánytelepen kezd meghonosodni az elemi műveltség. Amikor köztük jártunk, ezt tapasztaltuk is. A legidősebbek azt sem tudják megmondani, hány évesek. Búzás Mihály, aki maga középkorú férfi és nem tud olvasni. azonban már így felelt arra a kérdésre, hogy hol jobb lakni, az erdőben, vagy itt:

— Itt a falu mellett, mert legalább a gyerekek járhatnak iskolába.

Három gyereke jár iskolába.

Találkoztunk két »fiatalasz- szonnyal«. Az egyik 16 (!) éves, két hete volt a «-lakodalom« a cigány hagyományok szerint. I°en szemrevaló "asszony«. A szomszéd táborból hozta ide a fiatal "férj« feleségül és szokásaik szerint úgy vásárolta pénzért — 800 forintot fizetett érte (!).

— Tud-e írni, olvasni? — kérdeztük tőle.

Nemet int fejével és kicsit sem szégyenkezik miatta.

Néhány sátorral odébb találkoztunk a másik "fiatalasszonynyal«. aki az »urának« segített az ablak beüvegezésében. A neve Orsós Júlia. Egy másik, fejlettebb cigánytelepről került ide. de mivel csak cigányszokás szerint házasodtak, nem férje nevét viseli. Ez a »feleség« tud írni, olvasni és már »urát« is megtanította. Tehát ilyen módon is terjed köztük a tudás. Az iskolakötelesekkel pedig megkülönböztetett módon foglalkoznak az iskolai nevelők, hogy ők már lehetőleg ne a »hagyományos« tudatlanságban nőjenek fel.

Farkas fgnácék sátrában telepes rádió van. A vendégek tiszteletére bekapcsolják és hangjaira odasereglik a fél tábor. Itt három fiatal emberrel beszélgetünk. húsz év körüliek, 'áthatóan egészségesek, jó erőben lévcek. Az első kérdésünk az, hogy talán nem dolgoznak senol sem. amiért még ilyen napsütéses délutánon is otthon tartózkodnak’

— Nem. — hangzik a válasz, majd hozzáfűzik azt is. hogy de szeretnének és van munkakönyvük is.

Ez igen figyelemreméltó dolog. amit a cigányprobléma részletesebb ismerete is bizonyít-. Az kétségtelen, hogy már igen sokan dolgoznak a cigányok közül s egyre nő ez a szám. Ez nem lebecsülendő. ha figyelembe veszí- szük. hogy a cigányok »hagyományosan« nem szerettek többségükben dolgozni. Márpedig életkörülményeik megváltoztatása csak a munkára való rászck- tatásukon keresztül érhető el. A váraljaiak közül sokan dolgoznak a vasútnál és a bányánál. Az is igaz. hogy nem dühöng bennük a munkakedv. de elég gyakori, hogy a cigány jelentkezőket már csak azért sem szívesen fogadják, mert vele sokkal több a probléma, mint a másik dolgozóval.

A cigánykérdés társadalmi ügy. Ezért minden vállalatnak vállalni kell a szükség szerint, hogy a cigány dolgozókkal foglalkozzék vagy ha úgy tetszik, bajlódjék. Ez természetesen külön munkát, fáradságot jelent, de meg kell tenni, mert akkor hiábavaló egyes vezetők erőfeszítése a cigányprobléma megoldásáért. Amikor az egyik oldalról a munkára igyekszünk rászoktatni őket. nem tűrhetjük meg a velük szemben tanúsított értetlenséget — a visszautasítást.

Boda Ferene