Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-28 / 229. szám

ÍOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

1960. szeptember 28.

A társadalom lelkiismerete

De kell vallanom, amikor el- indultam a riporthoz szükséges »alanyok« felderítésére, más volt a célom. Arról akartam írni, hogy hogyan érzik magukat azok az emberek, akiket magukra hagyott a társadalom egy kisebb súlyú bűncselekmény elkövetése után. Mert azt hallottam, hogy azok, akiket javító-nevelő munkára ítéltek, nagy többségben ezt a büntetési nemet »burkolt pénz- büntetésnek« tekintik.

Arra számítottam, hogy ilyeneket hallok majd: azonkívül, hogy a fizetésemből levonják azt a 20 százalékot, egyebet nem tesznek. Vagy pedig: úgy érzem magam, mint akit kitagadtak a szülői házból.

Előrebocsátom nem vagyok azon a véleményen, hogy nincsenek a javító-nevelő munkára kötelezettek között magukra hagyott, lelkileg megbántott emberek, akikkel, — hogy úgy mondjam, mint ők — a kutya sem törődik. Bizonyára akadnak olyanok is, akik nem tudják vagy nem akarják elhinni a társadalom jó szándékát, mert egy bizonyos időre helyhez köti őket és csökkenti a munkabérüket.

Beszélgettem egy volt brigádvezetővel, aki most segédmunkás. (A munkahelyét nem jelölöm meg, mert köt a szavam). Ameddig a baj nem történt meg, addig én voltam az igazgató kedvence, most pedig rám sem hederint. Pedig többször akartam már beszélgetni vele, de elfordul tőlem, mint egy bélpoklostól — mondja olyan kisebbségi érzéssel hangjában, hogy őszintén megsajnáltam.

IVem vagyok én egy elvete- mült gazember, visszhangzik még mindig a fülemben. Nem bizony! A rideg, szívtelen bánásmód borongása ez. És mondjuk meg őszintén, nem ok nélkül.

Milyennek is kellene lennie egy javító-nevelő munkahelynek? Erre majd Horváth Pista bácsi fog választ adni.

Pista bácsi örökké jókedvű, de- resedő hajú, amolyan belevaló, még mindig fenegyerekeskedő, minden hájjal megkent, csupaszív ember. Huszonöt évig vezetett gépkocsit. Testestől-lelkestől összenőtt a motorral. Szerették, becsülték.

Egy boroskedvű szombat éjjel aztán beütött a »krach«. Az egész mindenséget megölelni akaró jókedvükben nem fértek a bőrükbe. Pista bácsi megautóztatta a társaságot. Engedély nélkül vitte ki s kocsit a garázsból.

A többi a kijózanodás után jött. Fegyelmi eljárás, jegyzőkönyvezés, bírósági tárgyalás, fellebbezés és végül az ítélet: Három hónapi javító-nevelő munka, 20 százalékos bércsökkentés és egy évig a jogosítvány elvonása.

Azt hitte nem tudja túlélni. Három hétig nem is látták. Ivott, bánkódott és megint ivott. Végül is szégyenpíros arccal beállított dolgozni.

Egy hét múlva beletörődött. Valahogy úgy érezte magát, mint egy szobanövény, akit szoktatás nélkül ültetnek ki a szántóföldre. Segédmunkás lett. Munkatársai a betegnek kijáró tapintattal voltak iránta. Nehezen viselte el a vaskos tréfák hiányát. Megint

mehetnékje támadt Pestre, ahol nem ismerik.

Az igazgató nem adta ki munkakönyvét. Nyíltan, kendőzés nélkül. de emberségesen beszélt vele, háromszor is. Itt lehet reménye, hogy kocsira ülhet, máshol elkallódhatik.

p ista bácsi azóta bekerült a műhelybe. Ebben a hónapban vonnak le utoljára a fizetéséből. Reménykedik és tanult a történtekből.

— Csak még egyszer halljam a motor bugását belüről és érez- zem a lábam alatt a gázpedált — mondja kissé fénylő szemmel. Először haragudtam, de most már úgy érzem, hogy a társadalom szigorú, de emberséges lelkiismerete akarta, hogy így történjen minden. Letessékelt arról az útról, amelyen elindultam. Lát még engem a kormánykerék mellett.

Ezek után biztosan.

(Steinbach)

Határidő előtt hefej eszük a hároméves tervet

Határidő előtt befejezzük a hároméves tervünket. — mondják a mázai bányaüzem fizikai és műszaki dolgozói Van~e ennek alapja és tényleg megvalósítható-e, hogy a hároméves tervet határidő előtt fejezzék be. Az eddigi eredmények — 1958-ban 105,9 százalék, 1959-ben 104,1 százalék volt a teljesítés és ez évben szentem bér 1-ig az éves terv 70 százalékát termelte ki üzemünk kollektívája — alapján minden bizonnyal sikerül e szép vállalás teljesítése határidő előtt.

Az üzem kollektívája vallalta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára, november 7-re teljesítjük a hároméves tervet. Emögött a dolgozók összefogása, jó verseny lendülete van. Természetes, azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel üzemünkben biztosítjuk a beinduló új ötéves terv sikeres megkezdését.

Eves tervünket előzetes számítások szerint szintén határidő előtt be tudjuk fejezni. Az üzem kollektívája az éves terv befejezését december 10-re vállalta. Ismerve üzemünk dolgozóinak lendületét bízunk benne, hogy ez meg is valósul.

És most a két ígéret, illetve vállalás után egy eredmény: A mázai bányaüzem a harmadik negyedéves termelési tervét szeptember 16-án befejezte. Garai József körletvezető elvtárs jelentette, hogy a hónap és egyben a harmadik negyedév végéig 3700 tonna jó minőségű szenet termelnek terven felül.

IMRÖ JÁSZ LÓ levelező

A ló, mini műemlék

CSAK BECSÜLNI LEHET Széles Sándor bácsi jószágszerető tulajdonságát. Arra is képes volt, hogy hónapokra elcserélje libatollas ágyát az istálló sarkában szerényen meghúzódó priccsre. Náncsi néni — élete párja — isten tudja, hányszor elmondta ebből kifolyólag:

— Mire való az. hogy hónapokon át az istállóban alszol? Jól tudod, hogy még négy hónap múlva ellik csak a Csilla.

A hajnal ködös szürkületében botorkáltak a vasútállomásról a faluba. A vékonyarcú, harminc év körüli férfi megállt a szürkületben váratlanul előbukkanó istálló előtt, amely enyhe ammóniaszagot árasztott és megszólalt.

— Erre az istállóra nagyon jól emlékszem, pedig tizenhárom évvel ezelőtt jártam Fácánkerten. Népi kollégista voltam '•kkor. A kastély még az uraság tulajdonát képezte. Az istálló csaknem teljesen üres volt, csak a bal sarokban árválkodott néhány tehén, és mi, mivel télen nem játszhattunk a szabad ég alatt, itt adtunk kultúrműsort, ebben az istállóban. Sosem felejtem el azt az estét... A jászlakra rögtönöztük deszkából a színpadot és viharlámpák szolgáltatták a világosságot. Sok nézőnk volt. Az istálló megtelt kiváncsi emberekkel. Amikor a műsornak, amely ének-, tánc- és szavalószámokból volt összeállítva,

vége lett, olyan vastapsot kaptunk, hogy imbolygóit a viharlámpák fénye.

A férfi elhallgatott. Majd a kíséretében lévő diák szólalt meg.

— Akkor hogyan hívták a kollégiumot?

— Béri Balogh Ádám nevét viselte, akárcsak a nemrég avatott szelcszárdi kollégium.

A diák hirtelen fázni kezdett és a fiatalemberhez fordult.

— Ha akarja megmutatom hol szórakoznak most a fácán- kertiek. Jól ismerem a községet. Minden héten eljövök a nagynénémhez.

A baloldalra ágazó útra kanyarodtak és végigmentek az újonnan épült villaszerű parasztházak előtt. A fiú megállt az egyik épületnél, amely kiemelkedett a többi közül.

— Ez a pártház! Itt hetenként egyszer vetítenek filmet. Mindig zsúfolt a nézőtér. Mellette van a tanácsháza. A tetején látható televíziós antenna elárulja, hogy itt esténként televíziót nézhetnek a fácánkertiek. A ta>iácsteremben van a készülék. A nagynéném hetven éves, de azért rendszeresen eljár televíziózni.

A fiatalember csodálkozva hallgatta a diák szavait, s megbámulta a felkelő nap által bearanyozott új épületeket, amelyeknek lakói emlékezete szerint tizenhárom évvel ezelőtt rozzant cselédházakban éltek.

— Van egy kultúrháza is a falunak — hallotta megint a diák szavait. — A kultúrház nagytermébe szükség esetén százötven ember is befér. Itt hetenként kétszer vetítenek filmet és néha a Déryné Színház is lejön.

...Kivilágosodott. Emberek siettek el mellettük. A diák elbúcsúzott a fiatalembertől és a nagQnénjéhez indult. A fiatalember, aki tizenhárom évvel ezelőtt járt a faluban, tervbevette, hogy bővebben megismerkedik a falu új életével.

— H. —

De Sándor bácsit nem lehetett 1 Széles Sándor bácsi két vasderese befolyásolni. Hiába beszélt Nán- is.

esi néni, minden ráérő idejében a ‘ Annak rendje szerint vagonba két vasderes ló szőrét fényesítet- j rakták a pacikat és irány ... Sán- te. Meg kell hagyni, volt is olyan j dór bácsi elkísérte őket a vasúikét lova, amelyek párjukat rit- hoz, addig nem mozdult egy tapkítot.ták a környéken. Nagyon büszke volt rájuk az öreg. Többször mondta is, meg nem válik a lovaktól annak a megboldogult atyaúristennek sem. Igaz, az ilyesfajta kijelentései mögött nemcsak a ló szeretete volt... Tudniillik szép pénzt hozott a házhoz a fuvarozás, mert hiszen Széles bácsinak nem egészen öt hold földje volt, ami mellett nyugodtan járt fuvarba.

Elérkezett a nagy pillanat... Miután megalakult Széles Sándor bácsi falujában a szövetkezet, három héttel később megjelentek a portán, hogy megállapítsák a két ló értékét.

— Ha az írás úgy szól, hogy a lovakat is be kell adni, hát mit tehetünk? De azt megmondom, hogy ezekből nem lesz virsli. Tartsuk meg őket a közösben — így az öreg.

— Ugyan már, Sándor bácsi. .. Hiszen magának mindegy, hogy vágóba viszik ezeket a lovakat, vagy a szövetkezet hajtja őket. Tisztességes árat kap értük és kész. Hát kell magának ennél több? — válaszolt az értékelő bizottság elnöke.

ELTELT EGY HÓNAP, lassan három is, Sándor bácsi lovait azonban nem vitték el, az ő istállójában tartotta őket a közösség. Nem voltak kihasználva, hiszen a szövetkezetben inkább traktorral dolgoztak, mint lovakkal. Emiatt volt is elég nézeteltérés a faluban.

Augusztus elején végre jött a tanácstól egy értesítés, hogy az

pót sem, míg a vonat el nem indult.

Harmadnap a negyedik faluban vásár volt. Ebből kifolyólag Széles Sándor bácsi hiányzott a tsz- ből. A világ csodájára, két kimustrált gebével érkezett meg napnyugtakor a faluba.

— Minek magának a ló, Sándor bácsi? Csak nem akarja megtartani ezeket a dögöket műemléknek? Hiszen maga is tudja, ha éppen kell, hát szállíthat bármit a szövetkezet lovaival, pontosan azokkal, amelyeket maga hajt — kockáztatott meg egy megjegyzést a szövetkezet főállattenyésztője.

— Nekem kell a ló, ha mindjárt műemléknek is! Ehhez aztán senkinek sincs semmi köze — válaszolt az öreg, de csak úgy vörö- södött a méregtől.

PERSZE, HAMAR HIRE MENT a közösben Széles Sándor bácsi műemlék-lovainak. Előbb szép szóval próbálták őt meggyőzni, hogy szabálytalanul cselekszik, mert a szövetkezeti tag -háztáji gazdaságában nem szabad lovat tartani, miután ezt az égvilágon semmi nem indokolja. De egyik fülén be, a másikon ki. Végül is ráfizetett nyakasságára. A tanács visszamenőleg is fizetteti vele a lóadót, és még bírságot is róttak ki rá, mert vétett a szabályzat ellen. Nem is beszélve arról, hogy amióta a két műemlék-lovat tartják a Széles-portán, Náncsi néni folyton-folyvást azt hajtja:

— Pusztulnának el azok a dögök, eleszik a disznók elől a daállatforgalmi megvásárolja a fe- ' rát, a tehenek elől meg a lucer- lesleges lovakat. Ezek között volt nát. Dorogi Erzsébet

TTTTTrTVTTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTWTTTVTTTTTTWTTTTTTVTVTTTTTVTTTTT>TTTTT»TTTTTTTVVTVTTTTTTffTTTTyTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTTTT'TTTTTTTTTTTTTTTTTTTrTTVTTTrrTTTTT»

Ipí ei'inck-s zéps éqiiet'seiuj 1960.

Kapolyi Irénke Bonnyáz Zoltán Dömény Erzsébet Kaszás Gabriella Ifj. Bonyai Ferike

Tamási Dombóvár II. Kajdacs Bonyhád Szekszárd

Á gyermek-szépségversená're úgy kell szavazni, bogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címéig.