Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-27 / 228. szám

tolna mpovft wwpíttsao I960, szeptember 27. Hruscsov beszélgetése újságírókkal a Glen Clove-i parkban New York (MTI). Hruscsov mi­niszterelnök vasárnap délután, amikor Gomulka társaságában a szovjet ENSZ-küldöttség élén Glen Clove-i villájának parkjában sétált, beszédbe elegyedett a park kapujában várakozó újságírókkal. A beszélgetés, amelynek során az újságírók a kérdések egész sorát intézték Hruscsovhoz, valóságos rögtönzött sajtóértekezletté fejlő­dött. Az újságírók megkérdezték Hrusesovot, vajon a Szovjetunió újrakezdené-e atomrobbantósi ki" sérleteit, amennyiben a leszere­lési tárpvalások nem járnának eredménnyel? Hruscsov azt vá­laszolta. a Szovjetunió mindad­dig nem végez atomrobbantási kísérleteket, amíg más hatalmak nem teszik. Arra a kérdésre, hogy a Szov­jetunió kivonul-e az ENSZ-ből, amennyiben Hammarskjöld fő­titkár tisztségét nem bíznák egy háromtagú főtitkári bizottságra, miként azt a Szovjetunió java­solta, Hruscsov azt válaszolta, hogy a Szovjetunió ez esetben is folytatja erőfeszítéseit az ENSZ munkájának megjavítása érdeké­ben. Ami Hammarskjöld főtitkár­nak a kongói ügyben játszott szerepéit illeti, Hruscsov kijelen­tette: Nagyon is megértem, hogy Herter amerikai külügyminiszter ötmillió dolláros csekket nyúj­tott át Hammarskjöldnek pénte­ken és gratulált neki a kongói ügyben folytatott tevékenységé­hez, hiszen Hammarskjöld na­gyon jól szolgálta az amerikai imperializmus érdekeit. A Szov­jetunió azért kívánja háromtagú bizottságra bízni az ENSZ veze­tését. mert ez annak a biztosíté­ka lenne, hogy az ENSZ-ben képviselt mindhárom államcso­port érdekeit tiszteletben fogják tartani. Természetesen a három­tagú vezetőségnek egyhangúlag kell majd meghoznia döntéseit. Arra a kérdésre, vajon véle­ménye szerint Hammarskjöldnek le kell-e mondania. Hruscsov így válaszolt: Ezt magának Ham­marskjöldnek kell megoldania. Az újságírók, az AP jelentése szerint, emlékeztették Hruseso­vot arra a kijelentésére, hogy a Szovjetunió rakétáinak védelmét helyezte kilátásba az Egyesült Államok ellen abban az esetben, ha az agressziót követne el Kuba ellen. Hruscsov kijelentette, hogy ez valóban így van, de nem való­színű, hogy erre sor kerüljön. Utalt azokra az amerikai nyilat­kozatokra, amelyek szerint az Egyesült Államoknak nem áll szándékában megtámadni Kubát. A kérdés tehát ilyenformán tárgytalan, — mondotta Hrus­csov. Végül az újságírók megkérdez­ték a szovjet minisrierelnökö'. mi a véleménye arról, hogy Fi­del Castro a hírek szerint négy­órás beszédet szándékozik tartani az ENSZ közgyűlésében. Castrót akkor is szívesen hallgatom majd, ha hat óra hosszat fog be­szélni. — válaszolta a szovjet miniszterelnök. Arra a kérdésre, hogy ha az ENSZ főtitkárságának átszerve­zésére tett javaslatát elutasítják, újra kezdené-e a leszerelési tár­gyalásokat, Hruscsov azt felelte: Igen, amennyiben azokon a sem­leges országok képviselői is részt vennének. fi katolikus egyház a gyarmatosáé politika támasza Hruscsov New York-i beszéde továbbra is a világközvélemény érdeklődésének középpontjában áll NEW YORK Az a világos és mélyen meg­alapozott békeprogram, amelyet a szovjet kormányfő az Egyesült Nemzetek Szervezetében kifejtett, nehéz helyzetbe hozta az Egyesült Államok hidegháborús köreit. Az amerikai burzsoá sajtó Herter külügyminiszter utasításait kö­vetve, igyekszik elvonni az ame­rikai közvélemény figyelmét Hrus­csov bátor és építő javaslatairól. A hivatalos amerikai propaganda torz beállításba helyezi Hruscsov- nak a kollektív ENSZ-titkárság létrehozására vonatkozó javasla­tát és nagy lármával hangoztatja, hogy a szovjetunió »hadat üzent az Egyesült Nemzetek Szerveze­tének«. Egyes amerikai lapok azonban kénytelenek beismerni a hasonló állítások tarthatatlan­ságát. Az amerikai sajtó a külügymi­nisztérium utasítására azzal ijesztgeti a fiatal amerikai álla­mok ENSZ-küldöttségeit, hogy a gyarmati népek gyors függetlení- tése „zűrzavart” idéz elő. A New York Times sajnálkozva állapítja meg, hogy »Moszkva pozíciói igen erősek« a gyarmati rendszer elleni harc kérdéseiben. Tény az, panaszkodik a lap, hogy sok, gazdaságilag elmaradott or­szág Nyugatot azonosítja a gyar­mati rendszerrel. Ez nagy hatás­sal van az ázsiaiakra és az afri­kaiakra. Az amerikai sajtó kom­mentárjában gondosan megkerüli Hruscsov új leszerelési javasla­tainak lényegét. Ezek a javaslatok azonban máris észrevehető ha­tással vannak Amerika életére. Elsőnek a tőzsde reagált, amelyet nem véletlenül tartanak a gazda­sági és politikai áramlatok igen érzékeny barométerének. A New York Times pénzügyi szemleírója szerint a New York-i tőzsde ár­folyamai, amelyek a Hruscsov Amerikába érkezésének napján elért mélypont után lassú emel­kedésnek indultak, ismét vissza­zuhantak. Jellemző, hogy a szov­jet államfő felszólalásának nap­ján a különböző hadiipari társa­ságok részvényei zártak a leg­nagyobb veszteséggel. BONN Hruscsov történelmi jelentő­ségű beszéde zavarba hozta a hivatalos Bonnt. A nyugatnémet külügyminisz­térium hivatalos nyilatkozata durván eltorzítja a szovjet javas­latok jellegét. Többek között azt állítja, hogy a Szovjetunió a német kérdésre vonatkozó javas­lataival igyekszik »örökössé tenni Németország szétszakítottságát«. A nyugatnémet külügyminiszté­rium ismét elutasítja Németor­szág újraegyesítésének a jelenlegi körülmények között egyetlen le­hetséges útját, a két német állam konföderációjának megteremtését. Másképp vélekednek Hruscsov beszédéről az ellenzéki pártok vezetői. Ollenhauer, szociálde­mokrata párt-elnök Brémában például hangoztatta, hogy Hrus­csov és Eisenhower beszédei »esélyessé teszik az újabb nagy­hatalmi tárgyalásokat«. LONDON Stevens, a londoni Observer szemleírója szerint »a világtör­ténelem új szakasza kialakulásá­nak vagyunk tanúi«. A cikkíró igen fontosnak minősíti a szovjet küldöttség vezetőjének beszédét és megállapítja, hogy a nyugati álláspont »őszinteség! próbának« lesz alávetve. A News of World és a Sunday Dispatch szerkesztőségi cikkében hangsúlyozza, hogy most, amikor a szovjet küldöttség vezetője vilá­gosan és egyértelműen ismer­tette álláspontját korunk legfon­tosabb kérdéseiben, a Nyugatnak nyilatkoznia kell, s nem térhet ki többé a válasz elől. TOKIÓ A japán sajtó és a rádió kimu­tatja, hogy Hruscsov bátran köze­lítette meg a nagy nemzetközi kérdések megoldását, s javaslatai időszerűek. »Egyetértünk Hruscsov minisz­terelnöknek azzal a kijelentésé­vel, hogy minden segítséget meg kell adni a függetlenségükért küzdő népeknek« — írja vasár­napi vezércikkében a Tokyo Times. HAVANNA Dotricos, kubai elnök Noticias de Hoy című lap felkérésére kom­mentálta Hruscsov New York-i beszédét. »Országunk számára a szovjet miniszterelnök szavai nemzeti felszabadulási harcunk szilárd támogatását jelentik. A gyarmati rendszer teljes és vég­leges megszüntetése kérdésének felvetése pedig megérdemli a gyarmati, félgyarmati országok és gyámsági területek népeinek legőszintébb támogatását«. Dotricos közölte, hogy szeptem­ber 26-án szólal fel az ENSZ-ben Fidel Castro, kubai miniszter- elnök. PHENJAN A Nodon Színműn vezércikké­ben rámutat, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság dolgo­zói nagy megelégedéssel fogadták Hruscsovnak a koreai kérdésről tett kijelentéseit, amelyekben rá­mutat, hogy a távol-keleti és a világbéke érdekében meg kell oldani Korea problémáját. »Hrus­csov maradéktalanul támogatta azt az utat, írja a lap, amelyen megvalósítható Korea békés egyesítése. A Szovjetuniónak ez a támogatása lelkesítő erő a koreai nép számára«. Mozgalmas napok az ENSZ-ben Újabb államférfiak érkeznek a közgyűlésre New York, (MTI). Az ENSZ- közgyűlés 15. ülésszaka egyre in* kább a világpolitika legszélesebb fórumává válik. Vasárnap az éjszakai óráikban Segni olasz külügyminiszter is megérkezett küldöttsége élén New Yorkba. Vasárnap este földet ért a New York-i repülőtéren Mulaj Hasszán marokkói, trónörökös repülőgépe. Újságíróknak is kijelentette, hogy érdemben óhajt foglalkoz­ni a közgyűlés ülésén az algériai kérdéssel, az ENSZ napirendjé­nek »egyik legfontosabb pontjá­val«. Ugyancsak New Yorkba ér­kezett Norodon Szihanuk herceg, a kambodzsai ENSZ küldöttség vezetője. Szukarno, indonéz elnök hétfőn reggel indult útnak Djakartából New Yorkba. Indonéz körök sze­rint Szukarno elnök pénteken szó­lal fel a közgyűlésen. Nasszer. az EAK elnöke vasár nap folytatta megbeszélései soro­zatát. Vasárnap délután Ena Nairn, afgán miniszterelnökkel tárgyalt, majd látogatást tett Harlemben a Theresa szállóban Fidel Castro kubai miniszterel­nöknél is, és hosszabb eszmecse rét folytatott vele. A tanácskozá­son részt vett a két ország kül­ügyminisztere is. * A tanácskozásokról kiadott közlemény megállapítja, hogy a két államférfi a nemzetközi hely­zet megítélésében nagymérték­ben azonos nézeteket vall. Az EAK elnöke biztosította Fidel Castrót, hogy az EAK népe együttérez a függetlenségéért harcoló kubai néppel. Nasszer ismét kifejezte azt az óhaját, hogy Castro látogasson el Kairó­ba. Az AP közlése szerint Nkru- mah ghanai elnök vasárnap saj­tónyilatkozatot adott ki. A nyi­latkozat hangsúlyozza, hogy Ghana helyesnek tartaná, ha af­rikai és ázsiai országok, vala­mint más semleges államok kö­zös csoportot alakítanának. Gha­na szerint helyes lenne, ha az »el nem kötelezett államok« kö­zösen munkálkodnának a nem­zetközi béke és biztonság meg­őrzésén. A kínai közmondás szerint a hittérítőt a kereskedő követi, nyomukban pedig ott van a ka­tonaság. A kínai mondást évszá­zadok tapasztalata igazolja: a hit­térítés már az első időktől kezdve nagyon is evilági célokat szol­gált, mert a Vatikán Krisztus igéi­vel földi hatalmát akarta kiter­jeszteni, s ezekben az expanziós törekvésekben hűséges szövetsé­gesei voltak a gyarmattartó, im­perialista hatalmak. A jezsuiták délamerikai térhódításától kezd­ve, az afrikai, ázsiai missziókig minden egyetlen célt szolgált és szolgál ma is. Ezért sietett kije­lenteni az új pápa, XXIII. János, akit egyházi körök a megtévesztő »reform-pápa« jelzővel szeretnek illetni, mondván: a pápa új, a munka azonban a régi. A missziós hadak ázsiai, afri­kai, dél-amerikai sáskajárása nem volt válogatós az eszközökben. Európában évszázadokon át lo­bogtak a máglyák, s egyedül a spanyol inkvizíció tízezrével gyil­kolta le az »eretnekeket«. A mód­szer a távoli földrészeken is ugyanez volt. Ismeretes, az a semmivel sem igazolható mészár­lás, amit Dél-Amerikában csinál­tak, aminek nyomán kénytelenek | voltak afrikai néger rabszolgákat szállítani át a tengeren, s mindezt . Mexikó első püspökének, a domi- 1 nikánus Bartolomeo de Las Ca- sas-nak közreműködésével. A ! püspök ténykedésével aztán nem­csak elkezdődött, hanem egyre nagyobb méreteket öltött a rab- ' szolgakereskedelem, az emberiség történelmének egyik legszégyen­letesebb fejezete. A jezsuiták kizárólagos jogot kaptak Dél-Amerikában az em­beri munkaerő kihasználására: csak Paraguayban ésUruguayban 105 000 indián őslakost taszítot­tak rabszolgaságba. Ezen a hely­zeten az sem változtatott, hogy XIV. Kelemen 1773-ban betiltotta a gyilkos rendet. Sajátos jelenség, hogy mind­ezek ellenére is a katolicizmus lassan terjedt: a képmutató hit­térítés mögül folyton kilógott az imperialista lóláb, mint az olasz —abesszin háború esetében is. 1935 október 2-án harangzúgás jelezte egész Olaszországban, hogy megkezdődött a fasiszta agresz- szió, az olasz csapatok behato­lása pedig lehetőséget adott a kopt egyház vezetőinek deportá­lásához. Az egyházi segédlettel végrehajtott gyarmatosításokra jellemző, hogy az imperializmus­nak kiszolgáltatott őslakosság — ahol tudott — kitért a keresztény hit elől s a katolicizmus bár anyagi haszonra, politikai hata­lomra tett is szert, teljes csődöt vallott a hittérítés terén. Egy 1934-ben kiadott statisztika sze­rint a katolikusok száma alig ha­ladja meg a 300 milliót, s az ösz- szes keresztény felekezetek is az emberiség számának nem teszik ki negyedrészét. Napjainkban az afrikai kontinensen mindössze 20 millió katolikus él, a lakosság­nak 9 (!) százaléka, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a föld lakói­nak száma az elmúlt 25 év alatt 700 millióval növekedett, amely­ből katolikus mindössze 100 mil­lió. látjuk a hittérítés teljes csőd­jét. Különösen vonatkozik ez Ázsiára és Afrikára, ''amelynek szabadságért harcoló népei a gyarmatosítókkal együtt a misz- szionáriusoknak is kiteszik a szű­rét. XI. Pius pópa már 1926-ban a Rerum Ecclesiae kezdetű én­eklikában felhívta erre a fi­gyelmet: »Nézzünk távolabb, — hangzik a pápai irat — mert biz­tosra vehető, hogy a bennszü­löttek, ha magasabb kulturális színvonalat, civilizációs eredmé­nyeket érnek el. fel akarnak szabadulni s a kormányzókkal, katonákkal együtt el akarják űz­ni misszionáriusainkat is.« Ez a felismerés vezette ezt a pápát, hogy több színesbőrű püspököt, sőt kardinálist is nevezzen ki. az eredményen azonban ez sem változtatott. Utódja a Fidei Do­rnum című enciklikában már »konstruktív együttműködést« sürget 1957-ben (!) az afrikai fe­hérek és négerek között, a benn­szülött lakosság azonban nagyon jól tudta, hogy a »konstruktív együttműködés« a gyarmatosítás idejének meghosszabbítását szol­gálja. Jó példa erre Algéria és Kongó esete. az előbbiben a francia, az utóbbiban a belga gyarmatosítók fonódtak össze az egyházzal. Érdemes idézni ezzel kancsolatban az Osservatore Ro­mano 1959 június 26-i számát, amely az algériai nép ellen hábo­rút viselő de Gaulle tábornokot egyenesen Nagy Károly császár­ral hasonlította össze, aki »ugyanúgy különböző népeken uralkodott«. Nem véletlen, hogy a kolonia- lizmus mindig az antikommuniz- mussal jár együtt, s a »kommu­nista veszéllyel« próbálja rémít- getni a gyarmati sors ellen har­coló népeket. A népi demokráciák egész gyakorlatukkal a teljes val­lásszabadságot példázzák s az, amit a tőkések »kommunista veszélynek« neveznek, sémi más, mint a gyarmati rabszolgaság fel­számolása, az elnyomott népek szabadságának, függetlenségének .kivívása. A Vatikán egy lépést sem tett az algériai béke, Kongó függetlensége érdekében, s a Ku­bában végrehajtott földreform alkalmával is nem a földhözjut- tatott szegénység, hanem az ame­rikai földbirtokosok, Kuba el­nyomói mellé állt. A kolonializ- mus ideje lejárt. S az eddig rab­szolgasorban élt ázsiai és afrikai népek most, amikor szabadságu­kért, jobb életükért harcolnak, a gyarmattartókkal együtt kiűzik azok szánalmas lakájait, a misz- szionáriusokat is. 1 * Cs. L. Lumumbát ünnepelte a kongói főváros Moszkva (TASZSZ): Mint az AFP leopoldvillei tudósítója je­lenti, a kongói főváros lakossága vasárnap viharosan üdvözölte a kongói főváros utcáin Lumumba miniszterelnököt, aki vasárnap délelőtt felkereste az afrikaiak lakta negyedeket. Valahányszor a gépkocsi megállt, a leopoldvil­lei tömeg körülvette. Lumumbát éljenezték, s kezét szorongatták. Ebéd után egymást követték Leo- poldvilleben a Lumumbát támo­gató tüntetések. A tüntetők Lu­mumba hatalmas arcképeit vit­ték. Leopoldvillei jelentések sze­rint Kongó politikai életének központi kérdése: tárgyalások folynak a válság felszámolására, A közvélemény a miniszterelnök­nek a törvényesség, a rend hely­reállítására irányuló erőfeszítéseit támogatja. Lumumba mellett van a kongói parlament mindkét háza is. A nézeteltérések meg­oldásához segítséget adnak az af­rikai országok — Ghana, Guinea, az Egyesült Arab Köztársaság, Marokkó — képviselői. Mint a hírügynökségek megál­lapítják, Lumumba a parlament és a széles néprétegek támogatá­sán kívül a hadsereg jelentékeny részének bizalmára is támaszko­dik. Ugyanakkor a legutóbbi na­pokban a lázadó ezredes, Mobutu pozíciója nagyon meggyengült! Kiderült, hogy a Leopold kato­nai táborban lezajlott zavargá­soknak nemcsak gazdasági, ha­nem politikai jellegük is volt. Mobutunak az a kísérlete, hogy megalakítsa a „főbiztosok taná­csát” nem járt eredménnyel; Megszilárdul az a benyomás —- írja az AP tudósítója —, hogy végső fokon Lumumba nagyon erős és nélkülözhetetlen: bár re­zidenciájába volt zárva, lényegé­ben nem szüntette meg minisz­terelnöki tevékenységét,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents