Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-25 / 227. szám

> 1960. szeptember 25. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG Pártmunka a kórteremben K éső délután ébredt fel. Meg­feledkezett állapotáról és nyújtózkodni akart. Éles fájda­lom hasított a karjába. Hirtelen ráeszmélt, hogy a kórházban van. Elnehezült szívvel nézte bepólyá­zott, szétroncsolt kezeit. Úgy érez­te, mintha az ágyhoz láncolták volna. Hiányzott neki a kinti élet, a szabad levegő, a munka, az embe­rek. Soha nem volt magával el­foglalva, szinte beleolvadt a ten­gernyi munkába, mindig mások problémái foglalkoztatták, és a munka jóleső fáradtságával szo­kott esténként lepihenni. Most vi­szont, mióta ez az ostoba szeren­csétlenség történt, egyre csak sa­ját sorsa foglalkoztatja gondola­tait. Még álmában is látta a régi, berozsdásodott gránátot, amelyet azon a végzetes napon kézbevett, s amikor a robbanást újból átélte, hirtelen felriadt álmából. Micso­da előre nem látott véletlen! Vé­gigszenvedte a világháborút anél­kül, hogy karcolást kapott volna, s a béke tizenhatodik évében visz- szatért a háború szörnye, egy dög­lött gránát formájában. De csak legalább olvasni tudna! Olvasásra is képtelen. Az egyik szeme szi­lánkot kapott, kezeivel pedig nem tud megfogni semmit. Akaratla­nul is egy fiatal fiú arca merült fel képzeletében, a tanítványáé. Ö nevelte a szakmára és a politi­kai helytállásra. Nemrég a pártba is ajánlotta tagjelöltnek. Kissé szertelen természetű fiú, de nagy­szerű jellem. Kiváló anyag, csak hozzáértő ember kell, aki szobrász módjára, mesterművet formál be­lőle ... Akiben egyszer gyökeret vert az emberformálás, a nevelés nagyszerű hivatásérzete, annak kétszeresen nehéz a betegség fizi­kailag bénító bilincseinek súlya. — Ébren van, szomszéd? A mely, rekedt, recsegő hang kizökkentette gondolatai­ból, s a jobb kéz felőli ágy felé fordult. Nagybaj us'zos, bütykös­kezű parasztbácsi ült az ágy szé­lén, barátságosan rámosolyodott és megint beszélni kezdett. — Régóta figyelem. A megosz­tott bánatot mindig könnyebben viseli el az ember. Nem igaz? Vagy talán nem tud beszélni? ö is mosolyogni próbált, de a kötések alatt kegyetlenül sajgott az arca. Csak a szemével nevetett és három nap óta első ízben meg­szólalt. — Mi baja a bácsinak? — Sérvvel operáltak. — Mi által kapott sérvet? A szomszéd ágy gazdája legyin­tett. — Régi dolog ez már! Nagyon régi. Huszonöt év óta kínlódom vele, de soha nem volt sem időm, sem pénzem arra, hogy kórházba feküdjek vele. — És most van? — Hát mióta szövetkezeti let­tem, nekem is lehet betegeskedni egy kicsinykét — nevetett ravasz- kás mosollyal a bajusza alatt. — Mikor lépett a szövetkezet­be? — Az idei tavaszon. — Nehezen ment? — Bizony nehezen. — De most már meg van elé­gedve? — A fene tudja ... Nem nagyon mondhatnám. — Miért? — Hát tudja, a szövetkezet sem fenékig tejfel. Nehezen szokik ösz- sze a nép. Sok a civódás! A veze­tők se mind jók! Gazdaságilag is gyengén állunk! Na, meg a mun­kát sem végzi el helyettünk a gép mindenhol. A bajuszos ember szavai ki­zökkentették fásult magányából. Teljesen megfeledkezett a kezét és fejét szorító pólyáról. V itatkozni kezdtek és számít- gatni. Az öreget szavakkal nehéz volt meggyőzni, de a szá­mok sarokbaszorították. Gyűrött, kockás füzetet kotort elő az éjjeli- szekrényből, s nagy ákom-bákom számaival olyan engedelmesen oldotta meg a kapott feladatokat, mint egy kis diák. Kiszámította, hogy a tavaszi és nyár végi szántások, vetések al­kalmával hat traktoros végezte el negyven nap alatt azt a munkát a három és félezer holdon, amit a hatszáz kisparaszt a maga parcel­láján, ha mindegyik munkáját kü- lön-külön számítjuk, összesen ket­tőszázötven nap alatt tudott vol­na fogattal elvégezni. Hosszas té- pelődés és többszöri szorzás utón kiderült, hogy a hatszáz kispa- rasztnak pontosan száztizenkét­ezer kilométert kellett volna gya­logolni az eke után, mivel egy hold felszántása harminckettő ki­lométer gyaloglás árán lehetséges csak, ha fogattal szánt az ember. Ahogy múltak a napok, egyre több szám került a kockás füzet­be. Az aratógép- és kombájn­munka által történt fizikai erő­megtakarítás kiszámításakor Andris bácsi nem akart hinni a szemének. Háromszor is utána számolt, mire végül is meggyőző­dött az írásban előtte fekvő szá­mok igaza felől. Ettől kezdve a szavaknak is hin­ni kezdett. Amikor arról volt szó, hogy a közgyűlés többek között arra való, hogy a vezetőknek nyíl­tan, kertelés nélkül a szemükbe mondják hibáikat, s a civódást is csak úgy lehet megszüntetni, ha a nyílt fórum, a közgyűlés előtt vitatják meg a felbukkanó nehéz­ségeket, csak bólogatott. Azt is megértette, hogy a fiatal szövet­kezet olyan most, mint ő volt ifjú házas korában. Hosszú évek kel­lettek ahhoz, hogy be tudja ren­dezni kis gazdaságát. A második héten tulajdonkép­pen már nem is vitatkoztak, fcsak csendesen beszélgettek. Andris bácsi egyre nagyobb ragaszkodás­sal viseltetett iránta, s úgy itta magába minden szavát, mint a szomjas ember a forrásvizet. A z orvos, aki a fejéről és a kezéről leszedte időnként a kötéseket, örömmel jegyezte meg: — Rohamosan gyógyul, fia­talember. Megmondom őszintén, az első napokban aggódtam ma­gáért. A kedélyállapota is igen rossz volt, de aztán egyik napról a másikra mintha csak kicserél­ték volna. — Tudja, kérem, nagyon hiány­zott nekem a munka. Munka nél­kül pedig szomorú az élet —• mondta az orvosnak és elmosolyo­dott. Az orvos csodálkozva nézett rá. — De hisz most sem végezhet munkát! — Téved a doktor úr! — Mivel foglalatoskodik? — Nevelőmunkát végzek. Az orvos váratlanul mindent megértett, s kissé meghatódott hangon mondta: — Nem szoktam senkit sem sze­mébe dicsérni, de hadd mondjam meg magának őszintén, hogy nagyszerű embernek tartom. Úgy hiszem, maga komolyabb munkát végzett az Andris bácsival kap­csolatban, mint mi, mert mi csak a sérvét gyógyítottuk meg, de ma­ga az egész gondolkodásmódját átalakítja. Az idei esztendő sikeres kefeRezeséért. A gazdasági év egyik döntő szakaszát, az őszi kalászosok be­takarítását sikeresen befejezték termelőszövetkezeteink. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása ko­moly próbatétele volt valamennyi tsz-nek, különösen az új termelő- szövetkezeteknek. Most már el­mondhatjuk, hogy az új termelő- szövetkezetek is jól vizsgáztak, muhkájukkal és eredményeikkel bebizonyították a szocialista nagyüzemi gazdálkodás ♦ maga- sabbrendűségét. A nagyüzem fö­lényét igazolják a kalászosokból elért terméseredmények is, nem­csak a régi, Inanem az új termelő- szövetkezetekben is. Működésük első évében a több éves termésát­lagot haladták ,meg Pálfán, Tol- nanémediben és Udvariban az el­ső éves termelőszövetkezetek. A nagy nyári mezőgazdasági munkák sikeres megoldásához el­engedhetetlen volt a jó munka- szervezés. Meg kellett találni a módját annak, hogy a tavaszi me­zőgazdasági munkákról át tud­junk állni az aratás és cséplés jó elvégzésére. A gyönki járás legtöbb terme­lőszövetkezete a gépállomással együtt megtalálta a módját a munkák helyes megszervezésének és a legtöbb tsz-ben anyagilag is érdekeltté tudták tenni a tagokat a közös munkákban való fokozot­tabb részvételben. Úgy vélem, valamennyi szövet­kezetünk elégedett a nyári mun­kák eredményeivel és büszke ar­ra, hogy a jó termés időben a he- lyére került, az állam, a tsz és az egyének raktáraiba. Eleget tettek szövetkezeteink állami kötelezett­ségüknek is, járásunk túlteljesí­tette szabadfelvásárlási tervét. A nyári nagy munkák végrehaj­tása megnyugtató eredménnyel végződött, azonban elbizakodott­ságra nincs okunk, mert az előt­tünk álló feladatok, az őszi mun­kák elvégzése nagyon alapos fel­készülést és komoly erőfeszítést Haypál Tibor kíván. Az aratásnál és cséplésnél Termelőszövetkezeti látogatásokat szerveznek a népfront-bizottságok Mint ismeretes a Hazafias Nép­front bizottságai a kéthetenként kidolgozott tervek szerint dolgoz­nak. E hónap második felében is számos rendezvényt tartottak. Az elnökségi üléseken az őszi­téli népfrontoktatás feladatait tárgyalták meg, valamint a so- ronkövetkező mezőgazdasági munkák állását vizsgálták meg, s a munkák meggyorsításának teen dőit. Gyönkön az iskolareform, az oktatás és a községfejlesztés kér­déseit tárgyalták meg elnökségi ülésén. Szekszárdon három helyen is tartottak — az Újvárosban, a felsővárosi népfront-körben és a szőlőhegyi termelőszövetkezetben — békegyűlést. Utána mindhá- I nézése közben is. rom helyen levetítették a „Fehér vér” című filmet. Nem egy köz­ségben redeztek jogi tanács­adást és ankétot a társadalmi tulajdon védelméről. A hónap második felében a népfront-bizottságok a termelő- szövetkezetek megerősítésére, munkájuk javítása érdekében több tapasztalatcsere-látogatást szerveztek. Ilyen volt például a szőlőhegyi Szabadság Tsz kül­dötteinek szeptember 20-i zom- bai látogatása. A Parasztbecsü­letben tapasztaltak közül különö­sen a vezetés módszereit kíván­ják hasznosítani. De akadt tanul­ni való az állatállomány végig­Egyúttal kérték a szőlőhegyiek a népfrontbizottságot, hogy sze­retnék a tamási Vörös Szikra Tsz-t is meglátogatni, s ott első­sorban a gépi fejést megnézni. Erre a látogatásra hétfőn kerül sor. Szeptember 21-én a bátai tsz- tagok látogattak el Faddra és Zombára. Különösen munkaszer­vezési kérdésekben kaptak e he­lyeken sok-sok útmutatást. Tsz- látogatások lesznek még a hónap végén is. Szeptember 27-én a paksi dolgozó parasztok mennek tapasztalatcserére Zomba község­be, míg 28-án a szekszárdi Béke Tsz tagjai látogatnak Tamásiba. sokat ’segítettek a gépek, az őszi betakarításnál azonban nagy rész­ben a tagok közvetlen munkájá­ra tudunk csak támaszkodni, mert a kapások betakarításának gépe­sítése még nincs megfelelően biz­tosítva. Meg kell tehát ismét találni a helyes munkaszervezés módját. Ehhez szeretnék itt egy-két gon­dolatot említeni. A termelőszövetkezeti vezetők gondoskodjanak arról, hogy való­ra váljanak a tapasszal kidolgo­zott ösztönző premizáló módsze­rek. Ezért helyes, ha most a be­takarítások előtt minden terüle­tet megjelöltünk, amelyet a ta­goknak tavasszal kiosztottunk. Jó lenne felújítani azokat a táblács­kákat, amelyeken tavasszal fel­tüntettük, hogy egy bizonyos te­rületet ki kapál meg. Most egyszerre sok feladat je­lentkezik, és nem szabad terv- szerűtlenségeknek, kapkodások­nak jellemezni a munkánkat. Itt van a burgonya, a napraforgó, a cukorrépa, a kukorica betakarítá­sa és még folyik a sllózás is. Fej­lesszük tovább azt a .jól bevált módszert, hogy a tsz-vezetők minden nap megtanácskozzák 'a következő napon esedékes mun­kát. Különös gonddal szervezzük meg a háztáji gazdaságok mun­káit is. Sok helyen meghatároz­zák, hogy a hét melyik napján dolgozzanak a tsz-tagok húztad gazdaságukban. Ez jó módszer­nek tekinthető, mert most a ház­táji" gazdaságokban is »munka­csúcs« van, így a tsz-tagolí ház­táji gazdaságban végzett mun­kája a közös munka rovására mehet. Határozzuk meg azt is. hogy milyen munkákat, milyen sor­rendben kell végrehajtanunk, mert a betakarítási munkák el­végzésétől függ az őszi kalászo­sok vetése és nem lehet közöm­bös számunkra, hogy mikor és milyen talajba kerülnek a .lövő év termését biztosító vetőmag­vak. Jól bevált módszer volt az ás, hegy a községi tanácsok naponta értékelték a mezőgazdasági mun­kákat, népszerűsítették a légi >bb tsz-gazdákat. Jó lenne, ha most, az őszi munkák idején tovább fejlesztenék a községi tanácsok a buzdításnak ezt a módszerét. Bízunk abban, hogy a tsz-ek vezetői és tagjai eddig szerzett tapasztalataikat felhasználva, a jó termés betakarítása érdekében minden időt kihasználnak, a csa­ládtagokat is bevonják a közös munkába és így sikeresen feje­zik be a gazdasági évet. hogy ez­zel biztosítsák a zárszámadások sikerét is. Jankó János, a Gyönki Járási Tanács Mezőgazdasági Osztályának vezetője ég *7/// Arnold Ágnes Bátaszék Németh Istvánka Gyönk Ganczer Józsika Tolna László Ferike Bonyhád Németh Mária Felsőnyék 4 gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címére,

Next

/
Thumbnails
Contents