Tolna Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-22 / 224. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. szeptember 22. Egy névtelen levél nyomában Lengyelen SZERKESZTŐSÉGÜNKHÖZ a közelmúltban névtelen levelet ho­zott a posta. Az ismeretlenség ho­málya mögé rejtőző levélíró ész­revételeket tesz a lengyeli Bűza- ' kalász Tsz-ről. Levelét annak el­lenére, hogy névtelen, nem dob­tuk a papírkosárba. Felkerestük vele a járási pártbizottságot, majd elutaztunk Lengyelbe, hogy tájé­kozódjunk a szövetkezeten belüli helyzetről. — A levélíró eltúlozza, amit mondani akar. Igaz, hogy a len­gyeli termelőszövetkezetben van­nak helytelen nézetek, előfordul, hogy hozzányúlnak a közös va­gyonhoz, de korántsem ez jellem­ző a szövetkezet tagságára — vé­lekedett Perei Dániel, a járási pártbizottság mezőgazdasági osz­tályvezetője. A szövetkezetben pedig arról szereztünk tudomást, hogy a mun­kák nem mennek rosszul. A közös tehenészetben a fejési átlag közel tíz liter, nemrég vásároltak 22 anyakocának való süldőt — már valamennyit bebúgatták. Rövide­sen hozzálátnak a sertéshizlalás­hoz is, amihez már minden fel­tételt biztosított a tagság. Ez idő szerint rendben folyik a silózás, a'szálastakarmányok és kapásnö- . vények betakarítása. Ez mind po­zitív dolog. Sajnos, hibák, ferde nézetek is vannak a szövetkezeten belül. Az alábbiakban ezeket tesszük szóvá, elsősorban azért, mert segíteni akarunk a szövet­kezet tagságának, a falu kommu­nistáinak, valamint a járási szer­veknek a bajok orvoslásában. NEM TARTJUK HELYESNEK a lengyeli szövetkezeti vezetők ál­láspontját, melyet a háztáji gaz­daságban még mindig kintiévé gazdasági felszerelések és a lovak összehordása ügyében elfoglaltak. — Nem érdemes a közösben lo­vat tartani, mert arra csak ráfi­zetünk — mondták a tavasszal, amikor a szövetkezet megalakult. Elérkezett a munkák dandárja, a háztáji lovakat használni kel­lett, közben ettek is. A háztájiban takarmány viszont nem volt, a ve­zetőség hallgatólagos beleegyezé­sével vittek hát a közös lucerná­ból, a közös szénából — méret­lenül. Ez szolgáltatott alapot ah­hoz, hogy rosszindulatú emberek azt híreszteljék: a közösben lop­nak. A járási szervek megkísérelték felszámolni ezt a valóban áldatlan állapotot. Sarkallták a szövetke­zeti vezetőket, hogy a gazdaság­ban szükséges lovakat hordják össze, a többin adjanak túl. — Nem tudunk tenni semmit, nincs közös istálló — kapták a vá­laszt. A járási szervek ez ügyben is megpróbáltak segíteni. Javasla­tukra 151 000 forint' állami hitelt kapott a szövetkezet épületvásár­lásra. Azaz csak kapott volna ... Eladó ház akadt a községben, me­lyet kisebb átalakítás után közös istállónak használhattak volna, ám a közgyűlés az épület megvá­sárlását nem szavazta meg, aZ ál­lami hitelt elutasították azzal az indokkal: nem jó tartozni, mert bármikor érkezhet a felszólítás: adós, fizess! így hát minden ma­radt a régiben. Sokáig azonban nem tartható fenn a mostani ál­lapot. Mi azt ajánljuk a lengyeli szövetkezeti tagoknak, vegyék fontolóra még egyszer az épület- vásárlást, másítsák meg korábbi nézetüket, intézkedjenek, hogy a háztájiban csakis annyi jószág maradjon, amit az alapszabály is megenged. Higgyék el, így jár jól az egész tagság. A LEVÉLBEN szó van arról is, hogy a, brigádvezetők sógoraik­nak, rokonaiknak a megengedett­nél több munkaegységet írnak be. Ez nem fedi a valóságot. Nem is a brigádvezetők írják be a mun­kaegységet. A csalás szinte lehe­tetlen, mert a munkaegység-elszá- moló — aki a teljesítményeket ír­ja — pontosan tudja, hogy a cu­korrépa 15 hold, aminek a meg- kapálásáért mennyi munkaegység jár és csakis ennyit ír jóvá. De így csinálják ezt valamennyi munká­nál. — A tagságnak több háztájija van a megengedettnél — veti pa­pírra a levélíró. Erre vonatkozóan megtudtuk: csakugyan előfordul, hogy egy- egy tagnak több háztájija van a megengedettnél. De anélkül, hogy ennek intézésére bárki figyelmez­tette volna a lengyelieket, a köz­gyűlés határozott, hogy a közeljö­vőben felmérik minden tag háztá­ji földjét, s aki többet méretett magának, mint amit szabad lett volna, az most látja kárát. A ter­mést ugyanis a közösbe viszik. Végül arról szól a levél, hogy az agronómus nem képes ellátni munkáját, amit azzal indokol, hogy egész nyáron rövid nadrág­ban járt-kelt. Ami azt illeti, ettől igazán jó szakember lehetne. Az igazság az, hogy csakugyan nem váltotta be a hozzáfűzött remé­nyeket. Ezért rövidesen leváltják, erre vonatkozóan már megtörtén­tek az intézkedések. NEM LENNE TELJES A KÉP, ha nem vonnánk le a névtelen le­vélből és a lengyeli termelőszö­vetkezetben valóban meglévő hi­bákból a tanulságot. Megtesszük ezt is. A tapasztalatlan termelőszövet­kezeti vezetők gyakran követnek el hibát, vannak helytelen néze­tek a közös gazdaságon belül. Ez a helyzet a lengyeli szövetkezet­ben is. Levélírónk — feltételez­zük — azért ragadott tollat, hogy fellépjen a felsorolt lazaságok el­len. Sajnáljuk,1 hogy ezt névtele­nül tette. Kifogásoljuk azonban a levél hangját, túlzásait. Azt vi­szont melegen ajánljuk ismeret­len levélírónknak: ha máskor va­lakit bírál, valamely hibát osto­roz, azt tegye meg szemtől szem­be. Senkinek sem történhet ná­lunk ma bántódása, ha szóvátesz hibát, nyesegetni óhajtja a fiatal termelőszövetkezetek vadhajtá­sait' Ezért foglalkoztunk mi is a levéllel. Dorogi Erzsébet Országos első a dunaszentgyörgyi úttörő tűzoltó-csapat öt évé tanítja, neveli Duna- szentgyörgyön Marosi Gyula pe­dagógus a kis úttörőkből álló tűzoltó-csapatot. Az öt év erőfe­szítése, sok-sok munkája ebben az évben érlelte meg igazi gyümöl­cseit. Az országos tűzolt-verse- jiyen első díjat nyertek. ■ — Eddig mindig balszeren­csénk volt — mondja Marosi Gyula — valahányszor versenyen Vettünk részt, másodikak lettünk. És mindig egy másodperccel ma­radtunk le. / — Az idén, a Madocsán meg­rendezett járási versenyen elsők, 800 forint jutalommal, a döbrö- közi megyei versenyen is elsők, 1400 forint jutalommal és a ceg­lédi országrészi versenyen is el­sők lettünk, egy 1200 forintos ping-pong asztal volt a jutalom. — Egyúttal jogot nyertünk az országos versenyre, ahol szintén első lett a csapat. A jutalom egy 400 perc/literes fecskendő volt. El sem lehet mondani a fiúk örömét. — Harminc éve vagyok tűzoltó- parancsnok — mondja Marosi Gyula tűzoltó-százados — a fel­nőtt csapatot is én vezetem, de ilyen öröm ahogy a kicsik si­kere ért, még nem volt. — Hogyan érték el? — Szerények-és fegyelmezettek voltak először is a gyerekek — mondja — s valóban betartották az összes útmutatásokat. Maguk is kezdeményeztek az előkészü­letek alatt. Az egyik fiú például otthon a fűrész-bakra ráerősített egy botot, mintha a szúrócső lenne, s azon gyakorolta szabad­idejében a szerelést. Elmondta a többieknek, s azok is követték. Ez nagyban növelte a gyorsasá­gukat. — A másik a versenyeken egy- cgy ügyes fogást lesett el más csapatoktól. Azt begyakorolta és a többieket is megtanította rá. — Cegléden a többi csapat például először nevetett azon is, hogy a verseny előtt a kis csa­pat bemelegítésként tornászott. Bezzeg nem nevettek, amikor a ping-pong asztalt elhoztuk. A szívós munka parancsnok­nak és úttörőknek meghozta a megérdemelt sikert. De nemcsak ők örülnek ennek, büszke rájuk az egész falu. Felelősségérzet az emberekért! A Biritói Állami Gazdaság felhívása ! Pártunk VII. kongresszusának a technika fejlesztésére, a dolgo­zók munkakörülményeinek javí­tására vonatkozó célkitűzései megkövetelik, hogy biztonságo­sabb és kedvezőbb munkakörül­mények teremtésével jobb mun­kaszervezéssel kíméljük a dolgo­zók munkaerejét, növeljük a ter­melés kultúráját. Ebből kiindulva, mi, a Biritói Állami Gazdaság dolgozói egyön­tetűen elhatároztuk, hogy az év végéig a reánk háruló összes mezőgazdasági munkát (betakarí­tás. gépjavítás stb) balesetmen­tesen fogjuk elvégezni. Egyben felhívással fordulunk a megye összes állami gazdaságához, hogy a munkavédelmi rendszabályok fokozott betartásával, a helyi le­hetőségeink felhasználása mel­lett, a dolgozók körében végzen­dő nevelőmunkán keresztül, te­gyenek meg mindent annak ér­dekében hogy az év hátralévő időszakában balesetmentesen dol­gozzanak. Ahogy erre nálunk, Biritón, úgy a többi állami gaz­daságban is megvan minden lehetőség. Célkitűzéseink maradéktalan végrehajtására mindenekelőtt a dolgozótársainkért érzett felelős­ségérzet késztet bennünket. A gazdaság szakszervezete tárgyal­ta a munkavédelmi helyzetünket, megállapította, hogy e téren van nálunk is bőven tennivaló, ha azt akarjuk hogy a baleseti sta­tisztikánk száma ne növekedjék. Legfőbb feladatunknak tartjuk, hogy gazdaságunkban minden dolgozónak a napi munkájával velejáró feladata legyen a bal­esetek megelőzése, a szabálytalan munkavégzések felszámolása. Ezért elhatároztuk, hogy a szak szervezeti aktívák körében mun­kavédelmi őrséget szervezünk. Valamennyi üzemegységünkben a munkavédelmi őrségek ügyelnek Előkészületek a téli oktatásra Legutóbbi ülésén a téli okta­tásról tárgyalt a Hazafias Nép­front Gyönki Járási Bizottsága. A járási bizottság úgy határozott, hogy az elmúlt évek gyakorlatá­hoz hasonlóan ebben az évben is indít előadássorozatot a községi népfrontbizottságok szervezésé­ben. A községi bizottságok most tárgyalják meg a tanácsokkal, pórt- és tömegszervezetekkel az előadásokkal kapcsolatos problé­mákat és az előadások temati­káját... Az előadássorozatban többek között a következő témák szere­pelnek: »Hogyan dolgozik jól egy falusi népfront-bizottság«. »A szocialista országok gazdasági együttműködése.« »A népfront- bizottságok feladatai a mezőgaz­daság szocialista átszervezésében és megszilárdításában«. »A tanács és a népfront kapcsolata«. A községi bizottságok szeptem­ber 28-ig jelentik a járási bizott­ságnak, hogy hány előadást kér­nek, s mikor. arra, hogy a munkahelyeken be­tartsák a munka- és egészségvé­delmi előírásokat, elvtársi segít­ségadással figyelmeztetik dolgozó­társaikat a fegyelmezett munká­ra. A munkavédelem terén felme­rült hiányosságok megszüntetésé­re törekednek, továbbá az álta­lános üzemi rendtartásra, min­denekelőtt azért, mert a legtöbb baleset sokszor a munkaterületen jelenkező rendetlenségekből adó­dik. Elvtársi módon fellépnek azokkal szemben, akik vakmerő­én, könnyelműsködve kockáztat­ják maguk és dolgozótársaik egészségét, testi épségét. A dolgozók nevelése érdekében a balesetek elleni oktatómunkát rendszeresen megtartjuk ugyan­csak munkavédelmi kisfilmeket vetítünk hogy szemléltelően be­mutassuk a gyakorian jelentkező veszélyforrósokat . A következő havi biztonsági szemléket rendszeresen megtart­juk, majd ezt követően a gazda­ságvezetés, párt, szakszervezet együttesen értékeljük a szemlék tapasztalatait, ennek alapján igaz gatói utasításban szabjuk meg a hiányosságok záros határidőn be­lüli megszüntetését. Minden munkahelyen, gazda­ságban szemléltető feliratokat he­lyezünk el melyek figyelmezte­tik dolgozóinkat a szabályos munka végzésére. Szigorú felelősségrevonást al­kalmazunk azokkal szemben, akik hanyagságból, nemtörődömség­ből nem tartják be az óvórend­szabályokból adódó követelmé­nyeket és mulasztásaikkal veszé­lyeztetik dolgozótársaik testi ép­ségét. Szakszervezeti taggyűléseken és egyéb értekezleteken kérjük a dolgozókat, hogy újításaikkal se­gítsék a biztonságos munkakö­rülmények . megteremtését s a benyújtott újítások . gyors - elbírá­lásáról rendszeresen gondoskodni fogunk. . KISZ vezetőségi és kiildöttválssztó taggyűlést tartottak Felsőnánán Az elmúlt napokban vezetőségi és küldöttválasztó taggyűlést tar­tottak a felsőnánai KlSZ-szerve- zet fiataljai. Hettich János titkári beszámo­lója foglalkozott az eddig elért eredményekkel. A beszámolóból kitűnt, hogy az alapszervézet tagsága két és fél év alatt ötről ötvenre szaporodott. Az alápszer- vezeten belül tánccsoportot hoz­tak létre. Az idén 980 óra társa­dalmi munkát végeztek. Az ifjú­sági cséplőcsapat a nyár folya­mán 158 százalékra teljesítette tervét. A fiatalok a taggyűlésen fel­ajánlották, hogy a kultúrcsc- port a KISZ-kongresszusig be­tanulja a Székelyfonó, leány- kérés, lakodalom című színjáté­kot. A vezetőség újjáválasztása után a küldöttek választására került sor. Áj ijenn e k-szép j é q o eirs e u ij 1960. Magyari Károly Kiss Anna Apáti Ferenc Gyönk Dombóvár Döbrököz A gyermek-szépségversenyre úgy kell szavazni, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek Marosi Ildikó Gyenis Janiira Dombóvár Szekszárd a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címéi

Next

/
Thumbnails
Contents