Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-17 / 194. szám

I960. augusztus 17.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

3

Műszakiak segítsége

a tsz«ek bekötőút-építéséhez

Városunk műszaki értelmiségének egy csoportja, a Hazafias Népfront megyei bizottságánál megvitatta az 1961-es termelőszövetkezeti bekötőút-építkezéseket.

Köztudomású, hogy megyénk jó- néhány termelőszövetkezetében probléma a bekötő utak hiánya. Államunk jövőre óriási összegeket biztosít az építkezésekhez. Emellett azonban az érdekelt tsz- tagok társadalmi munkájára is szükség lesz. A népfront-bizottságok e szervező munkában élénken részt vesznek.

E SZERVEZŐ MUNKA első lépését a megyei bizottság tette meg. A tegnapi megbeszélésen részt vevő különböző vállalati, üze mi, műszakiak vállalták a bekötő utakkal kapcsolatos helyszíni felmérési és tervezési munkálatok társadalmi munkában való elvégzését.

Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal szekszárdi kirendeltségeinek dolgozói 'így készítik el a kataszteri helyszínrajzokat. A Vízügyi Igazgatóság szekszárdi szakaszmérnökségénélműszaki dolgozói vállalták, hogy a faddi Lenin Tsz Vajka-pusztai 3 kilométeres bekötő útjának hely színi felmérését és tervét, október 15-i határidőre elkészítik.

Ugyanilyen feltételek mellett tettek vállalást — szeptember 30-i határidővel a tsz-ek megyei beruházási irodájának dolgozói a pál- fai Egyetértés Tsz 2 kilométeres bekötő útjának megépítéséhez. A megyei tanács építési és közlekedési osztályának dolgozói az aparI hanti Búzavirág Tsz útépítéséhez ' nyújtanak segítséget.

A MÄV PALYAFENNTARTÄS

szekszárdi főnöksége a bonyhád- börzsönyi Vörösmarty Tsz-nek végzi el a szükséges előkészítő munkákat szeptember 30-ra. A szekszárdi Tervező Iroda műszaki dolgozói pedig vállalták, hogy elkészítik az összes tervek költség- vetését, a beérkezésektől számított nyolc napon belül.

Készülődés augusztus 20-ra

Szerte a megyében nagy készülődés folyik alkotmányunk ünnepe, a tanácsok megalakulásának tizedik évfordulója, a szövetkezeti nap méltó megünneplésére. Együtt ünnepelnek ezen a napon megyénk dolgozó parasztjaival a termelőszövetkezeteket patronáló budapesti üzemek, gyárak munkásai is.

Mözsön a munkás-paraszt találkozó alkalmával a Beloiannisz

Gyár dolgozóinak mintegy hatvan fős küldöttsége látogatja meg a tsz-tagokat, egésznapos műsor keretében együtt szórakoznak. Ten- gelicen az Április 4 Gépgyár dolgozói látogatják meg a termelőszövetkezetet, s velük tartják meg a nagy ünnepet. A nagygyűlésen dr. Gyugyi János elvtárs, a megyei tanács elnökhelyettese tart majd ünnepi beszédet.

Permetezők között...

— Hogy az a... ennek is most kellett bedögleni — méltatlankodik Kara Dénes, és dühösen szereli le a magasnyomású permetezőgép töltőjét a permetle- ves tartály széléről.

— Legalább egy órával hátráltat bennünket — állapítja meg Takács János, a munkacsapat vezetője. — Kilyukadt benne a gumi...

— Gyurka te — dirigálja az unokaöccsét — menj fel, hozz le gumit. Hozhatsz kettőt is. jó ha van tartalék... Addig töl, tünk egy töltővel.

Szó nélkül hozzálátnak a töltő szétszereléséhez Dénes gyerekkel. Kicsavarják a csavarokat köröskörül, kiszedik a gumitárcsát.

— Itt van e... itt, a kidudoro- dásnál lyukadt ki. Még szerencse, hogy hazulról hoztam lyukasztót, ki tudom lyukasztani az új tárcsát. Addig is, menjünk...

Elsőnek Kara Dénes veszi hátára a permetezőgépet és megindul a szőlősorok között. Azután a csapatvezető, majd utána a többiek.

Permeteznek a Szekszárdi Állami Gazdaság szőlészetében, a Kálvária túlsó oldalán, az új telepítésben.

— Nézzétek csak — mutat

fel Takács János egy szőlőlevelet — olajfoltos.

A folt a peronoszpóra jele. A szőlő egyik legnagyobb kártevője, ha nem védekeznek ellene. Itt, a Kálvária oldalában fiatal telepítésű szőlő van, még két-három év is beletelik, amíg termőre jön. Éppolyan gondosan kell ápolni, mint az öreg, termő szőlőt.

— Hányadik permetezés ez?

— A hatodik — válaszol a csapatvezető. — Esős az időjárás, ilyenkor permetezni kell. Főleg alul, a levél fonákját, mert a gombák azon telepszenek meg. De nézd csak ott, azt a kút melletti telepítést. Emlékszel, a télen abban a bolondt havas, szeles időben forgattuk. Kilencven százalékon felüli az eredés.

Kiérnek a szőlősoron, közben a Gyurka is megérkezik a gumitárcsákkal. Egy félórás munka és az elromlott töltőt is üzembe lehet helyezni.

Egymás után haladnak a szőlősorokon, nekem csak az tűnik szemembe, hogy valamennyien fiatalok. A csapatvezető is innen van a harmincon, de van köztük, aki még a húszat sem érte el. Emlékszem, néhány évvel ezelőtt öreg szekszárdi parasztok panaszkodtak Erdei Ferencnek, az akkori földművelésügyi miniszternek, hogy maholnap nem lesz, aki a szőlőben dolgozzon, mert a fiatalok elmennek sofőrnek.

S ime. itt van. Ebből a munkacsapatból többen már évek óta dolgoznak itt, a szőlészetben. ök forgattak telepítettek, oltottak. Szemmel kísérik, hogyan erősödnek a fiatal szőlővesszők, és milyen öröm lesz majd számukra, amikor az első termést szüretelik.

B. I.

A Tamási Tejüzemben

Korszerű gépekkel, berendezésekkel készül a — többségében exportra kerülő — sajt. Kiss Jolán technikus, aki jelenleg művezetői beosztásban dolgozik az üzemben, a savfokot állapítja meg a boly- gókeverős sajtkádnál.

Naponta huszonnégy — közel malomkő nagyságú — Pannónia sajtot készítenek az üzemben. Czin- kó József sajtkezelő megforgatja a sóslével telt medencében a 40 kilós sajt-korongokat.

Pedagógus-értekezlet az új tanév előtt

Mint minden esztendőben, úgy most is a megyei tanács művelődésügyi osztálya. a tanévnyitás előtt, a megye pedagógusainak egy csoportját értekezletre hívta meg. Részt vettek az értekezleten a megye középiskoláinak igazgatói, a szakfelügyelők, a tanulmányi felügyelők, a körzeti óvónők és az eddigi gyakorlattól eltérően a népművelési felügyelők is. Ez még inkább aláhúzta azt a törekvést, hogy a kultúrmunka mindnyájuk számára egységes, közös feladat.

Megjelent és felszólalt a pedagógusok értekezletén Prantner

József elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára. Ott volt Kerekes Miklós elvtárs. a megyebizottság ágit, prop. osztályának vezetője, István József elvtárs, az ágit. prop. osztály

munkatársa, a járási tanácsok elnökei és a járási pártbizottságok ágit. prop. osztályvezetői.

A megjelentek előtt Mándi Gyű la elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője tartott előadást. Majd az osztály- vezetői referátum alapján az elmúlt év oktatási tapasztalatait és a további feladatokat beszélték meg, különös tekintettel az új iskolareform előkészítésének, megalapozásának tennivalóira,

XVIII.

— Mikor szabadultál?

A sebesültnek mintha eszébe jutott volna valami. Száraz ajka hangtalanul mozgott.

— Mi?

— Márciusban... márciusban...

L

Wanda Wasilewska:

HAJSZA

i

— Idén?

— Igen.

— Hol dolgozol?

— Mostan... sehol...

Az ajtónál álló Bednarek nagyot sóhajtott. A kihallgatás hosszúra nyúlt, a kérdés és a válasz között percek teltek el. Paw- lowski minden egyes szót úgyszólván kipréselt ebből a félholt emberből. A rendőr egyik lábáról a másikra állt. A csizmája, a többiek bosszantására, állandóan nyikorgott. Hirtelen Pawlowski, anélkül, hogy megfordult volna, odaszólt neki:

— Az ördög vigye el, Bednarek, kerítsen egy széket a folyosón, és üljön le!

A rendőr összerezzent.

— Igenis! — rikkantotta, és gyorsan, lábujjhegyen, kimert székért. Minél óvatosabban lépkedett, annál jobban csikorgott az átkozott csizma.

A nővér közvetlenül az ajtó előtt állt. — Hallgatózi'í — gondolta Bednarek, de rögtön eszébe jutott, hogy az ápolónőt utasították, hogy legyen kéznél. — Amikor megpillantotta a rendőrt, a kórterem ajtaja felé irduit.

— Nem, nem, csak egy székért jöttem — magyarázta hangos suttogással Bednarek.

A nővér egy fehér hokedlire mutatott. Amikor Bednarek újra kinyitotta az ajtót, Malgozata megpróbált benézni a kórterembe.

— A nővér itt van? Jöjjön be, kérem.

Az ápolónő bement. A kék szemű férfi nyilván akkor is látott, ha nem nézett oda. Meg sem fordult, fel sem emelte a hangját, tudta, hogy Malgozata meghallja. A nővér kényelmetlenül érezte magát, és igyekezett kerülni a nyomozó tekintetét. A sebesült a mennyezetre bámult, és nehezen lélegzett.

— Talán szüksége van valamire? — kérdezte Pawlowski.

— Nyugalomra van szüksége — jegyezte meg szárazon Malgozata nővér. A beteg homlokát meg az arcát ledörzsölte a kölnivízzel, megnézte, hogy nem olvadt-e el a jég a tömlőben, és újra megpróbált néhány csöpp orvosságot a szájába önteni.

Valaki kinyitotta a cigaretta- tárcáját.

— Itt nem szabad dohányozni — mondta az ápolónő szigorúan, hátra sem pillantva. — Árt a sebesültnek.

A rendőrtiszt szó nélkül eltette cigarettatárcáját. Malgozata lassan kiment, változatlanul részvétlen, merev arckifejezéssel, ösz- szeszorítva keskeny ajkát, leeresztve karját. Az övén függő fekete olvasó üveggyöngyei halkan csörögtek.

Pawlowski ujjai közt forgatta a ceruzát.

— Egy kicsit, vámunk kell — Hadd pihenjen.

Keresztbe vetette lábát és hirtelen — ő maga sem tudta volna

okát adni, hogy mitől — fütyö- részni támadt kedve. Az utolsó pillanatban erőt vett magán. Valahol a kettős ablaküveg között bosszantóan zümmögött egy légy. A náthás Bednarek szipogott. A sebesült nehéz légzése most elcsendesedett. Egy pillanatig úgy tűnt fel, hogy egyáltalán nem is lélegzik, s Pawlowski nyugtalanul tekintett a betegre. Nem, a beteg mellén a takaró alig észrevehetően mozgott, és a mennyezetre szögezett szem élő ember szeme volt.

— Tudsz válaszolni?

— Igen.

— Miért mentél be ma a városba?

— Csak, úgy... sétálni.

— Egyedül?

— Társaimmal.

— Nevük?

A sebesült hallgatott.

— A társaid neve?

A vértelen ajkak hangtalanul mozogtak. Sóhajtás tört fel belőlük.

— Szünet — jelentette ki hivatalos hangon Pogorzelski. Pawlowski idegesen rágta ceruzája végét.

Halk kopogás hallatszott.

— Bednarek, nézze meg, ki az.

Bednarek rendőr felkelt a kényelmetlen hokedliről, és óvatosan kinyitotta az ajtót. A sebész állt az ajtóban.

— Nem lehet — közölte vele hangos suttogással Bednarek.

— Mindjárt befejezzük — tette hozzá nyugodt hangon Pogorzelski. — Ne nyugtalankodjékj kérem, Bednarek, csukja be az aj* tót!

A sebész elvörösödött. Fehér köpenyének szárnya lobogott, amint gyors léptekkel az igazgatói szoba felé robogott.

— Hallatlan! Hol vagyunk tulajdonképpen, kórházban vagy rendőrkapitányságon? Ez az ember percenként elveszti az. eszméletét! Megölik! A rendőr becsapta az ajtót az orrom előtt! —! így viselkednek velem! Velem! A kórházban — dühöngött a sebész.

Az igazgató azonban csak tehetetlenül széttárta a karját.

— Semmit sem tehetek kolléga Pontos utasításokat kaptam. Pontos utasításokat, mégpedig sokkal illetékesebb helyről, mintsem hegy figyelmen kívül hagyhatnám őket. Fontos államügyről van szó.

— Ez az ember elpusztul! Megölik!

— Nem tudok segíteni. Nyugodjék meg, kolléga úr. kímélje az idegeit, még szüksége lesz rájuk.

A sebész vállat vont.

— Minden felelősséget elhárítok!

— Helyes, kolléga úr. A felelősség most másokat terhel.

— Másokat... — dürmögte a sebész, amikor elhagyta az igazgató szobáját.

Az ajtó előtt álló rendőr figyelmesen végigmérte, roha már látta néhányszor ez alatt az egy óra alatt.

— Micsoda undorító dolog — mondta az orvos, amikor belépett a kis szobába, ahol néhány kollégája teázott. — Az az érzésem. mintha legalábbis rablótámadással gyanúsítanának.

(Folytatjuk.;