Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-13 / 191. szám

I960, augusztus 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAC 3 Megelégedett, kulturált, munkaterületükön helytálló munkásokat akarunk A munkásosztály helyzetével kapcsolatos feladatok végrehajtásá­ról tárgyalt a Dombóvári Járási Pártbizottság kibővített ülése A Dombóvári Járási Pártbizott­ság zsúfolásig telt tanácstermé­ben a járás kommunista aktivis­tái a területükön élő munkások helyzetéről, életkörülményeiről és helyzetének tanulmányozása ered­ményeként megállapították, hogy az utóbbi évek során minden iparágon belül jelentős mérték­ben emelkedtek a reálbérek, nőtt problémáiról tárgyaltak. A jelen- j a termelési kedv és a megelége- lévők mindegyike munkáscsalá- j dettség, a munkásosztály helyesli dókat látogatott meg, és közvet- j és támogatja pártunk politikáját, lonííi fam.imámmrf» -okk ^ tanácskozáson részt vevők e mellett megállapították azt is, hogy van jónéhány olyan helyi jellegű probléma, amelyet a kö­zeljövőben feltétlenül meg kell oldani, a munkásosztály gazda­sági, politikai és kulturális to­vábbhaladásának elősegítése ér­dekében. lenül tanulmányozta hosszabb időn keresztül területe munká­sainak életét. A kibővítet párt­bizottsági ülést eleven vita, őszinteség és a hanyagságokkal szembeni jogos türelmetlenség jellemezte. Dombóvár negyven vállalatában 7575-en dolgoznak, s ezért legjelentősebb ipari bázisa megyénknek. A munkásosztály A spekulánsok kiszorítása a piacról — A termelő és értékesítő szervek közötti nagyobb együttműködés Többen foglalkoztak a speku­lánsok piacról való kiszorításá­nak, valamint a termelőszövetke­zet és a felvásárló, s kereskedel­mi szervek együttműködése szo­rosabbá tételének kérdésével. Kiderült, hogy sok esetben a a földművesszövetkezet nem vá­sárolt fel és nem vitt piacra egyes termelvényeket, mert úgy gondolta, hogy ezek eladása nem eredményez megfelelő hasznot. A spekulánsok kihasználták a helytelen nézetből fakadó gyakor­lat nyújtotta lehetőségeket, piac­ra vitték a hiányzó árucikkeket, felverték az árakat, s ezáltal megkárosították a vásárló közön­séget. A közeljövőben sürgősen meg kell javítani a termelőszövetkezet, a földművesszövetkezet és a MÉK közötti együttműködést. Alapo­sabban fel kell mérni a szükség­leteket, s el kell érni, hogy a dombóvári Alkotmány Termelő­szövetkezet korábban adjon a piac számára zöldségfélét, mint a spekulánsok, — követelték töb­ben a, felszólalók közül. Sokan szembeszálltak a járási földművesszövetkézeti központ vezetőjének, Bertus elvtársnak helytelen nézetével. Ugyanis a munkásasszonyok közül többen hiányolták családlá­togatások alkalmával, hogy a fóldművesszövetkezet által piacra vitt gyümölcs nem olyan tiszta, nem annyira »gusztusos«, mint amit egyénileg visznek elárusíta­ni. Bertus elvtárs ezzel szemben a következő magyarázatot adta: »A maszek ráér megtörölgetni az almát, meg a körtét, fényesre, íz­lésesre, tetszetősre, de mi, akik zsákszámra visszük például az almát piacra, természetes dolog, hogy nem tehetjük ugyanezt«. Azt természetesen senki sem kívánhatja, hogy a földműves- szövetkezet embereket állítson be »almatörölgetésre«. Ez »kisü­zemi módszer«. De meg kell ta­lálni a gyümölcstisztítás nagyüze­mi módszerét. A dombóvári mun­kásasszonyok elvárják, hogy »gusztusos«, ízlésesen előkészített áru kerüljön kosaraikba. A buda­pesti KÖZÉRT-ekben sem ruhá­val törölgetik fényesre az almá­kat! A Fatelítő párttitkára arról szá­molt be, hogy büfét létesítettek a munkások legnagyobb megelégedő sőre az üzemen belül. Az örömbe azonban egy kis üröm is vegyült. A Fatelítő büféje nem kapott fe­hér kenyeret. Amikor érdeklődni kezdtek a kereskedelmi szervek­nél, azt a választ kapták, hogy fe­hér kenyeret csak a kijelölt el­árusító helyek kaphatnak. A nagy részt nehéz testi munkát végző Fatelítő dolgozói szeretnék, ha az ő büféjük kijelölt hely lenne még akkor is, ha a helyi kenyérgyár viszonylag kevés fehérkenyér elő­állítására képes. Munkás kultúraárdák létrehozása — Harc a könnyelmű életmód ellen Hiányoznak az üz«mi ku'túr- gárdák, Kevés a színjátszó, tánc­és énekegyüttes. Az ifjúság neve­lése, szabadidejének helyes fel- használása érdekében többet kell foglalkozni a jövőben az üzemi kultúrgárdák szervezésével. A tánc-, színjátszó, szavaló és ének- együttesek az mellett, hogy előse­gítik az ifjúság szervezését, alkal­masak nagyhatású politikai, kul­turális és nevelőmunka kifejtésé­re a munkásosztály körében. Az üzemi könyvterjesztés lehe­tőségei nincsenek mindenütt kel­lően kihasználva. Egyedül a Fűtő­háznál mutatkozik jelentős ered­mény. A Fűtőház dolgozói közül fizetés után ma már egyre többen az üzemi könyvárust keresik fel az italbolt helyett. Fizetési napo­kon a Kossuth Könyvkiadó kiad­ványaiból 250—300 darabot vesz­nek meg a munkások. A Dombóvári Állami Gazdaság­ban bevezetett módszer is figye­lemre méltó. Az állami gazdaság étkezdéjében egy külön asztal ta­lálható, amelyre sosem terítenek. Ez az asztal mindig tömve van a legfrissebb napilapokkal. Ebéd után a munkások szívesen teleped nek az asztal köré, hogy az ebéd­szünetet kihasználva elolvassák az újságokat. A családlátogatások alkalmával kiderült, hogy ugyanolyan kere­setű és ugyanakkora családdal rendelkező munkások, különböző körülmények között élnek. A csa­ládok többségénél takarékos, jó­zan, kulturált életmód tapasztal­ható. Viszont akad olyan család is, ahol a férfi a kereset nagy ré­szét az italboltokban költi el. s a család kulturális élete alacsony szinten áll. A közeljövőben az üzemeken belül nagyobb gondot kell fordítani a könnyelmű élet­módot folytatók nevelésére, he­lyes útra térítésére. A nevelőmun­ka nagy része a kommunistákra és a vezető beosztásban lévőkre hárul. Még szorosabb kapcsolatot a vezetők és munkások között — Kiküszöbölni a bürokratikus megnyilvánulásokat A munkások életének tanulmá­nyozása folytán kitűnt, hogy a munkások az olyan vezetőket sze­retik, akik amellett, hogy megkö­vetelik a, rendet és fegyelmet, so­kat tartózkodnak a munkások kö­zött, s törődnek beosztottjaik ap­ró-cseprő, kisebb-nagyobb prob­lémáival, s a néhol egyes szemé­lyek részéről megmutatkozó bü­rokratikus, lelketlen megnyilvá­nulást erélyesen visszautasítják. A közös cél elérésének érdeké, szocialista, elvtársi közösségek ki­alakítását teszik szükségszerűvé. A munkásosztály életkörülményei­nek további fokozatos javítása ér­dekében a termelékenység állandó növelésére van szükség, erre pe­dig csak jól összeforrott, szocia­lista szellemű kollektívák képe­sek. — H — Erről is beszélni kell Ifjúságunk egészséges ösztönéről Nemrég gimnazisták egyenget- bizony nem temetnek élve, mert ték a sódert a házunk előtt. Má- ők nem szadisták. És elém rakták sodikosok voltak, nagyokat kaca gók, önfeledtek, egyszóval igazi diákok. Az egyik nap reggelén szomorúan láttuk, hogy a Tigris cicánkat elütötte valamilyen jár­mű. Ott feküdt kinyúlva, össze­a három csúszó-mászó kiscicát. Nem volt apelláta. Visszavittem őket az anyjukhoz. A diákok, mint akik jól végez­ték a dolgukat, visszasiettek a munkájukhoz. Én pedig ott áll­lapítva. A diákok is osztoztak bá- tam meghatottan és mélyen el­natunkban. Nem tudtam hamar­jában mit csinálni vele. Majd ők eltemetik ajánlkoztak többen. — örömmel bíztam rájuk. Rendez­tek is neki nagy ceremóniával egy temetést. Még fejfát is kapott a cica. Krétával pingáltak neki sírfeliratot, ilyet: »Itt nyugszik az egerek réme, béke poraira«. A faj azonban gondoskodik fennmaradásáról. Alighogy elte­mették a Tigris cicát, ha jól em­lékszem, már másnap megellett a Négus. Négy nyivákoló kiscicá- nak adott életet. Közülük az egyik nagyon hasonlított a »dísz- pompával« eltemetett Tigrisre. Elhatároztuk, hogy meghagyjuk. De mi lesz a másik hárommal? Eltemetni, vagy vízbe fullasztani őket nem volt szívem. Ekkor tá­madt a mentőötletem. Majd a srácok »elintézik« őket. Legfel­jebb a kicsinyek közösen kapnak egy fejfát. Lapátra tettem a há­gondolkozva. Ezek a fiúk min­den csintalanságuk, kajlaságuk és látszólagos könnyelműségük el­lenére mélyen érzők. Szeretettel néztem sietve távozó nyurga alak­juk után. Meggyőződtem róla, hogy ezekből a fiúkból sosem lesz doktor Mengele, vagy Eich- mann, ők nem lennének képesek bármilyen körülmények között is embertársaikkal szadista módon elbánni. Mert ugyebár a hajla­mok már a gyermekkorban meg­mutatják az oroszlánkörmöket, vagy a méregfogakat. Velük kap­csolatban nem kell tartani attól, hogy ifjú ambíciójuk esetleg bár­milyen irányban elfajul. — Akik ilyen iskolába jártak, azok meg­tanulták az életre szóló leckét. — Nem kell félteni őket a vandál hajlamoktól, cselekményektől. Az ilyen fiatalok majd józanul tud­nak ítélni és képesek lesznek a higgadt cselekvésre. Már most rom vaksi kis jószágot és kivit- határozottan tudnak választani a tem a fiúknak. Volt nagy öröm mindkét részről. Én azért örül­tem, hogy megszabadulok az fel­tevés:« kellemetlenségeitől, ők meg újból készülhettek a teme­tési szertartásra. Nem telt el öt perc és megje­lent nálam egy háromtagú diák­küldöttség azzal a megfellebbez­hetetlen véghatározattal, hogy ők jó és a rossz között. Diákkoruk­ban olyan légkör veszi körül őket, amely minket, csak felnőtt korban lengett körül és formált jobb emberré. ösztönéletük egészséges és szinte borzad min­den durvaságtól, a kegyetlenke­désről nem is szólva. (STEINBACH) Még lehet jelentkezni Felsőfokú Mezőgazdasági Gépésztechnikumba — Szombathelyen Dunántúl Felsőfokú Mezőgaz­dasági Gépésztechnikuma Szom­bathelyen kezdi meg működését. Azok az érettségizett fiatalembe­rek, akik kedvet éreznek a rend­kívüli fejlődésben lévő mezőgaz­dasági gépészethez, jelentkezze­nek .a gépésze.' technikumba. A jelentkezési kórhatár 25 év. Az intézetben tandíjat nem kell Mezőgazdasági Gépésztechnikum, fizetni és mindenkinek kollégiumi Szombathely, Dózsa utca 13. bentlakást (lakás, fűtés, világítás, étkezés, ágynemű, mosás) biztosí­tunk. Az intézet kétéves és el­végzése után gépállomásokon és állami gazdaságokban jó kereseti í lehetőség mellett az elhelyezke­dés biztosított. Jelentkezni 1960. augusztus 20­ig lehet az alábbi címen: Fe1' ~ú XVI. 27. A borús júliusi nap lassan esté­be hajlott. A Wydok utcában, a Zgoda utcában, a Chmielna utcá­ban, a Zeliazna utcában a házka­puk előtt összesereglett emberek lassan szétszéledtek, de még egyre tárgyalták a történteket. Az élet visszazökkent a rendes kerékvá­gásba és a véletlenül arra vetődő járókelőnek sejtelme sem lehe­tett a néhány órával ezelőtti haj­száról, a golyózáporról, az ordí- tozásról. A házmesterek vödörrel meg söprűvel felszerelve eltüntették a vérnyomokat: a pejszínű Kópé so­káig hevert az úttesten, végül fel­rakták egy teherautóra. A város elcsöndesedett, ahogyan a patak vize egy ideig kavarog, tajtékzik és gyűrűzik, ha követ dobnak be­le, azután nyugodtan folydogál tovább. A járókelők a szokott tempóban haladtak az utcán, az üzletek ajtai nyíltak és csukód­tak, a sarkon a virágáruslány vi­zet hintett a rózsa- meg a kék szarkalábcsokrokra. Gyermekek futkároztak kezükben léggömb­bel, a villamosok kerekei csiko­rogtak a kanyarokban. A rendőr­őrszemek szokott helyükön álltak, nem mindenki vehette észre, hogy sok helyütt hamarabb váltották őket. Minden olyan volt, mint máskor. Közönséges júliusi nap, kissé borús, lógott az eső lába. Az események most áthelyeződ­tek az utcáról, az emberek szeme elől a zárt, elkülönített kórtermek­L Wanda Wasilewsha HAJSZA várgott a gyárak műhelyeibe, a segélyre várakozó munkanélküli­ek soraiba, a Visztulái homokszál­lító uszályokra, behatolt a mun­kahelyekre — egyelőre még ho­mályos, nyugtalanító mendemon­da formájában. 28. Az igazgató összeráncolta hom­lokát. Újabb kellemetlenség. Be­hoztak egy betörőt, aki az iménti lövöldözésben sebesült meg. A mentőautóban sebtiben felrakott kötés egészen átitatódott, újra be kellett kötözni. Nem először esett meg ez, de annyi rendőr szállta meg a kórhá­zat, mintha nem egyetlen vesze­delmes gonosztevő feküdne ben­ne, hanem legalábbis egy tucat. Őrszemeket állítottak a bejárat­hoz, az ablakok alá. a lépcsőházba, a folyosóra. Rendőrök lábatlan- kodtak az elkülönítő szoba ajtaja előtt, mert a rendőrség határozott követelésére ide fektették a sebe­sültet, noha mindenütt szűkén voltak, és innen sürgősen át kel­lett vinni másik kórterembe két súlyos beteget. Ráadásul úgy pa­rancsolgattak, mintha otthon len­nének. Az az egyenruhás, magas fiatalember, aki nem volt hajlan­dó felvenni r fehér köpenyt, amit lantása és a civilruhás egyének még gyanakvóbb, vizsla szeme. — Ügy látszik, nem tréfadolog — mondotta az igazgató, amikor belépett a kötözőszoba melletti helyiségbe. A fehér mosdó fölé hajló sebész felemelte a fejét. Ke­zet mosott a kötözés után. A víz vékony sugárban folydogált a nyi­tott csapból. — Ez nem a bűnügyi rendőr­ség — jegyezte meg. Az igazgató elégedetlenül ráncolta a homlo­kát. — Hm ... Maga persze jobban eligazodik ... De én azt hallottam, hogy bankrablási kísérletről van szó. Legalábbis ezt mondta valaki. — Lehet — felelte a sebész. — Mindenesetre az a pasi, aki ide­jött, és aki úgy látszik, a fejes kö­zöttük, a politikai rendőrség tag­ja. — Nem tudom, és nem is aka­rok tudni semmit. Nekem csak az a dolgom, hogy felvegyem a sebe­sültet, és biztosítsam a megfelelő orvosi ellátását. Függetlenül attól, hogy kicsoda és ki hozta ide. S azt tanácsolom magának, hogy ugyan­így cselekedjék. Milyen a beteg állapota? — Súlyos. Három lőtt seb. Nagy vérveszteség. Malgozata nővér éppen vála­szolni akart, amikor kitárult az ajtó, és két civilruhás lépett be. A rendőr kint maradt a küszöbön. Egyikük, egy magas fiatalem­ber, elővett egy igazolványt a zse­béből, kinyitotta és az igazgató elé tartotta. — Megbíztak, hogy hallr'assam ki a sebesült betörőt. Egy órával ezelőtt hozták be a kórházba. — Nem tudom. Pawlowski úr, lehetséges lesz-e ez. — Hogy lehetséges lesz-e? — csodálkozott a fiatalember, fel­rántva a szemöldökét. — A sebesült állapota rendkí­vül súlyos. — Igen fontos ügyről van szó, a kihallgatásnak azonnal meg kell történnie. — Döntsön a sebész, aki bekö­tözte. Nos, kolléga úr? Az orvos még mindig törülget- te a frottirtörülközővel rég száraz kezét. A fiatalember meg sem várta a választ, az íróasztal fölé hajolt: — Megenged egy telefont, igaz­gató úr? Udvariasan kérdezte, de inkább kijelentésnek hangzott, mint ké­résnek. Nyomban kapcsolták a számot. Az igazgató várt, ujjaival türelmetlenül dobolt az asztalon. A másik fiatalember, magas és valahogy túlságosan is jóképű — így »jellemezte őt magában az igazgató —. le nem vette róla a szemét. Tekintete nemcsak átható volt, hanem érezhető súllyal ne­hezedett rá az emberre, és az igaz­Kopogtak. és még mielőtt az gató kezdte kényelmetlenül érezni be, a titkosrendőrség sötét cellái- az ápolónő nyújtott felé, bement ba, az ügyésznek, a vizsgálóbíró­nak, a törvény őreinek szobáiba. Hírük futótűzként terjedt el Wo’a »"’r!-ásnc gyedében. Mntymor4­ban, Prágában, Powislében, beszi­az elkülönítőbe, és figyelmesen szemügyre vette az ablakot. A kór­T-.'.- p-' ' —. p—o -ó (■*..■> "'■"’Ói ■’t ' ■'«' » t"'-- ig vé',:'ltano­gatta a rendőrök vizsgálódó pil­igazgató kimondhatta volna a „tessék” szót. az ajtónyitásban megjelent a főnővér fehér bóbi­tája. — Mi van már moeím? — Az igazgató úrhoz hárman... — Kik? magát, önkéntelenül odább tolta a tintatartót az íróasztalon. És megint magán érezte a sűrű szemöldök alatt csillogó sötét kék szempár súlyos tekintetét. (Folyta tjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents