Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-09 / 187. szám

1960. augus7tus 9. VOLtf.4 WtsGtflfl NÜPÜJSAG S Valamennyi óra 45 perces lesz az általános iskolákban Fontos rendelkezések a tanévnyitó utasításban A művelődésügyi miniszter most kiadott rendelkezésében megszabta az alsófokú oktatási intézmények fő feladatait az 1960/61-es tanévben. A rendelke­zés többek között hangsúlyozza, hogy az egyik legfontosabb fela­dat az oktatásügy továbbfejlesz­tésére vonatkozó határozat végre­hajtásának előkészítése. Változat­lanul előtérben van az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbra- íűzése, a tanulmányi színvonal emelése, a tanulók szocialista tu­datának, világnézetének, jellem­vonásainak megalapozása, for­málása. A rendelkezés megállapítja, hogy a tanulók bizonyosfokú túl­terhelése még mindig fennáll. Ennek tantervi és tankönyvi okai is vannak, a fő okok azonban a pedagógusok min­dennapi munkájában, mód­szereiben gyökereznek. Nem egyszer előidézője a túl­terhelésnek a gyermekek iskolán kívüli elfoglaltsága, a szülők által kezdeményezett különórák stb. — Arra kell törekedni — hangsú­lyozza a rendelkezés, — hogy a tanulók már az iskolában megért­sék és megtanulják az anyagot, mert így sokkal kevesebb munká­juk lesz otthon. A továbbiakban a rendelkezés kimondja: száműzni kell a szocia­lista pedagógiával ellentétes, mechanikus, lélektelen oktatási, nevelési módszereket, s a megalá­zó büntetési eljárásokat. A meg­félemlítés bármely formájának alkalmazása az iskolában tilos. Az egyes osztályok és tagozatok (különösen az óvoda és az I. osz­tály, a IV. és V. osztály) közötti átmenetek zökkenőmentessé téte­lére minden iskolában nagy gon­dot kell fordítani. A cél az, hogy a gyermekek életrendjében, a nevelés és az oktatás köve­telményeiben és módszerei­ben ne legyen a gyerekeket túlzottan megterhelő, ugrás­szerű változás, hanem fokoza­tos legyen az átmenet. Külön felhívja a rendelet az I. osztályokban tanító pedagógusok figyelmét arra. hogy tegyék mi­nél könnyebbé a kicsinyek bekap­csolódását az iskola munkájába, változatos óraszervezéssel segítsék az I. osztály tananyagának elsa­játítását. A rendelkezés értelmében az általános iskolákban a tanítási órák idejét valamennyi osztály­ban és valamennyi tantárgynál 45 percre csökkentik a korábbi 50 perc helyett. A napi mun­ka menetében a harmadik óra után 20 perces szünetet kell tartani. Felhívja a rendelkezés a fi­gyelmet arra is, hogy a nevelő­testületek fokozottan törekedjenek a családi és az iskolai nevelés összehangolására. A rendelkezés végül közli az 1960/61-es tanév részletes munka­rendjét. MOSZKVA, KIJEV, LVOV ]ártarh a régi Oroszországban... ... vagyis megtekintettem a Tretyakov képtárat és az Ál­lami Kincstárat. Nem vagyok becsüs és műkereskedő, csak egyszerűen szeretem a képeket, s egy-egy szép festmény előtt valósággal gyökeret vernek a lábaim. De a Tretyakov képtár­ban mindjárt az volt a benyo­másom, hogy az itteni gyűjte­ményt, anyagot nem lehet a vi­lág nagyon sok képgyűjtemé­nye között úgy említeni, hogy »többek között ez is létezik...*• Oda kell állítani a világhíressé­gek mellé, amelyek páratlan értékükkel a világelsőségért vetélkednek. Hogy mit meséltek a régi Oroszországról? Hihetetlenül sokat. Egy külön terem a ha­talmas ország természeti sok­színűségét tükrözte. Egy tucat kép — ha nem több — a cso­dás tájak jellegzetességeit mu­tatta be. A jellegzetességek: az ércekben gazdag hegyek, a fel­becsülhetetlen értéket képvise­lő erdőrengetegek, a gazdag, termékeny talajok, az ország határait nyaldosó tengerek s a síkságokat, hegyeket kettészelő folyamok. Annyi kincs, érték rejlik az ország minden táján, amennyit ember csak kívánhat a természettől. És ebben a mindenütt egy­formán szép és értékes termé­szeti környezetben olyan kü­lönbség volt az emberek kö­zött, mint mondjuk az afrikai homoksivatagok és a termé­keny Ukrajna között. A bojá­rok — az urak — fényűző pompában éltek, a nép, a soka­ság pedig nyomorgott. A képek nagy része gazdag, fényűzően berendezett úri palotákat, s bennük henyélő gazdagokat áb­rázol. A képek másik része pe­dig a kétkezi munkásokat örö­kítette meg, akik verejtékez­nek s az éhhalált éppen, hogy el tudják űzni néhány szem krumplival, s akik csak azért dolgoznak, hogy a többiek he­nyélhessenek. A régi Oroszor­szág társadalmi különbségeinek hihetetlen nagysága tárul a néző elé a képek láttán. Az egyik kép esküvői szer­tartást mutat be. A férfi egy legalább hatvan éves gazdag úr, a nő pedig egy nagyon bá­jos, csinos leányka, aki talán még húsz éves sincs és bánkó­dik a sorsa felett. Házasság... Nem a szerelem, az igaz érzé­sek miatt köttetik meg a há­zasság, hanem a pénz, a kincs, a vagyonos öregúr szeszélye diadalmaskodik. A palotában nincs emberi érzés, lélek, szere­tet, csak kincs és szeny. A következő képen pedig a végeláthatatlan róna termését, a búzát csépelik a hatalmas szérűn. Mint a búzaszem, majdnem annyi a munkás. Itt az aranysárga búzaszem és a munkások verejtékező homloka csillog... Fép napig sétáltam az Álla­mi Kincstárban, valódi kin­csek, arany- és ezüsttárgyak, igazgyöngyök és gyémántok között. Bevallom őszintén, az értékéről halvány fogalmam sincs. Egy aranyórának, vagy gyűrűnek megvan a maga is­mert értéke. De ezt a sok kin­cset szerintem már nem lehet pénzben kifejezni. A mennyi­ségéről a következő volt a meg­állapításom: nem valószínű, hogy ömlesztve elférne a szek­szárdi múzeumban, amelynek a nagy termei közismertek. A mérést és nyilvántartást is va­lahogyan így képzelem el: van tegyük fel öt vagon aranysze- lence, két vagon cári trón, egy vagon cári korona, három va­gon aranyból készült óraszer­kezet, egy vasúti szerelvény cári palást (gyémánt, igaz­gyöngy, stb. díszítéssel), tíz vagon cári aranyhintó és né­hány vasúti szerelvény »egyéb*- hasonló jellegű »használati cikk*«. Az orosz cárok, főurak hihe­tetlen gazdagságáról tanúsko­dik a kincstár. Mennyivel má- sabb világba érkeztem, amikor kiléptem a kincstárból s a Kreml épületei között járkál­tam és a Tretyakov képtár után a moszkvai utcákon sétáltam. (Folytatjuk.) Boda Ferenc Nagyszabásúnak ígérkezik a népművelők és könyvtárosok idei nyári tanfolyama Mint minden évben, az idén is megrendezik a népművelők és könyvtárosok nyári tanfolyamát. A tanfolyamra az idén augusztus 11-től 17-ig Dombóvárott kerül sor. A TANFOLYAM még mindig jó eredményt hozott, egyrészt összegezését jelentette a megelő­ző évi munkának, másrészt a so- ronlévő feladatok végzéséhez és a következő évi tervek elkészítésé­hez jelentett komoly segítséget. Az idei tematika minden meg­előzőnél változatosabb és előre­láthatólag eredményesebb munkát ígér. A tematika összeválogatása is szerencsésnek látszik, az elő­adók személye pedig biztosíték arra, hogy színvonalas tájékozta­tókat kapnak a hallgatók, amelye­ket a közvetlen gyakorlatban is eredményesen tudnak felhasznál­ni. A tanfolyam első napján agrár- politikai tájékoztatót kapnak ä hallgatók. Tolnai Ferenc, a me­gyei pártbizottság osztályvezetője lesz az előadó. Ugyanezen a na­pon az ezüstkalászos tanfolyamok szervezéséről Balogh András, a megyei tanács mezőgazdasági osz­tályának munkatársa tart elő­adást. Köztudomásúlag az ezüst- kalászos tanfolyamok, szervezése a népművelési ismeretterjesztő munka egyik legjelentősebb fel­adata. Kultúrpolitikai tájékoz­tatót Dobos Zoltán, a művelődés-i Ügyi minisztérium munkatársa tart, Tatár Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára pedig a ter-i melőszövetkezeti fiatalok művelői dési helyzetét ismerteti. A PROGRAM kiemelkedő ese­ménye lesz Darvas Józsefnek, a Magyar írók Szövetsége elnökéi nek előadása a mai magyar iro­dalom helyzetéről és problémái- lól. Érdekes előadásnak ígérkezik Rácz Zoltánnéé, a Népművelési In­tézet munkatársáé, aki a családi ünnepek rendezéséről, külön­böző szertartások szocialista mó­don való megszervezéséről tart tájékoztatót. A felsoroltakon kívül még számos figyelemre méltó elő* adást hallanak a résztvevők. A tanfolyam hallgatói egy na­pot Pécsett töltenek, megtekintik a Dél-Dunántúli Mezőgazdasági Kiállítást. Ez időben vendégszere­pei Dombóvárott a Kaposvári Csiky Gergely Színház Darvas Jó­zsef: Kormos ég című drámájával; A tanfolyam-hallgatók részt vesz­nek az előadáson. Előbb megte­kintik, majd ankétot rendeznek az Égrenyíló ablak című magyar filmről. Az ankét vitavezetője a filmfőigazgatóság egy munkatársa lesz. A tanfolyamon úgyszólván va­lamennyi jelentős Tolna megyei népművelési munkás és könyv­táros részt vesz. Négyezer elsőéves tanulót szerződtet a kereskedelem az új iskolaévben A kereskedelmi szakember- hiány néhány évvel ezelőtt még sok gondot okozott a belkereske­delem vezetőinek. Kevés olyan fiatal volt, aki a kereskedői mun­kát választotta élethivatásul. Az utóbbi években javult a helyzet. Amint a Belkereskedelmi Minisz­térium szakoktatási osztályán el­mondták, növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akik a nyolc általános után a kereskedelmi tanulóképző iskolákba iratkoz­nak. Ma már a kereskedelmi ta­gozatú közgazdasági techniku­mokon kívül az ország 43 tanin­tézetében 9500 fiatal sajátítja el a szakma tudnivalóit. Az elmúlt hónapban 3500 végzett tanuló tett szakmunkásvizsgát. Ezek a fiatalok augusztustól már mint szakképzett' eladók munkába is állnak a boltokban, áruházakban és szaküzletekben. A szakoktatási osztály tervei szerint az új iskolaévre 4000 első­éves tanulót vesznek fel. Termé­szetesen ennél sokkal több a je­lentkező. A jelentkezések alapján kiderült, hogy a kereskedelmi szakmák közül a legnépszerűb­bek a rádió, villamossági, a cuk­rász, a ruházati és az illatszer eladó szakmák. XII. Moszek Trembacz boltos a lö­völdözés hallatára beszaladt a boltjába. De a kíváncsiság felül­kerekedett benne. Az utcán iz­gatott emberek futottak, és Trembacz, összeszedve bátorsá­gát, kimerészkedett. Látta, hogy egy fiatal legény pisztollyal a ke­zében beugrik egy konflisba, s éppen akkor ér oda egy másik is. Úgy rémlett neki, hogy az a másik, fegyvertelen, ilyesmit kiáltott: Elvesztem! — Fogják meg, betörők! — harsogtak az emberek. A barna ruhás ezt kiáltotta: — Ne nyúljatok hozzánk! Mi kommunisták vagyunk! Trembacz odaugrott. Ütésre emelte botját. De keze lehanyat­lott. Még mielőtt felfogta volna, hogy megsebesült, elvesztette ön­tudatát. 18. Rutkowski abban a pillanat­ban látta meg a konflist, amikor már azt hitte, hogy minden el­veszett. Hiszen a sebesült Jan már nem bírt futni. Egy üres kocsi! Megragadta a gyeplőt. — Gyorsan! Jan nagy nehezen felkapasz­kodott. Már csaknem bekerítet­ték őket, a tömeg már a sarkuk­ban volt, a közelükbe nyomultak a dühtől eltorzult arcok, a kiál­tásra nyitott szájak, a pisztolyok fekete csövei. Rácsapott a lóra. Az ordítástól és lövésektől megrémült állat vágtatva elindult. A tömeg és a menekülők közt hirtelen megnö- vekedétt a távolság. Mintha a girhes konflisló ereje egyszeriben megsokszorozódott volna. Hajszolta a tömeg üvöl­L Wanda Wasilewska: HAJSZA tése, a golyók fütyülése, a cson­tos hátát csépelő gyeplő. A két rendőr, Czaplinski és Kaczmarski a standon álló másik bérkocsihoz rohant. A kocsis megijedt és eldobta a gyeplőt. — Semmi kedve nem volt, hogy kockára tegye a maga és a lova életét. — Hajts! A kocsis habozott. De amikor meglátta a rámeredő pisztolycsö­vét, suhintott az ostorával. Az egyre növekvő tömeg, a kiabálás és lövöldözés következ­tében előállott zűrzavar megne­hezítette az üldözést. A járóke­lők egy része a kapualjakba ro­hant, mások meg éppen ellenke­zőleg kiszaladtak az úttestre, egyenesen a lovak elé. Az első konflist Rutkowski hajtotta. Bal kezében a gyeplő, jobbjában a pisztoly. Turowicz a hátsó ülésen térdelt, arccal a tömeg felé. Az úttestre célzott, az üldözők lába elé. A célpont közel volt, sorba le­teríthette volna valamennyi sö­tétkék egyenruhást, a kocsissal és a rendőrség önkéntes segítőtár­saival egyetemben, feltartóztat­hatta volna az üldözőket. Turowicz azonban az úttestre célzott. Csak a provokátort kel­lett megölni, akit a párt elítélt, önvédelemből nem tudott, nem akart ölni. Csak ijeszteni akart, időt nyerni.-7- Fordulj be a Sosnowa utcá­ba! A Sosnowa utca sarkán azon­ban két rendőr rohant az úttest­re, beugrottak egy kocsiba, így hát továbbra is egyenesen a szé­les Zlota utcán kellett hajtani, ahol kitűnő célpontot szolgáltat­tak a vaktában kilőtt golyóknak, amelyek szemtelenül fütyültek el mellettük. 19. Czeslaw Jura gépkocsivezető kihozta taxiját a Miedziana utcai garázsból. A Twarda utcán ki­kanyarodott a Zlota utcára és or- dítozást meg lövöldözést hallott. Egy konfliskocsi két utassal egye-, nesen feléje vágtatott. Nem volt hova befordulni, hát egyenesen a kocsi felé és a mögötte rohanó tömeg felé hajtott. Rátaposott a gázra, a lövések most egész kö­zelről hallatszottak. — Állj! — kiáltottak rá a konflisról. Jura hirtelen felhaj­tott a járdára, megkerülte a konflist és csak akkor látta, hogy a tömeg élén egy egész falka rendőr rohan. Gyorsan kinyitot­ta a kocsi ajtaját. Két rendőr beugrott. — Gyorsan! Utol kell érni a betörőket! De a menekülők' és a gépkocsi között már emberek rohantak. — Hangosan tülkölt, nehogy elgá­zoljon valakit. Nem hajthatott gyorsan, noha Kaczmarski és Czaplinski szüntelenül sürgették: — Gyorsabban! Gyorsabban! A menekülők pedig gyorsan távolodtak. A ló száguldott. Megrémült az egyre sűrűbben fü­tyülő golyóktól meg a zavaros kiáltozástól. Rá sem lehetett is­merni a konflislóra. Kihullott sö­rények maradványa lobogott a szélben, patkói szikrát hánytak. A sarkon túl már a Zeliazna utca kezdődött. Vasúti sínek, va­gonok, raktárak. Újból felcsil­lant a menekülés reménye! Witman rendőrőrszem, aki a Zeliazna utcában teljesített szol­gálatot, kiszaladt az úttestre, de a száguldó ló előtt meghátrált, és lehuppant a járda szélére. Mel­lette --pések dobogtak, emberek rohantak. Mindezt csak valami ködfátyolón keresztül látta, és mintha a távolból szűrődött vol­na a kiáltozás, a lövöldözés, a lárma. Hátrabukott, s lába ki­nyúlt az úttesten. 20. Tizenkét óra előtt tíz perccel a nyolcadik kerületi rendőrkapi­tányságon megszólalt a telefon. Jelentették, hogy a Zlota utcá­ban fegyveres banditák garáz­dálkodnak, szünet nélkül lövöl­döznek. Az ügyeletes rendőrtiszt azon­nal odaküldött három rendőrt. A taxi már a kapitányság előtt vár­ta őket. A három rendőr, Jab- lonski, Jadowski és Janisewski a Sliska utcán és a Sosnowa utcán hajtott végig. Az utcán izgatott emberek álldogáltak csoportokba verődve. — Állj! Állj! — Néhány ember megállította a taxit. — Nem ide! A Zeliazna utcá­ba! Arrafelé mentek! (Folytatjuk,}

Next

/
Thumbnails
Contents