Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-07 / 186. szám
I960, augusztus 7. TOLVA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Fennóllásuk óta ez év első felében érték el a legjobb eredményt megyénk állami gazdaságai Megyénk állami gazdaságaiban most tizenegyedszer készítették el az első félév termelését rögzítő mérlegeket. A nem bizonylatokkal, számlákkal, számadatokkal foglalkozó embernek nem sokat mondanak a lepedőnagyságú papíron katonás rendben sorakozó számok, — a könyvelőknek azonban annál többet. Hallgassuk, mit mond az állami gazdaságok 1960. I. félévi mérlegéről dr. Radics Géza, a Tolna megyei Állami Gazdaságok Területi Igazgatósága főkönyvelője. — A tizenegyesztendős múltra visszatekintő Tolna megyei állami gazdaságok még egyetlen esztendő első felében sem értek el olyan eredményeket, mint az idén. A növénytermelés és az állattenyésztés együttesen túlteljesítette előirányzott tervét. A növénytermelésről szóló kimutatásokat azonban korántsem lehet véglegesnek tekinteni, hiszen a félévi mérlegben nem szerepel még a gabonatermés, határban vannak a kapásnövények, a szőlő és most folyik a komlószüret. A Gerjenből jelentik: növénytermelés eredményességét illetően az év végéig még sok minden történhet. Ezért erről nem is nyilatkozom. Az állattenyésztés alakulását tükröző adatokon a második félév azonban már nem sokat változtat. Az év első felében elért eredmények az év végéig csak növekedhetnek, s ez így lesz jó. Pedig az állattenyésztés területén szinte minden tekintetben túlteljesítették megyénk állami gazdaságaiban az előírt terveket. Míg tavaly például az év első felében az állattenyésztés költségei 3 százalékkal magasabbak voltak, mint a hozamok, az idén egy százalékkal magasabbak a hozamok, mint a költségek. Az egy százalék nem tűnik soknak, azonban mégse lebecsülendő, hiszen az egy százalék csak egyetlen állami gazdaságban több százezer forintot tesz ki. De íme egy-két jellemző adat. — Az állami gazdaságokban az év első felében minden takarmányozási hónapban 18 literrel több tejet fejtek átlagban egy- egy tehéntől a tervezettnél. Az állami gazdaságok megyei szinten 9 százalékkal teljesítették túl a szarvasmarha-hizlalási tervet és négy százalékkal több gyapjút adtak át az államnak, mint amit a terv előírt — hangsúlyozta a többi között dr. Radics Géza. Megyénk tíz állami gazdasága között két évvel ezelőtt még úgy emlegették például a Biritiói és a Kanacsi Állami Gazdaságot, hogy drágán állítják itt elő a tejet, a húst, az egyéb állati termékeket. Drágábban mint egy kezdő termelőszövetkezet. örvendetes, hogy ma már ez nem így van. A félévi mérlegekből az is kitűnik, hogy a Biritói és a Kanacsi Állami Gazdaság állattenyésztése jól jövedelmez manapság. Az előírt terveket e két gazdaságban is minden részletében túlteljesítették, ugyanakkor a termelési költségeket csökkentették. A szekszárdi úftörőzenekcsr bolatonlellei sikerei A szekszárdi úttörőzenekar a megyei és városi tanács végrehajtó bizottságának, valamint a Kéményseprő Vállalatnak a támogatásával ez évben is felejthetetlen hetet töltött Balatonlellén. A 44 szekszárdi úttörőzenész Palotás József táborvezető, Molnár József szervező, Kőszegi Márton nevelő, Véghelyi Miklós karmester és Horvay Árpád mindenre kiterjedő figyelmű, szakavatott gondosságával kora délelőttönként gyakorolgatott, de bőven jutott idő a kitűnő időjárási körülmények mellett a fürdésre és arra is, hogy mind viselkedésükkel, mind pedig játékukkal megbecsülést szerezzenek a szekszárdi úttörőknek. A ZENEKARNAK nagy sikere volt a fürdőidényben nagyvárossá duzzadt Lellén. A délelőtti próbáknak is sok látogatója akadt, akik között sok volt a külföldi is. Különösen a csehek és németek keresték fel előszeretettel a zenekar délelőtti próbáit. — Ezt az érdeklődést viszonozta az együttes, amikor csütörtökön délelőtt a SZOT ücú - külföldiek számára, szerűt: es.- pedig a BM üdülőben 409 gye: t ick előtt adott nagysikerű hangversenyt. A SZOT üdülooen a szovjet elvtársak nagyalakú Lcnin- plakettet ajándékoztak az együttesnek a hangverseny emlékére, a német elvtársak pedig üdülőhajójuk makettjével kedveskedtek. A BM üdülőben nagy meny- nyiségű csokoládé volt a játék jutalma. DE BEMUTATKOZTAK a szekszárdi úttörők a nagyközönségnek is. Vasárnap délelőtt a parkban adtak nagysikerű térzenét, amelynek igen sok hallgatója akadt. A hallgatóság tagjai közül igen sokan nagy elismeréssel szóltak a fiatal együttesnek a játékáról. A sikeres szereplések és a nagyszerű fürdőidő mellett még egy badacsonyi kirándulás is hozzájárult ahhoz, hogy a szekszárdi úttörőzenészek igazán jól érezzék magukat és egy felejthetetlen hét emlékeivel térhettek vissza a hét végén Szekszárdra. O. I. Az aránytalan műszaki fejlesztés 2 millió tégla, 300 000 forint kárral jár évente A vártnál jobb termést adnak a gabonák Termelőszövetkezetünk július 30-án befejezte az aratást. Az aratás nagy részét kézierővel végeztük el, ezért dicséret illeti a szövetkezet minden tagját, mert egy akarattal, páratlan odaadással vett részt mindenki a munkában, a 370 parcellán szétszórt gabonaföldeken. Most nagy lendülettel folyik a eséplés és az eddig elcsépelt gabonából jó termésre következtetünk. Búzából 12, árpából 16—17, zabból 8 mázsás átlagtermést várunk. Egyes területek egészen kimagasló eredménnyel leptek meg bennünket. Voltak olyan tábláink, ahol 18 mázsa búza, 19—20 mázsa árpa termett holdanként. A learatott területek nagy részét, mintegy 350 holdat már felszántottunk. Házi József a gerjeni Rákóczi Tsz elnöke Ego szív A napokban a Dunaföldvári Kendergyárban jártam, ahol éppen akkor tárgyaltak arról a gyár vezetői, hogy egyenruhát csináltatnak az önkéntes tűzoltóegyesület tagjainak. Nagyon csodálkoztam, amikor láttam, hogy a ruhaanyag nem valami szokvány vászon, vagy egyenruhaanyag, hanem selyem és másfajta finom — hogy úgymondjam, női ruhaanyag... Később megtudtam azt is, hogy ez nem valami szemfényvesztés, hisz női tűzoltó- egyesületről van szó, amelynek minden tagja nő... így már érthetővé vált számomra, hogy kék selyemből készül az egyenruha egy bizonyos része a blúz, vagy a szoknya... Később sikerült megtalálnom két tagot is az egyesületből, Horváth Saroltát és Horváth Ilonát. Nem testvérek, csupán névrokonok... Egy év óta tagjai a tűzoltócsapatnak és nem bánták meg, hogy beléptek... És mit szóltak a szülők ehhez a nem éppen nőies társadalmi elfoglaltsághoz? — Az én szüleim, — mondja Sarolta — először aggódtak értem. Nem is annyira azt vették zokon, hogy ilyen férfias egyesületben vagyok, inkább attól féltettek, hogy valami bajom lesz: leesek a létráról, vagy ha netán tűz esetén oltunk valahol, megégek... Hozzávetőleges számítás szerint évente egy téglagyár egész évi termelése megy tönkre — elemi kárként — a megyében. Az idén is például nincs olyan téglagyár, ahol ne százezrekben számolnák az elemi kárt. Forintban és téglában is. Hírek érkeztek arról, hogy a hőgyészi téglagyárban közel nyolcszázezer (!) téglát mosott szét az eső, Kölesden közel háromszázezer, Tevelen há- romszáztizenkét ezer nyerstégla ment tönkre. Mire e sorok megjelennek, a gyár vezetői, dolgozói, azonnal megkezdték a telep takarítását, a termelést, a tönkrement téglák újbóli préselését. Nehéz kiszámítani mennyi kárt okoz egy-egy nyári zivatar. Ha csak a 150 forintos költséggel számoljuk ezer nyerstégla (vályog) előállítását, akkor is — a megyében évente mintegy kétmillió nyerstégla megy tönkre elemi kárként — hatalmas ösz- szeget, háromszázezer forintot Megnyugodtak már a szülők, s most csak az jelent izgalmat az életükben, ha leányuk versenyen vesz részt, s a csapat jó eredményéért szurkolnak. Minden alkalommal be kell számolni a verseny lefolyásáról. — Legutóbbi versenyünkön — mondja Horváth Hona — csúfoltak bennünket a többi leánycsapat tagjai, mert nem volt egyenruhánk. Azt mondták, hogy úgy lobog a nadrágunk, mint a zászló... A versenyt mégis mi nyertük meg... — S most?... — Most készülünk Ceglédre, az országrészi versenyre, ahol ismét szeretnénk továbbjutni az országos döntőre... Reméljük, sikerülni fog... — Hogyan készülnek? — Minden héten kétszer tartunk gyakorlatot, s a verseny előtt két héttel pedig minden nap. A gyakorlaton a sorako- zást, menetelést, futást, szerelvényhez való sorakozást gyakoroljuk. — Milyen fecskendővel dolgoznak? — Négyszáz percliteres gépünk van, s a megyei döntőn 48 másodperces idővel győztünk. Az országrészin 44 másodperc alatt szeretnénk elkészülni. — Nem nehéz leányoknak tüzet oltani? — Nem! Először féltünk, hogy nem bírjuk majd el a »mos« el a nyári zivatar. Nagyok ezek a számok, ha tekintetbe vesszük, hogy ez a tetemes kár évről évre megismétlődik. Evenként visszatérő jelenség ez, mégis, ha a védekezést, a megfelelő szárítók építését vesszük figyelembe. meg kell állapítani, hogy amit eddig tettek a téglagyárakban, az kevés. A meglévő szárítófészerekbe csak elenyésző mennyiségű téglát tudnak elhelyezni, a termelés nagy részét szabadban, cseréppel, nádpadlóval lefedve szárítják. Ez a kezdetleges szárító mód mindaddig jó, míg zivatar nem jön. Ha a zivatar a téglát kint éri, elmossa és a »bangéták« (szárításra felrakott vályogsorok) összedőlnek, tönkremennek. Felvetődik a kérdés ezek után, hogy a megyében működő vállalatok — az ÉM-hez tartozó és a tömlőt, azt hittük, hogy nem tudjuk kigurítani, de ma már ezen rég túl vagyunk... Szépnek tartjuk, csak egyet nem vállalunk. — Mit? Mindketten nevetve válaszolnak. — Lángoló szerelmes szívek oltását. — Hívták már ilyen esethez is? — Útjába kerül az embernek néha... — Ki irányítja a csapat felkészülését? — Dort Lajos bácsi a parancsnokunk. Elárulunk valamit, csak ne tessék elmondani senkinek. — Persze, hogy nem... — öt kilót fogyott két hét alatt, míg a megyei versenyre készültünk. Mi lesz az országos döntőig? — És maguknak mi a feladatuk tűz esetén? — Én motorkezelő vagyok — mondja Ilona. — Én pedig — mosolyodik el Sarolta — második sugárcsöves. — Tehát spricnis? — Igen, így is mondják. — Oltottak-e már tüzet? — Nem volt még rá alkalmunk. Volt ugyan a gyárban egy kisebb tűzeset — nálunk a gyárban egyébként mindenki tűzoltó — de mi nem voltunk itt és így nem vehettünk részi az oltásban... (bum) tanácsi felügyelet alatt lévő téglagyári egyesülések — figyelembe vették-e ezeket a tényeket, szerepel-e a tervekben szárítók építése, gondoskodnak-e arról, hogy a nyerstégla nagy részét fészerekben szárítsák. Sajnos, a jelenlegi helyzet azt igazolja, hogy egyik téglagyári központhoz tartozó gyárakban sem tettek meg mindent a kár megelőzésére. Bár az ÉM-hez tartozó gyárakban sokkal több pénz jut beruházásra, mint a tanácsi gyárakban, de még ott sem kielégítő a meglévő szárítóberendezés. Évről évre fejlesztették a téglagyárakat. Százezer forintokat költöttek téglagyártó gépek üzem beállítására. Átszervezték csaknem minden téglagyárban a termelést, könnyebben, gyorsabban és olcsóbban is tudnak téglát gyártani, mint kézi erővel. És a gépesítést bármennyire is jól oldották meg a téglagyárakban, ezt nem kísérte a szárítószínek építése. Példának lehet állítani akár a hőgyészi, — két éve üzemel a gyár a nagy teljesítményű géppel és még egyetlen szárííófészer sincs — akár a palánki téglagyárat — Mindenütt egy a gond, azzal a különbséggel, hogy egyik helyen kisebb, másutt nagyobb a hiány Lengyel Ferenc váraljai kovácsmester leveléből olvasom: »Szabad legyen arra hivatkozni, hogy a szocialista államunkban az emberiesség és nem a paragrafusok világában élünk«. Ez igaz! De elsősorban úgy igaz, hogy az emberiesség az elsődleges szempont, az emberek ügyesbajos dolgainak elintézésekor. Sőt ezen túlmenően a jogszabályok alkalmazásakor is körültekintéssel, jó szándékúan járnak el azok, akik tanácsot adnak, vagy az ügyekben döntenek. A Lengyel Ferenc ügyében eljárók nem lélek nélkül, mereven és betűrágó módon alkalmazták a jogszabályokat, amint azt Lengyel Ferenc állítja, nyilván azért, mert 500 forintra megbüntették. Az ő esetében nem arról van szó, hogy enyhítő körülmények sutbadobásával hoztak határozatot az ügyében, vagy ridegen iáhúzták a paragrafusok képezte sémát, mit sem törődve anyagi helyzetével, vagy egészségi állapotával. Nem erről van szó! Ha így volna, akkor jogos és megalaszárítófészerekből. A beruházás! összeg nagy részét gépekre költik mindkét egyesülésnél. Mindenütt ezt tartották elsőrendű feladatnak, de félmegoldás ez, hisz hiába üzemelnek a nagyteljesítményű gépek, hiába próbálnak a munkások mindent megtenni, hogy olcsóbban, többet gyártsanak, ha az eső — a kellő védettség hiányában — millió téglát tesz tönkre évenként. Ha napjainkban valaki látogatást tesz egy téglagyárban, többségében még csak romokat talál, a romokat takarító munkásokkal. Pedig ha évekkel ezelőtt, a gépesítéssel egyidőben a szárítófészerek építését is megkezdték volna, akkor nem érné sok százezer forint kár a népgazdaságot. A jövőben is egyre több téglát kell az építkezéshez küldeni. S a jelenlegi »módszerrel«, amikor az elemi kár még mindig ilyen nagy, kevés remény van arra, hogy könnyen pótolják a téglagyárak a hiányt, hogy teljesíteni tudják az éves tervben előírtakat. A téglagyárak műszaki fejlesztésének kettőssége, aránytalansága bizonyára tanulságul szolgál majd a beruházásokat biztosító és kivitelező szervek vezetőinek. Lehetőséget kell találni arra, hogy a korszerű gépek mellé, megfelelő mennyiségben szárítófészereket is építsenek. — p — pozott lenne a panasza, amelyet a megyei tanács igazgatási osztályának címzett és amelyben sérelmesnek tartja azt, hogy öt engedély nélküli iparűzés miatt 500 forint pénzbüntetésre kötelezték. Lengyel Ferenc mesterségére nézve kovács, de foglalkozásától eltérően kutat is fúr, mégpedig iparengedély nélkül. Két személytől 600—600 forintot kért, egy-egy kút ásásáért, a h?rma- diktól pedig 140-et vett fel. — Ilyen tényállás mellett nem lehet embertelenséggel vádolni a bírságoló hatóságokat azért, mert a szocialista törvények szellemének megfelelően jártak el. Ha abból indulnánk ki, amiből l engyel Ferenc, akkor minden jógi szabályozást a »paragrafuséi: Világának« kellene tekintenünk. Bizonyára Lengyel Ferenc se azonosítja magát a levél tartalmával, annál is inkább, mert a levelet nem ő írta. Csali az aláírás az övé, a gondolatok »mélységei« mást jellemeznek. S. J, oltását nem vállaljuk... NYITOTT SZEMMEL Egy ágáló kátfüró
