Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-02 / 181. szám

IS9Q. atigmzim» St tOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 A premizálás tapasztalatai a tamási Vörös Szikra Tsz-ben A TAMÁSI VÖRÖS SZIKRA Tsz-ben múltja van már a pre­mizálásnak. A kukorica, cukor­répa és a burgonya termelését már évek óta jutalmazzák. Az évek során szerzett kedvező tapaszta­latok arra buzdították a szövet­kezeti vezetőket és tagokat, hogy idén széles körben lehetőleg minden területen alkalmazzák az eddig jól bevált anyagi ösztönzés eszközét. Ezért idén a premizá­lást kiterjesztették a szálastakar- rhányokra, az ipari növényekre, az aratásra, cséplésre, a fogato- sok és a gépen dolgozók munká­jára is. A kapásnövények premizálása növényenként különböző. Például a kukoricatermelésben a tag a megtermelt mennyiség 15 szá­zalékát kapja természetben pré­miumként, ha teljesíti, vagy túl­teljesíti a tervet. A cukorrépa­termelők minden mázsa megter­melt cukorrépa után a munka­egységen kívül másfél kiló cukrot kapnak. A burgonyatermelők minden mázsa értékesített bur­gonya után a bevétel 10 százalé­kát kapják meg prémiumként. Az értékesítésre nem alkalmas bur­gonya után nem premizálnak. A napraforgó-termelők pénzjutal­mat kapnak, a megtermelt meny- nyiség értékének 15 százalékát. A szálastakarmányok betakarí­tásáért akkor, ha kézi erővel tör­ténik a kaszálás, a betakarított mennyiség 15, ha géppel kaszál­tak akkor 10 százalékát osztják szét a dolgozók jutalmazására. A kendertermelők a rostken­dernél a minőségtől függően az eladási ár 5—15 százalékát, a Tíz forinttal csökkent az egy mázsa rost előállítására (elhasznált közvetlen munkabér A Tolnanémedi Kendergyár dől gozói — a munkaszervezés töké­letesítésével — a Rostkikészítő Vállalat üzemeit megelőzve je­lenleg is a legjobb eredményt érik el az egy mázsa rost előállítására felhasznált közvetlen munkabér tekintetében. Áprilisban 62, má­jusban 57, júniusban 54, július­ban — előzetes számítások sze­rint — 52 forintot használtak fel egy mázsa rost előállítására. magkender esetében a felár 50 százalékát kapják meg munka­egységeiken felül. A tamásiak prémiumrendszere tehát rugalmas, egyes esetekben ahol úgy szükséges, a mennyiségi, más esetekben a minőségi terme­lésre ösztönöz. AZ ARATÁS JUTALMAZÁ­SÁRA előre megállapított pré- rhiumalapot tűztek ki. A három növénytermelő brigád verseny­ben állt egymással. A versenyben első brigád tagjai között 80 má­zsa, a másodikban 60 mázsa, a harmadik brigádban 40 mázsa jutalmat osztanak szét. A brigá­dokon belül versenyző első arató­csapat nyolc, a második hat, a harmadik négy mázsa búzát kap. A gépi aratás jutalmazására 50, az aratásban részt vett állatte­nyésztők jutalmazására 16 mázsa búza prémiumalapot képeztek már előre. Az aratás premizálásának az volt a célja, hogy minél jobban lerövidítse az aratás idejét, hogy ezzel is csökkentsék a szemveszte­séget. A tamási Vörös Szikrában ez évben is kedvező tapasztalatok­kal járt együtt a premizálás. A kapálásokat időben, kellő gond­dal. jó minőségben végezték el. A kapások tiszták. Érdekes fel­figyelni arra, hogy a premizálás bevezetése óta a szövetkezetnek A Hazafias Népfront városi bi­zottsága szervezésében vasárnap, mintegy 80 szekszárdi és vidéki látogatott el Szegedre. Egy részük saját költségen utazott, másik részüket pedig az egyes vállala­tok, üzemek jutalomként részesí­tették az utazásban. Hajnali fél ötkor két autó­busszal indultak a kirándulók. Szegeden, az ottani Népfront kép­viselői kalauzolták a szekszárdi vendégeket, valamint városunk népfront bizottságának vezetőivel tartottak tapasztalatcsere-jellegű megbeszélést. Este a Szegedi Sza­badtéri Játékok műsorának kere­cukorrépából nyolcvan-száz má­zsáról kétszáz mázsára, csöves ku­koricából tizennyolc-húsz mázsá­ról, harminc-harmincöt mázsára növekedtek meg a termésátlagai. Burgonyából nemcsak az átlag­termés, hanem a minőség, az értékesítésre alkalmas burgonya mennyisége is emelkedett. AZ ARATÄST IS rekordidőben fejezték be, 1396 hold gabonát, ebből 822 holdat kézzel kilenc nap alatt arattak le. Még vasárnap sem szünetelt az aratás. Helyes volt az, hogy az aratásnál a pre­mizálást versennyel kötötték ösz- sze így tudták megvalósítani azt, hogy a tagok anyagi érdekeltsé­gévé vált az aratás mielőbbi be­fejezése. A tagok elég sok termékhez jutnak prémium címén. Sok ter­mékféleségből a tagoknál feles­leg keletkezett az elmúlt években. Ezért idén a közgyűlés úgy dön­tött, hogy a tagok csak annyi terméket visznek el a termelő- szövetkezettől, amennyit háztáji gazdaságuk, állatállományuk in­dokolttá tesz. A premizálás előnyei konkrét lemérhető eredményekben tükrö­ződnek a tamási Vörös Szikra termelőszövetkezetben. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy érdemes premizálni és a jövede­lemelosztásnak ez a formája nap­jainkban helyes és célravezető. tében a Csínom Palkó című nagy sikert aratott előadást tekintették meg. Az érdeklődéssel várt város­nézésen kívül, még számtalan él­ményben volt részük a látogatók­nak. Megtekintették az ipari vá­sárt és a mezőgazdasági kiállítást is. Voltak, akik a Szeged—Tata­bánya labdarúgó-mérkőzést néz­ték meg. Felemelő és érdekes látvány volt a szegedi fiatalok karneválja, színpompás felvonulása, a béke és barátság jegyében. Az őket néző és kísérő ezrek közt a szek­szárdiak is tapsoltak a lelkes, ötletes fiataloknak. Tolna megyeiek látogatása Szegeden VI. Most úgy futkos a városban, mint a patkány, hol felbukkan, hol eltűnik. Elutazik, hogy egy időre elrejtőzzék. De munkája arra kényszeríti, hogy mindunta­lan visszatérjen a fővárosba. Az első hívásra meg kell jelennie, mindig kéznél kell lennie. Varsó egyáltalán nem olyan nagy, mint amilyennek látszik. Cehnowski mindig ugyanazokat az utcákat rója, mindig ugyan­azon házakba jár. És ezért tud­ják, merre jár, tudják mikor és hol lehet találkozni a középter­metű, angolosra nyírt bajuszú, barna hajú férfival, aki egysze­rű munkásnak látszik. Csaknem egy hónapja tartanak a két barát mindennapos sétái. Nemsokára három hónapja, hogy kinyílt a lomzini börtön kapuja, s újra szabadok lettek. Még csak három hónapja, vagy már há­rom hónapja? Ennek az utolsó hónapnak, úgy látszik, sohasem lesz vége. Már néhány napja, hogy hár­masban járnak. A harmadik va­lamivel idősebb náluk. Turowicz- nak hívják. Ez nem az igazi ve­zetékneve. De mindkettőjüknek teljesen elég a fedőneve: Jan. — Amióta Jan csatlakozott hozzá­juk, tudták, hogy az, aminek meg kell történnie, a legrövidebb időn belül megtörténik, az első adandó alkalommal. 4. Borús, hideg, esőre álló nap volt, mintha nem is július len­ne. Hirtelen ősziesre fordult az Wanda Wasilewska: , HAJSZA idő, holott az ősz még messze volt, a naptár a nyár közepét mutatta. Tizenegy óra felé járt az idő. A néptelen Zgoda utcán csak rit­kán kopogtak a járókelők sietős léptei. De nem volt közöttük az, akire vártak. Pedig már jönnie kellene, vagy megint minden meg­hiúsul? Az összes adatot ponto­san ellenőrizték. Pontosan pár perccel tizenegy előtt kell itt el­haladnia. Jó, hogy alig járnak az utcán. Azonnal észre lehet majd venni, akármelyik irányból bukkan is fel. Lassan járkáltak fel-alá. Ko­mótosan lépkedtek közömbös dol­gokról,' az időjárásról beszélget­tek. A Prezkok utca sarkán feltűnt valaki. Megálltak, rágyújtottak. Tenyerükkel eltakarták a lángot. A gyufa egyenletes, csaknem fe­hér lánggal égett. Turowicz nem az arcukat nézte, ahogy sorban a parányi lángnyelv fölé hajol­tak, hanem cigarettát tartó kezü­ket. De sem Kniewski vékony barna ujjai, sem Henryk rövid körmű ujjai nem remegtek. — Mindhárman nyugodtan gyújtot­tak rá »Háromnak egyről nem szabad« — jutott eszébe Turo- wicznak a buta babona, s még el is mosolyodott. Gépiesen felpil­lantott. Az egyes számú ház ka­puja. S éppen akkor ért oda az a kettő. Váratlanul jelentek meg, mintha a földből bújtak volna elő. Lépteik nem hallatszottak. — Szabad az igazolványokat? Turowicz elfújta a gyufát. Egy szempillantás alatt áttekintette az utcát. A Bracka utca felől egy fejkendős lány közeledett, zöldséggel teli szatyrot cipelt. A másik oldalon egy öregember ti­pegett, botja nagyokat koppant a járdán. Valahol a kötélben be­csapódott egy ajtó, annak a ház­nak a kapujából, amely előtt áll­tak, kilépett egy asszony, és megállt. — Kettő három ellen — mérte fel villámgyorsan a helyzetet Tu­rowicz. De aztán higgadtan gon­dolta: a papírok rendben vannak, lehet, hogy csak egyszerű vélet­len. — Miért? — méltatlankodott Henryk. — Nyomozók vagyunk. Men­jünk be a kapualjba. Nyilván nem akarták, hogy csődület támadjon. A zöldséget cipelő lány már lelassította lép­teit. Nem messze megállt egy férfi, várta a fejleményeket. — Gyerünk. Mutassuk meg ne­kik — mondta egykedvűen Tu­rowicz, és vállat vont. A kapualj csöndes volt és hű­vös. A detektívek hosszan néze­Bécsi széljegyzetek A Coca Cola csődje — A történelem tanár véleménye — Aki szégyellte bevallani magyarságát ESTE VAN. Vacsoraidő. A hüt- teldorfi ifjúsági szálló sokszínű és százféle nyelven beszélő lakói az étterem előtti hallban gyülekez­nek. A leghangosabbak a sansasi fiatalok. Egy hindu fiatalasszony csendben figyeli a zsivajgó soka­ságot, szeméből keleti nyugalom és bölcsesség sugárzik. Nem kell sokat várni. A Szőke­hajú bécsi lányok gyorsan elké szülnek a tálalással. Megnyílik az étterem ajtaja s pillanatok alatt megtelnek az asztalok körüli szé­kek. A Tolna megyeiek közül néhá- nyan a legbelsőbb asztalnál ülünk. Bécsiszeletet raknak elénk. Hami­sítatlan, Bécsben készült bécsisze­letet. A felszolgáló leány németül kérdi: — Milyen italt parancsolnak? — Coca-colát! — vágja rá csak­nem egyszerre az asztaltársaság. Mindenki ég a kíváncsiságtól. Még senki sem ízlelte meg a „bű­vös” italt, de már mindenki talál­kozott a nevével. Annyi rekláma egyetlen italnak sincs, mint a Co- ca-colának. Bécset járva minde­nütt olvashatja az ember a rikí­tó felhívást: — Igyon Coca-Colát! A Coca-Cola a legjobb ital! Végül is megérkezik a várva- várt itóka. Olyan üvegben hozzák mint nálunk a bambit. Nylon szo­pókát adnak hozzá, szalmaszál helyett. Mindenki belekóstol. Nézem az arcokat. A mellettem ülő Süveg- jártó Erzsi, akit a tamási Uj Élet Termelőszövetkezet küldött ki, egy hétre Bécsbe jutalomüdülés­re, eltolja maga elől az üveget, mi­után megízlelte a tartalmát s han­gosan megjegyzi: — Ilyen rosszat még sohasem ízleltem! Olyan, mint a szappa­nos víz! Amikor véget ér a vacsora, a szőke molett osztrák lány csodál­kozva szedi össze az asztalon ma­radt, alig érintett Coca-Colás üve­geket. Nem érti, hogy lehet visszautasítani azt amj amerikai?! Náluk ugyanis vannak olyanok, akik Amerika-imádatból még a lábvizet is meginnák, ha valaki palackozná és az USA védjegyét ütné az üvegre. • MEGTEKINTETTÜK a schön- brunni kastélyt, elmentünk a gették Kniewski és Henryk ira­tait. — Túl sokáig — gondolta Tu­rowicz. Ez már nem látszott vé­letlennek. Igyekezett nem nézni az igazolványra, amit most a detektív tartott a kéziben. — Nincs rajta a bejelentőhiva­tal bélyegzője. Maga chelmi? — Ismerősökhöz jöttem, mun­kát keresek. Még nem értem rá bejelentkezni. — Vagy úgy, nem ért rá... — húzta a szót a detektív. És Turowicz, mintegy a kívül­álló szemével nézve hirtelen vi­lágosan és tisztán látta a kapu­aljat, a kapuban álló asszonyt, a detektívek arcát. Kniewski meg Henryk arcát, látta saját magát a két titkosrendőr előtt. Ez nem véletlen. Ezek tudták, hogy ép­pen most kell jönniük, éppen ide, a Zgoda utcába. Az akit vártak, nem jött, helyette megjelent a kettő. S bizonyára nem egyedül. — Jöjjenek be a kapitányság­ra. — Miért? — Azért, mert nincs bejelent­ve — magyarázta a detektív. — Akkor csak nekem kell men­nem. — Jöjjenek be mind a hárman. — De hiszen meggyőződtek ró­la, hogy az iratok rendben van­nak. — Ezt végső fokon a kapitány­ságon döntik el. Eszükbe se jus­son, hogy ellenkezzenek, — emel­te fel hangját a detektív, és gyors mozdulattal zsebébe sül­lyesztette a kezét. ^Folytatjuk,) Technikai Múzeum, az Igazsága ügyi Palota, a Parlament és a Burg Theater épülete előtt. Gyö­nyörködtünk a Stephans Dóm gyönyörű freskóiban. A barokk stílben épített schönbrunni kas­tély 45 szobáját néztük végig, lát­tuk Ferenc József dolgozószobá­ját, ahol számunkra kellemetlen, sötét gondolatok születtek, meg­néztük az ..Aranyhölgy'’ szobát és a zenetermet, ahol Mozart szokott játszani. A Habsburg családnak 1200 szoba állt rendelkezésére. Vannak szobák, amelyek falai lyoni selyemmel lettek burkolva van porcelánszoba és gyönyörű gobelin terem. A bálteremben, ahol walzer helyett ma némaság honol, száz évvel ezelőtt, amikor még nem volt villany 1950 gyer­tya égett, A töméntelenül sok arany csil­logása és a hatalmas építmények sokakat elkápráztattak a látogatók közül. Újdonsült ismerősöm. Hege dűs Gyurka, egy budapesti törté­nelem tanár kissé szkeptikus han­gulatban lépett az utcára, s meg­jegyezte: — Képzeld csak el, hány vödör verejték kellett ahhoz, hogy eze­ket a csodakastélyokat megépít­sék. Ezekben az épületekben kö­tőanyagként a magyar jobbágyok verítéke is benne van. Évszáza­dokon át gazdagítottuk Bécset. HÜTTEI ,DORFI szállodánk Bécs külvárosi villanegyedében fekszik. Miközben a bécsi életet tanulmányozzuk s a várossal is­merkedünk, gyakran ebédelünk egy belvárosi étteremben. A kiszolgálók többsége fiatal fiú. Feltűnő gyorsasággal siklanak föl-alá az asztalok között. Tálcái­kon húsz kilónyi terheket cipel­nek. Szigorú arcú idős főpincér irányítja őket, s pillanatnyi pihe­nést sem engedélyez részükre. Asztaltársam, aki egyetlen szót sem tud németül, sót kér az egyik feketehajú fiútól. — Azonnal! — szalad ki a fiú száján s nyomban elvörösödik és már rohan is a sóért. — Tud magyarul? — kérdezzük tőle, amikor visszatér asztalunk­hoz? A fejét rázza s az arcán látszik, hogy legszívesebben földhöz vág­ná a kezében tartott tányérokkal zsúfolt tálcát. Miközben ebédelünk gyakran nézem a fiút, akit a szigorú arcú főnök, szavak helyett pillantásá­val irányít s egy pillanatra sem hagy megállni. A főnök gyors, pattogó szavakkal váratlanul pa­rancsot ad neki. Aztán látom, ro han fel a felettünk lévő étterem­be. Nagyon nagy zavarban lehet, mert megbotlik és térdre esik. Az arca lángol, amikor önkéntelenül is asztalunkra pillant és feltápász- kodik. Ahogy visszatér az étte­rembe és a szemébe nézek, úgy tűnik, mintha sírt volna. Vajon mi késztette sírásra? Ta­lán arra gondolt, hogyha hű lett volna hazájához, akkor most ő is vendégként ülhetne a bécsi ét­kezdében! A vendégeknek jó, ne­kik kijár a kötelező udvariasság, de a kapitalista által hajszolt szolgának lenni Bécsben nem irigylendő dolog. HAYPAL TIBOR Leningrád jövője Leningrád területe a legközeleb­bi 20—25 esztendő folyamán csak­nem kétszeresére, lakásalapja pe­dig 2,7-szeresére növekszik — mon dotta Alekszandr Naumov, a vá­ros főépítész-helyettese. A tervek szerint a lakásépítke­zés méreteit az elővárosokban nö­velik. Leningrád körül zöldöveze­tet teremtenek; A zöldövezet első sávja legalább 10 kilométer széles lesz, s a lakosság tengerparti pi­henését szolgálja. A második, kö­rülbelül 15 kilométer széles sáv­ban, a szputnyik-városok helyez­kednek el,

Next

/
Thumbnails
Contents