Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-27 / 202. szám
1960. augusztus 27. TOLNA MT5GYF1 NflPÜJSÁG 3 A fejlett agrotechnikai módszerek meghozták gyümölcsüket a Kanacsi Állami Gazdaságban A közel hatezer holdas Kanacsi Állami Gazdaság földterületének jelentős része homok. A környékbeli földművelők szerint ezen a vidéken soha nem hozott magas termést a búza és az őszi árpa A felszabadulás előtti években a hét-nyolc mázsa holdankénti átlagtermés már jónak, a 10—11 mázsa pedig rekordnak számított. A tizenegy esztendővel ezelőtt alakult Kanacsi Állami Gazdaság első éveiben sem emelkedett a gabona termésátlag. De ma már a múlté az az elmélet, hogy a Paks környéki földeken nem kifizetődő a kalászos gabona termesztése. Igenis kifizetődő, amit éppen a Kanacsi Állami Gazdaság példája bizonyít. Tavaly például több mint 600 hold földön már a búza holdankénti átlagtermése meghaladta a 13 mázsát. A gazdaság szakemberei azonban ezzel sem elégedtek meg. Tovább kísérleteztek a mélyműveléssel, mert ezen agrotechnikai módszer alkalmazása elősegíti a termés növekedését. Tavaly ősszel már 28 centis vetőszántást végeztek, szemben a szokásos 20—23 centivel. A tavasszal megkétszerezték a műtrágya-adagot és íme az eredmény: a Kanacsi Állami Gazdaság dolgozói az idén 727 holdról 15 mázsa 51 kiló holdankénti átlagtermést ! takarítottak be. Ez minden idők legmagasabb búzatermése ezen a vidéken. Az őszi árpának pedig 14 mázsa 50 kilót adott minden holdja. A tapasztalatok alapján az idén már nem kísérletképpen, hanem üzemszerűen alkalmazzák a mélyművelést, az őszi kalászosok talaj - előkészítésénél. A gazdaság szakemberei elmondották, hogy az idei őszön 30—35 centi mély vetőszántást végeznek az őszi kalászosok alá. A munkákat pedig úgy szervezik meg, hogy legkésőbb október 1-ig elvégezzék a talajelőkészítéseket és október 20-ig az ősziek vetését. Ez a titka a magas búzatermésnek. Érdemes lenne e módszert a környékbeli termelő- szövetkezetekben is elterjeszteni. Tapasztalatcsere-látogatás a Tolna megyei Vas Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál A Tolna megyei Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál az elmúlt napokban adták át rendeltetésének a másfél millió forintos költséggel épített 6-os szá mú, új, emeletes, ezerkétszáz négyzetméter területű raktárt. Ezzel befejeződött a több éven ót tartó építkezés a vállalatnál, mái csak az idén sorra kerülő útépítés van hátra ahhoz, hogy a vál lalat új telephelye, mind a raktárterületet illetően, mind a berendezéseket tekintve teljesen készen legyen, megfeleljen rendeltetésének! Az öt, raktár közül négyet, — köztük a napokban elkészültét is — önköltségcsökkentő beruházásból építették fel. Az új raktár átadása alkalmából, pénteken, tapasztalatcsere-látogatásra hívták meg az országban működő többi vas-műszaki nagykereskedelmi vállalat vezetőit, akiknek bemutatták az új raktárakat, megismertették őket munkamódszereikkel. A tárgyalóteremből: A terített asztal mellett ismerkedtem meg másodszor a Dombóvári Fűtőház Lenin szocialista brigádjával. Először délelőtt a műhelyben találkoztunk, de ki gondolná, hogy most ugyanazok az olajos arcú, fekete fiatalemberek ülnek az asztalnál, ök borral kínálnak, én cigarettával akarom viszonozni. Sorra kapom a „kosarat”, utasítják vissza a cigarettát, de mielőtt megsértődnék, az egyik szőke, magas fiatalember, Ka- poli József megnyugtat: Tudja elvtárs, ez a mi brigádunk nem csak arról híres, hogy szocialista brigád, hanem arról is, hogy nem dohányzó brigád. Heten vagyunk, de egyikünk sem hódol a dohányzás szenvedélyének. — No, ilyet sem láttam még. Aztán mi az oka ennek? — Tűzveszélyes munkahelyen dolgozunk, gyakran van dolgunk a pakura-tüzelésű mozdonyok tüzelőberendezésével, így hát már amikor megalakult a brigád, úgy válogattuk ösz- sze a társaságot, hogy nem dohányzók kerüljenek a brigádba. — Én voltam az egyedüli dohányos — mondja Takács II. János, naponta másfél csomag Kossuth-ot is elszívtam, de sikerült leszokni róla. Miközben beszélgetünk munkáról, szórakozásról, sportról, (valamennyien lelkes futball- szurkolók, sőt Takács II. még „rúgja is a bőrt”) az egyik brigádtag elköszön. Mennie kell, készenléti szolgálatban van, csak azért jött el egy fél órára, hogy az élüzem-ünnepségen felvegye a jutalmat. — Az ám csak a jó dolog — mondja a feketehajú Mikolo- vics János —, a készenléti Száz, továbbtenyésztésre alkalmas kocát értékesített a sárszent- lőrinci Táncsics Tsz A sárszentlőrinc-uzdi Táncsics Tsz az idén 231 sertést adott el már az államnak. Az eredetileg hizlalásra szánt állományban azonban sok olyan egyed volt, amely továbbtenyésztésre is alkalmas. A TEGI a sertésekből 100, továbbtenyésztésre alkalmas kocát választott ki. A kiválasztott kocák a paksi járás és megyénk más vidékeinek termelőszövetkezeteibe kerülték, szolgálat. Hat ember áll egész éjjel készenlétben — kilencig szórakoznak, televíziót néznek, rádiót hallgatnak, kilenckor pedig takarodó, mindenki lefekszik — még az alvásért is fizetnek. Persze, ha valahol baj van a vonalon, kisiklik egy vonat, riadóztatják a társaságot és ha esik, ha fúj, ha havazik, indulni kell a segély kocsival. Soha nem felejtem el azt az esetet, amikor Váraljánál a 424—228-as „kilépett” a vágányról. Az átjáró felfagyott, emiatt a mozdony kisiklott, a kerekek alá gyűrte a váltódob fedlapját. Másfél órán belül ott voltuk. A szél vízszintesen hozta a havat, de akkor az nem számított. Hegesztőpisztollyal daraboltuk el a fedlapot, majd elő a bedobósarut, egy órán belül síneken volt a mozdony. Bemérés, megvizsgálása a mozdonynak és máris indulhatott a forgalom. Nem gyakori eset az ilyen kisiklás, így hát legtöbbnyire a készenlétisek munka nélkül, alvással keresik meg a napszámot. De ez jó a vasútnak is, no meg nekünk is. Tovább beszélgetünk a munkáról, a brigád életéről. Fiatalemberek, de ö-"g vasutasok már. Legtöbbj' az apja, a nagyapja is a v. ül dolgozott. Mikolovics János arra a legbüszkébb, hogy az ő nagyapja már 1875-ben pályaőr volt, Dombóvár mellett. Akkor még távíró sem volt, úgy vitték gyalog a rendelkezéseket őr- helyről-őrhelyig. — A nagyapám, az apám is a vasútnál dolgozott. Hát ezért van az, hogy én el nem mennék innét a világért se. Pedig elhelyezkedhettem volna Sztá- linvárosban, Pesten, talán kétszer ennyit is kereshetnék. Igaz, itt is meg vagyok elégedve a fizetésemmel, de máshol... még a nagyobb pénz se kellene. (J. J.) Országos „hírű“ tolvajokat ítélt el a Szekszárdi Megyei Bíróság Egy egész bűnlajstrom terheli Sztojka Gyula és felesége, Sztojka Gyuláné, valamint Lakatos Gyu- láné, Raffael Józsefné, Lakatos Józsefné és Buzási Jánosné lelkiismeretét. Ha az ember végigtekint a Szekszárdi Megyei Bíróság többoldalas ítéletén és az abban felsorolt tengernyi bűncselekményen, önkéntelenül adódik a kérdés, van-e egyáltalán ebben a díszes társaságban lelkiismeret. Buzási Jánosné kivételével mindannyian büntetett előéletűek. Ennek ellenére mégsem vették komolyan a törvények betartását és a társadalomnak már kifejezésre juttatott rosszallását. Sőt, egy alkalommal éppen a bírósági tárgyalásról mentek Sztojkáék gyalog Veszprémből Lepsényig. Lepsényben Turcsik Istvánné lakásába tértek és amikor látták, hogy az előszobában nem tartózkodik senki, az ott lévő szekrényből 3600 forintot elloptak. A „szakmában való jártasságukra” jellemző, hogy az előszobából kifelé jövet találkoztak a ház asszonyával, aki kérdőre vonta őket, mondván, hogy mit keresnek a lakásában. Erre az arcátlan tolvajok azt felelték, hogy vizet szándékoztak inni és ezért jártak benn. A lopásokat általában együtt követték el, de az is előfordult, hogy egy-egy „akcióban” csak az egyikük vett részt. így például Sztojka Gyula kénytelen volt egyedül ténykedni akkor, amikor a felesége a múlt év végén börtönbüntetését töltötte. Sztojka Gyuláné az esetek többségében kéregetés ürügyén ment be a lakásokba és amikor meggyőződött róla, hogy a lakás üres, minden elvihetőt a szoknyája alá rejtett és miht aki jól végezte dolgát, távozott. Tolvaj vakmerőségére jellemző, hogy egyszer öcsényben betért özv. Sárkány Györgyné házába. Nem törődött azzal, hogy a ház hátsó részében beszélgettek Sár- kányné és vendégei. Túltette magát a veszélyen és sok fehérneműt lopott el onnan. Az is nem egyszer megtörtént} hogy Sztojka Gyula az utcán várakozott és figyelt, hogy nem jön-e valaki. De nemcsak a férjével társult Sztojka Gyuláné, hanem Raffael József névéi és Lakatos Józsefnével is többször összehozta a sors, nem éppen nemes cél megvalósítása érdekében. Úgy látszik, Pécsett a karácsonyi és újévi jókívánságokat térítette meg önmagának, mert ott több ízben köszöntés ürügyén ment be a lakásokba és lopott el különböző holmikat. Az is előfordult, hogy a jókívánságok elmondása után kifelé menet a kötélen száradó fehérneműket gyömöszölte be nagy sietséggel a kosarába. A tolvaj-szövetség „hatásköréből” nem maradtak ki a Balaton partján fekvő üdülőhelyek sem. Balatonbogláron Sztojka Gyuláné Bállá Józsefné lakásából férfiingeket és dunnahuzatokat lopott el, majd pedig az egyik szekrény fiókjából 10 000 forintot vett magához. Kőröshegy községben Falusi József egyedül hagyott lakásában kutatni kezdett és egy dobozban aranytárgyakra talált. Aranyórát, karkötőt, nyakláncot és több gyűrűt talált a dobozban, körülbelül 6000 forint értékben. A nagyrészt Szekszárdon lakó banda tagjainak bűnlajstroma a felsorolt számos bűncselekmény ellenére sem teljes. A Szekszárdi Megyei Bíróság az elvetemült tolvaj szövetség tagjai felett szerdán délután ítélkezett. Sztojka Gyulánét tizennyolc rendbeli, üzletszerűen, visszaesőként és tolvajszövetségben elkövetett lopás miatt kilenc évi börtön- büntetésre, Sztojka Gyulát tizenhárom rendbeli, ugyancsak üzletszerűen és tolvajszövetségben elkövetett lopás miatt nyolc év és hat hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A bűnügyben szereplő többi vádlottakat a bíróság hat hónaptól két évig terjedő börtön- büntetéssel sújtotta. (S.) XXVI. Végül a gyűrött, sok kézben megfordult piszkos röpcéd“1- Skoczynski ügyész asztalára került. Gondosan kisimította, s figyelmesen olvasta: »A burzsoázia három odaadó kommunistát úgy akar megrágalmazni, hogy betörőknek nevezi őket...« Az ügyész kihúzott az asztalon felhalmozott iratcsomókból egy papírlapot, s apró, olvashatatlan írással feljegyezte a röpcédulák néhány sorát: »A munkásosztály ismeri harcosait, hősökként fogja tisztelni és védelmezni őket... Hármuk helyébe ezrek, százezrek lépnek... Azokat, akiket ma betörőnek neveznek, így akarván megbélyegezni őket, a szent ügy megingathatatlan harcosait, a provokáció elleni aktív harc hőseinek fogja tekinteni«. Semmi kétség, elhatározták, hogy nyílt sisakkal lépnek fel. A röpcédulán két aláírás szerepelt: a Lengyel Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága. Az ügyész a röpcédulát beletette egy dossziéba. Igen, kétségtelen, elhatározták, hogy nagyarányú hadjáratot indítanak. Politikai por lesz, szertefoszlott a remény, hogy sikerül az egészet merénylet kísérletének feltüntetni. A végleges döntést ez semmiképpen sem befolyásolhatja, sőt, ellenkezőleg. De sok vesződséggel fog } >ni. Az ügyész nem kételkedett benne, hogy Wanda Wasilewska . HAJSZA 1 most, miközben ő az első vallomások jegyzőkönyveit tanulmányozza, már javában folyik a titkos, földalatti munka, szájról szájra adják az információkat, a hírek kiszivárognak külföldre, mozgásba hozzák az elméket, s azután nagy nemzetközi hűhót csapnak majd a »három kommunista« védelmében. A maga részéről végleg és meg- másíthatatlanul elhatározta: mind a hármat kiirtja. Mind a hármat! Bármit derít is ki a további vizsgálat! A röpcédulán rajta volt a keltezés: »Varsó, 1925. július 18.« Ez nem csalás. A kis röpcédula túlságosan gyorsan jelent meg, kétségtelen, hogy csakugyan Varsóban nyomták. Az ügyész tapintható valóságnak érezte ezt a titkos munkát. A fővárosban, a hatóságok orra előtt illegális nyomda működik. Ócska gép, alighanem pedálos, de mégiscsak működik. A cenzúra, az ügynökök ellenére, az egész óriási rendőri gépezet ellenére sikerült kinyomniuk és az egész városban szétszórniuk ezt a szemetet. Kinézett az ablakon. Szombat volt. A varsói utcák megélénkültek. Az emberek bevásároltak vasárnapra, korábban fejeztek be a munkát, korábban tértek haza, S valahol, rejtekhelyen, nem tudni hol, de talán csak néhány háznyira az ő dolgozószobájától, nyomdagép csikorog. Fekete jeleket nyom rossz papírra, s hírül adja nemcsak Varsónak, hanem az egész világnak, hogy azok hárman, akiket tegnap elfogtak, a kommunista pártnak a provokátorra kimondott ítéletét akarták végrehajtani. Az ügyésznek úgy rémlett, hallja a földalatti nyomdagép kopogását, s ezt személyes sértésnek vette. Nem az ügyészt sértették meg, hanem őt, Skoczynskit, saját személyében. Személyes gyűlöletet érzett. Gyűlölte azt a hármat, azokat, akik a röplapot kinyomtatták, és azokat, akik Központi Bizottságnak nevezték magukat, akik — s ez volt a legborzasztóbb — a rájuk zúduló csapások ellenére valóban léteztek, megfoghatatlanul, legyőzhetetlenül. Nem, nem ők fognak ítéletet hozni. Az ítéletet a bíróság hozza a Lengyel Köztársaság nevében. A hadbíróság. Ó, Skoczynski ügyész fogja ezt követelni. Felvette a telefonkagylót. Utasítást adott, hogy a lehető legrövidebb időn belül hallgassanak ki minél több tanút, a vallomásokat pedig nyomban adják át neki a nap vagy az éjszaka bármely órájában. Felhívta a fogházat is. — Rutkowski és Turowicz a kórházban van? — Igenis. — Tegyék át őket cellákba. — Cellákba? A fogházigazgató hangjából csodálkozás csendült ki. — Ügyész úr, talán, mégis... — Világosan megmondtam — cellákba. Cellában lehet sebet kötözni? — Persze... — mondta tétován az igazgató. — De... — Azt hiszem, elég világosan beszéltem? Utasítom, hogy mindkét vádlottat vigyék át a kórházból cellákba. Értette? — Értettem. Skoczynski fel-alá járkált szobájában. Ez már túlzás. Elég, hogy Kniewski kórházban van, ráadásul nem is rabkórházban. Egyelőre, az orvosok egyöntetű véleménye szerint, nem lehet őt szállítani. Előrelátható, hogy a védelem egyik ütőkártyája a vádlottak egészségi állapota lesz. — Legalább ez a kettő, ha nem is ténylegesen, de formálisan számít son fogolynak, ne pedig sebesültnek. A kihallgatásoknak szabályszerűen a börtönben kell folyniuk, a jegyzőkönyvben ne szerepeljen a »rabkórház« megjelölés. Ez megkönnyíti a további munkát. Nem nagy szerencsétlenség, hogy ezzel a fogház igazgatóságára több vesződség hárul. Neki magának is éppen elég a gondja. Legyen másoknak is. (Folytatjuk.)
