Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-26 / 201. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1960. augusztus 26. f? < Vj rügy a dérütötte fán Micsoda hangulat! Mekkor» bőség! Úgy érzi az ember, mintha a bibliai mese Kánaán­ja elevenedett volna fel! Az asz­talokról sülthúsok illata árad. Különböző s^ínű torták és sü­temények kínálják magukat in­cselkedve és az asszonyok előtt, a féldecis poharakban narancs­likőr áll. Narancslikőr az egykori cse­lédasszonyok előtt. A fiatalok­nak ez már nem furcsa. Ök már nylonblúzt viselnek. A lányok közül többen a szájukat is ki­pirosították. Ha egy húsz évvel ezelőtt elhalt ember feltámad­na, s behoznánk ide a vigadók társaságába, el sem hinné, hogy pusztai emberek. Pedig azok! A férfinép ter­mészetesen likőr helyett inkább a sűrű, vérszínű vörös bort kor­tyolja, a tortát a fehérnépnek engedi át, s a húsfélékből szel hatalmas falatokat. Kondor Jutka, akinek a név­adóját ünnepeljük most béké­sen alszik szobácskájábán. — Édesanyja, aki bármelyik lány­nyal felveheti a versenyt fiata- - los üdeségével, időnként felkel és kioson a mulatók közül. — Senki sem kérdi hová megy. Mindenki tudja, a fiatal anya legfőbb kötelessége, hogy gyer­meke felett őrködjék. Ez az első névadó ünnep a pusztán. Eddig mindenki ke­resztelőt tartott. De egyetlen keresztelő sem sikerült így. — Soha nem volt még akkora bő­ség és ilyen jó hangulat. Váratlanul fehérbajuszos, szemölcsös képű bácsi ugrik fel az asztal végéről, s odakiált a Csárdáskirálynőt muzsikáló ci­gányoknak: — Állj az egész! Most az én nótám következik! Hirtelen csend lesz. Az öreg kihúzza magát, s kissé reszkető hangon rákezd a nótára. Ami­kor ahhoz a részhez ér, hogy »nem kell a pap, minek a pap«, már mindenki együtt énekel vele. Amikor elhallgat a nóta, a fiatal apa arcát figyelem. Su­gárzik a boldogságtól. Kondor Palit, még soha nem láttam ilyen kendőzetlen, nagy öröm­ben. Pedig gyakran találkoztam vele. Néhány évvel ezelőtt egy ifjúsági gyűlésen ismerkedtünk meg. Mellettem ült. Akkor na­gyon gondterhelt volt és jóval öregebbnek látszott. — Nagy öröm az első gyer­mek a háznál — szalad ki a félhangos megjegyzés a számon, s Kondor Pali arca hirtelen megint öregebbnek tűnik, ahogy felém fordul. — Ez nem az első gyerme­künk! Az első meghalt. A szavak valósággal mellbe­csapnak. Szeretném hirtelen másra terelni a beszédet, de rWYVWVVVVVVVVVVVVVVVVVWVVVVVY' mielőtt megszólalhatnék, Kon­dor Pali megragadja a karomat. — Gyere! Menjünk ki egy ki­csit levegőzni! Elmondom ne­ked az első gyermekünk törté­netét. Azért mondom el, hogy megjegyezd magadnak. Érted? Hogy jól jegyezd meg magad­nak és írd meg! Mert ezt meg kell írnod azért, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő! Eb­ből tanulni fognak öregek, fia­talok egyaránt. Az újonnan épült kockaalakú ház nyitott tornácának karfájá­ra könyökölünk. Kondor Pali hangja átforrósodik az izgatott­ságtól, amikor beszélni kezd. — Azt te is tudod rólam, hogy már gyermekkorom óta eljegyeztem magam a mozga­lommal. Az apám régi kommu­nista. Be sem töltöttem a tizen­hetedik évemet, amikor párttag lettem, ötvenhétben nősültem. KISZ-titkára voltam akkor a szövetkezetnek. Nősülésem na­gyon nehezen ment. — Ne érts félre! Nem a fele­ségem miatt! Már akkor is na­gyon szerettük egymást... —> A szülei emeltek kifogást. Nem akartak beleegyezni a templom­nélküli lakodalomba. — Végül is, mivel útban Volt a gyermekünk, a szülők elleh- állása megtört. Úgy lett, ahogy mi akartuk. Sikerült papi cere­mónia nélkül házasságot kötni. — Gyönyörű, egészséges kis­fiút hozott a világra a felesé­gem. Az egész puszta csodájára járt. öt kilót nyomott már szü­letésének pillanatában. Festeni sem lehetett volna szebb cse­csemőt. — Ahogy hazajöttek a kór­házból, megjelent az anyósom. Ránk akarta erőszakolni a Ke­resztelőt. Sírt, kiabált, fenyege­tőzött. A feleségem ingadozott, de én hajthatatlan maradtam. — Telt, múlt az idő. Akkor még nem volt divatban a név­adó ünnepély. Csendben, fel­tűnés nélkül, két tanú jelenlé­tében írták be az anyakönyv­be az én kis Józsikám nevét. — Négy hónapos volt a fiunk, amikor faluszínház érkezett a községbe. A Szélvihart játszot­A nagydorogi Uj Barázda Ter­melőszövetkezetben már befejez­ték a cséplést, s most az őszi mun­kákhoz láttak. Most ismét arat­nak — ezúttal kendert —, de egy­úttal vetnek is és vetőszántást is végeznek. A dohányszezon is most tart; a derékszedés nemsokára be­fejeződik. a szedéssel egy időben folyik a fűzés is. Eddig háromszáz holdon felül végeztek vetőszántást — ezzel YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY ták. Vontató szállította be a puszta lakóit a községi kultúr- házba. Mi is elmentünk a fele­ségemmel. A kis Józsikát az anyósomra bíztuk. — Tél vplt. December. Amíg mi színházban voltunk, az anyósom nagykendőbe csavarta a rábízott gyermeket és begya­logolt vele a paphoz. Nyolc ki­lométerre van a pusztától a falu. Útközben elérte őket a havaseső. — Előbb hazaértünk, mint az anyósom. Amikor láttam a ki­hűlt, üres szobát, olyan lettem, mint egy őrült. Felvertem az egész pusztát. Bezörgettem min­den házhoz. Sehol sem bukkan­tam a nyomukra. Hirtelen ke­letkezett kegyetlen téli vihar tombolt azon az estén. Éjfél után a vihar megcsen­desedett. Megjelent az anyó­som. Az arca elkékült a hideg­től, a szemében vad rémület ült és a bepólyált kisfiú úgy né­zett ki a karján, mint egy kis hóember. Nem tudtam ural­kodni magamon. Ha a szomszé­dok nem fognak le, akkor neki­megyek. — Az örökké emlékezetes, borzalmas éjszaka után nem volt egészséges egy pillanatig sem a mi Józsikánk. Ä legjobb orvosok kezelték. Mégsem sike­rült megmenteni. Egy hét sem telt el, s kikísértük a temetőbe. — Évekig messzi elkerültük egymást az anyóssal. Jutka szü­letésekor elküldte hozzám a szomszédasszonyát, és rajta ke­resztül kérte, bocsássuk meg bűnét, mert beismerte, hogy nem mi vagyunk a bűnösök, akik mellőzzük a felesleges, di­vatjamúlt és valótlanságokra alapozott papi malasztot, hanem ő! Belátta, mert azóta nem volt templomban sem. Mit csi­nálhattam mást? Megbocsátot­tam neki és meghívtam a név­adó ünnepélyre. — Ezt is írd meg! Ne hall­gasd el, hogy kibékültünk. Meg azt is, hogy olyan a mi kis csa­ládunk, mint a dérütötte fa, amelyen új rügyek fakadnak! kezdik a táblák kialakítását, mert hiszen tavaly ősszel még egyéni gazdák vetettek, jelenleg pedig csaknem öt és félezer holdas szö­vetkezet tagjai. A napokban fejeződik be a szé­nabetakarítás. A szövetkezet az állatállománynak egész évre biz­tosította a takarmányt. Szerdán a repce vetését is megkezdte a szö­vetkezet, összesen harminc hol­don vetnek. HAYPÁL TIBOR Megkezdte a repcevetést a nagydorogi Új Barázda Termelőszövetkezet Kinek mi a véleménye? Ki hogyan vélekedik az önki- szolgáló boltokról Dombóvárott? Erre voltam kiváncsi, ezért vé­leményt kértem a vevőtől és el­adótól egyaránt. Singer Józsefné, (lakcíme Dózsa György u. 1 b) háziasszonnyal az üveg- és porcelánboltban találkoz­tam. — Szerintem nagyon jók ezek az önkiszolgáló és önkiválasztó boltok. Az ember sokkal jobban tud választani, mint a régi rend­szerű boltokban. — Csak ez az egyedüli erényük az új rendszerű boltoknak? — Nem, de nekem, mint házi­asszonynak ez a leglényegesebb. Ezen kívül nekem nagyon jól­esik, hogy az eladók ilyen biza­lommal vannak irántam, ugyan­is én az áruk között járkálhatok és válogathatok, és ez nagyfokú bizalmat jelent a vásárló iránt. Ezért tehát az új rendszerű bol­tok egyben tisztességre is neve­lik az embereket. KÖZBESZÓL az eladó, Mar­tinka Gyuláné: — Fokozódott a vásárlók irán­ti bizalom és szerintem ez helyes is. Ezt én mondom, aki végered­ményben anyagilag is felelős va­gyok az árukészletért. Ebben a boltban még nem tapasztaltunk lopást. Persze el kell mondani, hogy a bizalommal párosul a fi­gyelmünk is. így kicsi a valószí­nűsége annak, hogy valaki is lophatna anélkül, hogy azt észre ne vegyük. Linde Károlyné. aki ugyanen­nek a boltnak a pénztárosa, nem túlságosan helyesli az új rend­szerű boltokat: — Kérem én itt csak kisegítő vagyok, ezért tehát elsősorban, mint háziasszony szólhatok hoz­zá a témához. Én félek bemenni, vásárolni egy ilyen boltba, mert attól tartok, hogy meggyanúsí­tanak. Ha válogatok az áruféle­ségek között, mindig az a szo­rongó érzés van bennem, hogy a hátam mögött gyanús szemekkel figyelnek. SZABADOS JÁNOSNAK, az élelmiszer-üzlet vezetőjének el­meséltem. hogy Lindénének mi­lyen nézetei vannak és véleményt kértem tőle, mint illetékes szak­embertől. — Kérem az. hogy jelen va­gyunk és figyelemmel kísérjük a vásárlók „önkiszolgálását”, | nem gyanúsítgatás, hanem ter­mészetes éberség. Talán éppen a mi boltunkban van a legnagyobb „csábítás” a lopásra, mivel töb­bek között igen sok cukorkafélét is árusítunk. Mégis bizalommal voltunk a vásárlók iránt azzal, hogy kiraktuk eléjük az árut. Én, mint üzletvezető kellemesen csa­lódtam az emberekben. Helyes volt a bizalom. • —- Még nem is fordult elő lo­pás az üzletben? — De igen. Erről már egy cso­mó jegyzőkönyvet is mutathatok; Ugyanis a sok száz becsületes ve­vő között, akad egy-két lopásra hajlamos is. Sajnos, előre nem tudjuk, hogy a sok között melyik a becstelen ember -és ezért kell ébereknek lennünk, artélkül, hogy gyanús szemekkel néznénk az embereket. Kérem, már el­kaptunk jónéhány bolti szarkát, de alaptalanul sosem gyanúsítjuk meg az embereket. Az eladónak kialakul egy külön érzéke és ész­reveszi, hogy ki dugott el egy tábla csokoládét, vagy egyebet. Mielőtt ideérkezett volna, egy embernek a szeméből olvastam ki, hogy nincs rendben a szénája. Elő is került a tíz deka kolbász, amit nem akart kifizetni. — ÁRULJON EL egy-két ku­lisszatitkot arról, hogy hogyan leplezik le a tolvajokat? — Azt a bizonyos külön érzé­ket nehéz lenne elmagyarázni; Ehhez itt kellene élni és dolgoz­ni az üzletben. Egy nagyon lé­nyeges dolgot azonban megírhat: a tolvajoknak a háromnegyed ré­szét a" becsületes vásárlók segít­ségével csípjük el. Azok is fi­gyelnek vásárlás közben. Ha lát­ják, hogy valaki lop, az sérti a tisztességérzetüket és szólnak az eladónak... így lepleztünk le egv- asszonyt, aki a blúzába dugta el nap-nap után a csokoládét. Te­hát ez a bolt egyben társadalmi nevelőeszköz is. — Ön szerint tehát teljesen tö­kéletes ez a rendszer? — Van néhány kifogásolni va- lónk, ez kétségtelen. Nincs min; den rendjén a kólónál — remé­lem időközben korrigálódnak a hibák. Éppen ezért én, aki húsz év óta állok a pult mögött, azt mondom, hogy okos ötlet, helyes intézkedés volt az új rendszerű boltok létrehozása. Boda Ferenc Az Úttörő Szövetség megalakulása 15. évfordulójának ünnepére készülnek a pajtások Az Úttörő Szövetség 1961-ben lesz 15 éves. A? országos elnökség határozatot hozott a szövetség megalakulása 15. évfordulójának méltó megünneplésére. Az őrsök és csapatok már az oktatási év kezdetén megkezdik a felkészülést az évfordulóra. A feladatok között szerepel: folytatni a forradalmi nyomolva­sást, tovább ismerkedni a felsza­badulás előtt időkkel. Tervük fel­kutatni, hogy kik voltak a 15 év előtt megalakult úttörő-csapatok vezetői, akiket felkérnek, hogy lá­togassák meg a csapatot, ismer­tessék a pajtásokkal jelenlegi munkájukat. ’▼WWYVYVVVVVVVVY YVVVVVY WWVVVYV VVYVVVV rWVWf YYVVYVY YYYYYYYYYYYYY 6]jijennek-$ nép .* étjr) eirJ ett if . Puri Lacika Pech Évike Takács Marika Böhm Márta Wurst Magdolna Dunaföldvár Kölesd Szekszárd Tolna Nagymányok 4 gyermek-szépségversenyre úgy keU szavasai, hogy a Népújságból kivágjuk annak a gyermeknek a képét, akit a legszebbnek tartunk, s azt beküldjük a Népújság címer»

Next

/
Thumbnails
Contents