Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

c 6 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG I960, augusztus 24. GDANSKI VASIATOK Aki a tenger felől érkezik a városba, bonyolult csatornarend­szeren hajózik keresztül, hatal­mas raktárak és roppant őrtor­nyok között; a Westerplatte, a Nowy Port, Wisloujscie, Mlynis- kaö Ostrow, Prezerobka, Rudno csak előtere a városnak, amely a tengeri utast a Zöld Kapun á_t fogadja be. Évszázadok hordták .messze földrészek minden gazdag ságát ezen az útvonalon a város­ba, amely nemcsak szerezni tu­dott, hanem megtartani is. — Az aranyat az életnél is többre be­csülte; vivere non necessum, na- vigare necesse est, hirdeti az egyik kereskedőház oromzatának felirata. Az élet csak annyit ért itt, amennyi vagyont össze tudott gyűjteni, s ezért kellett hajózni, hogy ide vándoroljon Kelet és Nyugat minden elérhető és meg­szerezhető kincse s ezért nem szá­mított, hogy mindezért milyen árat kell fizetni. Maga a város kis területre szo­rult, égrenyúló házakat emeltek, s az egykori városi tanács külön rendelettel is akadályozta a ter­jeszkedést, amikor az utcára né­ző ablakok száma szerint adóztat­ta meg a polgárokat. Akad egy­ablakos ház is, de a leggazdagab­bak is legfeljebb három-négy ab­lakos házat építettek. Ezért kel­lett egymás fölé emelni a szűk, keskeny helyiségeket s a házak­nak még a tetőzetét sem hagyták kihasználatlanul, a süveges, cifra kiképzésű tetőszerkezet alá is szobát eszkábáltak. A város be­zárkózott, önmagának élt s vég­eredményben önmagáért, s ezt a belterjességet vastag falak, beve­hetetlen erődök védték. TENGEREN csak áru érkezett a városba, az utas, akár egyszerű vándor volt, akár fontos híreket, üzleti aján­latot hozó követ, a kontinensen át utazott. Az első kapu, amely közvetlenül az őrtorony mellett áll, még csak biztonságával hat, inkább erősség, a védőbástya folytatása. De mögötte, alig né­hány lépésnyire, az üvegablakos Arany Kapu magasodik, oromza­tán allegorikus szobrokkal, hogy megnyissa az ódon Danzigot s a Királyok Útjára vezesse az utast. A város XV. századi képe nem sokban különbözött a maitól; a tornyok, várfalak, a Máriának ajánlott katedrális, szent Miklós temploma, a pompás városháza már elkészült ebben az időben. Ezen a tájon bolyongott a nyug­hatatlan költő, Balassi Bálint »az Öceánum partján«, könyörögvén istennek, hogy bujdosásában ke­gyelmesen viselje gondját, s eb­ben a városban tanult két esz­tendőn át a XVI. század magyar vándora, név szerint Szepsi Csom­bor Márton, aki a danzigi kültel­kek szalmatetős viskói között ál­modta vissza a messze Magyar- országot, dé azt is feljegyző, hogy a danzigi lányokat harminckét éves koruk előtt nem szokás férj­hez adni. Lübeck és Hamburg mellett Danzig volt a leggazdagabb Han- za-város s felhalmozott kincsei­vel mindig meg tudta védeni szabadságát is. Mert fontos kikö­tő volt, kapu a tenger és a száraz­föld között, s nemcsak vagyonát és tekintélyét, hanem biztonságát is gyarapította, amikor 1358-ban belépett a Hanza-szövetségbe, s mint szabad köztársaság, Kázmér lengyel király oltalmába aján­lotta magát. Munkában és harc­ban élt a város, s ha fegyverrel már nem bírta, benyúlt a kin­csesládába és fizetett, megvásárol­va a vagyonszerzés szabadságát. 1577-ben Báthory István 200 000 forintot préselt ki a danzigiak- ból, a napóleoni harcok idején pedig Leíebre kormányzó kerek 20 millió frankkal sarcolta meg a várost. AZ ARANY KAPU és a Zöld Kapu között kereske­dett és gazdagodott Danzig, szeme mindig a messzeséget kémlelte, de szívével befelé fordult, gya­nakvó volt és zárkózott, s csak arra volt gondja, ami a falak kö­zött történt. Templomokat emelt, mert istenfélő volt; a szent Mik­nak szentelt katedrális a Visz- tula-menti gótika lenyűgöző re­meke, a régi Danzig büszkesége, éppúgy, mint a kecses és karcsú városháza, vagy a tanácskozó helyiségnek épített Artus-udvar. A középkor nem ismert ször­nyűbb ellenséget az egyéniségnél; úgy képzelte, csak a gyehenna kínjaiban válhatunk önmagunk­ká, csak itt lehet elkülönülni, mert a magány és kirekesztettség önmagában is a büntetést jelenti A világtörténelem legnagyobb megrázkódtatásának kellett be­következnie, hogy semmivé vál­jék évszázadok minden kincse, s amikor a Schleswig—Holstein ne­vű német hajó ágyúzni kezdte a Westerplattét, valójában Danzig sorsát is megpecsételte: nem sok­kal később angol és amerikai re­pülőgépek szinte a földdel tették egyenlővé a várost. A Neptunus szobor mellett kiállított fényképek nem hazudnak: a büszke Danzig- ból csak a városháza, a dóm és egy-két polgárház fala meredt az ég felé, a gabonaraktárak éppúgy megsemmisültek, mint a nemes szépségű lakóépületek, a hajdani jómód és gazdagság szimbólumai. A KIRÁLYOK ÚTJÁN ballagunk, ki tudja immár há­nyadszor, amikor idegen szavunk­ra felfigyel egy idős, őszhajú asz- szony. Egy pillanatra megáll, lo- boncos haja leng a hűvös szél­ben, végigmér bennünket, majd ökle a levegőbe lendül s hango­san szitkozódni kezd. Szemét le­hunyja és rázza két öklét, nem értjük amit mond, de bibliai át­kaival telik meg a levegő; azt hi­szi, németek vagyunk. Legszíve­sebben odarohannék hozzá, hogy térdreesve kérjek tőle bocsánatot, nem, igazán nem tehetünk sem­miről, mi is csak áldozatai vol­tunk a hisztérikus vérontásnak, egyenként és összesen, s most már, tizenöt esztendő múltán, nem is szitkokra és átkokra van szükség. De Danzig közben, az elmúlt ti­zenöt évben, teljesen újjáépült, nemcsak a Királyok Útja, hanem az egész Óváros, éppúgy, mint Varsóban. Az újjáépítés a múlt maradéktalan visszavarázsolását jelentette: az épségben maradt falakat egészítették ki, s arra is volt gondjuk a lengyeleknek, hogy minden házon ugyanolyan ko­vácsoltvas kilincs, a falakon ugyanolyan sgrafitto legyen, mint volt hajdanán. Ha ma visz- szatérne az egykori kalmár, ha­bozás nélkül otthonába találna: a kofák házának falán ma is a gyü­mölcsöt áruló asszonyok képe ékeskedik, a hajósok házát vitor­lás bárkákkal díszítették, s régi pompájában ragyog a legszebb gdanski magánpalota, az arany­ház, homlokzatán hivalkodó s egy kicsit értelmetlennek tűnő mito­logikus alakjaival. Varázslat és mások bűnének jóvátétele: így vált a porba om­lott Danzig ismét Gdanskká, az­zá, ami valójában volt, ősi lengyel várossá. Az újjáépítés itt a történelem­hez való feltétlen, majdnem vég­letes hűséget jelentette; rajzok, régi fényképek alapján építették újjá, vagy pontosabban, építették fel a régi várost; a kontinens uta­zóját ma is az Arany Kapu fo­gadja, s aki a tengerről érkezik át a csatornák szövevényein, ma is a Zöld Kapun át jut el a Nep­tunus szobrával díszített főtérre. De azért nem minden ilyen egyértelmű. Vasárnap este van, a Zöld Kapu melletti öreg polgár- házból vörhenyes hangulatvilágí­tás és vad dzsesz hangja szűrődik ki. A TÁNCTEREM sajátos képet mutat; a vörhenyes fényben a heves tánc ritmusától a lányok nyakába perdül a szoknya, s a fiúk, akik közül a legidősebb sem lehet több tizennyolc éves­nél, bizony elég ízléstelenül öl­tözködnek. Nem, nem vagyunk erkölcscsőszök, s a világért sem akarunk visszaélni a vendégjog­gal, de ezt a »szabadságot« fo­náknak és értelmetlennek talál­juk, amit csak fokoz a viselke­dés szabadossága, a kezek és tes­— Egy vodkát? — kérdezi a tol­máccsá előléptetett öreg csapos, amikor távozni készülünk, de nem, igazán nem kérünk vodkát. Hazzánklép a fiatal rendező is, aki házigazda és jegypénztáros egyszemélyben, s érdeklődik, ho­gyan éreztük magunkat. Nos igen, nálunk azért egy kicsit másként van, ahány ház, annyi szokás, nyugtatjuk meg az aggodalmasan aber es war sehr interressant, — kíváncsi rfendezőt. Aztán sokáig állunk tétován a gyengén vilá­gított gdanski utcán, mely ismét a középkor hasonlíthatatlan han­gulatát árasztja, s ebben a félho­mályban sejtelmessé válik. Ez a kettősség már korábban is megcsapott; múlt és jelen, a kö­zépköri Hanza-város kereskedői­nek emléke és a comis nevű bol­tok bazári tarkasága, hol az ame­rikai csofnagokban küldött pálma­olaj szappantól a gdanski emlék­tárgyakig minden kapható, igen, egy kicsit furcsa és szokatlan ez a kettősség, bár csak vendégek vagyunk s be is érjük ezzel a kel­lemes és veszélytelen szereppel. S tegyük hozzá, mindez vég­eredményben üres és gyakran csak megtévesztő látszat, az igazi valóság itt van előttünk, az újjá­épített város, az ősi Gdansk, me­lyet porból és hamuból varázsolt vissza a tiszta szándék és a lelki- ismeretes munka. Ez az újjáépí­tés, ami már a csodával határos, nem házakat, hanem utcák sorát támasztotta fel, régi rajzok és fényképek alapján, s elég volt néhány esztendő, hogy ismét a ré­gi fényében ragyogjon, amit év­századok hordtak egybe. TALÁN MÉG NEM készült el minden, itt-ott. egy ko­mor, kiégett fal emlékeztet a há­borúra, de ugyanakkor több Ts épült, mint amit a történelem a lengyeleknek romjaiban megha­gyott. A Wrzeszcz városnegyed­ben az új hat-nyolc emeletes há­zak sora emelkedik, Gdansktól Vejherovóig pedig villanyvonat gyorsítja a közlekedést. S a mai Gdansk már jóval több, mint az egykori Danzig, a város kiterjedt, szinte egybeol­vadt Oliwával és Sopottal. Aki a tengeren át érkezik Gdanskba, ezt is látja, s ez is az új Lengyelor­szág szorgalmát és építő kedvét dicséri. Az Artus-udvar fényképkiállí­tásán nyomon lehet követni, hogy honnan indult el Gdansk, de az újjáépített város nemcsak a múl­tat keltette életre, hanem a jövő is szemünk elé tárul, az a jövő, amelyet már a szocializmus él­tető és megifjító ereje hat át. Mert nemcsak a Királyok Útja, az Arany Kapu, az Artus-udvar jelenti Gdanskot, hanem az új is, mert a múlt csak emlék, de a je­lenben már a jövendő él és léleg­zik. A történelem és a jövő leve­gőjét egyszerre szívtuk be ebben a városban, ahol nemcsak a kö­zépkort idéző Óvárost nyitja meg az Arany Kapu, hanem a jöven­dőt is, amiért érdemes élni és dol­gozni. Hajón érkeztünk ide, a ke­cses Olimpia fedélzetéről egyszer­re tárult elénk minden, a tenger csodálatos végtelensége, Pomerá- nia hegyei, a karcsú Hel félsziget sejtelmes vonala, Sopot, Oliwa, Gdansk tornyai, az égbenyúló gyárkémények, a hatalmas új bér házak, s természetesen a múlt is. AKI CSAK EGYSZER is ült a főtér árkádjai alatt és hallgatta a városháza tornyának óránként ismétlődő harangjáté­kát, soha nem felejti el ezt a bű­völetet, s szinte várja, hogy az ónémet házakból hermelinnel sze­gett kaftánban szakállas hajótu­lajdonosok, módos kereskedők lépjenek ki s induljanak a kikötő felé. De túl romantikán és ábrán­don, megtaláltuk a mai, sőt a jö­vőbeli Gdanskot is, amely már nem a történelemből él, hanem a történelmet csinálja. Elsősorban ezt a Gdanskot őriztük meg emlé­kezetünkben, ennek hitét és bi­zakodását hoztuk magunkkal, amikor az Óváros középkorából kilépve felszálltunk a villanyvo­natra, hogy to\%bb utazzunk Gdy­nia felé. CSÁNYI LÁSZLÓ Írek csatája Kétszáz dühös. ír ember, mind jótorkú ivó, olyan csatába kez­dett, amely minden bizonnyal vesztett ügyért folyik. Bojkottot indítottak az összes dublini italmérések ellen. A csata körülményei a következők: a vendégek haragszanak a csapo­sokra, akik viszont nincsenek megelégedve a fogyasztókkal. Mind a csaposok, mind a vendé­gek egységfrontba tömörültek a kocsmárosok ellen. A harc azzal kezdődött, hogy a kormány meglepetésszerűen en­gedélyezte a- késő éjszakai ital­mérést, amelyet az összes írek mindaddig követeltek, amíg az * — Hunyadi Károly, országgyű­lési képviselő, a Hazafias Nép­front titkára tartott ünnepi be­szédet augusztus 20-án Iregszem- csén. A beszédet mintegy ötszá­zan hallgatták meg a község új művelődési házában. — Évek óta jó a kapcsolat a szekszárdi gépjavító vállalat és az újvárosi gazdakör között. Augusztus 20-án a gépjavító vál­lalatnál rendezett ünnepségen részt vett 25 újvárosi gazda is. Jelen volt az ünnepségen Szabó- pál Antal, a városi pártbizottság titkára és Kalmár József, a váro­si tanács elnöke is. — Uj opálbányát találtak Ausztráliában. A kincskereső bá­nyászok ellepik Ausztrália északi részén a nemrégiben felfedezett új opálmezőt. Egy bányász állító­lag a Helen Springs-i állatte­nyésztő központ közelében, hat méter mély aknában, sokezer font értékű, hatalmas, fekete opálkövet talált. — Szeptember 4-én tartja évadnyitó előadását a Bonyhádi Járási Művelődési Ház bábszín­háza. Ez alkalommal a János vitézt mutatják be. — Ötszázhetvenezer „gólya”. A Szovjetunió főiskoláin megkez­dődtek a felvételi vizsgák. Az idén a főiskolák és egyetemek első évfolyamaira körülbelül 570 ezer fiút és leányt vesznek fel, 60 ezerrel többet, mint tavaly. — Mintegy 400 adag halászlé fogy el naponta a dunakömlődi halászcsárdában. Emellett a ven­dégek elfogyasztanak átlagosan 4 hektoliter sört és 80—100 liter bort is. — Párt- és KISZ-titkárok ré­siére tart értekezletet pénteken, 26-án, a paksi járási párt- és Eladó egy komplett modern há­lószoba bútor. Szekszárd, Bartina 43. , (90) Vadászok figyelem! Törzsköny­ves és győztes szülőktől származó, drótszőrű, német vizslakölykök eladók. Tarr Lajos, Tab. (86) Eladó Tolnán, Babits Mihály u. 23. számú új ház. Azonnal beköl­tözhető. (89) Felveszünk számviteli képesí­téssel és gyakorlattal rendelkező dolgozókat, ellenőri, csoportveze­tői, kontírozó könyvelői, üzem­gazdász munkakörökbe. Fizetés 1600—2000 Ft-ig. Jelentkezni le­het a 25. sz. Autóközlekedési Vál­lalat, Szekszárd, Hunyadi u. 4—6. szám alatt, részletes önéletrajz­zal. Ugyancsak felvételre keresünk egy főt, bérszámfejtő munkakör­be. (18) A Mü. M. 505. sz. Helyiipari Is­kola felvesz lakatos tanulókat, 14 —16 év között. A képzési idő há­rom év. Hegesztő tanulókat 15—17 év között, képzési idő két év. A VIII. általános iskoláról szóló bi­zonyítvány és a születési anya­könyvi kivonat szükséges a jelent­kezéshez. Jelentkezés helye: Szek- szárd, Széchenyi u. 23,, augusztus (88; az ital körül engedélyt ki nem bocsátották: Mihelyt legálissá vált a késő esti italfogyasztás, a makacs írek úgy találták, hogy jóval több örömük telt benne, amíg tilos volt. A csa­posok viszont sztrájkkal fenyege­tőznek, ha nem kapnak béreme­lést az éjszakai többletmunkáért. Ennek következtében a kocsmáro­sok úgy döntöttek, hogy megad­ják a csaposok béremelését, de a többletet áthárítják a fogyasztók­ra. Kétszáz megrögzött dublini sör­ivó elhatározta, hogy bojkottot szervez és addig nem látogatja a kocsmákat, amíg vissza nem tér­nek az eredeti árakhoz. KISZ-bizottság. Az értekezleten a KISZ-kongresszus politikai és szervezeti előkészítésének felada­tait tárgyalják meg. — Kinek van a legszebb haja? Tizenkétezer-ötszáz svéd jelölt közül választották ki Helena Ahlblomot, a „legszebb hajkoro­na” tulajdonosát. A 22 éves győz­tes haja 1,35 méter hosszú, so- tétszőke, araszínű reflexekkel. A fiatal lány számos ajánlatot ka­pott a filmhez, de kijelentette, hogy megmarad a titkárnői pá­lyán. Mint a haj-szépségverseny győztesét, ingyen elviszik Holly­woodba, ahol megismerkedik majd a stúdiók világával. Kér­dés, megmarad-e eredeti elha­tározása mellett, hogy nem vál­toztatja meg a pályáját? — Kilencszáz mázsa búza el­adására kötött szerződést a tol- nanémedi Kossuth Termelőszö­vetkezet. A termelőszövetkezet átlagtermése búzából meghaladja a tervezettet, s így a szerződött mennyiségnek dupláját adja el az államnak. — Film a görög mitológiából. Görögországban augusztus 17-én kezdték meg az Atlasz című mi­tológiai tárgyú film forgatását. A film rendezője az amerikai Ro­ger Gorman, három főszereplője M. Fourest, Judy Holliday és F. Wolf. A többi szerepet görög filmszínészek játsszák. A költsé­gek egy részét a görög kormány fedezi. — — A televízió műsora: 19:00: Nyílt tárgyalás. Sztárok és spor­tolók. A szurkolóké a szó. 19.40: Utazás a Föld körül. (Kisfilmek Tirolról és a Dolomitokról) 20.00: Az operairodalom gyöngyszemei­ből. (Hangverseny a Halászbás­tyán). I Eladó legújabb kiadású fekete Pannónia, bejáratás alatt. Érdek­lődni lehet: Cipőnagykereskedel­mi, Szekszárd. (87) A Mőcsény és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet szakképzett boltvezetőt keres a 120 ezer Ft ha­vi forgalmú cikói bolt vezetésére, szeptember 1-i belépéssel. Erköl­csi és működési bizonyítvány szükséges. Jelentkezés a földmű­vesszövetkezet irodájában, Mő­csény. (82) A bonyhádi közgazdasági tech­nikum levelező tagozatának gép- és gyorsíró iskolájába, szeptem­ber 1-ig lehet beiratkozni. (85) TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Tolna megyei Bizottsága ék a Meg^i Tanács laDja Felelős szerkesztő: Petrits Ferenc Kiadja- a Népújság Lapkiadó Vállalato Felelős kiadó: Orbán Imre Szerkesztőség és kiadó: Szekszárd, Mártírok tere 15—17. Telefon: 20—10, 20—11 Készül a Szekszárdi Nyomdában Széchenyi utca 46. Telefon: 21—21, 25—72 Felelős vezető: Széli István Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj eay hónaira & lós templom, vagy a szűz Maria­tek némileg ledér közelsége. Apróhirdetések

Next

/
Thumbnails
Contents