Tolna Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-19 / 196. szám

I 1960. augusztus 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Segítség a pártszervezetnek, az egész üzemnek Az MSZMP Tolna megyei Végrehajtó Bizottságának ülése a Simontornyai Bőrgyárban Az MSZMP Tolna megyei Vég­rehajtó Bizottsága szerdán a Si­montornyai Bőrgyár kultúrottho- nában tartotta meg ülését. Az ülésen a végrehajtó bizottság tag­jain kívül részt vettek a Könnyű­ipari Minisztérium személyzeti osztályának vezetője, a Bőripari Igazgatóság osztályvezetője és a Simontornyai Bőrgyár kommunis­tái közül számosán. Az ülésen há­rom napirendi pontot tárgyaltak: Elsőnek a Simontornyai Bőrgyár­ban folyó politikai és gazdasági munkát vitatták meg. A beszámoló két részből állott. Az első rész az üzemi pártszervezet politikai munkájáról, az eredményekről és a hiányosságokról adott reális ké­pet. Értékelte a párt vezető sze­repét, tömegkapcsolatát, a politi­kai oktatást, a tag- és tagjelölt- felvételt. Az üzemi pártszervezet tagjai és a bőrgyár pártonkívüli dolgozói aktívan kivették részüket a me­zőgazdaság szocialista átszerve­zésével kapcsolatos munkákból. A gyönki járás községei közül I3e- lecskán, Kisszékelyben és Misz- lán segítették a párt mezőgazda- sági politikájának végrehajtását, Pálfa termelőszövetkezeti köz­séggel pedig évekre szóló patro- nálási szerződést kötöttek. önkritikusan foglalkozott a be­számoló a fogyatékosságokkal is, mely szerint a pártszervezet kevés segítséget adott a tömegszerveze­teknek, elsősorban a szakszerve­zetnek és a KISZ-nek. Annak ellenére, hogy a gyár­ban sok a fiatal, a KlSZ-szer- vezetnek negyven fővel ke­vesebb tagja van, mint a párt- szervezetnek. A fiatalok körében végzett mun­kát nehezíti a KISZ-helyiség hiá­nya is. A pártszervezet beszámo­lója elvtársiasan bírálta a felettes hatóságot, elsősorban a Bőripari Igazgatóságot, amely az üzem fej­lesztésével kapcsolatos munkák viteléhez nem adott kellő mérték­ben segítséget. Végül pedig az igazgató kinevezését sürgette. (A gyárnak ugyanis néhány hónapja — amióta Németh János elvtársat, a gyár igazgatóját más munkate­rületre helyezték át — nincs igaz­gatója). A beszámoló második része, amelyet Vendrei Árpád, a gyár főmérnöke készített el, a gazdasá­gi munkával és az első félév ter­melésével foglalkozott. A gyár féléves termelési ter­vét 97.5 százalékban teljesí­tette. Egyes üzemrészek, mint a talpgyár és a vixosgyár, 100 százalékon felül teljesítették termelési tervüket, de a krómos gyár teljesítésében mind Simontornyán, mind a szé­kesfehérvári telepen lemaradás mutatkozik. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a Bőr- és Cipőipari Igazgatóság a tervezés­nél nem vette figyelembe a gyár­ban folyó építési munkálatokat, helyesebben azt, hogy sem az épü­letek, sem a szükséges gépek nin­csenek biztosítva. Az üzemrészek­ben a termeléssel egy időben fo­lyik az építkezés. A mennyiségi tervek teljesíté­sén kívül a második félévben javí­tani kell a felsőbőrök minőségét is, a jobb gyártástechnológia al­kalmazásával. Ezzel kapcsolatban már történtek is intézkedések. Szakszerűbb lett a nyersbőr vá­logatása a meszes műhelyben, a krófncserzésben, valamint a táro­lásban. A felsőbőrök kikészítési műveleteinél felülvizsgálták a festék összeállítását és azt szak­szerűen átdolgozták, új puhító gé­pet állítottak be stb. — állapítot­— A dunaföldvári fölművesszö­vetkezet dolgozói közül hét dol­gozó kap „Kiváló dolgozó” jel­vényt, hatan pedig oklevelet kap­nak az ezzel járó oitalommal együtt, augusztus 20-án, ta meg többek között a beszámo­ló. A vita A beszámoló felett Prantner Jó­zsef elvtárs, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára nyitotta meg a vitát. Ribánszki Róbert elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának instruktora a gyárban folyó poli­tikai munka javításával foglalko­zott s különösen kiemelte az ifjú­ság és a nők problémáival való fokozottabb törődést. — A KISZ-szervezet részére helyiséget kell biztosítani az üzem területén. A fiatalok elvárják a segítést, sőt igénylik is a támoga­tást, hisz becsületesen kiveszik részüket a termelő munkából — mondotta. Soczó József elvtárs, a pártbi­zottság titkára az őszinteségről beszélt. — őszinteség jellemezte a be­számolót, a pártszervezet ezen az úton haladva számolja fel a „ne szólj szám, nem fáj fejem” kis­polgári nézeteket, őszintén és bát­ran tárja fel a hibákat, s álljon ki az olyan dolgozók mellett, akik őszinték és igazságosak. A pártszervezet bízzon a dol­gozókban, támaszkodjon rá­juk, s akkor a pártépítési munka is javulni fog. Aktívan bekapcsolódtak a vitá­ba a gyár műszaki és fizikai dol­gozói is. Benkő János elvtárs, az üzemi pártszervezet titkára a fia­tal műszakiak helyzetével foglal­kozott, akik a helytelen gazdasági vezetés miatt időközben megvál­tak a gyártól. Beidek László párt- vezetőségi tag a párt tekintélyé­ről és a dolgozók hangulatáról be­szélt. — Az új igazgató személye élén­ken foglalkoztatja a dolgozókat és az ezzel kapcsolatos különböző híresztelések kedvezőtlenül befo­lyásolják a munka menetét — mondotta. Perger Imre főműveze­tő, az új igazgató kinevezését sür­gette. — Mi megígérjük, hogy se­gítjük és támogatjuk munkájá­ban, csak álljon mellénk és egy kicsit próbáljon simontornyai len­ni, ne csak vendégségbe járjon a községbe. Gahó Pál elvtárs a bőr- gyári munkások helytállásáról és a munkahelyeken történő ellen­őrzés fontosságáról beszélt. A vi­tában tizenketten szólaltak fel és mondták el véleményüket. A vita tanulsága Prantner József elvtárs össze­foglalta a vita tanulságait. — A beszámoló, valamint a vi­ta őszintén tárta fel azokat a hi­bákat, amelyek megyénk egyik legnagyobb üzemében, a Simon­tornyai Bőrgyárban előfordultak. A tanácskozásnak a feladata azon­ban nemcsak az, hogy a hibá­kat regisztrálja, hanem hogy meghatározza mit kell tennünk azok megszüntetéséért. A hibák okát általában nem a műszaki és a fizikai dolgo­zókban kell keresni, hanem a politikai és gazdasági vezetés hiányosságában. A bőrgyár­nak forradalmi mú’ttal ren­delkező műszaki és fizikai dolgozó törzsgárdája van. Simontornyán tradíciói vannak a bőrgyártásnak, apáról-fiúra szállt a bőrkikészítés mestersége. Vol­tak hibák mind a politikai, mind a gazdasági vezetésben. A dolgo­zók a vezetőkkel szemben ma már fokozottabb igényeket támaszta­nak és követik is őket, ha ember­ségesek és igazságosak intézkedé­seikben. Szilárd pártegységgel, a kom­munisták és a pártonkívüli dolgo­zók összefogásával megvan a le­hetőség arra, hogy a Simontor­nyai Bőrgyár visszanyerje régi jó hírnevét és megyénk üzemei kö­zött — úgy mint néhány évvel ezelőtt — az elsők között legyen —mondotta többek között. A vb ülés ezen kívül még két nanirendi pontot tárgyalt. Rabszolgákat kínálnak angol farmereknek Egy Essex grófságban gazdái- ben igen szerények az igényei és kodó angol farmer a napokban természetesen nem szükséges, levelet kapott a dél-rhodéziai hogy ugyanabban az épületben Salisburyból, amelyben egy ügy- helyezzék el, amelyben fehérek is nökség rabszolga-munkaerőt kínál laknak. A bennszülött megérke- fel neki. zésétől számított harminc napon A sokszorosított körlevél a kö- belül ön tartozik címemre 150 vetkezőképpen hangzik: „Ameny- fontot küldeni, költségeim és a nyiben olcsó mezőgazdasági mun- bennszülött útiköltségének meg- kaerőre, vagy házi cselédre van térítése fejében.” szüksége, módunkban áll angolul beszélő, 20—30 év közötti, garan- Az angol gazdálkodó a felhá- táltan egészséges afrikai benn- borító levelet bemutatta az angol szülötteket szállítani, akik havi mezőgazdák szervezetének, ahol öt font fizetésért lakásért és ellá- kijelentették, hogy a levélben tásért dolgoznak. Az afrikai benn. megjelölt munkafeltételek kime- szülöttel kétéves szerződést lehet rítik a „rabszolgamunka" ismér- kötni, lakás és ellátás tekinteté- vét. — Ügyeletes orvos augusztus 20-án: dr. Erményiné, dr Senno- vitz Irén, Szekszárd, Béla tér 3. Augusztus 21-én: dr. Hidasi Ist­ván, Szekszárd, Rákóczi u. 46. Te­lefonszáma: 46—94. — Épül a világ legnagyobb vas­ércbányája. Ukrán szakemberek műszaki tervei alapján a krivoj- rogi vasércmedencében épül a vi­lág legnagyobb vasércbányája, amelynek tervezett kapacitása évi 12 millió tonna lesz. — Sör-tó. A világ sörtermelése 350 millió hektoliter. Ezzel a mennyiséggel akkora tavat lehet­ne megtölteni, amelynek alapte­rülete 3,5 négyzetkilométer, mély­sége pedig 10 méter. — Tizennégy százalékkal növe­kedett a ruházati forgalom az idei év első felében a múlt év ha­sonló időszakához viszonyítva Tolna megyében. A fejlődés első­sorban a készruha és a cipő szakmában mutatkozik. — Szekszárdon, a Mészáros Lá­zár utcában megkezdték egy újabb bérház alapjainak kijelölé­sét. — Bűnözők iskolája New York­ban. A New’ York-i rendőrség Brooklyn ban egy „bűnöző-képző iskola” nyomára akadt. A különös intézményben a „szakma kiváló dolgozói” kiképzésben részesítet­ték a kezdő betörőket, tolvajokat, gyilkosokat. Az iskolának úgy akadtak a nyomára, hogy megta­lálták egy 18 éves fiatalember hulláját, akit az iskola vezetői ..gyakorlati oktatásképpen” végez­tettek ki a növendékekkel. A be­törő-iskola 16 tagját már lakat aló helyezték, négyet még nem sikerült megtalálni. A banda az elmúlt két évben félmillió dollárt rabolt össze. — A televízió műsora: 19.00: A távoli sziget titka. Magyarul beszélő szovjet rajzfilm. 19.30: Kisfilm. 20.00: Két emelet boldog­ság. Magyar film. — Lapunk augusztus 17-i szá­mában „Készülődés augusztus 20-ra” című cikkünkben téves információ következtében helyte­len szöveg jelent meg. A tengeli- ci augusztus 20-i ünnepség szó­noka nem dr. Gyugyi János, ha­nem Hoffmann János, az SZMT titkára. Az augusztus 16-i szá­munkban is az előzőhez hasonlóan a bátaszéki nagygyűlés szónoká­nak megjelölése téves volt. Nem Vass Istvánné elvtársnő mond be­szédet. XX. Látta, hogy közönséges betörő­nek akarják őt feltüntetni. Pe­dig ő azonnal magára vállalt mindent, beismerte, hogy a kom­munista párt tagja, s a vizsgáló- bíró szemében ez komolyabb do­log volt, mint a betörés, a fosz­togatás. Megmondta, hogy hiva­Wartda Wasilewska: HAJSZA A fűtetlen lakások, a szűk ma­rokkal mért fekete kenyér és a tásos pártmunkás. De a vizsgáló- dalok Moszkvája, ahol olyan sok bírót ez nem elégítette ki. Neki feltétlenül betörőre volt szük­sége, rablótámadásra. Reá, illet­ve hármukra akarta hárítani a felelősséget az utcai lövöldözés következményeiért. A rendőrök vaktában leadott lövései, veszett tüzelése a legkevésbé sem ér­dekli őket. Csak az ő nyakukba akarják varrni, hogy »a tömeg ember visel régi, kopott katona­köpenyt, s vállvetve menetelnek előre. Lenin Moszkvája, annak az ifjúságnak a Moszkvája, amely szilárdan hitt abban, hogy a -vi- lágforradalom a levegőben van, hogy ki kell törnie és ki fog tör­ni elkerülhetetlenül, azonnal. Az új élet Moszkvája, a boldogság bölcsője. A börtön-priccsen ülve csapnak majd a hájas boltosok, mennyi hazugságot összehord a rendőrség, milyen kirohanásokat intéz a sajtó. »Moszkva ügynö­ke«... »Hazaáruló, a nép ellen­sége«... »Megvásárolt kém«. — Merénylet bűntettében... A vizsgálóbíró félbeszakította a mondatot. Miért mosolyog a vádlott? ban. Hogy fedőnevem Jan, és hogy Varsóban nincs állandó la­kásom. Ez minden, amit beisme­rek. Nem tartom kizártnak, hogy a mai eseményeket azért provo­kálták, hogy engem elfogjanak. Többet nem mondhatok. A vizsgálóbíró elgondolkozott. De amikor belenézett a bepólyá­zott homlok alatti nyugodt szem­párba, lemondott a további kér­dések feltevéséről. Jan bal kézzel írta alá a jegy­zőkönyvet. Jobb karja a vastag kötés alatt olyan súlyosan és élettelenül csüngött, mintha nem az ő testéhez tartozna. De a ha­sító fájdalom, amely egészen a — Nem mosolygok — felelte, de lapockájáig hatolt, eszébe juttat- rögtön tudatára ébredt annak, ta, hogy ez a fehér gézbe csavart közé lőttek, és számos járókelőt azokra gondolt, akiket ott ha­gyott, húgára, aki olyan közel állt hozzá. Igaz, ott mindenki közel állt hozzá, munkatársai, harcos­társai, a világproletariátus élcsa­pata. Nem, nem árulhatja el a nevét. megsebesítettek«. Kitartóan ismételte állításait. Tudta, hogy elég megmondani igazi nevét, s nyomban szerte­foszlik a betörésről és bankrab­lásról kiagyalt ostoba história. — Nem adhat ürügyet a firkászok- Még itt, a börtönben sem merne nak, hogy bemocskolják a föld senki ilyen vádat a szemébe vág- alatt harcoló pártot és a távoli, ni, senki sem hinné el. de mégis olyan közeli Moszkvát. De éppen ez az egyetlen, amit Rásütnék az »idegen hatalom nem szabad megtennie. Meg kell ügynöke« bélyegét, mert - ott töl- maradnia Turowicznak. Még ak- tött három évet, élete legszebb kor is, ha meg kellene halnia itt, három esztendejét, amikor mil- a börtönben, az utcán elfogott liókkal együtt dolgozott a világ betörőként! Vagy, ami szintén le- első proletárállamában, és szabad hogy valószínűleg csakugyan el­mosolyodott. Egy pillanatra az egész helyzetet nagyon mulatsá­gosnak tartotta. Egy letartózta­tott kommunista kitartóan, hosz- szan bizonygatja, hogy ő kommu­tórgy mégis keze. csak az ő tulajdon 31. Rutkowski teljesen öntudatnál volt, amikor a Központi Fogház kórházában kihallgatták. Csak nista, pártmunkás. És kinek? A éppen úgy érezte magát, mint aki mély álomból ébredt, és sem­miképpen sem tudta megkülön­böztetni, mi történt álmában, s mi a valóságban. Hol van Jan? Valóban látta-e, hogy Jant men­tőautó vitte el? Próbálta össze­kötni az események fonalát, amely a Zgoda utcától idáig, a kórházi ágyig húzódott. De em­vizsgálóbírónak. A rácsos börtönablakon keresz­tül egy darabka szürke ég lát­szott. Csak a rácson benyúló vö- röskendős kéz hiányzott. — Újra mosolyogni szeretett volna, de ez­úttal a mosoly nem jutott el aj­káig. Moszkvában éppen ő volt a Nemzetközi Vörös Segély egyik hetséges, bandavezérként, aki a másik kettőt beszervezte egy rab­lóbandába, hiszen sokkal idősebb náluk. Mi van Kniewskivel? — Él-e vajon? Hát Henryk? Nem, semmiképpen sem mond­ember volt. Mégis visszatért ide, hazájába, hogy küzdjön szülőföldje boldo­gabb jövőjéért. Ott lemondott mindenről, pedig tudta, hogy itt az üldözött vad sorsa vár rá. Har­szervezője, egyik vezetője. Most lékezetében minduntalan hézagok tátongtak, amelyeket semmivel sem tudott kitölteni. Valami fur­csa ködből merültek fel a fekete szénhalmok, és az arcára, a fejé­re zuhogó ütések, a mellét, a ha­sát ért rúgások. Hol van Jan? — Emlékezett a kocsisra, az üldözők pedig talán egyik gyámolítottja lesz. — Eszerint tehát a vádlott lé­nyegében semmit sem ismer be — foglalta össze a kihallgatás eredményét a vizsgálóbíró. — Miért? Elismerem, hogy ti­hatja meg a nevét. Szinte hallani colt, könyörgött, követelt. Három zenegy éve tagja vagyok a kom- tömegére: nem, Wladek biztosan vélte, mekkora lármát csap a sajtó, amikor kiderül, hogy ki­csoda ő valójában. Moszkvára gondolt. Milyen volt az utóbbi években, milyen volt, amikor tavaly elhagyta. — Komor, éhes és lelkesedéstől izzó. évig élt azok között, akik győz­tek. De azokkal akart együtt len­ni, akik még vérüket ontják a küzdelemben, elesnek a harcme­zőn. S a győzelem napja biztosan felvirrad. De mikrr? Előre tudta, mekkora ácsait munista pártnak. Hogy mór né­hány hónapja . havi százötven­kétszáz zlotyt kapok a párttól. Hogy a párt megbízásából két másik elvtárssal együtt meg kel­lett volna ölnöm egy provokátort és ezért jártam ma a Efioda utcá­nem volt ott, de vajon ott volt-e Jan? S ő maga hogyan került a vasúti sorompótól ide, a rabkór­házba? Hogy ez a rabkórház, azt nyomban felfogta. (Folytatjuk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents