Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-15 / 166. szám
1960. július 15. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 3 Tervszerűbb és szervezettebb munkát az építőiparban Szeretnénk maradni Százötven milliárd forint értékű építési munkát kell az elkövetkezendő öt évben elvégezni az építőiparnak. Az ötéves terv irányelvei szerint az építőipari termelést 1965-re 80 százalékkal, az építőanyagipar termelését pedig 85 százalékkal kell emelni. — Kétszázötvenezer lakás felépítése, új gyárak, utak, kulturális és szociális létesítmények építése, az eddigieket lényegesen meghaladó tatarozási és karbantartási munkák elvégzése olyan feladatok elé állítja az építőipart, amelyek A rossz szervezés ötven férőhelyes növendék- marha-istálló építését kezdte meg tavasszal Páriban, a Béke Tsz-nél a Tanácsi Építőipari Vállalat. — Ahogy kiásták az alapokat, 20— 30 méterre az építkezés színhelyétől új brigádok jelentek meg, a komlói építővállalat dolgozói. Ök is istállót kezdtek építeni ugyanannak a termelőszövetkezetnek, mégpedig egy ötven férőhelyes magtárpadlásos istállót. A szekszárdi vállalat erre gyorsan drótkerítést húzott a már odaszállított építőanyagai köré, bezárta, mert — mit lehessen tudni — hátha ellopják. Később bekerítették anyagukat a komlóiak is. A szekszárdi vállalat építkezéséhez Tamásiból jár ki a művezető. Ezenkívül még három-négy épülete van a környéken. A komlói művezetőnek is van több építkezése. Egészen fura dolgok történnek a két szomszédos építkezésen. Talicskára van szükség. A szekszárdi vállalat kiszállít hat talicskát. Amikor már nem kellenek, tovább viszi. Ezután a komlóiaknak van szükségük talicskára. ök is hozzák a magukét. A szekszárdiak egy könnyű betonkeverőgépet kapnak a betonozáshoz. Betonozni kezdenek a komlóiak, de nekik nincs gépük, kézierővel keverik a betont. A szekszárdiak gépét már közben elvitték, másutt van rá szükség. Nem kérik a komlóiak, nem is kérhetik, csak rossz hangulatban tűrik a szekszárdiak gúnyolódását. Az egyik építkezés a vállalat szekszárdi központi raktárából kapia az építési anyagokat. A másik Komlóról. Ehhez Komlóról járnak ki ellenőrizni, amahhoz Szekszárdról. Egyik ellenőrnek, igazgatónak, vagy főmérnöknek sincs semmi köze a másik építkezéshez, jóllehet ért hozzá. Dupla felvonulási költség, kiszállási költség, nagyobb anyagszállítási távolság, végeredményben többe kerül a két istálló felépítése. A beruházó — jelen esetben a termelőszövetkezet — csak keveset fizet rá, az építési költségek normatívák alapján vannak megállapítva, az eltéréseknek csak egy része hárítható át az építte- tőre. De akár egyik, akár a másik vállalat csinálná mindkettőt, olcsóbban tudná felépíteni. A népgazdaságot mindenképp kár éri. Hasonló a helyzet Simontor- nyán és Döbröközön. Talán nem tud a Tanácsi Építőipari Vállalat magtárpadlásos istállót építeni? Jónéhányat felépített már a megyében. Sőt! Amikor a komlóiak e három helyen — ahol a szekszárdi vállalat már megkezdte a kisebb istállók építését — megkapták a megbízást, a szekszárdiak ezzel egyidőben ugyancsak elkezdtek ugyanilyen típusú, tehát 50 férőhelyes magtárpadlásos istállót építeni, csak nem ott, ahova már felvonultak, hanem Gyönkön, Koppányszántón és Györkönyben. Nemcsak az istállóépítkezéseknél találkozhatunk ilyen felesleges — és költséges — párhuzamossággal. Egy-két példa a nevetségesség határát súrolja. A Tanácsi Építőipari Vállalat központját Szekszárdon csak egy kerítés és egy út választja el a Vas-Műszaki Nagykereskedelmi Vállalattól, ahol raktárt épít a komlói vállalat. Ugyanolyan raktárépületet, amilyet tavaly építettek a vállalatnak a szekszárdiak. A megyeszékhely egyik legrövidebb utmegvalósítására jelenlegi állapo- I tában nem lenne képes. Ezért hozott pártunk Központi Bizottsága határozatot az építőipar feladatairól. Magasabb színvonalra kell emelni az építőipari termelés szervezetét, vezetését, műszaki felkészültségét. Számtalan példa mutatja megyénkben is, hogy még nagyon sok kihasználatlan tartalék van az építőipar munkájának megjavítására, a takarékosabb gazdálkodásra és az építőipari termelésnek ezúton való növelésére. pazarláshoz vezet cájának, a Mészáros Lázár utcának két végén bérházat épít a Tanácsi Építőipari Vállalat. Az utca közepetáján a komlói vállalat kezdett egy bérház építéséhez. Dalmandon, amely autóúton mintegy 90 kilométerre van Szekszárdtól, a szekszárdiak építenek iskolát. A komlói vállalat a Szekszárdtól 12 kilométerre lévő Kakasdon épít iskolát. Ide Komló van — különösen vasúton — messze. Dalmand és Komló között jó a vasúti összeköttetés. A Központi Bizottság határozata kimondja: »A kivitelező szervezeteket úgy kell kialakítani, hogy az építési feladatok végzésére egy nagyterületi egységen lehetőleg csak egy építőipari szervezet működjék, amely a szakipari és szerelőipari munkák végzésére is alkalmas«. — Mi lenne a helyes megoldás? A jelenlegi semmiesetre sem. Vagy felfejleszteni a tanácsi vállalatot olyan kapacitásúra, hogy el tudja látni a megye szükségleteit. Erre ez a vállalat képes lenne már azért is, mert megfelelő vertikalitása van. Meg tudott oldani olyan bonyolult feladatokat, mint a szekszárdi kenyérgyár, a tejüzem, a 20 tantermes iskola, a megyei könyvtár felépítése, így néhány speciális esettől eltekintve, eleget tudna tenni a megyei szükségletnek. Ez főként csak létszám, gép és építőanyag kérdése. A komlói vállalat is dolgozóinak egy részét a megyében toborozza (több műszaki szakember átment már oda a szekszárdi vállalattól). A másik megoldás pedig: Osszák kétfelé a megyét. A Komlóhoz közeleső dombóvári és tamási járásban építsen a komlói vállalat, a megye többi részében a szekszárdi. De a mostani fényűzés — két vállalat egymás mellett — nem engedhető meg. Lássák előre feladataikat az építővállalafok Drágítja a termelést és lassítja az építkezések előrehaladását az, ha a vállalatok »máról holnapra« élnek, nem látják előre feladataikat. Az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy a megyei építőipari vállalat az év elején csak forintban kapta meg a tervét, az nem volt létesítményekre konkrétizál- va. Ma már ez nem olyan nagymértékű, de még mindig fennáll. Forinttervre pedig nem lehet anyagot rendelni. A leggyorsabban beszerezhető építőanyagnak, a téglának a megrendelését is egy hónappal előbb kell megtenni. Például az augusztusi mennyiséget július 5-ig. Ebből építeni csak szeptemberben lehet. De legtöbb anyagnál fél évvel előbb kell megkötni a szállítási szerződést. Ahhoz, hogy az építkezés zavartalanul folyhasson és gyorsan megvalósuljon, a munka kezdete előtt legalább fél évvel meg kell kötni a szerződést, meg kell hogy kapja a kivitelező a teljes tervdokumentációt. Ha e feltételek megvannak, — erre példa jó néhány szekszárdi bérháznak a határidő előtt 5—6 hónappal való elkészülte — lehet gyorsan építeni. Különben — mint az idén felépítendő szekszárdi sorházak esetében is, ahol még a hely sincs kijelölve, — kockázatot vállal a vállalat az anyag megrendelésével. Amellett aat a telepre kell beszállítani, majd onnét az építkezés színhelyére. Nőnek a szállítási költségek. Meg kell szüntetni a beruházási eszközök szétforgácsolását Az építkezések elhúzódásának gyakori oka az is, hogy nincs meg a pénzügyi fedezet a gyors befejezéshez. A húsztantermes iskola ezért épült négy évig. A faddi kultúrház már harmadik éve épül. Tavaly csak a tető megépítéséhez kapott pénzt a vállalat. Pedig egy ilyen kultúrházat egy év alatt »kényelmesen« fel lehet építeni. Sokkal helyesebb volna egyidőben kevesebb építkezést megkezdeni és azokat gyorsan befejezni. A befejezetlen beruházások jelentős mennyiségű eszközt kötnek le és abból a népgazdaságnak semmi haszna nincs. Emellett az elhúzódó beruházás költségei magasabbak is, hiszen az épület közben rongálódik (általános tapasztalat, hogy »lakottan« sokkal kisebbmértékű a rongálódás), a rezsiköltségek hosz- szabb ideig terhelik a kivitelezőt. Változtatni kell azon a gyakorlaton is, hogy az építkezések befejeződését általában az év végére ütemezik. Az építkezések optimális befejezési határideje minden tekintetben — költségek, minőség, stb. — a nyári hónapokban van... Télen átadni épületet — különösen lakóházat — nem lenne szabad, elsősorban egészségügyi okoból. Szorosabb kapcsolatot a műszaki tervezés és a kivitelezés között A kivitelezési tervek késének következményeiről már az előbbiekben volt szó. A késések oka leggyakrabban az, hogy a tervezővállalatok is túl vannak terhelve, emellett nem is kapják mindig meg időben a megbízást. Azonban nemcsak ilyen problémák állnak fenn. Gyakori hiba, hogy a tervezők nem számolnak a reális anyagbeszerzési lehetőségekkel, olyan anyagokat terveznek az egyes épületekhez, építményekhez, amit nem lehet beszerezni. Emellett a jelenlegi tervezési rendszer nem ösztönöz arra, hogy egy-egy épületet minél olcsóbbra tervezzenek. A tervezővállalatok „termelését” forintban mérik, az árbevétel pedig a terv költségvetési végösszegének meghatározott százaléka. A tervező éppen abban van érdekelve, hogy minél drágább épületet tervezzen. A szekszárdi fürdőhöz egy vörösmárványból készítendő, 16 ezer forintos ivókutat terveztek. Mivel a szobrászati vállalatok túl vannak terhelve, nem vállalta el egyik sem. Erre megcsinálták műkőből — a célnak éppúgy megfelel — az eredeti összeg töredékéért. A fürdő kupoláját a terv szerint eloxált alumíniumlemezből kellene befedni. Ilyen nagy mennyiségű — egy-kétszáz négyzetméter — eloxált lemezt nem lehet beszerezni. Bádogból készítik el, bemázolva. A célnak ugyanúgy megfelel. És emellett olcsóbb is. Számtalan példa mutatja, hogy a műszaki tervek és költségvetések túl-óvatosak, magasabbra tervezik az egyes tételeket nem utolsó sorban éppen a helytelen anyagi ösztönzés következtében. A határozat szerint ki kell dolgozni a tervezésnél a helyes anyagi ösztönzés rendszerét, amire egyébként már eredményes kísérletek folynak a Szovjetunióban. A határozat kimondja, hogy a jövő évtől kezdve a típustervek felhasználásával készülő létesítmények kivitelezésére fix áron kell szerződést kötni. A megtakarítás, illetve a többletköltség a kivitelezőt illesse. Ez az eddigieknél jobban fogja ösztönözni a kivitelezőket a gazdaságosabb építkezésre, a különböző takarékossági lehetőségek — amelyek még a legjobb, reális számításokon alapuló kivitelezési tervek esetében is megvannak — feltárására és kihasználására. Jantner János augusztus végéig • • • A bonyhádi Dózsa' Népe Tsz sem annyira gépesített ma még, hogy egy-egy növénytermelő 30 hold földet meg tudna művelni. Pedig akárhogy is számoljuk, a szövetkezet növény- termesztési brigádjának mindenegyes tagjára ennyi jut. Tavasszal és ősszel még csak elboldogulnak valahogy, de ilyenkor, nyáron, amikor a munkák összetorlódnak, nem tudják ütemezés szerint végezni a gabonafélék betakarítását és a növénytermesztésben előforduló egyéb munkákat. Ez idő szerint azonban minden a legnagyobb rendben megy a szövetkezetben. Ez pedig azzal magyarázható, hogy a szövetkezeti parasztok mellett tizenhárom budapesti diáklány is a közösben dolgozik. Kettőszáz társukkal együtt eredetileg a Juhé-pusztai Állami Gaz daságba jöttek a IX. kerületi Leőwey Katalin Leánygimnáziumból és a Cinkotai leánykollégiumból. De mivel a hibrid kukorica címevezése a kedvezőtlen időjárás miatt kitolódott, az állami gazdaság vezetősége a tizenhárom fiatalt néhány napra »kölcsönadta« a Dózsa Népe Tsz-nek. A szövetkezeti tagok ennek örültek is, meg nem is. Nem bíztak abban, hogy a Budapesten nevelkedő gyerekek — akik csak könyvekből ismerik a mezőgazdaságot — bírják a könnyűnek éppen nem mondható mezei munkát. Kellemesen csalódtak. A lányok ugyanis korahajnalban men tek borsót gyűjteni, s noha a tenyerükön véres hólyagot tört a sarló — derekasan helytálltak, nem egy szövetkezeti parasztfiatal példát vehetne róluk. émeth József, a közös gazdaság elnöke mondotta el beszélgetés közben: A lányok ! segítségének köszönhető, hogy a ! hatvan hold borsót és a negyven hold magrepcét idejében silcérült I betakarítani. S mivel öle tizen- 1 három növénytermelőt helyettesítettek, a szövetkezeti parasztok az aratásnál dolgozhattak, s így ! jelenleg a bonyhádi járás szöveí- 1 kezetei közül a Dózsában állnak legjobban a gabonabc takarítással. Annak ellenére, hogy az eső miatt e heten egy napig szünetelt a munka, vasárnap estig — a zab kivételével — kepében, illetve magtárban lesz a szövetkezet idei gabonatermése. De térjünk vissza a lányokhoz. — Szeretnek-e a termelőszövetkezetben dolgozni? — tettük fel a kérdést Kovács Annának. — Nagyon jó itt! Gyönyörű a táj, kedvesek az emberek, — s ami számunkra legfontosabb — kitűnő a koszt. Napi tíz forintért teljes ellátást kapunk. Annyit ehetünk, amennyi belénk fér. — Sarkadi néni, a szakácsnő, mindig tőlünk kérdezi meg, hogy mit főzzön ebédre. Még televízió is van itt a tsz-ben munka után szórakozni is tudunk. — Nem nehéz a munka? — Ezt Bandzsala Idától kérdeztük. — Egy kicsit nehéz, de ez nem számít. Észre sem vesszük, hogy elfáradtunk, mert egész nap énekelünk. Azt meg mi természetesnek vesszük, hogy a pénzért meg kell dolgozni, ingyen nem fizetnek az emberek, — válaszolta. — Mennyit keresnek egy nap? — Teljesítményre dolgozunk, úgy mint a szövetkezeti tagok. A betervezett munkaegységnek megfelelően készpénzben kapjuk amiért megdolgoztunk. Eddig 43 forintot kerestünk átlagban egy nap. Nagyon örülünk neki, meg vagyunk vele elégedve — adta meg a felvilágosítást Koncsik Ilona. S hogy valóban szeretnek itt a lányok, azt hadd bizonyítsuk még egy ellesett beszélgetéssel is. — Elnök elvtárs! Én, meg az Ida szeretnénk ittmaradni augusztus végéig. Tessék elhinni, hogy bírjuk a melót, nagyon jól fogunk viselkedni. Ha panasz lesz ránk, akkor tessék bennünket ha- zaküldeni. De majd megtetszik látni, hogy szorgalmasan dolgozunk nagyon jól viselkedünk — így Kovács Anna. — A szövetkezet vezetőségének nincs ellene kifogása, sőt örülünk neki, mert az ilyen dolgozni szerelő fiatalokra szükség van itt a szövetkezetben — válaszolt Németh József, az elnök. A két lány — Bandzsala Ida és Kovács Anna összeüld' : bek, boldogságtól sugárzó arccal r. ug- tázták, hogy tervük sikerül;. Falun tölthetik az egész nyarat, kétkezi munkával teremthetik : az iskolai könyvek, füzetek árát. S alig telt el néhány perc, többi társukkal együtt ők kelten szintén bekapcsolódtak az éneklésbe. A maguk szerkesztette csasztUskával megénekelték a lányok, hogy szép a bonyhádi táj, hogy jó a tsa-ben, hogy sokat dolgoznak, nagyon szorgalmasak és kedvesek a szövetkezeti parasztok. Dorogi Erzsébet 200 800 forint járdaépítésre — Jelentős társadalmi munka Kakasdon Először azt hittem eltévedtem, amikor a napokban Kakasdon a műútról befordultam a tanács- háza felé vezető úton. Kőhalom, földhányások mindenfelé, s járda sehol. Tovább haladva meg azért volt . j az utca, mert a régi téglajárda helyett betonjárda épült. Mindez a községfejlesztési hozzájárulásból készül, ebben az évben mintegy 1500 méter hosszúságban. Az összeg, amelyet erre felhasználnak, közel 200 ezer forint. De nem vész kárba a régi téglajárda anyaga sem. Az innen kikerülő téglát olyan utcákban használják fel járda építésére, ahol még ez évben nem jut betonra. Az utcák lakói társadalmi munkával hordják el a téglát és bilik be járdának. A betonjárda elkészülte után — mindenki a háza előtt — feltöltik az utat a járdaszél magasságáig. Ezután következik a szépítés további munkája. A terv az, hogy a tanácsház felé vezető úton lilaakácot ültetnek végig. A villamosítással már egész más a helyzet. Tavaly 210 000 forintos beruházással mintegy 3200 méter hosszan bővítették a hálózatot, s ezzel lényegében befejeződött Kakasd község villamosítáTobb mint 2000 rövidfilm készül Csehszlovákiában A népi demokratikus Csehszlovákiában több mint 2 ezer rövid film készül az üzemek, az üzemi iskolák, a szakiskolák, a városok és falvak kulturális-felvilágosító szervei és a különböző tömegszervezetek számára. Idetartoznak a dokumentum-, a tudományos-népszerű, oktató és egyéb filmek. Az elkészült rövidfilmek közül 612 különböző iparágak 227 a tudomány és a technika különböző ágazataival, 258 mező- gazdasági témával, 259 művészeti, stb. problémákkal foglalkozott. A rövidfilmek egyre népszerűbbek a televízió adásokban. A Csehszlovák Televízió évente átlagban 600 rövidfilmet mutat be.