Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

1960. július 10. TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 7 Fények és árnyak egy új szövetkezeti iizemhazban A KOSSUTH LAJOS UTCAI ház ablakain keresztül vidám zeneszó hallatszik ki, »Jó ebéd­hez szól a nóta« a Kossuth rádió­ban. A tágas, világos, szellős munkatermekben cipészek dol­goznak. Mindegyik műhelynek van rádiója, zeneszó mellett job­ban megy a munka. Persze, a jó­kedv nem teljes — hogy miért, erről majd később. Május eleje óta a szövetkezet új üzemházá­ban dolgoznak a paksi cipészek. Egyike a legidősebbeknek, Hor­váth Pista bácsi nem is mulaszt­ja el szemére hányni az újság­írónak: — Persze, ilyenkor meg­találnak bennünket. Akkor kel­lett volna jönni, amikor éveken keresztül azokban a szűk, leve­gőtlen, sötét lyukakban dolgoz­tunk. Száznyolcvanezer forintért vet­te a szövetkezet — a vásárláshoz nem kellett hitelt igénybe venni, megvolt hozzá a »saját erő« — csak az átalakításhoz, hozzáépí­téshez, kértek és kaptak százhat­vanezer forint hitelt, három év­re. Ebből eddig nyolcvanezret már törlesztettek is. ötéves prob­lémája oldódott meg ezzel a szö­vetkezetnek. Igaz, közben egy­két kedvező alkalmat elszalasz­tottak, így például egy nagyon is megfelelő ház megvételére azért nem került sor 1957 elején, mert az a hír terjedt el, hogy a hitel­lel megterhelik a tagok ingatlan vagyonát, így esetleges »tönkre- menéskor« mindenki a vagyoná­val felel, mások meg éppen azt akarták, hogy a szövetkezet ré­szére vásárolt ház értékének meg­felelő részét a tagok nevére ír­ják. Az ellenforradalom okozta zűrzavaros nézetek akadályozták, hogy biztosíthassa a szövetkezet tagjai részére a megfelelő mun­kakörülményeket. MOST, AZ ÜJ ÜZEMHÁZBAN el tudják helyezni a villanymeg­hajtású gépeket, van hely az új tagoknak is — öt kisiparos lépett be ezekben a hetekben a szövet­kezetbe —, a község főutcáján lé­vő üzlethelyiséget — ami műhely volt korábban — korszerűsítik, a kirakatban mutatják majd be a közönségnek a megrendelhető modellek közül a legszebbeket. Az üzemházhoz épített kultúrhe- lyiségben — ahova már a televí­ziókészüléket is felszerelték — szórakozhatnak szabadidejükben a szövetkezeti tagok. De a szövetkezeti cipészekkel való beszélgetés során az is kide­rül, hogy korántsincs minden rendben. — Most már van hely az új tagok részére, de lesz-e elég munka? — veti fel egyikük a kérdést. — Mert bizony előfor­dult — bár nem állandó jelenség —, hogy nem tudtak mindenki­nek munkát adni. Most is az a helyzet, hogy nem kötötték meg időben, modellekre konkrétizálva a nagykereskedelemmel a szerző­dést és csak a napokban derült ki, hogy olyan cipőket gyártot­tak, használták fel hozzá az anya­got, aminek értékesítése bizony­talan. »Szépséghibája« az üzem- ház-vásárlásnak, hogy a hozzáva­ló pénzt nem a cipész-részleg te­remtette elő, hanem a jövedel­mezően működő kötöttcipő-üzem. A cipészrészleg az első negyed­évet is 40 ezer forint deficittel zárta. Gyakoriak a minőségi hiba miatti leértékelések, kötbérezé­sek. MÍG A MEGYE többi szövet­kezetei — a lakosság közvetlen ellátása mellett — minden lehe­tőséget felkutatnak a tagság fog­lalkoztatására, az egyik különbö­ző bőrárukat gyárt, a másik be­vezeti a szegedi papucsok gyártá­sát, a harmadik exportmunkát vállal, a negyedik gyermekcipő gyártására rendezkedik be, a paksi szövetkezet lényegében ugyanazt csinálja, mint öt évvel ezelőtt, ugyanazzal a technológiá­val. A többi cipész szövetkezet, vagy cipész-részleggel rendelkező szövetkezet évek óta rendezi egy­más után a különböző szaktan- folyamokat, vállalja az új techno­lógia, új gyártmány bevezetésé­vel járó átmeneti nehézségeket, Pakson ilyen nincs. Igaz, most fejeződött be egy szakmai tanfo­lyam, a felsőrészkészítők részvé­telével, jóllehet a részleg tevé­kenységének zömét jelenti az al- jamunka, ott ilyet nem rendeztek. Elavult technológiával pedig a növekvő minőségi követelmé­nyeknek eleget tenni, a termelé­kenységet növelni nem lehet. Nemrégiben a KISZÖV műsza­ki szakosztályának bőripari cso­portja akart segítséget adni a műszaki fejlesztéshez. Ugyanis a goyser-cipők készítésénél minősé­gi hibát okozott a talpbélés nem megfelelő előkészítése. A paksi cipészek vitába szálltak Schalli József tolnai műszaki vezetővel, mondván, ahogy ő javasolja, úgy azt a munkát nem lehet megcsi­nálni. — No, nézzetek ide, majd én megmutatom — volt a válasz. Ezzel leült a »pangli« mellé és bár »stoppolták« az időt, »nor­mán belül« elkészült vele a tolnai szakember. Pedig ez nem az ő munkája Tolnán. De mivel a ré­gi, megszokott módszer kényel­mesebb, eredménytelen volt a felkínált segítség. Jellemző egyéb ként a szövetkezetben uralkodó légkörre, hogy ebben a nagy szö­vetkezetben felesleges luxusnak tartják a műszaki vezető beállí­tását, mondván, hogy az ő fizeté­se a tagok keresetének rovásaira menne. Pedig a paksinál jóval ki­sebb szövetkezetekben is van az elnök mellett műszaki vezető is. Pakson még nincs. Ha lenne egy jól képzett műszaki vezető, sok probléma oldódna meg — éppen a tagság javára — a szövetkezet­ben. A PAKSI CIPÉSZEKNEK új üzemházuk van. De ez csak lehe­tőséget biztosít a jobb munkára, a gazdaságos termelésre, a terme­lékenység fokozására, a minőség javítására. A lehetőségek valóra- váltásához a régi gondolkodás- módot, a megszokotthoz való ra­gaszkodást kell leküzdeni és min­denekelőtt tanulni, lépést tartani a technikai haladással. J. J. Érdekes prémiumrendszer ösztönzi kukorica kapálását a tamási Széchenyi Tsz-ben A tamási Széchenyi Tsz gaz­dálkodásának homlokterébe az állattenyésztést állította. Sok ku­koricát kellett vetniük, hogy ez­zel is biztosítsák az állatok ab­raktakarmányát. Egy családra át­lagosan négy holdnál is több ku­korica megművelése jut. A kuko­ricát a tsz gazdái munkaegységre kapálják, s a terven felüli termés 50 százalékát prémiumként meg­Visssaemlékexés Beszélgetés egy veteránnal Hatvanöt esztendő bizony egy ember életében nem kis dolog. S ahogy itt Bonyhád határában a kis darab szőlőn végignézek, oly tiszta, szépen elmunkált, mintha fiatalokból is legalább három gondozná. Pallér Ádám bácsi pe­dig egyedül munkálkodik itt, jól megérdemelt nyugdíja, pihenése közben. A szépen elgereblyézett, tiszta út a szőlők között dicsére­tére válna a főutcának is. A kis tanya előtt, meg a szőlő végében, sorban piros virágú bök rok pompáznak. Egy kicsit jelkép is ez a sok piros virág, emlékez­teti gazdáját arra az időre, ami­kor e színnel a sapkáján harcolt messze-messze Oroszországban a Nagy Októberi Szocialista For­radalom sikeréért a fital szov­jet államra törő fehérek ellen. — Soha nem felejtem el — mondja — azt a tizennyolc hóna­pot, amelyet a Bajkál-tó környé­ki erdőkben töltöttem. Onnan csaptunk le a fehérekre. S utána a kitörés, győzelmek és vereségek sora, végül a teljes győzelem. — Szép napok is voltak — mondja —, egyik legszebb volt, amikor először láttam Lenint Ir- kuckban 1921. május 1-én. — El­merengve az emlékeken teszi hozzá: — Megdicsért bennünket szép beszédben és megköszönte fáradozásunkat. — Azt a rengeteg lovasságot, tüzéreket, azokat látni kellene. Mi is ott voltunk feketében. Az eskünk is úgy szólt: Fekete hu­szárok, halálgárdisták, csak elő­re', hátra soha. Ha bármilyen ne­héz harcban a bajtárs visszafor­dul, agyon kell lőni. — De ugyanilyen szigorú bün­tetés járt akkor is, ha valaki ar­ra vetemedett, hogy rabolja a la­kosságot. — Míg élek, emlékszem rá, az egyik bajtársamat három szál gyufáért lőtték agyon, mert elvitte és nem fizetett érte. Egy a lakosok közül rámutatott, s már vitték is. Szigorú volt a forradal­mi erkölcs. Négy és félévi távoliét után tért haza. De még itthon kezdő­dött a kálvária, internálótábor, verés, utána hosszú ideig megfi­gyelés. Csak 1929-ben tudott vég­leges munkahelyet találni. A szakszervezetnek is csak tit­kosan lehetett tagja, pedig már 1909-ben belépett az építőmun­kások szakszervezetébe. De még titkosan is tudott segíteni a szak- szervezetnek. A könyvtárukat egy házkutatást megelőzően a szakszervezet elnökétől a saját padlására vitte fel, nehogy a csendőrök rátaláljanak. Most már 1954 óta nyugdíjban van, s a legutóbb kapott veterán kitüntetés is bizonyítja, igaz em­berként élt és dolgozott. Megér­demli a nyugodt pihenést. Ez a pihenés azonban nem semittevést jelent, amint e piros virágokkal szegélyezett kis darab szőlő is bi­zonyítja, (Sz.) kapják. A prémiumrendszert a Széchenyi Tsz-ben úgy fejlesztet­ték tovább, hogy az a tag, aki két hold kukoricánál többet vállal, minden két holdon felüli - plusz hold után még egy-egy mázsa ku­korica prémiumot kap. Ez a módszer jól ösztönzi a szö­vetkezeti gazdákat a kukorica ka­pálására és a családtagokat a kö­zös munkában való részvételre. Szedeli József például hat hold, Németh György öt hold, G. Sza­bó László 7 hold kukorica meg­művelését vállalta családjával. A módszer helyességét bizonyít­ja az is, hogy a tamási Széchenyi Tsz kukoricájának második ka­pálását lényegében befejezték. . ......................................... B ékegyűlések — Baráti találkozók — Előadások 0 tamási járási népfront-bizottság féléves terve Mindvégig igen lelkes hangulat­ban folyt le a Hazafias Népfront tamási járási bizottságának 4ilése. Az utóbbi időben számos község­ben szép eredménnyel dolgozott a népfront, így a bizottsági tagok, a meghívott községi népfront-elnö­kök sok jó tapasztalatot, szép ter­veket hoztak magukkal. A nemrégiben lezajlott Hazafias Népfront II. kongresszusa meg­adta az országos feladatokat, eze­ket Andirkó Sándor, járási nép­front-titkár ismertette. Különösen a tsz-mozgalom megerősödésének, megszilárdításának előmozdítását jelölte meg fontos feladatnak, majd a továbbiakban ismertette a bizottsággal az elnökség által javasolt népfront feladat-tervet a II. félévre. Ebben szerepel kül­politikai tájékoztató, az egyes köz­ségekben végzendő politikai mun­ka, továbbá a szövetkezetek gya­korlati megsegítésének eredmé­nyeiről, a téli oktatás megindulá­sáról szóló beszámolók. Tervbe vette a bizottság béke­gyűlések, népfront-estek szerve­zését minden községben, azonkívül szovjet—magyar baráti találkozót Nagykónyiban és Felsőnyéken. A szovjet—magyar barátság elmelyí tése érdekében élménybeszámoló­ra kér fel a népfront vezetősége egy-egy Szovjetunióban járt me­zőgazdasági munkást és pedagó. gust. Nagy helyeslésre talált az a terv is, hogy a szülői munkaközössé­gek részére „A munka és az isko­la” címmel előadásokat rendeznek Tamásiban, Iregszemcsén és Ma- gyarkesziben. Az ifjúság részére filmankétot tervez a bizottság Ta­másiban és Iregszemcsén. Ezenkí­vül szerepel jogi előadás minden községben, találkozók ipari mun­kások, kisiparosok, kereskedelmi alkalmazottak, értelmiségiek, me­zőgazdasági munkások bevonásá­val. Különös figyelemmel karolta fel a vezetőség a munkás—paraszt találkozók megszervezését. Ilyen találkozót készítenek elő Szabály­ban és Regölyben, ahova a bony­hádi Cipőgyár, illetve a Zománc­gyár munkásait hívnák meg. Ozo- rán és Pincehelyen egyéni gazda és tsz-tag csoportokkal a simon- tornyai bőrgyár megtekintését ter­vezik. Különös figyelemmel kíséri a népfront a tisztasági, egészségügyi eredményeket és az esztétikai szempontok megvalósítását: ho­gyan épülnek, szépülnek a járás községei. Tamásiban például köz­ségfejlesztési és községesztétikai mmim immumi ankétot szervez a bizottság, amely­re meghívják a községi tanácsok elnökeit, népfront-elnökeit, titká­rait. A tervezetről igen nagy szám­ban mondták el véleményüket; Papp József ozorai népfront-elnök hangoztatta: egy népfront-gyűlés se múljon el a külpolitikai esemé­nyekről szóló tájékoztató nélkül. Berkes István fürgedi népfront-el­nök arról számolt be, hogy társa­dalmi munkában javítják, szépítik a kultúrházat. Megvalósítás alatt van a népfront kezdeményzésére a vasúttól a községig vezető útsza­kaszon a közvilágítás is. Péti János országgyűlési képvi­selő, a tamási Vörös Szikra TSz; elnöke azt hangoztatta: nem elég, hogy a parasztság belépett a ter­melőszövetkezetbe, meg kell vál­toztatni a gondolkodásmódjukat is. Miért mennek el faluról a fia­talok? Mert nincs megfelelő fog­lalkoztatás, szórakozási, sportolási lehetőség számukra. A Vörös Szikrában gondoskodnak ezekről. A fiatalokat a gépeknél kell első­sorban foglalkoztatni, mert első­sorban a technika érdekli őket. ifj Makai József a felsőnyéki fia­talok sportolási lehetőségeiről be­szélt. Még több hozzászólás hang­zott el. Valamennyien hangoztat­ták, hogy az elkövetkező hónapok­ban a kongresszus szellemében tevékenykednek a községi nép­front-bizottságok a tamási járás­ban. dr. Koppán József Határidő előtt elkészül a faddi Lenin Tsz ezer férőhelyes süldőszállása A Faddi Vegyesipari Ktsz építő-részlegének dolgozói a ta­vasszal vállalták, hogy a helybeli Lenin Tsz 620 ezer forintos be­ruházással épülő ezer férőhelyes süldőszállását a szerződésben előírt augusztus 25-i határidő helyett augusztus elsejére felépítik. Az építőbrigádok jól dolgoztak az elmúlt hetekben, a múlt héten már a tetőt húzták fel az épületre és a belső vakolást végezték el. Most már csak kisebb munkák — mint a karámok elkészítése — vannak hátra, így biztosra vehe­tő, hogy az építők teljesítik válla­lásukat, augusztus 1-ig átadják rendeltetésének a süldőszállást, iimmninniiir ........ Ä Sobin-oltások bevezetése éta Telita megyében nem fordult elő gyermekbénulás Tavaly országos méretekben eléggé felütötte fejét a gyermek- bénulási járvány. Ezért hozott határozatot a kormány, hogy a gyerekeket, hat hónapostól tizen­négy éves korig az eddig alkal­mazott Salk-oltás helyett a hatá­sosabb, Sabin-féle védőoltásban kell részesíteni. A szükséges oltó­anyagot — a gyermekbénulás szelíd virusát — a Szovjetunió bocsátotta rendelkezésünkre. Az első oltásokra a múlt év de­cemberében került sor, amelyek komoly szervezettséget követel­tek, nagyobbat, mint az előző ol­tások, hiszen oltóanyag csak a legszükségesebb mennyiségben állt rendelkezésre. A párt- és a tanácsi szervek nagy segítséget adtak az oltások lebonyolításához, a tömeg- és tár­sadalmi szervezetek ugyancsak, így minden eddiginél jobban si­került az oltás, a számbavett gyermekek közel 96 százaléka kapta meg a védőoltást. (Nem le­hetett beoltani a lázas, influenzás gyerekeket.) Januárban, februárban, majd most májusban, júniusban ugyan­csak hasonló eredménnyel zárul­tak az oltások. Még az is sok előnyt jelentett, hogy nem injek­ciós tűvel, mint eddig, hanem szájon keresztül, kockacukorra, kekszre, teába cseppentve vehet­ték be a gyerekek. — Milyen sikerrel járt a Sabin- féle oltás? Melyek az eddigi ta­pasztalatok? — ez után érdek­lődtünk dr. Olay Andortól, a KÖJÁLL igazgató főorvosától. — Az eredmények várakozáson felüliek — mondotta Olay dok­tor. — Ebben az évben a megyé­ben nem fordult elő gyermekbé- nulásos megbetegedés. Országos viszonylatban is negyven alatt van a megbetegedések száma. — A gyermekbénulás ugyanis bizonyos, évenként vissza-vissza- térő járvány. A legjárványmea- tesebb években sem volt ilyen alacsony a bénulásos esetek szá­ma, mint az idén. Ez természete­sen örvendetes jelenség, és nyil­vánvalóan a Sabin-oltás hatásá­nak tudható be. Természetesen több éves tapasztalatok adnak majd végleges választ a feltett kérdésre. — A lakosságnak általában hi­hetetlennek tűnik, hogy a beol- totton keresztül a környezet is immunissá válhat. E tekintetben milyen tapasztalatok vannak? — Igen, ez így van. A megyé­ben hatvan gyerek állt megfigye­lés alatt, azzal a céllal, hogy a be­vitt vírusok mennyire szaporod­tak el a szervezetben, s az milyen mennyiségben termelt ellenanya­got. A megfigyelések feldolgozá­sa hosszadalmas munkát igényel, még nincsenek száz százalékos adatok, de a beoltott környezeté­nél is ki lehetett mutatni a be­vitt szelíd vírusokat. — A megyében a tél folyamán 69 545 személy kapta meg a vé­dőoltást, most májusban 1827; az 1959. szeptember 1. és az 1960. február 29. közt születettek. Ezek száma a júniusi oltások során kétezer fölé emelkedett. Ezúttal már hazai gyártmányú oltóanya­got használtunk fel. — Azt nyugodtan megállapít­hatjuk, hogy a Sabin-oltások* si­kerrel jártak. Ezért is tervezzük, hogy a tél folyamán mindenütt tartunk előadásokat, megmagya­rázzuk a lakosságnak, miért szükségesek a védőoltások, mert az újszülötteket minden évben Sabin-oltásban részesítjük — vá­laszolt kérdéseinkre dr. Olay An­dor. B. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents