Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-10 / 162. szám

t t fr? f ‘^*1 tfBaiwtf I960. Július 10. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Vegyiparunk fejlődése második ötéves tervben A MÄSODIK ötéves terv­nek a VII. kongresszuson elfoga­dott irányelvei szerint a vegyipar termelését 1965-re — 1958-hoz vi­szonyítva — kétszeresére kell emelni. A vegyipar fejlődésének üteme ezzel jóval meghaladja az ipar átlagos fejlődését, sőt gyor­sabban fejlesztjük a gépiparnál is. Indokolt ez az ütem, hiszen a vegyipar szinte napról napra pro­dukálja az új anyagokat, szerepe az ipar anyagellátásában, a mező- gazdaság műtrágyával és növény­védőszerekkel való ellátásában egyre nagyobb. Pártunk. Központi Bizottsága az elmúlt napokban határozatot hozott a vegyipar fej­lesztéséről. A határozat kimondja, hogy az egész vegyiparon belül elsősorban a műtrágya, a gyomir­tó, a növényvédő és egyéb vegy­szerek gyártását kell fokozni a mezőgazdasági terméshozamok növelésére, fokozni kell a mű­anyag- és műszáltermelést az ipar nyersanyagbázisának szélesítésé­re, korszerűsíteni és fejleszteni kell a gyógyszer- és gumiabroncs­gyártást, valamint a szintetikus mosószer-, lakk- és festékanyag­termelést. VEGYIPARUNK SOKAT FEJ­LŐDÖTT a felszabadulási utáni években. Gyógyszergyártásunk — amely a vegyipar ágai között a legrégibb — évtizedes hagyomá­nyokkal rendelkezik. De amíg a felszabadulás előtt jóformán csak hazai szükségletre termelt, az el­múlt tíz esztendő alatt gyógyszer- iparunk exportja ötszörösére nö­vekedett. Egyes gyártmányait is­merik az egész világon, az- export növelésére nagy a lehetőség. In­dokolja emellett a gyógyszeripar fejlesztését az, hogy ennek az iparágnak viszonylag alacsony az anyagigénye. A gumiabroncsgyár­tás növelését elsősorban traktor- és autóiparunk,' közlekedésünk fejlődése teszi szükségessé, szinte­tikus mosószer-,, lakk- és festék­anyagiparunk fejlesztését is fő­ként a belső szükségletek növeke­dése indokolja. Műtrágyaiparunk a két világháború között jött létre, azonban termelése nem fedezte a szükségleteket, mezőgazdaságunk műtrágya-felhasználás tekinteté­ben messze elmaradt a fejlett me­zőgazdasággal rendelkező orszá­goktól és bár a felszabadulás óta többszörösére nőtt a műtrágya- gyártás. az ipar még mindig nem tudja kielégíteni az igényeket. A MŰANYAG- ÉS MÜSZÄL- GYARTÄS vegyiparunk legfiata­labb ága. A különféle műanyagok térhódítása az egész világon jel­lemzi, az ipar fejlődését. A világ fnűanyagtermelése 1900 óta száz­nyolcvanszorosára növekedett, de még szembetűnőbb a számokkal ki sem fejezhető minőségi fejlő­dés. Ma már olyan új anyagokat hoz létre a vegyipar, amelyekkel a fa, az acél, a réz, az alumínium, a természetes textilipari nyers­anyagok, a gumi helyettesíthető és ezek a műanyagok általában sokkal kedvezőbb, jyiondhatni, az igényeknek megfelelően tudatosan kialakítható tulaj donságokkal ren delkeznek, mint az általuk he­lyettesített természetes anyagok. Egyes fajtáik felülmúlják az acél szilárdságát, rugalmasságát, faj­súlyúk általában fele az alumí­niuménak, ötödé, nyolcada az acélénak. Hazánkban az egy lakosra jutó műanyagfelhasználás jelenleg csak másfél kiló, ugyanakkor a gazdaságilag fejlettebb szocialista és tőkés országokban ennek öt­tízszerese. És ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon. Indokol­ja a vegyipar, ezen belül a mű­anyagipar fejlesztését az is, hogy a különféle műanyagok termelé­séhez viszonylag sokkal kevesebb beruházás szükséges és nagyobb termelékenységgel gyárthatók, mint az általuk helyettesített „hagyományos” anyagok. Kiindu­lási nyersanyaga legtöbbnek a szén, a koksz, újabban pedig a sokkal gazdaságosabban feldol­gozható földgáz és kőolaj. A FÖLDGAZ ÉS KŐOLAJ ter­melésének növelésére pedig — az utóbbi években végzett geológiai kutatómunka eredményessége következtében — nagy lehetősé­geink vannak. Az ötéves terv irányelvei szerint 1965-re kétsze­resére növeljük, a kőolajbányá­szat termelését, háromszorosára a földgázkitermelést. A vegyipar növekvő, nyersanyagigényét nem­csak hazai forrásokból .tudjuk fe­dezni,. hanem a szocialista orszá­gok közötti gazdasági együttmű­ködés keretében is. Néhány éven belül elkészül az a több ezer. kilo­méteres kőolajvezeték, amelyen keresztül a Szovjetunió évente több millió tonna kőolajat szállít Lengyelországnak, Csehszlovákiá­nak, a Német Demokratikus Köz­társaságnak és hazánknak. Romá­niától — a már elkészült távve­zetéken — földgázt kapunk. A Szovjetunió egyéb nyersanyagok szállításával is segíti vegyiparunk fejlesztését. • A vegyipar fejlesztését elsősor­ban a meglévő üzemek bővítésé­vel és rekonstrukciójával valósít­juk meg. Nagy szerepe lesz ebben a Borsod megyei vegyipari bázis fejlesztésének, az évi egymilliárd forintot kitevő vegyipari beruhá­zás 60 százalékát Borsod megye kapja. A Tiszapalkonyai Vegyi­kombinátnál egy százezer tonna évi kapacitású ammóniagyárat és egy polietilénüzemet hozunk lét­re. A Borsodi Vegyipari Kombi­nát műtrágyatermelését kétszere­sére növeljük az ötéves tervben. A Berentei Vegyiműveknél szer­vezik meg a PVC nagyüzemi gyártását. A hatezer tonna évi kapacitású PVC-üzem 1962 végén kezdi meg a próbaüzemelését. Az Észak-Magyarországi Vegyimű­veknél épül fel az az üzem, amely évente 5000 tonna alapanyagot gyárt a Magyar Viscosagyár részé­re, ebből készül majd a magyar nylon. A Tiszavidéki Vegyikom­binátban az idén befejezik annak a festéküzemnek az építését, amely évente 6000 tonna szinte­tikus lakkot és zománcot gyárt. Jelentősen fejlődik Veszprém me­gye és a főváros vegyipara is. A Budapesti Ruggyantaárugyárat például félmilliárd forintos be­ruházással bővítik, korszerűsítik. NEMCSAK A NYERSANYAG- ELLATASNÄL, hanem az új üze­mekhez illetve a meglévő gyárak korszerűsítéséhez szükséges be­rendezések biztosításánál is nagy­mértékben támaszkodunk a szo­cialista tábor országainak, első­sorban a Szovjetuniónak és a fej­lett vegyiparral, illetve vegyipari Demokratikus Köztársaságnak a segítségére. A Szovjetunió az öt­éves tervben szállítja többek közt a polietilénüzem teljes berendezé­sét, egy 15 ezer tonna kapacitású metanolüzem. a tízezer tonna ka­pacitású ,J?VCrüzem' berendezését, elvállalta a Borsodi Vegyikombi nát bővítéséhez tót óriás­kompresszor legyártását, amivel megkétszerezhetjük a műtrágya- termelést. A vegyipar fejlődésének meg­gyorsítása kihat egész népgaz­daságunkra. Ki kell dolgozni és bevezetni az új anyagok alkalma­zását a gépiparban, az építőipar­ban, a bútoriparban, textilipar­ban, bőr- és cipőiparban, de talán nincs olyan ága az iparnak, amelyre ne hatná ki a vegyipar­nak a párthatározatban előirány­zott fejlesztése, korszerűsítése. Munkában a Koppány-völgyi Vízgazdálkodási Társulás Múlt év novemberében alakult meg a tamási járásban — mint ar­ról mór lapunkban híreket ad­tunk — a Koppány-völgyi Vízgaz­dálkodási Társulás. Működése kö­zel 71 000 hold földterületre terjed ki s 17 termelőszövetkezetet, öt ál­lami gazdaságot tömörít. Azzal a céllal alakult meg a társulás, hogy rendezze a Koppány folyót és a vízgyűjtő területén lévő patako­kat. Alig több mint fél esztendeje működik a társulás, s máris szén eredményekkel dicsekedhet. Ki­tisztították, kibővítették a tamási Uj Élet Tsz területén lévő Tehén- kuti árkot, a tamási Vörös Szikra Tsz területén a Szemcsédi árkot, Regszemcsén az Ireg patakot, a tamási Széchenyi Tsz és a Forná- di Állami Gazdaság területén a C-serengáti patakot és megkezdték a. Tamási mellett folyó Gonoszd- patak tisztítását. A Koppányi 5 kilométeres szakaszon már kitisz­tították, s jelenleg három kotró­gép tovább végzi a rendezési munkákat. A társulás már vagyonra is szert tett. Vásároltak 42 pár gumicsiz­mát. műszereket és öntözőberen­dezést, amelyekkel a tsz-kerteket öntözik. Az eddig végzett munka alap­ján bizalommal érdeklődhetünk a társulás tervei iránt is. Legköze- iebhi tervük az, hogy a tamási Vörös Szikra területén három ha­lastavat létesítenek, amelyek kö­zül az egyik fürdésre is alkalmas ,lesz. A távlati tízéves terv szép perspektívát csillogtat meg a Köp pán,y-völgy ében. Az a terv, hogy Koppányszántó és Törökkoppány között 1 500 000 köbméteres, mint gépgyártással rendelkező Német" C!=y terület kiterjedésű víztárolót epitenek. A víztároló­nak az a célja, hogy a tavaszi ára­dáskor a felesleges vizet összegyűj ti és nyárra öntözés céljára tarta­lékolja. Másik nagyobb 700—800 ezer. köbméteres víztároló Pári és Nagykónyi között készül el majd, mintegy 80 holdas területen. Ezen­kívül Tamásiban öt, Űjiregben egy kisebb víztároló épül. A víztárolókat egyben halas­tónak is lehet használni.és vízi- szárnyas tenyésztést lehet mel­lettük folytatni. A tamási Uj Élet Tsz máris kísérletezik víziszár­nyasok tenyésztésével, 2500 ka­csával kezdték el a halastavaik mellett a tenyészetet. A tamásiak példájára a jövő évben hozzá­fog a víziszárnyas tenyésztés­hez a nagyszokolyi Béke, a kop- pányszántói Március 15. az új- iregi Béke és az ozorai Petőfi Tsz is. Mit öntöznek majd a vízgaz­dálkodási társulat tagjai? Főleg kerteket, de megvalósítják a Koppány völgyében az öntözéses silókukorica, lucerna, cukorrépa és rétiszéna termelést is. Tíz év múlva, a tervek szerint, 2500 holdra nő az öntözött földek te­rülete. Ahol ma értéktelen sás, és békarokka terem, ott tíz év múlva virágzó kertészetek és ön­tözéses növénytermelés virul majd. Az öntözött 2500 holdas területen kívül megmentenek az áradástól 4150 holdat, ahol nagy­arányú és eredményesnek mu­tatkozó talajjavítást lehet végez­ni. Az öntözés és az ármentesí­tés a társulat munkájának csak egyik oldala. Másik nagy tervük' az, hogy a Koppány vízgyűjtő területén fásítással megakadályoz zák a talajeróziót. A dombos ré­szeken 170—180 holdat, a kitisz­tított árkok mellett 190—200 hol­dat fásítanak be nyár és fenyő­fákkal. Eddig a tamási Vörös Szikra területén már 16 holdat, a kitisztított árkok mellett 13 hol­dat fásítottak be. A társulat tagjai halastó létesí­tés és ármentesítés után holdan­ként 100 forintot, szántó és egyéb terület után holdanként 3 forin­tot fizetnek. Az állam nagy-segít­séget nyújt anyagilag is a társu­lásnak, hosszúlejáratú hitel for­májában és vissza nem térítendő pénzjuttatásokkal is. A Koppány-völgyi vízgazdál­kodási társulás munkája nyomán megváltozik a Koppány' völgye arculata. A tervek megvalósítása nagymértékben hozzájárul á szo­cialista mezőgazdasági nagyüze­mek felvirágzásához, Gyenis A közösség segítsége jólesik — a gyermekek . hálátlansága fáj AJ inéi közelebb ér az idős + néni a házhoz, az ott­honhoz, egyre inkább lassítja lép­teit. Szinte úgy vonszolja magát. Nem igyekszik haza, annyira nem, hogy útközben betér egyik, vagy másik ismerőséhez. lyiég korai az idő, hogy szobá­jába zárkózva lefeküdjék. Jól­esik egy kis esti beszélgetés a na­pi munka után. De otthon nem beszélgetnek vele. Pedig vannak hozzátartozói, akikkel egy házban lakik. Lánya, veje, menyecske unokája, de nekik nincs beszél- getnivalójuk a mamával. Harag­ban vannak. így idegeneknél ke­res beszélgetőtársat, vigasztalást bánatára. Nem új, régi, életünkben saj­nos még ma is megismétlődő his­tória a hetven éves néni sorsa, aki átadta élete keserves mun­kájának gyümölcsét a fiatalok­nak. Kezdetben jól meg is vol­tak a közös tűzhelynél, a családi asztalnál. A mama ágya jól elfért a konyhában. Aztán új konyhabútort vásá­roltak és a széles, divatos kony­haszekrény kiszorította a mama ágyát. Időközben a fiatalok ki­sütötték, hogy az udvar végén lévő féltetős épületben milyen jó helye lenne a mamának, mert leü­lő» bejáratú szoba van az épület­ben, s kölcsönösen n?m zavxtrf&k egymást. Jgy kezdődött az elkülönü­■* lés és folytatódott azzal, hogy a családi asztal is kicsiny­nek bizonyult. A modern, széles konyhaszekrényhez aránytalanul kicsi asztalt csináltak. Kevés volt az ülőhely is, a hokedlira pedig nem lehet ráültetni a mamát, mert fájós lábait felrakta a ho­kedli fájára, s lábbelijével lekop­tatta a halványzöld festéket. Ez­után aki érte, az vitte be az öregasszonynak az ennivalót, mert az elkülönülés következté­ben egyre jobban szakadt meg a családi kapcsolat és a mama, a nagymama megszólítás helyett az öregasszony megszólítás járta. Gyermekkorom egyik tanulsá­gos meséje jutott eszembe, ami­kor a nagymama szomorú pana­szát hallgattam. A szülőről és a gonosz gyermekekről szólt. A me­sebeli Öreg, aki már nem tudott dolgozni, nem ülhetett az asztal mellé, s a kemence melletti kuc­kóban ette ' meg ételét fatányér­ból, fakanállal. A mesebeli öreg unokája ezt Iáivá, fából tányért és kanalat faragott. Amikor szü­lei megkérdezték tőle, hogy mit csinál, így válaszolt: tányért és karútítt faragóit, ’ hcrg’yfiá' megöre­gedtek, nektek is legyen miből ennetek. A mama esete azonban nem mese, hanem szomorú valóság. Kezdetben nagyon fáj­lalta, hogy ilyen bánásmódban ré­szesítik, s fájdalmában sértődöt­ten magába zárkózott, behúzódott kis szobácskájába. De amikor ve­je a szobája szomszédságában lévő fáskamrát ólnak alakította át és növendék malacokat ra­kott bele, bánata, keserűsége ha­ragba csapott át. Kezdetét vette a családi perpatvar, a veszekedés. Olyannyira elfajult közöttük a helyzet, hogy tettlegességre is sor került, és bíróság elé kerül­tek. Meg kellett szüntetni a mama szobája szomszédságában létesí­tett disznóólát, s ez újabb vesze­kedésekre, vitákra adott okot. — Nem lehet az öreggel kijönni, mert összeférhetetlen, híresztel- ték a faluban, hogy valamivel igazolhassák lelketlenségiiket. A faluban megoszlott a vélemény, ki az egyiknek, ki a másiknak a pártjára állott úgy ahogy ez len­ni szokott. A tsz-tagokkal minden vádas­kodás ellenére jól összefér az idős asszony, munkáját elvégzi, A bonyhádi járási művelődési ház féléves munkája a számok tükrében A bonyhádi járási művelődési sadalomtudományi témával fog­házban az idei első félévben 32 lalkozó előadás 25 alkalommal ismeretterjesztő előadást tartottak volt 1354 résztvevővel, ebből a összesen 1168 hallgató előtt. Tár- politikai előadások száma 14, a ^Közgazdaságiaké 3, a művészetieké 3 volt, a többi ötöt pedig egyéb témakörben tartották. Természettudományi előadást 7 alkalommal rendezték- összesén 414 résztvevő előtt; ' • ZJ&Sí» ' Az előadások színvonala álta­lában jónak volt mondható, ennek köszönhető az egyre növekvő ér­deklődés is. Két alkalommal rendeztek ki­állítást a járási művelődési ház­ban, egy megyei vándorkiállítást, ahol a Tolna megyében élő képző­művészek legújabb alkotásait mutatták be, egy kiállítás pedig a művelődési házban működő szakkörök munkáját szemléltette; Egy alkalommal rendeztek mű. soros tánc-estet, műsoros estet pedig 15 alkalommal 4807 néző előtt, öntevékeny csoport négy alkalommal mutatott be rpűsort, műsor nélküli táncmulatságot pedig huszonegyszer rendeztek. A bábszínház — amely rendkívül népszerű a községben — 23 ízben tartott előadást, szakköri foglal­kozás 85 alkalommal volt. A kü­lönböző tanfolyamokon és egyeb, nem szórakoztató jellegű ren­dezvényeken több mint- tízezer főnyi volt a hallgató létszám. A művelődési ház összes láto­gatóinak száma a hat hónap alatt 34 122 fő volt. Ezek a számok azt mutatják, hogy a községnek úgy­szólván egész lakossága megfor­dult valamilyen rendezvény al­kalmával a művelődési házban és a járási művelődési ház má már tényleg kulturális központja lett a Völgység székhelyének. keresményéből és nyugdíjából, amelyet a tsz-ből kap, szépen fenntartja magát. Az igaz, hogy ö is olyan, mint a többi öreg, neki is megvannak a maga rigolyái, úgy mint bármelyik más embernek. A falu lakosságának többsége in­kább a fiatalokat okozza azért, hogy így elmérgesedett a helyzet a családban. A falu képe a mezőgazdaság ^ szocialista átszervezésé­vel megváltozott. Eltűntek a va­gyont megosztó határmezsgyék. — Gyors volt a gazdasági átalakulás, de az emberek gondolkodásmód­jában időközönként még kísért a múlt. Ez a múlt keseríti meg az idős, hetven éves parasztasszony életét is. A visszajáró múlt elva­kulttá tette a fiatalokat olyannyi­ra, hogy eltaszították maguktól az öreget. Az idős néni esetében benne van a múlt, de benne van a je­len és a parasztság jövője is. A mama, bár a fiatalok átkos va- gyonéhsége elkülönítette családjá­tól, ennek ellenére mégsincs tel­jesen magára hagyatva. Mellette áll a közösség, a tsz, amely az öregeket megbecsüli, nyugdíjat és megélhetést biztosít számukra. POZSONYI 1GNÁCNÉ

Next

/
Thumbnails
Contents