Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-08 / 160. szám
4 TOLNA MEGVET NEPÜJSAG 1960. július 8, Közgazdasági jegyzet: Újítók a mezőgazdaságban Asszonyoknak — lányoknak „ Jóéj szakát gyerekek66 Vitazáró cikk Hírül adtuk, hogy a megye állami gazdaságaiban 1958-ban tizenegy újítást fogadtak el, amelyeknek bevezetése 130 000 forint megtakarítást eredményezett. — 1959-ben az újítások száma huszonháromra, az újítások nyomán megtakarított összeg 230 000 forintra emelkedett. Ez a két adat áll csak rendelkezésünkre, de tudjuk azt, hogy pár év óta a mező- gazdaságban is éppenúgy, mint az iparban egyre szélesebb teret hódít az újítómozgalom. Kétségtelen, szerepe van az újítómozgalom terjedésében annak is, hogy az újítók pénzt kapnak újításukért az úgynevezett újítási díjat. Azonban egyedül az anyagi Ösztönzésnek ez a módja nem ad magyarázatot arra, hogy miért terjednek egyre jobban az újítások. Az újítómozgalom fejlődésének okát elsősorban az emberek új életviszonyaiban, s a munkához való megváltozott viszonyban kell keresni. Kicsit talán furcsán hangzik ez így első hallásra. Hisz állandóan arról beszélünk, hogy a mi viszonyainkban a termelést anyagilag ösztönözni kell, s most a sorrendben az anyagi ösztönzést a megváltozott munkaviszony után helyezzük. Nincs-e itt ellentmondás? Nincs. Nemcsak azért nincs, mert az emberek munkaviszonya szorosan összefügg az életviszonyokkal, hanem azért sincs, mert nálunk a termelés fejlesztésében nagy szerepe van a dolgozók öntudatának. Éppen a termelőszöREGGEL MAGASABBAK VAGYUNK, MINT ESTE Az ember közvetlenül felkelés után a legmagasabb. Estig a testhossz 1—2 centiméterrel, erőltetett menet vagy hosszú állás után 4—6 centiméterrel is csökken. A nagy megerőltetés miatt ugyanis csökken a hátgerinc csigolyáinak víztartalma és ez idézi elő a gerincoszlop „megrövidülését"* időben elhagyhatta a korhazat. Végre együtt volt a család, a csonkakezű apa, a két gyermek és a meggyötört fiatal, szőke asszony. Az egyik kezén már nem volt kötés. Ezen maradt egy hüvelykujj, amely tele volt sebforradással és amelyet megmozdítani sem tudott. A karját azonban — ha nem is úgy, mint azelőtt —, de tudta mozgatni. Végeredményben magatehetetlen volt. Felesége segítsége nélkül még egy falat ke- kenyeret sem tudott a szájába venni. Etetni és gondozni kellett, mint egy kis csecsemőt. Feleségének több gondja, baja lett vele, mint a két kis gyermekkel, akik közül még csak az egyik járt iskolába. De a csonka kezével már meg tudta ölelni feleségét. — Csak az a baj, hogy ha meg akarsz szökni, nem tudok utánad kapni, mint amikor az asztal körűi kergetőztünk. Emlékszel? Hogyne emlékezett volna, hiszen fél évvel ezelőtt még a legnagyobb boldogságban éltek. Úgy csacsogtak, kedveskedtek egymásnak, mintha még vőlegény, menyasszony lettek volna. Pedig már jó néhány év eltelt a házasságukból, s ott volt mellettük a két gyermek is. Hányszor játszadozott azzal a lelógó kacér hajtinccsel... És többet nem nyúlhat hozzá. Az asszony ismét búskomor lett. A férj észrevette. Bánta, hogy minek is hozakodott elő a tehetetlen kezével. Mindjárt próbálta is elterelni a figyelmét: — Tudod, milyen remek vicceket hallottam a kórházban? vetkezetekben megvalósított újítások bizonyítják ezt. A termelőszövetkezetekben még nem szabályozzák rendeletek az újítók jutalmazását. Nem készítenek még az újításokról statisztikát és nem számítanak gazdaságossági mutatókat sem. Mégis ezen a nyáron sok termelőszövetkezetből jött hír, hogy a szövetkezeti tagok és a szövetkezet mesteremberei újítottak. Gépeket, szerszámokat alakítottak át, új gépeket szerkesztettek, új eljárásokat dolgoztak ki a munkaeszközök használatára. Madocsán Bá- taapátiban, Szakcson hallottunk hírt nagyszerű újításokról. Duna- földváron egy egész sorozat újítást dolgoztak ki és vezettek be az Alkotmány Tsz-ben. A termelőszövetkezetekben is adnak ötletszerűen jutalmat az újítóknak. A termelőszövetkezeti gazdák azonban nem ezért a jutalomért újítanak, hiszen az újítási díjat, vagy jutalmat nem biztos, hogy minden esetben megkapják. Miért újítanak hát akkor a termelőszövetkezeti gazdák? Azért, hogy újításaikkal megkönnyítsék maguk és társaik munkáját, hogy megtakarításokat érjen el a szövetkezeti gazdaság, hogy jövedelmezőbbé tegyék ezzel is a gazdálkodást. Tehát a szövetkezeti gazdákat az újításokra legnagyobb részt szövetkezeti öntudatuk, a gazdálkodásért érzett felelősségük ösztönzi. Nem sok még az állami gazdaságokban sem, meg a szövetkezetekben sem az újítások száma. — Nem sok az a gazdasági eredmény sem, amelyet az újítások gyümölcsöznek. De örvendetes az, hogy tavaly több volt az újítás az állami gazdaságokban is, meg a szövetkezetekben is, mint tavaly előtt és idén több lesz mint tavaly volt. Együtt jár ez szocialista termelési viszonyaink megszilárdításával, az emberek életviszonyainak javulásával. — Ugyan, hagyj már ... — szólt kissé türelmetlenül Csöpike, ugyanis a férje is így szólította. — Ki sem látszom a gondokból, holtfáradt vagyok mindennap, te pedig ilyen dolgokon töröd a fejed? — Anyukám, neked újabban nincs érzéked a humorhoz. Mondd szívem, mi van veled? Csak nem történt valami baleset? Tudod, azt mesélték a kórházban, hogy akit megcsíp egy bizonyos fajta szúnyog, annak elmegy a humorérzéke .. . Mondtam én mindig, hogy vigyázz magadra. Ezen elmosolyodott az asszony is. Együtt nevettek. Talán ez volt az első mosoly a lakásban, mióta megtörtént a baleset. Kálmán csakugyan vicceket kezdett mesélni és amikor látta, hogy felesége milyen jóízűt kacag, odalépett hozzá és homlokon csókolta. így teltek a napjaik: a feleség ápolta, gondozta a férjet, aki pedig időközönként a vidám hangulat megteremtésével igyekezett azt viszonozni. Néha még saját tehetetlenségén is tréfálkozott, csak hogy eltűnjenek felesége arcáról a ráncok. A régi szép, derűs feleséget akarta látni, mert hiszen ez adott neki újra életkedvet. És tudta, hogy ha az anya morcos, bánatos, annak hatása lesz a gyermekekre is. Azt pedig ugyancsak igyekezett mindenképpen elkerülni, hogy a gyermekeknek egy borús percük is legyen a családi tragédia miatt. Uj időket élünk. Nagyot léptünk előre a fejlődés útján. Nagyon sok célkitűzésünk vált valóra, amire 1945-ben talán nem is mertünk gondolni. Uj gyárakat, új erőműveket, intézményeket építettünk. Szabadok lettünk és csak most tudjuk igazán, hogy mit is jelent számunkra valójában ez a szó. Évszázadok álma vált valóra. .Szava lett a dolgozó embernek. Szava van, mert így biztosítja szocialista államrendszerünk, népi demokráciánk. Sokat vitázunk. Mindenről, gyermeknevelésről, politikáról, építkezésekről, elvi kérdésekről. Vitatkozunk, mert jogunk van, biztosítja szabad, demokratikus rendszerünk. Tudom és biztosan hiszem, hogy Lászlóné belátta azt, hogy Vasárnap délután kedves és bensőséges ünnepély tette hangulatossá és tartalmassá a dombóvári gyerekek ünnepnapját. A nőtanács meghívóját kezükben szorongató gyerekek sokasága nagy-nagy izgalommal gyülekezett a Béke-parkban, ahol Virág Istvánná elvtársnő, a községi nőtanács titkára, a község vezetői és társadalmi munkásai nevében átadta a gyermekeknek az első meseházat. A gyermekek boldog izgalommal, tágranyilt és csodálkozó szemekkel nézték a meséből már ismert nagyanyó házikóját, benne Piroskát és farkast ábrázoló jelenetet. A szülők együtt örültek gyermekeikkel. Alapiában véve nem korszakalkotó és történelemformáló eset egy meseház felépítése. Mégis van benne valami csodálatos és nagyszerű. Ez pedig társadalmunk mélységes szeretetének megnyilvánulása a gyermekek iránt. A meseházikó átadásakor körülbelül 2000 ember, gyermek és felnőtt öröme tette elismertté és maradandóvá a tanácsok, a téglagyárak, a Faipari Ktsz, az Építő— Tudod, Csöpikém, végeredményben hasznunk is lett a robbanásból. Az asszony gyanakvóan nézett férjére, aki olyan hangsúllyal mondta ezt, mintha valami hetedhét országra szóló dolgot fedezett volna fel. „Ugyan mi sül ki ismét ebből?” — tűnődött és már előre mosolygott, mert sejtette, hogy tréfa lesz a vége. — Kalkuláljunk egy kicsit. Nem kell kesztyűt viselnem és éppen jön az ősz, a tél. Egy pár kesztyű legalább száz forint. Nem kell körömreszelőt használnom — a meglévőt például el is adhatjuk. Ezenkívül nem kell félnem, hogy szálka megy az ujjamba. Kegyetlen tréfa volt, de mindketten derültek a szomorú valóságon. Az asszony ment a dolga után, a férj pedig — mit is tehetett volna mást — sétálni indult. Legalábbis azt mondta, hogy sétálni megy Kezdetben az utcasarkon játszadozó gyermekekhez szokott menni: mesélt nekik és újabb játékokra tanította őket. Azok most különös tisztelettel hallgatták a tanítót és lopva figyelték a csonka kezeket, nehogy rajta kapják őket. Végül az egyik gyereket, aki már régebb óta, mint mondani szokták, kedvence — magával hívta az iskolába. Kinyittatta vele az ajtókat. Csakhamar előkerült egy darab kréta is. — Fiacskám, szerezz egy darab gumit. Olyat, amilyenből, csúzlit is lehetne csinálni. nem mindenben volt igaza. Mert Rábóczky György százados elvtárs, Cs. S.-né és R.-né meggyőzően bizonyította azt, hogy a gyermek helye este, ha nem is az ágyban, de semmi esetre sem a Sörkertben van. Kedves Lászlóné! Szocialista életformánk, törvényeink és a szülői jó érzés köteleznek. Mert akkor, amikor az általános iskolák és középiskolák növendékeinek este nyolc óra után kivételes szülői vagy osztályfőnöki engedély nélkül az utcán vagy bármely nyilvános szórakozóhelyen való megjelenését szigorúan tiltja az Oktatásügyi Minisztérium idevonatkozó rendelete — nem engedhető meg, hogy az alacsonyabb korosztály ilyenféle »felnőttes« ipari Ktsz vezetőinek, dolgozóinak és a nőtanács asszonyainak a közös ség iránti odaadásukból származó munkáját. Nehéz lenne kiválasztani a nőtanács asszonyai közül, hogy ki tett többet a munkában, így közülük csak párat említenék. Cseke József né. Fagy as Károly né, Váradi Jánosné, Radó Anna, Ke- recsényi Béláné, Balázs Lajosné. Milyen egyszerűen hangzik ez a naponta százszor és ezerszer ismétlődő kérés, s miközben megszokott napi duplánkat keverget- jük, nem is gondolunk arra, hogy a kávéivásnak alig háromszáz esztendős hagyománya van, s üdítő, serkentő hatására tulajdonképpen nem is az ember jött rá, hanem a — kecske. Az arab monda szerint ugyanis a legelésző kecskék megették a kávécserje bogyóját s gazdáiknak csak az tűnt fel, hogy roppant elevenek, vidámak lettek. A kecskék példáján az ember is okult, a XVI. századtól kezdve mindinkább tért Előkerült a gumi is. — Kösd össze!... Ne... Ne úgy ... Csak annyira, mintha egy kis „ó” betűt akarnál belőle csinálni. A gyermek nem értette, de azért buzgón engedelmeskedett. — Jól van. Most húzd fel erre a bütyökre, vagy akarom mondani, hüvelykujjra. Úgy. Ne félj tőle, csak bátran. Most kicsit nyújtsd ki és tedd alá a krétát, hogy jól odatapadjon az ujjamhoz. Karcsi feszegeti a gumit, nem érti, hogy miért nincs is gyakorlata az ilyesmiben. A tanító néha felszisszen a fájdalomtól. Az ügyetlen feszegetés folytán néha úgy megfeszül az a szerencsétlen magános hüvelykujj, hogy elég kibírni. — Na végre, Jó, köszönöm, Ka- rikum! Talán sikerül. A táblához lép és próbál egy egyenes vonalat húzni. A kréta megbicsaklik és kettétörik. A tanító majdnem elkáromkod- ja magát dühében, de aztán látja a gyermeket és elharapja a szót. De azért megemlíti: — Igazán csinálhatták volna ezt a krétát egy kicsit keményebbre is. Ez nem az én „dorongomhoz” való minőség. Karcsi elkacagta magát. A tanító csak nézegette a padlóra pottyant krétaoarabot. Szeretett volna lehajolni és felvenni, hogy elölről kezdhesse az egészet, de hát mivel fogná meg. Karcsi azonban megértette, hogy ő tulajdonképpen most a tanító bácsi segédje, mindjárt odaugrott és felvette. — Dobd el fiacskám és hozz egy egészet. Ezt a gumit pedig még szorosabbra kellene összekötni. (Folytatjuk.) Boda Ferenc formájú szórakozásban lelje örömét. Mert »ma, amikor társadalmunk minden lehetőséget megad a gyermekek (bölcsőde, napközi, gyermekjátszótér, matiné) gondtalan életéhez, nem lét- fontosságú dolog számukra, hogy a késő esti órák|pan zenés-táncos szórakozóhelyen tartózkodjanak« — idézem Cs-né és R-né sorait. 9 És engedjék meg, hogy ismét a rosszemlékű tegnap és ma összehasonlításával éljek. Ma már gyermekeinknek nem kell a harangszóval feküdniük, hogy magukkal vigyenek az ólomvilógba egy hosszú, éhséggel csordultig megtelt,' rosszemlékű napot. Mert a ma gyermeke, akinek becsületes szülei vannak, nem tudja azt, hogy mit jelent annak a szónak a régi jelentése, hogy »nincs«. És így van ez jól. így akarja államunk, becsületesen dolgozó munkás népünk. Neveljük, tanítsuk gyermekeinket. Adjuk meg nekik a nevelésben és anyagiakban mindenkor mindazt, amit nekünk apáink nem adhattak meg. Végezetül á kicsinyeknek, hanem is ágyban, de otthon a »keliő« időben, nyugodalmas, békés »jóéjszakát kívánok kedves gyerhódított a kávéivás. Perzsiából indult ki. innen terjedt el s 1530- ban már konstantinápolyi feljegyzések tanúsítják közkedveltségét. ötven esztendő múltán Itáliában is kezd meghonosodni, ahova Albin Proper páduai orvos vitte el. A kávéivást nyomon követték a kávéházak is. Az elsőt Konstantinápolyban nyitották meg 1554- ben, Európában pedig London dicsekedhet az első nyilvános kávéházzal. amely 1635-ben nyitotta meg kapuit. A kávéházaknak nagy társadalmi szerepük is volt. elég ha a pesti Pilvaxot említjük, amely a magyar forradalmi mozgalmak egyik központja volt s falai között láthatta a forardalom vezéreit. A kakaó és főleg az ebből készített csokoládé sokkal lassabban terjedt el. Az első kakaót a spanyolok hozták Európába Amerikából, a csokoládé készítésének titkát azonban nem árulták el. A titok azt is jelentette, hogy nagyon drága volt a csokoládé, de 1653-ban már Franciaországban is készítették, ahova Richelieu bíboros vitte be. A gyártás titkára azonban lassan mindenütt rájöttek s a csokoládé, amely az első időkben csak a gazdagok asztalára kerülhetett, közszükségleti cikk lett. A teát a kínaiak és a japánok ősidők óta ismerték, európai elterjedése azonban ennek a növénynek is csak későn, a XVL században kezdődött. Egy Ramu- sio nevű olasz 1550-ben vásárolt teát egy perzsa kereskedőtől, az első Európába került teának azonban nem lehetett nagy sikere* mert sokáig senkinek sem kellett. A holland—keletindiai társaság csak 1610-ben szánta rá magát, hogy nagyobb mennyiségű teát vásároljon, nem sokkal később pedig, 1638-ban orosz kereskedők Moszkvába is eljuttatták az új italt. A legnagyobb teafogyasztók mégis az angolok lettek, akik a háború előtti években annyi teát ittak, hogy minden angolra, évenként több mint négy kiló tea jutott. Ugyanakkor a hollandok beérték másfél kilóval, Magyar- országon pedig egy lakos mindösz sze 5 deka teát fogyasztott évenként. (i) Gy. V. Mészáros Kálmán a nyári szünMeseház átadása Dombóvárott Borsi Sándorné mekek!<(balázs) „Kérek egy duplát!...44
