Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-05 / 157. szám

1960. július 5. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG s A tag- és tagjelölt-felvétel tapasztalatai a bonyhádi járásban Túlteljesíti állattenyésztési tervét a tamási Széchenyi Tsz A PÁRT POLITIKÁJÁNAK kialakításában, megvalósításában részt vesz a párt minden tagja, s rajtuk keresztül részt vesznek a tömegek is, akik helyeslik és tá­mogatják a párt célkitűzéseit. A párt politikája, amely az egész dolgozó nép érdekében történik, csak úgy és olyan tagokon ke­resztül valósulhat meg, akik oda­adok a nép ügye iránt, s készek a nép, a párt ügyéért minden ere­jükkel dolgozni, sőt ennél többet, áldozatot hozni. A Bonyhádi Járási Pártbizottsá­gon a fentiek figyelembevételével nagy körültekintéssel végzik a pártépítés egyik igen fontos mun­káját, a tag- és tagjelölt-felvételt. AZ ÉV ELEJÉN, január-feb­ruár hónapokban 24 párttagot és 14 tagjelöltet vettek fel a járás területén, túlnyomóan ipari mun­kásokat, köztük néhány nőt és termelőszövetkezeti tagot. A tavasz elejével a járás vala­mennyi községe termelőszövetke­zeti községgé alakult át. Ez a mi­nőségi változás a pártépítés terén is megmutatkozik. A tsz-pártszer- vezetek többsége helyesen törek­szik arra, hogy a szövetkezetekbe lépett becsületesen dolgozó új ta­gok közül párttagokat, tagjelölte­ket vegyenek fel. A párt politi­kája vonzó a parasztság számára, akiknek legjobbjai közeledtek a párthoz, s kérték felvételüket. Március hónapban nyolc tagot és tizennyolc tagjelöltet vettek fel a bonyhádi járás termelőszövetke­zeteiből. Folyamatos volt az erő­södés április-május hónapokban is. A mórágyi Március 15 Tsz-ben három, a cikói U.j Élet Tsz-ben három, a kakasdi Egyetértés Tsz- ben ugyancsak három tagjelöltet Csütörtökön nyereménybetétkönyv- sorsolást rendez Jászberényben az OTP A nyereménybetétkönyvek 1960. második negyedévi sorsolását jú­lius 7-én, csütörtökön Jászbe­rényben tartja az Országos Ta­karékpénztár. A sorsoláson minden olyan ér­vényben lévő nyereménybetét­könyv részt vesz, amelyet legké­sőbb június 29-ig váltottak. Min­den ezer betétkönyv közül egy a negyedévi átlagbetét kétszáz százalékát, kettő a száz százalé­kát, tizenegy pedig ötven százalé­kát nyeri. vettek fel egy hónap alatt, hogy egy-két számot említsünk. Javult a pártszervezetek viszo­nya az értelmiségiekhez is. A tsz- fejlesztés idején a pedagógusok többsége lelkesen vette ki részét a szervezésből. Ez a kapcsolat to­vább erősödött, s ezt igazolják az eredmények. A félévben hat értel­miségit, többségben pedagóguso­kat vettek fel a pártba. A bonyhá­di járásban a félév eredményeit összesítve 76 párttagot és 62 tag­jelöltet vettek fel az MSZMP- szervezetek. NEM LENNE TELJES a kép, ha az eredmények méltatása mellett nem foglalkoznánk a pártszerve­zeteknél tapasztalható hiányossá­gokkal. Vannak községek, pártszerveze­tek, ahol az új helyzetnek megfe­lelően nem alakult ki a párt szer­vező politikai munkája, vagy csak egyoldalúan, a tsz-en belüli gaz­dasági problémák megoldására korlátozódik. A negatív példák között kell megemlítenünk Győré községet, ahol ebben az évben még egyetlen párttagot, tagjelöltet sem vettek fel. Hasonló a helyzet a bonyhádi Dózsa Népe és a Vörös­marty Tsz-ben is, ahol ugyancsak elhanyagolják a tagjelöltekkel va­ló foglalkozást. A külkereskedelmi vállalatok mind több kisipari szövetkezetei bíznak meg export munkával. — Néhány év óta hazánkból több százezer devizaforint értékű kü­lönböző árut küldtek a ktsz-ek a külföldi megrendelőknek. Cipő­iparunk világhírű, s nem csoda, ha ennek nyomán mind több ktsz-t kapcsolnak be az export munkába, hogy növeljék így is a kivitelt. Néhány hónappal ezelőtt megbízást kapott a Bonyhádi Ru­házati és Szolgáltató Ktsz is ci­pők készítésére. A cipőket a Lengyel Népköztársaságba kell száliittni A leggondosabb tervezés mel­lett is előfordul azonban hiba, s nem egy esetben komoly nehéz­ségekbe ütköznek, különösen a kisebb vállalatok, ktsz-ek felada­taik teljesítése közben. A bony­hádi szövetkezetnek is kétezeröt­száz pár cipőt kellett volna a má­sodik negyedévben Lengyelor­szágba küldenie. A cipők elkészí­téséhez szükséges anyagot azon­ban a szövetkezet egyhónapos ké­séssel katpa s így a munkát ha­táridőben nerr tudták elkezdeni. Az elmondottakon kívül gátolja még a tag- és tagjelölt-felvételt az, hogy egyes helyeken a tagok közül nem mindenki veszi ki ré­szét a munkából, s a feladatok el­végzésének nagy része a párttit­károkra és néhány elvtársra há­rul. Gátló körülmény az is, hogy egy és más helyeken nem érvé­nyesül a párttagok példamutatá­sa, pedig ennek rendkívül fontos szerepe van. A pártonkívüliek nem szívesen követik az olyan párttag útmutatásait, aki más számára vizet prédikál, maga pe­dig bort iszik. De gátló körül­mény nem utolsó sorban a kam­pányszerűség, az hogy a tagjelölt felvételi munkát nem kapcsolják össze az egyéb feladatokkal. Nem figyelnek fel azokra a kiváló pár- tonkívüliekre, akik szerényen, hangoskodás nélkül dolgoznak, akik egyetértenek pártunk politi­kájával és támogatják megvaló­sítását. A PÁRT SORAINAK erősítése állandó és nem kampányfeladat. Pártunk vérkeringését azzal, hogy a termelés legjobbjait fel­vesszük sorainkba, állandóan frissítenünk kell, mert ez az erő­södés visszahat egész munkájára, politikai és gazdasági téren egy­aránt. P-né Teljesítsük exportfeladatunkat! — adták ki a jelszót a szövetkezet tagjai és úgy fogtak munkához, hogy arra még nem volt példa a szövetkezet történetében. Hiába volt azonban a szövetkezet tagjai­nak lelkes munkája, az egyhóna­pos késést nem tudták pótolni. Se. gítségükre siettek a bonyhádiak­nak a szekszárdi cipész szövetke­zet tagjai (egyébként a szekszár­diak is készítenek cipőt exportra) két hétre tűzőnőt adtak a bonyhá­diaknak. A bonyhádi községi párt bizottság kezdeményezésére a Ci­pőgyár több tűzőnőt küldött a szövetkezetbe, hogy segítsék mi­előbb elkészíteni a 2500 pár export cipőt. A két szövetkezet és a gyár dolgozóinak összefogása nyomán teljesítették exporttervü­ket a bonyhádiak, s talán mire e sorok megjelennek, már a lengyel üzletekben vannak a Bonyhádon készült cipők. Szép példája volt ez a bonyhádi eset annak, hogy a szövetkezeti és gyári dolgozók mennyire fontosnak tartják, be­csületbeli ügyként kezelik az exportfeladatok teljesítését. A termelőszövetkezeti község legfiatalabb közös gazdasága a Széchenyi Termelőszövetkezet. Ez év februárjában, amikor az ala­kuló gyűlést tartották, kimond­ta a tagság, hogy a gazdaságon be­lüli arányok kialakításában köve­tik falujuk tízéves, többszörösen kitüntetett termelőszövetkezeté­nek, a Vörös Szikrának példáját: gyorsan fejlesztik a közös állatte­nyésztést, mert ez az egyik felté­tele a belterjes gazdálkodásnak és ha ésszerűen használják ki a le­hetőségeket, magas jövedelmet biz tosít a tagságnak. Ebből kiindulva megnéztük, hogy a Széchenyi Termelőszövet­kezet tagjai hogyan váltják való­ra az állattenyésztésben maguk elé tűzött terveket. A szerzett ta­pasztalatok arról győznek meg, hogy egy közös gazdaságban, a közös állattenyésztés kialakításá­ban fél év alatt is szép eredménye két lehet elérni. íme ennek bi­zonyítására néhány beszédes szám adat: A tervelőírás szerint az év vé­gére 25 fejőstehénnek kellene len­ni az 1360 holdas gazdaságban. De már harminckettő van, az év vé­gére pedig hatvan lesz. A tehene­ket, illetve vemhes üszőket, a ta­goktól és vásáron vette a vezető­ség. S hogy jól gondolkodtak, az legjobban azzal bizonyítható, hogy már eddig 23 000 forint bevételt biztosított a tej. Ha minden jól megy, az év végéig 80 000 forin­tot kapnak csak tejből, szemben a tervezett 57 000 forinttal. A sertéstenyésztésben még en­nél is jobb eredményeket értek el. A közösben jelenleg 100 anya­kocát, illetve anyakocának való süldőt tenyésztenek, noha a terv mindössze, harmincnyolcat ír elő. — Azért állítottunk be ennyi anyakocának valót, mert sertés­hizlalási tervünket nem tudjuk teljesíteni. Minden igyekezetünk ellenére 74 kövérdisznóval keve­sebbét tudunk átadni közfogyasz­Egy éve áll fent és működik a Fadd és Vidéke Takarékszövetke­zet. Egy évvel ezelőtt a szövetkezet száz taggal kezdte meg működé­sét, mintegy 8000 forint részjegy alappal. A betétállomány már az első hónapban 14 000 forintra rú­gott. Két hónap múlva 94 700 fo­rintra emelkedett a betétösszeg, tásra, mint amit tervezünk. Eb lenben 540 hízónak való árusül- dot értékesítünk terven felül, ami háromszorosa kilóban is, meg fo* rintban is a 74 kövérdisznónak, — mondja Kovács Tivadar a gazda* 1 ság főállattenyésztője. I Ehhez még annyit: a tamási Széchenyi Tsz az idén még így is 330 kövérdisznót ad közfogyasz­tásra. Ez pedig jónak mondható, ha figyelembevesszük, hogy a tsz nem nagy és ez az első közös esz­tendő. Végezetül néhány szót a szarvas marha hizlalásról. Az állattenyész tők és könyvelők kimutatják, hogy a szarvasmarhahizlalás kifizetődő. Ezért e tekintetben is módosítot­ták a tervet. Ha valami közbe nem jön 46 hizlalt szarvasmarhát adnak el terven felül. A hízónak - valók már megvannak, szabadpia­con vásárolta valamennyit a ve^ zetőség. Az elmondottakból következik; hogy a tamási Széchenyi Tsz-ben az állattenyésztésből származó jö­vedelem magasabb lesz, mint ami­re a tervezésnél számítottak. Az előzetes számítások szerint az ál­lattenyésztés másfél millióval já­rul hozzá a gazdaság idei bevéte­léhez, szemben az előírt 100 000- el. Nem lenne teljes a kép, ha nem említenénk meg, hogy a közös ál­lattenyésztés kialakítása tekinte­tében a Széchenyi Tsz-ben sem jobbak az adottságok, mint megyénk más, ez évben alakult közös gazdaságában. A szarvas- marhákat, a sertéseket és a hízó­marhákat, de még a lovakat is szükségistállókban helyezték el; a tagok háztáji gazdaságában. Ter­mészetesen építkezik is a tsz. Még az idén saját erejükből építenek istállót, hizlaldát, fiaztatókat és a sertéseknek szállást. Ezzel is biz­tosítani akarják, hogy jövőre még jobb eredményeket érjenek el a közös állattenyésztés fejlesztésé­ben, a tagok közösből származó jövedelmének fokozásában. s 48 000 forintot helyeztek ki köl­csönbe. Most a szövetkezetnek 275 tagja van, s a részjegyalap is alaposan megnövekedett, mert 27 900 forint. A kölcsönzések nyomán háza­kat tataroztak, zömében pedig bútorgarnitúrákat, motorokat, kerékpárokat, rádiókat vásárol­tak a takarékszövetkezeti tagok. Munkások és műszakiak együttműködése Két szövetkezet és egy gyár összefogása Egyéves a faddi takarékszövetkezet A népfront-bizottságok nyári terveiből A Hazafias Népfront-bizottsá gok — híven a népfront III. kong­resszusához — megfogadták, hogy most a nagy nyári munkákban sem lazítják munkájuk ütemét. Jól tudják, hogy a felvilágosítás, a soronkövetkező legfontosabb mun kák előkészítésének segítése, a bé­keharc a népfront-bizottságok fon tos teendői közé tartozik. Éppen ezért a népfront-bizottsá­gok jövő két heti munkaprogram­jában mindezeket a feladatokat figyelembe vették. A július 9-én megtartandó Szekszárd városi Kínai énekesnő Verdi-operában A szófiai operakedvelő közön­ség nagy érdeklődéssel várja Jan- Li-tüen kínai énekesnő fellépését a szófiai állami operában. A kí­nai művésznő most végezte el a bolgár állami zeneművészeti fő­iskolát és első fellépéséül Verdi Rigolet'.o című operájának Gilda szerepét választotta. * népfront-bizottsági ülésen például nemcsak a kongresszusról számol­nak be a küldöttek, nemcsak tájé­kozódnak a legfontosabb külpoli­tikai eseményekről, hanem meg­beszélik a termelőszövetkezetek­ben folyó aratási munka tapaszta­latait és a további feladatokat is. Bonyhádon július 11-én járási népfront-bizottsági ülést tartanak, ahol a külpolitikai tájékoztatás és a munkaterv megbeszélése mel­lett megvitatják az aratási cséplé- si munkákra való felkészülést is. Nagyvej kén békegyűlést tarta­nak július 6-án, de a külpolitikai tájékoztatáson kívül megbeszélik az aratás; munkálatokat is. Nagy­szabású békegyűlésre készülnek Dombóvárott is, ahol a külpoliti­kai helyzetet dr. Benedek Jenő, a Jogász Szövetség főtitkára ismer­teti. Mindezek természetesen csak kis részét teszik ki a népfront-bi­zottságok tevékenységének. Eze­ken kívül még számos más helyen is tartanák hasonló megbeszélése­ket, vitákat, Tíz egynéhány évvel ezelőtt, ahol dolgoztam, a mester sza­botázs cselekményt hajtott vég­re. Hanyagsága, nemtörődöm­sége miatt több száz mázsa len- kóró rothadt el, a kár közel ötvenezer forint volt. A len­gyár akkor még külföldi tőkés érdekeltség volt. A mestert még a régi részvényesek irányítot­ták, a gyárat is, de minket, fia­tal munkásokat, akiket akkor kezdett a párt nevelni, már nem a tőkés irányított. S ennek kö­vetkezménye volt az is, hogy egy műszakváltáskor, szerdai nap volt, éppen fizetésnap, — akkortájt hetenként fizettek bennünket — elküldtük a mes­tert. Nagy szavakat nem mond­tunk, nem hivatkoztunk maga­sabb érdekekre, csak határozot­tan követeltük: Menjen, dr azonnal! Nem kell közénk olyan ember, aki a kenyerünk­re tör, aki a jövő évi munka veszi el hanyagságával tőlünk A mester elment, a kutya ser ugatta meg. Akkor ilyen volt r kapcsolat a munkás meg a mi szaki között. Érdekeink ne: egyeztek. Nem is segítettül egymást. Elmúlt ennek már t'zerpiv' t'ár.y éve. A ír ' ’ be juttatta egy éppen a itápok­ban tapasztalt rokonszakmába vágó eset. Eszembe jutott, mert most is fiatalok és idős műsza­kiak között játszódott le a tör­ténet. Történt pedig az eset, hogy a kendergyárban közelgett a fél­év vége, de úgy, hogy ha job­ban nem »nyomják« meg, ak­kor nem teljesítik a tervet. H. Józsi bácsi, — régi szakember, tőle is tanultam annak idején a szakmát, emberséget — állt elő­ször a hosszú tilolósor elejére, és a transzmissziót lehúzta. — Lassult a lapátok forgása, leállt a gép. Minden szem Józsi bá­csira szegrződ tt 0 meg hal­kan megszólalt. Sohsem válo­gatta a szavakat, most sem. — ’Hsak annyit mondott: Gyere­kek, tenni kéne valamit, mert benne maradunk úgy a sla- nasztikában, hogy csúfság lesz 1 gyár, meg mi is. Nyomjuk :ieg!... Kérdések hangzottak a ogyant illetően, néhányan ja- aslatot is tettek, és így sziilc- ztt meg a határozat, hogy — ->rmészetesen önkéntességi ala- on — egy hétig mind a tízen gy órát rádolgoznak. A munkát egy asszony nem •■‘llclta esek, mert férje éjsza- ás c m■'•$'!: gyárban és a gye­rekekre kell vigyázni. Helyette Józsi bácsi állt a gép mellé fél négy után. A bért annak rend­je, módja szerint elszámolták, de nem vették fel, mert ami­kor a féléves tervet befejezték, amikor elkészítették a zárást, együtt mentek el sörözni, jó kedvvel, vidáman töltötték el a szombat délutánt. Barátságban, egyetértésben, úgy mint ahogy mi akartuk annakidején. — Együtt harcoltak a tervért, mert harc volt az a javából, és egy emberként álltak a feladat megvalósításához, és hogy a sört is együtt itták meg, együtt ünnepeltek, ez meg annak a je­le, hogy az örömök is egyek. S hogy miért éppen a kender­gyári műszaki és munkások kapcsolatát hoztam példának, amikor a zománcgyárból, a ci­pőgyárból, a bőrgyárból is hoz­hattam volna hasonlót? Vagy még talán »frappánsabbat«? — Azért, mert mindegyikre ez a jellemző, és mindegyik hason­lít egymásra, a kendergyári vi­szont közelebb áll hozzám, ki­csit a szakmámba vág, kicsit úgy éreztem, a történet elmesé­lése után, hogy én is velük dolgoztam a plusz egy órát, és velük ittam a sört, szombat dél­után. — P —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents