Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-26 / 175. szám
1960. július 26. TOLNA MEGYEI NEPtTJSAG 3 JEHOVA HIVATLAK TANÚI A család vacsorához készülődik, amikor kopogtatnak az ajtón. »Tessék«, kiált ki a szerény kopogásra a házigazda. Ketten lépnek a szobába, egy nő és egy férfi. A kölcsönös üdvözlés után, meg sem várva a házbéliek kérdését, rögtön a tárgyra térnek: — Az egy igaz isten nevében jöttünk. Mi Jehova igazságának tanúi, az úr szegény szolgái. — Aztán mit akarnak? — Jöttünk, szeretett atyánkfiái, hogy visszavezessünk benneteket az igazságos, de könyörtelen isten, Jehova táborába. Térjetek meg az Űrhöz, aki szemmelkíséri minden lépésieket, megjutalmaz, ha megtaláljátok hozzája az utat, de szigorúan büntet, ha bűnben és gyalázatban élitek le életeteket. A családból az asszony és a férfi hallgat, de a szobában ülő húsz éves forma legény nem állja meg szó nélkül: — Gyalázatban él ám a kedves keresztanyja. — Testvérem, nem tudod mit beszélsz! Bűnösök vagyunk valamennyien. Hosszas vita kerekedik ebből, aztán a házbéliek, hogy mennél előbb túlessenek a kényelmetlen látogatáson, rájuk hagyják: Ha már mindenáron bizonygatják, «-isten neki, fakereszt«, legyünk »bűnösök«. De nem olyan könnyű megszabadulni az egy igaz isten szolgáitól, akik magukat »Jehova tanúinak« nevezik. Mert csak úgy folyik belőlük a szó: — Szálljatok magatokba, testvéreim, térjetek az útra, amit Jehova nevében mutatunk nektek. — Térjen ám, akinek nincs jobb dolga, — A férfinek, a ház urának már fogytán a türelme. — Gyorsan mondják el még, amit akarnak, aztán »jóéjszakát«. Jehova tanúit azonban nem könnyű kizökkenteni nyugalmukból, mert folytatják: — Közeledik a nap, amikor megérjük végét a bűnös világnak, amikor eljön az Űr, hogy igazságot tegyen. Közeledik az armegodomi csata (Bíz- isten fogalmam sincs róla, hol van ez a kimondhatatlan nevű helység, amely egykoron o végzetes kimenetelű öldöklés színhelye lészen. A Bibliában sem találtam. L. Gy.) rettenetes napja, ahol a végpusztulás jön a világra, felperzsel várost, falut, megtizedeli a vétkes népeket. — Hallja, honnan szedi ezt a sok badarságot? — ... Az ördög szól belőled testvérem. — Hát kendből ugyan kimondatja ezt a sok sületlenséget? — Jehova üzenetét hozom hozzátok. Mert az Űr a közelgő ítéletnapon külön szólítja majd övéit és eltaszítja a hitetleneket. És a nap közeleg. Álljatok Jehova tanúi közé, míg nem. késő. A fiatalembert már úgy kell visszatartani, a házigazda visszafojtott ingerültséggel vet véget a kegyes szónoklatnak: — No, de ebből most már elég. A látogatást, nem köszönjük meg, mert egy szóval se hívtuk magukat. Jóéjszakát. A két »hittérítő« eredménytelenül ballag tovább. A következő házig. Ott is bekopognak. Üdvözlés, aztán... — ... Az egy igaz isten nevében jöttünk... Így kopogtattak be a múlt napokban Jehova tanúi, ennek a furcsa szektának kificamodott lelkű tagjai, sok bátai, bátaszé- ki, alsónyéki házba, isten igéjeként hirdetve sok, minden alapot nélkülöző badarságot. Hirdetik a világvég-hangulatot, ezzel igyekeznek megzavarni az egyszerű emberek nyugalmát, elvenni munkakedvüket. Mintha csak beleilleszkedni igyekeznének abba a háborús hisztériakeltő hadjáratba, amelynek szülői és folytatói az Atlanti-óceán túlsó partján székelnek. (Mindenesetre nem ártana, ha a hivatalos szervek megnéznék, hogy ennek a szektának a vezetői, milyen jólmegfontolt szándékkal keltik a pánikhangulatot.) Kik ezek az emberek, akik a hittérítőknek kétesértékű szerepére vállalkoztak. Túlnyomó többségükben gyenge idegzetű emberek (a népnyelv azt tartja az ilyesfajta emberekről, hogy egy kerekükkel több, vagy kevesebb van a kelleténél), vagy csavargók, naplopók, akik dolgozni sohasem szerettek, csak szájaskodnak, »igét hirdetnek«. A vezetőik, prófétáik szándékához már kevesebb kétség férhet. Hiszen gondoljunk csak arra, amit egynémely bátaszéki háznál hirde tek: »Ami feleslegetek van, ne költsétek magatokra, csupán a legszükségesebbet. A többit adjátok át az egy igaz isten, Jehova egyházának«. Itt már kibújt a szög a zsákból, a szekta naplopó, csavargó tagjai így akarnak munkátlanul, meg nem érdemelt pénzhez jutni. Ezért veszedelmesek a — tudomásunk szerint — Bácsalmásról, Duna székeséről újabban Bátára, Bátaszékre, Alsó- nyékra jött »hittérítők«, Jehova hívatlan tanúi, s ezért szükséges, hogy a hivatalos szervek is utánanézzenek üzelmeiknek. L. Gy. A „vegyes" brigád Éjszaka volt. Holdvilágos júliusi éjszaka. A paksi határ Fertály dűlői részében emberek gyülekeztek a cséplőgép körül. Éjfél után kettőt ütött az óra, mire az egész „vegyes” brigád együtt volt. Borsócséplésre készültek. Mindenki önként jelentkezett a vasárnap hajnali nehéz munkára. Megindult a cséplőgép. Polányi Máté, a Vörös Sugár elnöke fent állt a gépen, s az etetőnek adogatta a borsót. Az agronómus zsákolt. Ott volt a brigádvezető, a kovács, sőt még a mezőőr is. Amikor a reggel rájuk köszöntött, megszólalt az egyik „önkéntes”. — Szép idő lesz! Hagyjuk abba! Nem fut el a munka holnap sem előlünk! A pelyvalyukból ellenvélemény hangzott el. — Rengeteg a munka! Ha már belekezdtünk, fejezzük is be! Mi lenne, ha megázna a borsó? Tönkremenne az értékes takarmány! Nyomjuk meg emberek! Nem sok van már hátra! Kisebb vita keletkezett, de a munka egyetlen percre sem állt le. Végül is a vitában azok győztek, akik be akarták fejezni a megkezdett munkát. Gyorshajtás — lábtörés »Lassan járj, tovább érsz1« — mondja a közmondás. Bizony jó- néhány autós, motoros, megszívlelhetné ezt a tanácsot. Jelen eset ben Deák István őcsényi lakosnak kelett volna erre gondolnia mielőtt vasárnap este a bogyiszlói f úton olyan vadul hajtott. Deák István ugyanis a bogyiszói úton olyan gyorsan közlekedett motor- kerékpárjával. hogy az egyik kanyarban elvesztette uralmát a gép felett, nem volt képes »bevenni a kanyart« s az útszéli fának rohant. Ha lassabban hajt, talán tíz perccel később ér céljához. W azonban a ]-si--' n ny'P t sei a kórházba kellett szállítani. ‘ Délelőtt féltizenegykor végeztek a borsócsépléssel. Negyvenkilenc mázsa borsó pergett le a dobon. Amikor a nap már magasan járt az égen, a munka órái megnehezültek. Szárazabb lett a csépelnivaló. Fekete porfelhőt bocsátott ki magából a megbolygatott borsó. Az éjszakai munkától fáradt „vegyes” brigád, amikor a kazalt megrakta, s ebédelni indult, hirtelen kerekedett sötét viharfelhők jelentek meg az égen. Alig értek haza, nagy cseppekben esni kezdett az eső. Az emberek egymásra néztek és összenevettek. — Ugye mégiscsak nekünk lett igazunk! — szólalt meg az egyik azok közül, akik legjobban kardos kodtak a munka befejezése mellett. —h— Brazíliai Lysistraték A brazil feleségek Aristophanes ősi receptje szerint szerelmi sztrájkba kezdtek. A brazíliai törvények máig is olyan előjogokat biztosítanak a férjeknek, amelyek nem egyeztethetők össze a modern női emancipációval. így pl. a brazil állam polgárának joga van az Északi Sarkot is beleértve bárhova költözni, felesége pedig követni kényszerül. A brazil asz- szonyok férjük engedélye nélkül nem vállalhatnak állást, magán- vagyonúkat kezelésre át kell ad- niok hitvesüknek, akinek vagyonához viszont semmi közük. Do Prado asszony vezérletével a brazil nők szövetsége elhatározta, hogy Lysisfcraté fegyvereivel vívják ki maguknak az egyenjogúságot. Az AC 05—44-es gépkocsi vezetőjének is illenék tudni a KRESZ előzési szabályait Nagy a forgalom a hatos műúton. Szinte egymást érik a különböző típusú és nemű gépjárművek. Senkinek nem sietős a dolga. A hatvanas tempót tartja a legtöbb jármű... Süt a nap, rekkenő hőség van. A motor is nehezebben megy ilyenkor. Az utasnak van ideje bőven nézelődni, és néha-néha hátratekinteni is. Csámpa pusztánál, amint éppen átratekintek látom, hogy mögöttünk kocsikat megelőzve száguld utánunk egy Moszkvics. — Gépkocsivezetőnk a baloldali irányjelzőt bekapcsolja, villogni kezdenek a kis égők, egy lovaskocsit előzünk, de amint a lovaskocsival egyvonalba érünk, mellettünk elszáguld a Moszkvics. Csak egy pi’lanat műve az egész, vezetőnk jobbra rántja a -rmáv.yt, útira Iv’rtöl c vicsnak, a vezető onnem még viszszanevet kerek képével ránk, de bravúrosan egy szembejövő és egy előtte haladó gépkocsi között ' elszáguld, még látjuk amint a két kocsi vezetője is fenyeget a »kalóz« után, és a rendszámot is le tudjuk olvasni: AC OS—44... Kedves AC 05—44 Moszkvics gépkocsit vezető sofőr! Mikor olvasta ön utoljára a KRESZ-t, annak különösen az előzésre vonatkozó szabályát? Vagy azt akarja, hogy fegyelmezetlensége folytán mások kórházba, börtönbe kerüljenek? Mit szól a statisztikához, amely azt bizonyítja, hogy a balesetek 20 százaléka szabálytalan előzés következtében történik? Ez önt nem érdekli? Abban bízunk, hogy a rendőrség majd egyszer elveszi kedv-'t az ilyen bravúros előzéstől, r - országúti kalózkodástól... —P— — Az igazgató elvtársat keresem. — Nincs itt, szabadságon van. — A főmérnök? — Ö is. — A párttitkár? — Szintén szabadságon. De Antal elvtárssal, az üb. titkárral itt beszélhet — igazít útba a Bonyhádi Cipőgyár portása, amikor belépek a gyár kapuján. Szabadságon van az egész gyár, leálltak két hétre a gépek, a doL gozó létszám hetvenkettő. Har-s mincnyolcan takarítanak, harmincnégyen karbantartási, javítási munkát végeznek; — Szerencséje, hogy most jött; i Ifj. Felszegi Ferenc és Müller Mihály az egyik talpvarrógépet javítja. — mondja Antal Gergely, a gyár üb. titkára. — Én is szabadságon vagyok, de azért benézek egy-két órára, mi újság. Most is az egyik üdülő házaspár után kell küldeni a beutalót, amikor elmentek, elfelejtették lebélyegeztetni. A napi postát nézi át ezután az üb. titkár. Képes üdvözlőlapok az ország minden tájáról, az üdülőkből. A gyár közel száz dolgozója tölti üdülőhelyeken szabadságát, köztük ötven KISZ-fiatal, Balatonfüreden vert sátrat. Festik a műhelyeket, rendbehozzák a gépeket. A tűződében megfordítják, átalakítók az ablakokat, hogy belülről legyenek nyithatók, i fiatalodott” gyár várja a szabads jobb legyen a szellőzés. „Meg- I Ságról visszatérőket. Elkészült az új, nyolcvan személyes bölcsőde és napközi otthon is. Az újra munkábaálló dolgozók már idehozhatják gyerekeiket. A napközi otthon udvarát Raitczy Gáborné irányításával tanuló- lányok parkosítják. (J. J) VEGYTISZTÍTÓ A BALESET- I MENTES KÖZLEKEDÉSÉRT Egy londoni vegytisztító üzem elhatározta, hogy hozzájárul a balesetmentes közlekedésért indított kampány sikeréhez. A tisztító a következő szövegű táblát akasztotta a kirakatába: »Óvatosan hajtson, a vérfoltok nehezen távolíthatók ej!« — Mélytengeri merülés a Spitzbergákon. Jacques Cousteau francia mélytengeri kutató, aki az „aqualung” nevezetű, hordozható oxigén-berendezést feltalálta, ki jelentette, hogy a tervei szerint készült kétszemélyes „merülő csészealjjal” jövő nyáron a Spitz- bergák környékén mélytengeri merülést akar megkísérelni. Ez lesz az első ilyen r’vjv-—Msú, ezer láb mélységre tervedet* me* írülés az Északi Jeges-tengerbe^
