Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-22 / 172. szám

2 VOcWÄ MEGYET NÉPÚJSÁG 1960. július 22. A Biztonsági Tanács csütörtökön iiafnalban megkezdte a kongói kérdés vitáját Közlemény Hruscsov és Raul Castro találkozójáról New York: (MTI) A Biztonsági Tanács csütörtökön magyar idő szerint 02.15-kor kezdte meg a vitát a kongói helyzetről. Hammarskjöld ENSZ főtitkár előterjesztette írásbeli jelentését a kongói eseményekről. Elmon­dotta, hogy az ENSZ fegyveres erői Kongóban jelenleg 12 afrikai és két európai zászlóaljból áll­nak. Kijelentette, ha nem is tel­jes bizalommal, de reménnyel tekint a jövőbe. A kezdet sokat ígér, de a fordulópontot még nem értük el — mondotta —. Hozzátette, hogy az ENSZ tagál­lamaitól még az eddigieknél sok­kal többet kell kérnie katonai és polgári vonatkozásban egyaránt. Hammarskjöld Katanga önálló­sulási kísérletéről kijelentette, közölte Csombeval, hogy az ENSZ főtitkárának Kongót ugyanúgy »egységesnek« kell tekintenie, mint azt a korábbi biztonsági ta­nácsi határozat teszi, amely tá­mogatja az új államok ENSZ fel­vételi kérelmét. Hammarskjöld kifejezte további véleményét, hogy az ENSZ erőknek joguk van Kongó minden tartományába be­vonulni feladatuk teljesítésekor. Hammarskjöld után Kanza kongói küldött szólalt fel. Közöl­te, hogy Lumumba New Yorkba szándékszik utazni, de majd csak Hammarrskjöld Leopoldville-i ta­nácskozásainak befejezése után. Kanza hangsúlyozta, Kongó re­méli, hogy »helyreállíthatja jó kapcsolatait a belgákkal« jóllehet Belgium három ízben is megsér­tette a függetlenségről szóló szer­ződést. A függetlenség kikiáltása után alig négy nappal Belgium csapatokat küldött Kongóba, Kanza hangsúlyozta, hogy a belga fegyveres erők a katangai tarto­mányi kormány kérésére léptek először akcióba. A kongói küldött ezután foglalkozott azokkal a bel­ga vádakkal, amelyek szerint ez­után »a kongóiak atrocitásokat követtek el". Kijelentette, felso­rolhatná azokat a súlyos atroci­tásokat, amelyeket belga katonák és polgári személyek követtek el a kongóiak ellen. Megismételte kormányának álláspontját, amely szerint addig nem lehet szó Bel­gium és Kongó őszinte együttmű­ködéséről, amíg az ország terüle­téről nem vonják ki az agresszív belga csapatokat. A Szovjetunió segítségének esetleges igénybevé­teléről szólva Kanza hangsúlyoz­ta, hogy a kongói kormány kifej­tette, reméli, hogy erre a lehető­ségre nem kerül sor. Csomóénak Katanga elszakadási törekvései­ről Kanza kijelentette, a kongói kormány kész megvédeni területi épségét és felkéri az ENSZ-t, is­merje el Kongónak mint teljes egységnek és a független orszá­gok családja egy tagjának létét. Ezután Wigny belga küldött azzal igyekezett bizonygatni Bel­gium beavatkozásának jogosságát, hogy szükség volt a belga állam­polgárok megvédésére. Hangoz­tatta, hogy amint az európaiak ellen intézett támadások meg­szűnnek, a belga csapatokat ki­vonják Kongó területéről. Ami­lyen mértékben az ENSZ csapa­tok felváltják a belga katonákat, Belgium halogatás nélkül kivon­ja csapatait — mondotta. Wigny után ismét Kanza szó­lalt fel. Kijelentette, hogy Bel­gium nem adott függetlenséget Kongónak, hanem azt Kongó vív­ta ki magának. Az új köztársaság harminchárom minisztere és ál­lamtitkára közül legalább tíz »be­lülről ismeri a börtönöket és ve­lük szemben nagyobb kegyetlen­ségeket követtek el, mint a bel­gákkal szemben a kongóiak«. A belgák nem engedték meg, hogy a kongóiak tanulmányokat folytassanak az ország határán kívül, az országban nem volt egyetlen kongói orvos, egyetlen kongói mérnök sem. Ezután ismét Wigny belga kül­ügyminiszter szólalt fel. Kijelen­tette, hajlandó a kongói atrocitá­sok kérdését nemzetközi vizsgáló- bizottság elé terjeszteni. Kuznyecov, szovjet küldött fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy Belgium folytatja fegyveres be­avatkozását Kongó belügyeibe. — Újabb és újabb belga csapatok érkeznek Kongóba az ENSZ fegy­veres erőivel egyidejűleg. Ham­marskjöld jelentése megerősítet­te — mondotta Kuznyecov —, hogy Belgium makacsul figyel­men kívül hagyja a Biztonsági Tanács múlt heti határozatát. A belga kormány Kongó független­sége ellen harcol. A szovjet kormány — folytat­ta Kuznyecov — osztja a kongói vezetőknek azt a nézetét, hogy Belgium agressziója veszélyezteti a nemzetközi békét. Az ENSZ kö­telessége, hogy felemelje szavát a gyarmatosítók bűnei ellen és meg­védje Kongót. Utalva Hammarsk­jöld kijelentéseire, hogy a Biz­tonsági Tanács állandó tagjai ne küldjenek csapatokat Kongóba, Kuznyecov követelte, vonják azonnal vissza a Leopoldville-be küldött amerikai katonákat. Ki­jelentette, ha Kongóban folytató­dik a belga agresszió, akkor haté­konyabb intézkedéseket kell ten­ni mind az ENSZ-ben, mind pe­dig a Kongóval rokonszenvező, békeszerető államok részéről. Kuznyecov ezután előterjesz­tette a Szovjetunió határozati ja­vaslatát, amely követeli, hogy a belga csapatokat három napon be­lül vonják ki Kongóból, vala­mint felhívja az ENSZ tagálla­mait, tartsák tiszteletben a Kon­gói Köztársaság területi sérthe­tetlenségét. A csütörtök hajnali ülésen utol­sónak Cabot Lodge amerikai kül­dött szólalt fel. Kijelentette, hogy a belga csapatokat ki kell vonni Kongóból, ha majd az ENSZ biz­tosítani tudja a rendet. Lodge hangoztatta: »Az Egyesült Álla­LEOPOLDVIELLE A kongói képviselőház ülésén Kasongo, a képviselőház elnöke felolvasta a kongói ifjúsági szer­vezet levelét. A levél a képviselő­ház tudomására hozza, hogy bel­ga katonák és kongói híveik a Lovanium nevű egyetemen titkos gyűlést tartottak. A gyűlésen el­határozták, hogy szervezetet ala­kítanak, amelynek célja, meg- dönteni Lumumba törvényes kor­mányát. Az összeesküvők úgy ha­tároztak, hogy szükség esetén megölik Lumumba miniszterelnö­köt. A gyűlésen részt vett Kalo- nizs, a nemzeti kongói mozgalom elnöke is. ELISABETHVILLE A Reuter és az AP jelenti: Bomboko kongói külügyminisz­tert belga katonák az Elisabeth- ville-i repülőtéren letartóztatták. A kongói külügyminiszter Albert- villebe akart repülni, de a belga katonák leszállásra kényszerítet­ték gépét. A Reuter megjegyzi, hogy Bomboko letartóztatása után tovább romlott a viszony a kongói központi kormány és a szakadár Katanga tartomány ve­zetői között. BRÜSSZEL Belga csapatok beözönlöttek Bunia tartományba — közli az AP, — s megtámadták a kongói katonákat. Mint a brüsszeli rádió jelentette, a heves tűzharcban két belga különítmény teljesen meg­semmisült. WASHINGTON Az Egyesült Államokban is nö­vekszik azok száma, akik a kon­gói tragédiáért a belga kormányt teszik felelőssé — jelenti az AP. Az afrikai ügyek több amerikai szakértője nyíltan kifejtette, hogy Belgiumnak nem lett volna sza­bad katonákat küldenie Kongóba. Mások viszont azt vetik a belga kormány szemére, lényegében semmit sem tett azért, hogy Kon­gó ténylegesen függetlenné vál­jék. GENF A Nemzetközi Vöröskereszt mok az ENSZ más tagjaival együtt megtesz minden szükséges lépést, hogy megakadályozza olyan katonai erők küldését Kon­góba, amelyeket az ENSZ nem kért«. Az amerikai küldött felszólalá­sa után a Biztonsági Tanács ülé­sét magyar idő szerint 06.04 óra­kor berekesztették. A kongói vi­tát csütörtökön este magyar idő szerint 20 órakor folytatják. Hz ENSZ ázsiai—afrikai csoportjának ülése Az ENSZ ázsiai—afrikai cso­portja szerdán este röviddel a Biztonsági Tanács kongói vitájá­nak megkezdése előtt ülést tar­tott. Ezen a csoport tagjain kívül részt vettek Kongó New Yorkban tartózkodó megbízottai is. Az ülés után Omar Lufti, az Egyesült Arab Köztársaság küldötte ismer­tette a közösen kialakított állás­pontot. A csoport általános véleménye szerint a Kongói Köztársaság te­rületéről azonnal ki kell vonni az összes belga csapatokat, mert csak így állítható helyre a béke és a rend az országban. A cso­port meggyőződése, hogy meg kell őrizni az új köztársaság te­rületi egységét és sajnálattal ál­lapítja meg, bizonyos elemek meg kísérlik, hogy veszélyeztessék ezt az egységet«. A Reuter közlése szerint Tuné­zia és Ceylon a csoport nevében valószínűleg határozati javasla­tot terjeszt a Biztonsági Tanács elé, amely követeli a belga csa­patok kivonását Kongóból és a köztársasági terület egységének elismerését. szervezet közleménye szerint — jelenti a Reuter — mintegy húsz­ezer kongói . fehér telepes tért vissza Belgiumb^. Huszonhárom­ezren pedig a környező afrikai ál­lamokba távoztak. RIO DE JANEIRO Mint az AP hírügynökség köz­li, Brazília és Argentína tíz-tíz pilótát bocsát az ENSZ-csapatok rendelkezésére, hogy segítse a kongói légihíd megszervezését. — Hírek szerint a kanadai kormány is elhatározta, hogy csapatokat küld a kongói ENSZ-haderők tá­mogatására. MOSZKVA Ivanov, a Pravda munkatársa a lap hasábjain elemzi a kongói helyzetet és a nyugati hatalmak magatartását. A cikk írója fel­teszi a kérdést, célszerű-e fenn­tartani Belgium gyámságát Ruanda Urundi felett. A cikkíró beszámol arról a gyanús huzavonáról, amely Ruanda Urundi Katangával való esetleges »egyesülése« körül fo­lyik, majd megállapítja: Bel­gium viselkedése Kongóval szem­ben, valamint az a körülmény, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az ENSZ alapszabályát és a Biztonsági Tanács határozatát, kétségessé teszi, hogy hajlandó-e más magatartást tanúsítani egyéb helyeken, például Ruanda Urun- diban? Jogos az a kérdés, cél- szerű-e ezek után fenntartani a gyámságot, amelyet az ENSZ ru­házott Belgiumra Ruanda Urundi területe felett. Az imperialisták Kongó-ellenes agressziója — folytatódik a Prav­da cikke — elsősorban Belgium nemzetközi tekintélyére mért igen kemény csapást. Az Union Mi­niere belga monopolista társaság megbízottja Csőmbe, a belga csa­patok támogatásával most az in­tervenciósok támogatójának sze­repét játssza és együttes erővel arra törekednek, hogy elszakítsák a Kongói Köztársaságtól annak leggazdagabb tartományát és el-, választhatatlan részét, Katangát. fl belgák Lumumba életére törnek Belga katonák letartóztatták a Kongói Köztársaság külügyminiszte­rét. — A Pravda cikke Kongóról Moszkva (TASZSZ): Moszkvá­ban közleményt adtak ki Hrus­csov és Raul Castro találkozójá­ról. A közlemény szerint Raul Castro, a kubai fegyveres erők minisztere, eszmecserét folytatott Hruscsovval, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa elnökével a szov­jet—kubai viszonyról, valamint más időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Hruscsov megerősítette: a Szov­jetunió minden eszközt felhasznál, hogy megakadályozza az Egyesült Államok fegyveres intervencióját a Kubai Köztársaság ellen. Szilárd meggyőződésünk — je­lentette ki Hruscsov —, hogy ál lámáink, népeink baráti kapcso­latai, amelyeknek alapja a be nem avatkozás, a teljes egyenjo­gúság és a kölcsönös megbecsülés, mind jobban fognak erősödni és fejlődni. Raul Castro hangsúlyozta: meg­ingathatatlan és gránitszilárd a kubai népnek az az eltökéltsége, hogy folytatja harcát szabadságá­nak, függetlenségének, a kubai forradalom minden vívmányának megvédéséért. Hruscsov a szovjet kormány és a szovjet nép nevében forró tá­mogatásáról biztosította a kubai nép nemes harcát. A szocialista tábor országainak ereje ma oly nagy — mondotta Hruscsov —, és gazdasági hatalma oly jelentős, hogy teljesen ma­gukra vállalhatják Kuba ellátását mindazokkal a számára szükséges cikkekkel, amelyeket most meg­tagad tőle az Egyesült Államok és néhány más tőkés állam. A Szovjetunió kormánya — muta­tott rá Hruscsov — kész elvállal­ni a kőolaj és más cikkek szál. lítását olyan mennyiségben — ku bai cikkekért cserébe, — amely teljesen kielégíti Kuba szükség­leteit. Hruscsov annak a meggyőződé sének adott hangot, hogy a latin­amerikai országok kormányainak számolniok kell népeik szilárd akaratával és nem szabad részt venniök az amerikai monopóliu-i mok és militaristák Kuba-ellenes sötét terveinek végrehajtásában, A Kuba körül kialakuló nem­zetközi helyzetről folytatandó esz­mecsere során kitértek az Egye­sült Államok kormányának arra a nyilatkozatára, amely szerint, mint az amerikai külügyminisztérium július 14-i nyilatkozatában állt, az Egyesült Államok Kuba-eile- nes fegyveres agressziójának ve-* szélye illuzórikus, vagyis nem lé­tezik. Az egész világ közvélemé­nye úgy értékelte ezt a nyilatko­zatot, — mondja a közlemény —, mint az Egyesült Államok olyan értelmű kötelezettségvállalását, hogy nem hajt végre intervenciót Kuba ellen. Ugyanakkor hangsúlyozták, hogy ilyesféle nyilatkozatok nem oszlatják el a kubai nép és más népek aggodalmát és nem jelen­tenek biztosítékot a Kubai Köz­társaság békés fejlődése és nem­zeti szuverénitása ellen irányuló merényletekkel szemben. Az utób bi idők eseményei azt tanúsítják, hogy az Egyesült Államok bizo­nyos körei nem mondanak le a Kubába való fegyveres betörés terveiről. Raul Castro miniszter ismét meghívta Hruscsovot, tegyen hi­vatalos látogatást a Kubai Köz­társaságban. Hruscsov megerősí­tette a meghívás elfogadását és leszögezte, hogy erre az utazásra sor kerül. A Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke ismét meghívta Fidel Castrót, Kuba miniszterelnökét, látogasson el a Szovjetunióba. Mint a közlemény rámutat. Hrus csov és Raul Castro eszmecseré­jét a teljes, kölcsönös megértés és a szívélyes barátság légköre jellemezte. Az eszmecserében Anasztasz Mikojan is részt vett. Otto Kimsinen beszéde az Észt SZSZK Legfelső Tanácsában Tallin: (TASZSZ) Az Észt Szov­jet Szocialista Köztársaság Leg­felső Tanácsa jubileumi üléssza­kot tartott a. szovjethatalom visz- szaállításának 20. évfordulója al­kalmából. Az ülésszakon felszó­lalt Otto Kuusinen, az SZKP Központi Bizottsága elnökségé­nek tagja, a Központi Bizottság titkára is. Üdvözölte Észtország dolgozóit, méltatta a Szovjetunió gazdasági, tudományos és kultu­rális sikereit. A nemzetközi helyzetről szól­va megállapította, hogy a Szov­jetunió a párizsi csúcsértekezlet kudarca után is, éppen az utóbbi időben új kezdeményezéssel lé­pett fel a leszerelés kérdésében, s ezt a kezdeményezést világszer­te helyeselték. Kuusinen hangoztatta, hogy a kommunista pártok bukaresti ér­tekezlete megmutatta: a nemzet­közi kommunista mozgalom szi­lárdan támogatja az SZKP XX. és XXI. kongresszusának követ­keztetéseit, valamint az 1957. évi moszkvai nyilatkozat alapelveit. Az egybegyűltek viharos taps­sal fogadták Kuusinen szavait, hogy a kommunista párt töretle­nül folytatni kívánja a XX. és XXI. kongresszus által felvázolt bel- és külpolitikát. Bandaranaike özvegye alakít kormányt Ceylonban A Szri Lanka szabadság párt nagy választási győzelme Colombo: (MTI) A szerdán tar­tott általános választásokon ab­szolút győzelmet aratott a Szri Lanka szabadság párt, Szenana- jake ideiglenes miniszterelnök pártja, az Egyesült Nemzeti Párjt súlyos vereséget szenvedett. Az UPI jelentése szerint a választá­sokon a Szri Lanka szabadság párt 75 mandátumhoz jutott. A ceyloni törvények szerint az a párt, am.ely a választáson győ­zött és kormányt alakít, további hattal növelheti képviselői szá­mát. Ezzel a Szri Lanka szabad­ság párt mandátumainak száma 81-re emelkedik a 76 tagú kép­viselőházban. Tekintettel arra, hogy a pártot támogatja a Ceylo­ni Kommunista Párt és három másik baloldali párt is, az új kor­mány a parlamentben összesen 106 képviselő szavazatára számít­hat. Mint az AP jelenti, Szirmavo Bandaranaike asszonyt, a szep­temberben meggyilkolt minisz­terelnök 44 éves özvegyét, a Szri Lanka szabadság párt elnökét Sir Olim kormányzó csütörtökön megbízta az új kormány megala­kításával. Szirmavo Bandaranaike asz- szony a világ első miniszterelnök­nője, megkezdte kormányalakítá­si tárgyalásait. Az AP jelentése szerint pártjának győzelme után rövid nyilatkozatot adott. Közöl­te, hogy mindenekelőtt államosít­ják a brit, a kanadai, az indiai és a ceyloni tulajdonban lévő biz­tosító társaságokat, később pedig sor kerül a mintegy hetvenöt szá­zalékban angolok által birtokolt tea- és gumiültetvények államo­sítására is.

Next

/
Thumbnails
Contents