Tolna Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-20 / 170. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960 július 20, FIATALOK FEKETE INGBEN Vasárnap este, 10 után. Nyári meleg, a Hold nem világít, a villanylámpák szép fényt adnak. Nincs hangulatvilágítás, a vendégek nem szeretik. Az idősebbek és középkorúak már hazamentek, csak a fiatalok maradtak. Vendéglő. Dzsessz zene. A dobos énekel: „Ciao, ciao bambi- na . .Vagy nyolc pár táncol. Az asztaloknál szanaszét fiatalok üldögélnek. Előttük sör, fagylalt, málnaszörp. Ciao, ciao bambina. Oktalan szöveg, olcsó zene, de táncolni lehet. rá. A hangulat jó. Nem fojtott, inkább felszabadult. Sőt, kissé szabados. A táncolok közül, de az asztaloknál ülők közül is, egyik-másik együtt énekel a dobossal. Egy ismerősömet megkérem, közvetítsen. Mutasson be az egyik társaságnak. így történik. Négyen ülnek az asztalnál, három fiú, egy lány. Valamennyiükön fekete ing, fekete cowboy- nadrág. A lányon tarka, nagymintás szoknya. Kétujjnyival térden fölül ér, s az a gyanún, drótabroncs tartja szélesre. Az egyik fiú elmegy a lánnyal táncolni. A másik is elvegyül a táncolok között, úgy mondja, „kiszúrt” egy csinos „csajt” és ő is „csörög” egyet. Ketten maradunk. Óvatosan mustrálgatjuk egymást. Ö kezdi a beszélgetést: — Ugye, maga újságíró? — Igen, jól tudja. — M^st mit akar? Csak nem rólunk akar írni? — De lehet. Majd meglátom. — Maga is szidni akar bennünket, mint a többiek? — Kik azok a többiek? — Kik?! Mindenki. Újabban divat a fiatalokat szidni. — Mi tagadás, egynémelyik rá is szolgál. — De nem mindegyik. S különben is ... Ha csöves a nadrágunk, az a baj, ha bőszárút húznánk, azt kifogásolnák. Most divat a fekete ing, most ezzel bajoskodnak. — Azért nem ártana valamivel szolidabban öltözködni. — Lehet, de ha egyszer nekünk ez tetszik. Nem ártunk ezzel senkinek. Mert ugyan mi baj származik ebből? Valamikor az volt a virtus, ha a legények holtrészegre I itták magukat. Még az apám is szokott róla mesélni. Az talán különb volt, mint a mi öltözködésünk? És az öregek nem értenek meg bennünket. Mások vagyunk mi már, mint ők. — Nono, azért nem feltétlenül az öregekben van a hiba. — Persze, hogy nem. De értsenek meg bennünket. Itt van ez a tánc is. Valamikor a tangó volt a divat. Azt hiszi, azt nem lehet ízléstelenül táncolni? Hajaj! Vagy a nagyapám még polkát járt. Én meg a rokit. Ez se rosszabb, ha rendesen táncolja az ember. — Olvasni szeret? — Nem nagyon. — Színház? — Nem járok. Inkább moziba. Minden filmet megnézek. — És melyik filmek tetszenek a legjobban? — Ne higgye, hogy a nyugatiak. A többi is. ha jó. Az se baj. ha éppen szerelmes. Csak unalmas ne legyen. — Miért málnát iszik? Nem szereti a sört, vagy a bort? — Nem. Meg motorral vagyok. Ilyenkor aztán végképp nem iszom szeszesitalt. — Milyen törvénytisztelő. — Ne gúnyolódjék. Azért mert fekete ingem van, még nem vagyok huligán. — Van motorja? — Van. Tavaly vettem. Részletre. — Ha ötvenhatban kimegy, tán már autója lenne. Nem olvasta, mit ír némelyik disszidens? — Meséljék be azt a nagynénikéjüknek. Majd bolond lettem volna kimenni. Két éve vagyok szakmunkás. Most megkeresem az ezerháromszázat. Az eg'yik haverom tavaly jött haza. Mit gondol, miért? Talán, mert ott kint paradicsom van? Nézze, én itt jól érzem magam. Eközben visszajön a lány az egyik fiúval. Egy pillanatra letelepszenek, aztán beszélgetőtársam odaszól a lánynak: — Jössz csörögni, Ibi? No, gyere. Végre egy kis tisztességes zene. Aztán elmennek. Mi tagadás, illett volna legalább felém biccenteni egy halk „bocsánat” kíséretéNem volt tűz az SZTK-ban hétfőn este... Hétfőn- az esti órákban igen so. kan gyűltek össze az SZTK épülete előtt, s hamar elterjedt a városban a hír, hogy tűz ütött ki az épületben. Tegnap a délelőtti órákban szerkesztőségünkhöz is sokan fordultak kérdéssel, hogy adjunk felvilágosítást ebben az ügyben... A tűzoltóságtól szerzett értesülésünk szerint az SZTK ban nem volt tűz, amelyhez a tűzoltóság kivonulása szükséges volt. Az történt ugyanis, hogy a kazánban nagy mennyiségű hulladékot szándékoztak elégetni. A füst azonban — valószínű, hogy dugulás miatt — a kémény helyett a kazán résein ömlött ki. Értesítették a tűzoltókat, akik szabaddá tették a kéményt, s egyéb beavatkozásra nem volt szükség. ben, meg a lányt sem így szokás! táncra kérni. A beszélgetés véget ért. A má-1 sik fiúval már nincs kedvem foly-J tatni. Pedig mielőtt elbúcsúznék,! ő még megjegyzi: — Ne gondolja ám, hogy rosszl gyerek a Feri. Klassz haver, és] milyen jó melós! Nem mesélte,! hogy a múltkor valamilyen ün-] népségén oklevelet is kapott? Ki-J váló munkás. Közben az egyik sarokban nagyi zajt csap egy társaság. Részegek.] Kettő közülük is fekete inget vi-J sei, egy pedig csau színűt. Ennek! pofaszakálla is serkedezik már.! Szomszédom odanéz. s mikor lát-! ja, hogy én is azokat figyelem,j így szól. — Huligánok. Azok tényleg^ azok. A búcsú kézfogásnál csak há-J rom ujját nyújtja, mintha kegyet! osztana azzal, hogy kezetfog velem, s úgy látszik, spórolós ember! lehet, mert csak annyit mond: — Viszlát. Parásztai György] FIGYELEM 1 (} if erm eU-i zépj ég aers unj 1 ÚJ KÖNYV Alpári Gyula válogatott írásai (Kossuth) Alpári Gyula a magyar és] nemzetközi munkásmozgalom ki-l emelkedő alakja, a marxizmus—] leninizmus egyik legalaposabb! magyar ismerője és terjesztője] volt. A most megjelent válogatási Alpári 1902—1939 között megje-1 lent legjellemzőbb politikai írá.i sait és tanulmányait tartalmazza:! Ezen kívül a kötet tartalmazza! Leninről, Mehringről, Bebelről] stb. szóló tanulmányait is. A Tolna megyei Népújság gyermek-szépségversenye július 24- vel kezdődik. Pályázni lehet egytől tíz éves korú gyermekek (fiúk, lányok) lehetőleg levelezőlap nagyságú mellképeivel, Valamennyi közlésre alkalmas mellkép a Népújságban megjes lenik. s az olvasók döntik el, ki lesz a gyermek-szépségverseny első helyezettje. Szavazni úgy kell, hogy a Népújságból kivágjak annak a gyermeknek a képét, amelyet a legszebbnek tartunk, azt beküldjük a Népújság címére. A verseny nyertesei között értékes díjakat sorsolunk ki. /• díj gyermek kerékpár IIo díj babakocsi (babárai) III. díj roller IV, díj diavetítő V. díj hajasbaba A VI.—X. helyezettek között is értékes játékok kerülnek kit sorsolásra. A X-től XV: helyezettek pedig oklevél díjazásban részesülnek. A versenyzők iényképét mór most be lehet küldeni. (Cím: Tolna megyei Népújság, Mártírok tere 15—17. Gyermekszépségverseny jeligére.) Megmozdult a boxkikészítő — ötvenhatban kezdődött a baj, akkor, amikor a tiszavirág életű ellenforradalmi munkástanács volt az úr. Akkor szerelték le a gépekről a tökéletes védőberendezéseket. — És azóta is figyelmetlenebbek az emberek... — Nem mindegyik, a balesetek nagy része nem a figyelmetlenségből adódik. Más technikai dolgok is közrejátszanak itt... — Igaza van Perger elvtárs, hát ezt beszéljük meg, meg azt, hogy maguk majd mit tesznek a munkások védelme érdekében. Balatoni István biztonsági megbízott és Perger Imre főművezető beszélget az irodában. Az aktuális munkavédelmi kérdéseket hányják vetik, hogy kialakuljon az üzemrész versenye, s ennek nyomán csökkenjen a balesetek száma... — Aztán te mit hoztál, mit javasolsz? Balatoni kiteregeti maga elé a mindentudó kis füzetet... — Oravecz elvtárs brigádjára gondoltam elsősorban. A TMK- sok vizsgálják át a gépeket a je lenlétünkben és megmondjuk, hogy hova milyen védőberendezést tegyenek. — Ez jó, és még mit javasolsz? — A csövet a kikészítőben emeljük magasabbra, amelyikbe a múltkor egy munkás a fejét beleütötte. — Ezt ne, mert a csövet már megcsinálták. — Tisztaság, rend... — Ezt nem vesszük be a ver senybe, ez természetes. Az „átlagamerikai“ véleménye — Beszélgetés nyolcezer méter magasságban — Felhők felett suhan az IL—18-as. Ilyenkor unatkoznak az utasok. A tájból nem látszik semmi. Mindent eltakarnak a felhők. Budapesttől Moszkváig az út még az IL—18-assal is órákba telik, pedig a gép tízpercenként 100 kilométer utat tesz meg. Megindul a beszélgetés. A repülőgép utasai sokféle emberből tevődnek össze. Idegen beszéd keveredik a magyarral. Előttem a Szekszárdi Mezőgazdasági Gépjavító fiatal munkásai közül ül néhány. Jutalomüdülésre mennek Moszkvába. Hátam mögött egy alföldi faluból jött tanácselnök beszélget idős, fehérhajú asszonnyal, aki Moszkvában tanuló fiát megy meglátogatni: Közvetlenül mellettem idős házaspár ül. Angolul beszélnek. Az asszonyon pirosbéléses pepita kosztüm van, a férfi ingre vetkőzve magyaráz valamit nagy hévvel. A jobboldali üléssor szélső székén ülő feketehajú hölgy is megszólal váratlanul. Angol nyelven tesz fel kérdést a házaspárnak. És ekkor megtörténik a csoda! A két idős ember, aki eddig egy szót sem ejtett ki a száján a mi nyelvünkön, megszólal csaknem egyszerre hamisítatlan magyarsággal. Először csak mindenki ómul, aztán megindul a beszélgetés. Kérdések ostromolják a két öreget és a kérdések alapján kiderül, hogy mindketten harminc évvel ezelőtt Amerikába kiszakadt magyarok, akiket a kíváncsiság hazacsalt, s miután megnézték Budapestet, mehnek tovább Moszkvába. Az idős házaspár alig győzi a kérdésekre a választ. — Mióta élnek Amerikában? — Harminc éve. — Miért mentek ki? — Munkanélküliek voltunk. — Most mivel foglalkoznak? — A férjem portás, én pedig vegytisztító üzemben dolgozom — válaszolja a néni. — Felvették az amerikai állam- polgárságot? — Igen. Húsz évvel ezelőtt. — Mióta készülnek erre az útra? — Pontosan huszonnyolc éve. Azóta gyűjtöttük a pénzt, — És miért mennek Moszkvába? — Háromezer dollárt gyűjtöttünk össze, azt hittük csak a budapesti útra lesz elég, aztán Budapesten rájöttünk, hogy még Moszkvába is kijuthatunk rajta. Itt „Keleten” olcsóbb az utazás Nagyon kíváncsiak vagyunk Moszkvára! — Mi a véleményük Budapestről? A férfi válaszol. Hangjából és mozdulataiból érződik az elragadtatás — Soha még ilyen gyönyörű nem volt a város és nem lakta még ilyen megelégedett nép. — Mi a véleménye a mai amerikai politikáról? — Az, ami az átlagamerikai állampolgár véleménye. — És hogy vélekedik az átlagamerikai? Körülnéznek, megállapítják, hogy nem ül-e valami „nyugati-’ kereskedelmi utazóféle a közéiben. s csak azután válaszol a férfi. A hangja halk, de szinte átforrósodik az őszinteségtől. — Az átlagamerikai békét akar és utálja a militaristákat.:. így van kérem ... Az átlagamerikai az élet és a béke mellett van, nem akar gyarmatokat, nincsenek nagyratörő szándékai, leköti a munka és a család. — Nézzék csak! Ezek a széles gabonatáblák még talán háromezer holdat is kitesznek! — kiált fel a tanácselnök, aki eddig szótlanul nézte az ablakon keresztül a felhőket. Megszakad a beszéd, mindenki az ablakhoz húzódik. Kiértünk a felhőzónából. Alattunk a széles, nagy szovjet síkság gabonatáblái és fehértörzsü nyirfaerdők láthatók. A földeken emberek szorgos- kodnak. Nyugodt, derűs békesség árad a tájból. Megint az öreg amerikai állampolgárrá vedlett magyar hangja hallható. — Higgyék el kérem, az átlagamerikai előtt ma Hruscsov népszerűbb, mint Eisenhower, bármilyen furcsán is hangzik. Eisen- howert nagyon megutálták esztelen kalandorkodása miatt az utóbbi időben. H. T. — Munkavédelmi ötletnap, mondjuk havonta egyszer. — Ez jó, majd a művezetőkkel megtárgyalom. — Jó lenne a lépcsők szegélyét fehérre meszeltetni. — Ez tényleg fontos, majd szombaton idejön a kőműves ezt is megcsinálja. — Az új épületrész betonpadozatát is meg kellene javíttatni* mert a bak-kocsit nem lehet rajta eltolni olyan göröngyös. — Hát ezt majd az igazgató elvtárssal beszéljük: meg, mert az még az építő vállalat munkája, az az ő selejtjük. De ha ők nem hajlandók, mi megcsináltatjuk, az ő költségükre. — Megsürgetem az új bakkocsik leszállítását is. — Az jó lesz, legalább nem kell félni, ha mind a hetven darab gumikerekes kocsi itt lesz, hogy baleset éri a szállítómunkásokat... És így beszélik meg sorjában a műhely baleseti veszélyes munkahelyeit, berendezéseit. Közben pedig a főművezető és a biztonsági megbízott kis füzetébe mind több bejegyzés kerül, a feladatokról, az elintézésre váró fontos dolgokról. Két óra hosszat is tartott a beszélgetés, amikor sor került a boxkikészítő műhelyrész versenyfelhívásának — nyersfogalmazás — elkészítésére. Délután már a műhely adminisztrátora gépelte a műszakváltáskor a dolgozók által is jóváhagyott, kiegészített versenyfelhívást tizenöt példányban, és este már minden műhelyben tudtak arról, hogy a boxkikészítő kétszázhatvan munkása megmozdult, és sokat tesz a következő három liónapban, hogy a munka biztonságos legyen. — Megkezdték a mözsi út mellett a palánki nádas tavalyi nád- termésének feldolgozását. Közel százezer kéve nádat és ötezer négyzetméter nádpadlót készítenek a Talajerőgazdálkodási Vál* lalat munkásai.
