Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-17 / 142. szám
V TOLVA IWEGYEJ VEPÜJSÄG I960, június 1?. Lengyelországi utijegyzetek (5) fi Wawel kincsei Ha külföldi fordul meg Krakkóban és a város nevezetességeit akarja látni, egész biztos, hogy mindenekelőtt a Wawel-re, illetve a Visztula menti Wawel-dom- bon épült királyi palotára és a katedrális templomra kíváncsi. Nékem szerencsém volt, hogy turisztikai szempontból „uborka- szezon” idején voltam Krakkóban, így nem kellett órákig sor- banállnom, hogy megnézhessem a Wawelt. Igaz, voltak most is látogatók, a reneszánsz stílusban épült királyi palota négyszögletes udvarán éppen egy csapat iskolásgyereket fényképez egy ugyr ■■ csak „műemlékszámba” menő. talán múlt századbeli műtermi kamerával az élelmes „ügyeletes fényképész”. A gyerekek — valamelyik szomszéd városba valók — kirándulni jöttek Krakkóba, emlékül majd egy, a palota udvarán készült csoportképet visznek haza. Évszázadokkal ezelőtt lovagi tornákat rendeztek ebben az udvarban. A nézők, a király és udvara, a körbefutó erkélyekről, függőfolyosókról nézték a játékokat. Tehát forgalmas volt ez az udvar azelőtt is. De annyian, mint most, bizonyára nem koptatták a kövezetét. Tavaly hétszázezer látogatója volt a Wa- wel-nek. így aztán csak kicsit lepődöm meg. amikor a palota bejáratánál, mielőtt elindulnánk, a ..Követék lépcsőjén” posztópapucsokat kapunk. Közönséges cipőben nem lehet belépni, az elővigyázatosság érthető, a csillogó és tökéletesen tiszta márványlépcsőkön, padlókon talán még nagyítóval sem lehetne egy porszemet találni. És mi történne, ha a cipőből kiálló szög megkarcolná a márványt? Krakkó volt a XVII. század első feléig Lengyelország fővárosa, királyainak temetkező helye. A lengyelek — mint megfigyeltem — „szent áhítattal” ejtik csak ki a „Wawel” nevet. És amikor vendéglátóimnak az első napok után eldicsekedtem, hogy már mennyi mindent láttam, mióta Lengyelországban vagyok, „ha a Wawelben nem voltál, akkor még nem láttál semmit az országból” — válaszolták. Pedig nincs itt minden. A háború vége felé a menekülő németek elhurcolták a Wawel kincseinek nagy részét, pont a legértékesebbeket. Azok jó része most Kanadában van ugyanúgy, mint a magyar történelem számos ereklyéjét is Amerikába „menekítették” és hallani sem akarnak visszaadásukról. Igaz. néhány darabot már visszakaptak a lengyelek, de még mindig tart az immár másfél évtizedes huzavona. A toll gyarló eszköz az ember kezében, nem merek vállalkozni arra, hogy teljes hűséggel számoljak be a látottakról, a szebbnél szebb festményekről, a hatalmas gobleinekről. műremekekről, amit itt a lengyel királyok évszázadok alatt összegyűjtöttek. Ezeket látni kell. Inkább csak néhány érdekesség leírására szorítkozhatom. Teremről teremre megyünk a palotában. Megmutatják Jadwiga (Hedvig) királynő lakosztályát, az ölnyi vastag falba vágott ablakot, amelynek alsó része kétoldalt lépcsőzetesen van kiképezve, itt szokott üldögélni a királynő. A néphit szerint, ha egy asszony nagyon akar gyereket, elég egy pillanatra leülnie ide, lesz eredmény. A szobából egy kis ajtó nyílik a csigalépcsőre, ahol Hedvig szokott találkozni korábbi vőlegényével, Vilmos herceggel. Apja, Nagy Lajos magyar király ugyanis először Vilmosnak szánta lányát, hatéves korában vele jegyezte el, csak később, dinasztikus okok miatt lett Jagelló litván fejedelem — akit aztán lengyel királlyá koronáztak — felesége és így a Ja- gelló-ház ősanyja. Több termet foglal el a gob- leingyűjtemény — itt van Európa leggazdagabb góbiéin- és sátorgyűjteménye. — A falakat kordobai bőrtapéta borítja. El sem fér a hatalmas tróntéremben asszonyoknak — lányoknak Vitatkozom a „Jóéjszakát gyerekek*' című cikk írójával! az a nagy török vezéri sátor, amit Szobieszki János hadvezér — a későbbi III. János lengyel király — zsákmányolt. A falakon zászlók, a grünewaldi csatában zsákmányolták az egyesült lengyel és litván seregek a megsemmisítő vereséget szenvedett német lovagrendtől. És ébben a teremben, ahol beszélgetni is csak suttogva merünk, a második világháború alatt a város német gaulleitere házimoziját rendezte be. Minden teremnek neve van. Az egyik a „madarak alatti terem” — a mennyezetet madárfreskók díszítik. — A „Fejek alatti térem” onnét kapta nevét, hogy kazettás mennyezetének mind a 195 kazettájában egy-egy fejszobor volt. Páncélos vitézek, főpapok, udvarhölgyek fejei. I. Zsig- mond király — „öreg Zsigmond" — tüntette ki ezzel udvarának legelőkelőbb tagjait. Az ország felosztásakor a fejeket kiszedték és Pétervárra vitték — az egész palotát ugyanis nem lehetett elvinni —, majd az Októberi Forradalom után a szovjet állam & még megmaradt harminc fejet — a többi elkallódott — visszaadta Krakkó városának. így most csak e harminc fej díszíti a mennyezetet. A legkülönbözőbb arcok láthatók, legfeltűnőbb egy női fej, akinek a szaja — mintha fogfájós lenne — be van egy kendővel kötve. íme a történet: Egy alkalommal, amikor a király „ítélőnapot" tartott, az illető udvarhölgy — a krónika nem jegyezte fel a nevét — közbeszólt, hogy „ítélj igazságosan. király!”. Súlyosan megsértette ezzel az udvari rendet. ezért bizonyos ideig csak bekötött szájjal jelenhetett meg az udvarban; Beszélik azt is, hogy azért kapta a szájkötést, mert nagyon pletykás volt. Némelyik királyi lakosztályban teljes az „összkomfort”, No, nem mai értelemben, értve e fogalom alatt a fürdőszobái, gázt, villanyt. III. Zsigmond hálószobájából egy ablak nyílik — alatta márvány zsámoly — a mellette lévő kápolnára, ahol a pap állt készenlétben a király szolgálatára. A másik oldalon ajtó nyílik a királv dolgozószobájára, amely egyben alkimista laboratórium is volt. Zsigmond ugyanis nemcsak pártolta az aranycsinálás „tudományát”, hanem gyakorolta is, okozva ezzel több tüzet a palotában A rossz nyelvek szerint egy ilyen esetből keletkezett tűzvészben égett le a palota és tette át Zsigmond székhelyét az új fővárosba. Varsóba. A katedrális templomban és a hozzáépített Zsigmond kápolnában királyok és Lengyelország történelmének nagyjai pihennek, igaz. hogy nem háborítatlanul. Hedvig királynő sírja és alabást- rom síremléke a századfordulókor került át az oltár mellől a Zsig- mond-kápolnába. Lengyelországban évszázadokig folyt a mozgalom a királynő szenttéavatásáért. A lengyelek között nagyon népszerű volt a magyar királylány. rajongásig szerették, tisztelték. Számtalan történet, legenda van a királynő jóságáról, a szegények iránti szeretetéről. A Garbarska utcában, a karmelita- kolostor falában rács védi a fal többi részétől elütő, vakolatlan követ, felette a felirat: „Stopka Królowej jgdwigi.” — „Hedvig királynő lábnyoma”. Történt ugyanis, hogy egy alkalommal egy szegényember1 kért segítséget a királynőtől. Hedvig lehajolt, és brilliánsokkal kirakott csizmájáról levett egy drágakövet és odaadta a szegériyembernek. A kövön, amelyre csizmáját tette, megmaradt a lábnyom. Tényleg, látni valami mélyedést a kőben, de sehogy sem tudom azt lábnyomra hasonlítani. Egyszóval, a századfordulókor napirendre került a szenttéavatás ügye. az ehhez szükséges „csodákat” már összegyűjtötték, dehát ez egyedül nem elég az üdvösségre. Az ilyen ügyhöz — mint mindenhez, amit Rómában intéznek — pénz kell, mégpedig nem is kevés (erről egyébként bővebbet később). A szükséges pénz pedig nem gyűlt össze. Igv aztán nem lett a szenttéavatásból semmi, az oltár mellől — ahol csak a szenteknek van helyük — elkerült a királynő sírja, az új nyugvóhelyen pedig persely, rajta a felirat: „Adakozzunk Jadwiga szenttéavatásáért”. Nem tudni, mikor kerül sor a .perújrafelvételére", és hogy Rómának megfelel-e a mai Lengyel- ország pénze, de úgylátszik, érvényes az a közmondás, hogy ,.a pénznek nincsen szaga". Azt hiszem. a lengyelek, akik tiszteletben tartják történelmük nagyjainak emlékét, féltő gonddal őrzik műemlékeiket, egészségben meglesznek anélkül. Jantner János Elnézést kérek, hogy levelemmel zavarom Önöket, de úgy érzem, hogy nem hagyhatom hozzászólás nélkül a június 10-i számban megjelent cikket, melynek címe: »Jóéjszakát gyerekek«. Ebben az író kétségbeesett panaszos hangon arról a »tűrhetetlen« 'llapotról ír, amelyet a gyéreitek zombat és vasárnap este végbe- isznek a Sörkertben. Mint érdekelt »fél« engedjék meg, hogy egyéni véleményemet fejezzem ki ezen cikkel kapcsolatban. Ha csak lehet, mi is elmegyünk vasárnap esténként a Sörkertbe egy pohár sörre. Bizony elvisszük magunkkal kislányunkat is, aki szintén jól érzi magát, amikor hasonló kordákkal összetalálkozik és eljátszanak együtt. Megváltjuk soha sem jutott eszünkbe, hogy az a kis játék, amit ők ott végbevisznek, valakire is bosz- szantó volna. Arra hivatkozik a szerző, hogy ilyenkor már a kicsikéknek az ágyban van a helyük. Szerencsére még nincs felállítva olyan »szabály«, hogy kiKínában már nem nyomorítják ei a nii lábat, de Európában annál inkább Tudjuk, hogy a népi Kínában mái' nem nyomorítják el a nők lábát, hogy kisebbnek látsszék, viszont Franciaországban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nők ugyanebből az okból leopc- ráVtatják a lábuk kisujját. Londonban egy sebész évszázados kínai szokásokra emlékeztető módszerrel próbálkozik: erősen összekötözi a negyedik és az ötödik lábujjat, hogy elnyomorodva kisebbnek, keskenyebbnek tűntesse fel a női lábat. nek, mikor kell lefeküdni, nagyon jól tudják azt a szülők, hogy mikor van a lefekvés ideje. Ma már sok szabály megdőlt, s ami rég volt, az a múlté, régen volt az, amikor harangszóval kellett lefeküdni, hogy a kicsinek eszébe ne jusson vacsorát kérni, mert nem volt mit adni nekik, akkor úgy gondolták az álom majd elfelejteti velük az éhségét. Ma már, amikor gondtalan életet teremtettek számukra, jóllakva, vacsora után egy kis sétára vagy egy kis játékra viszik a Sörkertbe a szülők kicsinyeiket, csak elvetemült gyermekgyűlölő lehet az, aki ebben hibát lát. De mennyiben zavarja ez a sörkerti játék a vendégeket? Csak akkor játszanak, ha a zene megáll, mert tánc közben figyelik a zenészeket és talán ez sem olyan nagy bűn! Úgyis elhangzik a figyelmeztetés a szülők részéről, ha a gyermek túlságosan belemerül a hancúrozásba. Ideges talán a tisztelt vendég az ilyen gyermekkacaj hallatán? Lehet, de talán ez inkább a pincérek rendszertelen ide-oda kapkodó felszolgálásának tudható be, amit igyekszik gyermekekre rákenni. Hála a Vendéglátó Vállalatnak, hogy most már annyi féle szórakozási lehetőségek vannak (Kispipa. Kis- kulacs. Vasúti, Táncos, stb.), hogy akinek sérti a fülét a gyermekzsi- baj és gyermekek tánca, válogathat olyan helyeken, ahol nincs ez a »tűrhetetlen« állapot. A Sör- kert akkor is megtelik, mert szerencsére ilyen gyermekgyűlölő vendégek csak kevesen vannak. Nem tudom véleményemmel egyetértenek-e, de én így érzem, s ezért írtam meg. László Ferencné Szekszárd. Csatár Á Vörösmarty tsi-t patronálja a bonyhádi téglagyár Már múlt évben is eredményesen patronálta a bonyhádi téglagyár munkás kollektívája a helybeli Vörösmarty termelőszövetkezetet. Több alkalommal juttattak a tsz-nek negyedik osztályú téglát. Az idén tavasszal felújították a patronálési szerződést, a gyár vezetői már tárgyaltak a szövetkezettél, hogy vegyék át a gyárban felhalmozódott közel harminc köbméter negyedik osztályú téglát. A tégla kiválóan alkalmas alapzatba építésre. A termelőszövetkezet vezetői elfogadták a tég. lagyáriak segítségét. Az idős asszonyok és a terhes anvák érdekében Napjainkban nagyon sokszor tapasztalhatjuk — sajnos —, hogy általában a fiatalság, lányok és fiúk nem adják meg a kellő tiszteletet, megbecsülést az idősebbnek. Hány és hány alkalommal láttam már rogyadozó térdű nénit állni a buszban, vagy villamoson. A mellette ülő fiatal vagy középkorú férfinek eszébe sem jutott, hogy átadja helyét. S bizony adódik úgy is, hogy az üzletekben, vagy mészárosnál sorba kell állni. Nagyon ritkán fordul elő az, hogy valaki előre engedi az időseb nénikét, akinek nehézzé vált már hosszú évek múltán az állás. Aztán van rosszul értelmezett illem is. Hallottam olyat is, hogy a bálba készülő lány csak azért ad.ia át a villamoson a helyét a vén »nyanyának«, mert félti remekbeszabott új kisestélyi ruháját. Aztán itt. vannak a terhes anyák, ök talán azok, akiket mindenek előtt és bárhol megilletne az elsőbbség. Hiszen szívük alatt új élet csírája bontakozik. Megilleti őket az. elsőség mindenütt, a hentesnél, az. orvosnál, a fodrásznál és bármely utazási járaton. Tisztelet, megbecsülés koszorúja övezze őket. A megbecsülés és segíteniakarás vezéreljen velük szemben. — Mert az állam is a lehetőségekhez mérten megad mindent. Jónéhány hetes szülési szabadsagot, szülési segélyt, babakelengyét. Külön várótermet biztosít számukra, külön ülőhelyei biztosít a vonaton és még a villamosokon is, amit nem illik elfoglalni, ha egy jövendőbeli anya áll mellettünk. És nekünk fiataloknak elsőrendű kötelességünknek kell tekintenünk azt, hogy ilyen ne fordulhasson elő. És senki ne élhes- -en ilyen fajta panasszal, a mai "irtrlság felé. Mert gondoljuk meg csak mi is megöregszünk. Felettünk is eljár majd az idő. S bizonyosan jóleső érzéssel vesz- szük tudomásul, amikor egy nálunk fiatalabb segédkezet nyújt. És ha most nem vagyunk előzékenyek, talán idők múltán bántani fog a lelkiismeret, hogy nem voltunk készségesek és udvariasak. És, hogy követeljük, milyen jogon várjuk majd el azt, hogy a későbbi generáció megbecsüléssel viseltessen irántunk, ha mi nem mutatunk jó példát nekik. Most csak az idős nénikről és terhes anyákról írtam. Ez a nők rovata. De ez nem zárja ki mindazt, hogy az udvariasság és előzékenység nem illeti meg az idősebb férfi korosztályt is. (balázs) Újfajta vasalódeszka Párizsban nemrég került forga. lomba az újfajta vasalódeszka, amelynek huzata különleges, szilikonnal kezelt pamutanyag, amelyet alumínium fóliárahegesz^ tenek. A vasalás a pamutanyagon történik, de mivel az alatta levő aluminium réteg kitűnő hővezető, ezért ugyanúgy felmelegszik, mint a vasaló, a ruha tehát egyetlen mozdulattal jobb és balfelén tökéletesen kisimul. Az új eljárás hallatlan előnye, hogy a vasalás félannyi időt vesz igénybe és jóval kevesebb’ áramot fogyaszt. — Heinz Rühmann Svejk "Terepében. Egy német fiimvá rlat Ausztriában új Svejk-filmet forgat, melynek főszerepét Heinz Rühmann játssza. A film rendezője Axel von Ambesser. — Hetvenegy éves dok‘nr;~lö'(. A 71 éves Francis Gouvril a napokban nyújtotta be doktori disz- szertációját a Rennes-i egyetemen. A különös disszertáción 30 éve dolgozik, miközben az anyag gyűjtéséhez kerékpáron bejárta egész Franciaországot.
