Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-02 / 129. szám
4 frOLNA MEGYEI VEPÜJSÄG i960, június 2. Letenyei György: A tegnapból a holnapba (t) I960, január 12-én Gerjen valamennyi mezőgazdaságból élő lakosa tagja lett a termelőszövetkezetnek, meg lehetett rendelni a Bonyhádi Zománcgyártól a táblát, amely majd az út mentén hirdeti: Gerjen termelőszövetkezeti község. Ezzel a pár szóval el is lehetne intézni a dolgot és lezártnak tekinteni az átalakulást. Ahhoz azonban, hogy az egész átalakulási folyamat a maga bonyolultságában és sokrétűségében tisztán álljon előttünk, felvázolom a község helyzetét, az átszervezés munkáját, az átalakulást egészen addig a pillanatig, amikor a közgyűlés zárszavával megkezdődött az új fejezet a község történetében. Az új fejezet, az igazi történelem, mert bátran nevezhetem az eddigi éveket, évtizedeket a község előtörténetének. Ami most kezdődik az merőben más, mint a régi volt: minőségileg új, nem is hasonlítható az eddigiekhez, formájában sem, de különösen nem tartalmában. Az új, az igazi történelem megírása a jövő feladata, annak ma még csak körvonalai látszanak kibontakozni. Viszont az új történelem a régi méhében születik, abban gyökerezik, s azok az emberek fogják majd az újat csinálni, akik a régit élték ezidáig. A régi történetre utalni néhány mondattal, nagyon is jellemző esemény felelevenítésével, és a felszabadulás óta eltelt előtörténet, majd az átalakulás felvázolása éppen annak érdekében szükséges, hogy már most az indulásnál tisztán látsszék, mi az a felesleges sallang, amit elhagyni elengedhetetlenül szükséges, mi az, amit megőrizni kötelesség, s talán a régi ismerete segít egy kis világosságot deríteni arra a kérdésre is, amely manapság a legégetőbb, a legfontosabb: Hogyan tovább? • Zsákutca. Ez volt az első érzésem, amikor december elején ebbe a községbe jöttem, hogy egy hónapig együtt éljek a falu lakosságával, nem úgy, mint újságíró, hanem mint nép nevelő, aki elsőrendű feladatának nem azt tekinti, hogy megörökítse a falu és az átszervezés történetét, hanem hogy részese, előmozdítója legyen a nagy átalakulásnak. Fadd irányából kanyarog a gidres-gödrös makadámút, lép- ten-nyomon követelve már a javítást. Messziről nézvést korántsem mondható csinosnak, vagy pláne szépnek a község képe. Hogy éppen a temető fogadja az idetartó utast, egyenesen lehangoló. S utána a gödrök, melyekben még tavasziőszi időkben is bokáig, térdig- érő víz áll, nemhogy javítana az összképen, inkább rontja azt. A benne hentergő disznók viszont arra mutatnak, hogy az állattenyésztés jó színvonalon áll a községben. De most december van, a víz hátára hártyát vont a jég, a sarat jóindulatúan betakarja a szállingózó hó, s a temető komorsága is feloldódik a köny- nyű, vattafehér takaróban. Bent a faluban következik az első nagy meglepetés. Nyílegyenes, rendezett utcák, csinos, jól karbantartott házak, sok a betonjárda, sok a fa, az István király utca gesztenyesora egyenesen szépnek mondható, s a tanácsházán belül olyan szép kultúrterem várja a művelődni, szórakoznivágyókat, hogy megirigyelhetné nagyon sok község. Zsákutca. S vajon csak azért és elsősorban azért, mert egyetlen kövesút szeli át a falut? Egyetlen kövesút, amely a Duna-parton véget ér, hogy innen már csak a réven lehessen a túlsó partra jutni, ahonnan világos időben jól látni a kalocsai út kettős jegenyesorát. — Vasútállomás nincs, az acélpálya messze elkerüli Gerjent, az autóbusz napjában négyszer jelenik meg a községben, ez jelenti az egyetlen gyors, korszerű összeköttetést a világgal, no meg azok az autók, amelyek így szervezés idején gyakrabban, egyébként meglehetősen ritkán állnak meg a tanácsháza előtt. De ez indokolja-e a zsákutca elnevezést? Aligha, hiszen a rossz összeköttetés ellenére is élénk kapcsolatot tartanak fenn a gerjeniek a szomszédos községekkel, de a Duna túlsó partjával is. S amint a későbbiekben majd kiderül, sok szempontból számos község irigykedve nézhet a gerjeni állapotokra. Hogy mégis ezt a sötét és lényegében elmarasztaló elnevezést használtam, annak jól megalapozott oka van. s a tények cáfolhatatlanul bizonyítják. Az összlakosság 1893 fő — legalábbis akkor ennyi volt — ebből 1300 paraszt. A családok többsége 3—8 holdas, legfeljebb ötven parasztnak van három holdnál kevesebb, s talán húsznak nyolc holdnál több földje. A földek minősége kiváló. Senkit ne tévesszen meg az, hogy mégis 10—12 aranykoronára vannak besorolva. Ez még annak az emléke, hogy a Tolna megyében közismert gerjeni nagybirtokos, Madi Kovács, annakidején saját földjeinek aranykorona értékét alacsonyan állapította meg (tehette. hiszen ő volt a főispán), hogy kevesebb adót kelljen fizetnie, így aztán persze a szomszédos parasztok földjeit is hasonlóan alacsonyra kellett értékelni. — Mondanom sem kell, hogy ezzel a gerjeni parasztok jól jártak. A lakosság jómódú. Ezt fejlett gazdálkodásuknak köszönhetik. Az állattenyésztés mellett, amely igen fejlett, a különböző zöldségféleségek hozzák a legnagyobb hasznot, amelynek nagy részét primőráruként — hála a hajóállomás közelségének — Pestre szállítják. Szokatlanul tájékozott, művelt nép lakja a falut. A kultúra iránti igény feltűnően nagy. Erre csak néhány példát. A könyvtár — ennél elha- nyagoltabbat egyébként még nem sok községben láttam — havi forgalma meghaladja a kétszáz kötetet. Körülbelül ötszáz újságpéldány jár a faluba. A rádiótulajdonosok száma 351, minden háromnegyed házra jut egy rádió. Televíziós készülék négy van a faluban. (Az adatok januáriak, azóta természetesen történhetett némi változás.) Amit eddig felsoroltam, éppen az ellenkezőjét látszanak bizonyítani, amit a cikk elején írtam. Hogyan is állunk hát azzal a zsákutcával? Mert hogy zsákutca, bizonyítódik az itt következőkből. Fejlődik a Sióagárdi Népművészeti Szövetkezet j Rövid, mindössze kétéves múltára tekint vissza a Sióagárdi Nép- <művészeti Szövetkezet. Két évvel < ezelőtt Király Irén és Illy Irma <pedagógusok voltak a kezdemé- <nyezői. Azt mondani sem kell, jhogy szívesen álltak melléjük a ^sióagárdi hímző asszonyok, Var- <ga Ferencné, Tóth Jánosné és a < többiek, hisz nem kevesebbről < volt szó, mint arról, hogy a sió- jagárdi népművészetet fellendítsék. Hozzáfogtak a tagtoborzásához. Munkájuk eredménnyel járt, jma már 70 tagot számlál Sió- ^agárdon a népművészeti szövet- ékezet. é é Sokat lehetne írni a két év é előtti kezdeti nehézségekről, amelyekkel meg kellett küzdeniük <Fáradozásuk azonban nem volt é eredménytelen, amelyet bizonyít éaz is, hogy ezúttal már sikereikéről írhatunk. A sióagárdi hímző é asszonyoknak nem kis részük 3 van abban, hogy népművészetük, i amelyben a magyaros, szlá- Jvos hatások mellett bizonyos svá- *bos vonások is érvényesülnek, vi- élágszerte egyre ismertebbé válik. é Először a brüsszeli világkiállításon szerepeltek nagy sikerrel éEzt követően szaporodtak a megrendelések. A szövetkezet tagjai é— többségükben parasztasszo- 3nyok — amikor a kinti munkák é szünetelnek a téli hónapokban, ^különösen szépen dolgoznak. Február hónapban például 11 000 forintot forgalmaztak. Április 4-re ébeneveztek a HISZÖV által hirdetett országos versenybe, amely- ére 14 különböző hímzést és szőt- 3 test készítettek. A beküldött pályamunkák közül egy hímzésük í helyezést ért el, négy munkadarabjuk pedig eljut a július hónapban Moszkvában megrendezésre kerülő népművészek világ- kiállítására is. A sióagárdi asszonyok büszkék szövetkezetükre és arra, hogy rövid kétéves munkájuk után két tagjuk, Varga Ferencné és Tóth Jánosné immár alkotó-díjas népművészek. A szövetkezet tagjai a hímzések és szövések készítésén kívül foglalkoznak a régi népművészeti hagyományok felgyűjtésével is. Dédelgetett tervük egy kisebb tájmúzeum létesítése. Néhány hónappal ezelőtt a lelkes kis csoport hozzá is fogott a régiségek felgyűjtéséhez, amelyek már eddig is komoly értéket képviselnek. A kutatás nyomán többek között előkerült két — több százéves motívumokkal díszített —- pruszlik, kendők és térítők, fehér és színes hímzéssel. Találtak régi. kivarrott párnákat, subrikolás- sal díszített» ingeket, cifrabokájú kapcákat, remekbe faragott rokkafákat és egy 1720-ból származó, ónból készült cizellált keresztelő kancsót. A Sióagárdi Népművészeti Szövetkezet lelkes tagságát most újabb öröm érte. A TIT Tolna megyei szakcsoportja, amely a tavasz folyamán színes diafilmet készített a sárközi népművészetről, most Tolna megye másik néprajzilag rendkívül érdekes vidékéről, a sióagárdi népviseletről és népművészetről készít színes diafilmet. A filmet megfelelő magyarázó szöveg kíséretében a megye iskoláiban, valamint a TIT ismeretterjesztő előadásai keretében is bemutatják. P.-né (Folytatjuk.) Tolna megye Művelődésügyi Állandó Bizottsága a megye művelődésügyi beruházási tervjavaslatáról tárgyalt Megyénk Művelődésügyi Állandó Bizottsága Gróh Józsefné elnökletével kedden tartott ülést, Änelyen megtárgyalta a megyei tanács művelődésügyi osztályának a második ötéves tervvel kapcsolatos beruházási tervjavaslatát. Tucsni László előadó ismertette a bizottság tagjaival a művelődés- ügyi osztály elgondolását az 56 millió forintos hitelkeret felhasználását, amely szerint az osztály a megye óvodahálózatát 2755 férőhellyel kívánja fejleszteni. Ebből tisztán állami beruházásból 75 férőhely, 2400 férőhely társadalmi úton állami támogatással, 280 férőhely pedig tisztán társadalmi úton valósul meg majd a második ötéves terv folyamán. Ez a férőhelyfejlesztés annyit jelent, hogy az óvodáskorú gyerekek óvodai foglalkoztatását öt esztendő leforgása alatt a jelenlegi 41 százalékról 63 százalékra növeljük; A második ötéves tervben továbbra is súlyponti kérdés lesz az általános iskolai osztálytermek számának növelése. Állami beruházásokból 50 új általános iskolai osztályterem épül, míg közös forrásból, nagyobbrészt helyi erőforrások igénybevételével, illetőleg tisztán helyi erőforrásból további 44 tanterem építését tervezik. A tervek szerint a megye általános iskolai tanulólétszáma 1963-ban éri el a legmagasabb pontot: 38 100 lesz a várható tanulólétszám, innen kezdve apad és már 1965-ben az 1962-es szintre esik vissza. A tervezet szerint nem vál tozik az egy tanulócsoportra eső tanulólétszám, amely jelenleg is 30 és ennyi lesz 1965-re is. Az új tanteremépítések következtében, annak ellenére, hogy 72 tanteremavulással is számol a tervezet, tovább javul az egy tanteremre jutó tanulócsoportok száma és a tervév utolsó esztendejében már csak 109 tanulócsoport jut 100 tanteremre. Ismét közelebb kerülünk tehát a váltakozó oktatás teljes kiküszöböléséhez. Foglalkozott az előadó a politechnikai oktatás bevezetésével is. Ennek kapcsán elmondotta, hogy a művelődésügyi osztály elgondolása szerint a második ötéves terv utolsó évére már valamennyi olyan általános iskolában bevezetik a politechnikai oktatást, amelyet önálló, vagy körzeti központi iskolának jelöltek ki. Ezután .részletesen ismertette az osztály általános iskolai beruházási programjavaslatát. Részletesen szólt az előadó a középiskolák fejlesztéséről is. Elmondotta, hogy a második ötéves terv folyamán az általános iskola VIII. osztályát az eddigi 2930 helyett 1965-re már 3650-en fogják elvégezni. Ennek megfelelően a középiskolákba felvehető I. osztályos tanulók számát is öt esztendő leforgása alatt 1025-ről 1260-ra, az összes középiskolai tanulócsoportok számát pedig 102-ről 121- re kell felemelni. Fentiekre tekintettel 24 középiskolai osztályterem építése vált szükségessé beruházási hitelből. Ez a 24 középiskolai osztályterem Pakson, Bonyhádon, Szekszárdon és Bá- taszéken fog majd megépülni, de emellett tornateremmel és előadó, termekkel kívánja a művelődés- ügyi osztály fejleszteni a duna- földvári gimnáziumot, a tolnai és tamási gimnázium pedig tornatermet kap majd a tervidőszakban. Szóba került az iregszemcsei gyógypedagógiai intézet fejlesztése. a tamási, valamint a dombóvári járási kultúrotthon építése, nemkülönben a szekszárdi diákotthonok fejlesztésének a kérdése is. ÍO. 1=) '¥’***•• " & TSZtagoÁc őioctos jiőfiQcftrfiLá£(Z aiJllatforgalmiVállalattal (6)
