Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-11 / 137. szám
I960, június 11, TOLNA MEGYEI NEPÜ.TSÁG 3 Új úton a Megjavult a vezetés, gyönki Vörös Csillag Tsz új módszerekkel gazdálkodnak, lelkesítitek a jövő kilátásai Tizenegy esztendős a gyönki Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Nem új tsz tehát és nem is rossz körülmények között kezdte meg és folytatta gazdálkodását. Voltak épületei, állatai, elég jó földjei. Mégis ez a termelöszö. vetkezet hosszú évek során a me gye leggyengébb szövetkezetei közé tartozott. Különösen rosszul zárták le a múlt esztendőt, keveset gyarapodott a közösség is, meg az egyén is. Mi volt az oka a rossz gazdálkodásnak? Nem az objektív gaz. dasági feltételek rosszak, nem ézckben kell keresni a hibát, hanem mondjuk meg őszintén és nyíltan, az emberekben volt a hiba; a vezetőkben és a tagságban egyaránt. Nem volt kellő egyetértés, összefogás, nem volt jó, egységes vezetés, rossz volt a munkafegyelem, tervszerűtlenül, ésszerűtlenül gazdálkodtak és helytelen volt a jövedelemelosztás, meg a munkaszervezés formája is. Egy újságcikk nem ad arra módot, hogy részleteiben elemezzük a múlt hibáit, de most nem is ez a fontos. Most az a fontos, hogy ez a tsz megindult egy új, sokat ígérő úton és az emberek bíznak abban, hogy ez az út beváltja a szövetkezéshez fűzött reményeiket. ÜJ VEZETŐK Jó szakemberek kerültek a termelőszövetkezet élére ez év tavaszán. Olyan szakemberek, akik nemcsak a gazdálkodáshoz értenek, hanem az emberekhez is, ahhoz, hogy az emberek támogatását megnyerjék, ésszerű terveiknél?, céljaiknak, elképzeléseiknek. Az új elnök, Dránovics István hosszú ideig volt állami gazdaságban üzemegységvezető és volt járási főagronómus is Gyünkön. A tsz-ben nagy lendülettel, de a körülmények reális mérlegelésével kezdte meg a munkát. Egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy biztosítsa a vezetés egységét. A vezetőség tagjaival minden fontosabb kérdést megvitat, de amit egyszer már megvitattak és amiben megállapodtak, abban már nincs többé vita és ingadozás. Jó a gazdasági vezetés kapcsolata a pártszervezettel is. Dránovics elvtársnak a kapcsolata állandó és eleven Dozmati Lajos elvtárssal, a pártszervezet titkárával. Maga az elnök is szakember, s értékes szakember a szövetkezet Levelezőnk írja: Mé^Sátogattak bennünket a Budapest II. kerületi nőtanács küldöttei fiatal agronómusa, Kelemen Ferenc is. Kelemen elvtárs a Biritói Állami Gazdaságból került a tsz- be az idei tavaszon és jó szakértelemmel, fiatalos lelkesedéssel fogott munkához. JÓL MENNEK A MUNKÁK Ottjártamkor — a hét közepén — a kukoricakapálás és a rétiszéna betakarítása volt a fő munka. Sok ember dolgozott a réteken és mindenütt, az egész határban. A kimért kukorica területének 90 százalékát mindenki megkapálta már. Nagy szó ez ebben a termelőszövetkezetben, ahol tavaly a kukorica nagy részét kellett lesilózni, mert nem kapálták az emberek. Most az új munkaszervezeti forma, az ösztönző prémiumos jövedelemelosztási mód serkenti a szövetkezeti gazdákat. Nemcsak a kukorica, az összes kapás rendben van, a lucernaszéna kazalban. áll és teljes lendülettel folyik a rétiszéna betakarítása. Az állattenyésztés is fellendülőben van. Az istállók, ólak tiszták, rendezettek. A tehenek szépek, gömbölyűek, a növ-ndékállatok meg olyanok, hogy bármelyik állami gazdaságban is megállnák he lyüket. A baromfifarm szépen gyarapodik, 2200 jérce nevelkedik, s ezek ősszel már tojni kezdenek. A TSZ GAZDÁI ÉS A HÜZÓDOZÓK Elbeszélgettem az emberekkel. Az új tagok a jó munka, a szép határ és a gyarapodó állattenyészet láttán, bizakodóak. Koch Ádám, Jákob János, Dombai Já- nosné, Simon Józsefné elmondották: bíznak a tsz felemelkedésében. A régi tagok Steitz János, Horváth Géza és sokan mások is bizakodóak, bíznak abban, hogy a jó munka majd jó eredményeket gyümölcsözik. Nem látják az emberek rózsaszínben a világot, tudják, hogy idén még helyre kell hozniuk a régi hibákat, idén meg kell szilárdítani a közös vagyont, tartalékokat kell képezni, olyanná kell tenni a szövetkezetét, hogy építeni lehessen rá a jövőt. Az emberek tényleg úgy gondolkoznak, mint a szövetkezet gazdái, felelősséggel, akik magukénak érzik a közös gazdaságot. Szólni kell arról a néhány emberről is, akik spekulálnak, húzódoznak sérelmekre, betegségre és másra hivatkozva, távol tartják magukat a szövetkezettől, jóllehet annak tagjai. Nem sokan vannak ilyenek Gyönkön, nem is akarom nevüket megemlíteni, pedig elbeszélgettem, vitáztam velük és nem adok nekik igazat. Azoknak adok igazat, azoknak a becsületes szövetkezeti gazdáknak, akik komolyan és súlyosan elítélik ezeknek a húzódozóknak kétszínű spe kulációs tevékenységét. A JÖVÖ KÖRVONALAI Bontakoznak a jövő lelkesítő körvonalai. Idén még csak 350 hízottsertést tudnak eladni, jövőre már ezret adnak el. Idén nem adnak még el hízottmarhát, de már kinézték azt a 30 tehenet, amelyet ősszel kiselejteznek s hizlalásra fognak. Jövőre még egymillió tojást terveznek értékesíteni, három év múlva évi hárommilliót. Fejlesztik és felújítják a tehenészetet, baromfifarmokat létesítenek a gyümölcsösökben, s olyan vetésszerkezetet alakítanak ki, amely az állattenyésztés fejlesztésének lehet majd bázisa. A gyönki dombokon a Vörös Csillag Tsz-nek az állattenyésztés lesz a fő profilja. Ebből szerzik majd be jövedelmük túlnyomó részét. A tsz szakemberei azt mondják, hogy három év múlva a Vörös Csillag, kiegyensúlyozott, jól működő és a szövetkezet gazdáinak is nagy jövedelmet adó nagyüzem lesz. S az emberek most ezért dolgoznak fegyelmezetten, öntudatosan és bizakodva. Tudják, hogy egyedül a jó munka a jövő szebb életének a záloga. És nekik lesz igazuk: az öntudatos fegyelmezett és bizakodó szövetkezeti gazdáknak, nem pedig azoknak, akik a szövetkezeten kívül teker- vényes, sokszor nem is becsületes úton keresik a boldogságukat, amelyet biztos, hogy nem fognak megtalálni. Gy. J. FALUSI REGGEL... Hajnali négy órakor még ilyen- 1 — Ma kezdjük a birkanyírástj kor nyáridőben is kihalt a város, kellene segítség a növénytermesz- A tisztviselő, a cipész, a fodrász tési brigádból — adja elő kíván- a másik oldalára fordul és al- ságát Kinhirt János állattenyész- szik tovább. Bezzeg a falu! Falun tési brigádvezető, aki már körűhez időben legforgalmasabb az t járta az istállókat. utca. Személyesen győződtem meg róla a minap, amikor ugyanis négy óra néhány perckor megérkeztem Szálka községbe, a brigád tagjai már szinte valamennyien itt voltak, beszélgettek, vitatkoztak. A helybeli termelőszövetkezet növénytermesztési brigádjáról van szó, amelynek Reinsch Ádám a vezetője. — Ekézzék már azt a kukoricát, jobb lesz, mert kapálni akarunk A brigádvezető, Reinsch Ádám intézkedik, ezt ide, azt meg oda küldi dolgozni, s szinte percek alatt feloszlik a tömeg. Amikor az óramutató hétre ér, üres a tér, csendes az utca. Ellenben népes a határ. így megy ez mostanában minden áldott nap. A munka ugyanis reggel öt órakor elkezdődik a szövetkezetben. De van rá eset, hogy még ennél is korábban. Amikor például a lu— mondta a brigódvezetőnek cernagyűjtés volt napirenden, a Borbás Jánosné, aki többi társával együtt a napi munkabeosztás végett várakozott a főtéren. — Az is meglesz. A fogatokat már elküldtem ekézni. De eddig sürgősebb volt a takarmánybetakarítás, hiszen a kukorica még nem is olyan gyomos — így a brigódvezető. —- Az a helyzet, tetszik tudni, hogy a kapásterületet kimérte a vezetőség a tagoknak. A krumplit, a répát, a napraforgót már kétszer megkapáltuk, itt nincs gaz, szeretnénk hát- a kukoricakapálással is végezni e héten — világosított fel Bréchl Ádámné. — Nyugodjanak meg asszonyok, holnap már mehetnek a kukoricába. Pajtában van a kilenc vagonra való, jó minőségű lucernaszéna, és a rétek termésének zöme, most a kukoricakapáláson a sor — nyugtatja meg a még mindig nyelvelő asszonyokat Murányi György, a közös gazdaság elnöke, aki szokásához híven ezen a reggelen is megjelent a munkaelosztásnál. szövetkezet 73 tagja közül ötvennégyen már hajnali három órakor I a határban voltak. ' — A mezőgazdaságban nyáron nem lehet hét óráig aludni, mert bizony akkor gazt terem a föld. Meg nálunk itt Szálkán ez nem is divat. Most is, hogy községünk minden földművelő parasztja tsz- ben van, éppen olyan korán kelünk, mint egyéni gazda korunkban. A munkában nincs is lemaradás. Ütemezés szerint folyik a növényápolás, a takarmányok betakarítása és készülünk az ara- f tásra — mondja búcsúzóul a bri1 gádvezető. ! Amikor elváltam tőle, fél nyolc volt. De ekkorra ő már megreggelizett és indult a határba a többiek után. Amire a kukoricaföldre ért, addigra a fogatosok már javában ekéztek. Persze, a falu azért nem lett csendes. Nem, mert ekkor ballagtak tanulni az iskolások és játszani az óvodások ... I Dorogi Erzsébet Igazságos döntés Történet egy jogtalan elbocsátásról és két „feledékeny“ emberről — Az utóbbi időben sokat javult a I dójában leadta és munkába kezvállalatainkon és állami gazdaságainkon belül működő egyeztető bizottságok munkája. Nagyobb önállóság, határozottság és hozzáértés mutatkozik. A napokban a Hőgyészi Állami Gazdaságban hallottam egy történetet, amelynek a végére az egyeztető bizottság döntése tett pontot. A múlt év nyarán a gazdaság tárkányi üzemegységében jelentkezett egy tizennyolc éves fiatalember, név szerint Farkas János, juhászbojtárnak. Munkakönyvét a szokásoknak megfelelően az üzemegység irodett. A munkakönyv eltűnt és nem továbbították a gazdaság központjába. A központban lévő munkakönyvkezelő viszont kikötötte, hogy munkakönyv nélkül az illető nem dolgozhat a gazdaságban. Az üzemegység adminisztrátora és vezetője letagadta a munkakönyv elvesztését és kijelentette, hogy Farkas János munkakönyvéről nincs tudomása, mert az illető le sem adta az üzemegység irodáján. A fiatalembert elbocsátották. Három hónapig nem tudott munkakönyvét szerezni és csak alkalmi munkákból élt. Végül is kiállítottak részére egy ideiglenes munkakönyvét. Egyszer azonban valaki, aki az üzemegység iratszekrényében kutatott valami régi elszámolás után, megtalálta az »elveszett« és letagadott munkakönyvét. Az ügy a gazdaság egyeztető bizottsága elé került. Az egyeztető bizottság döntése alapján Farkas János utólag megkapta háromhavi bérét és a »feledékeny« üzemegységvezetőt és adminisztrátort arra kötelezték, hogy a hanyagságból elkövetett kárt, vagyis a Farkas Jánosnak kifizetett bért megtérítse. ' — h— Nyugdíjas építőmunkások az üdülőben Meglátogattak bennünket a várvavárt pesti vendégek, a II. kerületi nőtanács küldöttei. Látogatásuk idején a pesti és a gyu- laji asszonyok között meghitt, bensőséges barátság alakult ki. A pesti asszonyok részt vettek az Uj Barázda Tsz közgyűlésén, ahol többen felszólaltak. Beck Lászlóné és Somorjai Frigyesná elmondották, hogy a pesti munkások munkaversennyel és munka- vállalásokkal segítik elő, hogy minél előbb ki lehessen elégíteni teljes egészében a mezőgazdaság gépesítési igényeit. Sokat beszéltek a pesti asszonyok a munkaverseny lényegéről, jelentőségéről. Szavaik nyomán a tsz-tagjai is versenyt kezdeményeztek, két üzemegységünk versenyre hívta egymást. A látogatás során részt vettek pesti asszonytársaink az iskolások tornavizsgáján s a pedagógusoknak a nőtanács emléklapjait és emlékérmet adtak át. A közös mezei munkát is megnézték a pesti asszonyok, hasznos tanácsokat adtak a mi asszonyainknak. A pesti asszonyok több ügyünk elintézését vállalták. Például utánajárnak, hogy Gyulaj új autó- buszjáratot kaojon. Quentell Károlyné Gyulaj Franci bácsira — amikor a tolnai munkásotthon udvarán megszólít — alig ismerek rá. Pedig csak két éve, hogy utoljára találkoztunk a Tanácsi Építőipari Vállalatnál, éppen búcsúzott munkatársaitól, nyugdíjba ment. Most pedig, amikor az építők ünnepe van, ő is eljött és vigasztal, amikor mentegétődzöm — legalább tíz évvel látszik fiata- labbnak, mint két évvel ezelőtt — azért nem ismertem meg első látásra, — hogy ő tényleg fiatalember, hiszen a leányfalui üdülőben, ahol ötvenkettedmagával nyaralt, a négy tolnai között ő Volt a legfiatalabb. Előkerülnek az üdülőbeli szak- iársak is — a négy közül három, leülünk az asztal köré és megindul a beszélgetés. Beszélgetünk a nyolcvanegy esztendős Herbstsommer Györggyel, a hetvenötéves Merk Jánossal, a hatvankét esztendős Wittinger Ferenccel, milyen is volt az élet az üdülőben, ahol az idényt ötvenkét -yugdíjas építőmunkással nyitot- ák meg. — ügy éreztük magunkat, mint mint hajdanában a grófok — így Ierbstsommer bácsi. — Még azt sem akarták megengedni, hogy az ágyunkat rend- betegyük — mondja Merk János. — Mivel töltötték a két hetet? — kérdem. — Sétáltunk nagyon sokat, olvasgattunk, beszélgettünk. Ä legkedvesebb élmény az volt, amikor régi harcostársakkal találkoztam — mondja a nyolcvanegy éves Herbstsommer György. — Olyanokkal, akikkel hajdanában is együtt »üdültem«. Mert volt abban az időben is üdülés az építőmunkásoknak, csak nem ilyen körülmények között, mint ma. Sztrájkoltunk. De közben vigyáztunk az épületre, ojt lődörögtünk körülötte, ha valaki megpróbált munkát kérni, megmagyaráztuk, hogy: Szaktárs, mi sztrájkolunk, ne légy sztrájktörő. Persze, a pallér is résen volt, ha ezt meglátta, hívta a rendőrt. A munkát kereső szaktársak legíöbb- nyire megértették, miről van szó, becsületesen továbbmentek, de ha akadt huligán, aki a figyelmeztetés ellenére felment az épületre, nem egyszer verekedésre került a sor. Herbstsommer bácsi 18 éves kora, 1897 óta szakszervezeti tag, a tanácsköztársaság bukása után — mint a tolnai direktórium volt tagja, ötéves fegyházra szóló »üdülőbeutalót« kapott az ellen- forradalmi rendszertől. A felszabadulás óta másodízben üdült — mint nyugdíjas — szakszervezeti üdülőben. Merk bácsi is másodízben üdült csak Wittinger Franci bácsi »újonc«, ő hatvankét éves korában jutott el először az üdülőbe. Búcsúzóul mi mást kívánhatott nékik az újságíró, mint azt, hogy éljenek még sokáig erőben, egészségében és lehetőleg ismerjék meg az ország valameny- nyi üdülőjét. J. aU
