Tolna Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
ft TOLNA MEGYEI NEPÜJSÄG 1960. június f®. Viszont ez a helyzet felhívta egy dologra a figyelmet. S most utólag már bevallhatjuk: tévedtünk, amikor kevésnek találtuk a munkaerőt. S főleg akkor tévedtünk, amikor nem bíztunk abban, hogy mindenki szívvel-lélekkel fog dolgozni már az első napokban is, jobban mondva magunk is elhittük, hogy „sok itf a munkaképtelen, a beteg, a nagyon öreg". ' Az élet erre alaposan rácáfolt, hiszen volt olyan nap, amikor húsz főt kértek egy n ára és nyolcvanan jelentkez: aggéi. A répasarabolásra i pót terveztek, egy nap ■. ín nem maradt több tennivaló. És aztán, rendszerint az olyan munkákra túlságosan sok a jelentkező, ahol több munkaegységet lehet szerezni. Az élet megoldotta a nagy kérdést, megszűnt a munkahiány, ahogy megjavult az idő, sürgetően kérték a kapásnövények a művelést, egyszeriben szükség lett minden munkáskézre Gerjenben is. S az már a tagságon múlik, szorgalmukon, hogy minden munkával időben végezzenek, mert ez fogja megszabni az évi jövedelem nagyságát. Maradjunk egyelőre a nehézségeknél. Lássuk tisztán, mi éget, mi fáj most az indulásnál Gerjenben. Az összkép végén aztán úgyis ki fog derülni majd, hogy előre mutat a változás, vagyis magyarán megkezdődött már a fejlődés, ha egyelőre' nem is rohamléptekkel, de biztosan és folyamatosan. Bizonyos ellentétek tapasztalhatók az alsó és felső üzemegységek között, vagyis a régi szövetkezeti tagok között és a felfejlesztés sorjin belépettek között. Kinek van itt igaza? ügy érezni, egyik csoportnak sem. Hiszen az újak még csak most kóstolgatják a közöst, a régiek meg egy kissé megmerevedtek üzemegységükben. Türelmetlenek egymással szemben. Egy-egy félreértés aztán néha kiélezi a helyzetet. Itt van a kommunistáknak hallatlan nagy szerepük, nekik kell a kovász szerepét betölteniük, hogy a szövetkezeti tagság egyholnapba ségessé váljék és egy év múlva már mosolyogva emlékezzenek vissza a kezdeti nézeteltérésekre. A türelem. Bizonyosan volt némi igazság abban, amikor Tolnai István, az elnökhelyettes arról panaszkodott, hogy nem veszik figyelembe egye- ck, amit mond”. Viszont az új agoknak nem volt igazuk az emlékezetes rőzse-ügyben, hiszen azt a rozsét, amit most kaptak meg, még a község átszervezése előtt termelték ki a szövetkezet régi tagjai. Vannak apróbb panaszok még, amelyekben igazságot tenni egyszeriben nem lehet. Ezekben a kérdésekben az élet eldönti majd a vitát, de ez egyik sem olyan jelentőségű, hogy gátjává váljék a közös gazdaság fejlődésének. Az előbb elmondottak érzékeltették, hogyan gyűrűzik a felszín. Persze itt nemcsak egyszerűen a felszín gyűrűzéséről van szó, mert a hullámokat a mély mozgása hozza lendületbe, s a fontos, alapvető kérdéseket jelzik a felszín eseményei. Nem elhanyagolható tehát megnézni, mi is most a helyzet Gerjenben, hogyan alakultak a gazdasági, társadalmi viszonyok, milyen változás állt be az osztály helyzetben, merre mutat a változás, a fejlődés irányába-e, vagy a visszahúzó erők nyernek tért? 1958-ban még a következő volt a helyzet: Az állami gazdaságban 126 család dolgozott. Ezen természetesen elsősorban csak a csa- áldfő értendő. A további birtokmegoszlás: 93 család 69 család 100 család 14 család 4 család 1—3 kát. hold 3—5 kát. hold 5—8 kát. hold 8—10 kát. hold 10—20 kát. hold Ma, tehát 1960-ban, 90 család dolgozik az állami gazdaságban, a többiek valamennyien a termelőszövetkezetnek tagjai. Az egyéni földterület ma a községben 87 lcatasztrális hold. Ez zömmel faddiaké és dunaszer.t- györgyieké. Gerjeniekre ebből mindössze 19 katasztrális hold jut. Ma annyiban egységes már a gerjeni parasztság, hogy valamennyi mezőgazdaságból élő gerjeni a nagyüzemben dolgozik, az állami gazdaságban, vagy a termelőszövetkezetben. Megszűnt tehát az osztálytagozódás. Persze senki se gondolja, hogy ezzel gyökeresen megváltozott minden ember gondolkodásmódja. Bár erre is vannak már biztató példák. A község múltjának ismertetésénél nagy teret szenteltem annak, hogy érzékeltessem, mi volt az oka az egykének, milyen ellenszenves eszközökkel és módszerekkel igyekeztek a szülők gyarapítani, vagy megtartani a vagyont. A módo- sabbak-szegényebbek közti házasság ritka volt, mint a fehér holló stb. Ma már vannak biztató példák ennek a szemléletnek a felszámolására. Megint csak nevek nélkül. (Legyünk tekintettel a fiatalokra.) Az öregek nem egy olyan párt tudnak — és tartanak nyilván (de hiszen azért öregek) —, ahol volt szegény legény udvarol volt szegény lánynak és fordítva. Itt a hangsúly természetesen a „volt”-on van. A gazdag lány még mindig a hozzá hasonló volt módosabb lányokkal barátkozik, de a legény, aki minden bizonnyal néhány hónap, vagy egy-két év múlva be fogja kötni a fejét, volt zsellérszülők gyereke. A fiatalok már mit sem törődnek ezzel. Ne intézzük el a kérdést azzal, hogy a szerelem mindent legyőz és a fiatalok szembeszegülnek a szülői akarattal is, ha szerelmük elég erős. Láthattuk: még a szerelmet, vagy ha azt nem is, de a házasságot feltétlenül a vagyoVii helyzet határozta meg: most már többénem meghatározó a vagyoni helyzet. Teljes polgárjogot kezd nyerni Gerjenben is a szerelem. Még talán ehhez a kérdés- csoporthoz kell sorolni a társadalmi munkát is. Ugye, emlékeznek a gerjeniek arra, amikor néhány évvel ezelőtt kijelentették: — Gerjenben nem volt társadalmi munka és nem is lesz. Rendesen fizetjük az adót és a beszolgáltatási kötelezettségnek is eleget teszünk, többet ne várjon tőlünk senki sem. (Folytatjuk.) Működésük első évében sikerrel oldották meg teladataikat az új típusú tanító- és óvónőképző intézetek Tanító- és óvónőképző intézeteink a tanév kezdetén léptek a felsőoktatási intézmények sorába. Az országban 11 új típusú — felsőfokú — tanítóképző és három ugyancsak felsőfokú óvónőképző kezdte meg működését. Ezzel tartalmában és módszerében egyaránt átalakult pedagógusképzésünk. — Az intézetek — amint ezt a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondot ták — az első évben sikerrel'oldották meg feladataikat. Az idei tanév tapasztalatai azt bizonyítják. hogy a képzők vezetői általában jól megállták helyüket. A tanító- és óvónőképzők szoros, gyümölcsöző kapcsolatot építettek ki a helyi párt- és tanácsi szervekkel, továbbá a többi tömegszervezettel. A megyei pártfunkcionáriusok rendszeresen előadásokat tartanak, ankétokat, vitákat vezetnek az intézetekben. A képzők pedagógusai és növendékei igen aktívan részt vesznek városuk, megyéjük politikai és kulturális életében. A jászberényi tanítóképző tanárai és hallgatói segítséget adtak a közös gazdálkodás útjára lépő dolgozó parasztoknak. Sopronban a határőrség énekkarát vezetik az óvónőképző énekszakos tanárai. Jászberény^ ben megszervezték a munkáskórust. Szegeden a tanítóképző gyakorló iskolájában bemutató tanításokat tartanak a város pedagógusainak, hogy ezzel is segítsék, új, korszerű pedagógiai módszerek kialakítását, az oktató-nevelő munka továbbfejlesztését. Ugyancsak a szegedi képző hallgatói rendszeresen kijárnak a népművelési autóval a város környékére — a falvakba, tanyákra — és segítenek az ismertetterjesz- tő munkában. Elmondották még a minisztériumban, hogy változatlanul nagy az érdeklődés az új felsőfokú oktatási intézmények, vagyis a pedagógus pálya iránt. A jövő tanévben rendelkezésre álló ezer helyre ezer- hatszázan pályáznak. Közülük 960 munkás, vagy paraszt származású fiatal. A sztár most: a karton, a ballon, A meleg idő beköszöntése a boltokban is érezteti hatását. Nemcsak azért, mert ott is meleg van, hanem mert valósággal megnőtt a nyári holmik iránti kereslet. A szekszárdi földművesszövetkezet üzletében Bálind Sándorral, a ruhaosztály vezetőjével folytattunk néhány perces beszélgetést a nyári holmik kelendőségéről. Ép pen zárás volt már, még egy fiatalember vásárolt rövid nadrágot, egy postásbácsi pedig sötétkék tropikál öltönyt. — Nem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy a kereslet — mondja Bálind elvtárs. — Időarányosan már jóval túlteljesítettük a tervet. Jobban mondva a vásárlók teljesítették túl. Régi ember vagyok már a szakmában, de soha nem tapasztaltam, hogy ennyire vásároltak volna és ennyit, mint most. — A fő szám most a ballon, a vászon, a tropikál öltöny. Odaa vászon, a tropikál értünk, hogy az ipar nem tud annyit előállítani, amennyit vásárolnának. — A női ruhákban a karton a „sztár”. Kartonszoknya, blúz, pongyola, méteráruban ugyancsak a karton és a selyem a legkeresettebb. Rengeteg lányka-kar- tonruhát adunk el. Férfiöltönyökből pedig a sötét színeknek volt kelete, itt voltak a középiskolában a ballagások. — És érdekes tapasztalat — teszi még hozzá —, hogy mindenben a jobbat, a drágábbat keresik. A kartonban is, a ballonban, a vászonban, a tropikálban is Rájöttek az emberek, hogy a drágább az olcsóbb. — Meddig tart ez a nagy nyári vásárlás? — Egészen addig, amíg a jó idő tart. Csak győzzük áruval. Mert az ipar minden évben többet gyárt, de még többet vásárolnak minden évben. Jó éjszakát, gyerekek ! »Jó estét, gyerekek! Remélem, ágyban vagytok már?« — hangzik el a rádióban minden este nyolc óra előtt. Egyik ismerősöm ötéves kisfia minden este ezzel válaszol: — Hogyne... gukkal a gyereket. Elvégre mindenkinek a maga ügye, hogyan neveli a gyerekét... Menjen csak be valaki például szombaton-vasárnap este Szekszárdon a Sörkertbe. (De ként; nehogy valamelyik kíváncsi csemete a vízbe potyogjon. — Nem tudni bizonyosan... Ha ez továbbra is így megy, ajánlatos lesz a Sörkert átszervezése gsti műszakos óvodává, ugyancsak igyekezzen, ha helyet mondjuk héttől éjfélig, gyerekek Hangjából kiérződik a rosszal- is akar kapni, amilyen nagy a fóriás, hogy: »Ejnye, rádiós nénik, bácsik, csak nem képzelitek el, hogy ilyen korán lefekszem?« — Remélem, ágyban vagytok már? — hangzik el a kérdés, majd azt követően a néhány perces mese, napról napra. A bemondó is — remélni merem — egész biztosan tudja, hogy csak a csecsemők vannak ágyban, főleg ilyenkor, nyáridőben. A többiek, óvodás kortól kezdődően még javában hancúroznak, ha máshol nem, hát a napi munka után ujgalom ilyenkor.) Szóval, ha valaki bemegy, hirtelenében nem tudja, vendéglátóipari intézménybe, avagy óvodába tévedt-e. Mert az asztalok mellett felnőttek söröznek, feketéznek, avagy fröccsöt, bort, töményt isznak, dzsessz-zene szól, hanem ha a zene elhallgat, és a táncoló párok visszatérnek az asztalokhoz, akkor... Akkor a tánchely benépesül négy-öt-hatéves korú — esetleg fiatalabb — kisfiúkkal, kislányok ságot olvasó, rádiót hallgató apa, kai, és megkezdődik a játék. nagyapa térdén. Az apa, a nagyapa ugyan találhatna jobb szórakozást is, mint hogy a »család szemefénye« nyúzza, de azért mégiscsak felvidítja a kis lurkó. — Remélem ágyban vagytok már? — Ilyen világossal? Még ráérek... — nyelvel vissza a gyerek. De más eset is van, amikor a gyerek nincs az ágyban, de még csak otthon sem, hanem egészen másutt. Amikor a szülők este el— Lánc, lánc, eszterlánc, terlánei cérna... Csak úgy hangzik bele a Sörkert. Mintha csak óvoda lenne. Ha pedig az egyik játékot megún- ták, másikat kezdenek. Remekül lehet fpgócskázni az asztalok között. és felnőttek részére egyaránt. A többi óvodát, bölcsődét akár meg is szüntethetik... A felszolgálás, a kötelező ülve- fogyasztás természetesen megmaradna, a felnőttek a hagyományos italokkal, a csemetéket pedig bambival, fagylalttal traktál- nák. De ha történetesen valamelyik csemete bele óhajt kóstolni jó szülei fröccsös, konyakos poharába? Hát, istenem... hadd szokjon hozzá szegény kisgyerek. Természetesen gondoskodni kellene kellő számú rollerről, azonfelül homokról, babákról, játékokról. Az asztalok között milyen iz- gazlmas rollerversenyeket lehetne rendezni... Azonfelül a zenekarnak felváltva kellene játszani a Mambó Ita- lianót, a Csacsacsát, a Csaó bam- binát, a Lánc, lánc, eszterlánc, és a Mély kútba tekintsél-t. De az sem lenne rossz megölOrvvadász a bíróság előtt Tavaly például rácsot szereltek dás, ha este tíz után csak a jela szökőkút medencéjére. Lehet, azért, hogy illetéktelen kezek ki ne emeljék az ott tartott, és halászlének szánt pontyokat, de lemennek szórakozni, és viszik ma- hét, hogy óvatossági rendszabálynőitek szórakoznának a Sörkertben. A gyermekek pedig — reméljük? — ágyban lennének már. B. I. Az idén márciusban még csak áhitoztuk mindannyian a meleget. Hűvös szeles idő volt akkortájt. Fink Márton paksi lakos is bizonyára a zord időjárás miatt bosszankodhatott, amikor március elején egyik este a Homokerdő. dűlő felé vette útját. »Hová mehet ez a Marci ilyen későn?’ — gondolhatták, akik találkoztak vele. Dóczi Pál vadásztársasúgi elnök és Hipszki György vadász- mester erre a kérdésre hamarosan, már másnap reggel megkap, ták a választ. Mindketten a vadásztilalom betartását ellenőrizték. Útközben, mikor megpillantották Fink Mártont, rögtön látták, hogy az a tilosban járt. Hallották már a hírét, hiszen egyszer »borközi« állapotban dicsekedett, hogy ő hurokkal több nyuiat fog, mint a vadászok puskával lőnek. Mikor megpillantotta a vadászokat, a rossz lelkiismeretű emberek jellegzetesen ideges kapko. dúsával hol az egyik, hol pedig a másik vállára dobta a szájánál összefogott zsákot, majd pedig mindkét kezével a háta mögé tartotta a kényelmetlenné vált terhet. Nem volt mit tennie. A határozott, ellentmondást nem tűrő felszólításra átadta a zsákot. A zsákban egy három és félkilós nyúl volt, ezenkívül még tizenegy hurkot is találtak nála. A rajtakapott vadorzó beismer, te, hogy a nyuiat hurokkal fogta. Azt ugyan nem vallotta be, hogy a továbbiakban is hurokkal akarta »beszerezni« a nyúlszükségle- tét, semmibevéve a tilalmi időt. A nála megtalált tizenegy hurok azonban arra vall, hogy erre határozottan készülődött és nem rajta múlott, hogy a készülődést nem követhette tett. A járásbíróság a tárgyalás folyamán megállapította, hogy Pakson igen gyakori a hurokkal való nyúlfogás. A vadnyúl export cikk lévén, fontos nemzetgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy csak a megengedett módon vadásszák. A bíróság az orwadá-zt kéthónapi börtönbüntetésre ítéltei Az ítélet nem jogerős.
